Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-07 / 158. szám
1990. július 7. Kelet-Magyarország 3 ’56 derékba törte Nem hiszek a szememnek. Lőrinczi Ferencet gyönyörű katonatiszti egyenruhában, a vállán három aranycsillaggal látom. Arcán boldogság. Egy papírt mutat, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának határozatát, amelyből csak egy mondatot idézünk. Válságkezelő program „A Budapesti Katonai Bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság Lőrinczi Ferenc tartalékos főhadnagyot a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel büntette és szolgálati hatalommal való visz- szaélés büntette miatt három év börtönbüntetésre, három évre a törvényben meghatározott jogi gyakorlásoktól eltiltásra, lefokozásra és vagyona negyed részének elkobzására ítélte.” Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság és a Katonai Bíróság az idén semmisnek nyilvánította. A Magyar Honvédség személyügyi főnöke a honvédelmi miniszter rendelkezésére Lőrinczi Ferencet századossá előléptetve rehabilitálta. — 1929-ben születtem Apagyon — mondta Lőrinczi Ferenc. — A középiskolát Nyíregyházán végeztem. 19 éves koromban élethivatásul a katonai pályát választottam. Kezemben a Honvéd Kossuth Tüzértiszti iskola oklevele, mely arról tanús-' kodik: tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte el. Tehetsége, lelkiismeretes munkája nyomán mind rendfokozatban, mind beosztásban szépen haladt előre. Ezek után térjünk rá arra, hogy egy gyönyörűen induló, ívelő katonai pálya miként tört derékba. — A tüzértiszti iskola elvégzése után a hivatásos szolgálatot 1950-ben a nyíregyházi Hadik András huszárlaktanyában kezdtem — emlékezik a százados. — 1954 őszén a karcagi önálló tüzérosztájy törzsfőnökévé neveztek ki, egyben a város helyőrségi törzsfőnöki teendőit is én láttam el. Az ifjú katonatisztet az 1956-os népi felkeléseit érte. Minden igyekezetével azon volt, hogy a személyi állományt a katonai eskühöz híven irányítsa. A szolgálat szigorú megszervezésével elérte azt, hogy Karcag lakosságát se érje sérelem. Lőrinczi kálváriája akkor kezdődött, amikor a Kádárféle tiszti nyilatkozatot nem írta alá. Miért? Azért, mert annak három pontjával különösen nem értett egyet. Konkrétan: 1) A Kádár-kormányt nem választotta meg senki, továbbá ő nem kormányokra, hanem a magyar haza védelmére esküdött fel. 2) A nyilatkozat szerint helyeselni kellett volna a szovjet csapatok behívását 3) Támogatni kellett volna Magyarországnak a Varsói Szerződésben való további részvételét. — Akik a tiszti nyilatkozatot nem látták el kézjegyükkel, azokat a hadseregből eltávolították, így engem is — mondja a százados. Lőrinczi Ferenc ezután a családjával együtt Apagyra, a szüleihez költözött. 1957 márciusától az apagyi ÁFÉSZ legnagyobb boltját vezette. A katonai ügyészség állandóan zaklatta. 1957. szeptember 17-én a debreceni Katonai Ügyészségen letartóztatták, majd koholt vádak alapján 20 hónapot börtönben töltött. Miután kiszabadult, a „bűnei” miatt sehol sem kapott munkát. Végül az apagyiak jóindulatából kubikosként sikerült elhelyezkednie. Később a magasépítő vállalatnál segédmunkásként dolgozott. Mivel az ottani vezetők felfigyeltek rátermettségére, intelligenciájára és iskolai végzettségére, ezért műszaki munkakörbe helyezték. Tevékenykedett a KE- MÉV-nél is. Végül a gumigyárból a műanyagpálya-építő részleg építésvezetőjeként vonult nyugdíjba. — Miként vélekedik a megélt eseményekről? — Az elmúlt hónapok eseményei, változásai újólag megerősítettek abban, hogy amit 1956. október 23-a és 1957. január 10-e között — mint az önálló tüzérosztály törzsfőnöke és Karcag helyőrségének törzsfőnöke — tettem, az intézkedéseim, a rendelkezéseim, a parancsaim a magyar tisztikar becsületét, a tiszti eskühöz való maradéktalan hűséget és a független szent magyar haza védelmét szolgálták. Cselényi György Megkezdődött a vakáció. A diákok többsége boldog, ám a végzősök máris újabb gond elé néznek. Sikerül-e — ha nem szándékoznak továbbtanulni — megfelelő munkahelyet találni? Rolek Ferenccel, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkárával lehetséges sorsukról, jövőjükről beszélgettünk. — Hány pályakezdővel kell számolni az idén? — Várhatóan 120—130 ezren lesznek, s közülük mintegy 60 ezerről már eddig is tudni lehetett, hogy nem kell szembenézniük elhelyezkedési problémákkal, hiszen idejében megegyeztek a rájuk számító munkaadókkal — állítja Rolek Ferenc. — Mi lesz a többi 60—70 ezerrel? — Többségük megtalálja az első munkahelyét, hiszen a korábbi szokás ma is ugyanaz: nemcsak az előre meghirdetett állásokat töltik — Csarodán a kárpátaljai kolhozokkal kereskedünk, kötünk barter, azaz csere ügyleteket — számol be a csarodai Üj Élet téesz kereskedelmi ágazatának ez évben kinevezett vezetője, Barát Miklós — már februárban megkezdtük a szovjet piac felderítését, aminek első eredményeként behoztunk közel 1200 birkát, a szokásos húsvéti keresletre alapozva. Ezt 110 hektár kukorica teljes technológiai exportjával ellentételeztük, ami azt jelentette, hogy odaát ennyi területet saját gépeinkkel megműveltünk, itthonról vitt vetőmaggal elvetettünk, majd legyomirtóztunk. Azt már csak zárójelben jegyzi meg a kereskedelmi ágazatvezető, hogy nem teljes a siker ezen a téren, bár erről a csarodaiak nem tehetnek, mivel nem kalkuláltak az azon a tájon az eget is elsötétítő, rendszeresen be pályakezdőkkel. Az viszont — az egészen pontos számadatok ismerete nélkül is — tény, hogy 15—20 ezer fiatal nem tud majd rövid időn belül elképzeléseinek megfelelő munkahelyet találni. — Bizonyára nem azonos arányban lesznek köztük a különböző végzettségi szintű fiatalok. — Természetesen a teljesen szakképzetlen munkaerő foglalkoztatása a legégetőbb gondunk. Az egyetemi, főiskolai diplomásokat a frissen bevezetett gyakornoki rendszer például nagyban segítheti. — Mi ennek a lényege? — A munkáltató a frissdiplomás fiatal felvételéhez a foglalkoztatási alapból igényelhet támogatást. Fél év után a vállalat, intézmény dönt arról, hogy meghosz- szabbítja-e újabb fél évre a gyakornok munkaviszonyát. megjelenő varjúsereggel, amelyik a „magyar” kukoricaterület felén kiette a kelőiéiben lévő kukoricát. így most már biztos, hogy nem lesz olyan óriási a különbség a helyi és a csarodai technológia között. Az is az igazsághoz tartozik, hogy egyáltalán nem volt könnyű mezőgazdasági gépekkel átmenni a határon, különösen a testvérek bürokratikus ügyintézését, az általuk szokásos vámkezelési procedúrákat ismerve. A csarodai kukoricagépsor kivonulásáról mesélik, hogy az éppen szolgálatban lévő szovjet vámtiszt 13 féle, egyenként több példányos igazolást, engedélyt követelt a géErre az egy év letelte után még egyszer van lehetőség, s persze arra is, hogy a már megismert és bevált fiatalt véglegesen alkalmazzák. — Ez a rendszer a középfokú végzettségű pályakezdők esetében nem vezethető be? — Foglalkozunk a gondolattal, de előre kell bocsáta- nom: országos kiterjesztése nem látszik célszerűnek, legfeljebb helyenként lehet majd róla szó. — A magyar társadalomiak sok egyéb mellett most már a rohamosan növekvő munkanélküliség problémájával is szembe kell néznie. Köztudomású, hogy a minisztérium válságkezelő programot készít. Ebben mire számítbatnak az állástalan pályakezdők? — A program egyik fő pillére az iskolából kikerültek képzése, átképzése, illetve ennek a megszervezése lesz. Ebben hatalmas feladat hárul a megyei, területi munkaügyi szervekre, hiszen a pékét kísérő mezőgazdásztól, majd miután ennyi nem állt rendelkezésére, elment ebédelni. A csarodaiak vártak- vártak, majd később jött egy másik vámos, akinek viszont elegendő volt az a néhány papír is, amit mutatni tudtak. A hazatérés sem volt azért egy - szerűbb, a nagy gépeknek jó fél napig kellett várakozni a határon, amíg az előttük álló 340 személyautót átengedték. Egyszóval még nem minden tökéletes. — A másik nagyobb csereüzletünk — folytatja a szovjet legjobban helyben látható, hogy milyen képzettségű fiatalok foglalkoztatására van lehetőség. Mindez persze megfelelő anyagi hátteret is föltételez, s mert pénzügyi forrásaink tudvalévőleg szűkösek, alapelvünk, hogy oda jusson a legtöbb pénz, ahol legsúlyosabbak a foglalkozáspolitikai gondok. — A legalacsonyabb színvonalú munkaerőt, magyarán: a teljesen képzetlen fiatalokat mivel tudják biztatni e területeken? — Például a közhasznú munka kínálatával. Ügy gondolom, mint a munkanélküliséget, úgy a közhasznú munka fogalmát is maga az élet fogja átértékelni! A közhasznú munkában résztvenni csak addig sértő, amíg valamilyen büntetésként fogjuk fel, s amíg a munka jellege is olyan, hogy aki teheti, kerüli az ilyen feladatokat. De az infrastruktúra oly sok helyen igényelt fejlesztése, vagy az egészségügyi ellátás is komoly munkaerőkeresletet támaszt, s ezek a területek is beletartozhatnak a közhasznú munkaalkalmak körébe. S. J. oldalon szinte mindennapos téesz-üzletember — a vem- hesüsző-kivitelünk ellentételeként behozott fenyőrönk és fűrészáru (ládaalapanyag fenyőből!). Ezt az üzletet jelenleg is folytatnánk, de a kinti partnereink nem tudják újabban beszerezni a szükséges kiviteli engedélyeket, bár némelyikük egy hetet is eltölt Moszkvában a pecsétek után kilincselve. Ott az a szabály, hogy csak saját termékre kaphat egy-egy üzem kiviteli engedélyt. Ha például egy kolhoznak a kitermelésre odaadott szibériai erdő területe elfogyott, más fáját már nem exportálhatja. A fenyőimportról megtudom, hogy az valóban mindenki számára előnyös. Jól jár a téesz, mert a behozott fenyőrönköt a saját fűrészüzemében feldolgozza, így annak az ágazatnak is van munkája. Jól jár a lakosság is, mert nemcsak a fűrészárut kapja olcsóbban, hanem egyáltalán kap például gerendának való gömbfát is. amit az igények alapján hoz be a kft. — A „Beregtrade" Kft nemcsak az üzleti nyereségből származó hasznot jelenti a téesznek és a falunak, hanem áttételesen attól jóval többet is. Munkát, jövedelmet biztosít a már említett fűrészüzemen kívül a szállítási ágazatnak, valamint a kukorica-technológia export révén a gépészből lett kereskedő. — Mindezeken túl pedig a téesz tagsága által a‘ háztájiban megtermelt termékek értékesítését is elvégezzük, a lehető legjobb piacokat földerítve. Azzal már el is búcsúzott Baráth Miklós. Indult, hogy minél jobb piacot szerezzen az első szedésű, néhány mázsa maszek uborkára. Galambos Béla 4 ki fürdött már a Tiszában novemberi omló hóesésben, aki sétált a párján júniusban, bokáig érő nyárfapehelyben, s akit az éjszakai fényben elborított a boldog táncban kavargó milliárd kérész eleven hózuhataga, annak a lelke háromszor megtisztult, s olyanná vált, mintha karácsonyi, húsvéti és pünkösdi harangzúgásban fürdött volna meg. A tegnap éjszakai tiszavirágzás óta csak testetlen lebegés vagyok. Szinte súlytalanul fekszem a deszkán, ami használható csónakkikötőnek, horgásztanyának, trambulinnak és napozó- padnak. Én ez utóbbit két minőségben élvezem. Sütte- tem magam rajta a nappal, és néha be-beugrom róla, hogy a fejes után néhány métert úszva felfrissüljek. Két beszélgetőtársam, egy házaspár, akik idekéresz- kedtek hozzám, a férfi közben pecázik. Közlékeny, kellemes emberek. Pestről jöttek, a belváros betonrenge- tegéből, ahol a levegő szennyezettségének mértéke az itteninek n-f-í szerese. Mert errefelé legfeljebb egy-egy kóbor motorcsónak cudarítja kipufogógázával az istenáldotta, harapnivaló ájert. A parton buja vegetáció, madarak csiripelnek kórusban, s tücskök és egyéb apró rovarok muzsikájának kíséretében zengik Pán, a természet istenének a dicsőségét. Ennél kellemesebb „pác”, amiben horgász áztat, aligha létezik. De a felszerelésük sem akármilyen! Káprázatos üvegbotok, nikkele- zett csörlők, szákok és iszá- kok, egyszóval minden, ami a mesterség magas szintű műveléséhez szükséges, a pesti horgászok birtokában van. Ánizsos kukoricadara a csali! És remekül felkészültek elméletileg is. Piscikultu- rális jártasságuk, elméleti tájékozottságuk átlagon felüli. Nemcsak azt tudják, mi a különbség a sellő és a süllőj a kárász és a kérész között, hanem ismerik Louis de Funes-t a Horgász a pácban című filmből, Santiágót Az öreg halász és a tenger című kisregényből, s el tudják mesélni Puskin aranyhalacskájának és Szaltikov Scsedrin idealista kárászának a történetét is. Csak éppen nem fognak semmit. De ez egy cseppet sem zavarja őket. Persze, hogy nem harapnak a halak, mondom, most van a tisza- virágzás, csömörig ehetik magukat kérészpecsényé- vel a süllők, márnák és ke- csegék. Úgy vannak ők is, mint mi karácsony vagy húsvét idején. De megérkezik a kis vörös és barátja. Lehetnek olyan tíz-tizenkét évesek. ök nem kérnek engedélyt, hogy letelepedhessenek. Idevalósiak. Kisariak vagy tivadariak. Az övék itt minden. A híd, a móló, a a víz, a madarak és a halak. Felszerelésük két vastagabb fűzfaágból, a primitív módon rákötözött zsinórból, parafadugó-pedző- ből és a horogból áll. Érré egy gilisztadarabot tesznek csalinak, s csak úgy belelógatják a vízbe. Most derül ki, hogy más a teória és más a praktika. Minden elméletet megcsúfolva félpercenként rángatják ki a vízből a halakat. Ezek jórésze apró keszeg, de egy-egy nagyobb példány is akad köztük. 4 pestiek nem irigyek, örülnek a kis vörösek sikerének. Elismerik a „nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel” igazságát. Mert más az elmélet és más az élet, amelynek erejét a deszkák repedéseiből diadalmasan kinövő smaragdzöld fűcsomók is világgá kiabálják. A legfontosabb, hogy hétágra süt a nap, gyönyörű a víz és csupa boldogság virágzik a Tisza-parton. Szilvási Csaba A testvérekkel nem egyszerű a kereskedés Varjúfelhő a kukoricás felett Februárban alakult meg, és ez idáig hatmillió fo- I forint forgalmat bonyolított le a Beregtrade Kft. A társaság a csarodai téesz 24 százalékos tőketársulásával jött létre, a nevéhez ez esetben maximálisan hű, fővárosi Kelet-Nyugat Rt. részvételével. Ez utóbbi cég nyugati alapító tagként egy ciprusi üzletembert, a keleti társként pedig egy szovjet kolhozt, a csonkapapi „Lenin útja” szocialista üzemet nyerte meg ennek a valóban vegyes vállalatnak a létrehozásához.
