Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-07 / 158. szám

A

z utóbbi hónapokban egy új fogalommal, a munkástanáccsal kellett megismerkedni. Ez nem a szakszervezetnek egyfajta szervezete, bár a munkástanácsok is a dolgozók érdekvédelméért alakultak. Némely helyen megmosolyogták a kezdeményezést, mondván, ugyan mit akartok, máshol csírájában próbálták elfojtani, megint máshol a munkástanács tagjai azt is kiharcolták, hogy beleszólásuk legyen az adott vállalat működésének legfőbb kérdéseibe. Milyen célból alakultak a munkástanácsok, valóban számol-e velük a vállalati, szövetkezeti vezetés, és meddig életképesek? — Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kántor Csaba Áronnal, a SZABISZ alelnökével, a Munkás- tanácsok Országos Szövetsége megyei szervezőjével, Imre Sándornéval, a nagyhalászi Petőfi tsz munkástanácsának tagjával, Krizsai Lajos művezetővel, a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyára munkástanácsának elnökével, Deák Lászlóné kontírozó könyvelővel, a nagyhalászi Petőfi termelőszövetkezet munkástanácsának elnökével. Szerkesztőségünket Máthé Csaba rovatvezető újságíró képviselte.

• K.-M.: — Az év elejéig keveset hallottunk a munkástanácsokról. Hogyan kezdődött a szervezet kialakulása, és jelenleg hány munkástanács működik a megyében?

K. Cs. Á.: — A munkástanácsok kialakulásának elsődleges oka a munkásönvédelem. A vállalatoknál, a szövetkezeteknél kialakul egy olyan helyi probléma, amely indukálja a munkástanács létrejöttét. A gazdasági rendszerváltással együtt a kialakulóban lévő politikai és a régi gazdasági elit megpróbálja a tulajdont megszerezni, birtokolni oly módon, hogy a munkásokat a tulajdonból mind jobban kiszorítja. A leggazdaságosabban működő üzemeket, gyáregységeket kívánják átalakítani kft.-vé, részvény- társasággá. Mi nem vagyunk a gazdasági társulások ellen, de szeretnénk, ha ezek kialakítását a munkástanácsok ellenőriznék. A téeszeknél ez azért lényeges, mert vannak olyan demokratikus jogosítványok, amelyek elvileg lehetőséget teremtenek, hogy a téesztagok éljenek vele, viszont ezek a demokratikus intézmények nem, vagy alig működnek. Aki, mint tulajdonos rákérdezett a különböző kényes kérdésekre, a vezetők azonnal alacsonyabb beosztásba helyezték. Erre számtalan példa van. A téesz-mun- kástanácsok kívánják ezeket a jogosítványokat ténylegesen gyakorolni. Ha egy vezetés mellett egyre jobban romlik a gazdálkodás, és ez kimutathatóan á vezetők hibájából következik be, nagyon nehéz a hatalmukat féltő embereket elmozdítani pozíciójukból. Az iparban az érdekvédelmi, míg a mezőgazdaságban a tulajdonosi szempontok kerülnek előtérbe. Jelenleg 9 munkás- tanács van a megyében.

• K.-M.: — A Fémmunkásnál nem arról volt szó, hogy egy jól prosperáló gyáregység vezetői átmentsék a vagyont a munkások megkérdezése nélkül, mégis februárban megalakult a munkástanács. Miért?

K. L: A munkástanács megalakulását az hívta életre, hogy nem volt munkánk, nem éreztük magunkat biztonságban. Ráadásul ehhez hozzájárult a létszám- leépítés réme, nem tudta senki, hogy kit fognak az utcára tenni. Ezután jött az önállóság kérdése, amihez csatlakozott a munkástanács. Az anyavállalat ugyanis év elején azt hangsúlyozta, hogy miért nem teremtettük meg az önállóság feltételeit, valamint azt, ha rentábilis lenne a gyáregység, akkor lehetne tárgyalni az önállóságról.

• K.-M.: — Hogy fogadta a vezérigazgató a megalakulást?

K. L: — Úgy, mint egy párt középvezető szervezkedését. Nem tudtuk, konkrétan kire gondol, és ezt vissza is utasítottuk. Ez alulról jövő kezdeményezés volt, ezért tiltakoztunk az ilyenfajta behatárolás ellen. A korábbi gyárigazgató is mellénk állt.

• K.-M.: — Az egyik vád, amely a munkástanácsokat éri, • hogy gyakorolják a szak- szervezet funkcióit is. Valóban?

K. L: — Klasszikus értelemben kettéválik a funkció, sajnos esetenként gyakoroljuk a szak- szervezet jogosítványait is. Rá vagyunk kényszerülve például a bérkérdés megtárgyalásakor, hogy részt vegyünk ebben azért, hogy a munkások jogai ne sikkadjanak el. Ezt addig kell tennünk, míg a szakszervezet kellően nem képviseli a dolgozók érdekeit. •K.-M.: — A nagyhalászi téesz helyzetéről és arról az ominózus közgyűlésről már írtunk. Akkor lehetősége lett volna a tagságnak, hogy elmondja a véleményét, és kezdeményezzen egy esetleges elnökválasztást. Minden maradt a régiben. Ezután kezdődött a munkástanács megszervezése.

D. L: — A közgyűlés előtt szinte minden tag kapott a Demokratikus Választást Előkészítő Bizottságtól egy levelet, de hogy ki írta mindezeket, azóta sem tudjuk. Ezután a közgyűlésen többen is hozzászóltak, és a vezetőség, arra hivatkozva, hogy közülük hárman szervezkednek ellenük, fizikai munkakörbe helyezte őket.

I. S.: — Ezekben a levelekben a téesz gazdálkodásának negatívumait írták le, megkérdőjelezték az elnök és a vezetőség alkalmasságát. Külön foglalkozott a levél a főkönyvelő ténykedésével, és a vezetők újraválasztásával. Ezek után, aki hozzászólt a közgyűlésen, úgy vették, hogy ő a levél írója. Volt egy áldemokratikus szavazás, melyen az elnök azt mondta, hogy tartsa fel a kezét, aki minket nem akar. Senki nem merte feltenni, mindenki a titkos szavazást várta.

D. L: — Ők hárman, bár tulajdonosok, most a munkaügyi bírósághoz rohangálnak igazukért. Igaza van annak, aki azt mondja, hogy hiába a tsz-tagság a tsz tulajdonosa, egyszerű bérmunkások vagyunk. Nem lehet semmiről se véleményünk, nincs beleszólásunk, mindig azt halljuk, hogy foglalkozzunk a saját munkaterületünkkel. így nem is érezzük magunkat tulajdonosoknak. A tagság zöme hiába várta a változást, a közgyűlés után megalázva érezte magát, emiatt kezdtük el a munkástanács megszervezését. Mivel nincs más munkalehetőség, a kiszolgáltatottság miatt a falusi ember inkább hallgat, minthogy jogos igazát bizonygassa. És ez a kiszolgáltatottság vitte rá az embereket, hogy csatlakozzanak hozzánk. Szakszervezet nincs a téeszben, a pártitkári funkció is megszűnt, hozzá legalább korábban be lehetett menni és meghallgatta a problémákat.

• K.-M.: — Úgy érzem, hogy a falun élők bizalmatlanok mindenfajta új szervezkedéssel szemben. Először inkább megvárják az első tapasztalatokat, és azután mondanak igent vagy nemet a csatlakozásra. Önöknél is hasonló a helyzet?

I. S.: — Amikor először kipla- kátoltuk a tanács megalakulását, az első vélemények között volt olyan is, hogy nem ér ez semmit, mert úgysem hoz változást. Elő- —szőr 13-an hoztuk létre, majd 70- re nőtt a létszámunk, ennyien bíznak nyíltan a változásban. Sokan azt mondják, hogy ne nyaggas- suk őket az aláírásokkal, mert félnek, hogy elbocsátják, vagy alacsonyabb munkakörbe helyezik őket.

D. L: — Mi nem vezetőségellenesek vagyunk, szeretnénk együtt dolgozni a vezetőkkel, de olyanokkal, akiket mi választunk, és akikben azt látjuk, hogy a nyereséges gazdálkodásért mindent megtesznek.

• K.-M.: — Ha önök még nincsenek bejegyezve a bíróságon, hogyan működhetnek?

K. Cs. Á.: — A bíróság csak nyilvántartásba veszi a munkás- tanácsokat. Ha az egyesülési törvény alapján 10 főnél több tagjuk,

alapszabályuk van, és vezetőséget választottak, akkor a törvény megalakultnak tekinti őket.

K. L: — A vállalatvezetés is „bedobta” a taktikai lépést, hogy nem vagyunk bejegyezve, így nem' is lehetünk legitimek. A törvény adta lehetőség elmagya- rázása után elismertek bennünket. Ezzel úgymond sarokba próbáltak szorítani minket, de ezt nem engedtük. Ezután bebizonyosodott, hogy a munkástanácsok olyan eredményt tudnak elérni, amelyet kiharcolnak maguknak. Azt nem lehet elvárni, hogy a gazdasági vezetés felkínálja, hogy személyi, bér, jutalmazási kérdésekben meghallgassa és részben vagy egészben elfogadja a munkástanács véleményét. Mindezek apró kis háborúk a vezetés és a munkástanács között, amelyek után el lehet érni, hogy úgy, mint nálunk, igazgatói, főkönyvelői, főmérnöki kinevezés a véleményünk nélkül ne legyen. Kértük, hogy a régi felbomlott szervezeti struktúra helyett állítsanak fel egy újat, amelyet elfogadtak. Alacsony volt a produktív dolgozók bére, elértük, hogy kockázati alapra emeljék a bérüket, és vállaltuk, hogy mi is teljesítjük a nagyobb elvárásokat.

• K.-M.: — Ezek szerint az üzemi négyszög maradt, csak a tagok cserélődtek ki. A KISZ és a párt helyett a munkástanács lépett be, és a négyszög háromszöggé szűkült össze?

K. L: — Nem szeretnénk ugyanabba a hajóba kerülni, mint eddig, hogy leül négy ember és eldönti a vitás kérdéseket, figyelmen kívül hagyva mások véleményét. A munkástanács nem ülésezik rendszeresen, a vezetőséget sem hívjuk össze hetenként, hanem az egész tagságot akkor, amikor mindenkit érintő kérdésben várjuk a véleményeket. Ezt a közös álláspontot visz- szük a gazdasági vezetéshez, amely az utóbbi időben gyakrabban megkeres minket, mint a szakszervezetet.

K. Cs. Á.: — Azt kell látni, hogy az igazgató és a munkástanács között nem szükségszerű az ellentét. Vannak olyan vállalatok, ahol az első számú vezető nagyon hatékonyan tud együttdolgozni a munkástanáccsal, aki fontosabb döntések előtt kikéri a dolgozók véleményét. így a munkásokat az érdekképviseleti rendszeren keresztül érdekeltté teszik a termelésben. Ha a munkás látja, hogy olyan döntések születnek, amelyekbe ő is beleszólt, akkor nyilvánvaló, hogy a munkájának a-minősége is javul, érzi a felelősséget, érzi, hogy szükség van rá. A gazdasági stabilitás irányába vezető út egyik mutatója éppen az, hogy milyen az együttműködési láncolat az adott cégen belül. Ez időigényes, hiszen végig kell járni az üzemeket, de a gazdasági és a politikai hatékonysága mindenképpen számottevő.

• K.-M.: — Ha a termelőszövetkezeteknél a munkástanácsok a tulajdonosi érdeket próbálják védeni, akkor óhatatlanul felmerül a termelőszövetkezeti forma fennmaradásának vagy átformálásának a kérdése. Ebben kialakította már a véleményét a nagyhalászi munkástanács?

D. L: — Várjuk a döntést, hogy marad vagy átszerveződik a téesz. A jelenlegi forma megérett a változásra, bár kisebb átalakítással maradhat. Ami jobban izgat minket, az a felvetés, hogy az 1947-es állapotokat állítsák vissza. Ezt nem fogadjuk el. A téesz szervezésekor sokan önként hagyták itt a vidéket, mert városon könnyebb volt megélni, mint itt Nagyhalászban. Ne az legyen a tendencia, hogy 70 éves téesznyugdíjasok, vagy azok, akik

20—30 éve városban laknak visz- szakapják földjüket, és esetleg megpróbáljanak rajta spekulálni, bérbeadni azokat. A téeszdolgo- zók döntsenek a téeszekről, ne a kisgazdapárt tagjai, mert ha az utóbbiak, akkor ugyanúgy megmaradunk bérmunásoknak, ugyanazt fogjuk csinálni, mint eddig, csak más lesz a tulajdonos. Ekkor még azt sem mondhatjuk el, hogy papíron mi vagyunk a tulajdonosok. Ezért írtuk le a munkástanács alapszabályában a valódi tagi tulajdon megteremtését, a vezetés ellenőrzését, meg azt, hogy partnerként ismerje el a vezetőség a munkástanácsot.

• K.-M.: — Első lépésként fel merné-e vállalni a munkás- tanács egy elnökválasztás megszervezését?

I. S.: — Többes jelöléssel egy demokratikusát igen. A vezetőség mandátuma az idén lejár,

ezért az acélunk, hogy elmondjuk a véleményünket az új megválasztásánál. A dolgozók is ezt váiják tőlünk.

• K.-M.: — Most munkástanács vagy téesztanács, vagy vezetőség? Ez is célja a megalakulásnak?

K. Cs. Á.: — A munkástanácsnak elsősorban a tagtoborozás- nál kell a téesztagokai maga köré csoportosítani, így át tudja venni később a vezetőség funkcióját. Akkor nem lesznek olyan választások, amikor az egyik vezető leteszi a téesztag elé a papírt, hogy írja alá, mert a papíron szereplő embereket javasolja küldötteknek.

• K.-M.: — A munkástanácsból ki vannak zárva az értelmiség képviselői és a vezetők?

K. Cs. Á.: — Akik munkáltatói jogosítvánnyal rendelkeznek, azok nem léphetnek be a munkástanácsba. A munkástanács mozgalom érdekes sajátossága, hogy a munkástanácson belül nem kaphatnak pozíciókat az értelmiség képviselői, nem lehetnek a vezetőség tagjai, elnökök, ugyanakkor beléphetnek a tanácsba. így nem lesz az, hogy a munkások létrehozták a saját tanácsukat, és a teljes irányítást az értelmiség veszi át, amelyre ugyanakkor számítanak a munkások is. Ilyen kikötés az országban egyik mozgalomnál sincs. Most lehet, hogy sokan ezen lovagolnak majd, hogy kizárunk egyes rétegeket a munkástanácsból. Ami ennél veszélyesebb, hogy a téeszvezetés a tagsági tulajdont különböző gazdasági társulásokba mentheti át, és így ha kellő részesedéssel vesz részt a társulásokban, akkor magántulajdonná teheti a tagsági tulajdont.

• K.-M.: — A pártok mennyire próbálják megkörnyékezni a munkástanácsokat saját céljaik elérése érdekében?

K. L: — Egyre jobban érvényesül az a tendencia, hogy a pártok rá akarnak telepedni a munkástanácsokra. Nem szeretném megnevezni őket, nehogy „megsértődjön” valaki, hogy kimarad a felsorolásból. Az országos elnökségnek is az a véleménye, hogy pártoskodás nélkül végezzék a munkástanácsok a feladatukat. A kapcsolatteremtést, az együttműködést fel kell vállalni, de ne a politika színpadán, és ne a pártok érdekében.

® K.-M.: — Mennyi ideig élnek majd a munkástanácsok, hiszen egy idő után várhatóan kifullad a nagy lelkesedés?

K. Cs. Á.: — Hosszabb távon nem az a cél, hogy a munkástanács feloszoljon, ugyanis ha eléri céljait egy adott ponton, akkor továbbra is marad, hogy a kiharcolt érdekek ne csorbuljanak. Ha a vállalatoknál sikerül a dolgozói részvényeket kiharcolni, akkor a tulajdonosi érdek védelme miatt kell megmaradnia a munkástanácsnak.

Sztrájkmoratórium

Íz MDF Munkásérdek-védelmi Tanácsa, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Központi Mun______jkástanács, a Munkástanácsok Információs Irodája,

valamint a SZOT Elméleti Kutatóintézet vezető képviselői június 28-án megállapodást kötöttek arról, hogy létrehozzák az egyetlen közös munkástanácsot. A megállapodásra azért volt szükség, mert bár az országban a munkásosztály érdekeit több szervezet is képviseli, valós igényeiket nem kellőképpen veszik figyelembe. Az elmúlt hetekben megtartott munkásgyűlések is igazolták, hogy nem történt még meg az alkalmatlan vezetők leváltása, nem-számolták fel a hatékony termelést és forgalmazást gátló „vízfejeket”, a trösztöket. Azt kívánják, hogy az állami tulajdon elidegenítését helyezzék a munkavállalói közösségek felügyelete alá, s a kormányzattól a vállalati tanácsok tulajdonosi jogának megvonását, illetve ezekben a testületekben a munkástanácsok döntő részvételét követelik. A megállapodás elfogadta az MDF Munkásérdek-védelmi Tanácsának alapelveit. Ebben rögzítették, hogy év végéig sztrájkmoratóriumot (ez alól csak a figyelmeztető sztrájk kivétel) hirdettek, így minden állami szakszervezet által a hatalmuk megóvása, átmentése érdekében tervezett sztrájk meghiúsítását is. Július 14-re országos munkásfórumot hívnak össze, melyen megválasztják az egyesített munkástanács vezetőit.

1990. július 7.

UKalal

■ A IWJPTCirSZál HÉTVÉGI MELLÉKLETE m

5

A munkástanácsok létéről