Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-13 / 189. szám
1990. augusztus 13. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Az idei nyári kánikula elől a vízpartra, a strandokra menekültek az emberek. Keresték az árnyékok hűvösét, a nagymama gyümölcsillatú kertjét, A már-már trópusi estéken pedig keresték volna a könnyű szórakozást kínáló alkalmakat. Az idei nyáron ezektől megfosztotta őket az élet nemcsak Nyíregyházán, hanem a megye többi településén is. Ennek okait a későbbiekben majd megpróbáljuk feltárni, most csak any- nyit, hogy a pénztelenség rányomta a bélyegét a legjobb szándékokra is. Lehet, hogy a nagy hőség volt az oka annak is, hogy viszonylag kevesen kerestek meg kérdéseikkel. — Mi lesz az amatőr művészeti csoportokkal? — kérdezte Kovács János kisvárdai olva- sónk. Ügy tudja, hogy egyre több csoport szűnik meg amiatt, hogy nincs, aki támogatná őket. Jogos az aggodalom, hiszen a mostani pénztelenség és a gazdasági átalakulás nagyon érzékenyen érintette az amatőr mozgalmat. Vannak csoportok — szép számban —, amelyek valóban megszűntek a fenntartók hiánya miatt, de arra is van példa, hogy a csoportok nem hagyják magukat. Vagy új támogatók után néznek, vag3' egyesületté alakulnak. Mindenesetre úgy gondolom, hogy egyre inkább fel kell néznünk azokra, akik szabad idejüket, pénzüket áldozzák arra, hogy tovább éljen például a népi kultúra. — Tizennyolc éves lány érdeklődött Nyíregyházáról a színi pálya iránt. Arra kiváncsi, hogy indlt-e a színház főiskolai előkészítő tanfolyamot, olyan, mint tavaly volt Rékasi Károly vezetésével? Az is érdekli, hogy alkalmaz-e a színház statisztákat? Természetesnek tartom az érdeklődést, hiszen mikor akarjon az ember színész lenni, ha nem tizennyolc éves korában ?! Kérdéseire a következőket tudtam meg Horváth Istvántól, a Móricz Zsigmond Színház ügyvezető igazgatójától. Felvételi előkészítő tanfolyam nem lesz, ilyen szervezésére a színháznak sok más kötelezettsége miatt nincs lehetősége. An- nek természetesen nincs akadálya, hogy egy-egy színész segítsen a tehetséges fiataloknak. Ehhez azonban személyesen kell megkeresni őket, s akkor eldőlhet, hogy érdemes-e egyáltalán ezt a vágyat dédelgetni, vagy érdemesebb leszámolni az álommal. Arra a kérdésre, hogy alkalmaz-e a színház statisztákat, a következő választ kaptam. A statiszták jó része az úgynevezett segédszlnészek közül kerül ki. Ezek a fiatalok feltették az életüket a színészetre, többen közülük kisebb prózai szerepeket is eljátszottak már. Ha egy-egy darab úgy kívánja, mint például legutóbb a Danton, a színház a középiskolákhoz, a főiskolákhoz fordul segítségért. Ha már itt tartunk: érdeklődtem a Móricz Zsigmond Művelődési Házban arról, hogy vajon nem tervezik-e a színjátszó-, szinészképző stúdió kibővítését. Eddig ugyanis csak -0—14 évesek jelentkezésére számítottak. Érdeklődésemre elmondták, hogy nem. A jelenlegi csoport ősztől folytatja a munkáit, terveik szerint újabb csoportot is indítanak, de csak az előbb említett korosztály számára. Azt tanácsolták, hogy az érdeklődők jelentkezzenek a Bessenyei Színkörben. Többen kérdezték, hova menjenek, ha szórakozni szeretnének? Jó szívvel azt sem mondhatom, hogy menjenek moziba, mert ha tartalmasabb szórakozásra vágynak, olykor csalódnak. A zenét kedvelőknek javaslom a Nyírbátori Zenei Napok hangversenyeit, nemcsak Nyírbátorban, hanem a megye több településén is. A zenehallgatás összekapcsolható egy kis kirándulással. „Síkos” volt az útpályázat Váratlan vetélytársai akadtak a Közúti Építő Vállalatnak a Szabolcsveresmart és Kékese közötti út versenytárgyalásakor. A szaboicsveresmarti tanács a lebonyolítással az Agro- bert bízta meg, amely elkészítette a terveket. Ezután ajánlatot kértek, amelyek közül a KÉV pályázatát ítélték a legkedvezőbbnek, így június 25-én elküldték a veresmarti tanácstól a megrendelőt nemcsak az úthálózat kivitelezésére, hanem a hozzákapcsoló szennyvízhálózat megvalósítására. A vállalat két nap múlva elkészítette a szerződéstervezetet, amelyet elküldött az Agrobernek is. Mint elmondták: a megyei tanács tervosztályáról ezt követően mégis az az instrukció érkezett a szaboicsveresmarti tanácshoz, hogy újabb, zártkörű versenyt kell hirdetni, még egyszer meg kell pályáztatni a cégeket.(?) Július másodikán a Tanácsi Építő Vállalat, a Kelet-Magyarországi Vízügyi Építő Vállalat, a Vállalkozók Kereskedőháza RT., az Alterra Közmű és Mélyépítő Vállalat, valamint az akkor még a KIOSZ zászlaja alatt működő megyei szervezet vett részt. A KÉV az újabb versenytárgyalást — többek között — összefüggésbe hozta azzal, hogy a megyei tanács építési főosztályvezetője egyben az egyik pályázó, a Vállalkozók Kereskedőháza RT. igazgatója is. Azt sem tartják elfogadhatónak, hogy a többiek az ár ismeretében adták be pályázatukat, úgy, hogy „alámentek” a KÉV ajánlatának. Az ipartestületek megyei szövetségénél viszont elmondták, hogy semmi alapja nincs az ilyenfajta összefüggésnek. A szövetség a 9 ezer vállalkozónak próbál munkalehetőséget kínálni és ezért vállalkozik arra, hogy különböző pályázatokat nyerjen el. Szeretnék a monopol helyzetben lévő vállalatok egyeduraikodását megtörni. (Ehhe^ kapcsolódva még azt az információt is kaptuk, hogy a Vállalkozók Kereske- óőháza RT. igazgatója szerdán lemondott posztjáról.) Végül a KÉV kapta meg újra a munkát, amelynek végösszege a szennyvízhálózattal együtt 39,4 millió forint. A hírek szerint az új verseny tárgyalással a szaboicsveresmarti tanács is nyert, fri<|sen lejjebb srófolták az árakat a konkurrens cégek. A tanácsnak a Közlekedési és Hírközlési, a Földművelésügyi Minisztérium és a megyei tanács adott támogatást. Ilyen bonyodalmak után ebben a hónapban kezdődhet az építkezés. Az egyik oldal tisztességes versenyt kér, a másik oldal szerint ebben az ügyben minden szabályszerűen történt, és nincs szó összeférhetetlenségről. Reméljük, hogy így történt és a hasonló versenytárgyalások nem hoznak hasonló bonyodalmakat. (máthé) Lelkészi intelem A napokban egy Nyíregyházához közeli faluban jártam, a közelgő önkormányzati választásokról, a jövőről beszélgettünk. A református lelkész szavait nagyon megfontolandónak tartom. Arról beszélt, nem mindegy, miként sikerül a váltás, a változtatás. A lényeg, hogy szeretetben történjen mindez. Hiszen a múlt tapasztalatai is azt mutatják, amikor a megbocsátó szeretet vezérelt, nem éltünk át olyan súlyos időszakot, mint amikor a gyűlölködés, az irigység, a bosz- szúvágy hajtotta az embereket. S most is így van ez. Ha azzal foglalkozunk csak, ki mit követett el a múltban, esetleg kire, mit fogunk rá igaztalanul, nem várhatunk előrelépést. A keresztények azt mondják, él bennük az isteni szeretet, megbocsátanak az ellenük vétkezőknek. De nem mindenki érez így. Most is tapasztalható az irigység, a másik minden áron való eláztatásának szándéka. Hogy is üzentek az egyik tanácselnöknek? „Ha van bőr a képén, nem indul a polgármester-választáson.” Aki bízik magában, tetteiben, múltja, szándékai tiszták, igen is, vállalja a megmérettetést! Legfeljebb megmérettetik és könnyűnek találtatik. De a kollektíva, a falu. vagy a város közössége döntsön, ne egy-két ember. Nem volna szabad hagyni, hogy mások döntsenek helyettünk; hogy az el- vakultság, az irigység, az egoizmus kerüljön felül ott, ahol közös jövőnk, sorsunk alakítása a tét. Talán ezért tudom tisztelni, s megérteni a lelkész úr szavait, ha nem is minden gondolatával azonosulok. Mert lehet, hogy neki jobb, az ő lelki békéje irigyelhető. Mégsem lehet mindig minden fölött a feltétlen megbocsátás érzésével átsiklani, de a megmérettetés is nélkülözheti az önző, mocskolódó személyeskedést. Higgadtan, becsülettel, fröca- kölés nélkül kell csatáinkat megvívni a közélet színpadán. Valóban: legyen szívünkben a szeretet, hogy felelősséggel dönthessünk sorsunk alakulásáról, jövőnkről. Kováts Dénes Az utolsó simításokat végzik Nyíregyházán a művészeti szakközépiskola új zenei tagozatának épületen, amit hamarosan birtokba vesznek az iskola tanulói. (Fotó: Balázs Attila) NEM BÍZHATÓ A VÉLETLENRE Veszélyes hulladékok tonnái — Évente hetvenezer tonna veszélyes hulladék elhe-, lyezéséről kell gondoskodni a megyében — mondja dr. Szláviic Lajos, a Felső-Tisza- vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója. — Két éve kedvező változás tapasztalható, mert az üzemek, munkahelyek jobban figyelnek a környezeti. ártalmakra, ám sokszor csak a költséges tárolásig jutnak el, mert a megsemmisítés, az ártalmatlanítás még sok helyen megoldatlan feladat. Elodázott döntés Szerencsére nálunk nincsenek olyan nagy problémák, amelyek ellen tüntet a lakosság. Iparunk is gyér, a veszélyes hulladékok nagy része a mezőgazdaságban keletkezik. Ezt sem kell azonban lebecsülni. — Az állattartásból másfél ezer tonna veszélyes hulladék származik évente — mondja a szakembeer. E hulladékok gyűjtése gyakorlatilag teljes körűnek tekinthető. Kedvező, hogy az állattartó telepek mellett a termelőszövetkezetek több helyen fehérjefeldolgozó üzemet létesítettek, vagy létesítenek (Nagykálló Nyírség Tsz, Dombrád Petőfi Tsz). Csupán a tonnák száma szerint kevesebb, de veszélyesebb a növényvédőszer-ma- radék, amelyből évente kb. 17 tonna keletkezik, amihez párosul még 110—120 tonna növényvédő szeres göngyöleg. Ezek összegyűjtése megoldott, de hogy végül mi lesz a sorsuk, ma még nem tudRz olajra vigyáznak Van egy terület, amely töb- bé-kevésbé rendezett: évente mintegy 620 tonna fáradtolaj keletkezik a megyében, s ennek begyűjtése csaknem teljeskörű: az Áfor és a bö- könyi Kosuth Tsz vásárolja fel. Gondot jelent viszont, hogy az olajtárolók körzetében a talaj több helyen nagyon szennyezett, amely po- tencális veszélyt jelent a talaj- és a rétegvizek szempontjából. Az egyéb olajtartalmú hulladékokból kb. 2500 tonna termelődik. Ezekre a gazdálkodó szervezetek Szerencsére egyre többen tanulnak idegen nyelveket. Sarkady Erika — a fehér- gyarmati „Kölcsey Ferenc” Általános Iskola nevelője a szerencsések között is a legszerencsésebbnek érzi magát. — Fehérgyarmaton orosztagozatos gimnáziumi osztályba jártam, s második idegen nyelvként németre volt lehetőségem. Valójában az angol tetszett a legjobban. Akkoriban a tv és a rádió hirdetett angol nyelvű tanfolyamot, ezzel kezdtem — s végig önszorgalomból tanulva jutottam el a középfokú angol nyelvvizsga letételéig. Azt hiszem, ennek volt köszönhető, hogy „befértem” a város egyik legjobb általános iskolájába. Angolt tanítok, illetve tanítottam 3—8. osztályos gyerekeknek. Újságolvasó ember vagyok, s felfigyeltem egy hirdetésre, melyben egy amerikai magyar házaspár tett ajánlatot pedagógusoknak — akik tudnak angolul — két gyerekük magyar nyelvre tanítására. New York sokunknak lehetett álmai városainak egyike, mert mint kiderült, közel negyven válaszoltunk erre a felhívásra. A házaspár nagyon korrektül viselkedett valamennyiünkkel. Azonos feladatokat kaptunk (többfordulós, írásos válaszokat küldtünk) ; s ebből próbálták ők kideríteni; mi vagy inkább ki bújik meg a válaszadó mögött. Egy kicsit mi is (szüleim, s pedagógus nővérem) meglepődtünk, hogy rám esett a választásuk. Mondanom sem kell, nagy örömmel fogadtam a hírt, s megkezdődött az „ügyintézés”. Az USA-ban nem szívesen fogadnak valakit egy évre, mint munkavállalót. Én nyelvet tanulni megyek, így nincsen baj. Köszönöm az iskola vezetőinek, hogy hozzájárultak: egy évi fizetés nélküli szabadságot kapok — s visszavárnak. Egyébként vendéglátóim fizetik a repülőjegyet; s kapok egy évig teljes ellátást. A 8, ill. 12 éves gyerekek angol iskolába járnak (ezalatt én megpróbálok ott valamiféle nyelviskolába beiratkozni), s délután, amikor együtt^ leszünk — tanítom őket írni-olvasni. Természetesen magyarul, s ha futja az erőből, időből; egy kis magyar történelemre is. Augusztus 16-án 9 óra tájban szállók repülőre, s remélem, tanulok annyit angolul, hogy hazatérve, immáron felsőfokú vizsgával rendelkezve hálálhatom meg a kollégáknak — s mindazoknak, akik bíznak bennem — majdani nyelvtanári munkámmal segítésüket, támogatásukat. M. K. nem fordítanak mindenütt kellő figyelmet. Érdemes a szakemberek tanácsát kikérni. — Az egyik legjobban ismert, megoldatlan gondunk — emeli ki Szlávik Lajos — az az évi 400 tonna felületkezelési maradék (galvániszap, festékiszap), amelynek ártalmatlanná tételére egyelőre nincs megfelelő módszer — ám a veszélyes hulladék egyre szaporodik. A megyében felhalmozódott galvániszap egy részének tárolása nem felel meg a követelményeknek. Némi eredmény, hogy például az Elekterfém szövetkezet az eddig Kállósemjén határában szabálytalanul, földmedencében tárolt 200 köbméter galvániszapot beszállította központi telepére, s ott az előírásoknak jobban megfelelő módon tárolja. Szinte nem is jutna a külső szemlélőnek eszébe, hogy a megyében szép számmal működő cipőipari szövetkezetekből évente 100 tonnányi krómcserzett bőrhulladék és 17 tonnányi ragasztó tartalmú hulladék keletkezik, s ezzel sem tudnak mit tenni — előfordul, hogy a szeméttelepekre kerül és ott meggyújtják. — Részben jó, részben rossz, hogy a veszélyes hulladékok fele egyetlen üzemből, a megye legnagyobb vegyipari vállalatától, a Ti- szavasvári Alkaloidától kerül ki — magyarázza az igazgató. — Jó, mert a 36— 37 ezer tonna hulladékra már külön szervezet felügyel. Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság kötelezte is az Alkaloidát, hogy dolgozzanak ki rövidtávú hulladékgazdálkodási és -elhelyezési tervet. Drága tárolás Mindezért van nagy jelentősége a szabályos, környezetkímélő átmeneti tárolásnak. A megyében jó lehetőség a Nyíregyháza- Oroson felépült átmeneti tároló, amely teljes biztonsággal jelentős mennyiségű hulladékot tud tárolni. Kihasználtsága viszont — elsősorban a magyar tárolási költségek miatt — alacsony. A véletlenre és a jó szándékra ma már nem bízható a megoldás. A környezetvédelmi hatóság ezért jelenleg már nem csupán a felvilágosításra gondol, hanem következetes ellenőrzéseket is végez. M. S. Válaszol Nagy István Attila újságíró ♦ ♦ ♦♦ ♦ ♦ • ♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦< ,*«»**♦♦♦*«*** • * ♦ ***** *»♦* * * * • «««**«»«* ******* * * • Magyart tanít New-Yorkban
