Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-27 / 149. szám
1990. június 27. Kelet-Magyarország 7 m O azok a szép idők! Talán nem is írtam volna meg a lapjukban T. D. lengyel állampolgárságú barátom esetét, ha nem olvasom a Népszavában pár héttel ezelőtt, mit tapasztalt a háborúban futárszolgálatot teljesítő Tadeusz ChcufcCelt Nyíregyházán: ....... az emberek kenyeret, szalonnát és bort kínáltak, csokoládét, meg pénzt ajánlottak ... megvették a vonatjegyemet Budapestre.. A II. világháború szörnyűséged hál' istennek elmúltaik. De megváltoztak az emberek is. Tíz napja, amikor T. barátom Nyíregyházára érkezett, a Tokaji úton lévő piacon egy fiatalember egy óvatlan pillanatban elemelte a kocsi tetejére pákolt, élelmiszerrel teli szatyrot, és eltűnt vele a nagy tömegben. Persze T. barátom felelőtlen volt. De éjszaka leszerelték a kocsiról a visszapillantó tükröt, a sáfhányót és a díszeket. Mindennek betetőzéseként elutazása előtt az egyik boltban alaposain becsapták. Ha arról beszélünk, hogy a megye idegenforgalmát fejleszteni kel, akkor ezek után azt se felejtsük el, hogy a turista oda megy szívesen, ahol vendégbarátsággal fogadják, nem pedig oda, ahol ilyet él át. Dr. Túri Péter Nyíregyháza Ingyen ébresztő Tízemeletes házunk előtt félkész butikok sorakoznak. Építésük nem kis zajjal jár, de eddig egy szót sem szóltunk, mert így tartottuk természetesnek. Ám az. egyik butik gazdája íagy- laltozójában újabban reggel fél ötkor fúrni, kalapálni kezd. álmunkból erre a zajra riadunk. Itt van a nyári szünidő, a gyerekek szeretnének sokáig aludni, és azok a felnőttek is, akik otthon a lakásban töltik a szabadságukat, mert nincs annyi pénzük, hogy üdülni A város Nemrég azt olvastam az újságban, hogy meg kell szüntetni a nyíregyházi MÁV-Állomás előtti „mini KGST-piacot", mert csúnya képet mutat a megyeszékhelyről. Ez igaz. de legalább ugyanilyen csúnya képet mutat a belvárosi Egyház utca. Düledeznek a házak, némelyik gerendával van megtámasztva. Az építési területet nyilvános WC-nek használják, tele van szeméttel és törmelékkel. Rámenjenek. Úgy gondoljuk, a csendrendelet a magán- vállalkozókra is érvényes és elvárnánk, hogy ezt be is tartsák. Meglepő számunkra, hogy épp az nem tartja be, aki a házunkban lakik. Kérésünk, ha mindenképpen zajos munkát kell végeznie a butikban, akor legalább ne kora hajnalban tegye ezt. A Fazekas János tér 7. sz. ház lakói Nyíregyháza névjegye adásul esténként ritkán ég a villany az utcán, nem biztonságos ott várakozni a buszra. Ez is a város névjegye, mert itt szállnak le az autóbuszokról a városba érkező idegenek. A MÁV- Állomás előtt már szép rend van, ez a rendcsinálás ráférne az Egyház utcára is ... Hámori Lajos Nyíregyháza, Ságvári kertváros Perzsavásár viszonteladókkal Veszik, viszik és meggazdagodnak Benne vagyunk a nyárban. Egyik percben süt a nap, a másikban árnyék fordul a nyíregyházi „K.GST- piac” fölé, ahol ponyván, papíron, autókra terített plédeken drága porcelán étkészletek, csorba bögrék, hímzett selyemruhák és szakadt nájlonharisnyák, fúrógépek, rozsdás szögek kelletik magukat a vásárlóknak. Minden jóval olcsóbb, mint a boltokban. De kapható ebben a perzsavásárban tengerimalac és kanári, faragott tálalószekrény és kopott fotel, modem gáztűzhely és múzeumba való spirituszfőzö, és még mi minden! Csakhogy panaszkodnak, sok a viszonteladó. Pirkadatkor összevásárolják a lengyelektől, szovjetektől, románoktól a magyarok által keresett cikkeket, arrébb mennek két sorral, és felárral eladják. így lehet munka nélkül, adómentesen jó jövedelemhez jutni! — dohog egy cserzett arcú, viszeres lábú, idős aszony. Ö használt csecsemőruhákat, gumijátékokat árul. A kisunokájáé volt minden, most szeptemberben iskolába megy, kell a pénz irkára, tornacipőre... — és a fülembe súgja, nézzem csak, a csillárt és összehajtható faszékeket kínáló románok mellett álló lombos szemöldökű, görnyedt tartású férfivel együtt jöttek ki a piacra. Üres kézzel érkezett, s most nagy értékű áruja van... A férfi lába előtt ágyneműk, törülközők, nyolc pár női és hat pár férfi cipő, üres magnókazetták sorakoznak az újságpapíron. — Hogy adja? — mutatok egy fényes, strasszdíszitésű lakkszandálra. — Hétszáz — közli szófukaron. — Drága. Másutt ötszázért adják, ötért elviszem. — Ötszázért?! Nem adom — és az ajkán megjelenik egy lekicsinylő mosoly. Dél- tájt, amikor a lengyelek, felvidékiek hazaindulnak, kelendő lesz az áruja. Jól ismeri a vásárlók természetét: most még árubőség van a piacon, nézelődnek, fontolgatnak, de később, ha nincs miből válogatni, akkor jön el az ő ideje! Megvárja. .. ■Botladozom a többi vevővel, kíváncsiskodóval együtt a szürke zúzalékkövön. Megpillantom E. asszonyt, szalmakalappal a fején két tömött táskán ül, szemüvegén meg-megcsillan a napfény. „Tessék, tessék, itt a francia parfőm, szemfesték, bőr dzseki, sztereó magnó, finom babkávé! Olcsón adom, tessék hölgyem, uram!” — hívogatja hangosan a nézelő- dőket. Ő rokkantnyugdíjas, mégis emeletes villában lakik a zöldövezetben. Talán jól kereső ura jövedelméből telt rá, vagy abból, hogy havonta kétszer Törökországba, Bécsbe utazik „csencselni”, és szombatonként itt árulja a holmikat a piacon? — Most, hónap végén nincs nagy forgalom, majd fizetéskor jövünk ki! — sóhajt föl egy inas, bajszos fiatalember és amúgy férfimód haj igái ja bele a vászonszatyrokba az ingeket, lepedőket, fehérneműket. Dundi, szőke asszonya szidja: — Te, te... ne gyűrd össze, mert nem fogjuk tudni eladni! Bizony, ők abból élnek, hogy járják Lengyelországot, Kárpátalját, megveszik és itt felárral eladják a szerszámokat, ruhaneműket, edényeket. A férj munkanélküli, az aszonyka gyesen van. Nézze — magyarázza a fiatalember —, én sem tartom ezt tisztességes dolognak. De enni kell, élni kell, a kislányunkat fel akarjuk nevelni. Inkább lopjak? Kihajítottak a munkahelyemről, és akkor most forduljunk fel ?! — elköszönnek, mert még kenyeret, meg tejet kell venni. A kicsinek pedig visznek- egy szem paradicsomot, ennyi „luxusra” telik az ő láthatatlan jövedelmükből. Szerkesztői üzenetek RÉZ ZOLTÁN, Nagyhalász: Reméljük, már kézhez kapta a gyermekei után járó családi pótlékot, amit március elsejétől állapítottak meg, és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság június végéig egy összegben utalta ki. BOROS ANURÄS. Kis- várda: Az éjszakai pótlék nem azonos a műszakpótlékkal. Éjszakai pótlék azok részére jár, akik esténként húsz órától masnap reggel hat óra között végeznek munkát. Ennek mértéke tíz százalék, de a kollektív szerződés megállapíthat ettől magasabb pótlékot is. A rendszeresen éjszaka munkát végzők számára pótlékátalány adható. Az éjjeliőr rendszeresen éjjel végez munkát, ezért részére külön pótlék megállapítása felesleges, az a munkabérébe is beépíthető. Műszakpótlék azoknak jár, akik fizikai állományban, vagy közvetlen termelésirányítóként egymást felváltva azonos munkát végeznek, vagy azonos technológiai folyamatban foglalkoztatják őkét. Az éjjeliőr részére tehát műszak- pótlék nem járhat, mert csak éjszakai és nem váltó szolgálatot lát el. MAGÚRA GYÖRGY, Nyíregyháza: A kert, amelyben önök virágokat és f^kat ültettek, a Közterület-fenntartó Vállalat gondozásában van. Az IKSZV a kerti csapokat azért szereltette le, mert csak ebben az évben közel négy és félmillió forintot fizettek vízdíjra. Panaszát emberi oldalról jogosnak tartják, ezért a városi tanács illetékeseitől kérni fogják, hogy hozzanak döntést, ki viselje a kertlocsolások költségeit. Számunkra nagy örömöt jelentett, hogy így törődik a ház előtti kert sorsával, sajnos, ezt nem mindenütt tapasztaljuk. Tóth M. Ildikó Magas fű magas épületek között. A felvétel Nyíregy 'háza központjában készült... A jogász tanácsai MIT SZÓL. EHHEZ AZ ILLETÉKES? Csak a fele pénzt adják vissza Kevesebb háztáji földet adtak! Egy pátrohai olvasónk 1988. decemberében Évgyűrű biztosítást kötött, de most év elején felbontotta, mert kevés volt a fizetése. A vállalatánál azt mondták, visz- szakapja a pénzét, ám a befizetett összeg felét kapta csak vissza az Állami Biztosítótól. Az ÁB megvizsgálta panaszát, de sajnos, a CSÉB Évgyűrű biztosítási kötvény hatodik oldalán található 13. pontban rögzített szabályozástól eltérni nem áll módjukban. A 13. pont rendelkezik ugyanis a visszavásárlási összeg megállapításáról, és abból egyértelműen kitűnik, hogy a biztosítás fennállásának első két évében a befizetett összeg ötven százalékát fizetik ki a biztosítottnak, olvasónk esetében pedig még nem telt el a két év. n hús értékét levonják Másfél éves csikója döglött meg szívbénulás következtében egy olvasónknak. A csikót a vágóhídra szállították, ott azt hallották, ha értékesítik a húsát, némi hasznot is jelent és a Biztosítótól is kapnak valamit, mivel a csikó biztosítva volt. Csakhogy levélírónk meglepődve tapasztalta, hogy a biztosítási összegből az Állami Biztosítónál levonták a tanácsi elszámolás alapján a „húsmegtérülést”: azaz a csikó húsának értékét. A biztosítási feltételek szerint ló esetében hat hónapos és két éves kor között a legmagasabb biztosítási összeg húszezer forint, vagyis kár esetén maximum ennyit téríthet az Állami Biztosító. A biztosítási feltételek 2. pontja azonban rögzíti, hogy kényszervágás esetén a hatósági megtérülést a biztosító levonja. A húsmegtérülést az ügyfél nem küldte meg az ÁB-nak, így annak az értékét levonták a biztosítási ösz- szegből. lár az anyasági ellátás Mátészalkáról fordult lapunkhoz egy hölgy: tíz esztendővel ezelőtt kezdett dolgozni a helyi üzemek egyikében. Néhány éve férjhez ment, gyermeket szült. Mivel a gyermeknek nem talált megfelelő elhelyezési lehetőséget, ezért olvasónk a gyermekgondozási segély lejária után egyéves fizetés nélküli szabadságot kért a munkahelyétől. Körülményeire való tekintettel meg is adták neki, majd a kért hosszabítást is; csakhogy közben újra viselős lett. Épp aznap hozta világra második gyermekét, amikor lejárt a fizetés nélküli szabadsága. Vita kezdődött: megilleti-e az anyasági ellátás? A munkahelynek — mint üzemi kifizetőhelynek — az volt az álláspontja, hogy nem illeti meg, mert nem dolgozott, hanem fizetés nélküli szabadságon volt. A Társadalombiztosítási Igazgatóság véleménye szerint azonban ez félreértés. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT.R. 3. §-a alapján a munkaviszonyban álló dolgozó biztosított, az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a megszűnéséig. A fizetés nélküli szabadság az alkalmazotti jogviszonyt nem szünteti meg, így az édesanya folyamatos biztosításban volt, munkaviszonya kezdetétől a fizetés nélküli szabadság utolsó napjáig. Emiatt tehát az anyasági ellátásra jogosult. Márton Mihály- né kisvárdai lakos huszonöt éven át a közeli termelőszövetkezetben dolgozott, onnan is ment nyugdíjba. 1986-ig a termelőszövetkezet minden eszendőben biztosította részére a háztáji területet, ezt követően azonban már többszáz négyszögölei kevesebb háztáji földet kapott. A termelőszövetkezet ezt azzal indokolta, hogy levélírónk nem teljesítette a számára megállapított munkaórát. Csakhogy olvasónk azért nem tudott rendszeresen részt venni a közös munkában, mert súlyosan beteg férjét kellett gondoznia, rokona nem lévén, másra nem bízhatta. Azt kérdezi, vajon jogos volt-e a tsz intézkedése? A háztáji juttatás mértékét a termelőszövetkezeti tag munkateljesítésével arányosan állapítják meg. Ez azt jelenti, hogy a neki megállapított munkamennyiség részbeni teljesítése esetén a felső határ és az alapszabály szerinti legkisebb mérték között, a teljesítménnyel arányban• állapítják meg. A beteg férj ápolása emberileg valóban méltánylandó, de sajnos, nem olyan ok, amit munkateljesítményként figyelembe lehetett volna venni a háztáji juttatás szempontjából. Kovács Zoltán nyíregyházi lakos termelőszövetkezeti tagként dolgozott 1681 óta. Három év múlva megnősült, építkezés miatt fizetés nélküli szabadságot igényelt, azonban ezt nem biztosította részére a termelőszövetkezet. Még abban az évben tagsági viszonyát kizárással megszüntették. mert nem teljesítette az előírt munkamennyiséget, ezt követően alkalmazottként foglalkoztatták. Két éve úgy megromlott az egészségi állapota, hogy könnyebb munkát kért a tsz-től. de sajnos, ilyen nem tudtak neki biztosítani. Most otthon várja, hogy mi lesz vele ... Sajnos, olvasónk leveléből nem derült ki, hogy táppénzen volt-e, vagy időközben munkába állt, és megszűnt-e a munkaviszonya. Javaslom, keresse meg a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságot, ahol a szükséges felvilágosítást meg fogja kapni annak érdekében, hogy tisztázza helyzetét. Mindenek előtt az Orvosi Bizottságnak kell megállapítania, hogy munkaképesség-csökkenése milyen fokú. Mivel levele lényeges adatokat nem tartalmaz, konkrét tanács adására így nincs lehetőségem. Z. Györgyné nyírbátori lakos, tsz-tag a háztáji juttatásával kapcsolatos eljá • rást sérelmezi. Mint írja, ebben az évben a tagok választhattak, hogy háztáji földet vagy termányjutta- tást igényelnek-e. ö káposzta- és karfiolterületet igényelt és a művelési díjat már be is fizette. Ezért értesült megdöbbenve arról, hogy háztáji területét nem mérték ki, és közölték vele, hogy a megállapodásban az szerepel, miszerint kukoricában kéri a háztáji földet. Levélírónk számára ez teljesen érthetetlen, tiltakozott is ellene. A tsz felajánlotta, hogy akkor szántó területet adnak neki, ezt azonban nem fogadja el. A termelőszövetkezet az alapszabályában rendelkezik arról, hogy tagjainak háztáji földet vagy terményt biztosít. Levélírónk esetében valószínű, hogy a tagokat választási lehetőség illeti meg ebben az esetben. Azonban a megállapodás tartalma dönti el, hogy olvasónk esetében milyen feltételekkel egyeztek meg a háztáji föld kijelöléséről. Ennek ismeretében kérelemmel lehet fordulni a szövetkezeti döntőbizottsághoz. Dr. Kondora Zsuzsanna
