Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
Kelet-Magyarország 1990. augusztus 18, f | Eltörött a hegedű (legendája) | Hazudott a muzsikaszó Múzeumban Benczi Gyula ötvenmillió forintot érő hegedűje, ami az aranynál is drágább, adtuk hírül lapunkban még január 29-én. A hangszer a világhírű cremonai Guarneri család műhelyében készült a tizenhetedik században. A második világháborúban, amikor a nyíregyházi állomás környékét szőnyegbombázás érte, a primás jó szokás szerint az ágya alatt tartotta — így megmenekült a hegedű a pusztulástól. Aztán a hegedűvirtuóz unokája Benczi Jenő játszott rajta. Amikor nyugdíjba ment az értékes hangszert a múzeumnak ajándékozta. (Mivel nincs a rokonságban zenész.) Félmillió az adományozúnak —nr íiíaiwiMiiiiin vmiii Tf „Rendkívüli nemes az ajándékozás gesztusa, ugyanis igen nagyértékű a hangszer — írtuk róla annak idején —, a legutóbbi becslés ÁTVÉTELI ELISMEHYÉHY Alulírott, elismerem, hogy n mai napon Benczy Jenó prímástól a Jőbb András Múzeum részére átvettem Benczy Gyule hegedűjét tiezto, ép állapotban. A hangozer belsejében lévő papírlapon az alábbi szöveg olvaehatéi [ÍATHIAS THIEL FECIT ANNO 16?6. üzen nafyértókú hangszer önzetlen felajánlásáért a Szabolcs-Szntmár megyei Múzeumok Igazgatósága nevében köszönetemet fejezem ki Benczy Jenű Urnák. Nyíregyháza, 1909. szeptember 14. ÍAAvyi SeÄLeti^Ä^r rne( yel^úzeumigazgetó helyeztük elx 89.7.1. leltári etám alatt. /t*xx Jó'» Bene Júnoa muzeológus alkalmával az eszmei értékét 470 ezer angol fontban állapították meg — azaz ötvenmillió forint körül van az ára.” Az elmúlt hetekben vastag levélköteget hozott a postás szerkesztőségünkbe, amelynek névtelen levélírója (elharapódzott szokás ez manapság) az állította, hogy a múzeum fél millió forintot fizetett ki az adományozónak. A levél írója hosszasan bizonygatta, hogy Benczi Jenő nem is rokona (unokája) a nagy mesternek. ————————————— Értéktelen a hangszer m - H- 11/30. U. o. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM Ungarisches Nationalmuseum Hungarian National Museum ‘Dr.Németh Pétermegyei raúzeumigazgató úrnak Jósa András Múzeum 4400_Njiregjháza, Benczúr tér 21. § 5 á 1 ® 4/4-ea hegedű, kézzel ÍrottMathias Eniet/fecit anno 1626" hamis oédulával.A hegedűt a közelmúltban átlakkozták, így az eredetileg is sötétbarna lakk állapota és minősége ma már nem megállapítható.Az új lakkozás kisebb, Javitáe nélkül maradt repedése- két takar. A hegedd silányabb fából készült, és a készítés minősége is ebbe a kategóriába tartozik.Kora a XIX. sz.utolsó évtizedeire tehető. A hegedű tehát egy gyári készítmény a XIX.sz.végéről, hamis cédulával, /az Írásmód XX.sz.-i után- zatra utal/, pótolt,, szakszerűtlenül illesztett kulcsokkal. A tok XlX.sz.közepéről, a vonó a XX.sz.második feléből származik, A hegedűnek jelentősebb forgalmi értéke nincs. 1990.ápr.6. Gdj- (ZJk. F.Gát Eszter Magyar nemzeti Múzeum hanga zergyű J t eménye Németh Pétertől, a Jósa András múzeum igazgatójától, úgy is, mint az ügy érintet- jétől a következő felvilágosítást kaptuk: A múzeum a hegedűért nem fizetett egy forintot sem, mivel ajándékba kapta Benczi Jenőtől. A Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének a munkatársa, F. Gát Emese szakvéleményt készített a hegedűről, amelynek lényege, hogy a tizenkilencedik században készült gyári termék, „a hegedűnek jelentősebb forgalmi értéke nincs”. Arról, hogy a hegedű ingyen került a múzeum birtokába, átvételi elismervény tanúskodik. Hamis Urak Mit lehet ehhez hozzátenni? Ügy tűnik, Benczi Jenő ezúttal hamis húrokat pengetett, amikor egy nagyvonalú gesztussal tucathangszert ajándékozott a múzeumnak. Az is tanulság lehet, hogy mielőtt nagydobra vernénk egy ilyen „nagyértékű” kincs múzeumba kerülését, nem árt megvárni a szakvéleményt is. Végül, hogy Benczi Jenő rokona-e a híres primás Benczi Gyulának, annak eldöntése nem a mi feladatunk. Nagy István Attila A megújhodó Nyírvasvári egy utcaképe. (B. A. felv.) Hozzájárulásokat várnak a szervezők Emlékmű és emlékíal készül Mátészalkái Még tavaly télen egyetértő támogatásra talált Fejér Barnabás nyugdíjas kezdeményezése a város vezetése, társadalmi szervezetei részéről, aki a II. világháború mátészalkai áldozatainak emlékmű állítását javasolta. A kezdeményezés gondozására társadalmi bizottság alakult, . amelynek legutóbbi ülésén részt vettek a városban működő pártok és egyházak képviselői is. A közösen kialakított álláspont, hogy az emlékkiállítás kétféle megvalósításban is kifejezze a városlakók, az utódok tiszteletét. Egyrészt a gimnázium előtti — jelenleg még Leninről elnevezett térre — Készül koronás címer Tóth Sándor szobrászművész készíti a koronás címert a nyíregyházi városháza épületére. A bronzbői készülő szimbólum 80 centiméter magas lesz, s jól illeszthető a régi címer helyére. A művész még a helyhatósági választások előtt elkészíti a köztársaság címerét. j-onatunk Nyíregyháza \/ felé közeledik a fel- ' kelő nap reggeli mosolygásában. Ablakain túl, a pálya két oldalán az aszálytól • meggyötört táj megváltó esőt remél. A derű akkor csilloghat igazán, ha a ború könnyes fátylából fénylik elő. 'Nagykálló után a rét zöldjében két kis őzbak fenekedik egy- i mással. Apró szarvacskáikat ifjonti düh akasztja újra és újra egymásba. Mit szólhat ehhez a teremtő ha látja, milyen érdekellentét i szíthatja dühüket? Portyá- zó terület miatti viszály, érvényesülési vágy szította féltékenység, vagy egy helyre özleány van dulako- 1 dásuk hátterében? Nem tudni!? — réti — Rab lesz a Roburos Vállaji István vállaji lakos és Végső Sándor nyirvasvári lakos régi jó ismerősök. Előbbi többszörösen büntetett előéletű, utóbbi hónapok óta nem fizeti a gyermektartást. Mindketten gyakran berúgnak. Az egyik közös italozásuk után elkötÖtték a Végső gondjaira bízott Robur kisteherkocsit és azzal „furikáztak”, szórakoztak. A furlkázásnak két szabályosan parkoló személygépkocsi látta kárát. Egy házaspár külföldre utazott üdülni, s a Robur indítókulcsát Végsőnek adták oda, mondván: „Jön majd a kocsiért T. B., add oda a kulcsot”. Többszöri koccintgatás után a kulcsért és kocsiért felelős fiatalember Vállaji- nak adta oda a kulcsot és jókedvűen száguldoztak Mérk- vállaj és Nyírvasvári között. Mérkvállajon jártak (Vállaji vezetett), amikor részegségük miatt kis híján ámokfu- tóvá váltak. Belerohantak az út szélén parkoló személy- kocsiba, majd rögvest tovább hajtottak. Pár pillanat múlva megint egy parkoló gépkocsinak sodródtak, de ismét tovább hajtottak. Végső nem sokkal ezután kiszállt, de Vállaji még egyedül „csapott egy kört”, majd elfáradva, megúnva a vezetést a Ro- burt a nagyecsedi Tüzép telep közelében hagyta. A Ro- burban 20 ezer forint kár keletkezett. A közös „kocsikázás” előtt Vállaji már háromszor volt büntetve jármű önkényes elvétele miatt. Ugyancsak háromszor büntették meg őt ittas járművezetésért. A hat büntetés nem volt eléggé nevelő hatású. A Mátészalkai Városi Bí róság Vállaji Istvánt jármű önkényes elvétele és ittas járművezetés miatt egy év és tíz hónap börtönbüntetésre ítélte és elrendelték az alkoholellenes kényszergyógykezelést is. Az elítélt enyhítésért fellebbezett. Végső Sándort a bíróság jármű önkényes elvétele miatt két évre próbaidőre bocsátotta (Ha ez idő alatt nem követ el semmit, nem kell ütnie.) Ez az ítélet jogerős. N. L. szoborkompozíció kerüljön a kegyelet megnyilvánulásának gondolati hordozójaként, a park átalakításával együtt. Az alkotás elkészítésére és kivitelezésére a bizottság — egyelőre még félhivatalosan, a Képző- művészeti Lektorátus bevonása nélkül — a városban élő szobrászművészt, Btró Lajost kérte fel. Másrészt javasolta a bizottság a városi köztemetőben emlékpark felállítását, amelyen márványtábla név szerint örkítse meg az áldozatokat. A táblára felkerülnének mindazok, akik áldozatul estek a háború pusztításának, függetlenül életkoruktól, továbbá attól is, hogy haláluk katonai szolgálatban vagy civil polgárként következett be. A névsor összegyűjtéséhez a bizottság kéri a lakosság — főleg az idősebb mátészalkaiak — segítségét, hiszen az áldozatok közül sokan vannak, vagy lehetnek olyanok, akiknek lényegében nyomuk veszett és csak a hajdani rokonok, ismerősök,- szomszédok segíthetnének emlékük megörökítésében. A neveket a városi tanács művelődési osztálya gyűjti össze és ugyancsak az idősekből munkaközösséget hoz létre a bejelentettek hitelesítésére. Július végéig az emlékmű, illetve az emlékfal létesítésére nyitott számlára 400 ezer forint érkezett be. A szervezők további felajánlásokat várnak — közületitől, magánszemélyektől egyaránt az OTP 806-402684-0653 számú számlára, mivel az emlékfalat ez év november 1-jén, az emlékművet jövőre szándékoznak felavatni. R. J. Hárombánom E lőször tréfára vettem a dolgot, de a bácsi addig erősködött, hogy elhittem végül. A történet a következő: Nagyhalászban van egy kis telke. Ami ut4n, ugyebár, földadót kell fizetni. Minden évben megkapja a csekket, meg a hozzá tartozó formanyomtatványt, amin feltüntetik még a tanácson, mennyi az éves tarifa. Így volt ez az idén is, papíron szépen kimutatták: az idei kvóta 126 forint. Fizetheti két részletben, de úgy gondolta, nem olyan nagy ez az összeg, letudja egyszerre. S akkor — a minap — jött a drámai fordulat. Felszólítás formájában. Finoman, persze, de figyelmeztették, jó lesz, ha hátralékát rendezi, mert akkor aztán lesz irgum-burgum. S a formanyomtatványon feke- tén-fehéren olvasható: évi adója 129 forint. Vagyis leszámítva a befizetést, hi- bádzik még három. Nosza, kapta magát, indult adósságát rendezni, mert attól tartott, szépen csöndben elkezd kamatozni, és lehet az még 4,50 is! Nem szólva arról, hogy letilthatják a fizetéséből. Micsoda szégyen lenne a kollégák előtt! Elkérezke- dett hát főnökétől, megígérte, este inkább tovább marad. Vett két buszjegyet, mert bliccelni nem szeret. Sorbaállt a zsúfolt postán, s lerótta a tartozást. Most már megnyugodott. Nem jön az adóhatóság, nem lesz házkutatás, lefoglalás. És örül, hogy a nagyhalász! tanácson rendet tartanak. Behajtják a kintlevőséget, hogy ezzel gya- rapíthassák a közösség vagyonát. Mert nekik ez a három forint megért nyolc forint bélyeget, egy borítékot, egy csekket, s még húsz forintot, amit a postának azért kell fizetni, hogy bekasszírozza és átutalja a pénzt. Csak szorítani tudunk, érjen oda időben, hogy befektethessék a tőkét... Cservenyák Katalin A VAGÉP Óra- és Ékszerjavító Leányvállalat Mátészalka, Bajcsy-Zs. E. u. 30. sz. alatti üzletében és Fehérgyarmat, Kossuth tér 15. sz. alatti üzletében 1990. augusztus 21., 22-én, valamint Nyírbátor, Zrínyi I. u. 4 b. sz. alatti üzletében 1990. augusztus 23., 24-én ARANYÉKSZER CSEREAKCIÓT SZERVEZ. Az ékszertárgyak készpénzért is megvásárolhatók. VÁRJUK TISZTELT VÁSÁRLÓINKAT (2790) JJoks'ísi
