Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-12 / 162. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. július 12. Válasz az SZDSZ vitára hívására Az SZDSZ Vallás és Kisebbségügyi Szak- bizottsága feltűnő hirtelenséggel nyilvános vitára invitálja a kormánypárti képviselő­ket is július 12-én 17 órára. Teszik ezt anél­kül, hogy egyeztette volna az időpontot a vi­tára kihívottakkal. Erről a hívásról véletle­nül értesültünk a Kelet-Magyarországból Budapesten. Ennek az inkorrekt eljárásnak több indoka is lehet 1. Az SZDSZ jogot formál magának ahhoz, hogy saját időbeosztását rákényszerítse — egyeztetés nélkül — bárkire. 2. A másik szándéka az lehet, hogy a csü­törtökön még Budapesten, a parlamenti bi­zottsági üléseken megjelenni köteles kor­mánypárti képviselők ne jelenhessenek meg a vitán, s ezt úgy tüntessék fel, mintha fél­nénk a nyílt vitától. 3. Számos képviselőnek a meghirdetett időpontban előre lekötött fogadóórája illet­ve falugyűlése van. Mindezért a 'kormánypárti képviselők egyhangúlag kijelentik: a vitától nem fé­lünk, állunk elébe. Számunkra elfogadható időpont azonban csak július 27., 17 óra. Budapest, 1990. július 11. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kormánypár­ti képviselői, Szűcs M. Sándor, dr. Szilassy Géza, dr. Ta­kács Péter. dr. Vékony Miklós, dr. Torgyán József, dr. Kávássy Sándor, dr. Mezey Ká­roly, Jakab Ferenc, Seszták László, Várko- nyi István, dr. Szendrei László. Á késlekedés árt a tájékoztatás ügyének Garanciát a szabad sajtónak Az olvasónak talán már a könyökén jön ki, amennyit a magyar sajtó az utóbbi időben saját magával foglalkozik, ám mivel a lapok — köztük a Kelet-Magyarország — jövő­jéről van szó, talán elviselik még, hogy ezúttal is t „ház­táji” témával foglalkozzunk. Okot erre most az szolgálta­tott, hogy az Országgyűlés által felállított sajtóprivatizációs bizottság jelentést tett eddig végzett munkájáról. Ezzel együtt kézhez kaptak a képviselők egy kisebbségi állásfog­lalást is, amelyet Haraszti Miklós az SZDSZ, dr. Molnár Péter, a FIDESZ és Prepeliczay István, a Független Kisgaz­dapárt képviselője látott el kézjegyével. Buddhista kolostorban Egy csipet lilét - Burjátjában A kolostor udvara A sajtó privatizációs eljá­rásait vizsgáló bizottság je­lentése többek között meg­állapítja: a magyar sajtó te­rületén egy rendkívül súlyos jogi, politikai, gazdasági, technikai, szakmai és etikai válság jelei tapasztalhatók. Mindezek oka a korábbi ál­lampárti sajtóstruktúra szét­esésében. szétmállásában ke­resendő. Az állampárti dik­tatúra sajtója a politikai szó­cső szerepét töltötte be. egy­szerűen agitációs propagan­daeszköz volt, A politikai mellett gazdasági szempon­tok egyáltalán nem. vagy csupán minimális mértékben látszottak szerepet. Az ilyen viszonyok között természete­sen tisztázatlanok (valójában bizonyos értelemben felesle­gesek is) voltak az olyan ka­tegóriák. mint ..tulajdonos”, „lapalapító". „lapgazda”, „ki­adói jogok” stb.. hiszen lé­nyegében mindenestől az MSZMP kezében volt az egész struktúra, a Népsza­badság c. lap éppúgy, mint mondjuk a Magyar Nemzet, ahol az impresszumon a Ha­zafias Népfront szerepelt, mint lap tulajdonos. Az ilyen­fajta sajtó természetesen csak egy roppant bürokrati­kus. apparátusi jellegű szer­kezetben működhetett. Ezek a viszonyok zilálód- tak szét a politikai rendszer­váltás folyamatában. Az ál­lampárti sajtóstruktúra szét­esése legalább három vonat­kozásban okozott igen súlyos problémákat: gazdasági, jogi, szakmai-politikai-etikai érte­lemben. Részletesen elemzi ezt kö­vetően a jelentés a gazdasá­gi. a jogi, a szakmai-politi- kai-etikai válság elemeit, s végül azt a következtetést vonja le. hogy az ilyenfajta bizonytalanságok teljes eg- ziesztenciális fenyegetett­séget. illetve csődérzést vál­tottak ki egyes újságírók, sőt egész szerkesztőségek kollek­tíváiból. Ilyen kaotikus vi­szonyok között lelent meg a nyugati sajtótoké és jutott hozzá országos és megyei la­pokhoz. E zűrzavaros helyzet óriási veszélyeket hordoz — hangsúlyozza a jelentés —, mert nincs jogi szabályozás. nincs átgondolt privatizációs koncepció. így pillanatnyi eg­zisztenciális, politikai és egyéb érdekek, illetve félel­mek munkálnak a lapalapítá­sok és eladások’során. A la­pok ezek miatt nem kellően tisztázott anyagi körülmé­nyek között, olykor gyanít­hatóan érték alatt kelnek el, vagy egyszerűen elviszik őket. Mindezek, után a bizottság új sajtó- és médiatörvény sürgős megalkotását, addig is egy átmeneti privatizációs szabályozás életbe léptetését javasolja, csattanónak pedig, hogy az Országgyűlés bízza meg a kormányt a privati­zációs koordináció és kont­roll ellátásával, beleértve az MSZP által a parlamentnek „felajánlott” megyei lapki­adó vállalatokra vonatkozó felügyeletet is. Mérlegelje a kormány a lapkiadó vállala­tok igazgatóinak, vezérigaz­gatóinak felfüggesztését — hangzik a javaslat. Már a bizottság összetéte­lével sem értett egyel a ki­sebbségi állásfoglalás, mert nem egyenlő arányban kap­tak helyet benne a pártok, hanem a tíz tagból négy az MDF, kettő a Keresztényde­mokrata Párt képviselője. Nem értették az aláíróit, mi­ért nem az Axel Springer Budapest Kft.-nek az MSZP megyei lapjait megszerző ak­ciójára összpontosítottak, hi­szen erre kaptak felhatal­mazást. már csak azért is. mert itt látható ellenszolgál­tatás nélkül jutottak magán­kézre egy külföldi cég tulaj­donába a népszavazással el­számoltatásra kötelezett párt lapjai. (Hét megyei lapról, Fejlett államok példái bizo­nyítják, hogy megfelelő szelle­mi és anyagi feltételek között a társadalmi felemelkedés felé a polgári demokráciák útjai' jól járhatóak! Na de azért a terrort, a korrupciót, a pazarlást, a lel­kiismeretlen kollaboráció, az er­kölcs általános lezüllését a „szo- ciaista eszmevilág”-gal azonosí­tani olyan homálykeltés, mely csak a bűnelkövetőknek kedvez („hiszen nem is ők a vétkesek, hanem az eszme!”). Nemcsak itt van ködösítés: mostanában nap mint nap hallhatunk szakmai zsargonnal agyonmisztifikált ha­landzsákat a szinte önálló élő­lényként emlegetett inflációról, elhallgatva annak valódi okát s célját. Azt, hogy az „értéktörvény” érvényesítése nélkül (amelyhez a termelőerők megfelelő fejlesz­tése is tartoznék) a hatalomnak jövedelme állandó emeléséhez az önkényes állami elvonásokat, va­lamint a lakossági felhalmozást gátló inflációt kell alkalmaznia! Ezt általában indokolja egy győz­tes nagyhatalom gazdasági és politikai kényszerét gátlástalanul szolgáló belpolitika! Fogyatékos ítélőképességet vé­lek olykor felfedezni a „Pjac”- nak mintegy metafizikai csoda­tévő képességét hirdető meg­nyilvánulások mögött is. Hát persze — köztudomású, hogy az értékek cseréje a piacon valósul meg. De az is köztudomású, hogy piac csak ott van, ahol el­adható áru és fizetőképes vevő egyidőben található. Hogy mi a kontinensünk piacán magabiz­tosan megjelenhessünk, ahhoz nem illúziókra, hanem a tízmil­liós magyar nép teljes munka­erejének megfeszftésével elérhe­Baranya, Heves. Komárom, Nógrád, Somogy, Szolnok és Tolna megye lapjairól van szó.) Izekre szedi az állásfogla­lás a bizottság megállapítá­sai t. majd levonja a követ­keztetést: az eddigiekhez ha­sonló módon hónapokig el­tarthat a vizsgálat, noha er­re semmi szükség. Tisztázni kell a Springer-ügyet. meg kell határozni a külföldi tő­kebevonás felső határát. Már csak azért is, mert a sajtó területén jogi értelemben ma sem garantálja semmi az ed­dig lezajlott ügyletekhez ha­sonlók megismétlődését. Nem ért egyet a kisebbségi állás- foglalás azzal sem. hogy a privatizációt ezután a kor­mány irányítja. Ez veszé­lyeztetné a nyilvánosság, a sajtószabadság elemi garan­ciáit. A megoldás a törvényi szabályozás megalkotása, s ha átmeneti szabályozás szükséges, a meglévő törvé­nyek módosítása. Hogy ilyen ellentétes ál­lásfoglalások után mikorra várható döntés, azt nem le­het tudni. Tény azonban, hogy ha sokáig kell erre vár­ni. az nem használ sem a lapoknak, sem a tájékoztatás ügyének. Es ha a pártok ko­molyan, kritizálják, hogy a lapok éddig az egypárti dik­tatúra szócsövei voltak, ak­kor nem kívánhatják el. hogy ezután hasonló — leg­feljebb nem egypárti — szó­csövekké váljanak. B. J. tő eredményes termelésre és környezetünk által is elismert korrekt diplomáciára lesz szük­ség! Elkerülhetetlennek látszik a közeljövőben az is, hogy az oly mélyre süllyedt munkamorált a tőkés piaci kemény feltételek segítsenek helyretenni. Az sem vigasztaló körülmény, hogy a ki­szolgáltatottakkal szemben a piaci lebonyolítást, mint keres­kedelmi tevékenységet úgy ma­nipulálják, ahogy az erősebbek akarják. Hja — ez van. ezt örö­költük, erre kell felkészülnünk! Azért talán nem árt emlékeze­tünkbe idézni, hogy a pénzvál­tóknak, kereskedőknek és tolva­joknak a klasszikus időkben ugyanaz volt az istene, amikor a dolgozóknak, munkásoknak, rabszolgáknak nem telt még egy közös Istenre sem. Egy pár közvetlen megjegyzést tennék még, külföldi tartozás, hitel,- kölcsönügyeinkkel kap­csolatban illő említeni, hiszen már eddig is fejenként kétezer dollárral tartozik hazánknak minden lakója, a kamatterhek- ről nem is szólva! Kétségtelen, hogy kellő tőke hiányában új, várhatóan eredményes vállalko­zások beindításához indokolt, sőt szükséges is lehet a kölcsön. Rossz gazda lezüllött gazdaságá­ra azonban újabb és újabb köl­csönöket felvenni szerintem fele­lőtlenség. Ilyen célokra vállalko­zó szellemű pénzember is csak akkor folyósít kölcsönöket, ha a teljes haszonra és a tulajdonjog­ra pályázik. A biztos eredmény: teljes kiszolgáltatottság, csőd. A bankok, a tőzsdések, a biztosí­tók stb. gyors szaporodását és gazdagodását minden esetben a rászorulók kiszolgáltatottsága te­szi lehetővé. . . Ami pedig ha­zánk felemelkedési lehetőségei­Nem is gondoltam, amikor Pekingbe indultam, hogy utam során különleges él­ményben lesz részem. Kide­rült ugyanis, hogy a Burját Autonóm Szovjet Köztársa­ság fővárosától, Ulán-Udétól 30 kilométerre található a Szovjetunió — jelenleg is működő — egyetlen buddhis­ta kolostora, á Dacán. Ulán-Udéban hiába keres­tem a kelet-ázsiai kultúra jellegzetes épületeit. A nép­rajzi múzeum kivételével az egész városban jellegtelen, szürke kőépületek láthatók, a forradalom utáni szovjet épí­tészet gigantomán teremt­ményei. Ezért lettem mégin- kább kíváncsi arra. hogy va­jon mennyire őrizte meg a sajátos, ősi vonásokat a szovjetunióbeli buddhista ko­lostor. Vonzott az ismeretlen felfedezésének élménye is, hiszen a Szovjetunióról szó­ló útikönyv nem említi ezt a nevezetességet. Taxival vágtunk az útnak a gyér hóesésben. A keskeny országút hatalmas, sík terü­leten vezetett keresztül, a kö­dös levegőben nehezen rajzo­lódott ki a környező hegyek sziluettje. Az árok szélén le­gelésző tehenek jelezték: most már nem lehetünk messze a kis településtől, ahol a kolostor található. Ilyen a látogató szerencsé­je: épp ebédidőben érkez­tünk. A kolostor "udvarának kapuja nyitva, de belül sehol egy lélek. Két helybeli asz- szony tűnik fel a faházak kö­zött. Tőlük tudom meg. hogy a szerzetesek délidőben visz- szahúzódnak, és ilyenkor a templomot is bezárják. Szét­nézek a kolostor épületei között. A hangulat minden­esetre varázslatos. Az útle­írások alapján ilyennek kép­zelem el a tibeti kolostorokat, a buddhista vallás szent he­lyeit is. Az épületek felkun- korodó sarkain kis rézcsen­gettyűkkel játszik a hideg szél. Egyszerűen elbűvölő a táj csendje, nyugalma ... A templom melletti épületen angol-orosz nyelvű felirat: HOTEL—GOSZTYIN VICA Nézem tovább a feliratokat. Egy másik kőépületen szin­tén angol és orosz nyelven hirdeti egy tábla: A budd­hista vallás szovjetunióbeli központja. A házak között fá­ból’ készült, sötétbarnára fes­tett imamalmok állnak: a buddhista vallási szertartás nek reményeit illeti, erősen a 16 túlsó oldalának látszik a párt­harcok taktikájában túlhangsú­lyozott theokratikus légkör is! Botorság volna lebecsülni a val­lás, az Isten-hit morális jelentő­ségét. Azonban homálykeltés lenne elhallgatni, hogy akik a mikro- és makrokozmosz idáig felismert csodálatos törvénysze­rűségeiben vélnek találkozni a végtelen bölcsességű teremtő lé­tezésével, azok a természet tör­vényeinek s az anyagelvüségnek megtagadása nélkül is stabilabb erkölcsű támaszai lehetnek a társadalmunkra váró nehéz fela­datoknak, mint az olykor kul­túrálatlan vakhitűek. S ez nem­csak az „istenhit”-re vonatkozik. Sajátságos, hogy a „hatalom”­elengedhetetlen kellékei, az isteni segitségkérés eszközei. Már-már indülnék vissza a kint várakozó taxihoz, ami­kor az egyik faházból budd­hista szerzetes lép ki földig érő bordó köpenyben. Mon­dom, hogy messziről jöttem, magyar vagyok, szeretném megnézni a templomot. El­mosolyodik, és készségesen közli, hogy szól az ügyeletes papnak, várjak a templom bejáratánál. Hamarosan meg­érkezik az ügyeletes a hatal­mas kulccsal. Üdvözöljük egymást. Kinyílik a templom ajtaja, és bent nem várt. cso­dálatos látvány tárul fel. A falakon keretezett ké­pek: Buddha történetének je­lenetei. A menyezetet tartó oszlopok gazdagon díszítve, az oszlopok között térdelőpa­dok imádkozáshoz. Szemben az oltár (ha egyáltalán így mondják ezt a buddhista templomokban is): középen nak gyakran ez utóbbi a szirn- patikusabb — a vakhitből ugyanis nem származik kompli­kációja. Sajátságos hagyománya a hatalmaknak az is, hogy a re­zsim indulásának örömére a bű­nözőknek amnesztiát hirdet. (Si- milis simile gaudet?) Hazánk mostani, szándékolt hatalomvál­tásának kilátásai mellé az előző kormány sugallta amnesztia nem látszik indokoltnak, és igazán nem hiányzott! Gátolja a tör­vénytisztelő állampolgári öntu­dat fejlődését és ellentétes az emberi társadalom létezésének értelmével is! Igen — szükségesé­nek látszik a bűnözőkkel szem­ben hamarosan következetes, szigorúbb törvények alkalmazá­sa. de azért ne mosolyogjuk meg azokat, akik lelkesen buzdítanak a vallásos nevelésre, a termé­szetvédő, jellemfejlesztő, erköl­csös életmódra, amely megköny- nyíthetné, hogy a börtönök megtöltése nélkül is képesek le­gyünk biztonságban élni. Dienes ö. Barna ül a fő Buddha, mindkét ol­dalán 3—3 sorban az őt se­gítő buddhák szobrai, akár­csak az apostolok a keresz­tény vallásban. Az egyik sa­rokban pávatollak, füstölők. Az egyik oszlop tövében nagy szamovár teafőzéshez. Kérem a szerzetest, mesélne-e vala­mit a kolostor történetéről Látszik rajta, hogy nem túl szívesen tölti most az idejét velem: zavarja, hogy meg­bolygattam a kolostor meg­szokott rendjét, megszakítot­tam déli pihenőjét. De azért válaszöl a kérdésekre ... Tőle tudom, hogy a budd­hista vallás igen későn, az 1700-as években Mongólián keresztül jutott el Burjátiá­ba, innen északabbra azon­ban már nem szerzett híve­ket. Az idők során 35 budd­hista templom épült fel a környéken. 1937-ben a val­lást betiltották, a templomo­kat pedig vagy lerombolták, vagy raktárakká alakították át. A régi templomok közül egyetlen egy sem maradt épen. 1946-ban aztán ismét engedélyezték e vallás gya­korlását. Akkor épült ez a kolostor, amelyben 30 szerze­tes él jelenleg is, és itt szé­kel a főláma. A dalai láma eddig három alkalommal ke­reste fel a kolostort. leg: utóbb 1986-ban járt ezen a helyen. Érdeklődöm, hogy milyen it a hitélet, s hogy milyenek az életkörülmények. A szer­zetes nem felel, talán ez túl kényes kérdés. Nu, ládno! (Na jól van!) — mondja. Si­etve odalép egy asztalkához, kihúzza a fiókját. Látom, hogy kis itatóspapírba töm­jént csomagol. Ekkor jövök rá, hogy mi is az a furcsa il­lat, ami már érkezésemkor megcsapta az orrom. Kezem­be nyomja a kis csomagot. Ajándék. Kérdezem, hogy jártak-e már itt magyarok. Sem — feleli határozottan. Tíz éve szolgál itt. de magya­rokra nem emlékszik. Sürge­tő tekintete igyekvésre szólít. Kérdezem, fényképezhetek-e. Tiltakozik, ami teljesen ért­hető. Ez szent hely. Megköszönöm a szívessé­gét és a segítséget. Kint már türelmetlenül vár a fehér Volga sofőrje. Sokba fog ez nekem kerülni! De nem baj, hiszen jól esett ez a világvé­gi csend, a nyugalom. És ez manapság minden pénzt megér. Dajka Béla Élő kugligolyók — görkorcsolyával Ne hangáid a törpéket! Különös rendelke­zést hoztak a napok­ban az illetékes New York-i hatóságok: ezentúl tilos lesz a törpe növésű embe­rek sporteszközként való felhasználása, mivel ez indoklásuk szerint mélységesen sérti az alapvető em­beri jogokat és az emberi önérzetet. Az elmúlt években ugyanis jó néhány amerikai államban (így New Yorkon kívül Floridában, Illinoisban és New Yerseyben) számos bárban és szórakozó­helyen elterjedt egy különös sport. Az aprócska embe­reket több méterre elhelyezett matra­cokra dobálták, vagy egyfajta élő kugli­golyóként lökték a görkorcsolyát viselő apró növésű delik­venseket a bábuk közé. (A sokszor du­haj kedvű verseny­zők jó lelkét mind­össze az bizonyítja, hogy e furcsa sport­hoz védősisakot és párnázott öltözetet lehetett viselni.) „Ez az emberi ön­érzet legmesszebb­menő megsértése”, mondta a tiltó ren­delkezés indoklása­ként Nikolas Spano szenátor, mielőtt a törvényhozók pontot tettek a dicstelen szokás végére. Kér­dés csupán, milyen új, morbid szórako­zást tudnak még ki­ötölni — magasabb növésű — embertár­saink ... R homálykeltés ellen Hotel-Gosztyinyica

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents