Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-25 / 199. szám
1990. augusztus 25. Kelet-Magyarország 3 Vándorol a munkaerő Háromszázan adják a kilincset egymásnak az ügyfelek a csengeri foglalkoztatási központban egy hónapban — hallottuk a minap Apáti Katalintól, az iroda vezetőjétől. Különösen a pályakezdők elhelyezése igen nehéz. Ámbár azoknak a betanított vagy segédmunkás asszonyoknak sem jobb a helyzete, akiket múlt év december 31-ig küldtek el a tyukodi konzervgyárból. Igaz, ezt a 63 dolgozót szerződéssel alkalmazták. A munkaerő-átcsoportosítás szerencsére eredményeket is tud felmutatni. Ez év január elseje óta közel száz dolgozót helyezett el a foglalkoztatási központ. Segédmunkásokat kért és kapott a költségvetési üzem, a pécsi bőrgyár 30 fős létszámigényt jelentett be. Válogathatott a jelentkezők közt. A tyukodi üzem a nyári szezonban ismét bővíthette a munkások foglalkoztatását, százat tudtak azonnal alkalmazni, igaz. három műszakban. A csegöldi termelőszövetkezet konzervüzeme is kért a foglalkoztatási központtól 30 dolgozót, viszont ide nemigen vágytak Csenger környékéről. Azt a néhány érdeklődőt viszont az utazás riasztotta el. A csegöldiek csak abban az esetben tudták volna a szállításukat megoldani, amennyiben legalább harmincán jelentkeznek. T. K. Szatmár szivében Szatmár központja Mátészalka, az újonnan kialakított látványos arculatot mutató állomás előtti térrel találkoznak azok az utasok, akik autóbusszal, vagy vonattal érkeznek. (Elek Emil felvétele.) Üzletközpont a Shell-kútnál Falucska a Szamos mentén A nyíregyházi tanács szakembereit még az év elején megkereste egy nyugat-német cég, a WIK GmbH, felajánlva, hogy 48 ezer négyzetméternyi területű szupermarketet építene, amelyben iparcikkeket, ruhaneműt, lakásfelszerelési cikkeket árusítanának, lenne itt étterem és 2500 parkolóállás. Erre a legalkalmasabb terület a Shell-kút környéke. A bökkenő csak az, hogy két lehetőség közül lehet választani. Vagy eladja a földet az ön- kormányzat, vagy bérbeadja a WIK GmbH megbízójának, az ASKO AG-nak. A tanács vezetői egyeztettek a témáról a pártok képviselőivel, s a következőkben állapodtak meg: a tanács előszerződést köt az ASKO AG- val, a bérbe- vagy eladásról viszont majd az új önkormányzat dönt. Meglett emberek és matrónák dugják ki a fejüket a tornácra nyíló ajtón, vajon mi járatban lehet itt az idegen? Mert a kiránduló elkerüli, a szállást és otthont kereső ugyancsak megfontolja, maradjon-e. Mi tartja itt a Porkolábokat, a Szilágyi - kát, a Pappokat, a Királyokat, a Székelyeket, a Kapito- rokat? Talán az, hogy kétszáz esztendeje is ilyen nevű őseik leltek otthonra Tatárfalván ? Nem hűtlenségből A déli harangot húzzák, majd a nagyvilág híreit duruzsolja a rádió. De itt más léptékkel mérik az időt. A kertkapuban, ételhordóval a kezében megjelenik Bogya Lászióné. Szomszédasszonyának, Székely Lajosnénak viszi el az ebédet a közeli óvodából. — Mire felneveltük a két gyereket, belerokkantunk a munkába. Pénz alig, örülünk a puszta létnek. Idejöttem férjhez a kertek alján húzódó Szamossályiból, éppen 21 éve. Krisztina lányunk vegyésztechnikus, a Kőbányai Gyógyszergyárban dolgozik. Menyasszony. Hamarosan oltár elé vezeti a szintén fa- lunkbéli Király Csaba, aki textiles szakmája mellett maszek zöldséges lett. Úgy kerülnek össze, mint az ujjam, de eltartási szerződést kötnek valakivel, a lakás reményében. A kislányunk, Anette 15 éves, de ő sem akar maradni. — Higyje el, nem a hűtlenség miatt mennek el a fiatalok — állítja igaza teljes tudatában Porkoláb Endréné, dajka az óvodában. — Kitanulnak egy szakmát, de nemhogy itt, rnég a környéken ' 'm tudnak elhelyezférj és a tizenéves hitves a szülők jóvoltából jutott itt lakáshoz. Májusban házasodtak, Szabolcs szülei 200 ezerért a házat, Iliék szülei a bútort vették meg. Nem a tatárok utódai — önállóan kezdhetjük az életünket és ez megfizethetetlen — magyarázza a bevonulás előtti napokat számoló családfő. — Ha keveset is keresek a csengeri Agro-Fruktnál, uborkával, 36 helyen a támogatás A Habselyem nehéz farmijai Dombrád közepe táján rendezett környezetben tágas és korszerű üzemcsarnok. Ebben a könnyűipari üzemben munkásfelvétel van. Ide várják azokat is, akiket valamelyik kisvárdai üzemből elbocsátottak. Ebben a pompás üzemcsarnokban pont egy éve kezdték a termelést. Jelentős állami támogatás után indult a munka tavaly nyáron. Már megállapítható: jó helyre jöttek a milliók. A nagyközségi közös tanács vb-titkára, Harcsa Bertalan így emlékezik az előzményekre: A tanácsnak is gondot jelentett a foglalkoztatás megoldatlansága. A társközségek, a szomszédos községek is hasonló gondokkal küzdöttek. Ezért is kilincseltünk a megyei tanácson, hogy egy üzem létrehozásához kapjunk a foglalkoztatási alapból. Kaptunk is 13 millió forintot. A megyei tanács más forrásból még adott 6 milliót. Ingyentelket adtunk az építkezéshez, plusz még a helyi tanács kasszájából biztosítottunk 3 milliót az üzem létrehozásához. A minőség hoz pénzt Egy gazdasági társulást hoztak létre, amely januártól kft.-ként működik. Erről, illetve a kezdeti lépésekről Kovács Zoltán igazgatóhelyettes ezeket mondja: — A helyi költségvetési üzem és a Budapesti Habselyem és Kötöttáru Gyár alapította a gazdasági társulást Az üzem beszállt 3 millió forint készpénzzel, a pesti gyár a gépeket, berendezéseket biztosította. Ügy tűnik, mindenki megtalálta a síámítását. A kezdet nehéz. Negyvennyolc fizikai dolgozóval indultunk, most 136 a fizikai létszám, de 200—220 lenne aa ideális. A megyei lapban is hirdettük a felvételt, eddig nem sok eredménnyel. Ámbár az a furcsa helyzet állt elő, hogy jó néhány Kisvárdán elbocsátott lány és asz- szony nálunk dolgozik. Ebben a fordított helyzetben, amikor Dombrádon és környékén is munkára várnak, hogy-hogy nem lehet feltölteni a létszámot? — kérdezzük Csomásné Benda Éva üzemvezetőtől. Vendégmunkások — Az a helyzet, hogy egyelőre nagy nálunk a munkásvándorlás. Sokan pár nap vagy pár hét után elmentek tőlünk. Mert a nevünk és a termékünk ugyan könnyű, de a munkánk nem az. Szalagszerű a termelés, tehát alkalmazkodni kell a többi dolgozóhoz, ugyanakkor az egyéni minőséget is értékeljük. Minden új dolgozónak egy hónap a tanulóidő, aztán rendes teljesítményt várunk. — Talán a kevés fizetés tartja vissza a jelentkezőket? — Nem erről van szó. A teljesítményt kifizetjük, a hibátlan munkáért akár tr^bb ezer forint minőségi prémiumot adunk. Néhány ügyes kezű dolgozónk 8—10 ezret is keres havonta. A gép fölé hajlók közül megszólítjuk Laskai Zoltán- nét. ő az előbb mondottakat igazolja: — Valóban volt egy olyan hónap, hogy a 10 ezer forintot is megkerestem, persze nem ez a jellemző. Viszonylag jól keresek. Pedig a háztartásból jöttem. Gyors fordulatii gép az enyém, és ha igyekszem, jó teljesítményt érhetek el. Tejfel Valéria viszont még a tanulóidejét tölti, nemrég állt munkába. Mint kiderül, nem is jószántából jött ide. — Leépítettek a kisvárdai tsz melléküzemágában — mondja lehangoltan. — Otthon ültem egy darabig, aztán amikor megtudtam, hogy itt felvétel van. jelentkez- t- m. A Volán rendes járatával járok ide ki naponta. Pár éve nem gondoltam, hogy ide fogok járni dolgozni. A kulcs: o szakképzettség Az igazgatóhelyettes azzal folytatja, hogy megyénk távolabbi vidékeiről, például Balkányból is jelentkeztek a megyei lapban megjelent hirdetésre. Ám, az üzemi munkásbusz csak a környező néhány faluba tud eljutni. A ‘"'környékről nem jönnek elegen, pedig volna miért. Az igazgatóhelyettes sorolja: — Női és gyermekruhákat gyártunk, főleg szovjet exportra. Örömmel mondhatom. hogy ránk nem vonatkozott a szovjet exportkorlátozás. Mi ez év elején is folyamatosan dolgoztunk. Termékeinkkel az átvevők elégedettek. igény van a munkánkra. Később akár két műszakban is dolgozhatnánk. Csak lenne elég és iól képzett munkaerőnk. Nábrádi Lajos kedni. Gondolná, hogy nekem mind a két gyerekem a Békés megyei Mindszenten találta meg élete párját? A lányomék hét év után költöznek haza, Fehérgyarmatot már így mondom, jól jön nekik a szülői segítség. Kenyér — protekcióval? — Bár én csengeri vagyok — folytatja az óvónő, Erdős Sándorné —, lehet, hogy nem illik szóba hoznom. Az egyik szülő mesélte, hogy az augusztus 20-i háromnapos ünnep után csak a falu egynegyedének jutott kenyér. Máskor is panaszkodtak, hogy protekcióval jutottak hozzá. A boltban éppen a legszükségesebbet, ha megkapja a vevő. Fényesebben nem is lehetne bizonyítani, mennyire idősek lakják a falut, mint azzal a szikár ténnyel, hogy sokkal több hajlottkorú fordul meg az óvodában, mint kicsi. Ez úgy lehet, hogy 27 öreg innen hordja a szociális címen kapott ebédet, viszont mindössze három (!) gyermek néz fel a gulyásleves mellől az idegenre. Párját ritkítja Székely Szabolcsék esete. A húszéves paradicsommal egészítjük ki a pénzünket. Nagybátyja, a 26 esztendős K. Gábor azonban nincs megelégedve. Bejárta Európa sok országát, dolgozott több helyen, most az NSZK- ban hegesztő. Hiába becsüli meg magát ott és hajt látástól vakulásig, — Fiatal lévén szeretnék a tengernyi munkám után jól megélni. Ezért bánt, ha nem látom az anyagi gyarapodást. Anyja bólogat rá, eszével helyesli, hogy a géplakatos Lajos és a szőlész Csaba fia beált alkalmazottnak egy maszek zöldségeshez Pesten. Gábor is többre vágyik. Anyai szíve azonban tiltakozik ellene, hogy a három Királynak el kelljen indulni szerencsét próbálni, mint a mesében ... Egyesek tudni vélik, hogy itt tatárok kései utódai telepedtek meg. Ám a szorgos falukutatók kinyomozták, mint ahogy a csengeri Kalendáriumban olvashatjuk: a cégé- nyi monostor határ járó oklevele, mint szomszédot említi a Gut-Keled nemzetség Tatár nevű tagját, így ő lehetett a falu névadója, s a nemzetség ezen ágának tagjai lehettek a tatárfalvai Tatárok. Tóth Kornélia mjagy János és jy/ Kiss József hallgatják a rádióban a műsort, amely szerint az a tény, hogy a kormány megvonja az állami támogatást a mezőgazdaságtól, sőt még kiviteli adót is kell fizetniük, többszáz falut tesz életképtelenné. Hasonlatosan a pár évvel ezelőtti összevonásos településfejlesztési koncepcióhoz. Nem értik. Ha már ott a rossz példa, most miért csinálják? Elmennek a bölcs öreg törpéhez, aki az alábbi történettel világítja meg előttük a helyzetet. A tanító magyaráz a gyerekeknek. — Egy embert elüt egy autóbusz. Mindenki odaszalad, fölemelik, megállapítják, hogy nem történi semmi baja. Hogy neveznéd ezt az esetet, Jóska? — Véletlennek, tanító úr kérem, — feleli Jóska. — Mondjuk, hogy véletlen. De amikor az autóbusz másodszor is elüti, és akkor sem történik semmi baja, azt, hogy neveznéd? — Szerencsének. — Helyes. És ha ugyanez harmadszor is megismétlődik? — Gyakorlatnak. — i. j. — Családias az óvoda. Gyengülő haj szálgyökerek Amilyen hosszú a neve, olyan nyúlfarknyi a település maga. Szamostatárfalva úgy bújik meg a rettegett Szamos és az országhatár közt, hogy ide aztán véletlen sem vetődhet idegen. No, de az a híres folyó most végképp nem állná útját az elmenőknek, igaz, akkor sem állíthatta meg az elvándorlást, mikor az olvadásnál árvízzel fenyegetett. Szép lassan, csendben, szinte feltűnés nélkül elfogyott a falu. lÉÉÉiif
