Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-07 / 158. szám

A z utóbbi hónapokban egy új fogalommal, a munkástanáccsal kellett megismerkedni. Ez nem a szakszervezetnek egyfajta szervezete, bár a munkástanácsok is a dolgozók érdekvédel­méért alakultak. Némely helyen megmosolyogták a kezdeményezést, mondván, ugyan mit akartok, máshol csírájában próbálták elfojtani, megint máshol a munkástanács tagjai azt is kiharcolták, hogy be­leszólásuk legyen az adott vállalat működésének legfőbb kérdéseibe. Milyen célból alakultak a mun­kástanácsok, valóban számol-e velük a vállalati, szövetkezeti vezetés, és meddig életképesek? — Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kántor Csaba Áronnal, a SZABISZ alelnökével, a Munkás- tanácsok Országos Szövetsége megyei szer­vezőjével, Imre Sándornéval, a nagyhalászi Petőfi tsz munkástanácsának tagjával, Krizsai Lajos művezetővel, a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyára munkástanácsának elnökével, Deák Lászlóné kontírozó könyvelővel, a nagyhalászi Petőfi terme­lőszövetkezet munkástanácsának elnökével. Szerkesztőségünket Máthé Csaba rovatvezető új­ságíró képviselte. • K.-M.: — Az év elejéig keve­set hallottunk a munkásta­nácsokról. Hogyan kezdő­dött a szervezet kialakulá­sa, és jelenleg hány mun­kástanács működik a me­gyében? K. Cs. Á.: — A munkástaná­csok kialakulásának elsődleges oka a munkásönvédelem. A vál­lalatoknál, a szövetkezeteknél ki­alakul egy olyan helyi probléma, amely indukálja a munkástanács létrejöttét. A gazdasági rend­szerváltással együtt a kialakuló­ban lévő politikai és a régi gazda­sági elit megpróbálja a tulajdont megszerezni, birtokolni oly mó­don, hogy a munkásokat a tulaj­donból mind jobban kiszorítja. A leggazdaságosabban működő üzemeket, gyáregységeket kíván­ják átalakítani kft.-vé, részvény- társasággá. Mi nem vagyunk a gazdasági társulások ellen, de szeretnénk, ha ezek kialakítását a munkástanácsok ellenőriznék. A téeszeknél ez azért lényeges, mert vannak olyan demokratikus jogosítványok, amelyek elvileg le­hetőséget teremtenek, hogy a téesztagok éljenek vele, viszont ezek a demokratikus intézmé­nyek nem, vagy alig működnek. Aki, mint tulajdonos rákérdezett a különböző kényes kérdésekre, a vezetők azonnal alacsonyabb beosztásba helyezték. Erre szám­talan példa van. A téesz-mun- kástanácsok kívánják ezeket a jogosítványokat ténylegesen gya­korolni. Ha egy vezetés mellett egyre jobban romlik a gazdálko­dás, és ez kimutathatóan á veze­tők hibájából következik be, nagyon nehéz a hatalmukat féltő embereket elmozdítani pozíció­jukból. Az iparban az érdekvé­delmi, míg a mezőgazdaságban a tulajdonosi szempontok kerül­nek előtérbe. Jelenleg 9 munkás- tanács van a megyében. • K.-M.: — A Fémmunkásnál nem arról volt szó, hogy egy jól prosperáló gyáregy­ség vezetői átmentsék a va­gyont a munkások megkér­dezése nélkül, mégis feb­ruárban megalakult a mun­kástanács. Miért? K. L: A munkástanács meg­alakulását az hívta életre, hogy nem volt munkánk, nem éreztük magunkat biztonságban. Ráadá­sul ehhez hozzájárult a létszám- leépítés réme, nem tudta senki, hogy kit fognak az utcára tenni. Ezután jött az önállóság kérdé­se, amihez csatlakozott a mun­kástanács. Az anyavállalat ugyan­is év elején azt hangsúlyozta, hogy miért nem teremtettük meg az önállóság feltételeit, valamint azt, ha rentábilis lenne a gyár­egység, akkor lehetne tárgyalni az önállóságról. • K.-M.: — Hogy fogadta a ve­zérigazgató a megalakulást? K. L: — Úgy, mint egy párt kö­zépvezető szervezkedését. Nem tudtuk, konkrétan kire gondol, és ezt vissza is utasítottuk. Ez alul­ról jövő kezdeményezés volt, ezért tiltakoztunk az ilyenfajta behatá­rolás ellen. A korábbi gyárigazga­tó is mellénk állt. • K.-M.: — Az egyik vád, amely a munkástanácsokat éri, • hogy gyakorolják a szak- szervezet funkcióit is. Való­ban? K. L: — Klasszikus értelem­ben kettéválik a funkció, sajnos esetenként gyakoroljuk a szak- szervezet jogosítványait is. Rá vagyunk kényszerülve például a bérkérdés megtárgyalásakor, hogy részt vegyünk ebben azért, hogy a munkások jogai ne sikkadjanak el. Ezt addig kell tennünk, míg a szakszervezet kellően nem kép­viseli a dolgozók érdekeit. •K.-M.: — A nagyhalászi téesz helyzetéről és arról az omi­nózus közgyűlésről már ír­tunk. Akkor lehetősége lett volna a tagságnak, hogy elmondja a véleményét, és kezdeményezzen egy eset­leges elnökválasztást. Min­den maradt a régiben. Ez­után kezdődött a munkásta­nács megszervezése. D. L: — A közgyűlés előtt szinte minden tag kapott a Demokrati­kus Választást Előkészítő Bizott­ságtól egy levelet, de hogy ki írta mindezeket, azóta sem tudjuk. Ezután a közgyűlésen többen is hozzászóltak, és a vezetőség, arra hivatkozva, hogy közülük hárman szervezkednek ellenük, fizikai munkakörbe helyezte őket. I. S.: — Ezekben a levelekben a téesz gazdálkodásának negatí­vumait írták le, megkérdőjelezték az elnök és a vezetőség alkal­masságát. Külön foglalkozott a levél a főkönyvelő ténykedésé­vel, és a vezetők újraválasztásá­val. Ezek után, aki hozzászólt a közgyűlésen, úgy vették, hogy ő a levél írója. Volt egy áldemokra­tikus szavazás, melyen az elnök azt mondta, hogy tartsa fel a ke­zét, aki minket nem akar. Senki nem merte feltenni, mindenki a titkos szavazást várta. D. L: — Ők hárman, bár tulaj­donosok, most a munkaügyi bíró­sághoz rohangálnak igazukért. Igaza van annak, aki azt mondja, hogy hiába a tsz-tagság a tsz tulajdonosa, egyszerű bérmunká­sok vagyunk. Nem lehet semmi­ről se véleményünk, nincs bele­szólásunk, mindig azt halljuk, hogy foglalkozzunk a saját munkaterü­letünkkel. így nem is érezzük ma­gunkat tulajdonosoknak. A tag­ság zöme hiába várta a változást, a közgyűlés után megalázva érez­te magát, emiatt kezdtük el a munkástanács megszervezését. Mivel nincs más munkalehető­ség, a kiszolgáltatottság miatt a falusi ember inkább hallgat, mint­hogy jogos igazát bizonygassa. És ez a kiszolgáltatottság vitte rá az embereket, hogy csatlakoz­zanak hozzánk. Szakszervezet nincs a téeszben, a pártitkári funk­ció is megszűnt, hozzá legalább korábban be lehetett menni és meghallgatta a problémákat. • K.-M.: — Úgy érzem, hogy a falun élők bizalmatlanok min­denfajta új szervezkedéssel szemben. Először inkább megvárják az első tapaszta­latokat, és azután monda­nak igent vagy nemet a csat­lakozásra. Önöknél is ha­sonló a helyzet? I. S.: — Amikor először kipla- kátoltuk a tanács megalakulását, az első vélemények között volt olyan is, hogy nem ér ez semmit, mert úgysem hoz változást. Elő- —szőr 13-an hoztuk létre, majd 70- re nőtt a létszámunk, ennyien bíz­nak nyíltan a változásban. Sokan azt mondják, hogy ne nyaggas- suk őket az aláírásokkal, mert félnek, hogy elbocsátják, vagy alacsonyabb munkakörbe helye­zik őket. D. L: — Mi nem vezetőségel­lenesek vagyunk, szeretnénk együtt dolgozni a vezetőkkel, de olyanokkal, akiket mi választunk, és akikben azt látjuk, hogy a nye­reséges gazdálkodásért mindent megtesznek. • K.-M.: — Ha önök még nin­csenek bejegyezve a bírósá­gon, hogyan működhetnek? K. Cs. Á.: — A bíróság csak nyilvántartásba veszi a munkás- tanácsokat. Ha az egyesülési tör­vény alapján 10 főnél több tagjuk, alapszabályuk van, és vezető­séget választottak, akkor a tör­vény megalakultnak tekinti őket. K. L: — A vállalatvezetés is „bedobta” a taktikai lépést, hogy nem vagyunk bejegyezve, így nem' is lehetünk legitimek. A törvény adta lehetőség elmagya- rázása után elismertek bennün­ket. Ezzel úgymond sarokba pró­báltak szorítani minket, de ezt nem engedtük. Ezután bebizo­nyosodott, hogy a munkástaná­csok olyan eredményt tudnak elérni, amelyet kiharcolnak ma­guknak. Azt nem lehet elvárni, hogy a gazdasági vezetés felkí­nálja, hogy személyi, bér, jutal­mazási kérdésekben meghall­gassa és részben vagy egész­ben elfogadja a munkástanács véleményét. Mindezek apró kis háborúk a vezetés és a mun­kástanács között, amelyek után el lehet érni, hogy úgy, mint ná­lunk, igazgatói, főkönyvelői, fő­mérnöki kinevezés a vélemé­nyünk nélkül ne legyen. Kértük, hogy a régi felbomlott szerveze­ti struktúra helyett állítsanak fel egy újat, amelyet elfogadtak. Ala­csony volt a produktív dolgozók bére, elértük, hogy kockázati alap­ra emeljék a bérüket, és vállal­tuk, hogy mi is teljesítjük a na­gyobb elvárásokat. • K.-M.: — Ezek szerint az üzemi négyszög maradt, csak a tagok cserélődtek ki. A KISZ és a párt helyett a munkástanács lépett be, és a négyszög háromszöggé szűkült össze? K. L: — Nem szeretnénk ugyanabba a hajóba kerülni, mint eddig, hogy leül négy ember és eldönti a vitás kérdéseket, figyel­men kívül hagyva mások véle­ményét. A munkástanács nem ülésezik rendszeresen, a veze­tőséget sem hívjuk össze heten­ként, hanem az egész tagságot akkor, amikor mindenkit érintő kérdésben várjuk a véleménye­ket. Ezt a közös álláspontot visz- szük a gazdasági vezetéshez, amely az utóbbi időben gyakrab­ban megkeres minket, mint a szakszervezetet. K. Cs. Á.: — Azt kell látni, hogy az igazgató és a munkásta­nács között nem szükségszerű az ellentét. Vannak olyan vállala­tok, ahol az első számú vezető nagyon hatékonyan tud együtt­dolgozni a munkástanáccsal, aki fontosabb döntések előtt kikéri a dolgozók véleményét. így a mun­kásokat az érdekképviseleti rend­szeren keresztül érdekeltté te­szik a termelésben. Ha a munkás látja, hogy olyan döntések szü­letnek, amelyekbe ő is beleszólt, akkor nyilvánvaló, hogy a mun­kájának a-minősége is javul, érzi a felelősséget, érzi, hogy szük­ség van rá. A gazdasági stabili­tás irányába vezető út egyik mutatója éppen az, hogy milyen az együttműködési láncolat az adott cégen belül. Ez időigényes, hiszen végig kell járni az üzeme­ket, de a gazdasági és a politikai hatékonysága mindenképpen szá­mottevő. • K.-M.: — Ha a termelőszö­vetkezeteknél a munkásta­nácsok a tulajdonosi érde­ket próbálják védeni, akkor óhatatlanul felmerül a ter­melőszövetkezeti forma fennmaradásának vagy át­formálásának a kérdése. Ebben kialakította már a véleményét a nagyhalászi munkástanács? D. L: — Várjuk a döntést, hogy marad vagy átszerveződik a téesz. A jelenlegi forma meg­érett a változásra, bár kisebb át­alakítással maradhat. Ami job­ban izgat minket, az a felvetés, hogy az 1947-es állapotokat állít­sák vissza. Ezt nem fogadjuk el. A téesz szervezésekor sokan ön­ként hagyták itt a vidéket, mert városon könnyebb volt megélni, mint itt Nagyhalászban. Ne az legyen a tendencia, hogy 70 éves téesznyugdíjasok, vagy azok, akik 20—30 éve városban laknak visz- szakapják földjüket, és esetleg megpróbáljanak rajta spekulálni, bérbeadni azokat. A téeszdolgo- zók döntsenek a téeszekről, ne a kisgazdapárt tagjai, mert ha az utóbbiak, akkor ugyanúgy meg­maradunk bérmunásoknak, ugyanazt fogjuk csinálni, mint eddig, csak más lesz a tulajdo­nos. Ekkor még azt sem mond­hatjuk el, hogy papíron mi va­gyunk a tulajdonosok. Ezért írtuk le a munkástanács alapszabá­lyában a valódi tagi tulajdon meg­teremtését, a vezetés ellenőrzé­sét, meg azt, hogy partnerként ismerje el a vezetőség a mun­kástanácsot. • K.-M.: — Első lépésként fel merné-e vállalni a munkás- tanács egy elnökválasztás megszervezését? I. S.: — Többes jelöléssel egy demokratikusát igen. A vezető­ség mandátuma az idén lejár, ezért az acélunk, hogy elmondjuk a véleményünket az új megvá­lasztásánál. A dolgozók is ezt váiják tőlünk. • K.-M.: — Most munkástanács vagy téesztanács, vagy ve­zetőség? Ez is célja a meg­alakulásnak? K. Cs. Á.: — A munkástanács­nak elsősorban a tagtoborozás- nál kell a téesztagokai maga köré csoportosítani, így át tudja venni később a vezetőség funkcióját. Akkor nem lesznek olyan válasz­tások, amikor az egyik vezető leteszi a téesztag elé a papírt, hogy írja alá, mert a papíron sze­replő embereket javasolja küldöt­teknek. • K.-M.: — A munkástanács­ból ki vannak zárva az értel­miség képviselői és a veze­tők? K. Cs. Á.: — Akik munkáltatói jogosítvánnyal rendelkeznek, azok nem léphetnek be a munkásta­nácsba. A munkástanács mozga­lom érdekes sajátossága, hogy a munkástanácson belül nem kap­hatnak pozíciókat az értelmiség képviselői, nem lehetnek a veze­tőség tagjai, elnökök, ugyanakkor beléphetnek a tanácsba. így nem lesz az, hogy a munkások létre­hozták a saját tanácsukat, és a teljes irányítást az értelmiség veszi át, amelyre ugyanakkor számíta­nak a munkások is. Ilyen kikötés az országban egyik mozgalomnál sincs. Most lehet, hogy sokan ezen lovagolnak majd, hogy kizárunk egyes rétegeket a munkástanács­ból. Ami ennél veszélyesebb, hogy a téeszvezetés a tagsági tulaj­dont különböző gazdasági társu­lásokba mentheti át, és így ha kellő részesedéssel vesz részt a társulásokban, akkor magántulaj­donná teheti a tagsági tulajdont. • K.-M.: — A pártok mennyire próbálják megkörnyékezni a munkástanácsokat saját cél­jaik elérése érdekében? K. L: — Egyre jobban érvé­nyesül az a tendencia, hogy a pártok rá akarnak telepedni a mun­kástanácsokra. Nem szeretném megnevezni őket, nehogy „meg­sértődjön” valaki, hogy kimarad a felsorolásból. Az országos elnök­ségnek is az a véleménye, hogy pártoskodás nélkül végezzék a munkástanácsok a feladatukat. A kapcsolatteremtést, az együttmű­ködést fel kell vállalni, de ne a politika színpadán, és ne a pártok érdekében. ® K.-M.: — Mennyi ideig élnek majd a munkástanácsok, hi­szen egy idő után várhatóan kifullad a nagy lelkesedés? K. Cs. Á.: — Hosszabb távon nem az a cél, hogy a munkásta­nács feloszoljon, ugyanis ha eléri céljait egy adott ponton, akkor to­vábbra is marad, hogy a kiharcolt érdekek ne csorbuljanak. Ha a vállalatoknál sikerül a dolgozói rész­vényeket kiharcolni, akkor a tulaj­donosi érdek védelme miatt kell megmaradnia a munkástanács­nak. Sztrájkmoratórium Íz MDF Munkásérdek-védelmi Tanácsa, a Munkás­tanácsok Országos Szövetsége, a Központi Mun­______jkástanács, a Munkástanácsok Információs Irodája, valamint a SZOT Elméleti Kutatóintézet vezető képviselői június 28-án megállapodást kötöttek arról, hogy létrehoz­zák az egyetlen közös munkástanácsot. A megállapodás­ra azért volt szükség, mert bár az országban a munkásosz­tály érdekeit több szervezet is képviseli, valós igényeiket nem kellőképpen veszik figyelembe. Az elmúlt hetekben megtartott munkásgyűlések is igazolták, hogy nem történt még meg az alkalmatlan vezetők leváltása, nem-számolták fel a hatékony termelést és forgalmazást gátló „vízfejeket”, a trösztöket. Azt kívánják, hogy az állami tulajdon elidege­nítését helyezzék a munkavállalói közösségek felügyelete alá, s a kormányzattól a vállalati tanácsok tulajdonosi jogának megvonását, illetve ezekben a testületekben a munkástanácsok döntő részvételét követelik. A megálla­podás elfogadta az MDF Munkásérdek-védelmi Tanácsá­nak alapelveit. Ebben rögzítették, hogy év végéig sztrájk­moratóriumot (ez alól csak a figyelmeztető sztrájk kivétel) hirdettek, így minden állami szakszervezet által a hatalmuk megóvása, átmentése érdekében tervezett sztrájk meg­hiúsítását is. Július 14-re országos munkásfórumot hívnak össze, melyen megválasztják az egyesített munkástanács vezetőit. 1990. július 7. UKalal ■ A IWJPTCirSZál HÉTVÉGI MELLÉKLETE m 5 A munkástanácsok létéről

Next

/
Thumbnails
Contents