Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
Balogh József: Éledő parlamentarizmus Nézem a parlamenti ülésterem nemrég felújított csillogó díszítéseit, s közben azon töprengek, vajon tudta-e, megérezte-e, aki a felújítási munkákat meg- vagy elrendelte, hogy mire elkészül, már nem ugyanazok a képviselők gyönyörködhetnek és dolgozhatnak benne. Arcok jelennek meg előttem, akik a szocialista demokrácia jegyében jutottak oda, mert a statisztika megkövetelte, hogy arányos képviselet legyen s közben ciklusok teltek el, míg egyszer megszólalhattak, s botladozó nyelvvel a többnyire mások által megfogalmazott szövegeket olvasták fel. Felidézem egy fiatalember arcát, aki véletlenül ült öt évig a bársonyszékben, mert egyszer odatelefonáltak cégéhez a népfrontból, és társadalmi munkára egy fiatal munkásembert kértek. Mivel őt addig semmilyen közösségi munkába nem sikerült bevonni, bediktálták a nevét, s amikor kiderült, milyen társadalmi munkáról lenne szó, már szégyellték a „mókát” bevallani. ★ Nézem a fáradt arcokat. Még csak három hónap telt el az alakuló ülés óta, s ebből 40 körül jár a plenáris üléssel töltött napok száma. Ott gyűrűznek az arcokon a bizottsági ülések vitáival telt napok, az utazás fáradalmai, a családtól távol töltött idő, a frakciófegyelemmel összefüggő teendők miatti gondok. Ám a figyelem nem lankadhat, szavazni kell. Önkormányzati törvény nélkül nincs választás, alkotmánymódosítás nélkül nem kormányozható az ország, választás nélkül nem fejeződhet be a rendszerváltás. Pedig — noha senki nem beszélt mostanában nemzeti egységről — valamennyi parlamenti párt ezt akarja. Ezért dolgozott a kormánykoalíció, ezért született a két legnagyobb párt között a paktumnak hívott egyezség, s — mint igazolódott — ezt szolgálták az acsarkodások is. Mert a parlamentarizmus megszületése, vagy visszatérése Magyarországra mindezekkel együtt jár. ★ Az Értelmező Szótár a parlamentarizmust ekképp fogalmazza meg: „olyan kormányzati rendszer, amelyben a parlament a legfőbb állami szerv.” Magyarországon alkotmányjogászok szerint a parlamentarizmus jogintézményét az 1848-as III. törvény vezette be. A klasszikus parlamentarizmus idején ez a jogintézmény volt egyedül a népszuverenitás letéteményese, s mint ilyent, korlátozhatatlannak tekintették. A modern pártelvü politika színrelépésével — mint ezt Bihari Mihály politológus mondja — megváltozott a parlament szerepe is, mert a pártok korlátozzák az országgyűlés szuverenitását, ugyanakkor stabilizálják autonómiáját, mégpedig azzal, hogy a képviselői harcot vívnak nemcsak a mandátumokért, de a kormányzati helyekért is. A parlament funkciója a modern rendszerekben elsősorban az alternatívák közötti választásban, és a törvényalkotási tevékenységben jelentkezik. Ez a parlament a politikai nyilvánosság intézménye is, mert csak itt érvényesülhet állandó jelleggel az indokolás kényszere. ★ Hogyan is van ez nálunk? TV-nézők, rádió- hallgatók szerint egyfajta bizonyítási kényszer vett erőt a honatyákon. Mintha úgy éreznék: rögtön a ciklus kezdetén bizonyítaniok kell, hogy különbek elődeiknél. Talán azért is, mert érzik, igazán nagy dolgok a magyar történelemben az elmúlt néhány hónapban is történtek, így ők sem kívánnak lemaradni elődeik mögött. Jelzi ezt az is, hogy csaknem mindenki sürgősséggel kívánja indítványát megtárgyalni a Tisztelt Házban. Egy-egy „sürgősségi" indítvány ugyanis nyomban a képviselőre irányíthatja a közfigyelmet, különösen akkor, ha mindez kellő szereplési vággyal is párosul. És reklám a pártoknak is, amelyek szereplése, megnyilvánulása híveik körében általában tetszést arat, a más pártiak—és ez így természetes — általában a sebezhető pontokat keresik. Talán legelégedettebb eddigi tevékenységével a választásokon győztes párt, a Magyar Demokrata Fórum lehet. Frakcióvezetője Kónya Imre mondta: van szabadon választott parlamentünk, szabadon működik az ellenzék és a sajtó. A kormány az ország kormánya és felelős a szabadon választott parlamentnek. A paktummal sikerült elérni mindazt, ami csak egy nagykoalícióban sikerülhet, anélkül, hogy annak hátrányait vállalni kellett volna. Biztosítani lehetett vele az ország kormányozhatóságát, a stabilitást és a politikai megbékélést arra az időszakra, amikor a legnagyobb szükség volt rá. A kisgazdapárt mindent egyetlen lapra, a földtörvény keresztülvitelére tesz fel. Minden idegszálukkal ennek megvalósítását szorgalmazzák, mert ezt ígérték hatvanezres tagságuknak. Nincs érdemi álláspontjuk valamennyi fontos kérdésben, pedig ez egy kormánypárttól elvárható lenne. Ragaszkodnak a hatalomhoz, ám a koalícióhoz tartozást attól teszik függővé: sikerül-e elfogadtatni a földtörvényt. A koalíció harmadik tagja a Kereszténydemokrata Néppárt korrekt megnyilvánulásaival az emberközpontú, szabad, demokratikus társadalom létrehozását szeretné szolgálni, s visszaadni az ember rangját, hitét, erkölcsi tartását. Ezért tartják a legkorrektebb pártnak a parlamentben is. És az ellenzék? A Szabaddemokraták Szövetsége, a magát szocálliberálisnak tartó párt alapállása az egyéni szabadságjogok feltétlen tiszteletéből indul ki, és nem hagyják, hogy azokat más csoportjogok alá rendeljék. Ezért szenvedélyesen vitázó, érvelő felszólalásaik, ezeket a gondolatokat tekintik alapállásuknak, amikor törvényjavaslatokat átfogalmaznak, vagy sorozatban módosítani kívánják a kormánykoalíció tervezeteit. És a szocialisták, akik a frakciók közül egyedül rendelkeznek némi kormányzati tapasztalattal? Visszafogottak, s noha a politikai kérdésekben egységes a frakció, a korábban vállalt rendszerváltó feladatok, a múltból hurcolt terhek miatt idő kell a közvélemény rokonszenvének megnyerésére. A legtöbb ellentmondás a Fiatal Demokraták Szövetségének megítélése körül látható. Pozsgay Imre ezt mondta róluk: „A Fidesz kellemes- meglepetést okozott. Különösen azután, hogy őket könnyen elkönyveltük az SZDSZ fiókszervezeteként. Parlamenti magatartásukból azonban számomra úgy tűnik, hogy felül kell vizsgálnunk az ilyen előítéletes gondolkodást. Önálló politikai arculatuk megrajzolásában, megnyilvánulásaikkal kevesebb akadályba ütköznek, mint a többi különféle múlttal terhelt más párt, köztük a miénk is. A múlt ugyanis a Fidesz kivételével az összes pártnak a terhére van.” Magyar Bálint, az SZDSZ ügyvivője merőben az ellenkezőjét állítja: — Politizálásuk egyik központi elemét az SZDSZ-től való elhatárolódás kényszere jelenti. Ha az SZDSZ valamiben kompromisszumot keres az MDF- fel, akkor a Fidesz a „meg nem alkuvó ellenzék” szerepéből támad: ha pedig konfrontálódunk az MDF-fel, akkora, .veszekedő nagyokat” próbálja komoly felnőttként ésszerű egyezségre, az „öncélú pártoskodás" feladására bírni. Ezt eddig nagy profizmussal csinálták, de hosszú távon könnyen megkérdőjeleződhet e politika .elvszerűsége”. Ugyanakkor az MDF sajátos taktikával közelít a Fideszhez: miután a kormány tudja, hogy a Fidesz parlamenti súlyánál fogva nem lehet kormánybuktató ellenzék, így őket kiáltja ki felelős, szakszerű ellenzéknek, szembeállítva a „nemzetellenes”, az „obstruáló” SZDSZ-szel. Ugyanis bennünket mindig ezzel vádol a kormánykoalíció, amikor ellenzékként viselkedünk... És ezzel csak a parlamenti pártok sora ért véget. Az életkörülmények romlása, a növekvő munkanélküliség nyomán keletkező hangulatban ugyanis még a demagógia is termékeny táptalajra hullhat az elégedetlenkedők körében. A kormányzatnak számolnia kell a parlamenten kívüli ellenzékkel, mert ők bizonyára szeretnének mielőbb a hatalom sáncain belülre kerülni. S nekik valójában semmi sem drága. Ők már a következő választásra készülődnek, ez pedig növeli a bizonytalansági tényezők számát. ★ Sajnos nemcsak a kormány bizonytalan, hanem az ország lakossága is. Noha láthatók, kitapinthatok azok az erőfeszítések, amelyeket a kormány, a parlament tesz a változások felgyorsításáért, érezhető eredményei még nincsenek és szerényen számolva két-három évig nem is igen lesznek. Éppen ezért figyeljük, lessük mi Szabolcs-Szat- már-Bereg megyeiek árgus szemekkel az itt megválasztott képviselők tevékenységét, mert azt reméljük, nemcsak az ország sorsáért éreznek felelősséget, hanem közvetlen környezetükért, ezért a megyéért is. A választás után, de még az országgyűlés alakuló ülése előtt egy kis jegyzet jelent meg lapunkban, amely azzal kezdődött, hogy várunk egy meghívót, amely a megyei képviselők együttes ülésére hív, mert az volna igazán megnyugtató, ha közösen nyilvánítanák ki — pártérdeken túl, vagy azok fölött is —, hogy együtt mozdulnak meg, ha Szabolcs- Szatmár-Beregről van szó. Azóta történtek már próbálkozások, kinyilvánította ezt az SZDSZ és az MDF képviselője is, sőt elhangzott egy olyan jellegű javaslat is az önkormányzati törvény vitájában, amelyre minden bizonnyal egyformán nyomták meg az igen gombot, hisz arról volt szó, hogy Debrecen helyett Nyíregyháza legyen ennek a régiónak a központja. Az együttes ülés, a „megyei képviselőcsoport" megalakulása azonban még várat magára. A bizalom természetesen megvan, ám romló körülmények között az ember türelmetlenebbé válik, s bizalmát elveszíteni pedig könnyebb, mint megszerezni volt azt. ★ „Vannak helyzetek az államok életében, amelyeket hosszasan fenntartani lehetetlen anélkül, hogy veszélyt hozók legyenek;. Vannak helyzetek, amelyek újabb bonyodalmak nélkül is megmérgezik, felemésztik az állam erejét s képtelenné teszik azt, hogy erősebb rázkódtatások után magát sokáig fönntarthassa. Ilyen állapot az, ha valamely államnak belviszonyai sok ideig ziláltak, rendezetlenek, ha az egésznek, mint az egyeseknek anyagi ereje ki van merítve, hite és bizalma meg van ingatva... Minden időben veszélyes ily állapot: de veszélyes az kivált korunkban, midőn elintézetlen nagy kérdések, fölizgatott érdekek és kedélyek minden oldalról végtelen bonyodalmakkal fenyegetik Európa népeit. Belviszályáink, sőt Fölsé- ged egész birodalmának viszonyai sincsenek oly szilárd és rendezett állapotban, hogy teljes biztosság érzetével, nyugodtan nézhessünk azon eshetőségek elé, melyek a külbonyodalmak, s a ki nem számítható véletlen hozhatnak reánk. Sok, igen sok, ami múlhatatlanul gyorsan teendő, s aminek elhalasztására talán már nincs idő. Ne engedje Fölséged, hogy a bekövetkezhető események ily állapotba találjanak bennünket: nyújtson módot és alkalmat a megnyugtató kiegyenlítés eszközlésére, saját belviszo- nyainknak oly rendezésére, mely az egésznek úgy, mint az egyeseknek kimerült'anya- gi erejét s jólétét a végsüllyedéstől megmentse, sőt a lehetőségig emelje és kifejtse, s hazánk minden nemzetiségű és vallású polgárainak igazságos, méltányos és megnyugtató kielégítése által az országot! ismét erőssé tegye...” Ezeket a mondatokat Deák Ferenc fogaF mazta egy feliratban Ferenc Józsefnek, amelyet 1866. december 11-én tárgyalt a képviselőház. E felirat megtárgyalását ma is napirendre lehetne tűzni, csak a Fölséged megszólítást kellene behelyettesíteni — a Népre. Most azonban, hogy túlvagyunk a nehezén, van köztársasági elnökünk vagy az ország kormányozhatóságát lehetővé tevő alkotmányunk, úgy tűnik éled, ősztől pedig talán még jobban lábra kap a parlamentarizmus. ■■ SJ— A M^yytrszág ÜNNEPI MELLÉKLETE Balázs Attila felvétele
