Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-23 / 197. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 23. Magánkézbe adás több lépesében Sajtótájékoztató a tilajMomról Még nem készült el a kor­mány végleges koncepciója a tulajdonreformról, így Ma- tolcsy György, a Miniszterel­nöki Hivatal politikai állam­titkára csupán az erről szó­ló tézisgyűjteményt tudta át­adni az újságíróknak szer­dán, a Parlamentben tartott sajtótájékoztatón. Az azon­ban kiderült, hogy bár a koncepció még csak körvo­nalazódik, a tulajdonreform hamarosan megkezdődik. Az Állami Vagyonügynökség, a kormány legfőbb privatizá­ciós szervezete már szeptem­berben megkezdi első prog­ramjának vérehajtását. Az ÁVÜ újonnan megválasztott elnöke, Csépi Lajos annyit árult el, hogy az első menet­ben a jól működő, jövedel­mezően gazdálkodó cégeket privatizálják. Hamarosan még az idén további progra­mok megvalósításához is hozzáfognak. így sor kerül olyán vállalatok magántulaj­donba adására, amelyek mo­nopolhelyzetben vannak, vagy amelyeket át kell szer­vezni, mert a, jelenlegi kö­rülmények között már nem életképesek. A kormány készülő kon­cepciója többlépcsős, viszony­lag gyors privatizációt tartal­maz. Mivel meglehetősen sok nézet alakult ki ebben a kér­désben, így valószínűleg többfajta privatizációs tech­nikát fognak alkalmazni. A jól működő vállalatok eseté­ben járható út, hogy a tőzs­dén keresztül kerülnek ma­gántulajdonba. Azok a cégek, amelyek életképtelenné vál­tak, csődeljárásra számíthat­nak, s ez eredményezi végül a privatizációt. A nagyválla­latokat, a soktelephelyes cé­geket — a tervek szerint — szétbontják és részenként ér­tékesítik. Mindez elsősorban állami kezdeményezésű pri­vatizálást jelent. A kormány azonban nem zárkózik el a spontán privatizációtól sem. Tovább folytatódik a vállala­ti vezetés által irányított át­alakulás, amelynek lényege az, hogy külföldi tőketulaj­donossal társulva vegyes vál­lalattá alakul át a cég. A koncepció egyik újdon­sága : lehetőséget kívánnak adni arra is, hogy külföldi befektetők, ha szemet vetnek egy állami tulajdonban lévő magyar vállalatra, pályázat útján megvásárolhassák. A privatizáció terén ter­mészetesen még meglehető­sen sok a homályos pont, legalábbis ez derült ki a saj­tótájékoztatón. A kormány­nak dolgozó szakértők egy része sem ért egyet azzal, hogy a föld esetében kivételt tegyenek, az eredeti tulajdo­nosok tulajdonuk egy részét visszakaphassák, míg más vagyontárgyak esetében csak kártalanítás jöhessen szóba. Matolcsy György ugyanis kifejtette, hogy a kormány álláspontja szerint reprivati­zációra csak a föld esetében kerülhet sor. Más, korábban államosított vagyontárgyak tulajdonosait kártalanítani fogják, ám ennek részletei még nem tisztázottak. Való­színűleg valamilyen értékű vagyonrészre szóló értékpa­pírt kapnak az érintettek, ha valamilyen vállalkozásba akarnak fogni. Kérdés azon­ban, hogy a jelenlegi állam- háztartásnak mekkora összeg áll ilyen célra rendelkezésre. Akaba, Jordánia: 1990-es kép- a Vörös-tenger partján fekvő kikötőről, amely a Kuvaitot megszállt Irak külkereskedelmé­nek egyik megmaradt átrakóállomása. (MTI telefotő) Előkészületek választásokra Országszerte befejeződött a szavazókörök kialakítása a szeptember 30-ai önkor­mányzati választásokra, s mind a 3100 településen meg­alakították a helyi választási bizottságokat. Ezzel kapcso­latban Tóth Zoltán, a BM Választási Irodájának veze­tője az MTI kérdésére el­mondta. hogy mintegy 11 ezer szavazókört jelöltek ki, mégpedig úgy, hogy mintegy 600—1000 választópolgár jus­son egy szavazókörre. Fontos szempont volt az is. hogy még a legkisebb községben is legyen egy szavazókor. A helyi választási bizottsá­gok kialakításánál arra kel­lett ügyelni, hogy a tagok az adott településen állandó la­kóhellyel rendelkezzenek. A bizottságok elnökei és titká­rai nem lehetnek a települé­sen jelöltet állító pártok tagjai, vagy független jelölt megbízottjai. Osztrák cég kapott együttműködési nyilatkozatot lapunk kollektívájától Termelési tanácskozást tartott 1990. augusztus 21-én kedden a Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat és a Ke­let-Magyarország Szerkesztőségének kollektívája. A ta­nácskozás témája az volt. hogy adnak-e ki és kinek a tulajdonosváltáshoz szükséges pályázatra együttműkö­dési nyilatkozatot. A vállalat igazgatójánál a jelzett időpontig több érdeklődő is járt. A kiadói és szerkesz­tőségi dolgozók egyhangú szavazással az FVD vorarl- bergi osztrák tőkéscsoport ajánlatához adtak együtt­működési nyilatkozatot. Értesüléseink szerint a mienkkel azonos állásfogla­lás született a debreceni, valamint a miskolci kiadói és szerkesztőségi kollektívák tanácskozásán is. A pályázati idő lejárta után. a jövő héttől kezdődik el a beérkezett vásárlási ajánlatok bizottsági értékelé­se. és valószínű, hogy október folyamán jön létre meg­állapodás a megyei lapok és kiadóvállalatok külföldi által történő 49 százalékos tulajdonrészének megvásár­lásáról. (A fentiekkel kapcsolatos események alakulásá­ról a későbbiekben is tájékoztatni fogjuk kedves olva­sóinkat.) IWindennapi közérzetünk Romániában Ez az ünnep elmarad Tőkés László levele Nyíregyházára írást elküldte Tőkés László református püspök úrnak Nagyváradra, aki az alábbi sorokban válaszolt: Puskás Sámuel nyugalma­zott tanár június 30-án la­punkban az erdélyi értel­miség helyzetéről, jövőjéről fejtette ki véleményét. Az „Tisztelt Tanár Ür! Kedves Sámuel bátyám! Meghatódással olvastam férfiasán szép visszaemlékezé­sét pályája alakulásáról és keserű múltunk dolgairól. Gyé­mántdiplomája mellé fogadja az én messzemenő elisme­résemet is. Oh. bárcsak sokan olvasták volna a nehéz kereszthordozás ellenére is azon túlmutató végkövetkezte­tését. mely a keresztyéni sorsvállalás igaz példája. Köszönöm levelét és írását. Mély fájdalmában is vigasz­talja az a reménység, melynek jegyében ma sem szűnünk meg cselekedni. Isten áldását kérem az ön és szerettei életére, tisztelettel és szeretettel Nagyvárad. 1990. július 24. Tőkés László” Immár jó tizenöt esztendeje annak, hogy e napon, ezen a helyen évente oldalnyi összeállítás jelent meg a romániai Szatmár megyéről, „a szomszédos, baráti és testvéri ország” nemzeti ünnepe alkalmából. Az összeállítás most elmarad. Elmarad, nem azért, mintha a KM lemondott volna a ba­ráti kapcsolatok ápolásáról, hanem azért, mert e nap meg­szűnt nemzeti ünnep lenni. Ion Iliescu elnök decem­ber elsejét — Erdélynek Ro­mániával való egyesülését ki­mondó gyulafehérvári dekla­ráció évfordulóját — nyilvá­nította (az egyszemélyes ki­nyilatkoztatást hatalmas ová­ció követte!) nemzeti ünnep­pé. Ha nem is ünnepelünk, né­hány gondolat ereiéig érde­mes visszalapozni a történe­lemben. elidőzni afölött, hogy mit is jelentett nekünk 1944. augusztus 23-a? Mit is szim­bolizált nekünk e nap? ,.A régi népelnyomó rendszer bukását, új idők hajnalát” — olvashattuk, hallhattuk lép- ten-nyomon. Olyan kaméleon nap volt ez. amely az idők folyamán más-más arcot öl­tött. Előbb: „a dicsőséges szovjet hadsereg. Sztálin ge- neralisszimus dicső vezetésé­vel e napon szabadította fel hazánkat a hitlerista—hor­thysta hordák megszállása alól.” Később a vezér neve elmaradt, a nap tartalma újabb gondolattal gazdago­dott: „a román csapatok váll váll mellett küzdve harcol­tak hazánk felszabadításá­ért.” Az utóbbi időkben pe­dig: „a kommunista párt szervezte nemzeti és társa­dalmi, antifasiszta és antiim- perialista társadalmi és fegy­veres felkelés megdöntötte a gyűlölt régi rendszert, s kezdték meg a hitlerista— horthysta csapatok kiűzését hazánkból: a harc fő letéte­ményese (ide jelzők egész so­ra) Nicolae Ceausescu elv­Közlemény I vállalati tanácsok helyzetéről társ volt, aki... (dicshimnu­szok).. Ekkor a szovjet csapatok esetleg egy mellékmondatot kaptak, néha még annyit sem, hacsak „a kedvező nem­zetközi helyzet” címszó alatt nem vetült rájuk is kevésnyi fény. Arra is megtanítottak aztán, hogy e dátumot — 1944. augusztus 23 — csak azért kell leírni, hogy két mondat után a „dicső Ceau- sescu-korszakot” magasztal­juk. (Ennek július 19-én „ün­nepeltük” volna negyedszá­zados évfordulóját: így, a meg nem történt „esemény” fölemlegetésekor is borsód­zik az ember háta „a világ­ra szóló” nap kiváltotta „örömtől”. Ha nem is ünnepiünk, mindazt, ami e naphoz ra­gadt, tapadt, nem lehet kitö­rölni emlékezetünkből. Hisz nem lehet semmissé tenni mindazt, amit átéltünk, mindazt, amit el kellett szen­vednünk: fizikai értelemben a mind magasabbra emelke­dő jólét árnyékában: lelki értelemben a megaláztatás, az eszközemberré alacsonyí- tás miatt: nemzetiségként a homogenizálás tézise meg­hirdetését követően. Eltorzult az eszme — mondtuk: torz volt már a születésekor — merjük kimondani most. De az ember „ez ünnepen” is előre néz. A mi jövőnk, sajnos, ismét homályba ke­rült. A parlament lényegé­ben az egypártrendszer má­solata, ahol a nép által vá­lasztott többség szava min­dent túlharsog. December 1. nemzeti ünneppé nyilvánítá­sa a nacionalizmus minden eddiginél magasabb hullám­verését ígéri, amint a mosta­ni augusztus 30-ra, a máso­dik bécsi döntés 50. évfordu­lójára meghirdetett vátra- megemlékéeés sem sok jót ígér az ország, s főleg a ma­gyar nemzetiség közhangula­ta alakulását illetően. (A vi­lágnak kevés a bűne ahhoz képest, amit e napon a ma­gyarokra raknak majd.) Kedves Olvasó! Most, itt, e helyen, nem jólétünkről, nem „a világ legdemokrati­kusabb rendszeréről”, „a nemzeti kérdés példás és he­lyes megoldásáról”, még csak szeretett vezérünkről sem adunk hírt (ma is „látom”, amint a szerkesztő miként gyomlálta az ízléstelenségig felmagasztosuló dicshimnu­szokat, elfogadhatóvá téve sorainkat), hanem szorongá­sunkról, kétségeinkről, bi­zonytalanságunkról. Mert ez a jelen! S ugyan ki tudná megmondani, milyen lesz a holnap?! ... Ez az ünnep elmarad. Nem sajnáljuk. Olvasónk írja Hormonnal az alkoholizmus ellen Amerikai kutatók megta­lálták azt a hormonrészecs­két, amely „a kellemes ér­zést” okozza az alkohol fo­gyasztása után. Egy Bufíalóban rendezett nemzetközi tanácskozáson kedden két amerikai kutató számolt be felfedezéséről pat­kányokkal végzett kísérle­tek alapján. Vizsgálataik szerint az ACTH hormon egyik része idézi elő az al­kohol fogyasztása utáni „el­lazulást”. Ügy vélik, hogy a felfedezett hormonrészecske szervezetbe juttatásával elér­hető ugyanaz az érzés, mint ami az alkoholfogyasztással, s mindez a szeszes italok szervezetet károsító mellék­hatása nélkül. A szeszes italok fogyasztá­sára rászoktatott patkányo­kat néhány napig beoltották az ACTH4—10 elnevezésű molekulával. A kezelés ideje alatt a patkányok nem „ita­loztak”, a kezelés megszűnte után azonban a korábbi al­koholmennyiség két-három- szorosát fogyasztották. A kutatók további vizsgá­lataikban azt próbálják ki­deríteni, hogy az említett hormonrészecske milyen úton fejti ki hatását az agy­ban. Nem az az 1 dollár... A Kelet-Magyarország egyik számában olvastam a „Feltar­tóztatott magyarok’* című írást. Ehhez fűzvén néhány saját bő­rünkön tapasztalt „kellemetlen­séget”. Családunk július 27— au­gusztus 3-ig Görögországban nyaralt. Az utazáshoz szükséges dolgokat (jugoszláv autópálya­jegy, bolgár benzintalon) aa IBUSZ-nál megvásároltuk, a vámszabályokat, pénzbevitell előírásokat is megérdeklődtük. Az alapos felkészülés ellenére mégis értek bennünket kelle­metlen meglepetések Bulgáriá­ban. Már elutazásunk előtt érte­sültünk a bolgár benzinellátási nehézségekről és a benzin árá­nak felemeléséről. Kellemesen csalódtunk, amikor Kalotinánál (jugoszláv—bolgár határátkelő) a 10 literes benzinjegyért 10 li­tert tankolhattunk. A következő tankolásnál viszont már csak 5,€ litert volt hajlandó adni a ben­zinkutas hölgy, hiába vitáztunk vele, s hivatkoztunk a korábbi töltőállomásra. Szerencsére ez­után is az előzőhöz hasonlóan szolgáltak ki bennünket, de azóta sem értjük, hányféle rendelet volt érvényben ugyanazon a na­pon a benzinkiadással kapcso­latban. A másik kellemetlenség a va­luta-követeléssel kapcsolatos. Hogy milyen szolgáltatásokért követelik, nem nagyon derült k) a rádió és a tv híreiből. A ma­gyar konzul sem tudott konkrét példát mondani a Népszabadság írásában. Mi a következő „szol­gáltatásért” fizettünk: Görögor­szágból Kulatánál léptünk be Bulgáriába. Már megtörtént az útlevél-ellenőrzés és a vámvizs­gálat, de még a sorompó előtti ellenőrző bódé előtt megállítot­tak bennünket. (Ügy gondoltuk, hogy ez pénzbeváltó bódé.) Közölték velünk, hogy szemé­lyenként fizesünk 4 levát. Nem magyarázták meg, miért, de aa útlevelet nem kaptuk visza. Mondtuk, hogy nincs levánk, s ekkor nyugati valutát kértek. Amikor láttuk, hogy hiábavaló minden kérdés, még inkább a vi­ta, odaadtunk 10 dollárt. Ebből 9-et visszakaptunk. A mai napig sem értjük, miért kellet 1 dol­lárt fizetni, mivél semmiféle el­ismervényt nem kaptunk róla. Olyan megállapításunk van, hogy ez valamiféle egyéni pénzszerzé­si akció és a turista nem tud el­lene sehogyan sem védekezni. Tehát ilyen nem várt kellemet­lenségek értek bennünket Bul­gáriában. Talán hasznosak azok számára, akik ezután indulnak útra. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája augusztus 2l-én kapott hivatalos tájékozta­tást arról, hogy a kormány az augusztus harmadikén hatályba lépett — a vállalati tanácsok új­jáalakításáról szóló — Mt. ren­delet értelmezésével és végre­hajtásával szemben felmerült ki­fogásokat csak augusztus 31-én tervezi az érintettekkel megvi­tatni. A Liga ezt a bejelentést nem tudja másként értelmezni, mint a Kormány eltökélt szándékát arra, hogy az előzetes egyezte­tés nélkül meghozott, jogi és szociális partneri szempontból egyaránt kifogásolható intézke­dést, az aggályok ellenére vál­tozatlan formában kívánja vég­rehajtani. A Liga ügyvivő bizottsága ál­láspontja szerint a rendszervál­tás alapvető feltétele, hogy a dolgozóknak jogaik legyenek a tulajdonváltás során. E jogok kiharcolása és gyakorlása csak akkor lesz lehetséges, ha a mun­kahelyeken megfelelő informá­ciók birtokában, félelemmentes légkörben választhatják meg képviselőiket, alakíthatják meg saját szervezeteiket. A Liga ügyvivő bizottsága til­takozik a Kormány eljárása el­len, és indokoltnak látja felvet­ni a kérdést, vajon miért áll Tiszteletei: Papp Miklósné Tiszavasvári ötvenhatodik szü­letésnapját ünnepel­te a napokban Csi- ta, a Tarzan-filmek közkedvelt csimpán­za. Legalábbis ez't állítja egy állatido­már. A Johnny Weiss­müller partnereként világhírűvé vált ma­jom szültetésnapi partiját a kaliforniai Thousand Oaksban egy lakókocsiban ün­nepelték meg, ahol az agg művész — il­letve állítólag ő — 83 éves tulajdonosá­val : Tony Gentry állatidomárral él. Csita bibliai élet­korát tulajdonosa a helyi sörgyárak nem kis örömére azzal magyarázza, hogy a csimpánz naponta megiszik egy korsó sört, sőt, állítólag a szivart sem veti meg, bár Gentry ba­rátnője szerint a koros idomár gyak­ran keveri össze a legendát a valóság­gal. Pénteken az állí­tólagos Csita ismét visszatérhet néhány órára a rivaldafény­be: a CBS-tévétársa- ság egyik műsorá­ban közösen lép fel a múlt néhány film­vászonról ismert kedvencével, a 38 éves csimpánz­kollégával. Fred Muggsszal, és ott lesz Zippy, az ötve­nes évekből ismert görkorcsolyázó ma­jom is. érdekében a kormányzatnak ke­resztülerőszakolni egy olyan in­tézkedést, amelyik a gyakorlat­ban nem teszi lehetővé sem a dolgozók képviselőinek szabad megválasztását, sem a vállalati vezetők igazi megmérettetését. A Liga ügyvivői — miután mind ez idáig nem járt siker­rel a kormányintézkedés fel- függeszttetése módosíttatása — felszólítják a dolgozókat, hogy aktívan vegyenek részt a válla­lati tanácsok megválasztásában, ügyeljenek a választások tiszta­ságára, s törekedjenek hiteles képviselőik bejuttatására. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának Ügyvivő Bizottsága A legnagyobb rubin Majdnem ötszáz karátos a világ legnagyobb rubinja, amelyet a Myanmari Unió területén — Burmában — találtak. Az eddig legna­gyobbnak tartott rubin, ame­lyet egy amerikai múzeum­ban őriznek, mindössze száz karátos. A 496,5 karátos ru­binra még febsuárban buk­kantak, ám zúgkereskedők kezébe került, akik külföldre csempészték. A myanmari rádió keddi beszámolója sze­rint az ország titkosszolgála­tának augusztus 18-án sike­rült visszaszereznie a fan­tasztikus drágakövet. Az óriási rubin értékét egyelőre nem határozták meg. Máriás József

Next

/
Thumbnails
Contents