Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-21 / 195. szám

XL VII. évfolyam. 195. szám ÁB A: 4,30 FORINT 1990. augusztus 21., kedd Új neve: Európaikért Emlékezés és cselekvés H közös házhoz vali tartozás Göncz Árpád beszéli Székes­fehérváron (Az eseményről a 4. oldalon tudósítunk) Zarándoklat és nagybncsá Máriapóeson A hit összetartó erejével Szentbeszédek több nyelven Az ez évi búcsú magas rangú vendégei között ott szerepelt Angelo Acerb! ének, pápai nuncius is, aki fél 9-től mondott misét (Balázs Attila felvétele) Több tíz ezer ember, s kö­zel száz pap vett részt azon a zarándoklaton és nagybú­csún, amelyet augusztus 19- én Nagyboldogasszony-nap- ján Máriapócson tartot­tak. A hívők már szombat délutántól gyülekeztek a ba­zilika környékén, amelynek falai közül egész éjszaka egy­házi ének, főképpen ukrán és szlovák szó hangzott. Az idei búcsú különbözött az eddigiektől. Több mint négy évtized után először tu­datos programot is hirdetett, a Kárpát-medence népeinek összetartozására hívta fel a figyelmet, hívőkben és nem hívőkben egyaránt azt sze­rette volna tudatosítani, hogy, a különböző nemzetiségű né­peket keresztény eszközök­kel, a békesség és egyetértés jelszavával is össze lehet kapcsolni. A katolikus egy­ház elsődleges célja, hogy a soknemzetiségű Kárpát-me­dence népei végre egymásra találjanak. Az idei Nagyboldogasszony- napi ünnep másik újdonsá­ga, hogy ezúttal az egyházak legmagasabb rangú személyi­ségei is eljöttek Máriapócsra. A vendégek között volt An­gelo Acerbi érsek pápai nun­cius, valamint Andreo Veccio veronai segédpüspök is. Hí­veivel együtt érkezett Szeme- di János ungvári megyéspüs­pök és Jan Hirka, Eperjes püspöke, a máltai lovagrend képviselői, valamint Keresz­tes Szilárd hajdúdorogi me­gyéspüspök. Az első misét hajnali 4 órakor dr. Bacsóka Pál, má- riapócsi püspöki helynök pa- róchus tartotta, majd fél 6- kor kárpátaljai és szlovák papok miséztek, 7 órakor a nyíregyházi kispapok tartot­ták a reggeli istentiszteletet. Fél 9-kor a tábori oltár előtt gyülekeztek a hívek, akiknek Angelo Acerbi érsek pápai nuncius mondott mi­sét. Szentbeszédében hang­súlyozta: örül annak, hogy Magyarországon ezen a na­pon állam és egyház ennyire egyféleképpen gondolkozik. Elmondta azt is, a népek ba­rátságát, vagy éppen széthú­zását csak azt láthatja iga­zán, aki nem kívülről szem­léli, hanem belülről, saját életében érzi annak gondját és örömét. A fél 10-kor kezdődő gö­rög katolikus szentmisére több tízezer ember várako­zott az oltár környékén. Ke­resztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök kiemelte: kü­lönös zarándoklat a mai, hi­szen az egész Kárpát-meden­ce papjai és hívei is eljöttek Pócsra. Amikor azonban kárpátaljai és eperjesi test­véreinknek örülünk, aggó­dunk amiatt, hogy a román püspök és hívei még nem le­hetnek velünk — mondotta Keresztes Szilárd, aki ezután a Szentírást idézte: „Jöve­vény voltam, és befogadtál engem” — hirdeti az ige, amely arra figyelmeztet mindnyájunkat, másokat se­gíteni, befogadni és elfogadni a legszebb emberi tulajdon­ságok egyike. Máriapócs olyan hely, amely most épp erre vállalkozott. Ruszinok, románok, szlovákok és ma­gyarok azonban csak akkor tudnak együtt élni — figyel­meztetett a püspök, ha elfo­gadják egymást, ha megta­nulják tisztelni és becsülni a népek hagyományait, s vala­mennyien arra törekszenek, hogy sem hagyomány, sem szokás, sem pedig politika ne téphesse szét az összekötő szálakat. Szemedi János Kárpátalja görög katolikus főpásztora ukrán nyelven mondott szent beszédé ben szintén eze­ket a gondolatokat emelte ki. Mint mondotta: híveivel együtt azért is jöttek Mária­pócsra, hogy köszönetét mondjanak, amiért több mint negyven év után először za­rándokolhattak erre a helyre. „Hitünk miatt sokat tűrtünk és szenvedtünk ezek alatt az évek alatt, de nincs szívünk­ben harag. Jézus tanítását követjük” — mondta Szeme­di János —. azokra se ne- hesztelünk, akik tudatosan ártottak nekünk. Jan Hirka püspök Szlová­kia görög katolikusai nevé­ben szintén anyanyelvén, azt a szabadságot tartotta jelen­tősnek, amelyet a magyaror­szági görög katolikusok évek óta élveznek, így hitükkel le­győzik a rosszat, Isten orszá­gát építik. A Nagyboldogasszony-napi búcsú a Himnusz közös el- éneklésével fejeződött be, Amint azt Fodor János, a városi tanács elnöke beszé­dében Ratkó Józsefet idézve hangsúlyozta: „Az a város, amelyik múltidejét nem be­csüli, hogyan szerezhet ran­got jövőjének?" A ma nem­zedékének feladata, — hang­zott az üdvözlő beszédben — a múlt őszinte, tisztességes feltárása, emlékeinek megőr­zése, ápolása. Az egyéves városban meg­bízható szellemi tőke talál­ható, ami arra is garancia, hogy igazi város lesz az egy­kori faluból. Fodor János ez­után a kitüntetett életét is­mertette, érdemeit ecsetelte. Dr. Kállay Kristóf 1916-ban Nyíregyházán született. Édes­apja a néhai Kállay Miklós miniszterelnök. Több diplo­mát szerzett, a II. világhábo­rú után Rómába emigrált. Tíz évig volt a FAO európai osztályvezetője, az Európai Állattenyésztők Szövetségé­nek főtitkára. Az utóbbi években több tíz ezer dollá­ros segítség nyújtásában mű­ködött közre. A pénz hasz­nát elsősorban szociális és majd papok és híveik ünnepi körmenettel zárták a szent­misét. Kovács Éva egészségügyi intézmények él­vezhetik. 1980-tól a Szuverén Máltai Lovagrend Vatikánba akkreditált nagykövete, aki — Egy ember halála tragé­dia, százezreké az csak sta­tisztika — mondta egy rossz emlékezetű államférfi az el­ső világháború után. — Szá­munkra eddig a második vi­lágháború embervesztessége az utóbbi évben nemcsak sze­mélyes segítséget, hanem az általa képviselt szervezeté­nek támogatására továbbra is számíthat a megye, termé­szetesen Nagykálló is. Az ünnepség további ré­szében a szokásoktól eltérően ezúttal a díszpolgár hozott statisztika volt. Katona Ta­más külügyi államtitkár e szavakkal kezdte avató be­szédét, s idézte a mondást: csak az hal meg, akit elfe­lejtünk. E mondásnak azon­ban a fordítottja is igaz: akit elfelejtünk, az meghalt. És, ha elfelejtjük, akiket a halál­ba induló vonatok magukkal vittek, akkor nem lesz hogy emlékezzünk, akkor tényleg csak statisztika marad szá­munkra, aminek gyásszá, aminek emlékezéssé kell vál­toznia. — Az áldozatokra nem volt szabad emlékeznünk. Most országszerte felkerül­nek a hősi emlékművekre a nevek, s ezután személyre, és ügyre szóló tiszteletet ad­hatunk. Tragédia volt, ami a háborúban és ami utána tör­tént ebben az országban. Az emlékezés közben ezért arra (Folytatás a 4. oldalon) (Folytatás a 4. oldalon) Augusztus 19-én a nyíregyházi Jósa András Kórházban ökumenikus kápolnát avat­tak. Az új létesítményt ünnepélyes keretek közt dr. Vágvölgyi János főigazgató ad­ta át Csépányi Ferenc kanonoknak. Az ökumenikus kápolnát Keresztes László káplán szentelte fel. A díszpolgár hozott ajándékot Város jubileum Nagykálióban J£> Vy 9 Ünnepélyes tanácsülést tartottak augusztus 18-án Nagy- kállóban, ahol az egy éve várossá avatott település első díszpolgárának, dr. Kállay Kristófnak, a Szuverén Máltai Lovagrend vatikáni nagykövetének, a Magyar Máltai Lova­gok Szövetsége elnökének nyújtották át a kitüntető ok­levelet. Szent Istvánra és az új kenyérre emlékezett megyénk népe I Gyászolva ünnepeltek augusztus 18-án, szombaton dél­ben Beregsurány lakói. A község főterén emlékoszlopot avattak, amelyen a ma márványba vésett nevek fél évszázada apák, hitvesek, testvérek, rokonok voltak. Nincs is olyan család ma Beregsurányban, ahonnan ne ragadott volna el valakit a halál. Hősök és áldozatok voltak, akik előtt — amint azt Oláh Dezsőné tanácsel­nök mondta — levett kalappal, de felemelt fejjel áll most a falu apraja-nagyja.

Next

/
Thumbnails
Contents