Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-09 / 159. szám

1990. július 9. Kdet-Magyarország 3 Itta 11-277! Az olvasók kérdéseire Bojté Gizella válaszol Az igazságügy területe meglehetősen bizalmi jelle­gű, a hozzám érkezett kérdé- . sek többségére az olvasók le­vélben várják a választ. Ez talán érthető is, hiszen senki sem tárja ki szívesen bírósá­gi ügyét a nagy nyilvánosság előtt. De kaptam közérdekű kérdéseket — többségüket, sajnos, névtelenül. — Visszakíapja-e a pénzét az, aki a jogerős Ítélet alapján tisztességes állampolgár mód­jára befizette a bírságot s az- tán kiderült: a közkegyelem iá is vonatkozik? — kérdezte egy olvasónk. — Először is tudni kell, hogy a jogszabály eleve tar­talmaz kizáró körülményeket — kaptuk a választ Oroszné dr. Biró Annától, a megyei bíróság elnökhelyettesétől. — tgy például a többszörös visszaesőre, vagy az erősza­kos közösülés, emberölés, terrorcselekmény elkövetőjé­re nem terjed ki a közkegye- lem. A törvény a június 1. előtt történt bűncselekmé­nyekre vonatkozik. A kérde­ző szempontjából a lényeg: ha valaki június 18-ig, a ha­tályba lépés előtt befizette a pénzbirságot, nem kaphatja vissza. Ha viszont ezt köve­tően történt a csekk feladása, visszaigényelhető az összeg. — Mit jelent az, ha az elítélt életveszélyes (vagy gyógyítha­tatlan. súlyos) betegségben szenved, mentesül a büntetés végrehajtása alól? — A betegség súlyosságá­nak megállapítása nem a bí­ró hatáskörébe tartozik. Az orvosszakértő álláspontja a döntő, akit a bíróság kér fel a vizsgálat elvégzésére, ha ennek eredményével nem ért egyet az elítélt, ellenőrző bi­zottság véleményét kérjük. Egyébként a törvény rendkí­vül humánus, hiszen végre­hajtási kegyelemben részesül többek között a terhes nő, az anya. aki 6. életévét be nem töltött gyermekével él együtt . . . — A döntésről értesítettek már minden érintettet? — Még nem, bár az eljá­rásban résztvevők többségé­nek kipostáztuk az értesíté­seket. A folyamatban lévő ügyeknek körülbelül egyhar- madát tette ki az amnesztiá­val kapcsolatos feladatok el­látása. Az eljárást megszün­tető határozatok közül főleg közlekedési, kisebb súlyú bűncselekmények, vétségek esetében hoztunk döntést leghamarabb. Vannak bonyo­lultabb esetek is — elvétve volt ilyen. — Például nem akarta a vádlott, hogy az am­nesztia indokával szüntessük meg az eljárást, mert úgy ítélte meg. hogy ő nem bű­nös. Ilyenkor nyolc napon belül kérhette az ügy továb­bi vizsgálatát az esetleges felmentő ítélet meghozatala végett. Itt jegyzem meg, hogy az elkövető csak a büntetés­től mentesül, ha valaki kárt okozott, azt természetesen meg kell téríteni. — Mi a helyzet a szabálysér­tésekkel kapcsolatban. Erre is kiterjed a közkegyelem hatá­lya? — Csak június 1 előtt el­követett cselekményekre. Ezek esetében nem indítha­tó, nem folytatható eljárás, és a pénzbírság végrehajtá­sa alól is mentesülnek az elkövetők. Ez nálunk körül­belül 1700 ügyirat felülvizs­gálatát jelenti. — tájékozta­tott Kiss Lajosné a Nyíregy­háza Megyei Városi Tanács vb. hivatalának munkatársa. — Érdekesség, hogy ahol le­foglalt tárgy van, vagy kár­térítési igénnyel éltek meg­szüntető határozatot hozunk. A többi esetben értesítést küldünk ki. Ez kicsit késhet-, mert csak a napokban kap­tuk meg a jogszabály végle­ges szövegét, s a pontos ér­telmezés és a különböző ha­tározatok elkészítése időt igé­nyelt. A szabálysértési köz­kegyelem alkalmazása Nyír­egyházán körülbelül másfél millió forint pénzbírság el­engedését jelenti. Nyári pillanatkép Vásárosnamény főteréről (Elek Emil felvétele) R itka kivétel ebben a megyében az olyan telepü­lés, ahol a házaknál még ma is, 1990-ben 120 a fejős tehén. A tehéntartó gazdák a termelőszö­vetkezeten keresztül évi 300 ezer liter tejet értékesíte­nek. Csak tejből néhány millió forint a bevétel. Vi­szont sokallják a gazdák a legelőbért. Mennyi is az? Kec.zán Ferenc, aki a ház­táji és a földügyek intézője, pontosít: — Nem kétezer forint kö­rüli — ahogyan én hallót- tam —. hanem egy tehén le­gelőbére 2350 forint. Vajat nem rendelnek — Ez hogy jött ki? Miért nem lehetne ez kevesebb? — Önköltséges ár. Ebben benne van minden. A mű- trágya árától a pásztordíjig mindent figyelembe vettünk. Arról viszont nem tehetünk, hogy a tej ára alacsony, a tehéntartás jövedelmezősége rossz . . . Ennél a pontnál eltérünk a tárgyszerűségtől. Nosztalgiá­zunk. Felsóhajtunk amiatt, hogy a tehéntartás generá­cióhoz kötődő, az foglalkozik vele. aki abban nőtt fel. akit szülei jószágtartásra nevel­tek. Különben nincs igény. Falun sem igénylik a tejter­mékeket. — Vajat itt. a nyirmihály- di kereskedők nem rendel­nek. Ha megkérdezem, mi­ért. a válasz az, vegyek Rá­ma margarint, jó az, jobb az. Nincs piaca semminek. Pél­da rá a juhászat. A bárány, az kell. a gyapjú mái nem. Állítólag az import gyapjú olcsóbb és minőségileg jobb . . . Mielőtt tovább folytat­nám. megindokolom, miért is vagyok Nyírmihálydiban. Na­pokkal korábban, néhány percre szárnyára kapta a hír ezt a szabolcsi települést. A Falurádió riportere, kom­mentátora példaértékűnek ítélte azt a vállalkozást, ami Nyírmihálydiban történik. Hittem volt. hogy ebben a vállalkozásban a termelőszö­vetkezet is vastagon benne van. hiszen az egyetlen (ma még egyetlen) olyan gazdasá­gi tényező, amely sok hasz­nos kezdeményezés támoga­tója. bázisa lehet. Valóban jó £ lvem az, hogy kevés az alternatíva. A tár­gyak esetében. A tárgyat vagy felfújják, vagy megfújják. Illetve a megfújt dolgot is fel lehet fújni. Tudom első olvasatra a fenti elmélet kissé bonyo­lult és enyhén zavaros, akár egy parlamenti törvényja­vaslat, de megmagyará­zom, Stohanek a múltkor megfújt egy kerékpártöm- löt, aztán felfújta. Ráday Mihály viszont a Pallas Athéné lándzsáját fújta fel, és megélt belőle évekig. Az ismert mondást most Sto­hanek idézi: — Pallas Athéné lándzsá­ját időről időre ellopja va­laki. De ki? — Nem járt véletlenül mostanában Budapesten? — kérdezem a szomszéd urat. Stohanek természetesen megsértődik. Nincs ínyére a gyanusítgatás, annál is inkább, mert a biciklitöm­lőnek — szerinte — ész­szerű magyarázatát adta. Állítólag vásárlói szándék­kal ment az áruházba, de kilopták a zsebéből a pénzt. Ezt akkor vette észre ami­kor már fizetni akart. — Annyira meglepődtem, sőt megdöbbentem, hogy már azt sem tudtam, mit csinálok. Kisétáltam az áru­Menták és felfújták... dából a kezemben azzal a vacak gumival. Hát nem érti, hogy zavarban voltam és tudat alatt cselekedtem. Inkább azt mondaná meg ki fújhatta meg a pénztár­cámat. — Ráday Mihály is ezt kérdezte. — Kitől? Magától? — A frászt. A parlament­től. — Ne mondja. Nem hi­szek magának. Hát az le­hetetlen. A városvédő szen­tet védő Rádayt is időről időre meglopja valaki? Felolvasom, sőt idézem Stohaneknek az esetre vo­natkozó újságcikket. „Rá­day bejelentette, hogy a Parlament folyosóján ha­gyott táskájából valaki el­lopta fizetését.” — Megdöbbentő. — A honatyák is meg­döbbentek. Mi több, én is meg vagyok döbbenve. Meg voltam győződve, hogy ez a Ráday mindent meg tud menteni és védeni. Elég ha kiadja a jelszót: „Unoká­ink is látni fogják.” És visszakerül a helyére a gáz­lámpa, a stukkó, a lépcső­korlát, a század eleji lift, meg minden. De most mit mondjon szegény, — Mondja azt, hogy a „feleségem is látni fogja”. Apropó van felesége? — Van felesége, nincs fe­lesége nem tudom, de mi­ből gondolja, hogy hatásos lesz a „feleségem is látni fogja” szlogen. — Mert a Rádayra sokan hallgatnak. Az ő szavára annyi mindent visszaadtak már. Annyi mindent helyre­állítottak már. Lehet, hogy a pénzét is visszadják, vagy összeadják. Ámbár hallot­tam egy képviselőt, aki azt mondta: sokan vagyunk itt, akik korábban ültek ... ^mtop. Leállítom a szörn­yű szédurat. Ez az ember örökké messzire megy. Vagy a butaság, vagy az irigység szól belőle. Gyaní­tom most éppen irigykedik, mert őt csak az áruházban mint vevőt lopták meg és nem a Parlamentben mint képviselőt. Különben vala­mi jó is történt aznap, megvan a címer. A címer, a koronás mindennél fonto­sabb. S. E. — A vállalkozás nálunk — mondja Kerekí Tibor, az Üj Élet Termelőszövetkezet el­nöke — nem újkeletű, de eb­ben az esetben nem rólunk volt szó. Itt megalakult a Vállalkozók Pártja, az elnö­ke Szabó András ács kisipa­ros. Ami a Falurádióban ez­zel kapcsolatban elhangzott, az a párt helyi szervezetéhez fűződik.-r- Az ő elképzelésükről van szó. Valóban jó dolgokat akarnak. Gomba-feldolgozó üzemet a foglalkoztatás meg­oldására, boltokat az ellátás javításához. Nyílt is már há­rom maszeküzlet. Aztán megszervezték a helyi önvé­delmi csoportot, amelyre nagy szükség van. hiszen el­szaporodtak a tolvailások, sok a vagyon elleni bűncse­lekmény. — És mit tesz a termelő- szövetkezet? Hiszen Nyírmi- hálydi lakossága, a többség nem a gombaüzemből, a ke­reskedelemből fog megélni. — Mint mondtam, mi, más szóval a termelőszövetkezet tagsága már évek óta vállal­kozunk. Az élet kényszerí- tett rá bennünket, hogy olyan érdekeltségi' rendszereket al­kalmazunk. amely a tagok jövedelmét kiegészíti, növeli. Ilyen alapon termesztjük a dohányt harminc hektáron, a paradicsomot, a paprikát 20 hektáron. Vállalkozás az al­matermesztés is. .lőszerével közös művelésben az 500 hektár rozson és az 50 hek- tár búzán kívül alig van te­rület. A 210 hektár kukori­cából is 150 hektár a háztá- li. Említem a privatizációt. Azt, hogy a vállalkozás, a háztáji, a bérelt föld ma már nem elég. Kopogtat a kapun a tulajdőnreform. Mi lesz akkor, ha a földjét mindenki visszakéri, mert gazdálkod­ni. divatosabb szóval élve farmerkedni akar.-— Itt a termelőszövetke- zetben 530 hektár az a föld­terület, amely a tagok tu­lajdona. Akinek kellett a föld je, azoknak már tavasz- szal kiadtuk. — Hány embernek kellett? A földügyes térül-fordul és hozza a pontos adatokat. — összesen heten, öt hek­tár földet igényeltek. Egyéb­ként a tsz-tagok egy-két hek­táros földtulajdonnal rendel­keznek. egyetlen asszony van csak. akinek a nevén 10 hek­tárnál nagyobb a terület. Kü­lönben sem akarnak itt far­merkedni. Itt. mint minde­nütt, az emberek tisztességes jövedelmet, megélhetést sze­retnének. — A közösben? Úgy tűnik, elgondolkodtató ez a kérdés, mert a válaszra néhány pillanatig várni kell. Végül is Kereki Tibor fogal­mazza meg azt az igazságot, amely egyszerű és kézenfek­vő: Mindenki ráfizet — Nem a tulajdonforma a mérvadó. Az agrárolló nem csak a nagyüzemet, de a háztájit, sőt a vállalkozót is sújtja. Akármilyen formá­ban is termesztjük a do­hányt. a zöldséget, gyümöl­csöt. ha a költség magas, a felvásárlási ár alacsony, ha nincs piaca a zöldségnek, ar­ra minden szektor ráfizet. Viszont termelni, dolgozni kell. Ma még így. Hogy mi lesz holnap vagy azután...? I tt kellene abbahagyni. De kivételesen hadd legyek szubjektív. Nem először jártam Nyírmihálydiban. Pulyákoromban, jó ötven éve jármolt tehenek előtt ballagtam ki a batárba. A kastély és a kastély­kert árnyékában a nyár rekkenő bőségében bámulták, hűsöltek a vertfalú, szalmatetős, aprócska házak. Az is, ahonnan én gyalogoltam. Aki gyalog jár, sokat lát. De most hiába gyalogolnék? Hol az akkori szegénység? Ha most mélyponton van Nyírmibálydi, ha most szegény a település, vajon mihez viszonyítva? Seres Ernő SZERKESZTŐI OOOOOOOO n szerkesztőségi mun­kamegosztás úgy hoz­ta: júniusban majd­nem tíz év eltel­tével tudósítottam újra parlamenti ülésszakokról. Ilyen hosszabb szünet után látszik csak, milyen szembe­tűnő a változás a T. Házban. Hol vannak már az előre be­jelentett és a napirendben pontosan megjelölt képviselői hozzászólások! Ha az újság­író akár csak néhány percre is elhagyja az üléstermet, nem lehet biztos abban, nem marad-e le valami érdekesről („gomb-gate”), egy szópár­bajról (Pozsgay—Torgyán), «gy politikai bomba robban­tásáról (Horváth Balázs), egy megyei képviselő felszólalá­sáról (Kállay Kristóf), amely soron kívül hangzott el... így aztán a lapját egyedül képviselő hírlapíró jól teszi, ha magnóján, fényképezőgé­pén kívül egy mini rádiót is magával visz, és amikor a Parlament folyosóján ri­portalanyra „vadászik”, ne­tán egy kávét, kólát iszik, fülhallgatón igyekszik figye­lemmel kísérni a „patkóban** történteket. Ha a Kelet-Magyarország munkatársa az ülésszakon Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye képviselőivel akar be­szélni, ugyancsak ügyeskedni kell. A napi ülések 10,30-kor kezdődnek, de előtte frakció­ülések és bizottsági tanács­kozások vanak, s a plenáris ülés kezdete előtt néhány perccel szinte futtában ér­keznek a képviselők. Leg- többjük végigüli a tanácsko­zást 12,30-ig, az ebédszünetig, mert többnyire érdekli a vi­ta, s úgy vélekedik: ha már a választók bizalmából ott van a parlamenti ülésterem­ben, vegyen is részt a mun­kában. Beszélgetésre marad tehát az ebédszünet egy órá­ja, mert a délután egyetlen szünete 16 órakor csak 30 perces és sokszor az is prog­ramokkal teli... Az eddigiekkel egyebek mellett azt is akartam iga­zolni: a képviselői munka egész embert kíván. Mert az újságíró jobbára csak a hétfői-keddi programokat lát­ja, de van több is. Szerdán- csü törtökön bizottsági ülések és pártprogramok adnak munkát, elvileg péntek a vá­lasztókerületé, de ezen a na­pon már futár hozza a kö­vetkező ülésszak olykor igen­csak vaskos paksamétáját, s kezdődik minden elölről: a többség már vasárnap a fővárosba utazik, hogy hét­főn reggel időben ott legyen. Két hete az MDF egy hétvé­gi tájékoztató-felkészülést is beiktatottt a programba, így képviselőink fele két hétig volt távol választókerületé­től, munkahelyétől — és csa­ládjától. Amikor szavaztunk, ilyesmire is szólt a mandá­tum ; valóban időszerű dön­teni a képviselők jogállásáról (ki legyen főfoglalkozásban képviselő és ki a munkája mellett). Mert a körzeti or­vost, a lelkészt ugyanúgy várják betegei, hívei, munka­társai, ügyfelei, mint a pe­dagógust, vagy a tsz-elnö- köt. A mostani parlamenti erőltetett menet mellett azon­ban sokszor hiába. . . De, hogy milyen apróságok is nehezíthetik honatyáink munkáját-életét, arra áll­jon itt egy példa. Az egyik Nyíregyházán élő fiatal kép­viselő — miközben a parla­mentben a hét négy napján közügyekért lelkesedik — nem tudja felhívni telefonon a családját, s megkérdezni, jól van-e a pár hónapos cse­metéje, nincs-e szüksége se­gítségre ifjú nejének. Ez is bizonyítja — többek között demokratikus rendünket: képviselői mandátumhoz né­hány tízezer szavazattal hoz­zá lehet jutni, de telefonhoz — egy képviselőnek sem. Ezen azért egy 120 ezres vá­rosban valakinek el kellene gondolkodni. Marik Sándor Raktáráruház Kisvárdán Az Élelmiszer Adatbank, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. a nagykereskedelmi raktáraiban, diszkont és ABC-áruházaiban százmilli­ós árukészlettel és 1700 féle árucikkel várja a' vásárlókat. A legújabb raktáráruháza mintegy 1500 négyzetméteren a napokban nyílt meg Kis­várdán, a Rudas László 9. szám alatt, a volt Zöldért-te- lepen, ahol mintegy 200 féle terméket kínálnak a kis- és nagytételben vásárlóknak, például befőtteket, italokat, fűszereket... Az üzletet a vevők szom­bat és vasárnap kivételével minden nap reggel 8-tól dé­lután öt óráig kereshetik fel. (Vincze) Ma már nem elég a háztáji Ki az. aki vállalkozik?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents