Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-10 / 160. szám

2 Kelet-Magjarorsiíg 1990. július 10. Önként Szibériába Mátészalkáról Az élővilágért, az emberért Először a plakátokat láttam, amiket a tanítványai ké­szítettek. Félelmetesen nagyszerűek. Azután hallottam ró­la, majd a művelődési központ igazgatója elvezetett főha­diszállása, a kicsinyke padlásszoba előterébe, ahol már a lépcsőfordulótól minden valami szent megszállottságot su­gall. — A TRIDEA vezetője vagyok, Balogh Istvánnak hívnak. Tudja innen az eme­letről. Azért jöttem, mert hallottam. hogy keresett. Most. hogy befejeződött a tanév, nemigen találna meg. Majd augusztusban megyünk táborozni. Én meg 24-étől egy hónapig Szibériában leszek. Arra gondoltam, elmondom, hogy mivel foglalkozunk. A jegyzetfüzetem után kapkodok, hiszen az első mondatok önkéntelenül is kérdések sorát vetik fel ben­nem. Már mondaná is to­vább! Kénytelen vagyok közbekérdezni. — ön és a csoportja a természetvédelemmel fog­lalkozik. Kik alkotják a kört, és mit jelent maga az elnevezés? — A szakkör pontos meg­nevezése TRIDEA Termé­szetvédelmi Oktató Köz­pont Mátészalka. Ez volt az első teljes tanév, amit együtt töltöttünk a diákokkal. Het­ven tagunk van. a többsé­gük általános iskolás. A fog­lalkozásokon amatőr és hi­vatásos természetszeretők ta­nítják a gyerekeket, akik csak akkor tudják majd vé­delmezni a természet érté­keit, ha nemcsak szeretik, hanem ismerik is. Az elne­vezés három idea. azaz TRI IDEA összevonásából szüle­tett: az élővilágért, a termé­szetért. az emberért. Van még egy jelentése: a tengeri kagyló és az albatrosz latin elnevezéséből összevont mo­zaikszó. Innen ez a két állat a jelvényünkben. Sorolja a faismereti gya­korlatokat, a madárodú-ké- szítést, a kihelyezéseket. Az élőhelyek védelmét, ami nél­kül nem képzelhető el az állatok megóvása. — Ilyen szempontból —- talán eretnekségnek tűnik, amit mondok — Széchenyiek is kárt okoztak a természet átalakításával, hiszen élőhe­lyek tömkelegét pusztították el. Minden mondata nemes indíttatású megszállottság­ról árulkodik. Folyvást a gyerekekről beszél. akik szerteviszik, és reményei szerint sugározzák maguk körül környezetükben a ter­mészet szeretetét. Alig tu­dom a saját személyére te­relni a szót. — Tíz éve jöttem Máté­szalkára Békésből fővadász­nak. Gondolhatja, hogy en­gem a vadászatból nem az állatok elejtésének diadalér­zete érdekelt, hanem a vad- gazdálkodás. Abban a be­osztásban lehetőségem volt hivatásszerűen védeni a ter­mészetet. Más örömet keres- tem és találtam én a vadá­szatban. és megint mást egyes vezetők. Nekem élet­célt jelentett, nekik leg- többször eszközt bizonyos céljaik megvalósításához. Gondolom érthető, hogy egy idő után nem nézték jó szem­mel az én lelkesedésemet. Részleteket ne várjon tő­lem. Most az állattenyésztés­sel foglalkozom. — De remélem, nem ezért megy Szibériába, azaz: nem küldik? — A történelmi képzettár­sítás találó, de nem! Ez egy háromfős kis expedíció a TRIDEA égisze alatt. Egy'hó­napra megyünk a Bajkál vi­dékére az ottani nemzeti park igazgatójának meghívá­sára. Ütitársaim: Estók Gá­bor tanár Nyíregyházáról, ásványgyűjtő, és Matyikó Ti­bor erdész Heves megyéből, aki a természetfotózás sze­relmese. — Közelebbről mi a célja az utazásnak? — A Bajkál-tó és vidéké­nek élővilága egyedülálló. Ezt szeretnénk, amennyire lehet gyűjtéssel, fotózással megismerni és később itthon megismertetni. Hogy mást ne mondjak, a Selenga deltájá­ban több. mint 400 madárfaj él. Ellátogatunk Barbuzin. a híres cobolyrezervátumba, és szeretnénk medvével, fókával is találkozni. Diákok, tanárok és mások, akiknek ideje csak nyáron en­gedi, igyekeznek minél hamarabb megszerezni a jogosít­ványt. (Balázs A. felvétele) H Vakvágányból indultak Három kemecsei íiatal a helyi Vakvágányhoz címzett kocsmá­ban italozott, itt határozták el, hogy részeg emberektől pénzt szereznek. Sikerült is nekik, ám lebuktak. Az első fokú bíróság ítélete után enyhítésért felleb­beztek, ám a megyei bíróság az elmúlt napokban még súlyo­sabb büntetést szabott ki rájuk. Mind a három fiú 18 éven alu­li. Vádolták őket két rendbeli, társtettesként elkövetett csopor­tos rablással. A vasútállomás kö­zelében utolértek egy erősen it­tas férfit. Egyikük ezzel a régi trükkel kötött bele az ittas fér­fiba: ..Miért szemtelenkedtél a menyasszonyommal?” A meg­hökkent részeget arcul ütötték és elvették a 370 forintját. Nem sokkal később egy román állam­polgárhoz szegődtek, elkísérték egy darabon és próbáltak a bi­zalmába férkőzni. Egy csendes helyen az egyik fiú cigarettát kért a román állampolgártól (ez is régi trükk), a másik fiú nyomban egy ökölcsapással je­lezte, hogy nem cigarettára, ha­nem pénzre van szükségük. El is vették a romániai vendég 400 forintját és töltőtollát. Az első fokú bíróság a fiatal­korú H. A.-t két év börtönre ítélte. A megyei bíróság hat hó­nappal megtoldotta a büntetést. H. P. első fokon egy év és tíz hónap, másodfokon két év és tíz hónap börtönbüntetést kapott. A harmadrendű vádlott G. B.-t a városi bíróság két év, a me­gyei bíróság két év és 6 hó­nap börtönbüntetésre ítélte. Az ítéletek jogerősek. <n. I.) — Magyarországon is mű­ködik már a Zöldek mozgal­ma. Gondolt-e arra, hogy a természetért politikai keretek között is harcoljon? — Arra nem. Feladatunk­nak a felügyeleti szervek­kel való kapcsolatteremtést és kapcsolattartást tekin­tem. Azt. hogy felkeltsük a figyelmet a pusztításokra, ár­talmakra. amit az ember okoz a természetnek. Hogy segít­sük a szemléletváltást! Hogy azok. akik felelősen tehet­nek valamit, ne a pillanatnyi érdekek szerint döntsenek A szerencsétlen, fiókáit gondozó rozsdafarkú madár, amelynek az élőhelyét például egy to­lólappal elpusztítják, ugyan­úgy hozzátartozik az egész­hez. mint az ember. Akkor is. ha nincs felsőfokú vég­zettsége. Ezt kellene tudomá­sul venni azoknak, akik ki­adják az utasításokat. A legtöbben általában mo­solyognak, ha fanatikus, megszállott emberekkel ta­lálkoznak. Pedig nagy szük­ség van rájuk, ők egyenlítik ki azt. hogy mi. a nagy több­ség. általában bizony kö­zömbösek vagyunk olyan dolgok iránt, ami nem köz­vetlenül sérti vagy segíti pillanatnyi érdekeinket. Va­lakiknek vállalni kell a rozs­dafarkú madarak sorsát is. Réti János Á y ízköd-vető puska Új találmány a tűzoltók arzenáljában A szombaton Baktalórántházán megren­dezett tűzoltóversenyen mutatták be Szőcs István vegyészmérnök találmányát, a víz- ködvető-puskát, amely megkönnyíti és egy­ben forradalmasítja a lakás- és egyéb tü­zek oltási technikáját. Az új szerkezet sűrí­tett gáz segítségével az oltóanyagot robba- nászerű hirtelenséggel juttatja a lángokba, mely egy pillanat alatt eloltja azokat és a füstöt is megszűri. Szakaszosan üzemel, minimum 5 másod­percenként másfél liter vizet porlaszt és tüsszent ki magából, így a hagyományos tűzoltási eljárások során zárt térben felhasz­nált mennyiségnek csupán 3—5 százalékát használja el. A vizet (vagy más anyago­kat, pl. por, hab, halon) egy vállra erősít­hető „puttonyból” vagy patronnal lehet pó­tolni, amibe nem szakad meg senki, hiszen egy lakástűz eloltásához az új technikával 15—20 liter víz is elegendő. A szerkezet sokadik jó tulajdonsága a jó behatoló képesség: 6—8 méterre is elhord, mégpedig oly módon, hogy emberben, tár­gyakban károsodást nem okoz, nem ron­csol, mint esetleg egy vízsugár. (balázs) Magyar témák a kölni Horizontban Alois Mock'osztrák külügy­miniszter nyilatkozott a nem­zetközi kapcsolatok magazin­jának. Az osztrák államférfi szerint a Bécs—Budapest vi­lágkiállítás témája: „Hidak a jövőbe”. A Kelet és Nyugat közötti híd tehát csupán egy a többi híd között. Mock úgy véli, hogy a fejlődés iga­zolta azokat, akik néhány évvel ezelőtt felvetették a Bécs és Budapest közös vi­lágkiállításának gondolatát. Az is nyilvánvaló azonban, hogy kelet-nyugati viszony­ban jelentős fejlődés várható. Alois Mock hangoztatta: — Ausztria és Magyarország között az utóbbi években je­Ha van, aki a rózsát észreveszi... A módszer az egyszerűség A köztudatban már hetek óta az él, hogy a pedagógusok — maguk mögött hagyva az iskolai gondokat — megérde­melt szabadságukat töltik. A valóság azonban egészen más! Ez az időszak ugyanis a továbbképzési, önképzési lehetősé­gek széles skáláját — Fedics M. népmeséi tábor, nyári egyetemek. Fórum '90 stb. — kínálja a megújulni vágyó, a folyton többet, jobbat tudni akaró pedagógus társadalom­nak, akik néhány napot a szabadságukból is ellopnak, azért, hogy egy-egy ilyen rendezvény aktív részesei lehes­senek. E gondolatok jegyében ke­rült sor az elmúlt napokban — június 25—27. között — Kislétán az általános iskola és a megyei pedagógiai inté­zet által szervezett tovább­képzésiek) re, melynek témá­ja, a Tolnainé módszer meg­ismerése, megtanulása i volt. Mind többen érdeklődnek e lehetőségek iránt melynek bizonyítékaként 80 pedagó­gus gyűlt össze a megye kü­lönböző iskoláiból, hogy há­rom napon át tanulmányozza a módszer lényegét, és sze­mélyesen is találkozhasson a módszer kimunkálójával, az Apáczai-díjas „örök” pedagó­gussal, Tolnai Gyulánéval. Nem szokványos ma még, hogy az iskola, ráadásul egy vidéki kis iskola efféle ren­dezvényre vállalkozzon. Ta­lán modellértékű lehet ez a kezdeményezés, hiszen a jövő mindinkább a vállalkozni akaró, vállalkozni merő em­berek világát sejteti, ami nem kerüli ki az iskolákat sem. Nem szabad, hogy kikerülje! Ha pedig értelmes elgondo­lással találkozik a pedagó­gus, arra vevő. Mint ahogyan most is az volt. Jöttek a me­gye legnagyobb városából és legkisebb településéről egy­aránt. Jöttek azok, akik csak most ismerkedtek a módszer­rel, és azok is, akik már megpróbálkoztak annak adaptálásával. Jöttek igaz­gatók és értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozó taní­tók, ismerősök és ismeretle­nek, hogy elsajátítsanak vala­mi olyat, ami magával ra­gadja a sokszor közömbösnek titulált iskolásgyerekeket és a kudarcokban megfáradt pedagógusokat is. Ez a találkozás pedig ilyen alkalom volt! A szakmai­ságon túlmenően az előadó személye olyan példát statu­ált, mely megerősítette a pe­dagógusok hitét abban, hogy napról-napra, óráról-órára érdemes újrakezdeni azokért a gyermekekért, akiknek a nevelése-oktatása — nagyon sokszor a szülő szerepét is felvállalva — a tanítók, a ta­nárok kezében van. A módszer nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. Ab­ban, hogy a kisgyermek úgy tanulja az olvasás, szótagolás tudományát, a matematika rejtelmeit, hogy nem érzi ta­nulásnak, annál inkább olyan csodálatos játéknak, amiből nem lehet, nem szabad kima­radni. Miközben magánhang- zósan beszél, maga sem veszi észre, hogy elsajátította a szótagolás lényegét, avagy a mondókákon, memoritereken keresztül a népköltészeti ha­gyományok rejtelmeibe kuk­kantott be. Olyan komplex módszer ez, mely az olvasás­tanításon túl maximálisan hozzájárul különböző képes­ségek kialakításához és fej­lesztéséhez. Ki tagadná, hogy a „programok” végiggondo­lása és írása közben fejlődik a gyermek logikai képessége, hogy észrevétlenül sajátítja el a számítástechnika alapja­it avagy ismerkedik a prog­ramozás fogalmával. „A matematika logikára épülő komplex anyanyelvi munkaterem” elnevezés ta­lán hosszúra sikeredett, de a szavak mögötti tartalom min­denkivel sejteti a módszer lényegét. A komplexitást a logikai, a matematikai, az anyanyelvi képességek fej­lesztése jelenti, ötvözve mindez a környezet és társa­dalomismerettel, a néphagyo­mányok felejthetetlen, csodá­latos világával. Ezeket a gon­dolatokat véltük fellelni a készülő tankönyvcsalád kiál­lított lapjain, elolvasott szö­vegein és feladatain, melyek úgy tűnik, maximálisan fi­gyelembe veszik az — eddig csak szlogenként hirdetett, de meg nem valósított — életko­ri sajátosságokat. A közelmúltban Székesfe­hérváron a nemzeti alaptan­tervről folyó tanácskozás megnyitójában Andrásfalvy Bertalan művelődési és köz­oktatási miniszter a követke­zőket mondta: „A pedagó­gusnak nem felhalmozott tu­dására lesz elsősorban szük­ség, hanem egyéniségére, amely mindig hat, amely mindig mozdít, amely mindig példa.” Tolnai Gyuláné személyé­ben ilyen emberrel találkoz­hattunk Kislétán, és hiszem, hogy a módszer iránt érdek­lődő pedagógusok többsége is ilyen. Ez a hit csendült ki az iskola igazgatójának, Császár Zoltánnak a zárszavából is, miszerint ha van, aki az asz­tal alá rejtett rózsát felvegye és vízbe tegye, hogy tovább éljen addig a pedagógus ten­ni és élni akar a holnapért. Hiszem, hogy az elrejtett rózsa mindenütt vízbe kerül. Kóder Ferencné lentősen fejlődtek a gazda­sági kapcsolatok. A világki­állítással kapcsolatos közös munka alkalmat kínál majd arra, hogy a management és a szervezés területén profi­táljunk egymás tapasztalatai­ból. Az osztrák külügyminiszter beszélt a kiállítás költségei­ről és úgy gondolja, hogy kü­lönbséget kell tenni az infra- stukturális költségek és a kiállítás tényleges kiadásai között. Mock szerint az előb­bieket az állami költségvetés­nek nagyobbrészt a világki­állítás nélkül is biztosítani kell, hiszen ezek az egész térség fejlődését szolgálják és a világkiállítás éppen csak koncentrálja őket. Magának a világkiállításnak a költsé­geit magánrészvétel útján kell fedezni, itt az állami költségvetésnek csupán az in­dulásnál kell segítséget nyújtani és a bankoknak közvetítő szerepet betölteni- ök. Beszámol a kölni Horizont az 500 éves német posta múltjáról, felidézi I. Miksa császár 1490-ben hozott in­tézkedését, amely megbízta a Thum und Taxis-házat, szer­vezzen futárszolgálatot a ti- roli Innsbruckból a távoli Flandriáig. Az első postajárat 1024 kilométeres utat tett meg. Az évforduló alkalmá­ból „sárga postakocsi jelentek meg, emlékeztetve a német posta őskorára, amikor egy levelet hat és fél nap alatt juttattak el Tirolból a fland- riai végcélból. Több magyar vonatkozású cikk található a Horizontban, így Dr. Horváth István, a bonni és berlini nagykövet nyilatkozik a német-magyar kapcsolatokról. A kölni ma­gazin közli a keceli Pintér Józsefnek, a Pintér Művek tulajdonosának terveiről, a repülőtérről, a 100 szobás szállodáról, a tetején forgó étteremmel. Molnár Károly Az újságírónak mindig siker, ha valamit előre meglát, s fel­hívja rá a figyelmet. A napok­ban megjelent szerkesztőségi álláspontunkban a víz veszé­lyeiről írtunk. Nem kellett túl­ságosan nagy jóstehetségnek lenni, hogy „beharangozzuk”: az addigi fekete krónikákban még ugyan nem szerepel víz- befúlásról hír, de ismerve az emberi felelőtlenséget, sajnos, valószínűleg a nyárnak ez az öröme szedi majd az áldozata­it. Akkor még nem tudhattuk, hogy a jóslatot ilyen hamar igazolja/ az élet. Még aznap vízbe fulladt egy férfi, s azóta már két holttest is előkerült a Tiszából. Tudjuk, sokan azt vallják, a bajt nem lehet elkerülni. Mégis úgy gondoljuk, aki vigyáz ma­gára, igyekszik a veszélyhely­zettől távol lenni kisebb az esélye, hogy szerencsétlenül jár. A Tisza bársonyosan höm­pölygő vize, az aranyhomok a partján csábít, vonz. De tudni kell, hogy ez a folyó szeszé­lyes is. Kutak, örvények tar­kítják, sodrása nagyon sok helyütt gyors. Ismételten csak hangsúlyozni lehet, ott füröd­jünk, ahol nem tiltja a tábla. A mélybe csak az merészked- . jen, aki tud úszni, a vízi jár­műveket, gumimatracokat ne terheljük túl, mert ha valami­lyen ok miatt ffelhevüli test­tel, ráadásul hirtelen megijed­ve beleesünk, kész a kataszt­rófa. A víz jó barátunk, éltetőnk, de ezzel ne éljünk vissza. D. M. Vízveszély

Next

/
Thumbnails
Contents