Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-04 / 129. szám
1990. június 4. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol Kovács György sportrovatvezető Labdarúgó-világbajnokság előtt állunk. A honi futball- életben most zajlik a hajrá. Előtérben a nyári versenyek, kirándulások, túrák ... Befejeződik az iskolaév, nyári szabadságát kezdi a diáksport. A sporttal kapcsolatos kérdéseket ezek motiválták. — Satlai József Nyírbátorból kérdezi: az idén miért marad el a máriapócsi négyesfogat- hajtó országos verseny? Nos, a máriapócsi Rákóczi Mg. Tsz. új vezetése arról tájékoztatta sportrovatunkat, hogy az idén nem rendezi meg a hagyományos eseményt. Hogy később sor kerül-e a versenyre — bizonytalan. Javasolják viszont vállalkozóknak — megfelelő díj ellenében — a bajnoki futam rendezését. Így — sajnos — belátható ideig nem jön megyénkbe Bárdos, Juhász, Bozsik és a többi világhírű hajtó. — Katona Imre a 15-222-es telefonról azt szeretné tudni, mikor kerül sor az \B I-es csapatok, illetve az NB II- ben a második helyen végzettek osztályozójára? Az MLSZ-ben elkészült a program, amely szerint 3p. Honvéd—Kazincbarcika, Dunaújváros—Debrecen mérkőzések lesznek oda- vissza alapon. Az első összecsapás időpontja június 9., a visszavágóké egy héttel később. — Iván Pál, Korányi F. u. 73. alatti lakos azt kifogásolja, hogy miért a szövetség elnöke vezette a feljutás szempontjából sordöntő Nyíribrony— Oros városkörzeti labdarúgó mérkőzést. Ugyanis a bíró indiszponáltsága befolyásolta az eredmény kialakulását. Tény, a mérkőzést a szövetség elnöke vezette, aki vizsgázott játékvezető. A találkozót Nyíribrony nyerte 4:3-ra, ezzel valóban elhúzott üldözőitől. . Egyezik a véleményünk abban, hogy sportszerűbb lett volna a megyei keretből kérni játékvezetőt. ' — Kik horgászhatnak Sóstón? — kérdezték többen is. Válaszol Szabolcsi Sán- dorné, a Szavicsav képviselője: — Egyesületünk tagjai mintegy nyolcvanan, valamint azok a személyek, akik horgászigazolvánnyal rendelkeznek és napijegyet váltanak. Bizonyos tisztség- viselői igazolványok is érvényesek, amit a halőrnél kell bemutatni. — Jó-e nekünk, hogy NYVSC-re változtunk, s hogy „vasutascsapata’’ van a 130 ezres Nyíregyházának? (Csikós Pál.) Hogy jó, avagy nem jó a döntés — más lapra tartozik. • Egyelőre a MÁV ajánlott támogatást, ezt pedig meg kell ragadni. Ami később viszont hátrányos lehet, a MÁV nehéz helyzete, ez bizonyosan a sportban is éreztetni fogja hatását. — Miként tudósítanak olaszországi labdarúgó-világbajnokságról. Ott lesznek-e önök is, vagy más formában készítenek összeállítást? (Pádár László, a 13-311-es tÄe- fonról.) Sajnos, mint a Kelet-Magyarország sportújságírói nem lehetünk jelen a Mondiale mérkőzésein. Az ok: anyagiak hiánya. Így — jobb híján — az MTI tájékoztatására szorítkozunk. Szeretnénk színvonalas, friss tájékoztatást adni a labdarúgóvilág eme nagy eseményéről. — Egy másik kérdező: — Véleménye szerint ki nyeri a labdarúgó VB-t? Egy labdarúgó világbajnokság mindig tartogat meglepetéseket. A papírforma a rendező Olaszország, valamint az NSZK, Brazília és Hollandia mellett szól. Más nemzet aligha tudna beleszólni az elsőség kérdésébe. — Hol végeztek a szabolcsi NB-s labdarúgó csapatok az 1963-as évi egyfordulós bajnokságban? (Szabolcsi Tibor, Nagykálló) Az NB I B-ben szereplő Nyíregyházi Spartacus a 9., az NB II-es Nyíregyházi Munkás SE a 4. helyen végzett. Az NB III észak-keleti csoportjának végeredménye: ... 13. Nyíregyházi VSC, 14. Kisvárdai Vasas, 15. Nagykállói Medosz. — Hány csapat kerül feljebb a jelenlegi kézilabda NB I B-ből? (Orosz József, Záá- hony.) A bajnokság 1. és 2. helyezettje kerülhet fel az NB I-be. Az MKSZ legújabb döntése szerint azonban osztályozót kell játszaniuk az NB I-ből kieső két együttessel — 'likőr indul a nemzetközi Tisza-túra? Ezúttal Tiszabecstől vág neki a mezőny az 570 km-es útnak, a rajt július 29-én lesz. Most úgynevezett „elő- túrára” is lehetőség nyílik: gyülekező — kishatármenti engedéllyel — július 25-én a tiszabecsi határállomáson. Innen gépkocsival szállítják a hajókat az 57 km-re lévő szovjet Bustyinóba. Másnap indulnak a résztvevők, s 28-án érkeznek a tiszabecsi táborba. — Olvasom a Kelet-Magyarország szombati beharangozó- jában, hogy Cséke és Szik- szai befejezte aktív labdarúgópályafutását. Hány évesek, hogy máris szögre kerül a futballcipő? Mindketten túl vannak- a harminc éven. Cséke György^ 1957. május 13-án született, a Jánkmajtisi Tsz SE csapatában kezdett. Szikszai Mihály (1956. november 10.) nyíregyházi nevelés, az NYVSC-n kívül játszott az NB I-es Csepelben is. — Nyíregyházi színekben versenyez-e továbbra is az ungvári Krocskó? Válaszol: Káplán István, NYVSC teniszvezető-edző — Igen, továbbra is a mi versenyzőnk, megkötöttük a szerződést, a szövetség megküldte a játékengedélyt. Egyébként július 11—13. és 15. napokon lesznek az NB I-es csapatbajnoki mérkőzések, a sorsolásra pénteken kerül sor Budapesten. Köttetett. felbontatott Másfél évtized után Tiszaadony népe úgy döntött, elég a Tiszaszal- kával kötött házasságból. Elválnak. A végső szót most egy éve mondták ki, s az idén, január ötödikén tartották az alakuló tanácsülést. Kis idő telt el még azóta, hogy szemmel látható eredmények születhettek volna. Bár, ha nyitott szemmel jár az ember ... Adonyt és Aranyosapátit kompjárat köti össze a Tiszán, a bevétel az adonyi tanácsot illeti. Így van ez másutt i§. S az egyik komp olyan mint a másik. Ám abban majd mindegyik megegyezik, hogy a révészek saját zsebre dolgoznak. De itt, az adonyi réven tartják a regulát: jegy jár az utasnak, a harminc forint pedig a vaskazettába kerül. Onnan meg az adonyi közös kasszába. Korábban, míg a közös tanács volt a gazda... No de hagyjuk, nehogy ok nélkül bántsuk a tiszai révészeket! Ki húzta a rövidebbet? — Nem fogja elhinni, de ebben a csepp kis faluban aligha talál olyan embert, aki ne viselné a szívén a község dolgát — hallgatja végig mosolyogva a tiszai kalandomat Papp Sándorné, az adonyi ta-. nács apparátusának egyik „fele”. A másik „felét” Liba Endrénének hívják, ő intézi a költségvetést, míg kolléganője az igazgatási feladatokért felel. Korábban mindketten a ti- szaszalkai közös községi tanácson láttak el hasonló megbízatást, így aztán tökéletesen tisztában varinak a folyó-, de a korábbi ügyekkel is. Ám biztos ami biztos, áttelefonálnak a közeli téesz- telepre. a vezetőt kérik. Balogh Sándort, aki társadalmi munkában ellátja a tanács- elnöki tisztet is. Jöjjön át ő is. feleljen a számtalanszor hallott, de most újból feltett kérdésre: vajon mi vadította meg az adonyiakat, hogy kenyértörésre vitték a dolgot. — Az embereknek elege lett abból, hogy minden fontos kérdésben a szalkaiak szava volt a döntő. Ök több tanácstaggal rendelkeztek, akik természetesen a saját falujukat „ pártolták. Azt ugyan nem mondják a mieink sem, hogy mindenben az adonyiak húzták a rövidebAdonyban apránként betelt a pohár bet, de apránként betelt a pohár. Egyöntetűen döntöttek itt is: a saját kezükbe veszik falujuk sorsának irányítását. Míg várjuk az elnököt, szóba kerül sok minden. Például a legutóbbi képviselőválasztás. Az urnákat itt a szomszédban, a kultúrházban állították fel, s a szavazat- számlálóknak majd kisült a szégyentől a szemük. Még talán emlékeznek rá, szakadt akkor az eső. S az adonyi választók nemcsak kint, de bent az épületben is áztak. Mert a kultúrház teteje olyan mint a rosta. Hegy a huzavona — No meg az iskola! A felsősöknek át kell járni Szálkára, s ha nem érik el a fél hetes buszt, mehetnek gyalog. A falu persze azt akarja, hogy jöjjenek vissza a felsősök, több mint ötven gyermekről van szó, hisz van itt is tanterem, s van és lesz pedagógus is. Most az iskola vagyonának szétosztásán megy a huzavona, de az iskolaigazgató megfenyegetett bennünket: ha sokat okoskodnak. nem fogadom tovább az adonyi felsősöket! E szavaknál érkezik meg az elnök, Balogh Sándor, aki osztja munkatársai véleményét. most valóban az iskola ügye az első. — Hét és fél millió forint áll a költségvetésünk rendelkezésére — mondja. — Fejlesztésre persze alig-alig telik, de félmilliót az iskola épületének felújítására ki tudunk szakítani, s jut még százezer a művelődési ház tetőszerkezetének megreparálására is. Többre nemigen futja, ám kezdetnek ez is u assan már ha- M gyománnyá válik, hogy a megyei kórház olyan olyan pályázatot hirdet az egészségügyi szakközépiskolásoknak, amely meglehetősen elhanyagolt területre, az ápolók és a betegek közötti lelki kapcsolatra igyekszik a kórházban gyakorlatozó tanulók figyelmét irányítani. Az évek során száznál is több értékes dolgozat született így, amelyek közül nem egy — legalább részleteiben — szak- folyóiratokban is megjelent. Elsősorban — tanáruknak Extedéné Zsurkai Ilona ösztönzésére — az idén pályáztak a legtöbben. Az egyik legsikeresebb pályázó Lipkovics Erika, az iskola harmadikos tanulója. Életem értelme cimü dolgozatára ötezerforintos különdíjat kapott. Mosolygós, kiegyensúlyozott lány Erika. Nem is hinné az ember, hogy olyan gonegyütt örüljön a betegekkel, a gyógyulás láttán. Persze könnyebb is a dolga. mint a hivatásos ápolónőknek, hiszen ö csak hetente dolatok foglalkoztatják, mint például a haldokló beteg lelki ápolása. Mondja, az iskolában nagy gondot fordítanak arra is, hogy ne csak a beteg testi problémáival, hanem lelkivilágával is foglalkozzanak. Erika nagyon fontosnak tartja, hogy enyhítsenek a betegek szorongásain, elviselni a fájdalmakat, mindenkihez legyen kedves szava, és egy napot tölt gyakorlatként a kórházban. Az egészségügyi szakmát is azért választotta, hogy segítsen másokon. Az egyik legszebb szakmának tartja most is, annak ellenére, hogy a kórházban mindenki túlterhelt, kevés az ápolónő, sokkal több kórterem betegeit látja el egy-egy egészségügyi dolgozó, mint amennyi valójában megengedhető lenne. A kórházban a legelhanyagoltab- bak a kicsinyek és az idősek. Azok, akiket alig, vagy soha nem látogatnak. Erika rájuk szenteli a legtöbb időt, s ha teheti, mindig beszélget velük. Némelyik beteg már várja öt, és azt a napot, amikor gyakorlatra megy. Sok életsorsot megismert, a magányos betegek néha egész életüket elmesélik neki. Megtudom tőle, hogy a sok fájdalom, betegség és halál elviseléséhez vallásos neveltetése is segít. Erika kiegyensúlyozott ember, szabad idejében rajzol, fest és verseket ír. Tanulmányait is jó eredménnyel végzi. (bodnár) megteszi. S a helybéliekre, akárcsak eddig, ezentúl is lehet számítani. Ha látják, az történik, amit ők akarnak. Ha a saját pénzüket arra fordítják, amit ők tartanak jónak. A kopottas, máshol már kidobásra ítélt bútorokkal berendezett „elnöki" szobából átlépünk egv másik helyiségbe — valamikor könyvtár volt itt — ahonnan a hátsó, zárt udvarra látunk. Egy jó teniszpályányi terület, s végistelen-végig lebetonozva. Hogy miért? — mind a mai napig rejtély. — Néhány éve az adonyi kiszesek pályázattal nyertek nyolcvanezer forintot. Az iskolaudvaron szerettünk volna kialakítani egy szép kézilabdapályát, vagy ha az nem megy, rendbetettük volna a futballpályát. ám az adonyi kiszesek nem tehettek azt a pénzükkel, amit akartak. így kellett lebetonozni ezt az udvart. Hát most nézhetjük . . . mert használni aztán semmire sem lehet. A majd nyolcvan esztendős Csatári Menyhért lent kapál a kertben: jöttünkre nyom ban elhalasztja a dudvairtást Békességben a szomszédokkal — Nem is én. hanem az öcsém vetette fel először az önállóság gondolatát — mondja. — Mert én azt mondtam, míg a szálkái tanács nem törleszti az adonyi adósságát, nem kell válni. Am a nép azt mondta, váljunk, de rögtön. Ugye volt nekünk már előtte önálló tanácsunk, korábban meg bí rönk. Legutoljára Liba End re bátyánk. A körjegyzőség ugyan Tiszaszalkán volt, de a falu dolgaiba nem nagyon szóltak bele. Ezt szeretnénk most is. Békességben élni a szomszédokkal, s munkálkod - ni a falunk javára. Balogh Géza Nevezzük nevén...! MÁR CSAK ABBÓL IS GYANÍTHATÓ, hogy fontos téma az országnak a föld sorsának rendezése, mert az elmúlt két évben legalább ötször módosították a földtörvényt. A földről szóló vitának azonban ezután sem szakadt vége, mert az Országgyűlés csütörtöki ülésnapján áttért a szövet - kezeti tulajdonban lévő termőföld átruházásának átmeneti tilalmáról szóló javaslat vitájára. Aki figyelemmel kísérte ezt a vitát, minden — főleg kisgazdapárti — feliszólaló szájából azt hallotta, hogy a tsz-ek elherdálják, elkótyavetyélik a földet, s ez így van évek óta és így megy országszerte. Konkrét példát azonban mindösz- sze egy Csongrád megyei képviselőtől hallhattunk, aki egy hódmezővásárhelyi termelőszövetkezet nevét említette. Nem tudom más hogy van vele, én nem szeretem az általánosításokat. Nem tetszik, ha azt mondják, hogy így megy ez az egész országban; nem tetszik, ha azt kell kiértenem, hogy minden termelőszövetkezet elnöke csak a mának él, csak saját zsebére dolgozik, csak úgy tud jövedel - met osztani a tagságnak, ha elherdálja a közös vagyonát, ha fillérekért adja bérbe vagy tulajdonba nemzeti kincsünket. EGfiSZEN BIZTOSAN SOK IGAZSÁG REJLIK az elhangzott felszólalásokban, egészen biztos, hogy adták bérbe is, tulajdonba is az elmúlt években különböző területeket. Lapunkban is írtunk ilyenekről, de konkrétan! Ám eléggé felületes és elhamarkodott vélemény azt kijelenteni, hogy ez mindenütt és mindig az egyéni haszonszerzés miatt történt így. Lehet, hogy a parlamentbe jutott kisgazdapárti képviselőik többsége nem volt tsz-tag, lehet, hogy nem kísérték figyelemmel az utóbbi éveikben általában a gazdaságra, de különösen a mezőgazdaságra érvényes szabályozásokat, azokat a szigorításokat, amelyek megcsapolták a tsz-ek kasszáját, de azokról a panaszokról nekik is hallaniuk kellett, hogy miközben hétről hétre emelkedtek a nö- vényvédőszer-árak, drágábbak lettek a gépiek, általában a mezőgazdaságban használt ipari termékek, addig évről évre nem emelkedett a mezőgazdaságban előállított terményekért és termékekért fizetett összeg. VAJON ELFOGADTAK VOLNA-E A TERMELŐSZÖVETKEZETEK tagjai elnöküknek azt az embert, aki évekig nem tudja növelni jövedelmüket? Elfogadták volna-e csupán a magyarázkodást, miközben a boltokban minden drágább lett, az ő keresetük pedig a régi maradt? Aligha. Az ilyen előzmények kényszerítették rá a nagyüzemeket arra, hogy növeljék a. háztáji területét, hogy bérbe adják földjük egy részét. De csak elvétve fordulhatott elő, hogy a szándék nem a tagság javát szolgálta volna. Az pedig egy kicsit hihetetlennek tűnik, hogy bárhol is azért adták volna el a földet, hogy majdani és eredeti tulajdonosai ne juthassanak hozzá. Balogh József Megelégelt házasság
