Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-16 / 165. szám
L990. július 16. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol: Balogh Géza fömunkatárs Nem veti kastélyt 30 millióért, a gyanúsítást politikai blöffnek tartja dr. Hegymegi István „Rebellis voltam, nem csúszómászó” Lovas nemzet voltunk, repülős nemzet leszünk — mondta régen, még a harmincas évek végén Horthy Miklós afölötti örömében, hogy valahol Szobránc környékén a frissiben kiképzett magyar vadászrepülők egyetlen ütközet során hat ellenséges szlovák gépet lőttek le. Nem lett igaza a kormányzónak : mert nem repülős, hanem politizáló nemzet lettünk. Legalábbis ez derül ki abból a kérdés- és vélemény- özönből, mely legutóbbi felhívásunk alapján született: vitassuk meg az aktuális politikai gondjainkat. Dr. Görög József nyíregyházi pedagógus, s a mátészalkai Horváth Imre volt olyan szíves, hogy kérdéseinek zömében a saját véleményét is elrejtette, melyek jó részével e sorok írója is egyetért. Kezdjük mindjárt az egyik kedves témánkkal, a képviselők munkamoráljával ! Miképp lehet az, hogy az Országgyűlés padsorainak negyede, harmada majd mindig üres!? Miképpen lehetne ezt megszüntetni? — Az ország munkahelyeinek többségében nagyon hathatós módszert alkalmaznak már évtizedek óta, a lógósok észheztérítésére: a jelenléti ívet, vagy a blokkolóórát. Ha az esztergályos, az orvos, vagy a tanító mondjuk hétfőn hiányzik, kedden már mehet is raportra. Könnyen el tudnám képzelni, hogy az Országgyűlés elnöke két-há- rom igazolatlan hiányzás után magához hívatná a honatyát: Mondja már, tisztelt képviselő úr, hon a jó égben tekergeti maga, miközben nekünk a haza sorsáról kellett döntenünk...!? Most pedig válasszon, a képviselői szék és a szatymazi barackosa között! Ä módszer persze dedós, de aki jobbat tud, szívesen meghallgatom. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy egy folyamatosan ülésező parlament esetében sok képviselő „legálisan” is lehet távol: delegációval, bizottsági ülésen es egyéb hivatalos ügyek miatt. — A nép már-már megszokta, majd szétrúgta az eddigi egypárti diktatúrát. Most viszont egy újabb körvonalazódik, hisz megköttetett az MDF és SZDSZ közötti paktum. Mihez vezet ez? — A normálisan gondolkodó emberekhez hasonlóan én sem vagyok természetesen híve semmiféle diktatúrának, ennek ellenére nemigen nyugtalankodom. A megállapodást ugyanis eszemben sincs paktumnak minősíteni, csupán józan kompromisz- szumként értékelem. A két nagynak ugyanis rá kellett jönnie, a másik nélkül aligha boldogulhat. S minél szélesebb alapon nyugszik a , megegyezés, annál nagyobb lehet az esélye a talpraállás- nak. Sokakkal együtt amiatt nyugtalankodom inkább, hogy a képviselők gyakran harmadrangú ügyrendi kérdéseken civakodnak, a fontos döntések pedig váratnak magukra. — Aa MSZP újabban úgy jel- lemzi magát, SCZy az ellenzék ellenzéke. Mit ért vü.!?!1 ez alatt? — őszintén megvallva, én sem igen tudom. Mert ha "az a mondás, miszerint az ellenség “m sUcnsége a bará„1,1,„ ~ az MSZP-nek tóm, akkoi . . .. , . kormánypártin*.* * Ám ez aligha van , ?, hiszem, végig nem gün 0 " állításról van csupán szó. — Értetlenül állunk a köz- társasági elnök megválasztása körüli hercehurca eiőfct — írta levelében Dambovszky Árpád Nyíregyházáról. — Akik hatalmat kaptak, azoknak már nem fontos a nép akarata? Csak addig volt szükség a támogatásra, mig fel nem ültek a bakra? — A több száz millió forintot sajnálom, de én is afelé haj lom, hogy döntsön a nép: ő akarja-e megválasztani a mindenkori elnököt, vagy rábízza azt a parlamentre? Ám sokkal jobban örülnék, ha olyan döntések születnének, melyek nem szolgálhatnak ürügyül hasonló akcióknak. Mert attól kell tartanunk, hogy az ilyen demonstrációk csak szétforgácsolják erőinket. — Mit szól ön ahhoz, hogy Torgyán Józsefet ellenfelei újabban elmondják mindennek? — szólt Hudák Barna nyíregyházi olvasónk kérdése. — Véleményem szerint, aki közszereplést vállal, számítania arra, hogy nézeteit, szónoki stílusát előbb-utóbb megtámadják. A vitában semmi kivetnivalót nem találok, legfeljebb a hangnem zavar néha. Ezen az oldalon is, s a másik oldalon is. — A politikai életben úgy tűnik, már nagyjából rendet teremtettünk, de a gazdaság éppen úgy bukdácsol, mint korábban. Mit kellene tennünk? — kérdezi Páll Balázs Tisza- yasváribdl. — Sajnálom, de sok okos tippem nekem sincs. Ám valószínűleg azoknak van igazuk, akik sürgetik, Írjanak ki minél hamarabb pályázatot minden első számú vezetői posztra. S döntse el egy szakértőkből, s az érintettek képviseletéből álló bizottság, ki az a személy, aki a legalkalmasabbnak tűnik. Ha jó a mostani, maradjon, ha nem, vegye át más a helyét. De ne a politikai hovatartozás, hanem a szaktudás döntsön. S ne várjunk hónapokat, netán éveket. — Kik fognak győzni a hely- hatósági választásokon? — hangzott Nyári Béla kérdése. — Remélem, a józan ész. Hogy tudniillik a polgárok nem az alapján választanak majd, melyik jelölt melyik párthoz tartozik. Hiszem, a megmérettetésnél az emberi tisztesség, a szakmai felkészültség lesz a döntő szempont. Százezer forint nyugdíjat kap. - Csoda-e ha megvette 30 millióért a vadászkastélyt. Jól megszedte magát. Naná, KB-tag volt. Mindezeket dr. Hegymegi Istvánról, a Mátészalkai Állami Tangazdaság nyugalmazott vezérigazgatójáról suttogják, amihez persze hozzájárult két újság is. (Egyik lehet már meg is szűnik, mert nem volt olvasója.) Mennyi az igazság a szóbeszédről, Hegymegi István? A tangazdaság volt központja szomszédságában lévő lakása dolgozószobájában beszélgetünk. Szemben egy kas tély, ami sokáig a központi iroda szerepét is betöltötte. • Ez az a vadászkastély, ami 30 milliót ér. s amit ön megvett? — Eszerint az újság szerint igen — mutat egy nem megyénkben megjelenő lapra. — Nézze hogy szólítottak meg: Bolsevik rablás mátészalkai módra — ez a címe és két mátészalkai vezető prémiumát kéri számon. Azután tőlem kérdezik, hogy szeretem meg a vadászkastélyt? — Nos, ez a kastély most reprezentatív szállodává alakítva a megye egyik legigényesebb fogadója. Az ára is borsos, de ha külföldi vendégek jönnek üzleti tárgyalásokat folytatni a környék gyáraiba, sőt a környék városainak gyáraiba, itt tudják elhelyezni őket, hogy ne kelljen szégyenkezni szállodáink minősége miatt. Természetesen nem az egyém, hanem a gazdaságé. Csak még én alakítottam ilyenné, saját terveim alapján. Azt hiszem politikai számonkérés akar ez lenni, s talán nem is nekem szól; hanem mindazoknak, akik a múlt rendszerben valamilyen funkcióban voltak. • Ön volt funkcióban. — Aki ismer, tudja, hogy én nem a politikában, hanem a gazdálkodás irányításában voltam, aki voltam. • Es a KB-tagsúg? ön az MSZMP KB tagja volt évekig, — Talán azért vittek engem a politikába, mert a szakmai, a szervezési-vezetési munkámnál fogva a pártban is szükség volt ilyen emberre. Ha már itt tartunk, azért elmondom: én a Központi Bizottságban is rebellis voltam, nem csúszómászó. Tudják az akkori KB-tagok, kik voltak, akik ellene szavaztak jónéhány előterjesztésnek. Nem sokan voltunk. Sajnos a legfontosabb döntések nem ott születtek. Olyan dologban, amit rna leginkább kifogásolnak, meg seül kérdeztek bennünket. — Visszatérve a gyanúsít- gató újságíróra: elküldtem a telekkönyvi szemlét, amit a telekkönyvi hivatalban az újságíró is megtalálhatott volna, s megtudhatta volna, hogy a kastély az állami gazdaság tulajdona. Szerintem ez egy politikai blöff, amelynek célja a tekintélylejáratás. Minden bizonnyal olyan embertől szerezte ezt az információt, aki felelőtlenségekre is képes. Talán valamikor megsértettem? Ez minden vezetővel megtörténhet negyedszázad alatt. 0 Arról is beszélnek, hogy ön százezer forint nyugdíjat kap havonta. — Itt van a legutóbbi szelvényem, 23 670 forint. Magasabb, mint akinek 6 ezer van. de nem egyet vállaltunk. Én ezt befizettem a törvény szerint, és a törvény szerint jutok hozzá. A szolgálati éveimtől és a keresett pénzemtől függ ez, mint másnak. 4 z illetékes, a tárca minisztere csomagolt. Csomagolt, majd bejelentette: nem kell a szavazás. Nem kell a tisztelt ház jóváhagyása, a kormány majd saját hatáskörében intézkedik. Stohanek ekkor felpattan a fotelemből, oda- ugrik a ruhafogasomhoz, lekapja az eredeti nyúlszőrkalapomat, földhöz vágja, majd dühösen megtapossa. Ropogós csárdást jár. Én mint házigazda, roppant udvariasan és kellő hidegvérrel visszalököm a szomszédot a fotelba. Nyekken. Sebaj. Ebben a felajzott és érzelmi alapon túlfűtött, pattanásig feszült pluralista közegben kicsire nem adunk. Bár ’ megérdemelné az ipse, I hogy megdádázzam. Visz- ! szafog az úri modorom. [ Miközben a nyúlszőr csomóból szeretnék újra kalapot kreálni; csendesen kérdezem: — Ezt meg miért tette? — Hát nem látja, nem hallja, hogy palira vettek. Két napja ülök a tévékészülék előtt. Hallgatom a rengeteg süketelési, a pénzügyi egyensúlyt helyreállító csomagtervről, vá- í rom, hogy ü honatyák l'e- SZa?azzák és tessék ... v s X-- R*'derült, hogy a csomagot rosszai címezték. — Mi derült — Rossz volt a címzett. A pénzügyminiszternek nem azt kellett volna a szállítólevélre írni, országház, parlament. hanem azt, hogy pénzügyi tárca, nekem, magamnak. De fő az óvatosság. Bontsa fel előbb a tisztelt ház. Hátha robban. —■ Miért robbanna? — Miért ne robbanna? Volt már rá példa, hogy levélbombát, csomagbombát postáztak úri emberek úri embereknek. — Hülyeség. Hol van már Carlos és a bandája. Viszont abba semmiképpen sem tudok beletörődni, hogy hovatovább megfosztanak minden élvezettől. — Miféle élvezettől? — Élvezem a piát, a szeszt minden alakjában. Egy kis borocska, konya- kocska, egy kis sörocske meg miegyéb nagyon fel tud dobni. Élvezem a cigarettát. Élvezek vezetni. Élvezem, ha gurul Velem a kicsi kocsj. Ha az árakat most mégis megugratják, lemondhatok minden élveZPtr°í- maTad nekem? — A szex. Menekülök. Stohanek egyensúlyt vesztve robban. Dühöngve emlegeti a kis nyugdíját meg a képességét. Megvigasztalom egy behűtött sörrel. Kikapcsolom a televíziót és bekapcsolom a rádiót. Jó híreket hallunk. Felépült Pesten az új szálloda. Osztrákok építették és szuper. Egy éjszakára a szállás 4 ezertől 8 ezerig. Mondom a szomszédnak: — Pakoljunk és menjünk. Rúgjunk ki a hámból, szálljunk meg abban a csoda szállodában. — Hány éjszakára? — Mi az, hogy hány éjszakára. Talán hány órára? A maga nyugdíja meg az enyém pontosan 12 órára elég. Utána egy hónapig nem eszünk, nem iszunk, de elmondhatjuk: laktunk Budapest legújabb 5ZullGdztjtlb~n. Ä tohanekei sajnos nem tudom rábeszélni, i Nincs benne vállalkozói szellem. Egykedvűen issza a sört és bal kézzel pörgeti a ventilátort. Azt mondta, ez a legfrissebb újítása. Energiatakarékos szélkavarás. Jó lesz gyakorolni. Felmegy az áram ára is. Luxus lesz a ventilátor is hacsak nem Kézzel hajtja az1 ember. ' Seres Ernő Hol van ez a pénz egy butikos jövedelmétől? Tessék összehasonlítani a két élet- utat és azután levonni a következtetéseket. Nekem beépítettek egy pótszívet (pacemaker), ezt kaptam még a nyugdíj mellé. A Világosságban meg azt olvasom egy fiatalemberről, hogy ő a szálkái Soros, ő fogja Szálkát európai szintre emelni. # önről pedig azt, hogy vörös náró. hogy ___nagy embereket szállásolt el. akik itt dőzsöltek, vadásztak, inp^ypn lőhettek ki címeres vadakat. Mi ip[aZ ezekből? — Az újságíró által kinevezett szálkái Sorosnak még „szállodaigazgató” korában volt 210 ezer forintos leltárhiánya és lecsukták. Lehet, hogy szigorú volt az ítélet, de ez akkor sem jelenti, hogy most politikai üldözöttet tiszteljünk benne, njár csak azért sem, mert párttitkár is volt jó ideig, 0 nyilatkozta, hogy ide járt vadászni Bisz- ku, Grósz, Sarlós, Maróthv és én, mint „vörös báró” azért építettem a vendégházat, hogy idecsalogassuk őket. Ezek az emberek abban az időben itt soha nem vadásztak, Grósz Károlyon kívül közülük senki nem volt a vendégem. Előfordult, hogy magas beosztású embereket hozott ide a minisztérium, vagy a megyei vezetés; előfordult, hogy a mi gazdaságunkat mutatták be, de mindig megmondták, mennyi pénzből kell megoldani az étkeztetést, és itt senki nem evett-ivotl ingyen. Nekünk több" millió dollár hasznot hozott a „vadászház”! Vadászok, kereskedők laktak itt és megfizették az árát. Itt érmes vadat nem lőtt vezető. Tizenkét év alatt viszont 16 millió nyereséget hozott a vadgazdálkodás, s ha ehhez hozzáadjuk, hogy a MAVAD- nak és az államnak mennyit hozott, akkor az a terület, ahol előtte szinte vad sem volt, körülbelül 3 millió dollárt termelt, s nekünk 63 millió volt az árbevételünk. # Sértett ember ön ilyen rágal- mázó írások olvasása után? Tulajdonképpen az fáj, hogy egy életút után ilyen rágalmakat szórnak rám egyesek. Miért nem írnak arról is, hogy rossz, tíz-tizeiikét aranykoronás földeken a vilák legna- gyob limuzin-tenyészetét hoztuk létre; hogy olyan feldolgozót építettünk, ami nyugaton is ritka, hogy tartósítószer nélkül tartósítunk zöldséget és gyümölcsféléket, mi építettük, az első. sűrítmény-feldolgozót, s ha nem kell az alma a .szovjet piacon, eladhatjuk ■ ; sűrítményként Amerikának; , ; Európának. Olyan, húsüzemet hoztunk létre,, amelyik- a- fél megye ellátásáról gondoskodik, s az én vezetésem, alatt-lett világ- színvonalú ez a gazdaság támogatás nélkül, pedig amikor átvettem, a volt vezér- igazgatóm azt mindta: itt II. Ramszesz korabeli állapotok uralkodnak. Innen jutottunk el közel másfél milliádos termelési értékig, 5 millió dollár bevételéig, 86 milliós nyereségig. • Tulajdonképpen ha igaz is, hogy pesti újsságírók sértették meg önt, az is igaz, hogy az információkat mátészalkaiaktól hallották. Ezek szerint ttn nek itt is laknak ellenségei. — Említettem már, hogy egy ember, aki negyedszázadig vezető, szándékán kívül is megsérthet valakit, vagy valakiket. De én nemcsak ezt tettem Mátészalkán, hanem szerénytelenség nélkül mondhatom, elég sokat dolgoztam a városért. A MOM, a BFK, a bútorgyár, az ISG idetelepítése, a vasútállomás, a kul- túrház, a tanácsháza építéséhez, a gáz bevezetéséhez is volt közöm, de támogattuk a város sportját, segítettük egészségügyi intézményeit, és a város szépítéséhez is jócskán hozzájárultunk. És a gazdaság is jól működött. Akkor is, amikor nekem semmilyen politikai funkcióm nem volt. Sokszor azért kaptam bírálatot, hogy a gazdaság nem profitál eleget abból, hogy én milyen magas funkciókat töltök be. * # Vezetőellenes hangulat van most dz effégz országban, s az ön példája bizonyítja Mátészalkán is. Milyen érzés ezt megé! ni? — Én azt hiszem, ez elsősorban politikai kérdés, de nevezhetem szellemi lincse- lésnek is. Csakhogy én itt nem ejtőernyős vagyok. Én 18 évet ültem iskolapadban, hogy tisztességgel ellássam a munkámat. És nem azért mentem nyugdíjba, mert leváltottak, hanem mert 61 éves voltam. Ezért is tartom furcsának, hogy valaki levelező úton végzett egy technikumot, s mostanra milliomos lett, megrágalmazhat, lejárathat olyan embereket, akik tisztességgel végigdolgozták egész életüket. Nem hiszem, hogy ez jelentené a rendszerváltást. Balogh József Parókiából múzeum A református egyházzal és a megyei múzeummai kötött megállapodás alapján múzeum céljára kapja meg Tiszavas.vári Városi Tanácsa az üresen álló műemléki parókia épületét. Az eredeti állapotba állítják majd visz- sza az épületet, jelenleg a vízszigetelést, . a külső-belső vakolást-, végzik a szakemberek.--,.Az-.átalakítás .során társadalmi „ munkában - segítenek-.vállalkozók és. ka^, tonák is. A.tervek szerint ősszel költözik át a parókia épületébe a múzeum, amelynek mostani helyén pedig önálló ifjúsági intézmény kap otthont.
