Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-30 / 203. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1990. augusztus 30. Csodatévő kamilla... Mivel gyógyít az orvos? Mielőtt bárki is megvádolna, hogy a kuruzslást óhajtom az alábbi sorokban propagálni, hadd idézzek fel egy, két évtizeddel ezelőtti történetet. Amikor is e sorok írója — hosszú gyógyszerkúra után is nagy gyomorfájdalmakkal — fordult akkor igen fiatal körzeti orvosához. Aki, mint mondta kizárólag azért meri ajánlani a drága és külföldről nehezen beszerezhető gyógyszer helyett a széles szakmai körökben lenézett kamillateát, mert ő is kipróbálta gyomorfekélyére, s mert jól ismerjük egymást, és én ezt követően is orvosnak fogom tartani őt. Élő bizonyság vagyok arra, hogy a filléres kamilla két hónap múltán csodát tett, s a fekélyes panaszok azóta sem jelentkeztek. Bevezetésnek talán ennyi is elég ahhoz, hogy modem és rohanó, a tablettákat szinte menet közben kapkodó világunkban is van helye az úgynevezett népi gyógymódnak. Mi több, manapság nem csupán újjászületésének, de fejlődésének is tanúi lehetünk. Mind többen vannak, akik a tudomány eszközeivel támasztják alá és egészítik; ki az emberiség sok évezredes tapasztalásait. Miről is van pontosan szó? Arról, hogy az ipari gyógykészítmények helyett — ha és amikor az csak lehetséges — a természetben található gyógynövényekkel, valamint a természetes gyógymód és életforma követésével tesszük alkalmassá szervezetünket arra, hogy védekezni tudjon a betegségek ellen, javuljon a szervezet általános állapota, s a közérzetünk. Nyíregyházán is több apostola van már az ügynek. Egy közülük dr. Herbály Zsuzsanna gyermek- gyógyász szakorvos, aki Fügedi Ágotával és Li- póczki Imrével az elsők között szakvizsgázott például a tűszúrásos gyógyítás tudományából, s aki esküszik arra, hogy a természetgyógyászatnak a huszadik, sőt a következő században is rendkívüli a jelentősége, s aki saját magán is kipróbálta mindazt amit hirdet, s másoknak javasol. A természetgyógyászat összetett dolog. Abba beletartozik az étkezés, az életmód, a napfény, a víz, a stimuláló szerek, a mozgás, az akupunktúra, a talpmasszázs, a jóga, a személyiségfejlesztő lelki- tréning és a többi... Amelyeket egyáltalán nem most találtak ki, ezek hazája az ókori Kelet-Kína, India és az arab világ — ahol azóta is, ma is tanul az úgynevezett fejlett Nyugat. Az Egészségügyi Világszervezet (a WHO) hat esztendeje adta ki a jelszót: „2000-re egészséges világot!" Ettől kezdve támogatják földünkön egyértelműen az úgynevezett népi gyógymódokat — s nem csupán ott, ahol nincs pénz, vagy hiányoznak a korszerű gyógyászati eszközök, hanem mindenütt — kiegészítve a modemet a hagyományossal. Már csak azért is, mert a szintetikus gyógyszereknek nem csupán örülni lehet — mind több a szervezetre káros mellékhatásuk. E mellékhatást vizsgáló tudomány fejlődésével párhuzamosan tér vissza az emberiség a szervezetre nem káros gyógymódokra. így pl. Nyugaton már harminc éve működnek kitűnő reform gyógyintézetek, Svédországban, Ausztriában és Finnországban két évtizede az úgynevezett fájdalomklinikák, ahol a természetes gyógymódok komplexitását kapja a beteg. „Nálunk pedig alig egy éve vizsgázhat az akupunktúrás orvos” — mondja a doktornő, s ezzel azt is elárulja, hogy az egészségügyi -irányítás korábban elzárkózó gyakorlatát hibáztatja, aminek a következménye a marékszámra bevett gyógyszer és annak sokoldalúan káros hatása. Emlékezzünk csak, milyen ferde szemmel nézte a szakma is „azokat az orvosokat..." akik más utakon is próbálkoztak gyógyítani! „Még ma is! Vannak kollégáink, akik már küldenek hozzánk beteget, vannak, akik kígyót-békát mondanak ránk, vannak akik nem hisznek a természetgyógyászatban, s akik nem ismerik és nem szólnak sem mellette, sem ellene. De azt már mind több orvos látja, hogy csak gyógyszerrel kezelni kevés. Ugyanúgy, mint a tüdőgyulladást herbateával... Mindenekelőtt emberközpontúvá kell válni az orvos- tudománynak...” Azért az évek nem múltak nyomtalan — folytatja Herbály Zsuzsanna. — Igaz, hogy egyszerűbb előkapni a gyerek betegsége esetén a tablettát, de egyre több szülő keveri és főzi már a gyógyteát. Egyáltalán nagy dolog, hogy ha a gyermekszakorvos «em drága gyógyszert, hanem természetes gyógymódot ajánl, a kismama nem hagyja faképnél, s megy olyanhoz, aki... Igaz, nem kevés az ellenkező tapasztalat. Egy legfrissebb példa az éjszakai ügyeletből: húsz helyre hívták, s egyik sem volt indokolt, ha a szekrényekAdóügyek közelebbről A filléres kamilla két hónap múltán csodát tett, de nem szabad mindent egy lapra feltenni... — mondja a természetgyógyász ben ott lett volna a gyógytea, ha csináltak volna a gyerekeknek hűtőfürdőt, ha a szülő ily módon is felvilágosult... Az Országos Gyógyszerészeti Intézet ma már sok száz gyógynövényt tart számon, amelyek a hivatalosan alkalmazandó receptgyűjtemény részei. Ám ez még mind a gyógyítás területe, holott a lényeg — a megelőzés. „Magamon is, a betegeken is tapasztaltam, hogy az egészséges étrend sok bajtól megóv. Csak a legjobb szívvel ajánlhatom az úgynevezett reformétrendet, hiszen korunk olyan jellegzetes betegségei mint a szív- és érrendszer zavarai, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a kóros elhízás majd minden esetben a helytelen táplálkozásra vezethetők vissza...”. Újra és újra mondanunk kell, hogy a sertéshús helyett kitűnő táplálék a tej- és tejtermék, meg a tojás, a zsír helyett az olaj és a margarin, s csak használnak zöldség- gyümölcsnapok, a havi 2-—3 napig tartó úgynevezett léböjtkúrák. Látványos eredményt lehet elérni a hagyma-fokhagyma, s az olyan teljes tápértékű anyagok, mint a durumbúza fogyasztásával, ami- gyakorlatilag a szervezet számára minden fontosat tartalmaz. És még mindig a finomlisztet, a kalácsszerű kenyeret keressük és csodálkozunk, hogy nincs rendben az emésztőrendszerünk... vagy a szójababban ugyancsak megtalál- tatik a szervezet számára legszükségesebb anyagok családja... és a tönkretett cukrot esszük az egészségünket megtámasztó méz helyett...! Szerencsére nagy irodalma van már a reformkonyhának, amely tulajdonképpen a régihez, a megbízhatóhoz tér vissza. És legalább ilyen jelentőségű a megfelelő pihenés, a levegő, a víz, a napfény megfelelő alkalmazása, a mozgás, a teljes nyugalmat nyújtó pihenés. Önmagában egyik sem csodaszer, együttesen azonban csodákra képes. Herbály doktornő, Fügedi Ágota, Lipóczki Imre és egy nyíregyházi, a gyógynövények füstjével melegítő anyag feltalálója és gyártója, Mészáros Endre léptek be megyénkből a Magyar Természet- gyógyászok Társaságába, s jutottak el a döntésig: meg akarják alakítani a megyei szervezetet is. A Honvéd utcai művelődési otthonban helyet is ajánlott az igazgató, ha az alapítók konkrét programmal jelentkeznek. El kell tehát dönteniük, hogy akarnak-e ott rendelőt, felvilágosító előadásokat és tornatermet — tanfolyamok keretében. „Valamit mindenesetre kezdeni kell, elszigetelten dolgozni nem érdemes. ...,,S jönnek a kérdések: miért nem lehet Nyíregyházán pl. reformkonyhát, éttermet létesíteni, — ahol húsmentes ételeket kínál a tulajdonos? Irodalomban itt sincs hiány. Hogy mást ne említsek, itt van dr. Oláh Andor igen lelkes fnagyar természetgyógyász — aki nagyon beteg ember volt — ennek az ügynek az apostola, s aki nemcsak hús, de tej-tejtermék és tojás nélkül él nagyon jó erőben — számos kitűnő receptet ajánl. És hagyomány már szerencsére az egyhetes Borsod megyei, kácsárdi életmódtábor, s vajon miért ne lehetne Sóstón mondjuk egy vállalati üdülőben olyan tanfolyamok sorozata, amelyben az életmódtól a jógáig, az étkezéstől a talpmasszázsig mindent megtanulhat az érdeklődő? Van már orvos által írt könyv orvosok számára a gyógynövények korszerű terápiás alkalmazásáról, amelynek ott kellene lennie minden orvos kézikönyvtárában, hiszen így várható — és így is csak lassan — egy szemléletváltás a társadalomban. Mert az, hogy az Egészségügyi Világszervezet — a Mindenki a saját egészségének kovácsa és elrontó- ja jelszóval — elsősorban az egyes embert teszi felelőssé saját egészsége védelméért, s csak másodsorban az orvost, nem jelentheti, hogy ne tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik—vonja meg a végső következtetést Herbály Zsuzsa doktornő. Ki-ki saját tapasztalata alapján döntsön igazáról. Kopka János Kritizáló hangnemben nyilatkozik Nyíregyháza új lakónegyedében egy fiatalember, aki nemrég kezdett vállalkozásba. Autókat javít és mos. Az adóhivatalt bírálja: „A sok papírmunka rengeteg időt vesz el a konkrét javítástól, mosástól. A jelenlegi adótörvény minket vállalkozókat nem ösztönöz több munkára, sőt bizonyos fékező hatása van. Ha mi mindig komolyan vennénk ezt a féket, akkor kevesebbet dolgoznánk, de ennek a lakosság nem örülne. Hiszen az állami szolgáltatás mennyisége és színvonala közismert.” Érdemes idézni egy másik nyíregyházi vállalkozó véleményét is, amely merő ellentéte az előbbinek: „A vegytisztítás, a mosás és a festés egyelőre leszálló ágazatban van. Nincs iránta kellő fizetőképes kereslet. Ezt méltányolja is az adóhatóság. Nekem nem kell fizetnem forgalmi adót. A személyi jövedelemadót viszont én is fizetem. Az adóhivatalról semmi rosszat nem tudok mondani.” Viszonylag rossz, vagy legalább is ellentmondásos a véleménye az adóhivatalról és az adózásról egy magántervezőnek, aki kényelmesen berendezett nyíregyházi lakásában fogadja az ügyfeleket, pontosabban a megrendelőit. A műteremnek is használt helyiség tele drága bútorokkal, kényelmes fotelokkal. A tervező most azt kéri az adóhivataltól: a bútor árát számolják el költségként, vagyis csökkentsék az adóterhét. Furcsa, ellentmondásos eset- ismerős a téma: a megyeszékhely polgárainak jelentős része ellenszenvvel fogadta a pont egy éve átadott APEH-székházat. Sokan nagynak, luxusnak tartják. Sokan tudni vélik, hogy a székházban dolgozók fizetése átlagon felüli. Egy biztos: e sorok írója fültanúja volt, amikor a KEMÉV személyzetise kijelentette: „Két most végzett pénzügyis szakemberünk visszafizette az ösztöndíjat és nem nálunk állt munkába, hanem az adóhivatalban. Ott ugyanis több a fizetésük.” Nem kevesen az adóhivatal megépítését is fölöslegesnek tartják. Nincs igazuk. A hivatal illetékesei emlékeztetnek arra, hogy korábban Nyíregyházán nyolc helyen intézték az adóügyeket. S az ügyfelek gyakran bolyongtak az Egyház utca, a Széchenyi utca, a Körte utca stb. között. Az új, egyéves épület tehát az ügyfelek, az adózók érdekeit is szolgálja. Mindent egy helyen...! A hivatal bejáratától jobbra, a földszinten információs szolgálat működik, pontosabban ügyfélszolgálat. Itt történik az áfa visszafizetése is. Jó tudni: a hivatal vezetői havonta fogadóórát tartanak. S aki nem ér rá sorban állni a földszinten, az megjegyezheti: az első és második emeleten a vállalatok, szövetkezetek és kft.-k ügyeit intézik, a második és harmadik emeleten az egyéni vállalkozók és magánszemélyek adóügyeivel foglalkoznak. A hivatal bemutatásánál említjük még, hogy ezt a temérdek adatot számítógéppel dolgozzák fel. A pontosabb, gyorsabb ügyintézés érdekében tovább gépesítik a hivatalt. A konkrét számadatok és a jellemző tények ismertetése előtt az általános tudnivalók. Az 1988. évi adóreform hívta életre a korábbi ellenőrzési szervezetekre épülő Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt. A hivatal feladata így fogalmazható meg: az állami költségvetés bevételének biztosítása. Ez magába foglalja az adózással kapcsolatos minden hatósági és ellenőrzési feladatot, amely az új adózók bejelentkezésétől, a változások nyilvántartásától az időszakos ellenőrzéseken át a tájékoztatásra is kiterjed. A hivatal a munkáját az adótörvények alapján végzi, tipikusan végrehajtó szervezet. Az Országgyűlés időről időre áttekinti az adótörvényeket, s meghozza — a társadalmi-gazdasági élet változásai és az ellenőrzési tapasztalatok alapján a szükséges módosításokat. Júliusban az Ország- gyűlés a személyi jövedelemadóról szóló törvényt módosította, a módosítás lényege: elkerülik az adózók a többszörös progressziót. (A módosítás előnyét már élvezi nem egy nyíregyházi fiatalember, aki éppen sorkatona.) A megyei hivatal — mint a nevéből is kitűnik — megyei adatokkal rendelkezik. Nyíregyházának nincs külön statisztikája. Ám a következő számadatokat úgy kell kezelni, hogy azok jelentős részben a megyeszékhelyre vonatkoznak. Az elmúlt évré vonatkozóan megyénkben 37 789-en adtak szja- bevallást, összes jövedelmük 5,5 milliárd forint volt. Egyéni vállalkozásból 9646 személynek (a bevallás szerint) 786 millió forint volt a bevétele. Borravalót, hálapénzt 1358 személy vallott be 14,6 millió forint összegben. (Orvosok, vendéglátósok, taxisok vallották be a borravalójukat, hálapénzüket.) A statisztika szerint — bármily hihetetlen — az állami és magán építőipar „jól” fizet. Megyénkben a legmagasabb jövedelmet tavaly ez az iparág biztosította. Az állami építőiparban személyenként átlagosan 113 ezer, a magán építőiparban 123 ezer forint után adóztak. A legalacsonyabb volt a jövedelem a nyomda- és papíriparban. Ebben az iparágban egy személy átlagosan 94 ezer forint után adózott. (Szegény betűszedő kollégának ezt is ki kell szedni.) Az adóhivatalban is lemérhető, hogy a menő szakmák közé tartozik az építőiparral kapcsolatos szinte valamennyi szakma, az autójavítás és a kereskedelem pedig stabilan tartja magát. Főleg a műszaki kereskedelem számít menőnek. A kihalófélben, hanyatlóban lévő szakmák képviselői természetszerűen kevesebbet adóznak, vagy egyáltalán nem. A személyi jövedelemadó bevezetése óta megfigyelhető, hogy kevesebb Nyíregyházán is a másod- és mellékállás. Érthető, hiszen az ily módon szerzett jövedelmek az adóteher progresszivitása miatt csökkennek. (Az adómorálról később szólunk, de itt kell említenünk, hogy a másodállást vállalók is megtalálták a kiskaput és igyekeznek kevesebb adót fizetni. Mégpedig oly módon, hogy a másodállással kapcsolatos szerződésben kevés bért állapítanak meg, ám a munkaadó sok gépkocsiátalányt fizet, s az átalány köztudottan nem adóköteles.) A nyugati országokban az adózást hagyományosan komolyan veszik, az adózással kapcsolatban szigorúak a törvények. Az adócsalókat ott a társadalom is elítéli. Hazánkban, megyénkben, illetve Nyíregyházán az adócsalást sokan sikknek tartják. Két szám összehasonlítása hűen tükrözi, hogy milyen az adómorál nálunk. Tavaly megyénkben a bérből és fizetésből élők átlagos jövedelme 125 ezer forint volt. Ez megbízható adat, hiszen a munkahelyek nyilvántartása jó. A vállalkozók jövedelme viszont tavaly átlagosan egy főre vetítve 102 ezer forint volt... Legalább is a bevallások szerint. Ki hiszi el, hogy a vállalkozók kevesebb jövedelemhez jutnak, mint a bérből és fizetésből élők? Végül nézzük: a befolyt adóból mi kerülhet a városi tanács kasszájába? A vállalatok, szövetkezetek által befizetett adó mind megy be a „nagy kalapba”, vagyis az állami költségvetésbe. Onnan állami támogatásként csurran-cseppen vissza valami. Idén lakosonként a költségvetés 1170 forintot juttat vissza a településeknek. (Nyíregyháza esetében ezt bő 120 ezerrel kell megszorozni.) A budapesti ádóelszámolási irodához fut be a személyi jövedelemadó is. A jelenlegi szabályok értelmében az 1988-ban befizetett összeget kapja vissza idén a város. S mivel Nyíregyházán alacsony a bérszínvonal, a város kevés pénzt kap vissza a budapesti irodától, pontosabban az államtól. Lám, az alacsony bérszínvonal még az adóüggyel kapcsolatban is tovább gyűrűzik. Jó néhány vállalat és magánvállalkozó Nyíregyházán is késlekedik az adó befizetésével. Jó tudni: az adóhátralék kamatostól behajtható, végső soron árveréssel is. (Nyíregyházán eddig még nem került sor árverésre.) Hogy mikor és miként változik meg a jelenlegi adótörvény? Az ezzel kapcsolatos információval egyelőre adósak maradunk. Nábrádi Lajos Nyugaton egy adócsalást a társadalom Is elítél, nálunk — sajnos—sokan sikknek tartják. A képen: gondban a nyíregyházi APEH munkatársai...
