Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-13 / 163. szám
1990. július 13. Kelet-Magyarország J Bizalommá! Tombol a nyár és tombol az Országgyűlés. Az érvek és ellenérvek, a sziporkák és ri- posztok forgószele törvénye- két, módosításokat, szabályokat és szabálytalanságokat kap fel, ejt le, vagy sodor tovább. Most — többek között — épp az önkormányzati törvény tervezete forog és hánykolódik a viták örvénylő kürtőjében. Jómagam voltam már cselekvő részese és szenvedő alanya is a tanácsi munkának. Ezért veszem hát a bátorságot, hogy óvatosan útjára bocsájtsam az íróasztalok két oldalán gyűjtött tapasztalataimból szármázó véle- ményemet. Mindenekelőtt azt kellene tisztázni és eldönteni, hogy az újonnan választandó testületek, de különösen appa- rátusaik, vajon az állampolgárok előretolt helyőrségei, vagy a hatalom végvárai lesznek-e? Hogy az eddig tanácsházának nevezett épületekben a mindenkori hatalom előretartott ökle be üt- közik-e az állampolgár, vagy az állam kinyújtott kezére talál átsegítendő őt a jogszabályok áthatolhatatlan bozótosán. Mindenekelőtt az nem mindegy, hogy ÉRTE haragszanak. mosolyognak, telefonálnak. határoznak, intézkednek. vagy ELLENE? Azt kellene eldönteni mindenekelőtt. hogy a jövő hivatalnokainak mi jelenti maid a sikert? Az, hogy nekem a tanácstalan ügyfélnek — tisztelet mindenkinek, aki kivétel volt és lesz — boldogan mondhat NEM-et; hogy behívathat. hogy kiküldhet. hogy várathat, hogy visszarendelhet, hogy elutasíthat, vagy az. hogy velem együtt megkeresse. megtalálja, ha kell a megoldás akár egyetlen, utolsó lehetőségét Is. Mert az én bizalmamból, az én mén- bízásomból, az én pénzemből — ha úgy tetszik: helyettem — van ott! Azért, hogy elintézze. amit én nem tudok elintézni! Ne eleve vitatkozzon velem. hanem ismerje meg a problémáimat! Ne kioktasson arról, hogy mire NINCS lehetőségem, hanem magyarázza el. hogy mire VAN. Egyáltalán: döntsük el, hogy ő engem képviseljen-e az államban, vagy az államot velem szemben. Mindenekelőtt jó lenne a testületek és hivatalok kötelességét tisztázni, és csak majd utána a jogaikat. Az a jó — azt hiszem mindannyiunknak — ha a kötelességeinkből eredeztetnek jogaink, mert ha — mindenekelőtt — a jogainkat harsogjuk, hajlamosak lehetünk arra. — mint ahogy voltunk is —, hogy megfeledkezzünk a kötelességei nkről. Réti János Rakamazon, az Akácfa utcában impozáns, kétszer négylakásos épületet adtak át a közelmúltban, ahol elsősorban pedagógusok találtak otthonra. Jogszabály van, pénz nincs Könyörgés a napi kenyérért Ez a mai adag — teszi le elém egy tekintélyes levélköte- get Király Sándor megyei főorvos. Tegnap kevesebb volt, holnap megint több lesz. A Szabolcs-Szatmár-Beregi Tanács egézsségügyi és szociálpolitikai osztályára levelek tucatjai érkeznek. Feladóik többnyire kilátástalan helyzetükben for- dúlnak a^ másodfokú hatósághoz. Azt remélik, amit nem tudtak elintézni otthon, azt majd megoldják a megryei tanácson. — Az utóbbi egy évben duplájára nőtt a - levelek mennyisége, s nem csak a számuk nőtt, tartalmuk is súlyosabb gondokat jelez — mondja a megyei főorvos. — Az esetek nagy részében nem is egészségügyi problémákról Pénzhozó információk Devizát hozhat az országnak Július 1-jétől megyénk üzemei és magánvállalkozói export tevékenységükhöz az anyagi támogatást nemcsak Budapesten, hanem Nyíregyházán is kérhetik. A Kereskedelmi Minisztérium (új nevén a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma) megyei megbízottja, Nagy Róbert a megyei tanács épületében lévő irodáján intézi az exportügyeket. — Bizonyára időt, pénzt és fáradtságot takarít meg az, aki júliustól önnél nyújtja be az exportot támogató igényét. Kik és mire kaphatnak támogatást? Pályázat útján — Az exportfejlesztő pályázati rendszerrel kapcsolatban minden információt megkapnak az érdeklődők, az ügyintézést gyorsan, soron kívül indítom útjára. Pesten a minisztériumban rengeteg hasonló ügyet intéznek, aki hozzám fordul, valóban időt és hamarabb pénzt nyerhet. A téma lényege az, hogy a Minisztertanács továbbra is segíteni kívánja a külső és egyben a belső egyensúly javítását eredményező export célú fejlesztéseket. Cél az európai színvonalú, korszerű termékek előállításának és exportálásának ösztönzése. A pályázati rendszerben minden vállalkozó — a vállalkozás tulajdonformájától és nagyságától függetlenül — részt vehet. Feltétel, hogy a termékek értékesítéséből származó kiviteli többlet devizahozamából a fejlesztés ráfordításai öt éven belül megtérüljenek. A pályázóknak a fejlesztés anyagi-műszaki összetételéről, a termékek piacképességéről a pályázatukban tájékoztatást kell adniuk. Az első pályázat most futott be hozzám a Felső-tiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságtól. A FEFAG részben hitelt, részben állami alap juttatást akar. Esélye van, hogy mindkettőt megkapja: Az erdészek, illetve a fafeldolgozók egy termelékenységet növelő olasz gépet akarnak vásárolni. A modern gépet is felhasználnák, hogy bútorlécet és parkettát gyártsanak külpiacra. — Az export-import joggal évtizedeken át többnyire csak néhány budapesti nagyvállalat rendelkezett. Üjabban szinte valamennyi üzem, vagy magánvállalkozó megkaphatja ezt a jogot, ha Önnél kopogtat. HSIkereskeiik a megye — Valóban így van, ezért sem kell már Budapestre utazni ez év tavasza óta. E témát azonban ketté kell választani. A szocialistának nevezett országokba irányuló export-import jog megszerzéséhez előzetes konzultáció szükséges. S ha megvannak a feltételek, a kérvényező eseti jogosítványt kap, amely egy évre szól. de meghosszabbítható. A minisztérium a szocialista viszonylatban a szigorú kontingensek miatt minden témát egyenként megvizsgál. Am megadják az indokolt engedélyeket. A barabási tsz például megkapta az engedélyt ahhoz, hogy burgonyát szállítson Kárpátaljára és faanyagot hozzon onnan. A megyei TSZKER tenyész- üszőket visz a Szovjetunióba és faárut hoz onnan, bartel formájában, A Kelet-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat külkereskedelmi osztálya is létrejöhetett. A KEMÉV Csehszlovákiába és Romániába különböző árukat visz ki és hozza azok ellentételeit áruk formájában. Tőkés viszonylatban köny- nyebb az export-import jog megszerzése. Itt tulajdonképpen csak bejelentési kötelezettség van. A jog valameny- nyi „liberalizált termékre” megkapható. Csak a tilalmi listán lévő áruk nem kerülhetnek nyugati forgalomba. A haditechnikában és a gyógyszeriparban használatos termékekre például ne kérjen senki engedélyt. Kisállatok bőrének exportálására például többen kértek és még kérhetnek engedélyt. Vannak bizonyos korlátok. A meggyet például ezen a nyáron csak korlátok mellett szállíthatják nyugati piacra. — Mint a minisztérium megyei megbízottja többféle segítséget nyújt megyénk gazdálkodó szerveinek. Üzleti titoktartás — A nagykállóiak például az én információm után kezdték el gyártani a tollas dzsekit nyugati exportra. Mondhatni, hogy térítésmentesen különböző kereskedelmi, gazdasági szolgáltatást nyújtok. Dicsekvés nélkül állítom. hogy sok szabolcs-szat- már-beregi cég nagy anyagi használ vette információimnak. Nem is oly régen a Piackutató Intézettől és néhány külkereskedelmi vállalattól ingyen kaptam sok használható információt. Olyanokat például, hogy milyen termékek gyártását ér- demes elkezdeni, melyik piacnak mire van igénye. Űjab- ban ezek az intézmények csak pénzért szolgáltatják ki információikat. Ám rengeteg információ befut hozzám a megye üzemeiből, ezeket bizalmasan kezelve, az üzleti titkokat nem megsértve tovább adom ha belföldi, vagy külföldi kereskedőkkel tárgyalok. — Mérhetö-e a megyei megbízott munkájának megyei haszna? — Forintokkal nehezen De minden jó gazdasági szakember tudja, hogy a téves információ veszteséget okozhat, a jó információ hasznot hozhat. Nábrádi Lajos van szó, hanem arról, hogy szegény a család, nehéz a megélhetés. Mintha csak a fenti szavakat akarná igazolni, az első levél mindjárt a pénztelenséget panaszolja. Egy ember sorsa — akárcsak cseppben a tenger — az egész ország állapotára fényt derít. A levél feladója Tiszavasváriban él, rokkantnyugdíjas, mozgássérült, s azt teszi szóvá, hogy tavaly kapott segélyt a helyi tanácstól, idén azonban hiába kopogtatott, nem kapta meg a mozgássérülteknek járó üzemanyag-támogatást. — Ma már az emberek jóval kritikusabbak, érzékenyebbek, mert mindnyájan szegényebben élnek. Naponta találkozom ilyen levelekkel — folytatja a főorvos. A megyei tanács költségvetéséből idén egymilliárd hiányzik, pótlására semmi remény. Az egészségügyi és szociálpolitikai osztályra érkező kérvényekben eddig közel 160 milliós pótkeretet kértek a helyi tanácsok. A levelek szerint mind többen vannak olyanok, akik a napi kenyerükért könyörögnek. Rendszeres vagy rendkívüli segélyt kérnek, hivatalos papírok garmadájával igazolva, hogy a létminimum alatt élnek, bet.egek, s a tanács segítsége nélkül kilátástalan helyzetbe kerülnek, — Ilyenkor szorul Össze az ember szíve — bár tenni alig tud valamit — hallani a főorvostól. A paksamétából újabb tipikus problémát feszegető levél kerül elő. Legalább négy olyan érkezett a mai napon iß, melyekben ápolási díj megállapítását kérik az emberek. Újságból, rádióból hallották a hírt^ s hittek az előző kormány szociális és egészségügyi miniszterének, kérik a számukra jogosnak ítélt ápolási díjat. Nincsenek kevesen. A helyi tanácsok meg csak magyaráznak, hiszen humánus rendelet van, pénz viszont egyáltalán nincs erre a célra. — Nem £Z az egyetlen, állandó probléma — mondja bosszúsan a főorvos. Ugyanez a helyzet a leszázalékolással is — emel ki egy újabb iratot. — Itt ez az összesítés. Az egyik város tanácsa arról értesít benne, hogy a helyi rehabilitációs bizottság 88 ember kérelmét találta jogosnak, de rehabilitációs munkahelyet egyetlen egynek sem tudtak adni. ezért valameny- nyiüket járadékra javasolták. Bontjuk, olvassuk tovább a leveleket, melyek szinte mind ugyanarról szólnak. Pénz kellene, segélyt vár a család, szociális .otthonba vágyik az idős, eltartásért könyörög a leszázalékolt, újabb százezreket szeretne a tanács. Szomo - rú, egyben tanulságos a postabontás a megyei tanács egészségügyi és szociálpoliti kai osztályán. Kovács Éva Omlós tejkaramellát, díszdobozos Márti csokoládét, valamint olcsó Tisza, Szamos, Bereg szeleteket készítenek a Mátészalkai Sütőipari Vállalat tarpai édesipari üzemében. Képünk a tejkaramella gépi csomagolásáról készült. (Elek Emil felvétele) mm őst légy okos, Domo- • •IfM hős!”, szoktuk mondani, ha útvesztőbe kerülünk, a bonyoda lom hullama a fejünk fölé csap. A mondás eredetének egy változatát még gyermekként hallottam, nagyapámtól. (Lehet, hogy nem ez a hivatalos magyarázat, de nekem elfogadhatónak tetszik.) Domokos kovácsinas volt. Mesterének sógora a harmadik községben lakott, aki a rokoni kapcsolatot kihasználva ingyen hordta sógorához a lovát parkoltatni, az ekevasat éleztetni. Történt az egyik nap, otthagyta az ekevasat azzal, hogy majd Domokossal ha- zaküldi a mester. Már lemenőben volt a Nap, amikor Domokos elindult az élezett vassal. Ez az út neki még járatlan volt. Esteledett, mire egy ke- resztúthoz ért. Vajon melyik út vezet jő irányba? Tűnődött a három méternél is magasabb oszlop tövében, aminek a tetején négyfelé mutató deszkákba égetett írás adott útmutatást a járatlan utazóknak. Hiába volt jó szeme Domokos- nak, lentről nem tudta elolvasni, melyik nyíl merre mutat. Felmászott az oszlopra, de kapaszkodni és gyufát gyújtani nem sikerült. Gondolt egyet, leszaggatja a deszkákat és a földön majd elolvassa. Egymásra dobálva ott feküdtek az útjelzők, de hiába gyújtott gyufát, az írások már nem mutatták a helyes-irányt. Ekkor kiáltott fel szomorúan: „Most légy okos, Domokos!” Miért meséltem el Domokos esetét? Nyilván nem ismeretterjesztés céljából. A képviselőválasztás óta eltelt időben arról győződtem meg, hogy a kormány és a parlamenti koalíció Domokosként áll a kereszt- útón, turkál a régi táblák között, de új iránymutató táblákat még nem szegezett fel. Egy kivétellel, a saját jó fizetésüket gyorsan megállapították. Elsősorban nem a szabolcsi átlagfizetés négy-ötszörösét sajnálom tőlük, inkább bosszant az egy helyben topogásuk, az egymást ócsárló vitájuk. Például hetek óta dúl a vita olyan ügyben, hogy a hitoktatás tényét beleírják a bizonyítványba vagy sem. Ugyanakkor a beírást védők is úgy nyilatkoznak, ennek semmi jelentősége az életben. sőt tilos ennek alapján megkülönböztetni a gyerekeket. (A beírás már eleve megkülönbözteti.) Olyan égető kérdésben, mint a földügy, világos határozat még mindig nincs, pedig közeleg az új vetés ideje. Arra sincs válasz, hogy a gazdasági önállóság idején miből gazdálkodnak azok a hátrányos kistelepülések, ahol többet kellene segélyre kifizetni, mint a beszedhető adó. Egyik héten még azt mondja az illetékes: az idén nem lesz benzináremelés, másik héten már ott szerepel a listán a benzin is. Hosszan lehetne sorolni a szavakon, vesszőkön való szócséplé- seket. Domokos jó urak! Jó lenne már meglelni az utat, mert sok a szántaniváló, szükség lenne az éles ekevasakra.:. Csikós Balázs loprenoiunk Társadalmi vitára bocsátja a megyei városi tanács a pártállamiság idejére emlékeztető nyíregyházi földrajzi nevekre vonatkozó javaslatát. A számítógépkezelők már dolgoznak azokon a leveleken, amiket -az átkeresztelésre szánt lakótelepeken, tereken, utcákon élők kapnak. A küldeményekben szerepelnek majd az eddig felmerült alternatívák, valamint az is, melyik tetszik ezek közül a tanácsnak. Mindez azonban nem zárja ki más ötletek győzelmét. Főleg ott nem, ahová csak egy lehetőséget tartalmazó kérdőíveket postáznak. Az év vége is eljöhet, mire kicserélik a névtáblákat — mondta Fazekas János vb- titkár. — Ezért valószínű, hogy e feladatot a szeptember 23-án megválasztandó új önkormányzati testületek fogják elvégezni. Az már mindenesetre tény, hogy a három-négy hónapos Nyíregyháza-térképek nem lesznek- hosszú életűek. Mer; — „jó” magyar szokás szerint — megint nem tudta a jobb kéz, mit csinál a bal.
