Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-15 / 191. szám

1990. augusztus 15. Kelet-Magyarország 3 Marad a záhonyi igazgatóság Exkluzív interjú a MÁV miniszteri biztosával, Rónaháti Istvánnal Javaslatok földkérdésben Indulatok nélkül A FÖLDTÖRVÉNY VITAI a pártharcok színterévé váltak. Érdemleges gondolat alig, de egymás felé vagdalózás annál több hang­zik el. Ezt a hangulatot maga a tervezet is szítja, hiszen nem szolgál teljeskörű magya­rázattal, s félelmet kelt azokban is, akik a tulajdonukat és azokban is, akik munkahe­lyüket védik. Pedig számtalan megoldás lé­tezik, amely árnyalatnyira van csak a kis­gazdák és az agrárszövetségiek elképzelései­től. Kérdésem: biztosítja-e a tervezet az egy­kori tulajdonosok tisztességes vagyoni reha­bilitációját úgy, hogy a mezőgazdasági ex­portelvárások sértetlenek maradjanak? Sem egyiket, sem másikat! Míg nosztalgiázunk — közben arra gondolunk, hogy soha ne jöjjön vissza az, amikor a tehén volt a haszon és az igásállat. — azt is vegyük figyelembe, hogy már nemcsak a saját kenyerünk meg­termeléséért vagyunk felelősek. A mezőgaz­dasági termelés több mint egymilliárd dol­láros aktívuma a határainkon túl élőket is — esetenként magyarokat is — részesíti a magyar róna áldásaiban, az acélos búzában, a szépen márványozott húsban. MEGOLDÁS LENNE A FÖLDOSZTÁS?! Nem hiszem, mert a rehabilitációnak az nem eszköze, hanem kényszere lesz. Elfelejtke­zünk arról, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mek létrejötte, a parasztok tömegeinek nagy anyagi áldozatával jár. Hiszen a föld mel­lett a mezőgazdasági felszerelések, az igás, a haszonállatok zöme és a gazdasági épületek egy része is közös tulajdonba került. Kény­szerből? Minden bizonnyal, hiszen a saját­járól senki nem mond le önként. A ma közös gazdaságai tetemes vagyonnal rendelkeznek, amely nem másból, mint a bevont vagyon működtetéséből és hozadékából képződött. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagy­ni a profittermelés másik két elemét a mun­kát és a szakértelmet sem. Elsődleges feladat a bevont vagyon érté­kelése: földtulajdonnál az aranykorona ér­ték 2500-szorosa; egyéb ingó és ingatlan va­gyonnál a mai reálérték; a megváltási ösz- szeggel a vagyonrész csökentendő (ez mini­mális összeg a reálértékhez képest). Másik feladat a bevont vagyon levonása után fenn­maradó vagyonnövekmény értékelése. Tel­jes és valódi rehabilitációt ad a vagyonnö­vekmény igazságos felosztása, a rendezetlen tulajdonviszonyok mellett is — ha annak: 50 százalékát a bevont vagyon arányában, 25 százalékát a működtetésben való részvétel arányában (a mezőgazdasági üzemben eltöl­tött idő), 25 százalékát a működtető szakér­telem arányában (a mezőgazdasági üzemben szerzett kereset) különítjük el. A BEVONT VAGYON utáni osztalékot meg kell tartani a tulajdon megállapításáig. Eb­ből részesülnek a valódi tulajdonosok úgy mint: magánszemélyek, társaságok, önkor­mányzatok stb. Vagyonrészre a jogosultságot mindenki ott szerzi meg, ahol a működtetés­ben szakértelmével, munkájával közremű­ködött. Tehát egy embernek több mezőgaz­dasági üzemnél is lehet ezen az alapon va­gyonrésze. A vagyonrészek elsődleges megjelenési formája az értékpapír, melynek forgalmazása útján bárki koncentrálhatja tőkéjét az általa kívánatosabbnak tartott helyre, gazdaságra, szövetkezetre, gazdasági társaságra, ahol vagyona után nagyobb hozadékot remél! A vagyonrész biztosítja a gazdálkodás irányí­tásában való részvétel lehetőségét és arányát. Annak a földtulajdonosnak, aki a továbbiak­ban önállóan kíván gazdálkodni, biztosítani kell, hogy a bevont földjét ugyanazon határ­részből azonos minőségben és kultúrállapot- ban kapja vissza. A FÖLD VISSZAADÁSRÓL a kimérés he­lyéről a tulajdonosok együttesen döntsenek. Ügy gondolom, hogy az ilyen stílusban vég­rehajtott rehabilitáció sem a munkahelyeket sem a magántulajdont nem veszélyezteti. Bizonyára vannak javaslataimnak vitatha­tó, pontosításra szoruló részei, ezért együtt­gondolkodásra kérem az érdekelteket. Kiss László megyei pártelnök Szocialista Párt Iparkodik a testület A nyáron nyolc egykori KlOSZ-alapszervezet átalakult ipartestületté, amelyek a KIOSZ jogutódjaként létrehozták az Ipartestületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetsé­gét. Továbbra is Nyíregyházán, a Dózsa György út 9. szám alatt maradt a székház, de a függetlenített apparátus lét­száma ötre olvadt. Záhonyban a nyugdíjas vasutasok első országos kulturális fesztiválján üdvözölhettük Rónaháti Istvánt a MÁV miniszte­ri biztosát. 0 Á napokban feláll a vasút új vezetése. Milyen elképzelésekkel és tervek­kel? — Ahogy a napokban Csárádi vezérigazgató úr a napzártában is elmondta, a MÁV teljes strukturális fel­építésében változások követ­keznek be. Ezek a változá­sok érintik a területi igaz­gatóságokat, a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb jog­körrel rendelkeznek szemé­lyi ép pénzügyi kérdésekben. A tevékenységük fő hangsú­lya a kereskedelem lesz. A területi' igazgatóságok meg­szüntetéséről, összevonásá­ról különböző pletykák ke­ringenek. El kell hogy mondja, hogy Budapestről, íróasztal mellől igen nehéz eldönteni anélkül, hogy az ember a munkaterületen járna. Azért is jöttem el Záhonyba, hogy egy adott igazgatóság hogyan műkö­dik, milyen hatékonysággal, s ennek konzekvenciájaként az új MÁV szerkezeti fel­építésében hol legyen a h„- lye. Itt meggyőződtem ar­ról, hogy a távlati fejlesz­tési terveinket, kereske­delmi terveinket, különös tekintettel a tranzitáru-fu­varozásra, legjobban szolgál­ná Záhony továbbra is úgy, hogy igazgatósági szinten működne tovább. Annál is inkább, mivel Záhony éves forgalma megközelítőleg 3 milliárd forint. Annak elle­nére, hogy korábban —■ még egyszer mondom — íróasztal mellől bizonyos irányított információk hi­ányában arra gondoltunk, hogy mint igazgatóságot megszüntetjük. Itt most lá­tom, hogy jelentősége sokkal nagyobb a vasút, az ország kereskedelmi forgalmának jövője szempontjából, hogy ezt meg lehetne engedni. Azzal a javaslattal fogok te­hát élni, hogy ne szüntessük meg, mint vasútigazgatósá- got. Bizonyos területi mó­dosításokat viszont feltét­lenül el kell végezni, hi­szen ahogy tapasztaltam megengedhetetlen, hogy Zá­hony Vasútigazgatóság ha­tára a nyílt pályán legyen. Arra gondoltunk, hogy Zá­hony Vasútigazgatóság terü­letét meghosszabbítanánk Kisvárdáig. Hiszen egy nyíltvonali váltó, az azon keresztüli csatlakozás egy fővonalhoz megengedhetet­len egy ekkora forgalmú üzemigazgatóság esetében. Nem beszélve arról, hogy az a lehetőség, amit kisvárdai elképzelt és tervbe vett vonatosztó és vonatosztályo­zó jelentene, feltétlenül megnövelné annak lehető­ségét, hogy a Záhonyi Üzemigazgatóságról induló célszerelvények akár tran­zitba, akár hazai célállo­másokra gyorsabban, haté­konyabban juttassák el az árut, mint korábban. O Már említette Záhony kereskedelemben betöltött mai szerepét. Személyes tapasztalatai alapján ho­gyan látja Záhony jövőjét itt, Szabolcs csücskében? — Mint ahogy említettem is, Záhony jelentősége a vasúti fuvarozás és átrako­dás tekintetében pillanat­nyilag is óriási. Terveink között szerepel egy tekinté­lyes Európa, Kelet-Európa, Ázisia felé irányuló tranzit­forgalom fejlesztése. Ennek a célnak ez a rendkívül jól felépített, kifejlesztett át­rakókörzet nagyogóan meg­felel lehetőségeit' tekintve, ráadásul bővíthető. A vasúi szempontjából az áruforgal­mi bevételek növekedése az elkövetkezendő években fel­tétlenül várható. Itt tehát úgy gondolom, hogy Záhony jelentősége oly nagy és olyan nagy lesz a későbbiek fo­lyamán, nemhogy meg­szüntetni vagy leépíteni, ha­nem éppen ellenkezőleg, tá­mogatni kell. Sőt elmond­hatom azt is, hogy nem ál­lami beruházással ugyan, a későbbiekben saját bevétele­inkből az ország más része­in is hasonló szisztémára épített tranzitállomásokat, tranzitraktárokat tervezünk építeni. O Ehhez emberek kel­lenek, mégpedig vasutasok, ha jól tudom, Záhony és körzetében 7000 ember dol­gozik. ön azt mondta teg­nap, a nyugdíjasok első or­szágos kulturális sereg­szemléjének megnyitójá­ban, hogy vissza kívánják állítani a vasutasok régi presztízsét. Hogyan? — Elsősorban vissza kíván­juk állítani azt a felfogást és értékrendet, hogy a vasu- tasság nem munka, az szol­gálat. Vissza kívánjuk adni bérezési rendszerükben a rangfokozat, a beosztás, és a szolgálati évek szerinti java­dalmazást. Ügy gondolom, hogy első dolga lesz az új és az újonnan felépült vezér- igazgatóságnak ennek a kér­désnek a rendezése és azt is gondolom, hogy ezek az in­tézkedések a vasutasság meg­elégedésére fognak történni és az első olyan bizalomerő­sítő intézkedésként jelenik meg, hogy a vasutasság tá­mogatni fogja az új vezetést. O Ennek bizonyítéka az is, mint ahogy mondta, hogy a régi nagy tapaszta­latokkal rendelkező vasuta­sokat visszahívják aktív szolgálatra. Miért? — így igaz. Az az érték­rend, amit az imént említet­tem, ezekben a régi vasuta­sokban még megvan. Az az értékrend, ami a szolgálat ki­fejezés szóban jelenik meg, vérükben van, az egész éle­tük, létük a vasút. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben nem 20, hanem 30—40 éves vasúti tapasztalattal, olyan értékkel és szellemi tőkével rendelkeznek a vasutasság és az új vezetés számára is, amelyet fel kívánunk hasz­nálni. Elsősorban a vasút ja­vára, másodsorban nem sze­retnénk, hogy ez a szellemi érték, tapasztalat elveszne. El kell, hogy mondjam, hogy ez már el is kezdődött. Példát tudok mondani akár minisz­tériumi szinten is, hogy a korábbi minisztériumi veze­tés által nyugdíjba küldött ta­pasztalt, nagy gyakorlattal rendelkező szakembereket, Siklós Csaba miniszter úr visszavett tanácsadóként ma­ga mellé. Ezt a gyakorlatot javasoljuk majd az új terüle­ti igazgatóknak is, és a ré­gieknek is. A későbbiekben sem gon­dolunk arra, hogy személyes kapcsolat nélkül, anélkül, hogy a területi igazgatóságok meglátogatásával, munkájuk megismerésével, az ott dolgo­zókkal történt beszélgetést mellőzve, tudtuk nélkül dönt­sünk a különböző ügyekben. Vincze Péter A szövetség titkárával. Pózmán Róberttel arról be­szélgettünk, hogy a jogutód­lás hoz-e valamilyen válto­zást a kilencezer vállalkozót tömörítő szervezetben. Koordinálják a vállalkozásokat Pózmán Róbert elöljáróban elmondta, hogy az ipartes- tületek a korábbi altalános érdekvédelem helyett konk­rét szakmai, gazdasági, üzlet­viteli feladatokkal és annak profi szintű ellátásával bíz­ták meg a szövetséget. Ami lényeges eltérés a KIOS/. ko­rábbi működésével szemben, hogy koordinálják a vállal­kozásokat. egységesen kíván­nak fellépni a hazai és a vi­lágpiacon a szakmák érde­keinek védelmében és céljuk megtörni a nagyvállalatok monopolhelyzetét. A gazda­sági verseny szellemében a szövetség különböző verseny- tárgyalásokra nyújtja be pá­lyázatát. így kíván munkát biztosítani tagjainak. A szövetség ügyintéző szervezetként működik, foly­tatta a titkár, amely akkor tudja ellátni feladatát, ha bi­zalmat kap és önállóan vé­gezheti a kutató, elemző, döntéselőkészítő és végrehaj­tást szervező munkát. A szö­vetség szakapparátusával műszáki tanácsokat, napra­kész információkat kíván ad­ni a vállalkozóknak. Ehhez megfelelő műszaki infra­struktúra kiépítését tervezik. A szervezet a vállalkozá­sok védőiéként lép fel. A vállalkozások alapításáról, a munka szervezéséről. az anyagok beszerzéséről tájé­koztatják a tagokat, jogi, adó és pénzügyi tanácsadást nyújtanak, fórumot adnak a vállalkozóknak. amelyeken lehetőség nyílik számukra az érdekek ütköztetésére. A naprakész információ-csere elősegítésére a szövetség eb­ben a hónapban indítja új lapját, amelyet a megye va­lamennyi vállalkozójához el akar juttatni. Kényszer helyeit önkéntesség Korábban a K IOSZ-ban a tagsági kényszer érvényesült, a felülről irányított és egy­másra épített szervezetek alakultak ki. Az ipartestület önkéntesség alapján szerve­ződik és magába tömöríti a mezőgazdaságban, kereske­delemben dolgozó, valamint a szellemi szabadfoglalkozá­sú kisiparosokat, vállalkozó­kat, Kft.-k, közkereseti és betéti társaságok is beléphet­nek a szövetségbe, egyetlen kitétel, hogy az alapszabályt elfogadják. Pózmán Róbert kifejtette, hogy a szövetség eltökélt szándéka javítani és orvosol­ni a megye vállalkozóinak gondján-baján. Az országos szövetségen keresztül egy csomagtervet küldenek el a kormányhoz, amelyben leír­ják. hogy szerintük mi aka­dályozza. gátolja a vállalko­zások élénkítését. A szövet­ség szerint korszerűtlen és hiányos az infrastruktúra, bizonytalanság és garancia­hiány mutatkozik a vállalko­zóknál, óriási a menedzser­hiány. nincs megfelelő pénz­ügyi alap a vállalkozók szá­mára. mindehhez párosul a különböző jogi kérdések tisz­tázása. Az adózott jövede­lemből lehet műszaki fejlesz­téseket megvalósítani, igen magas a társadalombiztosítá­si járulék és ez mind azt eredményezi, hogy egyre ke­vesebben mernek vállalkoz­ni. Kockáztasson a kormány is A csomagtervben szerepel, hogy a kormány vállaljon kockázatot a vállalkozók ál­tal felvett kölcsönökre és azok 30—35 százalékos - ka­mataiból egy részt a költség- vetésből fizessen vissza. A másik felvetés: nagyon sok olyan iparos van, akik olyan vállalatoknak dolgoztak, amelyek ellen beindult a csődeljárás. A kormány pri­vatizációs és külföldről érke­zett összegekből fizesse ki az iparosoknak a vállalatok tar­tozásait. Azt sem értik a vállalko­zók, hogy a kormány a kül­földi tőke fogadására miért nem alakít ki megfelelő esz­közrendszert és miért csor­dogálnak igen lassan ezek a pénzek a különböző banko­kon keresztül a vállalkozók­hoz. A szövetség úgy érzi. hogy a kis lépés politikája a korábbi állapotokat konzer­válja. (máiké) ELŐSZÖR HAGYJA el csemegekukorica-konzerv a Nyír­ség Konzervipari Vállalat nyíregyházi gyárát. A néhány napja próbaüzemelő 220 millió forintért vásárolt gépsor csemegekukorica-vonaláról óránként négy tonna feldolgo­zott kukoricaszem távozik túlnyomórészt nyngatenrópal piacra. (B. A. felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents