Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-28 / 176. szám
Szent László hermája Beszélgetés Vargha János környezetvédővel Ez év áprilisában a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi díjával, a The Goldman Evironmental Prize-szal tüntették ki Vargha János biológus-újságírót, a bős—nagymarosi vízi erőmű telepítése ellen küzdő Duna Kör alapítóját. A 41 éves éves környezetvédő, mint a díj kiosztásakor elhangzott, úttörő szerepet játszott abban, hogy a bős- nagymarosi vízi erőmű elleni tiltakozás nemzetközi mozgalommá terebélyesedett. amelyben már nemcsak a környezeti rombolás, hanem a „klasszikus szocialista nagyberuházás” érvrendszere is lelepleződött. — Ez voltaképpen egy ökológiai Nobel-díj? — San Franciscóban az egyik beszédben úgy emlegették, de én ezt nem mondanám. Bár van egy olyan szándék, hogy az legyen — Ezt azért is kérdeztem, mert hiszen Önnek van már egy úgynevezett alternatív Nobel-díja... — Igen, azt a Duna Kör, mint csoport 1985-ben vehette át. — Pontosabban — tudomásom szerint — nem vehették át személyesen.. mivei nem utazhattak ki Stockholmba. — Engem az utolsó pillanatban, alighanem a svéd nagykövetség közbejárására, mégiscsak kiengedtek de társam. Vásárhelyi Judit valóban nem kapta meg a kiutazási engedélyt. — Úgy tudom, hogy a politikai kérdések túlzott előtérbe kerülése r nyező szerepet játsszon ennek az agresszív technológiának a visz- szaszorításában, ellenőrzésében. Erre. véleményem szerint, csak a civil társadalom független csoportjai képesek. — Mindez világos, mégis mintha egyfajta szakértői apolitikusság sütne belőle. Holott annak idején a Duna Kör meglehetős elszántsággal politizált.- Egy szóval sem mondtam azt, hogy a politika bűnös dolog. Ám arra törekedni kell, hogy ne lehessen elkülönült struktúra a társadalmon belül. Az elmúlt években, amikor egy rendkívül kiegyensúlyozatlan társadalomban éltünk, a környezet- védőknek nagyon nagy szükségük voit jogokra. Ezek kivívása érdekében szoros együttműködés jött létre köztük és a politikai ellenzék között. De én akkor is azon az állásponton voltam, hogy ez a szövetség csak időleges lehet, és egy normálisabb helyzetben az utak szétválnak. Miként vélekedik a hazai Zöld Pártról? — A Zöld Pártot — kivált a legutóbb alakultat — olyan kezdeményezésnek tartom, amit elsősorban volt kommunisták hoztak létre, bizonyon mértékben hatalom- és pozi- ciómentés, illetve a környezetvéde lem ellenőrzési kíseriete gyanánt. Erre az adott lehetőséget, hogy & súllyá! és befolyással rendelkező környezetvédők nem ezt az utat választották. — A közvélemény joggal várná el, hogy egy világszerte ismert környezetvédőnk hatalmi, döntési pozícióba kerüljön, hogy végre próféta legyen saját hazájában — Abból az elvi megfontolásból, amit elmondtam, úgy hiszem, ha ma, itt Magyarországon a környezetvédelmet szeretnénk jobbá tenni, akkor a civil társadalmat kell ezen a téren erősítenünk. Ezért, bár lett volna rá lehetőségem, nem indultam a választásokon, és nem áll szándékomban kormányzati tisztséget elvállalni. — Nálunk eredménnyel járt a tiltakozás, de Bősnél, ha kisebb ütemben is, tovább folyik az építkezés... — Ha pusztán technikailag nézzük a kérdést, akkor Nagymaros elhagyása értelmetlenné teszi a tározó létét. Ez még akkor is a bősi elképzelések újragondolását kívánná meg, ha az netalántán gazdaságos is volna, és nem lenne káros a kör- j nyezetre. Gondoljon csak vissza, ; hogy nálunk is milyen nehezen ! ment... Mindenesetre én bízom j benne, hogy most, a választások ' után odaát is elindul egy, a politikai \ struktúra átalakítására is kiterjedő j folyamat, ami a vízlépcső kérdésében ugyanolyan eredményre vezet, mint nálunk Műszaki okok miatt ; egy-két évnél előbb a Dunát úgy j sem lehet elterelni. Politikai okokból j pedig remélhetőleg sohasem. Tódor János j Kiállításon mutatják be Győrött a hosszú ideig elzárt Szent László hermát. A győri székesegyház alapjait első nagy királyunk, Szent István rakta le. Az első írásbeli adatra a templomról Hartvik győri püspök (1088—1105) Agenda Pontificálisában lelünk. Tehát akkor mar bizonyosan állt a győri püspöki templom. A középkori székesegyháznak több kápolnája van. Közülük a leghíresebb a gótikus Szent László kápolna, amelyet az 1400-as évek kezdetén Héderváry János győri püspök építtetett temetkezési helyéül, ezért nevezik Héderváry kápolnának is. A II. világháború idején elég sok kár érte. Az 0MF közreműködésével tíz esztendővel ezelőtt eredeti pompájában felújították. Ebben a kápolnában őrzik Győr egyik legnagyobb kincsét, az európai ötvösművészet remekét, Szent László hermáját, amely Győr jelképévé is vált Szent László ezüst, aranyozott, sodronyzománcozott ereklyetar tója a Báthoryak kincstárából került Nagyváradra. Onnan Náprági Demeter egykori erdélyi püspök 1600 táján hozta Győrbe. A Szent László herma telte hetően a Kolozsvári testvérek alkotása, és műhelyük első ismert darabja, amely a XIV. század utolsó negyedében készülhetett. Stílusa megegyezik a prágai Szent György szoboréval, de a művészettörténészek szerint annál stilizáltabb, ünnepélyesebb. Ugyancsak a művészettörténészek véleménye, hogy az ereklyetartó feje csodálatos kisplasztikái mű, teste pedig a magyarországi sodrony zománc-mű vészét egyedülálló remeke. I. B. miatt vitába keveredett egykori társaival és elhagyta a Duna Kört, majd kilencedmagával létrehozta az Ister nevű környezetvédelmi alapítványt. — A Duna-ügy történetileg úgy alakult, hogy először a szakértők kezdték el bírálni a problémát. A Duna Kör talán legfontosabb tevékenysége az voli hogy ezeket a problémákat közvetítse a lakossághoz, másrészt pedig az hogy alternatív elképzeléseket dolgozzon ki. Néhányan úgy gondoltuk, hogy a mozgalmi aktivisták és a szakértők együtt tudnak majd működni. Ez azonban egyre kevésbé ment, amiben szerepet játszott az a politikai vihar, amely végigsöpört az országon, s nagyon sok aktivistát magával vitt. Rá kellett jönnünk, hogy szűkebb körben, összefogottabban külső támogatókat szerezve, a szakértői munkát magasabb színvonalon lehet végezni. Erre alakult az Ister. — Mivel foglalkozik az Ister? — Az Isterben magyarok dolgoznak, de úgy hívjuk, hogy Kelet-európai Környezetvédelmi Kutatások Alapítvány. Úgy gondoljuk, a régióban nagyon sok a párhuzamosság, ezéri összehasonlító tanulmányokat szeretnénk készíteni más országok szervezeteivel karöltve. Az első és legfontosabb kutatási terv az osztrákokkal és a szlovákokkal közösen indított háromoldalú Duna Nemzetközi Természetvédelmi Park elképzelés. — A hatalmat erősen befolyásolják az ipán lobbyk, nyilatkozta. Hozzátéve, hogy a rendszerváltás után is égető szükség lesz az alulról szerveződő környezetvédelmi mozgalmakra. Eszerint nem bízik semmifélepolitikai hatalomban? —Az előző, totális hatalom háborúban állt a lakossággal. Remélem, hogy most majd egy társadalmi kompromisszumot kereső folyamat fogja jellemezni ezt a viszont. Ez persze nem jelenti azt, hogy az érdekek azonosak lesznek. A politikai struktúrák egyik fontos eszköze a hatalom, amelynekfő forrása éppen az az erőszakos technológia, ami a környezetvédelmi problémákat okozza. Ezért aligha várható el a politikai struktúrától, hogy kezdeméA lepkegyűjtő: Gergely Róbert A pályafutás jelentős állomása j Fowies világhírű regénye, a Lep- I kegyűjtő a filmváltozat után megélte } a színpadi feldolgozást, és nem má- ; suti, mint Magyarországon. A Fővá- i rosi Operettszínház Zsebszínházában mutatták be. A szerző maga el j lenőrizte Róna István fordítása alap- ! ján Vas-Zoltán Iván adaptálását, ak' ■ a rendezésre is vállalkozott. Segítő- : je ebben a darabban Gyuricza j Klára, a színház dramaturgja volt. | Ezt a művet lehet kriminek vagy büs-szomorú szerelmi történetnek olvasni. Hiszen párkapcsolat-te j remtésünk ellehetetlenülésérői I szói. Azt pedgi talán még megnyug - ; vassal is konstatálhatjuk hogy ez j nem csupán legutóbbi negyvenhá- j rom évünk „terméke . Vagyis j nemcsak a kontraszeiekció, a valód! j társadalmi mobilitás hiánya az oka, I de az lehet a két nem közötti kap csolal szegénysége is. És ezt nem : lehet a korszellemre fogni, inkább magunk kellene keresni a hibát, ha vállalnánk De nem ezt tesszük. Helyette álmaink, vágyaink ketrecébe zárjuk magunkat, szorongásaink, félelmeink ketrecébe. A bemutatót a jövőben biztosan j még nagyon sok előadás követ. A ; darabon kivül kétségtelenül vonz- j erőt jelent Gergely Róbert kitűnő j alakítása is. A művész pályafutásának jelen- tős állomásához jutott ezzel a sze- [ reppeí. Most nem szépfiút, hanem j egy alkatával és egyéniségével ellentétes figurát kell megjelenítenie. Ő, a leány- és asszonyszívekeí dobogtató szépfiú, ebben a szerepben pszichopatát jelenít meg, olyan mélységben, hogy Antony Parkins j Psicho-beli alakítását juttatja j eszünkbe, a vívódót, a szánandó! akit rettenetes tettét szemlélve sem tudunk elvetemült gyilkosnak látni. Nem, mert ö a tragédia tragikus főhőse és nem az áldozata Ezt a Lepkegyűjtőt Gergely Ró- j bért alakítását nem lehet egyköny- nyen elfelejteni. Józsa Ágnes Bán Zsuzsa: Tájkép S zelíden zöldellő szőlőbaráz dás dombhátak, virágzó gyümölcsfák, színpompás tulipánok a házak előtti kiskertekben — ilyen ez a táj. Akinek errefelé visz az útja, legszívesebben kiválaszta ná valamelyik portát magának, hogy odaüljön egy terebélyes lombú diófa alá szalonnázni, enyhe tavalyi bori kortyolgatni melléje. — Jó lehet itt élni... — gondolja, aki erre jár. Megmosolyogja a kerítés tetején lustán ballagó szürke macskát, és mindenre gondol, csak arra nem, hogy a kecses kis állat nem is olyan sokára görcsök között fetrengve fog kimúlni, mert mérget evett. Nem gondol arra. hogy a sok vegyszerezéstől mérgezett a talaj, a levegő! és minden, ami itt terem. A piacra hordott zöldség, paprika, paradicsom, a mosolygó gyümölcs. Akik itt élnek, nem sajnálták a pénzt mérgekre és vegyszerekre, hogy biztos legyen a haszon. — Megvettem — mondják egymásnak — ennyit, meg ennyit, de megéri. S közben mennek az évek, és nem figyelnek fel valamire. Hogy minden második házban van egy idegbeteg. Vagy alkoholista, ami eredőjét tekintve ugyanaz. Az országos átlag nem lebecsülendő világviszonylatban, de az itteni helyzet azt is meghaladja. Statisztika nincs, itt ebből a szempontból nem végeztek felméréseket. Pedig elméletileg jó a levegő. Ide nem jut el a város forgalmának zaja. Itt diófák vetnek hűvös árnyékot nyári melegben, cseresznyefák érlelik édes gyümölcsüket, puha léptű macskák sétálnak át az udvarokon. És egyre több sápadt arcú ember jár rendszeresen ideggyógyászati kezelésre. Valamiért... Virágoznak a fák. Aki erre jár, talán szeretne megállni és ittmaradni. De ha beiátna a házak mozdulatlan függönye mögé, ha tudná, hányán élnek itt fiatalon leszázalékolva... Akkor is mély lélegzetet venne, amikor elszántan és vadul permetezik a fákat? Mérgekkel, és nem veszik észre, hogy elsősorban saját magukat mérgezik. A férgek immunissá váltak az évek során, a madarak pedig, a madarak, akik pusztíthatnák őket, elmenekülnek erről a környékről. Meg is tesznek ezért mindent, nehogy kárt tegyenek. Logikus. Helybéli logikával mérve... Dénes bácsi Mostanában sokat gondolok Dénes bácsira. Sütő András Mese és reménység című írásának unó kái után sóvárgó hősére, aki az utolsó napjaiban mesékkel táplálta lel két, erejét. Árvasággal el volt látva, szomorúságból is jutott’neki bőség gél így hát vidámságra vágyott. Meg akarta magát kacagtatni, ezért kert szomszédjától tréfás meséket. De minden hiába. Nádszálreménye egy napon elfogyott. Dénes bácsi szerettei először rá vártak, aztán belőle lett fehér torony. Hétesztendei hadifogság után hazakerülvén, elvesztette nagyobbik lányát, később a feleségét. Második lányát messzire vitte a férje, s megfeledkeztek a hovátartozás visszafelé vezető útjáról. Újabban megszaporodtak a Deák Dénes bácsik, meg a félszárnyú özvegyasszonyok, akiknek fiai, unokái messzire menekültek, s ki tudja látják-e még egymást valaha. A kiüresedett házakban úgy tesznek, mint Dénes bácsi, ünnepek táján befűtenek, ágyneműt cserélnek, hátha vendég áll a házhoz. Úgy várják szeretteiket, véreiket, mint a Messiást. Dénes bácsi belefáradt az unokavárásba, reménye elfogyott. Várakozása olyan volt, mint a fehér torony, messzire látszott. Övéi mégsem mentek még a temetésére sem. „Azt gondoltam, hogy unokák, s nagyszülők egymás szeme láttára fogják itt leélni az életüket. Nem így történt. Reménykedünk, s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeik, s unokáik után az öregek” — írja Sütő András. A tárgyak is megváltoztak ezekben a reményt dermesztő időkben. Még a harangok is. Hajdan a toronyból Ferenc Jóska vitte volna ágyúnak, de kútba zuhant. Később újra felszínre került, farkasriasztó lett a csikó nyakában majd karácsonyi angyalok jöttét jelezte a nagymama kezében. De mióta az angyalok is kihaltak arrafelé, egészen új szerepet kaptak: eljárnak följelenteni a magyarul megszólalókat. A nyakba akasztható nyelvi felügyelők csúfondárosan nyelvet öltenek még az íróra is, aki poétikus naívsággal azt gondolta, ha kézen fogja unokáját, és bebarangolja vele az anyanyelv birtokait, a sajátosság méltóságának elemi, emberi jogával zengi majd életrevalóságát az édes anyanyelv. A havasok közül, a haranglábak mellől, a balladás folyók partjairól számolatlanul menekülnek a kétségbeesettek, a reményüket vesztettek, az emberi méltóságukban megalázottak. Maradnak az öregek, a félszár- nyúak, riadalmukkal és magányukkal. Tiszta ágyneműt húznak, befü- tenek. Kiállnak a kapuba, várakoznak. Még mindig reménykednek. Zágoni Erzsébet Végvári Miklós tollrajza. A sóstói múzeumfalu: egy szegényparaszti lekóház, Tiszabecs, épült 1843-ban —mw^—a tnagyarorszap hétvégi melléklete —^— II Kelet 1990. július 28. m-inunimnnuí« 7 Egy majdnem kétszeres Nobel-díjas „Értelmetlen a bősi tározó léte...”
