Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-14 / 190. szám

Sodródó gazdaságunk Értékelés és elemzés a Petsclmig Mária Zita: Jelentések az alagútból c. tanulmánya ismeretében Miközben mindennapjainkat legtöbbször a közvetlenül előttünk álló megoldatlan kérdések töltik ki, ritkán né­zünk közvetlenül a hátunk mögé. Így vagyunk ezzel a gazdaság területén is, hiszen a tavalyi költségvetés vitája a Parlamentben úgyszólván elmaradt, pedig mindannyi­an tudjuk, hogy hiteles múlt- és jelenkép nélkül nem le­het világos jövőképünk sem. A hosszú ’89-es gazdasági év — amelyet a szerző '88 novemberétől, a Németh- kormány színre lépésétől az ez évi sziaibad választásokig .számít — átfogó értékeléséről mindeddig egy igazán ko­moly tanulmány készült. En­nék ismertetésére, értékelé­sére szeretnék most koncent­rálni kezembe véve a hajdani híres „Fordulat és Reform” egyik utódvállalkozását, az immár harmadik alkalommal megjelent „Jelentések az ala­gútból” c. tanulmányt. Hadd bocsássam még előre, hogy a szerző — Petschnig Mária — nem csak kiváló, elsőrangú közgazdász hanem pártoktól független — tehát koránt­sem elfogult, pártelkötelezett — gondolkodó is. Bár cikkem alapvetően a gazdaságról szól, nem mehe­tek el mégsem a Német-kor­mány rövid politikai értéke­lése mellett — annál is in­kább, mert a gazdasági lépé­seiknek jórészt politikai kor­látái, szabályozásai voltak. Helyzetértékelésem további részében először a belgazda­ság átfogó elemzéséről, majd a külgazdaságról, azt követő­en pedig a liberalizációs cso­magtervről ejtenénk szót, vé­gül pedig a bennünket érin­tő, előttünk tornyosuló leg­főbb veszélyeket venném számba. ★ A Németh-kormány legna­gyobb érdeme, hogy nemcsak Németh Miklósnak sikerült elszakadni Grósz Károlytól, hanem a kormánynak is (amely eleinte személyi ösz- szetételében ugyanaz volt, mint a Grósz-kormány) le­válnia a pártról, Petschnig kifejezésével élve: „A kor­mány kibújt a párt köpönye­géből.” S így, mivel a párt oldaláról már nem, az ellen­zék oldaláról még nem volt megkötve a keze, meglehetős önállóságra tehetett szert. . Ami igaz volt a politikai ol­dalról, az nem teljesen állt a gazdaság szemszögéből: a kormány intézkedései a szűk­re szabott mozgástérben eléggé meghatározottak vol­tak. Mindezek figyelembevé­telével megállapítható, hogy a Németh-kormány a beígért változtatások ellenére nem mert igazán alapvető lépé­sekbe kezdeni, így a gazda­ságunk sodródott — a nem sok jót hozó — körülmények­kel. A, legfőbb hiányosság a hangzatosán meghirdetett szerkezetátalakítás teljes hiá­nya. A csődeljárások elmara­dása következtében a gazda­ság nem tudta végrehajtani az öntisztulás folyamatát, s így a rothadt gyümölcsök to­vább rohasztották a gazdaság „gyümölcsöskosarát.” A kormányzat nem tudta lecsillapítani az immár igen veszélyes arányúvá vált infláció növekedését, s ez a kérdés olyannyira akuttá és veszélyessé vált, hogy a FIDESZ-t követően a többi nagy párt is az infláció meg­állását tűzte legelső helyen programjának zászlajára. Az infláció tartósan kétszámje­gyűvé válásában nagy szere­pet játszott a tervezettet messze meghaladó bérkiá­ramlás. (A reálbér tervezett 4—6 százalékos csökkenése helyett például a munkások és alkalmazottak körében még növekedés is tapasztal­ható volt, míg a reáljövede­lem a tervezett 2 százalékos csökkenés helyett több mint 2 százalékkal nőtt. Ki hitte volna, hogy a tavalyi átlag­bér bruttó összege meghalad­ta a 10 000 forintot?) Miközben a GDP és a nem­zeti jövedelem mutatói a stagnálás jeleit mutatják (99,8 és 99,7 százalékuk az előző évinek), addig az ál­lamháztartási deficit tovább nőtt — s nő azóta is, mint azt az AntaZ-kormány jelen­téséből tudjuk, összegezés­képpen megjegyezhetjük, hogy a támogatás-leépítés el­maradása és komolyabb anti­inflációs lépések hiánya kö­vetkeztében a magyar gazda­ság tovább csúszott válságá­ban, tehát a ’89-es év még az alagút sötétebb szakaszait jelentette. ★ Külgazdáságunkban egya­ránt történtek jó és rossz fejlemények. A jók közé so­rolható mindenképpen az a változás, amely a világpiaci konjuiktúrával járt (s ennek következtében korántsem be­szélhetünk már a ’70-es évekbeli és a ’80-as évek ele­jén érvényesülő rossz kül­gazdasági környezetről). Eh­hez társult még a csereará­nyaink — az exportáraink és az importáraink egymáshoz viszonyuló aránya — lénye­ges javulása (megint csak el­lentétben a 3—4 évvel ezelőt­ti helyzettel). Mindezek kö­vetkeztében kedvezően ala­kult a külkereskedelmi mér­leg egyenlege, amely a kon­vertibilis szektorban megha­ladta az 1989-es évben az 500 millió dollárt. Nem ilyen kedvező az adósságállományunk alaku­lása, hiszen a ’88-as stagná­lás után az elmúlt évben új­ra megugrott (több mint egymilliárddal) az adóssá­gunk. Történt ez annak el­lenére, hogy a múlt év az adósságvisszafizetés szem­pontjából igen kedvező idő­szak volt, s az igazi nehéz­ségek majd csak a ’92—’93- as években várhatóak. Ugyancsak kedvezőtlenül alakult — a nagyfokú be­vásárlóturizmus következté­ben — az idegenforgalmi mérleg egyenlege, amely hosszú évek után először volt negatív, méghozzá kis tételben (350- millió dol­lár). Szocialista relációban vi­szont nekünk tartoznak, s nem is kevéssel. Közel 1 milliárd dollár a szocialista országok elmaradt fizetése, s ez bizony óriási problémákat okoz. (Jórészt emiatt kel­lett exportkorlátozó intéz­kedéseket bevezetni a nem konvertibilis piacokon.) Röviden tehát elmondha­tó, hogy a kedvező külgaz­dasági feltételeket nem hasz­náltuk ki megfelelően, s így a helyzetünk tovább romlott. Külön érdemes a liberali­zációs programcsomag-ter­vet tárgyalni, hiszen a Né- meth-kormánynak ez volt a legnagyobb kaliberű vállal­kozása (a leglátványosabb a bős—nagymarosi építkezés felfüggesztése volt). Ezen új lépésekre több ok miatt is szükség volt. Szükség volt azért, hogy elterelje a fi­gyelmet az addigi kudarcok­ról, s a piaci irányba egy újabb lépést tegyen, de azért is, mert a Nemzetkö­zi Valuta Alap (IMF) „szája íze” is ezt kívánta. A teljes elgondolás az volt, hogy felszabadítják a béreket, importot és az ára­kat, míg az összkereslet sza­bályozása (monetáris restrik­ciós politika) révén pénz­szűkét teremtenek, ezzel orientálják a vállalatokat a hatékonyabb termelés irá­nyába. Sajnos az elgondolás — bár hozott eredményeket — összességében nem vált be. A vállalatok körében óriási tartozások alakultak ki egymással szemben (a szakértők 150—300 milliárd forintról beszélnek), s rá­adásul az így forgalomba került fedezetlen árumeny- nyiség tovább fokozta a liberalizációs intézkedések következtében már egyéb­ként is magasra csapó inflá­ciót. Az Antall-kormányzat előtt óriási feladatok áll­nak. S bár az elkerülhetet­len áremelési intézkedéseket nem a legnagyobb körülte­kintéssel és megalapozott­sággal hajtotta végre, a neheze csak most követke­zik (privatizációs intézke­dések, földtörvény, vállala­ti sorbanállások megszünte­tése stb.) A kulcskérdés a privatizá­ció mellett továbbra is az infláció megfékezése (amit ráadásul a kormányprogram egy éven belülre ígért.) A leg­nagyobb külső veszély a KGST összeomlása esetén fenyeget bennünket, amely óriási termeléscsökkenéssel és munkanélküliséggel jár­na. Szintén nem várhatunk gazdasági csodákat a Világ- kiállítástól sem, hiszen a megrendezés évéig (1995-ig) csak a költség van vele. 150—200 milliárd forint — de honnan?) Az elkövetkező években az adósságállomá­nyunk is „csúcsra járató- dik”, s ha nem is átüteme­zésről, de valamilyen köny- nyítésről feltétlenül tárgyal­ni kell hitelezőinkkel. Petschnig Mária Zita szavaival élve „1989 a poli­tikai áttörést jelentette, 1990-nek a gazdaságit kell megindítania.” Vajon mit fog tartalmazni a következő jelentés az alagútból? Meg­lát ják-e végre az alagút végét? — erre a választ az idei évnek kell szolgáltatnia. Mádi László közgazdász Innen—onnan VULKÁNOK A MARSON Geológiai szempontból a Mars a legutóbbi időkben Is sokkal aktívabb lehetett, mint eddig feltételezték. A Viking Orbiter-1 keringő űrszonda kitűnő felvé­teleket készített egy 4500 kilómé-?' tér hosszúságú hasadékrend- szénről, amelynek mentén sötét foltok láthatók. Amerikai geoló­gusok ezeket a foltokat a vul­kánok által kivetett anyagnak tartják, és az a körülmény, hogy a foltok jó állapotban fennmaradtak arra vall, hogy csaik néhány millió éve mehetett végbe a tűzhányók kitörése. A szakadékrendszer egyik térségé­ben olyan anyagkidobódásd sá­vokat találtak, amilyeneket a Holdról ismerünk. A Mars ré­gebbi vulkánossága jól ismert. szennyvíztisztítás napfénnyel. Az Egyesült Államokban, a Sandia Laboratórium kutatói olyan eljárást dolgoztak ki, amely szerint napsugarak segít­ségével tisztítható meg a szerves anyagokkal szennyezett víz. A berendezés egy több mint 200 méter hosszú parabola alakú, tükrökkel bevont „teknő”. Ez a napfényt egy olyan üvegcsőre összpontosítja, amelyen átfo- lyatják a porrá őrölt, titán-oxid- dal összekevert, megtisztítandó folyadékot. Amikor a titám-oxid pora a napfényt elnyeli, a meg­induló vegyi folyamatok — egye­bek között a vízben keletkező hidroxilgyökök és peroxidok — elbontják a szerves molekulá­kat. Ezen a módon percenként 100 liternyi szerves anyagokkal szennyezett víz tisztítható meg. A kutatók remélik, hogy eljárá­sukkal a vízben lévő növényvé­dő szereket és a dioxint is ár­talmatlanítják. Erdőhalál az NDK-ban Neustadt: Elpusztult fák merednek az égre 1990 tavaszán egy 16 000 férőhelyes sertéshizlalda mellett, ahol az el­múlt három évben a természetbe kieresztett trágyáié 3506 hektárnyi erdőben a fenyőfák 60 százalékának oko­zott jóvátehetetlen károsodást. Ötletesebb nini a Rnbik-kocka? A szemléltetőeszközként és játékként is egyaránt hasz­nálható kockatest ötletesebb, bonyolultabb, mint a vi­lághírnévnek örvendő Rubik-kocka. Mindez Gál Zsolt nyíregyházi vállalkozó találmánya, aki programírással, tolmácsolással, fordítással, matematika-, nyelv- és szá- mítástehnikai oktatással foglalkozik. A szemléltetőeszközt vagy játékot hároméves kortól akár a kilencvenéves is használhatja. A találmány egyben természet- és társa­dalomtudományos szemlélte­tő- és oktatóeszköz, emel­lett matematikai, fizikai és csillagászati modelleket is be lehet mutatni rajta. A fiatalember korábban a Papíripari Vállalat nyír­egyházi gyára számítógépes teamjében munkálkodott, majd a Gyógyszertári Köz­pontban foglalkozott szá­mítástechnikával. Tizen­nyolc éve a matematikai, fi­zikai és pszichológiai isme­retek bővítésének szenteli életét. Alapeszméje: logiku­san élni, beszélni, cseleked­ni. A kezdeti lépéseket álta­lános iskolai tanára, Boros­ka Miklós segítségével tet­te meg, de sok támogatást kapott Tóth István, Maksa Gyula és Balogh Zoltán ta­náraitól is. A három fokozatban ki­fejlesztett találmány első fokozata inkább játék, de tudományos munkát is le­het vele végezni. Gál Zsolt szerint a világfolyamatokat a természet- és társadalom- tudomány, valamint a hadi­ipar határozza meg. A fegy­verkezés eleve feltételezi a tudományok fejlődését. A találmánnyal be lehet mu­tatni a társadalmi modelle­ket, amelyek alapján Zsolt szerint előre lehet tudni az emberekről, hogy mikor, melyik pozícióba fog kerül­ni. Hankiss Elemér Társa­dalmi csapdák és diagnózi­sok könyvéhez nagyszerű segédeszköz. Az első proto­típus a héten készül el, a Szabadalmi Hivatalban is ekkor kerül bejegyzésre. — Rengeteg időt, pénzt és energiát öltem bele a találmány elkészítésébe — mondja Zsolt. — Egy nyír­egyházi kft. vállalta, hogy a prototípus elkészülte után hajlandó nagyobb összeget beinvesztálni az eszköz gyár­tásába, menedzselésébe. Ter­mészetesen kellenének még szponzorok a kivitelezésben. A harmadik fokozat elkészítése után az a célom, hogy egy héttagú tudomá­nyos kutató teamot hozzak létre, amelyben például ma­tematikus, fizikus, csilla­gász, orvos, művész, köz­gazdász vesz részt. Ehhez a teamhoz a tudományos munkát elkezdő középisko­lás fiatalok is csatlakozhat­nának. Ennek például le­hetne koordinálója a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Fő­iskola számítóközpontja. Zsolt a logikai játék bevé­teléből bizonyos százalékot egy alapítvány létrehozásá­ra fordít, amelyből — pél­dául kiemelkedő képességű fiatalokat, illetve az autis- tákat támogatná. Ha való­ban bejönnek számításai és találmánya legalább akkora sikert arat, mint Rubik Er­nőé, akkor ennek az ala­pítványnak a segítségével sok fiatal megvalósíthatja ötletét. (máthé) A BALTI TENGERT BIZTOSÍTOTTA Észak Velencéjében, Stock­holmban az egyébként is sok látnivaló mellett új érdekesség van. 1990. június 16-án meg­nyílt a Vasa nevű svéd hadi­hajó új otthona, a Vasa-múze- um. Érdekes a hajó múltja, el­süllyedésének és kiemelésének a története. A hadihajó a 17. században, a harmincéves háború (1618—1648) alatt épült. Svédország alapvető érdeke volt partjait és a Balti­tengert biztosítani. Gusztáv Adolf svéu király négy nagy ha­dihajót re delt meg 1625-ben, köztük a v zérhajónak szánt Va­sát; ez a svéd uralkodóház nevét viselte. Az új hadihajók Stock­holmban, a királyi palota előtti öböl túlsó partján fekvő hajó­építő telepen készültek. Az új vezérhajót az akkori fogalmak szerint remekbe készült alkotás­nak szánták. Három fedélköze volt; a felső kettőben helyezték el a 48 nagy és a 16 kisebb mé­retű bronzágyút. A harmadik fedélköz a katonák és tengeré­szek szűkös szállásain kívül lő­szer-, fegyver- és anyagraktár is volt. A hajófenékbe kerültek a súlyos kövek; ez a nehezék a szükséges merülést biztosította, hogy a hajó súlypontja minél mélyebben a vízvonal alatt le­gyen. A hajó tatján emelkedő „kastély” a tisztek szállásait, a parancsnoki helyiségeket, és a tiszti étkezőt foglalta magába. A hajótest csaknem 50 méter hosz- szú, 11 méter széles és 12 méter magas volt, három árboccal. Hajó a múzeumban A Vasa az új múzeumépületben. 1628. augusztus 10-én az új ve­zérhajó 133 tengerésszel és 300 katonával a fedélzetén, teljes vi­torlázattál és zászlódíszben, üdvlövések dörgése közben in­dult első és egyben utolsó útjá­ra. Másfél kilométert sem tett meg az öböl vizén, amikor erős szél kerekedett, a hajó a félol­dalára dőlt, és az alsó lőréseken át víz tódult be: a Vasa felfor­dult, és pillanatok alatt elsüiy- lyedt. Több mint 50 ember vesz­tette életét, a többit kimentették a kísérő csónakok és bárkák. Többször is megpróbálták ki­emelni a hajót, de az akkori technikai lehetőségekkel ez nem sikerült. 1863-ban le is mondtak a további kísérletről, csupán az ágyúk nagy részét (53 darabot) hoztak fel. A hajó békésen aludt hullám- sírjában egészen az ötvenes évekig. 1954-ben látott munkához Anders Franzén olaj mérnök, ten­gerészeti archeológus, aki sok tapasztalatot szerzett elsüllyedt hajók kiemelésénél. 1956 nyará­ig meghatározták a pontos he­lyét, kiderült, hogy 33,5 méter mélységben fekszik. A legmo­dernebb felszerelésekkel indult a kiemelés. Többéves munka ered­ményeként a Vasa hajót 1959-ben két ponton segítségével, a roncs alatt létesített alagutakon áthú­zott erős kábelekre függesztve, lassan kiemelték az iszapágyból, és a víz alatt átvontatták a kö­zeli sziget mellé, ahol már csak 5—15 méteres mélységben kellett dolgozni a búvároknak. 1960—öl­ben a búvárok teljesen befedték a lőréseket, rendbehozták a hajó megrongálódott orrát, majd hid­raulikus szivattyúkkal csökentet- ték a lezárt hajótestben a víz mennyiségét. A Vasa — lázas iz­galomtól kísérve — 1961. április 21-én kiemelkedett az öböl zava­ros vízéből. 1900. augusztus 14. Kelet-Ma gyarország J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents