Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-13 / 189. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 13. II halkság nem etienség Kampányelőkészítő tanácskozást kezdett augusztus Il­ikén Szegeden — a szeptember 30-ikai önkormányzati vá­lasztásokra készülve — a FIDESZ Központi Kampányiro­dája. Képünkön: Deutsch Tamás szegedi fiatalok körében a tanácskozás előtt. / Hozzászólás / A tulajdonos problémái (Folytatás az 1. oldalról) lebrálták a misét, délután pedig Nyírbátorban, a vá­ros főterén folytatódott a találkozó. A félezernél több résztvevő előtt a Himnusz után dr. Surján László nép­jóléti miniszter mondott beszédet. Elöljáróban arról szólt, hogy ott kell politizálni, ahol az emberek élnek, ezért a KDNP mindig is az alapszervezetekre fordítja legnagyobb figyelmét, s ez e találkozó egyik célja és feladata is. A hatalmat ke­reszténydemokrata módon megszerezni, lassan, szívós ér­veléssel, s nem mindenáron lehet. Ez tanulság a közelgő helyhatósági választásokra is. A hatalom egy szeletét már megszerezte a párt, de ezt is csak úgy tudja megtartani, ha nem mindenáron ragasz­kodik hozzá. A miniszter ta­pasztalatai szerint bujkál még a félelem az emberek­ben, a munkahelyi kollektí­vák sokszor a régi beidegző­dések szerint fentről várnak utasításokat, miközben türel­metlenek, amiért még mindig az állampárt által kinevezett vezető dirigál. Nem a kor­mány, nem a miniszterek mondják meg, kik legyenek a vezetők, a demokrácia adta lehetőségekkel élni kell. Nem elég a parlamentben, a kor­mányban a demokrácia, min­den embernek felelősséget kell vállalni döntéseiért. Szólt a KDNP-ben lévő gondokról is, Az országos ve­zetésben történt fiatalítás után az ország több megyé­jében megtorpant a nemze­dékváltás, ennek ellenére bármelyik magyar párt bol­Auguszius elején Szatmár- ban járt dr. Katona Tamás külügyi államtitkár. A vá­lasztásokkal kapcsolatban a következőket mondta: — Örülünk annak, hogy lesz önkormányzati választás, s nem szovjet típusú tanács­választás. Itt egy csődöt mon­dott rendszert minden szin­ten meg kell haladni. A leg­magasabb szinten — az Or­szággyűlésben — ez már ko­rábban megtörtént. Egy biz­tos kormánypárti többség (dr. Katona Tamás Vác kör­nyékéről a választók bizal­mából MDF színekben került a Parlamentbe) van, szemben egy „rámenős” ellenzékkel. Ez nemcsak azt jelenti, hogy képes ez az ország a mienké­vel teljesen egyenértékű kor­mányt kiállítani, hanem azt is, nem hagynak bennünket elkényelmesedni. Most kell, az Ország jeles hagyományai­ra támaszkodva eljutni oda, hogy lehetőleg minden kér­désben a település maga döntsön, maga keresse meg — pártállástól függetlenül — azokat az embereket, akik megbecsülésnek, tekintélynek örvendenek, a tisztességük, a felkészültségük miatt. Így ta­lán elérjük azt, amiről Eöt­vös József álmodozott: a 3 ezer szabad köztársaságnak a szövetségét — amit úgy hí­vunk, hogy Magyarország. Mit várhatunk a román il­letve a szovjet szomszédaink­kal kapcsolatban? — Én nagyon örülök an­nak, hogy a román nagykövet — aki maga is Szatmáron járt iskolába, és máramarosi származású — a Sződemeter- rel kapcsolatos elképzelésün­ket, kezdeményezésü­ket felkarolta. Nagyon kevés dologban értünk el ered­ményt magyar-román vi­dog lehetne, ha csak ennyi el­lentét volna belső életében. A feladatok között első he­lyen a pártszervezést említet­te. Mert bár örvendetesen növekszik a KDNP létszáma, a legkiválób emberek még nem tagjai egyetlen pártnak sem. — Hívni kell őket, fel­adatokat adni nekik, s ha érzik, hogy szük­ség van rájuk, megérzik felelősségüket is. Nyitott lesz a párt a munkások problé­mái iránt, de lenni kell sza­vunknak mindenkihez, aki ebben az országban él. Az aktuális témák közül a hitoktatás kérdésével foglal­kozott legrészletesebben Sur­ján László miniszter. El­mondta: érthetetlen volt az a gyűlölet, ami ebben a kér­désben néhány képviselő fel­szólalásából megnyilvánult. Többen még annyi {ehetősé­get sem adtak volna* mint amennyit a Rákosi-korszak adott. A mostani megoldás kezdetnek elfogadható. Sze­rinte a hitre nevelés nem azonos az oktatással. A hitre nevelés az egyház dolga, az erkölcsi kultúra, az általános kultúra viszont az oktatásé, ezért ez állami feladat. Végezetül arról szólt Sur­ján László: most sok em­bert csalódás ért, mert a kormány nem ígérte, hogy visszaad mindent, amit az emberektől az államosításkor elvettek. A jogtalanságot el- -ismerik, mivel azonban már sokaknak nincs mit vissza­adni, a reprivatizáció helyett privatizáció lesz, valamilyen juttatást így mindenki kap­hat, akit sérelem ért. A nagygyűlés a Szózat el- éneklésével ért véget. szonylatban, de az, hogy két­nyelvű tábla kerülhetett Köl­csey Ferenc szülőházára, s magyarok is koszorúzhattak; s ezt követően bárki turista, ha arra jár, elmehessen oda, az emlékezés virágát elhe­lyezheti — eredmény. Az kell, a román fél belássa vég­re, hogy ezeknek a határok­nak nincs már jelentőségük hatalmi szempontból. Az a célunk, hogy ezek a határok olyan átjárhatóak legyenek, mint a holland-belga határ. Ugyanez a helyzet a szov­jet határon. Minket komoly aggodalommal tölt el minden olyan dolog, amely a magyar­szovjet jóviszonynak árt. Most sok olyan dolog van, ami szükségképp nem ennek a jóviszonynak az irányában dolgozik. Minden csapat-be­vonulás és kivonulás feszült­séggel jár. Üjabb feszültség ez a határlezárás. Nekünk itt is az a célunk, hogy „légne­művé” váljon a határ. Az a régi idő, amikor minden ma­gyar lépését egy-egy rendőr kísért Kárpátalján, eltűnt. Ez némi óvatos optimizmussal tölt el bennünket, mégha a szigorításokra gondolni is kell. A társadalom leghátrányo­sabb rétegei gondjainak eny­hítésére válságstáb felállítá­sának szervezéséhez látott hozzá a Népjóléti Minisztéri­um — jelentette be Zám Má­ria minisztériumi államtit­kár-helyettes az MTI-nek, a budaörsi hajléktalanokkal foglalkozó országos tanácsko­zás alkalmával adott nyilat­kozatában. — A stáb — mondta az államtitkár-he­(Folytatás az 1. oldalról) múltat — mondta — s ne­künk ma vissza kell térni Európába úgy, hogy amit mi .adunk másoknak, csak any- nyit várhatunk vissza mások­tól, más nemzetektől. Beszé­dét követően leplezte le a két világháborúban elhunytak emléktábláját ,s helyezte el a megemlékezés koszorúját. Eután Schöner Alfréd tol­mácsolta egyházának üdvöz­letét, s héber nyelven kö­szöntötte a már testvérvá­ros, Karmiel küldöttségét. „Nincsen olyan család, aki ma ne gyászolna valakit az esztelen háborúk áldozatai­ból. Ne azt keressük, ami szétválasztott, hanem ami-----­----------------------------­így kell jelölni (Folytatás az 1. oldalról) kát naponta fel keli majd nyitni, s személyenként kü- lön-külön rá kell vezetni sa­ját ajánlóíveikre az ajánlá­sok számát. A levélben meg­küldött ajánlószelvény ér­vénytelennek tekintendő. Az ajánlás nem vonható vissza. Ajánlásért ellenérté­ket felajánlani, kérni, adni, vagy elfogadni tilos. Képviselőjelölt az lesz, akit a választókerület választó­polgárainak 1 százaléka je­löltnek ajánlott. Két vagy több párt, illetőleg társadal­mi szervezet közös jelöltet is állíthat — közös ajánlói'/ alapján. Ez a jelölési rendszer érvé­nyes az úgynevezett kislis- tás, az egyéni vlasztókerüle- ti, továbbá a polgármester­választáskor. A kétszavazatos választási rendszerben listát az a párt vagy társadalmi szervezet in­díthat, amely az egyéni vá­lasztókerületek legalább egy­negyedében jelöltet állított. Közös listát azok a pártok vagy társadalmi szervezetek indíthatnak, amelyek önál­lóan, vagy egyéni választóke­rületekben közös ajánlóív alapján, vagy 5 fővárosi ke­rületben közösen teljesítet­ték a listaállítás feltételét. A listán több jelölt is in­dítható, mint ahány mandá­tum megszerezhető. A jelöl­ték sorrendjét a bejelentő határozza meg. lyettes — egy átfogó progra­mot dolgoz majd ki, amely a becslések szerint a már 100 ezernyi hajléktalan lakos el­helyezésével, az ingyenkony­hák hálózatának kialakításá­val, a munkanélküliek, illetve családjaik szociális kérdései­vel, és a más országokból ha­zánkba érkező menekülteket érintő, jelenleg még tisztázat­lan jogi, szociális problémák­kal foglalkozik majd. összeköt és összetart — mondta. A megemlékezés koszorú­ját egy a haláltábort megjárt kisvárdai zsidó, Székely Mik­lós és Karmiel város polgár- mestere, Adi Eldár helyezte el. Ezután a római katolikus, a református és a görög ka­tolikus egyházak papjai ökö- nomenikus istentisztelettel emlékeztek meg az elhuny­takról és szentelték meg az emlékművet. Az emlékmű avatása után a Bessenyei György Gimná­zium dísztermében írták alá Karmeil és Kisvárda testvér-' városi szerződését. Vincze Péter Szaddám Húszéin iraki elnök vasárnap felszólította az irakiakat, hogy az or­szág ellen hirdetett gazdasá­gi blokád kivédése céljából egyenek feleannyit mint eddig és hordják tovább ru­háikat. A bagdadi rádióban a kormányszóvivő által fel­olvasott üzenetben Húszéin közölte: „Minden iraki család képes arra, hogy legalább egy évig ne vásároljon új ruhát, és mindenki képes fe­lére csökkenteni élelmiszer­adagját”. Húszéin szerint ebben nagy szerepe lehet a nőknek, s ezért feLszólította őket, hogy „csak annyi ételt készítsenek, amennyi feltétlenül szükséges”. Húszéin arra is megkérte a „szent háború” női harcosa­it, hogy „eddigi feladataik ellátása mellett szervezzék meg a gazdasági életet is”. Az ország ellen meghir­detett gazdasági blokáddal kapcsolatban Húszéin kije­lentette: „Iraknak rengeteg tartalék áll rendelkezésére, s ezért nem érdemes egy hétnél hosszabb időre ele­gendő készleteket felhalmoz­ni”. Az elnök szerint Irak így kudarcra ítélheti „az amerikai összesküvést” és „megvédheti magát és a nemzet becsületét”. Szaddám Húszéin iraki el­nök vasárnap közölte, hogy több feltétel teljesítése ese­tén kész kivonni csapatait a megszállt Kuvaitból. A bagdadi televízióban felolvasott rövid közlemény a következő követelések tel­jesítésétől tette függővé a csapatkivonást: — Izrael vonja ki fegyve­res erőit a megszállt arab területekről. — Szíria vonja ki csapata­it Libanonból. — Vonják vissza a külföldi haderőket az öböl térségéből. Helyükre vezényeljenek arab békefenntartó erőket, melyek összetételéről, elhelyezéséről Tisztelt Szerkesztőség! A KM. augusztus 1-jei szá­mában közölt „A tulajdonos problémái” című cikkhez vol­na egy pár megjegyzésem. Meglepett dr. Gazdag Ferenc adjunktus úr félretájékozó- dás alapján megírt cikke, mivel nem gondolnám, hogy neki közvetlen haszna lenne a megtiport, lelkileg, anya­gilag tönkretett parasztság jogainak az úgynevezett jog­államból való újbóli megírá­sából. Nem tudom hol szenvedte át az adjunktus úr a kollek­tivizálások éveit, de annyit látok az írásból, hogy nem kóstolta meg, milyen is az a terror, ami helyett sokan szí­vesebben elviseltek volna egy pár tisztességes verést, mint amit kilátásba helyez­tek völt, és amit az erőseb­ben ellenállók sokan meg is kaptak. Nem helytálló az az állítá­sa az adjunktus úrnak, hogy a parasztságot nem üldöz­ték el a földről. A vízbe fu­tót sem kell a víz alá nyom­ni, hogy megfulladjon, elég ha elengedjük a kezét. Az el­vándorolt parasztságot nem kellett bottal elverni, elég volt neki az egzisztenoiája derékba törése mellett a mindenkori elnyomás, meg­bélyegzés. Kritizálja az adjunktus úr a Kisgazdapártot, amiért az a jogállamunkban, a paraszt­ságnak is biztosítani akarja a tulajdonához való jogot. Szerinte azoknak van. igazuk, az ENSZ Biztonsági Tanács döntene. Az arab erőkben egyiptomi csapatok nem ve­hetnének részt. — Oldják fel az Irak ellen elrendelt nemzetközi keres­kedelmi blokádot. Húszéin feltételnek szabta azt is, hogy szülessen meg­egyezés Irak és Irán, vala­mint Irak és Kuvait koráb­bi vitájában. Az iraki elnök végezetü’ hozzátette, hogy ha nem fo­gadják el kezdeményezését, országa minden erejével vé­dekezni fog. akiknek,/ugyan semmi joguk, közük nincs a földhöz, csak a saját hasznukért, hazafiúi áldozatkészséggel hirdetik ma is ugyanazt, amit a haj­dani népboldogítók negyven éven keresztül ' hirdettek, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Ne restelljen az adjunktus úr kimenni egy tsz-be megnézni, hogy mű­velj egy nagyüzem a földet. Lát egy csomó nehéz gépet szaladgálni a határban, sok­szor talán feleslegesen is. Ű tkemény ségű vé 'taposott föl­det, aminek a levegőzése, vízáteresztőképessége tönkre van téve. Láthat műtrágya- szóró', vegyszerező gépeket, amikkel a hasznos talajbak­tériumokat már teljesen el­pusztították, a kultúrnövény kártevői elleni biológiai vé­dekezést lehetetlenné tették, de embert, földművelő em­bert nem. Ez hát a földmű­velés? Ha megkérdez egy olyan embert, aki gazdálko­dott valaha és művelte is a földet, s aki tudja és meg is meri mondani, hány család élt annak a tsz-nek a terüle­tén és kb. mennyi értéket termelt, az igen magas adó és a beszolgáltatás mellett, támogatás nélkül, és hány csalód él ma azon a trületen dotációval, segélyekkel, s ha tárgyilagosan elgondolkozik rajta, más lesz a véleménye. Ami pedig a tsz használa­tában maradó földet illeti, ön szerint földjáradék illes­se a tulajdonost, a tsz pedig kiadhatja a más tulajdonát bérbe, talán föld járadék tízszereséért is. Vajon ha az adjunktus úrnak volna egy millió megtakarított forintja, oda adná-e valamelyik vál­lalatnak 3—4 százalékos kamatért, hogy a vállalat kapjon, érte esetleg 20—25 százalékos kamatot? Végül pedig volna egy megjegyzé­sem azokhoz, akik minden áron újra boldoggá akarnák tenni a becsületes földműve­lő parasztságot; ajánlják fel ők is véres verejtékkel meg­szerzett millióikat, palotái­kat az arra rászorulóknak, járjanak elől jó példával és akkor hiszem, hogy mint haj­dan, ahogy Széchényit eltar­tották a barátai, úgy őket sem hagyja a parasztság óhenhalni. Tisztelettel: id. Pethő András Jánkmajtis Hagykálléban furcsállják Díszpolgári cím — disszonanciával Az MDF nagykállói szer­vezete meghívást kapott az augusztus 6-i vb-ülésre, ahol a tanácselnök a város jövőjét érintő kérdésekről tájékoztatott Itt értesül­tünk (az MSZP már tu­dott róla) a tanácsi dísz­polgári cím adományozásá­ról szóló rendelet tervezeté­ről és a cím várományosa­inak nevéről. Több párt is javasolta, hogy a díszpolgári cím adományozásáról szóló ter­vezetről és a jelöltek nevé­ről majd az új önkormány­zat döntsön. Ám a tanács­elnök ezt a címet koráb­ban már biztosan odaígér­te, mielőtt még a díszpol­gári cím adományozás fel­tételeiről rendeletet hozott volna á tanácsülés, s az e rendelet szerint létrehozott bizottság döntött volna a jelöltek személyéről. Ez kiderült abból az általa felolvasott levélből mely­ben — a cím leendő váro­mányosa — 1990. augusz­tus 18-án déli 12 órát je­löli meg a díszpolgári ok­levél átvételére. A mai napon összeülő tanácstestület ezek szerint kész tények elé lesz állít­va, akárcsak a vb volt: tessék elfogadni a rende­lettervezetet, tessék létre­hozni a név szerint meg­adott öt főből álló jelölő- bizottságot és tessék az elnök által tett ígéretet be­váltani, azaz a címet az ő emberének odaítélni. A la- lakossággal együtt fur­csálljuk és sajnáljuk, hogy a város vezetősége a dísz­polgári cím adományozásá­nak tervezgetésével. megvi­tatásával tölti idejét, ami­kor a városnak ennél sok­kal égetőbb és fontosabb gondjai vannak. Jogosan gondolhatunk arra, hogy a díszpolgári címadományo­zás ilyen sürgős ügyinté­zése valakinek személyes érdekeit szolgálja ... Az MDF nagykállói szervezete nevében Orosz János Oikormányzatot pártállástól fiiggetleníil Szatmári beszélgetés dr. Katona Tamás külügyi államtitkárral A hátrányos helyzetűek segítése Halál az élelmiszeri rejtegetökre Irakban Emlékmű Kisvárdán

Next

/
Thumbnails
Contents