Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-18 / 167. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. július 18. Tévéantenna a világra Tiszacsécsén. (E. E. felv.) AKCIÓ — AKCIÓ CENTRUM AKCIÓ Hitachi és Tefál áruk hetei A CENTRUM ÁRUHÁZBAN! Színes televíziók, videók, • konyhai műszaki cikkek vására július 18—31-ig az áruház földszintjén. RÉSZLETRE IS VÁSÁROLHAT! (2451) Megszépül a templom Kémet hölgyeknek, magyar munkásnők Végre egy üzem, ahol csupa jó híreket kapunk. Végre egy munkahely, amelynek bejáratánál egy tábla munkásfelvételt hirdet. Végre egy vezető, aki örülhet, hogy a közelmúltban újabb üzleti partnereket szerzett az NSZK-ban. A jó hírek értékét alig csökkenti egy munkásnő sajnálkozó kijelentése: „Ez a szoknya német hölgyeknek készül. Nekem 2—3 hónapig kell dolgoznom, hogy meg tudjam venni”. A jó híreket és az elgondolkodtató kijelentést a nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetben hallottuk. Tisztaberekben a falu nevéhez méltóan kivül-belül — festés után — megszépül a református templom. A falu la- Kóinak egy csoportja a kerítést festi, a parkot rendezi, tisztára takarítja a templom belsejét. (Élek Emil felvétele) A Széchenyi utcai üzem bejáratánál a szembetűnő tábla hirdeti, hogy itt varrónőket és betanított nődolgozókat vesznek fel. Az elbocsátások, a foglalkoztatási gondok közepette alig látni ■már hasonló táblát. Bent az egyik üzemrészben gyönyörű szoknyák és kész női ruhák kerülnek le a gépekről. A sor végén Kása Kálmánná női szabó magyarázza: — Tiszta selyemből készülnek ezek a mutatós ruhák. A gyártásnál hiba nem lehet, a minőséget szigorúan megkövetelik. Nehéz munkát végzünk itt minden műszakban. Ugyanakkor a bérünk még mindig kevés. Egy kész se- lyémruhát több mint 20 ezer forintnyi márkáért árulnak az NSZK-ban. Nekem ezért a ruháért 4—5 hónapot kellene dolgozni. Hiba nélkül „Nekem is”, „Nekem is” — mondják többen. A másik üzemrészben a színes népművészeti termékek közelében Fekete Sándomé szalagvezető mondja: Feltört gépkocsik — sorozatban Az elmúlt időben aggasztó Kisvárdán, de országosan is a bűncselekmények számának emelkedése. A lakosságot irritáló cselekmények emelkedésével együtt mintha erősödne a lakossági segítség a rendőrség munkájában. fgy történt ez jú* s 11-én. Kisvárdán az Aradi vértanúk tere 9 .szám alól feljelentés érkezett, hogy az egyik lakó pincéjéből több mint 66 ezer forint értékben tulajdonítottak el különböző műszaki cikkeket. Az egyik lakó elmondása szerint július 10- én kb. 23 óra körül három ismeretlen személy tartózkodott a lakás előtt. Ezt követően már nem találták az MZ 47—46 rendszámú Jawa 350 típusú motorkerékpárban az első kereket. A motor kormányzára csukott állapotban volt. A feljelentést követően a rendőrség megindította a nyomozást, s lakossági segítséggel jutottak el az elkövetéssel alaposan gyanúsítható I. Zs., Sz. J. és V. G. fiatalkorúak valamennyien kisvár- dai lakosokhoz. A házkutatás során a motorkerékpár első kerekét megtalálták, s lefoglalták. Az ügyben a nyomozás tovább folyik. Július 11-ről 12-re virradóra Kisvárdán rendőr járőr — a rendőr és az önkéntes segítője — a Hármasúti megállóhely irányába haladt, amikor két ismeretlen személy jött a Wesselényi utca irányából. A járőr követte a két személyt, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a füves, bokros területen eldobnak valamit. A járőr igazoltatásra szólította fel őket, majd a füves terület átkutatásakor kilenc magnókazettát találtak. A két személyt ezt követően a járőr előállította, ahol elmondták, hogy a Gyár úti lakótelepen több személy- gépkocsit feltörtek, illetve megkísérelték a feltörésüket. Mindezt a helyszínen még az éjszaka folyamán az egyik elkövető Dévai Katalin Var- sánygyüre, Béke út 10. szám alatti lakos a rendőrökkel végigjárva megmutatta a feltört személygépkocsikat, s azokat is, amelyeket megkísérelték feltörni társával, Farkas István Kisvárda, Rigó János út 31. szám alatti lakossal. A rendőrök a nyomozókkal együtt, akiket időközben értesítettek a forgalmi rendszámok alapján a személygépkocsik tulajdonosait, akik megelégedéssel vették tudomásul a rendőrség gyors és szakszerű intézkedését. Ez esetben hat gépkocsit törtek fel, illetve a feltörésüket megkísérelték. A feljelentést tévők az elkövetők szigorú megbüntetését kérték. Az elkövetőket őrizetbe vétel mellett a nyomozást tovább folytatják. Az indulatoktól sem men- ] tes vitában megjegyezték még, hogy szívesen meghallgatnák majd a község saját országgyűlési képviselőjét, mivel az egyszerű paraszt- ember is szeretne kicsit tisztán látni a gazdasági, politikai életben. (bojté) — Év elején kevés volt a munkánk. Célul tűztük tó a folyamatos munka biztosítását és a béremelést. Minden áron el akartuk érni. hogy ne Politika Ges — Radikális változást reméltünk a politikai fordulattól, s nem történik semmi. Az lesz gazdag továbbra is, akit a kommunista rendszer azzá tett. A szegénynek meg nem marad semmi — elégedetlenkedő felszólalások közepette surrantam be gyermekkori falum. Gesztered kultúrházába. Ahol hétvégén az 50 főnyi MDF-tag- ság nyílt vitakört szervezett, melynek vendége volt dr. Takács Péter, Nyíregyháza parlamenti képviselője is. Szerinte a közösségeknek saját maguknak kell megoldaniuk a problémákat. A helybeliek tegyenek igazságot, ők tudják, ki mennyit ér. Ez nem a parlament dolga. Gyűjtsenek aláírásokat például, de a hangos vádaskodásnak nincs értelme. S mit csináljon ma egy kisfalu népe? —1 Nem gyűjtögetni kell a pénzt, hanem termelővé tenni, hogy tisztességes úton hasznot hozzon. Nyitni kell üzletet, műhelyt, venni traktort, földet ... — Mindezt jó lenne — bólogattak a résztvevők. Csakhogy o beruházásokhoz tőke kell. De miből legyen? — Kölcsön? — Na és hogy fizetik vissza? A dolgos kezek a sok munkától így is egyre kérgesebbek, nyúzottabbak lesznek. Néhány idős ember aggódva kérdezte; hogyha kihozzák a tsz-ből a földet, megvonják-e tőlük a nyugdíjat? — Mindez nem igaz, de a végleges rendezésre néhány hónapot még várni kell. Továbbra is napirenden van, hogy Geszteréd váljon le a nagykállói tsz- től, ugyanis vannak, akik úgy ítélték meg, hogy a nyereség termeléséhez hozzá já- rultak, ennek ellenére a községben méltánytalanul visz- szafogták a fejlesztést. — Tavaly a bizonytalanság miatt sokan elmentek szövetkezetünktől. Most stabil a létszám. Jelentős béremelésnek és új gépeknek örülhettünk a közelmúltban. A korszerű osztrák hímzőgépeknek nagy hasznát vesz- szük. Csak nem mindig van hímeznivaló. ilyenkor segítjük a másik üzemrészt, mi is ruhákat varrunk. A béremelésünk jelentős volt. de igen alacsony szintre kaptuk ezt az emelést. A legfontosabb az, hogy kaptunk és van munkánk. A légkör is javult körülöttünk. A két legfontosabbról, a munkáról és a pénzről be- szélgetünk Berencsi Gyulával, a szövetkezet elnökével. A közgazdász végzettségű elnök sikeres öt hónapra tekinthet vissza: Hajtottak a munkáért A bérmunka munkabére Nemigen kerüljön sor létszámleépítésre. Minden törekvésünk sikerrel járt. Bővítettük a német piacunkat. Átlagosan IC —20 százalék béremelést hajtottunk végre. Július 1-jével dolgozóinknak havi ötszáz forintot adunk ebédtérítés címen. ez komoly béren kívüli juttatás. És elbocsátások helyett Nyíregyházán 20—30, a paszabi üzemünkben 15—20 új dolgozót vehetünk fel. — Vajon minden simán ment? A szövetkezet bedolgozókkal együtt majdnem 600 fős kollektívája ugrásszerű javulásnak örülhet? Van-e másutt is hasznosítható receptje ennek a sikernek? — Az összetett kérdésre azt mondhatom, hogy az átgondolt. belső és külső intézkedések meghozhatják az eredményt. Ezeknek az intézkedéseknek persze összhangban kell lenni. Egy üzemvezetői poszton váltás történt, de a személyi összetételt nem forgattuk fel. Hajtottunk a munka megszerzéséért. Amikor ez megvolt, a minőségi munkát és a szállítási határidőt szent dologként kezeltük és kezeljük most is. Sikerünk nem egészen teljes, ma is vannak gondjaink. De hiszen öt hónap alatt nem lehet mindent jóra fordítani. — Mik a konkrét előrelépések? Igazodnak a divathoz — A textil-konfekció üzemrészünk három NSZK-beli partnerünktől plusz megrendelést kapott. Itt igazodni kell az új európai divathoz. Két újabb német céggel előzetes megállapodást kötöttünk új munkákra. Ez az üzemrész a jócskán megemelt idei terv felét jóval túlteljesítette a június végi mérés szerint. Természetes, hogy ebben az üzemrészben idén még újabb kiemelt béremelést hajtunk végre, itt leieméit prémiumokra is lehet számítani. A kötött üzemünk tavaly veszteséges volt. év eleién szinte munka nélkül indult. Idén itt nullszaldóra, vagy minimális nyereségre számíthatunk. A népművészeti ágazatunkban ebben az évben 10—15 százalékos felfutást remélünk, e termékek Japántól Franciaországig sokfelé eljutnak. A világkiállítás is adhat munkát ennek az üzemrésznek. A jövőre célozva jó hírként mondhatom azt is, hogy a most végzett 17 tanulónk mindegyike itt maradt dolgozni és némi műszaki fejlesztésre is lesz lehetőségünk. Szép, szép a siker, biztatónak tűnik a jövő. Ám valóban elgondolkodtató, hogy az itteni lányok és asszonyok csak gyártják, de megvenni nem tudják a szebbnél szebb szoknyákat, ruhákat. Bérmunkában dolgoznak a német cégeknek. Az lesz majd igazán jó, ha nem a bérmunka, hanem a munkabér lesz itt a középpontban. Nábrádi Lajos E lkészült a szavazólap mintája_az elnökválasztás módjára vonatkozó állásfoglalásunk kinyilvánítására. A kérdező mondat: „Kívánja-e ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon válasszák meg?” Itt következne — a nyolcvan- éves nénike, a darukezelő, a fodrásznő, a gépkocsi- vezető, az egyetemi tanár és a többiek érvényben lévő logikája szerint — a válasz: igen vagy nem. De nem következik, helyette a magyarázat jön zárójelek között, aminek egyszerűsített értelme az, hogyha IGEN akkor NEM, ha NEM akkor IGEN — mármint a korábbi parlamenti döntéshez viszonyítva. (Szegény jó Arisztotelész foroghat a sírjában formális logikájával együtt.) Csak ezután jönnek az alternatív válaszok ablakocskái. Egyáltalán: miért az áll a kérdésben, hogy „közvetlen módon”, miért nem az, hogy népszavazáson? Miért nem lehet azt kérdezni, ami a kérdés? Mire valók, vajon használnak-e az ügynek ezek a nyaka tekerések ? Miért nem válaszolhatunk egyenesen feltett kérdésre egyenesen, belemagyarázó átmagyarázás nélkül? Emlékszünk még mindannyian a tavaszi választásokra: egyéni választókörzet, megyei lista, töredék szavazatok, országos lista. Itt az ideje, hogy bevalljuk végre — és ezzel nem az eredményt akarom megkérdőjelezni — hogy bizony nagyon sok egyszerű, alig iskolázott idős ember, akikből bizony nagyon sokan mentek el szavazni, többnyire oda tették a jelet, ahova a jiúk, lányuk, vejük vagy menyük mutatta. Netán azt a nevet keresték meg a szavazólapon — mellé téve az X-et — amit otthon, vagy az előtérben mondtak nekik szeretteik. Mielőtt bárki felháborodna, szeretném közölni, hogy választási körutamon szép számmal találkoztam a jelenséggel a szavazóhelyiségekben. Emlékezhetünk az előző népszavazásra is, amikor szintén lejátszottuk ezt a ha igen akkor nem és fordítva játékot. Minek most újra ösz- szezavarni azokat, akiket esetleg össze lehet. Vajon a nép véleményére kiváncsiak-e a szavazólap ihletéi, vagy azon munkálkodnak — ezzel a logikai csa- varszaltóval is — hogy az általuk kívánt eredmény jöjjön ki. Biztosak leße- tünk-e majd abban, hogy a végeredmény valóban a szavazópolgárok véleményét tükrözi? NEMIGEN! Réti János _______ZJ7
