Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-23 / 171. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. július 23. Tübb mini huszfcilés a Mopdiile-hal Á leveleki Egy szobor feltámad „A téglatörm&lékben találtam..." rekord poty ka! Van. aki számára egy tízkilós potyka sokéves horgászpá- lyafutása után la csak elérhetetlen vágy marad. Az idei nyár eddig eltelt he­teiben a leveleki vi­zen a tízkilós ponty már nem különöseb­ben nagy szám, kis túlzással szakmány­bán fogják az ekko­ra, és a még na­gyobb példányokat. Nem tudni, mit tar­togat még hátra a tározó, ám az már az eddigiek tükré­ben is bizonyos, az idei a nagy leveleki pontyozás eszten­deje. V Nemrégiben két ti­zenkét kilogrammos ponty és boldog tu­lajdonosuk képét adtuk közre lapunkban, 'majd egy harmadik, tizenkettest is bemutattunk. Most egy még nagyobb hor­gászélményről számolhatunk be, amelynek két főszereplője látható felvételünkön. A labdarúgó-világbajnokság zá­rónapján látogatott ki a tóra Péter Tamás nyíregyházi hor­gász. Testvére építkezik a tó­parton, neki kellett a segítség. Persze a munkát így tervezték meg, hogy közben jutott idő a kikapcsolódásra is. A délelőtti szórakozás különösebb siker nélkül ért véget, csak néhány kárász került a szákba. Üjra munka következett, majd négy óra körül ismét a víz. Száraz tengeri és pufi került a horog­ra, majd egy nagy suhintás után jöhetett a várakozás. A tó le­veleki partján is szaladgált a szél, amikor egyszer csak a ka­pásjelző csipesz emelkedni kez­dett és megállt a Shakespeare- bot végénél. Erre várt a bot má­sik végénél ülő Péter Tamás, és ahogyan kell, bevágott. Majd elégedetten vette tudomásul, hogy a 30-as Turbó zsinór vé­gén van valami, nem holmi ap­rójószág. Megkezdődött a küz­delem, az akkor még nem látott ellenféllel. Jó tíz perc múlva egy hagy' burványozás közepette megvillantotta magát az ellenfél, már tudni lehetett: remény van az „életem nagy halára”. Köz­ben már négyen is a vízben áll­tak, hogy ha kell, segítsenek. Majdnem baj is történt, a foga­dóbizottság megzavarta őkéimét, aki tett egy nem túl meggyőző és sikertelen kitörési kísérletet. Am a jó öreg háromhatvanas Shakespeare-bot, a Daiwa orsó, no meg a horgász is jelesre vizs­gázott ,és a hal egyre közelebb került a szákhoz. Még félóra sem telt el a fárasz- tásból. amikor siker koronázta az ügyködést: segítséggel és ha nem is könnyen, de csak a szák­ba került a nagy hal. A parton aztán igazán nagy volt az öröm, onnan már nem menekülhetett a leveleki rekordponty. Hatalmas példány volt. amely­nek természetesen megvannak a pontos adatai: a súlya 20,17 kg, a hossza 78 cm, a legnagyobb át­mérője 90 cm. A tisztítás után derült ki. hogy majd 6 kg ikra volt benne. A feje preparátorhoz került, talán már készen is van a tró­fea, amely tulajdonosát emlé­keztetni fogja majd a Mondiale ’90 döntőjének napjára. Nem a nyugatnémetek világbajnoki cí­me miatt. Mán László Egyre kevesebben emlékeznek rá, mégis mind többen beszél­nek róla. Hosszú időn keresztül csak lexikonokban olvashattuk a fogalmat, majdnem elfelejtettük, pedig lehet, hogy nemsokára névadója lesz Nyíregyházán egy térnek. Az országzászló szob­ráról van szó, amelynek egy da­rabját állítólag az egyik kert­ben látták. A kőfejre Solymosi Míbályné olvasónk hívta fel a figyelmet. — Egy ismerősömmel beszél­gettünk az Országzászló térről, s azon meditáltunk, vajon a ré­gi helyett lesz-e új országzászló valamilyen szoborral. Kérdezte, hogy ismertem-e a régit, mert az egyik szobor fejét látta kité­ve a kertben. Természetes, hogy emlékszem a két alakra, akik tartották a cimerpajzsot, hiszen 1947 óta a Kálvin, illetve a Lenin téren lakom. Elmentem megnéz­ni, s amennyiré visszaemlék- szem, szerintem valóban az le­het. A megadott címen tényleg ott van a szobortöredék. A kis kertben, virágok közt némán fo­gadja a belépő idegent. Tulaj­donosa egy fiatalember, Iklódi László. — Fogalma sincs, hogy hol le­hetett ez korábban, mely szo­bornak a része. A ház előtt ta­láltam téglatörmelékek között, s megesett a szívem rajta. Sajnál­tam volna, ha szeméttelepre ke­rül. Mindennek két éve, ugyan­is 1988-ban leltem, s behoztam kerti dísznek, öntől hallom elő­ször, hogy mi lehet ez. Ha arról lenne szó, hogy újra össze lehet rakni, odaadnám szívesen a vá­rosnak. \ Valószínűleg sok olvasónkban is felvetődik a kérdés, hogy: ez a fej valóban az fej? Nyíregy­háza történetének egyik legjobb ismerőjéhez, dr. Margócsy Jó­zsef nyugalmazott főigazgatóhoz fordultam segítségért. Amint be­engedett az ajtón, megkérdezte: — Le van törve a szobor orra? Döbbenten néztem rá. A fény­képet még nem mutattam meg neki, akkor vajon honnan tud­ja. Jocó bácsi hamar megadja a magyarázatot: — A telefonbeszélgetésünk után elővettem az országzászlóról szó­ló feljegyzéseimet. Találtam egy levélrészletet, amelyet 1981. no­vemberében írt nekem Dienes István, aki műszaki rajzoló volt, de írt verseket, novellákat, vár­megyei monográfiát is szerkesz­tett, majd végül a tervezőirodá­tól ment nyugdíjba. István bá­csi valamilyen apropó kapcsán Az a bizonyos fej — orr nélkül azt írta nekem, hogy amikor le­rombolták az országzászlót, az egyik alak fejét elkérte, de mi­vel 15—20 kg volt, hazament a bicikliért. Mire visszaérkezett, valaki leverte az orrát, s így megcsonkítva tartja a háza fa­lánál. Tehát minden valószínű­ség szerint ez a fej az egyik alaké lehetett. Dienes István 1986-ban halt meg. Üresen maradt lakása, amely most is elhagyatottan áll •a város szélén fáktól, bokroktól elrejtetten. Sajnos csak én ta­láltam oda nehezen, a falakból kitépett gipszdíszek helyei, az összetört üvegek, a szétszórt hulladékok arról árulkodtak, hogy vandál pusztítók kedvenc helye lett a gazda nélkül maradt otthon. így valószínűleg a ron­gálás során kerülhetett a kőfej . is abba a törmelékbe, amelyből végül Iklódi László megmentette. Vajon ezzel véget ért a fej ka­landos útja? Ahogy Pista bácsi elvitte a fejet, úgy más is vihe­tett el a szobrokból egy egy dara­bot. Azt is beszélik a városban, hogy néhány közintézmény pin­céjében meglelhetők a szobortö­redékek. Valóban így van? A két alakot össze lehetne még állítani? Kérdések, amelyekre most még nem tudjuk a választ Legalábbis most még nem. . . M. Magyar László Harc a forintokért Tallózás az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának kilencedik ülésnapján készült jegyzőkönyvben ELNÖK: A kormány költség- vetési egyensúly javítására vo­natkozó határozati javaslatai­val összefüggő általános vitát folytatjuk. Szólásra következik Vargáné Piros Ildikó a függet- len csoportból. Átadom a szót. VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független) : A legelmaradot­tabb térség, Szatmár képviselő­jeként kifejezetten az agrárter­melést, érintő hatások szem­pontjából szólok: s mint olyan is. aki az agrárszövetség állás­pontját képviseli. Ügy ítéljük meg. hogy az előttünk lévő intézkedési ja­vaslatcsomag a múltbéli, sok­szor ostorozott állampárt meg­oldási variációnak megfelelően továbbra is egy egyismeretle- nes számtanpélda megoldására emlékeztet. Kísértetiesen ha­sonlítanak ezek az intézkedé­sek a Rákosi-időben történt (erős zaj a jobb oldalon) pad- láslesöpréshez, vagy az előző kormányok kényszerintézkedé­seihez. ahol a megoldás is azo­nos volt . . . Most már feketén- fehéren áll előttünk, hogy a kormány a 'Kisgazdapárt meg­alapozatlan politikai törekvé­seit milyen gazdasági eszkö­zökkel próbálja kikényszeríte­ni, tekintet nélkül az intézke­dés beláthatatlan következmé­nyeire. Általánosságban hibás­nak tartjuk azt a kiindulópon­tot, amit az intézkedési javas­lat tükröz. Miközben a világpiacon a me­zőgazdasági támogatások ver­senye folyik, ami párosul ver­senytársaink anyag-, gép-, eszközkínálatának kiemelkedő minőségével, relatíve olcsó áraival, a magyar mezőgazda­ság — számszakilag — csak a nyugati támogatás töredéké­nek megfelelő,- lehetőséggel rendelkezik. Miért hangsúlyoz tam ki azt. hogy számszakilag0 Azért, mert a magyar mező­gazdaság nemcsak hogy nettó költségvetési befizető, de egyre feszítettebb mértékben járul hozzá az ország gazdasági ter­heinek viseléséhez. Mik ezek az elemek? Az árrendszer, a jövedelem- és keresetszabályo­zás, az elvonások, támogatások rendszere, a hitelpolitika, a de­vizagazdálkodás. Ilyen ország a világon egyesek szerint csak négy-öt van. Ebből adódnak súlyos aggályaink is. E terü­let megítélésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élelmiszer-gazdaság nettó de­vizakitermelése kétszerese, volt tavaly az ország külkereskedel­mi aktívumának: termékeikért kaptuk és kapjuk az energia, olaj jelentős részét és ez a te­rület biztosítja a belföldi ellá­tást a folyamatosan romló köz- gazdasági feltételek között. (...) A kedvezőtlen termő­helyi adottságú mezőgazdasági üzemek árkiegészítésének szá­mottevő csökkenése a kiegészí­tő tevékenységek után eddig adott kedvezmények megszün­tetése következtében katasztro­fális helyzet fog kialakulni. (...) Szeretnék még szólni az intézkedési csomag Szabolcs- Szatmár-Bereg megyére gya­korolt hatásáról. Csupán a me­zőgazdaságot sújtó elvonás az itt élő kis- és nagyüzemi ter­melőktől 1,2 milliárd forintot von el. Azoktól, akik amúgyis a legszegényebbek és akik leg­inkább szenvednek a munka- nélküliségtől. Jelenleg 7200-an vannak, naponta 300—350 fővel gyarapodnak. Ismerjük az ország gazdasági problémáit. a feszültségeket, külföldi hitelezőink elvárásait tervezett felemelkedésünk ér­dekében ; mégis úgy érezzük a számla nagy részét indokolat­lanul az itt élő emberekkel akarják kiegyenlíttetni. Mi így gondoljuk, áldozatot nekünk is kell hozni a rendszerváltás ér­dekében, de egy esaholci dol­gozó esetébn ez lehet 35 ezer forint is? Ott, ahol ordít a sze­génység. és az átlagkereset en­nek kétszerese sincs? Ilyen mértékű elvonás a termelési ciklus végén, közepén, amikor a termelőknek esélyük és lehe­tőségük sincs a változásokra való reagálásra, a rugalmas alkalmazkodásra — felelőtlen­ség. (...) a múlt rendszer kirakatpolitikai elképzeléseibe sem fértünk bele, attól túl ke­letre estünk, most pedig meg- tudtuk, felesleges dolgoznunk, illetve feleslegesek '’agyunk. A változtatásra mi önerőből nem leszünk- képesek, mert a jelen­legi törvények alkalmatlanok a tulajdon, a föld kérdésének tisztázására, kapcsolatunk, tő­kénk nincs, szakembereunk is alig. Tisztelt Ház! Képviselő­társaim! Félek, hogy — ked­venc állatom közmondásból származó hasonlatával élve — ismét azt a lovat terhelik túl, amelyik húz, amelyik még húzni tudna. ELNÖK: Köszönöm. Gerbo­vits Jenő miniszter kér szót két percre. Megadom a szót. GERBOVITS JENŐ (FKgP) : . . A kisgazdapártiakat jói megbántották, hadd ne menjek el mellette. Ebben a kettős sze­reposztásban, ami nekem ju­tott — egyrészt a kormányban, másrészt a Kisgazdapártban és a Parasztszövetségben. A kor­mánybeli vitában a többi párt tagjai árgus szemmel néznek rám, amikor a búzaárat és a támogatást vitatom és próbá­lok érvényt szerezni egy tő­lem teljesen más irányú gaz­daságpolitikának. Itt pedig jól megkapom a magamét Vargáné Piros Ildikótól. Isten bizony, furcsán érzem magam, mert közben a kisgazdapártiak meg­vádolnak • „nini, a Gerbovits beült a miniszteri székbe és rögtön tsz-párti lett.” Ez a kettős szerep (Derültség). Hadd mondjam el képviselőtársam­nak: ha én ülnék abban a szék­ben, talán emberileg én is azt tenném, de én abba a székbe sohasem kerülhettem bele, ami­be ő. Az a véleményem, hogy nagyon nagy gond, hogy kell-e alma, hús. a termékek. Bizony kellenek, csak a veszteség nem kell. Az ország nem bírja a veszteséget. Hivatkozott ön ar­ra, hogy támogatják a világon. így igaz, mi is így tudjuk, csak a világnak van rá pénze, nekünk pedig nincs. (...) ELNÖK: Szólásra jelentke­zett Nagy Ferenc József mi­niszter úr. NAGY FERENC JÖZSEF (FK­gP) : (...) Pártunk programja és a politikai kérdés nem vá­lasztható szét. Én a tárca ér­dekeit messzemenően figye­lembe vettem, viszont meg kell értenie a Tisztelt Háznak is. — bár tudom, hogy az ellenzék ezt nem fogadja el — mi is kényelmesebb helyzetben len­nénk, ha az önök oldaláról kritizálhatnánk a kormányt. Ez szuverén joguk, de ha egyszer egy olyan előírás van és raj­tunk kívülálló okok miatt, hogy a költségvetést le kell faragni, akkor ahhoz kellett nyúlni, amihez lehetett. A me­zőgazdasági ágazat az. amely­hez még hozzá lehetett nyúlni, miután iparunk, a szocialista ipar ott van, ahol van. A me­zőgazdaság a szocialista ipar mellett a 70-es évek felfutása mellett — sajnos — leszálló ágazatban van és évről évre több lesz azoknak a termelő- szövetkezeteknek a száma, amelyek felszámolásra kerül­nek. Vargáné Piros Ildikó szavá­ra válaszolva: érezzük, hogy az utóbbi időszakban hisztéri­ás hangulat alakult ki. parti- kuláció a Kisgazdapárt prog­ramja körül. Miért? — kérde­zem én. Mit mondunk? Mi azt mondjuk, hogy a jó üzemek maradjanak meg és meg - is maradnak, de egyenlő lehető­séget kell biztosítani azoknak a vállalkozóknak, akik a saját ].ogon gazdálkodni akarnak és majd a jövő, a verseny dönt­se el, hogy melyik vállalkozás lesz hatékonyabb: és úgy ér­zem, hogy ebben az egyenlő versenyesélyt meg kell adni mindenkinek és az idő majd el fogja dönteni: minden kritikát, bírálatot utána lehet elmonda­ni. Köszönöm figyelmüket. (Taps középről.) Egy a re kép festő portréja Délelőtt kilenc óra. Egy pár ül a sétálóutca padján. Rajtuk fe­lejtem a szemem. Kócosak és szerelmesek. Ez utóbbi akkor is látszik, ha nem mondják. A lány tincseit haj pánt pró­bálja összetartani. Az alól villog tengerszínű szeme. Ruhája ici­picit gyűrört. (Csak annyira, amennyi még nem fáj a szem­nek.) Lábán turacipő. A fiü csuklóján néhány karpe­rec. Fürtjei hosszabbak a lányé­nál. ö is strapabíró lábbelit vi­sel. Köröskörül a cuccaik: miniatűr méretű sámli tetején hálózsák­kal, rajzlapgyűjtő dosszié, szí­nes filcek meg kréták. Mind­mind munkaeszköz. A srác ugyanis karikatúrákat készít. Il­letve készítene. Bárkiről aki öt­ven forint ellenében szívesen szembenéz önnön tokájával, könnyzacskóival vagy más egyéb tökéletlenre formálódott testré­szével. (Mert ugye az ember nem hibátlan, mégis szeretniva­ló. Az pedig nagy erény, ha va­laki saját magán is tud vigadni.) Sokáig nem akad modell. Én egyre kisebb körökben kerülge­tem az utca művészét, meg a kedvesét. Nem, nem rajzoltatni akarok, csak beszélgetni. Ügy érdekelnek az utazók, és tudom hogy azokkal állok szemben! Ráadásul ha szabadjára enge­dem a fantáziám, rájuk nézve azt képzelem, hogy a beatkor- szakban vagyok. Végül ők szólí­tanak meg: — Nem akarsz egy portrét? — Azt nem. Inkább egy bemu­tatkozást. _ ??? — Kíváncsi lettem Rátok. Ha akarom, azt gondolom, hogy visszamentem Veletek 1968-ba, a hippivilágba. — Oda én is szívesen mennék. — szól a lány. — Nekem jó „itt és most” is. — mondja a szerelme. Aki akar­ja megszerezheti a szabadságát. — Nektek sikerült? Kik vagy­tok? — Én Szabó Csaba. Szeptem­bertől utolsó éves leszek a bajai tanítóképzőben. A kedvesem Dó­ra. Némelyeknek csak Dodó. ő egy hónapja diplomás vízgazdál­kodási szakember, de állása még nincs. — Emiatt aztán abból éltek amit Te keresel a krokikkal? — Most. nyáron igen. Körbe­járjuk az országot stoppal. Min­denhová elmegyünk, ahol bará­taink élnek, vagy ahol nekünk való fesztiválokat. táborokat szerveznek. Abból eszünk- iszunk. amit összekeresek. — Meg abból alusztok. — Ha nincs a közelben cimbo­ránk. és nem tudjuk magunkat bekönyörögni a helyi kemping­be, akkor abból. — Jól viselitek a szánakozó- kat? Én nem. — Szerintem nem arról van szó, hogy megszán-e bennünket valaki vagy sem, hanem arról, megpróbál-e megérteni minket vagy sem. Az előbbieket —- akik közé tartozhatnak szánakozók is — szeretjük. Az utóbbiaknak megpróbálunk kíevés támadási felületet adni. Dodó mamája például az egész kalandról sem­mit se tud. — (Azért elég nehéz lesz egész nyáron titkolózni előtte.) Közben megérkeznek a modellt ülni és fizetni egyaránt kész érdeklő­dők. Először csak egyenként, azután meg csapatostól jönnek. Csaba villámgyorsan skicceli a figurákat. Csak a Polaroid fény­képezőgépben találna legyőzőre. A rajzlapokon születő arcokon könyörtelenül megjelenik egy- egy előreugró állkapocs, széles járomcsont. Az alakok mégis kedvesek. Ráadásul igazak is. A „művésznek” koncentrálni kell, most már csak Dórával beszélge­tek csendesen: — Nem szoktak a modellek megsértődni? — Nem. Diósgyőrben a Kaláka Fesztiválon egyedül üldögéltem, amikor odajött három összevont szemöldökű férfi. Kérdezték, hol van a barátom. Azt hittem, meg akarják verni. Halovány arccal kinyögtem, hogy WC-n. Végül kiderült, hogy az utunk elején, Szekszárdon már rajzoltattak ve­le, és most újra akarnak. — Mennyit tud keresni Csaba • egy nap alatt? — A körülmények legszeren­csésebb összejátszása esetén ezernégyszáz forintot. Tizenkét órai munkával. Van amikor in­gyen dolgozik. Most viszont ki kell fizetnünk a hitelbe vett Rolling Stones koncertjegyünket. Meg szeretnénk szakítani az or­szágjárást. hogy július 31-én ott lehessünk Böcsben. — Miért nem rajz szakra jár Csaba? — Mert ő mindig abból az as­pektusból nézi az embereket és a világot ahonnan most. Nem tud váltani. Másrészt Baján ta­nító-népművelés szakos, és tele van a népműveléshez kötődő tervekkel. Ettől függetlenül van­nak a rajz terén sikerei. Kiállí­tása is volt már a bajai úttörő­házban. Az Ifjúsági Magazin pe­dig levélben kért. tőle krokikat. Vészesen fogy a rajzlap. (Hiá­ba: Ha egy üzlet egyszer bein­dul . . . ) Csaba odaszól Dodó- hoz: Légy szíves vegyél papírt! Sietősen búcsúzunk. Mondom a vándoroknak, helyettem is éne- KeijeK majd Becsben a Satis- factiont. Mosolyognak. R. Gyüre Agnes A NYÍRBÁTORI TÜZÉP-TELEP AJÁNLATA: — Zalai padlólapok 10 féle színben Ajtók, ablakok nagy választékban E—7—42, E—7—48, VB- gerendák — Béléstestek THERWOOLIN, nikecell szigetelőanyagok AC. csövek Sík- és hullámpala VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Cím: Nyírbátor, Édesanyák u. (2506) 4 Stones-ra skiccel i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents