Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-10 / 160. szám
2 Kelet-Magjarorsiíg 1990. július 10. Önként Szibériába Mátészalkáról Az élővilágért, az emberért Először a plakátokat láttam, amiket a tanítványai készítettek. Félelmetesen nagyszerűek. Azután hallottam róla, majd a művelődési központ igazgatója elvezetett főhadiszállása, a kicsinyke padlásszoba előterébe, ahol már a lépcsőfordulótól minden valami szent megszállottságot sugall. — A TRIDEA vezetője vagyok, Balogh Istvánnak hívnak. Tudja innen az emeletről. Azért jöttem, mert hallottam. hogy keresett. Most. hogy befejeződött a tanév, nemigen találna meg. Majd augusztusban megyünk táborozni. Én meg 24-étől egy hónapig Szibériában leszek. Arra gondoltam, elmondom, hogy mivel foglalkozunk. A jegyzetfüzetem után kapkodok, hiszen az első mondatok önkéntelenül is kérdések sorát vetik fel bennem. Már mondaná is tovább! Kénytelen vagyok közbekérdezni. — ön és a csoportja a természetvédelemmel foglalkozik. Kik alkotják a kört, és mit jelent maga az elnevezés? — A szakkör pontos megnevezése TRIDEA Természetvédelmi Oktató Központ Mátészalka. Ez volt az első teljes tanév, amit együtt töltöttünk a diákokkal. Hetven tagunk van. a többségük általános iskolás. A foglalkozásokon amatőr és hivatásos természetszeretők tanítják a gyerekeket, akik csak akkor tudják majd védelmezni a természet értékeit, ha nemcsak szeretik, hanem ismerik is. Az elnevezés három idea. azaz TRI IDEA összevonásából született: az élővilágért, a természetért. az emberért. Van még egy jelentése: a tengeri kagyló és az albatrosz latin elnevezéséből összevont mozaikszó. Innen ez a két állat a jelvényünkben. Sorolja a faismereti gyakorlatokat, a madárodú-ké- szítést, a kihelyezéseket. Az élőhelyek védelmét, ami nélkül nem képzelhető el az állatok megóvása. — Ilyen szempontból —- talán eretnekségnek tűnik, amit mondok — Széchenyiek is kárt okoztak a természet átalakításával, hiszen élőhelyek tömkelegét pusztították el. Minden mondata nemes indíttatású megszállottságról árulkodik. Folyvást a gyerekekről beszél. akik szerteviszik, és reményei szerint sugározzák maguk körül környezetükben a természet szeretetét. Alig tudom a saját személyére terelni a szót. — Tíz éve jöttem Mátészalkára Békésből fővadásznak. Gondolhatja, hogy engem a vadászatból nem az állatok elejtésének diadalérzete érdekelt, hanem a vad- gazdálkodás. Abban a beosztásban lehetőségem volt hivatásszerűen védeni a természetet. Más örömet keres- tem és találtam én a vadászatban. és megint mást egyes vezetők. Nekem életcélt jelentett, nekik leg- többször eszközt bizonyos céljaik megvalósításához. Gondolom érthető, hogy egy idő után nem nézték jó szemmel az én lelkesedésemet. Részleteket ne várjon tőlem. Most az állattenyésztéssel foglalkozom. — De remélem, nem ezért megy Szibériába, azaz: nem küldik? — A történelmi képzettársítás találó, de nem! Ez egy háromfős kis expedíció a TRIDEA égisze alatt. Egy'hónapra megyünk a Bajkál vidékére az ottani nemzeti park igazgatójának meghívására. Ütitársaim: Estók Gábor tanár Nyíregyházáról, ásványgyűjtő, és Matyikó Tibor erdész Heves megyéből, aki a természetfotózás szerelmese. — Közelebbről mi a célja az utazásnak? — A Bajkál-tó és vidékének élővilága egyedülálló. Ezt szeretnénk, amennyire lehet gyűjtéssel, fotózással megismerni és később itthon megismertetni. Hogy mást ne mondjak, a Selenga deltájában több. mint 400 madárfaj él. Ellátogatunk Barbuzin. a híres cobolyrezervátumba, és szeretnénk medvével, fókával is találkozni. Diákok, tanárok és mások, akiknek ideje csak nyáron engedi, igyekeznek minél hamarabb megszerezni a jogosítványt. (Balázs A. felvétele) H Vakvágányból indultak Három kemecsei íiatal a helyi Vakvágányhoz címzett kocsmában italozott, itt határozták el, hogy részeg emberektől pénzt szereznek. Sikerült is nekik, ám lebuktak. Az első fokú bíróság ítélete után enyhítésért fellebbeztek, ám a megyei bíróság az elmúlt napokban még súlyosabb büntetést szabott ki rájuk. Mind a három fiú 18 éven aluli. Vádolták őket két rendbeli, társtettesként elkövetett csoportos rablással. A vasútállomás közelében utolértek egy erősen ittas férfit. Egyikük ezzel a régi trükkel kötött bele az ittas férfiba: ..Miért szemtelenkedtél a menyasszonyommal?” A meghökkent részeget arcul ütötték és elvették a 370 forintját. Nem sokkal később egy román állampolgárhoz szegődtek, elkísérték egy darabon és próbáltak a bizalmába férkőzni. Egy csendes helyen az egyik fiú cigarettát kért a román állampolgártól (ez is régi trükk), a másik fiú nyomban egy ökölcsapással jelezte, hogy nem cigarettára, hanem pénzre van szükségük. El is vették a romániai vendég 400 forintját és töltőtollát. Az első fokú bíróság a fiatalkorú H. A.-t két év börtönre ítélte. A megyei bíróság hat hónappal megtoldotta a büntetést. H. P. első fokon egy év és tíz hónap, másodfokon két év és tíz hónap börtönbüntetést kapott. A harmadrendű vádlott G. B.-t a városi bíróság két év, a megyei bíróság két év és 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. Az ítéletek jogerősek. <n. I.) — Magyarországon is működik már a Zöldek mozgalma. Gondolt-e arra, hogy a természetért politikai keretek között is harcoljon? — Arra nem. Feladatunknak a felügyeleti szervekkel való kapcsolatteremtést és kapcsolattartást tekintem. Azt. hogy felkeltsük a figyelmet a pusztításokra, ártalmakra. amit az ember okoz a természetnek. Hogy segítsük a szemléletváltást! Hogy azok. akik felelősen tehetnek valamit, ne a pillanatnyi érdekek szerint döntsenek A szerencsétlen, fiókáit gondozó rozsdafarkú madár, amelynek az élőhelyét például egy tolólappal elpusztítják, ugyanúgy hozzátartozik az egészhez. mint az ember. Akkor is. ha nincs felsőfokú végzettsége. Ezt kellene tudomásul venni azoknak, akik kiadják az utasításokat. A legtöbben általában mosolyognak, ha fanatikus, megszállott emberekkel találkoznak. Pedig nagy szükség van rájuk, ők egyenlítik ki azt. hogy mi. a nagy többség. általában bizony közömbösek vagyunk olyan dolgok iránt, ami nem közvetlenül sérti vagy segíti pillanatnyi érdekeinket. Valakiknek vállalni kell a rozsdafarkú madarak sorsát is. Réti János Á y ízköd-vető puska Új találmány a tűzoltók arzenáljában A szombaton Baktalórántházán megrendezett tűzoltóversenyen mutatták be Szőcs István vegyészmérnök találmányát, a víz- ködvető-puskát, amely megkönnyíti és egyben forradalmasítja a lakás- és egyéb tüzek oltási technikáját. Az új szerkezet sűrített gáz segítségével az oltóanyagot robba- nászerű hirtelenséggel juttatja a lángokba, mely egy pillanat alatt eloltja azokat és a füstöt is megszűri. Szakaszosan üzemel, minimum 5 másodpercenként másfél liter vizet porlaszt és tüsszent ki magából, így a hagyományos tűzoltási eljárások során zárt térben felhasznált mennyiségnek csupán 3—5 százalékát használja el. A vizet (vagy más anyagokat, pl. por, hab, halon) egy vállra erősíthető „puttonyból” vagy patronnal lehet pótolni, amibe nem szakad meg senki, hiszen egy lakástűz eloltásához az új technikával 15—20 liter víz is elegendő. A szerkezet sokadik jó tulajdonsága a jó behatoló képesség: 6—8 méterre is elhord, mégpedig oly módon, hogy emberben, tárgyakban károsodást nem okoz, nem roncsol, mint esetleg egy vízsugár. (balázs) Magyar témák a kölni Horizontban Alois Mock'osztrák külügyminiszter nyilatkozott a nemzetközi kapcsolatok magazinjának. Az osztrák államférfi szerint a Bécs—Budapest világkiállítás témája: „Hidak a jövőbe”. A Kelet és Nyugat közötti híd tehát csupán egy a többi híd között. Mock úgy véli, hogy a fejlődés igazolta azokat, akik néhány évvel ezelőtt felvetették a Bécs és Budapest közös világkiállításának gondolatát. Az is nyilvánvaló azonban, hogy kelet-nyugati viszonyban jelentős fejlődés várható. Alois Mock hangoztatta: — Ausztria és Magyarország között az utóbbi években jeHa van, aki a rózsát észreveszi... A módszer az egyszerűség A köztudatban már hetek óta az él, hogy a pedagógusok — maguk mögött hagyva az iskolai gondokat — megérdemelt szabadságukat töltik. A valóság azonban egészen más! Ez az időszak ugyanis a továbbképzési, önképzési lehetőségek széles skáláját — Fedics M. népmeséi tábor, nyári egyetemek. Fórum '90 stb. — kínálja a megújulni vágyó, a folyton többet, jobbat tudni akaró pedagógus társadalomnak, akik néhány napot a szabadságukból is ellopnak, azért, hogy egy-egy ilyen rendezvény aktív részesei lehessenek. E gondolatok jegyében került sor az elmúlt napokban — június 25—27. között — Kislétán az általános iskola és a megyei pedagógiai intézet által szervezett továbbképzésiek) re, melynek témája, a Tolnainé módszer megismerése, megtanulása i volt. Mind többen érdeklődnek e lehetőségek iránt melynek bizonyítékaként 80 pedagógus gyűlt össze a megye különböző iskoláiból, hogy három napon át tanulmányozza a módszer lényegét, és személyesen is találkozhasson a módszer kimunkálójával, az Apáczai-díjas „örök” pedagógussal, Tolnai Gyulánéval. Nem szokványos ma még, hogy az iskola, ráadásul egy vidéki kis iskola efféle rendezvényre vállalkozzon. Talán modellértékű lehet ez a kezdeményezés, hiszen a jövő mindinkább a vállalkozni akaró, vállalkozni merő emberek világát sejteti, ami nem kerüli ki az iskolákat sem. Nem szabad, hogy kikerülje! Ha pedig értelmes elgondolással találkozik a pedagógus, arra vevő. Mint ahogyan most is az volt. Jöttek a megye legnagyobb városából és legkisebb településéről egyaránt. Jöttek azok, akik csak most ismerkedtek a módszerrel, és azok is, akik már megpróbálkoztak annak adaptálásával. Jöttek igazgatók és értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozó tanítók, ismerősök és ismeretlenek, hogy elsajátítsanak valami olyat, ami magával ragadja a sokszor közömbösnek titulált iskolásgyerekeket és a kudarcokban megfáradt pedagógusokat is. Ez a találkozás pedig ilyen alkalom volt! A szakmaiságon túlmenően az előadó személye olyan példát statuált, mely megerősítette a pedagógusok hitét abban, hogy napról-napra, óráról-órára érdemes újrakezdeni azokért a gyermekekért, akiknek a nevelése-oktatása — nagyon sokszor a szülő szerepét is felvállalva — a tanítók, a tanárok kezében van. A módszer nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. Abban, hogy a kisgyermek úgy tanulja az olvasás, szótagolás tudományát, a matematika rejtelmeit, hogy nem érzi tanulásnak, annál inkább olyan csodálatos játéknak, amiből nem lehet, nem szabad kimaradni. Miközben magánhang- zósan beszél, maga sem veszi észre, hogy elsajátította a szótagolás lényegét, avagy a mondókákon, memoritereken keresztül a népköltészeti hagyományok rejtelmeibe kukkantott be. Olyan komplex módszer ez, mely az olvasástanításon túl maximálisan hozzájárul különböző képességek kialakításához és fejlesztéséhez. Ki tagadná, hogy a „programok” végiggondolása és írása közben fejlődik a gyermek logikai képessége, hogy észrevétlenül sajátítja el a számítástechnika alapjait avagy ismerkedik a programozás fogalmával. „A matematika logikára épülő komplex anyanyelvi munkaterem” elnevezés talán hosszúra sikeredett, de a szavak mögötti tartalom mindenkivel sejteti a módszer lényegét. A komplexitást a logikai, a matematikai, az anyanyelvi képességek fejlesztése jelenti, ötvözve mindez a környezet és társadalomismerettel, a néphagyományok felejthetetlen, csodálatos világával. Ezeket a gondolatokat véltük fellelni a készülő tankönyvcsalád kiállított lapjain, elolvasott szövegein és feladatain, melyek úgy tűnik, maximálisan figyelembe veszik az — eddig csak szlogenként hirdetett, de meg nem valósított — életkori sajátosságokat. A közelmúltban Székesfehérváron a nemzeti alaptantervről folyó tanácskozás megnyitójában Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter a következőket mondta: „A pedagógusnak nem felhalmozott tudására lesz elsősorban szükség, hanem egyéniségére, amely mindig hat, amely mindig mozdít, amely mindig példa.” Tolnai Gyuláné személyében ilyen emberrel találkozhattunk Kislétán, és hiszem, hogy a módszer iránt érdeklődő pedagógusok többsége is ilyen. Ez a hit csendült ki az iskola igazgatójának, Császár Zoltánnak a zárszavából is, miszerint ha van, aki az asztal alá rejtett rózsát felvegye és vízbe tegye, hogy tovább éljen addig a pedagógus tenni és élni akar a holnapért. Hiszem, hogy az elrejtett rózsa mindenütt vízbe kerül. Kóder Ferencné lentősen fejlődtek a gazdasági kapcsolatok. A világkiállítással kapcsolatos közös munka alkalmat kínál majd arra, hogy a management és a szervezés területén profitáljunk egymás tapasztalataiból. Az osztrák külügyminiszter beszélt a kiállítás költségeiről és úgy gondolja, hogy különbséget kell tenni az infra- stukturális költségek és a kiállítás tényleges kiadásai között. Mock szerint az előbbieket az állami költségvetésnek nagyobbrészt a világkiállítás nélkül is biztosítani kell, hiszen ezek az egész térség fejlődését szolgálják és a világkiállítás éppen csak koncentrálja őket. Magának a világkiállításnak a költségeit magánrészvétel útján kell fedezni, itt az állami költségvetésnek csupán az indulásnál kell segítséget nyújtani és a bankoknak közvetítő szerepet betölteni- ök. Beszámol a kölni Horizont az 500 éves német posta múltjáról, felidézi I. Miksa császár 1490-ben hozott intézkedését, amely megbízta a Thum und Taxis-házat, szervezzen futárszolgálatot a ti- roli Innsbruckból a távoli Flandriáig. Az első postajárat 1024 kilométeres utat tett meg. Az évforduló alkalmából „sárga postakocsi jelentek meg, emlékeztetve a német posta őskorára, amikor egy levelet hat és fél nap alatt juttattak el Tirolból a fland- riai végcélból. Több magyar vonatkozású cikk található a Horizontban, így Dr. Horváth István, a bonni és berlini nagykövet nyilatkozik a német-magyar kapcsolatokról. A kölni magazin közli a keceli Pintér Józsefnek, a Pintér Művek tulajdonosának terveiről, a repülőtérről, a 100 szobás szállodáról, a tetején forgó étteremmel. Molnár Károly Az újságírónak mindig siker, ha valamit előre meglát, s felhívja rá a figyelmet. A napokban megjelent szerkesztőségi álláspontunkban a víz veszélyeiről írtunk. Nem kellett túlságosan nagy jóstehetségnek lenni, hogy „beharangozzuk”: az addigi fekete krónikákban még ugyan nem szerepel víz- befúlásról hír, de ismerve az emberi felelőtlenséget, sajnos, valószínűleg a nyárnak ez az öröme szedi majd az áldozatait. Akkor még nem tudhattuk, hogy a jóslatot ilyen hamar igazolja/ az élet. Még aznap vízbe fulladt egy férfi, s azóta már két holttest is előkerült a Tiszából. Tudjuk, sokan azt vallják, a bajt nem lehet elkerülni. Mégis úgy gondoljuk, aki vigyáz magára, igyekszik a veszélyhelyzettől távol lenni kisebb az esélye, hogy szerencsétlenül jár. A Tisza bársonyosan hömpölygő vize, az aranyhomok a partján csábít, vonz. De tudni kell, hogy ez a folyó szeszélyes is. Kutak, örvények tarkítják, sodrása nagyon sok helyütt gyors. Ismételten csak hangsúlyozni lehet, ott fürödjünk, ahol nem tiltja a tábla. A mélybe csak az merészked- . jen, aki tud úszni, a vízi járműveket, gumimatracokat ne terheljük túl, mert ha valamilyen ok miatt ffelhevüli testtel, ráadásul hirtelen megijedve beleesünk, kész a katasztrófa. A víz jó barátunk, éltetőnk, de ezzel ne éljünk vissza. D. M. Vízveszély
