Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-09 / 134. szám
1990. június 9. II Keleta HwfllfOTirSZafl hétvégi melléklete »* rés zsebbel lehet-e várost tervezni? Ki diktálja a * I feltételeket: a tervező, a beruházó, a kivitelező w vagy éppen a tanács, mint hatóság? Megjelent a magántőke, úgy az építésben, mint kft-k formájában a tervezők és a beruházók közt. Jelent-e ez feszültséget a már meglévő állami cégek között? Ki mondja ki az utolsó szót a városrendezésben? Mennyire veszik figyelembe az izmosodó lakossági szervezetek véleményét? Ezekről vitatkozik Veres István nyíregyházi városi főépítész, Kulcsár Attila, a Nyírterv Ybl-díjas tervezője, dr. Fodor József, a városvédő egyesület titkára, Lencsés István, az UNITERV termelési cégvezetője és Zolnai Gábor, az UNIBER számítástechnikai cégvezetője. Szerkesztőségünket Tóth Kornélia rovatvezető képviselte. A városrendezésről Zsolnai Gábor Lencsés István Veres István Dr. Fodor József Kulcsár Attila Tóth Kornélia • Hosszú évtizedeken át az állam építtetett, a tanácsokon keresztül, amelyek egyúttal a hatóság szerepét is ellátták. Az utóbbi esztendőkben erőteljesen kopogtat a magántőke és nemcsak lakóházakat kívánnak építeni. Össze lehet-e hangolni a városfejlesztés érdekeit a jélentkező pénzemberek igényeivel? V. I.: Időnként borotvaélen táncolunk, mert tudomásul kell venni, hogy nem köthetjük gúzsba az építeni szándékozó kezét, hiszen az ő zsebében a forint (időnként másfajta pénz is). Lejárt annak az ideje, hogy a tanács a hatóságosdit játsz- sza. K. A.: Viszont a majdani önkormányzatokra nagy felelősség hárui. Ha sikerülne megkövetelni az építészeti igényességet a vállalkozóktól, a tervezőktől, apellálhatnánk a kivitelezők szakmai önérzetére és mindez párosulna az önkor. mányzatok bölcs előrelátásával, szóval, az lenne a Kánaán, de addig élesedik a konkurenciaharc a tervezői piacon, hogy a saját szakmámat említsem. Hiába ott a Nyírterv, amelyben hatalmas szellemi tőke, építési tapasztalat halmozódott fel, ha a kisszervezetek adott esetben olcsóoban szállítják a terveket az építtetőnek. Természetesen, ha a Nyírterv egy feladatra 30 embed állít, akkor a gyorsasággal nem lehet baj. • Kihez megy a megrendelő? L. I.: Formális és informális kapcsolatok alapján választhat magának tervezőt. Általában azért sürgős mindenkinek, mert a vágtató infláció miatt minden hé' számít. A kivitelezés idejét több okból sem nagyon lehet lerövidíteni, így a tervezésen próbáinak meg időt nyerni. Z. G.: Az idő mellett a meglévő tőke is sokat számít, inkább mozgósítják a családi kapcsolatokat, kalákát szerveznek, csakhogy olcsóbb legyen az indulás. Jó példa erre a nyíregyházi Korányi úgynevezett 0 üteme. Szegedi tervezők hoztak látványos, ámde eladhatatlan terveket. A 160 négyzetméteres lakásból 120 négyzetméter a hasznos alapterület, félkésznek mondtuk, de inkább 70 százalékos készültségű és így került volna 2 millió forintba. L.!.: Hadd folytassam azzal, hogy ezt követően az UNITERV kapott megbízást a tömbbelsőben lakások kialakítására. Szerkezetkész állapotban vehetik át a leendő lakók, s a 81 négyzetméter hasznos alapterületű lakásért — hangsúlyozom, szerkezetkész állapotban — 999 ezer forintot kell fizetni. Pár nap alatt gazdára talált a 132 lakás, noha ezután a iakók az utcáról vezetik be a közműveket, alakítják ki a belső burkolatokat és így tovább. De így ráérnek és minél több saját munkával teszik olcsóbbá. V. I.: Hadd védjem egy picit az eredeti tervet. Lazább beépítést javasoltak, kényelmesebben élhettek volna itt az emberek. A város érdeke is ezeket a tetszetős házakat részesítette volna előnyben, viszont a városlakók ezt nem vették meg. így kompromisszumra kényszerültünk és zsúfoltabb lett a terület. • Város és lakója közt mintha ellenérdekeltség támadna: nem az a jó egyiknek, ami a másiknak? Hogy oldják fel ezt az ellentmondást? F. J.: Korábban nem létezett szervezett ellenzéke egy tanácsi döntésnek. Amit kitaláltak egy íróasztalnál, a testület tagjai megszavazták és már egyenes út nyílt a látszólag demokratikusan született megoldás előtt. Ma viszont sorban alakulnak a lakossági szervezetek, Nyíregyházán működnek például a városvédők, a természetvédők, a MTESZ, az Urbanisztikai Társaság és egyre jelentősebb közvélemény sorakozik fel e szervezetek mögött. Végül is nincs ellentmondás, hogy visszakanyarodjak a kérdéshez, hiszen előbb-utóbb a városnak is akkor töretlen a fejlődése, akkor népszerű és vonzó, ha polgára jól érzik benne magukat. # Ki kap szabac kezet a városkép formálásánál? K. A.: A közvélemény a beépítés vagy a házak sivárságát a telezők hibájának gondolja. Pedig a beépítési sűrűséget, vagy a. lázak nagyságát a tanács előzetesen meghatározza. Az építészeti minőség és jellegzetesség a részletekben van. Ez az, ami az építés során gazdasági, kényelmi, anyagbeszerzési okok miatt elmarad. A hatóságnak kellene megkövetelnie a tervek maradéktalan megvalósítását. Ma arra a kényelmes álláspontra helyezkednek, hogy a funkciót nem érintő változtatás bocsánatos bűn. így aztán nem véletlen, hogy gyakorta alig ismer rá a végeredmény láttán a tervező az általa megálmodott épületre. Ez is egyik oka, hogy az Év lakóháza pályázatra lasszóval kell fogni a jelentkezőket. • L. I.: Az a rosszmájú megjegyzés is elhangzik, hogy a tervező „ le fekszik a piac igényeinek és sutba dobja szakmai ambícióját. A kisszervezetek éppen a gyorsaságukkal versenyezhetnek és ne gondolják azt, hogy ez a minőség feladásával jár! Mi például a konkrét megrendelések mellett készítettünk néhány tervajánlatot, egyebek közt a Bencs -villa hasznosítására, a megyében található kastélyok felújítására, a kisvasút megőrzésére, Sóstófürdő modernizálására. A Nyár utca — Epreskert utca térségének beépítésére készített terveinkkel — reméljük—kivívjuk a szakma és a lakosság elismerését. V. I.: A hatóságnak kellő szigorral kell fellépni bizonyos esetekben. Most például egy cég irodaépületet akart a Bujtoson és úgy érzem, meg kellett tagadni. Oda zöldfelület kell. De ez csak egy példa. A magántőke megjelenésével sorolhatnék ettől lehetetlenebb ötleteket is. Nyilvánvaló, hogy a városközpontba nem engedhetünk mondjuk autószerelő műhelyt, füstokádó gyárat vagy más, zajos munkahelyet. Mégha egy fillérjébe sem kerülne a tanácsnak. Ha már itt tartunk, a kiskörúton sikerült egy nagyvárosi szemmel nézve is szép negyedet kialakítani a művelődési központ, a városi galéria, az üzletház, a hamarosan átadásra kerülő Domus Áruház, a Hungária Biztosító, az adóhivatal épületegyüttesével. Jól megfér egymás mellett a felújított Bagolyvár és a modern APEH-székház. Jónéhány épülettel gazdagodtunk, hogy helyet adtunk nekik a megye- székhelyen. De nem kell szorgalmazni mindenáron a beépítést, érdemes „eltenni" tartalék-területeket és később egy jobb, ötletesebb jelentkezőnek odaadni. F. J.: Higyjük el, hogy a várostervezés és-építés nem egykét év feladata. S hinnünk kell továbbá azt is, hogy az utánunk jövő nemzedéknek is lesz fantáziája, pénze, hogy egyedi épületekkel gazdagítsa a várost. L. I.: A szabad kezet kapni elvet egyesek furcsán értelmezik. Felütötte a fejét a spekuláció, ez különösen a telkek adásvételénél tapasztalható. Például a Széchenyi és a Petőfi utca sarkára egy 31 lakásos ház terve készült el, ám az itt található ingatlanok felét ripsz-ropsz megvette valaki. Nyilvánvaló, ha a tanács itt építtetni akar, meg keli vennie ezt a helyet, és borsos árat fizethet a kisajátításnál. A magántulajdon szent és egyre inkább annak tartjuk, de talán érdemes lenne hatósági eszközökkel gátat vetni a spekulációnak. • Aki teheti, menekül a panellakásokból, noha nincs még távol az az idő, amikor sikk volt a Jósavárosbs költözni. Ma pedig az apró- hirdetésekben gyakran kikötik a vevők, hogy örö- kösföldi lakás kizárva. Akinek pénze van, épít, de még az is eladósítja magát egy életre, akinek nincs pénze. Mi lesz akkor a lakótelepekkel? F. J.: Humanizálni kell ezeket a betondzsungeleket. Ez a folyamat egyébként már el is kezdődött. Megnőttek a nyár-, a nyírfák, atölgyek, az akácok, amelyeket facsemeteként ültettek a házak közé. Jósavá- ros és Örökösföld szélén alacsonyabb épületek helyezkednek el, hogy ne tűnjön a szemünkbe a magas házak tömege. Vagy például repkényt futtatnak fel a falra, színezik a szürke panelt és már kedvesebb, melegebb hangulatot tapasztalunk a lakótelepen. K. A.: Aki megnézi a Dohány utca térségében épülő színes, egyedi megjelenésű házakat, láthatja, hogy panelből is lehet vonzót építeni. De az a megdöbbentő, hogy ezek a technikai megoldások húsz éve is benne voltak a panelben! A lakótelepeket funkcionálisan és esztétikailag kell és lehet humanizálni, pl. kereskedelmi és szolgáltató létesítményekkel. Átriumszerű lakóházakkal visz- szaállítható a zártsorú utca képzete. Egymás melletti, sőt egymás feletti kis lakások, a loggiáikon keresztül összekapcsolhatók, ezek plasztikus homlokzata is gazdagítaná a sivár épületeket. V. I.: Reméljük, hogy hamarosan a lakótelepek nálunk is betöltik azt a funkciót, amiért a tömbházakat kitalálták. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy az ember 53 négyzetméteren élje le az életét csecsemőkoré tói a haláláig. Ha úgy nézzük, hogy átmeneti megoldási kínál a lakótelepi otthon, akkor nem börtönnek, hanem sajátos életformának érezzük. Változik a családtagok létszáma, anyagilag kerülhetünk jobb vagy rosszabb helyzetbe és ehhez kellene igazítanunk a megfelelő lakástípust. Vagy más helységben kapunk munkát és egy ideig nem élünk a lakásunkban. Az lenne a természetes, hogy ott béreljünk egy lakást. De honnan vennénk és még ha lenne is, melyik átlagos család tudna ma két rezsit fizetni? Addig viszont joggal érezheti magát röghöz kötöttnek a lakástulajdonos. Z. G.: Elhangzik olyan vélemény is, hogy ma nincs szükség a hatalmas családi házra? mert nem élnek együtt a generációk. Mi tapasztalunk olyan jelenséget is, hogy igenis együtt akarnak élni a szülők, a gyerekek, esetleg az unokák, ha az érzelmi szálak mellett gazdaságiak is egybekapcsolják őket. Úgy, mint régen. Hiszen akkor természetes volt, hogy apáról fiúra szállt a mesterség. A család egy gazdasági közösség voit és a, körből kilépni nem lehetett. így láthatjuk ezt ma is, jól példázzák ezt a magánéttermek, presszók, fagylaltozók. De említhetem a szolgáltatásokat is. Majdnem törvényszerű, hogy a családban valaki folytatja az üzletet és nem kerül idegen kézbe a vagyon. Ebbői tehát azt akarom kihozni, hogy ma is van igény többgenerációs lakásokra. • Ma már beruházó lehet bárki. Az egyre sűrűbben hangoztatott szektorsemlegességet a városrendezésben síkerül-e keresztülvinni? K. A.: Még mindig hatályos az 1964-ben született építési törvény, amely az állami beruházásoknak ad elsőbbséget. De mára az állam alig tud beruházni, a magántőke kopogtat — úgy a hazai, mint a külföldi —, így aztán értelmes kompromisszumot kell kötni a jogszabály adta lehetőség és a hétköznapi gyakorlat kívánalmai között. Tehát akárkinek — legyen az állami cég, kisszervezet vagy magánember—adják ki az építési területet, azonos feltételeket kell nekik kínálni. Természetesen úgy, hogy azonos követelményeket is támasszanak velük szemben. Mert ha a feltételek és a követelmények nem lesznek összhangban, írott malaszt marad a szektorsemlegesség és mindig lesznek kiskaput keresők. V. I.: A majdani önkormányzatok felelősségét említem megint. E testület tagjai kell, hogy döntsenek egy területet miként fejlesszenek, kivel. A cél csak az lehet, hogy milyen lesz a holnap városképe és unokáink közérzete. • A piac diktál manapság az élet szinte minden területén így van ez a városfejlesztésben is? Z. G.: A piacnak óriási szerep jut a városkép formálásában, ezt kár lenne tagadni. De hogy irreális árak alakultak ki a vágtató infláció mellett is, annak egyebek közt az az oka, hogy mondjuk egy telekárban meg akarják fizettetni az első tulajdonossal nemcsak az ő telekhányadára jutó közműveket, hanem a környéken kiépítésre kerülőket is. Márpedig ez enyhén szólva igazságtalan és ellent is mond a piaci törvényeknek. K. A.: A közművek kiépítése egy terület értékét megnöveli. Ha ezek nem lakossági erőből válósulnak meg, a finanszírozóknak vissza kell kapni a költségeiket a telkek forgalmi értékének növekedéséből. Akár úgy is, hogy jelzáloggal megterhelnék az ingatlanokat, hogy a spekulációs vásárló vagy az örökös vállaljon valamit a beruházásból. Mellesleg a piac törvényei az építészetben soha nem érvényesülhetnek szabályozatlanul. Az építés ugyanis két elemből áll: a funkció és az eszmeiséget hordozó építészeti kultúra, amely nem lehet áru. A tervezők tevékenységének ezt a részét védeni kell a piac törvényeitől. Ezért szabályozzák törvények a jövőben is a tervezési jogosultságot, hogy csak az tervezzen, aki ezt a szakmát kitanulta. De még,ez is kevés. A szerveződő Építész és Mérnöki Kamara azokat a tervezőket kívánja előnyben részesíteni, akik egy-egy szűkebb szakterületen nagy tapasztalatokkal rendelkeznek, többszörösen bizonyították rátermettségüket. Remélem, hogy az építtetők is rájönnek előbb-utóbb, hogy az épület, a város esztétikai minősége is piacképes. Bízzunk abban, hogy a városépítés valamennyi résztvevője lokálpat- nóta, akinek nem mindegy, hogy mit hagy örökül az utódoknak Agyonspórolt lakótelepek A lakótelepet gyakran tartják az egykori szocialista országok által kitalált rossz dolognak. Szó sincs erről, hiszen a második világháborúban elpusztult városokban tömegesen kellett lakásokat építeni, úgy Nyugaton, mint Keleten. Csak a gyakorlat tért el, mert például a németek vagy a svédek máskent képzelték el a lakótelepeket Sokkal több zöldövezetét hagytak meg, a lakó úgy érezhette, hogy a természetben él. Nem a fakivágással láttak hozza a betontenger létrehozásához, hanem előbb azon meditáltak, miként tudnának a lehető legtöbbet megóriz- nt,a környezetből? Sajnos, Keíet-Európaban c pénzhiány már rányomta bélyegét a lakotelep-epitésre. Kispórolták a konyhából az ablakot, a mosdót és a mellékhelyiséget együvé zsúfolták a kisebb lakásokban. A nagyban még egy kamrát sem terveztek, a lakótelepi ablakok tisztításáról jó lenne megkérdezni a háziasszonyokat. Kész tornamutatvány. nehezen nyitható szét, ugyanakkor a port akadálytalanul átengedi. A szigetelés hiányosságait mar a kabarék megszokott tréfái közt tudjuk, hiszen ha bekapcsolják fölöttünk a rádiót, hallható a műsor lejjebb is. Ha végigmegyünk a padlószőnyegen, az alattunk lakó érzékeli, papucsban vagy mezítláb csattogtunk végig. Arról nem beszelve, hogy a kisgyermeket nem lehet megkötözni, es amíg felnő, idegeskedhet a szomszéd... 5
