Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-27 / 175. szám
1990. július 27. Kelet-Magyarország 3 Árva traktor állt magában Pusztulásra ítélve Típusa: K—701, vásárlás éve: 1979. március 9. Vételára: 929 500 forint. Ereje teljében motorja 300 lóerős volt, mikor elérte végzete, értéke már a nullával volt egyenlő, a kartotékok tanúbizonysága szerint „Leégett, a nyomokból következtetve, az a traktor, amelyik már hónapok óta gazdátlanul vesztegelt a Ke- mecsét Nyírturával összekötő műút melletti Kemecse-Pap- tag nevű táblában. Nézzenek már utána, ki az a nagyvonalú tulajdonos, akinek mindegy, hogy egy géppel többje, vagy kevesebbje van!” Így dohogott a keme- csei Liba József, aki személyesen kereste fel a szerkesztőségünket, méltatlankodásának hangot adva, felhívja figyelmünket a szomorú sorsú traktor-monstrum ügyére. A titokzatosnak tűnő esetet felgöngyölíteni elinduló, és a nyomozást a feltételezhetően legvalószínűbb tulajdonosnál kezdő újságíró legnagyobb meglepetésére a kótaji Egyesült Erő Tsz. irodájában a fátyol az első kérdés után azonnal lehull. — A traktor a mienk volt — ismeri el Bállá Gábor, a nagyüzem termelésének legfőbb irányítója — sajnos igaza van a bejelentőnek, hogy hosszú ideig a tábla szélén árválkodott az a gép és az is igaz, hogy majd két hónappal ezelőtt leégett. A tűz oka lehetett villámcsapás is, de valószínűbb — a vizsgálat is ezt mondta ki — a gyújtogatás. A közelben az eset előtt nem sokkal egy szalmakazlunk égett le. Munkástanács Önálló gazdaként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében jelenleg tizenkét munkástanács létezik, kettő pedig mostanában alakul. A vezetők a napokban tartottak értekezletet, ahol értékelték a Munkástanácsok Országos Szövetségének két héttel ezelőtt tartott nagygyűlését. A szabolcsi küldötteknek sikerült a tizenöt fős országos választmányba két személyt delegálni, így a megyei érdekeket Molnár József, a Nyírmadai Állami Gazdaság, és Fesztory András, a HAFE munkástanácsának elnökei képviselik. Az országos tanácskozáson az MOSZ programnyilatkozatát kiegészítették két szabolcsi javaslattal. A megyében a munkástanácsok egyik célja-a gyáregységek önállósítása. ugyanis ezeket a telepeket budapesti központból irányítják, s a nyereséget is ott teszik zsebre, miközben e kisvállalatok a saját lábukon is meg tudnának állni. A másik fontos kérdés a föld, ezen a területen is szeretnének eredményeket elérni. A legfontosabbnak tartják a tsz-tagok tulajdonosi jogainak megvalósulását, amit viszont nem igazán tudnak gyakorolni, mivel több helyen a vezetők döntenek a tagságot is megillető kérdésekben. További húsbavágó probléma, a földek adása- vevése. Vannak akik nem akarják, vagy nem is tudnák megművelni azokat. Előfordulhat azonban, hogy néhány vállalkozó gazda kezére óriási területek jutnának, melyeket napszámosokkal műveltemének. Hová vezet mindez? Több dolog tisztázásra vár még. (bojté) A gép utolsó hónapjainak a története az alábbiak szerint alakult. December volt, karácsony után kiengedett a föld fagya annyira, hogy dolgozni lehetett a földeken. Az öreg K—701-est is kivezényelték a Pap-tagba szántani. Nem sok földet forgatott alá, amikor tönkrement a kormányművé, aminek következtében irányíthatatlanná vált a gép és tovább moccanni sem tudott. Vontatni nem lehet az ilyen derékban csukló monstrumot, csak egy komoly daru segítségével lehetett volna a telepre beszállítani. így maradt az ominózus helyszínen, egyelőre. Addig is a tönkrement alkatrész beszerzéséről akart a műszak gondoskodni, ám olyat égen-földön sem kaptak, mivel tán ennek a típusnak a legrosszabb az alkatrészellátása. Teltek a hetek, hónapok s a javíthatatlan gép a határban állva egyre csupaszabb lett. Lelopták róla a MÉH-ben értékesíthető alumínium alkatrészeket, a lámpákat és kihasították, a gumijait, majd május végén egy délelőtt minden valószínűség szerint felgyújtották. A megyei tűzoltóparancsnokság, amint az általa készített jegyzőkönyvből kiderül, a május 29-én 9 óra 40 perckor történt tűz keletkezési okaként gyújtogatást állapított meg, melyről értesítette a rendőri szerveket. A rendőrség nyomok hiányában tettest nem talált. Az Állami Biztosító a helyszínen, július 19-én felvett jegyzőkönyve szerint pedig a 90 000 forint értékű roncsot a helyszínen szétvágták, elszállították és ócskavasként értékesítették. így végezte tehát a kiszolgált öreg óriás, melynek csúfos véget ért sorsához még hozzáfűzte a téeszvezető: — Hivatalosan ugyan nem, de — elismerem — erkölcsileg elmarasztalható a té- eszünk is. Be kellett volna szállíttatnunk, akármennyibe került volna, a traktort a telepre. Szétbontva egy része alkatrészként tán értékesíthető lenne. Az sajnos biztos, hogy egy napig sem szabad kinnhagyni semmit a határban, mert azt azonnal megrongálják vagy ellopják. Volt már ilyen esetünk, tanulhattunk volna belőle. Talán megérdemelte volna a vén csataló, hogy telephelyén, a majorban érje utói a csöndes szép halál. Tragikus vége nagyobb gondossággal elkerülhető let volna. Béke poraira. G. B. Szerencsi boltosok Szabolcsban Megyénkben először Záhonyban épített hús- és élelmiszer szaküzletet a szerencsi Állami Gazdaság. Az üzlet havi forgalma átlagosan 800—900 ezer forint között mozog. A boltban az AG. húskészítményei, a szerencsi cukorgyár termékei, az ÁGKER-, valamint mirelit áruk is kaphatók. Az AG. megyénkben második boltját Kisvárdán közel 200 négyzetméternyi alapterülettel nyitja meg hasonló termékekkel. (vinezé) Egy hárompárti megállapodás háttere — Vita a földtulajdonról Verseny helyzet a földeken? DR. KÁVÁSSY SÁNDOR, Kisgazdapárt: — A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földosztásról szóló 1945- ös és 46-os jogszabályok úgy rendelkeztek, hogy az 1000 holdat meg nem haladó nagybirtokból 100 hold maradhat a tulajdonosok kezén, a parasztbirtokokból 200. az ellenállók pedig 300 holdat kaphatnak. Ide kell visszatérni. a gyökerekhez. Igazságot, csak úgy lehet igazából tenni, ha sérelem senkit nem ér. Ezért ragaszkodunk kiindulási álláspontunkhoz, hajszálnyira sem térhetünk el a 47-es alapoktól. — A megállapodás most kimondja: a törvény kedvezményezettjei elsősorban a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó néprétegek, vagyis azok, akik jövőjüket az ágazathoz kötik, továbbá a korábbi méltánytalanságok és sérelmek elszenvedői. Tehát ez nem egy automatikusan végrehajtható törvény, automatikusan helyreállítható állapot lehet.. . — A mi programunkban kulcsfontosságú az önkéntesség. Ez a törvény nem kötelező erejű, tehát nem arról | van szó, hogy a régi tulajdoA termőföld tulajdonrendezéséről szóló törvénytervezet régóta vár a parlament jóváhagyására, ám az egymást követő változatok még mindig nem kielégítőek minden érdekelt számára. A hét végén egyezségre jutott három koalíciós párt közös elképzelése közelebb hozta a megoldás lehetőségét. Az ezzel kapcsolatos véleményekről kérdeztünk két Sfcabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőt. nos köteles visszavenni korábbi birtokát (mint például 1919 augusztusában volt, amikor kötelezték arra). Azt akarjuk. hogy aki vissza akarja venni, az visszakapja. Arra. hogy mennyien akarják majd. még nincs adat. — Mégis, mit gondol ön, milyen hatása lehet a mai magyar falura, a mai mezőgazdaságra, a tsz-ekre? — Annyi idő. ami rendelkezésünkre állt. még nem volt elég. hogy a szociológiai hatásokat is felmérjem. A törvény társadalmi hatása külön kérdés. Mindenesetre szerintem a földvisszavétel nem lesz olyan arányú, hogy az létalapjaiban veszélyeztetné a tsz-eket, állami gazdaságot. Például, ha arra a térségre gondolok, amit én közelebbről is ismerek, mondjuk Kölese. Sonkád, a Paládok f lőbb csak néhány tehén tűnt fel a folyó közepén. Fejüket magasra tartva taposták a vizet, szemmel látható volt, hogy a szarvasmarha faj nemzedékeken keresztül csak a vályúban, pontosabban az önitatóban találkozik az őselemmel. Jobbnak is látták a parthoz evic- kélni, kilábalni azonban nem voltak képesek a meredélyen. Alig telt el néhány perc, további kávébarna fejek kerültek elő a kanyart elfedő bokrok mögül. „Fürdetik a csordát?" — értetlenkedtek. A gátőr, egy pecás, meg a közeli erdei kisvendéglő tulajdonosa állt aggodalmaskodva a zsilip fölötti gáton. „Nemigen" — gyanakodott a gátőr. „Bolond ember, aki ebbe a vízbe behajtja a barmot. Magas a part, nem tud sehol kimászni.”' Tényleg nem tudtak felkapaszkodni. A kétségbeesés rövid bömbölésekké változtatta a máskor oly szelíd tehénbőgést. Párosúj- jú patájuk gomolygó iszapot kavart fel a partszegélyen, a meder közepén azonban láthatóan nem ért le a lábuk. A sárga vizitök nagy levele belerongyolódott a sáros vízbe Egyre dultabbá vált a folyómenti zöld. >rA gazdaság marhája ez,” — vélte a gátőr és mind nyugtalanabbá lett. „A túlparton van a tanya, ezeket vülanypásztorral őrzik.” Csordamagány Hamarosan kiderült azonban, hogy van gulyás is. Ráérős léptekkel érkezett a híd irányából. Megállt a vízparton, feljebb tolta a sapkáját a fején és azt mondta: „a fene enne meg benneteket." A gátőrnek elfogyott a türelme, cifrát káromkodott. „Hát szólj neki, te ... Hogy gázoljanak lejjebb, ott ki tudnak kapaszkodni! Les-fel szaladgált a parton, és tehetetlenségében válogatott szitkokat szórt a gulyás fejére. A túlparton még egy gulyás bújt elő a burjánzó zöld dzsungelból, az szólt vissza neki: „mondhatsz ennek akármit, nem érti a magyar szót. Külföldi marha. Ügy hozták ide.” A gátőrnek több se kellett.” A magyar marha tán többet ért tőletek. Csak botot, meg ugatást kap." A tehenek fáradtan pihegtek a bokrok alatt. Legtöbbjük talajt talált a lába alá, egy kettő úszkált csak a közepében. A gátőr felrohant a zsilipre, és magával hívta az egyik pecást. Izzadton tekerték a zsilip tinójának kerekét. A csatornában azonnal meglódult az ár, és néhány perc alatt arasznyit apadt a folyó. A gátőr fáradtan morgolódott tovább, a gulyások is. Néhány tehén elérte a lejtőse bb részt, és kikapaszkodott. Az örömöt azonban a gátőr hamar le- lohasztotta. „Itt fognak megfázni a drága import- marhák. Ha az enyém lenne, megszakadna a szívem. Ezektől persze beleriadhat az egész csorda a folyóba." A telepvezető, meg egy másik ember már sokkal idegesebben érkezett. Sikerült segítségért telefonálni időközben — mondta egyikük. A vendéglőtulajdonos is eltűnt a liget irányában, ahol cége „üzemel.” 4 pecás is szedelőzkö- dött. A gát tetejéről mégegyszer visszanézett. A melegség, a nyár, a nyomasztó csendesség tovább ült a tájon. A tehenek, mintha tudták volna, hogy vége a nemszeretem fürdőzésnek, hallgattak. Az egyik gulyás magyarázkodása hallatszott még: nem is tudom hogyan törhették át a villanykarámot ... A pecás irodalomkedvelő ember volt: amint tovaballagott, egy Ady vers sorait morzsol gáttá: „siratják a semmit, a másét. A gróf tán épp agarász...” Esik Sándor — tehát a Túrhát vidékét és a Tiszahát térségét — ott többen is fel vannak készülve. hogy adandó alkalommal birtokukat visszavegyék. De ez korántsem akkora tömeg — legalábbis a jelenlegi információk szerint —. hogy közvetlenül veszélyeztetné a most meglévő gazdasági egységek létét. Viszont egy versenyhelyzet fog majd előállni az állami gazdaság, a tsz és a magángazdaság között, aminek szerintem nagyon kedvező hatása lesz. Kiderül az is. hogy melyik forma életképes és melyik nem. ha mindegyik csak magára számíthat. Nyilvánvaló, hogy az átállás közben lesznek nehézségek, de a jövőre vonatkozó konkrét eshetőségekről ma még korai nyilatkozni, ahhoz több ismeret kellene. — Végül Is örömmel fogadja- a pártok megállapodását, annak alapján el tudja képzelni a jó megoldást? — A megállapodást sokra értékelem. A közös frakcióülésen fel is szólaltam, s elmondtam: a földkérdés megoldásának történelmi jelentősége van, és megítélésem szerint az nem is csupán valami provinciális magyarországi ügy. Nemzetközi súlya van. Tudniillik, ha következetesen hajtják végre, akkor — a ma is itthon lévőkön kívül — nyilván sokan fognak hazajönni a volt tulajdonosok közül, akik most a világ minden táján élnek (és akik között nagyon sok derék és jóravaló ember van. akik a nyugati világban is jelentős pozíciókra tettek szert), és akikben él a honvágy. Remélhető. hogy sokan közülük hazahozzák a szellemi tökét, tehát a hozzáértést, és hoznak haza anyagi tokét is. Ennek kedvező esetben a mar gyár mezőgazdaság szempontjából nagy lehet a jelentősége. Elképzelhető ugyanis, hogy az így létrehozott gazdaságok mintául szolgálhatnak. összességében tehát a megállapodás azért jó. mert a három párt koalíciója továbbra is működhet, hiszen a földkérdés, amely a kisgazdák számára alapvető, az együttműködés rejtett bombája volt eddig. De van még az ügynek egy további politikai oldala is. amiről — szerintem — az emberek nincsenek felvilágosítva. Ez pedig az. hogy a rendkívül nagy bajban lévő országunk anyagi támogatásra csak a Nyugattól számíthat Az pedig köztudott, hogy egyedül egy kereszténydemokrata koalíciót támogatnak. A koalíció léte—nem léte az egész ország sorsának kulcskérdése. Ezért is fontos volt a megállapodás. Most minden olyan dolog. ami segíti a koalíció fennmaradását, a koalíció eredményes működését, az — mondhatjuk — nemzeti érdek. VARGÁNÉ PIROS ILDIKÖ tsz-elnök. az Agrárszövetség támogatását is élvező független képviselő beszélgetésünk idején még nem ismerte a pártok megállapodásának részleteit, de korábban több kisgazda képviselővel cserélt eszmét a lehetőségekről. — Tudjuk, hogy a kisgazdapártnak kulcskérdés a 47- hez való visszatérés, mert ezzel nyertek szavazatokat a választáson, azonban a 47-es állapotokhoz való visszatérés pontos értelmezése még mindig várat magára. Lehetne kompromisszumokat találni, és akkor közös lehetne a célunk: az agrártermelés fejlesztése és az ott élő emberek érdekeinek képviselete. Csak ez lehet a mai — kisgazda- párti miniszter irányítása alatt működő — Földművelésügyi Minisztérium célja is. ugyanaz, mint az Agrár- szövetségnek. A 47-es állapotokkal foglalkozó értelmezést kellene olyan alapokra helyezni, ami a falun élő emberek többsége várakozásának megfelel, és nem a földtől már régen távol élő. azzal nem foglalkozó régi tulajdonosok vagy örököseik érdekeit szolgálná. — Tehát a ma is földműveléssel foglalkozó emberekkel jobban siót tudnánk érteni, akkor is, ha visszakérik hajdani földjeiket? — A mai realitásokat és nem egy formális megoldást szeretnénk. Nem zárkózunk el semmilyen igazságtevéstől, nem idegen tőlünk a föld visszaadása sem, ha azokkal tudnánk megbeszélni, akik ma is a termőföld közelében élnek. Ez volna egy jobb megoldás, mert ma már mi csak együtt lehetünk felelősek a termőföldért. Ha azokkal keresünk közös nevezőt, akik meg akarják azt művelni, nem okozhatnak a tárgyalások áthidalhatatlan feszültséget. Számunkra nem azok földhöz juttatása okoz gondot, akik ma is a földdel foglalkoznak, hanem azoké. akik azzal ma már semmilyen kapcsolatban sincsenek. Mindezek természetesen csak előzetes gondolatok, hiszen most egy hárompácti megegyezésről van sző. nem pedig törvényjavaslatról, és annak végrehajtási utasításáról. amelyek majd a tárgyalási alapot valójában képezik a parlamentben. Marik Sándor
