Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-27 / 149. szám

1990. június 27. Kelet-Ma gyarország 3 A közkegyelemről Válasz Gulyás József országgyűlési képviselő (SZDSZ) a Ke- let-Magyarország 1990. június 20-t számában megjelent gondo­lataira TISZTELT KÉPVISELŐ­TÁRSAM! Ha én ellenzéki képvise­lő lennék, természetesen minden alkalmat megra­gadnék arra, hogy ahol csak tudom, támadjam, bombázzam a mindenkori kormány intézkedéseit. Bár ha az újdonsült kormány — a rendszerváltás idején, a gazdasági csőd szélén, az ország súlyos, mély válsá­gában — 100 nap türelmi időt kérne tőlem, lehet, hogy én lojálisán viselkednék e frissen megválasztott kor­mánnyal szemben. Persze ez csak akkor lehetne, ha én ellenzéki volnék. Ha én ellenzéki képvise­lő volnék, tisztában lennék azzal, hogy a közkegye­lemről szóló törvényt nem a jelenlegi kormány dol­gozta ki, hanem még a Németh-kormány helyezte el, időzítette aknaként, jól előkészítve az ország vala­mennyi börtönére, fegyhá- zára kiterjedő, beláthatat­lan következményekkel já­ró, súlyos lázadásokat, ab­ban az esetben, ha e tör­vény nem kerül elfogadás­ra. Ha én ellenzéki képvise­lő lennék, mielőtt meghúz­nám fegyverem ravaszát, utánanéznék annak, mi is történt az országgyűlés 13. ülésnapján, nevezetesen a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitá­jában. Szeretném nagyrabe­csült képviselőtársamat em­lékeztetni arra — ha jelen volt a határozathozatalnál —, hogy éppen az MDF kez­deményezésére, a kormány támogatásával és hozzájá­rulásával elfogadtunk egy törvényjavaslatot. E tör* vényjavaslat kizárja a köz­kegyelemből mindazokat, akik hivatali visszaélés, vesztegetés és hűtlen kezelés miatt állnak, álltak, vagy állni fognak a törvény ítél­kezése előtt. így ezekre a személyekre nem vonatkozik a közke­gyelem! Nagyon bízom ab­ban, hogy mindazok, akik a fentiek miatt jogsértést követtek el, felelni fognak bűneikért, még akkor is, ha bármelyik jelenlegi párt — ne adj Isten —, éppen az SZDSZ soraiban bújnának el a felelősségre vonás elől. Nagyon remélem, hogy gondolataimmal sikerült megnyugtatnom tisztelt kép­viselőtársam türelmetlensé­gét, viharként felkorbá­csolt lelkiismeretének hullá­mait sikerült lecsendesíte­nem. Felhívnám figyelmét ar­ra, hogy a közeljövőben, mielőtt igaztalanul politikai vádaskodásokba kezdene, leírandó szavait, mondatait minden esetben tegye föl Iustitia istennő mérlegére. Tisztelettel: Dr. Szilassy Géza Országgyűlési képviselő' (MDF) Megbocsáthatatlan bűnök A láthatás fonákja Az apa 12 évig nem látta a kislányát. Egyszercsak fellángol benne a szülői ér­zés, s megkeresi régen el­hagyott családját, amely­nek tagjai annyi év után is örömmel fogadják. Az apa közben megnősült és az új házasságban is szü­letett egy kisgyerek. Ke­reskedői munkája mellett nagy építkezésbe fog. A 12 éves kislány nem valami jó tanuló. Majd eldolgoz­gat a maszek boltjukban — gondolja az apa —, s köz­ben vigyázhat mostoha test­vérére, sőt még építési köl­csönt is kaphat újonnan felfedezett gyermekére. Lehet, hogy a történet nem is elég szörnyű? Tragi - kusabb sorsokról árulkod­hatnának a bíróságok, gyámügyi csoportok halom­ba gyűlt aktái, az irodák megsárgult, piszkos falai. Kapcsolattartásnak hívják, illetve köztudatban látha­tás, amikor a felbomlott, szétvált családok között a jog eszközeivel szabályoz­zák, hogy kié legyen a gye­rek, hogyan gondozzák, mi­kor találkozzanak egymás­sal. Ahol a törvény szigorá­nak kell rendet teremteni, ott már a természetes, em­beri norma nem érték. Egy hivatal szabályoz, figyel­meztet, bírságol, elővezet... De nincs az a gyámügy, bíróság, pszichológus, aki rendbe tudná tenni a csalá­dok életét. — Ennyi gyűlölettel és haraggal, ami itt a szülőkből kijön, nem tudok mit kez­deni — panaszolja elkese­redetten Godja Györgyné gyámügyi ügyintéző a nyír­egyházi tanácson. — A gye­rekeket eszköznek használ­ják, hogy ezzel is egymást bántsák, kínozzák. Csak a szülők a hibásak, itt nem lehet hivatkozni a társada­lomra, anyagiakra, környe­zetre. Ezek a védtelen apró­ságok annyira kiszolgálta­tottá válnak, hogy ezt az apának, anyának nem lehet megbocsátani. A mai családok problé­máival talán már túl sokat foglalkozunk, vagy az is lehet, hogy a gondok sú­lyosságát igazán nem érzé­kelve agyonhallgatjuk ezt a témát. A szülők válásával a gyerek nem válik el, ő egy­formán akar szeretni, ben­ne nincs gyűlölet. Önálló emberpalánta, akinek el­képzelései, vágyai, érzései vannak, s ezt mégis gyak­ran elfelejtik. Pedig a legdrágább érték a gyer­meknek a szülők hite, sze- retete, mert ebből él, eb­ből olvassa ki és érti meg a mindennapok történéseit. 11 falvak iövnie össznemzeti Bot Villáminterjú Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnökkel Megyénkben járt a napokban Göncz Árpád, hazánk ideiglenes köztársasági elnöke. Tákoson felavatta a második világháború áldozatainak emlékművét, majd Vásárosnaményban egy kiállítást tekintett meg. Prog­ramja zsúfoltsága miatt csupán egy villáminterjúra volt lehetőségünk, az elutazása előtt készült. O Sokakat ért meglepetés, amikor felröppent a hír: El­nök úr egy kis beregi faluba látogat. Tikoson szinte a fél falu „Arpikám”-ként fogadta Ont. Milyen kapcsolat tűzi a tájhoz? — Amint azt a beszédem­ben is megemlítettem, aligha van falu Magyarországon, ahová szívesebben mentem volna a meghívásra, mint éppen Tákosra, gyönyörű, rontatlan táj, lakói, a falu értékei miatt. Évről évre visszajövök, ha csak egy kurta látogatás erejéig is. Gyöngyszem a temploma, voltam már benne istentisz­teleten, és voltam hangverse­nyen. Pestinek született uno­káimmal rendszeresen visz- szajárunk immár egy évtize­de Naményba, a Tisza-partra. Ehhez a tájhoz köt Kiss Sán­dornak, a Parasztszövetség Amerikában elhunyt, de na- ményi földben nyugvó egy­kori igazgatójának, testvéri jó barátomnak emléke is. O Hadd ragadjam meg az al- kaimat, hogy azt tudakoljam Elnöki úrtól: mi a véleménye a köztársasági elnökválasztás módjáról, illetve az ezzel kap­csolatban most kialakult poli­tikai zűrzavarról? — Az elnök megválasztá­sának módját a Parlament szabja meg, az esetleges nép­szavazás megtartásáról, vagy meg nem tartásáról az Al­kotmány rendelkezik. Erről tehát a magyar Alkotmány­nak és a magyar jognak a véleménye az én véleményem is. Amennyiben százezernél több hiteles aláírás gyűlik össze, (azóta megtörtént az aláírások hitelesítése. A szerk.) akkor a népszavazást az elnökválasztás módjáról meg kell tartani. Ennek az eredményétől függ, hogy az országban az elnököt a nép, vagy a parlament fogja-e választani. O Milyen lehetősége van an­nak, hogy a Tákosboz hasonló, halmozottan hátrányos helyze­tű térségek felzárkóztatása megtörténhet, különös tekintet­tel a közelgő helyhatósági vá­lasztásokra? — Nem hiszem, hogy ez a kérdés — a Tákoshoz hason- ló falvak felzárkóztatása — a helyhatósági választások kér­désével közvetlenül össze­függne. A fogyó lélekszámú kis falvak lakossága körében a visszatérő kérdés annak javítása, életszínvonalának emelése, összerendezettségé- nek helyreállítása, ami a fo­lyamatos munkát igényli, nem kampányfeladat, hanem betelj esültéig össznemzeti kötelezettség. Éppen Táko­son egy kollégája kérdezte meg: bízhatnak-e a kis fal­vak abban, hogy a kormány­tól megkapják ezt a segítsé­get? Azt feleltem: sült ga­lambot várni nem lehet. Vi­szont az volna a feladat, hogy olyan falvak épüljenek, melyek megtartják szülöttei­ket. O ön szerint milyen szere­pet tölthetnek be a tákosihoz hasonló háborús emlékművek — melyeket most országszerte sok helyen állítanak — egy település formálásában, össze­tartásában? — Mostani tákosi élménye­im meggyőztek róla, hogy az emlékezés felszíne alá 99A masizázsszalon nem itt lesz!" Apró fillér - nagy haszon Akik gyakrabban járnak a 41. számú útvonalon, azok­nak bizonyára feltűnt már egy építkezés Apagy—Vásá- rosnamény irányában az or­szágút északi oldalán. Már olyan mendemonda is lábra- kapott, hogy itt lesz Buda­pest után az ország második masszázsszalonja, belevaló lányokkal, rafinált szolgálta­tásokkal, apartmanokkal. A munkások között talá­lom meg a tetőgerendákon egyensúlyozó tulajt, Gál István apagyi lakost. — Éttermet, presszót ter­veztünk először, de nemré­gen a tetőtér kihasználása mellett döntöttünk az öcsém­mel, akivel ketten vágtunk bele ebbe a vállalkozásba, ott fenn — mutat a valóban impozáns méretű padlástér­re a fiatalember — elképze­léseink szerint 7 szobát tu- (bojté) I dunk kialakítani, és ezzel panzióvá építjük a vendég­lőnket. Mindezt talán vétek is lenne kihagynunk, hiszen a telek nagysága, a főútra való föl-, lehajtás, a parko­lás előírásszerű megoldása akár több kamion és sze­mélygépkocsi megállását is lehetővé teszi udvarunkon. A családi vállalkozás az elmúlt év őszén indult, ami­kor a közműveket kellett a telekre bekötni. A két test­vér megpályázott a Vállalko­zási Alapítványból egymillió forintot a Magyar Hitel Bank RT.-nél. A bank elbírálta, el­fogadta, s mig az alapít­vány kuratóriumától ő maga is megkapja az összeget, át­menetileg meghitelezi a vál­lalkozóknak, 29,5 százalékos kamatra. — A kettőnk által tavaly felvett újrakezdési kölcsön, az alapítvány egymilliója és a megyei támogatáson kívül A megye négy mezőgazdasági szakközépiskolájának növendékei falujukban végezhe­tik a nyári Összefüggő termelési gyakorlatot. Képünkön: a nyirparasznyai tsz műhe­lyében készítik fel az aratásra a Fortschitt E—16-os kombájnt. (H. P. felvétele) szorított és mérgező emlékek felszínre hozatala egy-egy közösség életében nélkülöz­hetetlen. ( — Megérett az idő arra, hogy a hősöknek, az áldoza­toknak megadjuk a tisztes­séget. Tudom, hogy Tákos lakói közül 58-an vesztették az életüket a második világ­háború idején, s 116 tákosit hurcoltak el hadifogságba és közülük csak 71-en tértek haza. A falut, mint minden magyar falut 40 és 44 között, megtizedelte a háború. Az 6 emléküket, az életüket vesztettekét és az elhurcolta- két hirdeti ez az emlékmű, Schmidt Sándor fafaragómű­vész, sok-sok nemzedék szat­mári faragómester méltó utódának gyönyörű alkotása. Meg kell mondanom, ha van falu, amely jelképe lehet a népi akaraterőnek, akkor Tákos népe az emlékmű fel­állításának szorgalmazásával az lehet. Köszönöm a válaszait. Baraksó Erzsébet még 2 millió forintunkba lesz a beruházás, de már sok minden megvan a berende­zési tárgyakból is — beszél a finanszírozási gondokról az idősebbik Gál, aki eredeti foglalkozását tekintve gé­pésztechnikus. — A Megyei Földhivatal által kiszabott magas illeték, amit ennek a 6000 négyzetméternek a mű­velésből való kivonása miatt róttak ki a földvédelmi tör­vény értelmében, még be sincs kalkulálva. Ha lehet, kérvényezni fogjuk a részlet- fizetés engedélyezését. Hogy miből lehet manap­ság 2 millió saját erőt össze­hozni? A Gál testvérek erre a kérdésre egyszerűen csak annyit mondanának: do­hányból. 1982 óta saját szá­rítójukban szárítják a 10 hold bérelt földön megter­melt dohányleveleket, amely a hozzáértő kezek munkája nyomán képes akkora jöve­delmet hozni, ami évek alatt felhalmozva komoly tökévé duzzad. — Ősszel, úgy október vé­gén szeretnénk nyitni — csatlakozik a beszélgetéshez az öccse. Gál Mihály mező- gazdasági ismeretek és bioló­gia szakos tanár, aki éveken át a helyi téeszben dolgozott. — Harmadosztályúra ter­vezzük az üzletet. Elvünk „apró fillér, nagy forgalom, nagy haszon”. Számítunk majd az autós vándorokon kívül a helyi lakosságra is, de nem akarunk kocsmát az üzletből. Az igényes kivitelű berendezés és környezet, no meg a tisztességes méretek bent és az udvaron egyaránt, megteremti a lehetőségét an­nak, hogy nagyobb rendez­vények, lakodalmak lebonyo­lítását is vállalni tudjuk majd. Szeretnénk egy jó és nép­szerű vendéglőt vezetni itt Apagyon. Galambos Béla Hasonszíilés Olvasom, él valahol Bel- ső-Afrikában egy törzs, mely az istennek sem akarja fejét a civilizáció jármába dugni, lehet az a misszionárius belga, né­met. vagy angol. Történt azonban, egy küldetését teljesítő fehér asszonyra ott, a messzi Afrikában törtek a szülési fájdalmak, aki máig megfejthetetlen okok miatt, ellenkezve minden természeti tör­vénnyel. hason fekve hozta világra a gyermekét. A fekete asszonyok azóta, ha eljön az idő, csak ezt a pozíciót hajlandók felvenni. Sokat töprengtem, vajon mi késztetheti e nőket, hogy a fehér embertől pontosan e módszert ve­gyék át, s miért csak ezt az egyet, de semmi ered­ményre nem jutottam per­sze. Már el is feledtem volna az egészet, ha Nyír­egyházán fel nem figyelek egy eddig szokatlan lát­ványra. A Korzó presszó előtti járdaszigeten parko­ló nyugati rendszámú Opelekre, Fordokra, BMV-kre. Valami kft. kül­földi alkalmazottai serény­kedtek az üzletben, új gé­peket szereltek fel. az au­tókkal meg elzárták a gya­logosok útját. Amin meglepődtem az volt. hogy a kocsik tulaj­donosainak a kutya sem szólt: nem jó helyen par­kolnak, urak! Aztán a sze­relők végezvén dolgukkal, amilyen hirtelen jöttek, olyan gyorsan mentek. De a járdasziget azóta is fog­lalt. A kocsik típusa nem, csak a felségjelük válto­zott. Magyar Mercedesek, Mazdák trónolnak a ko­rábban gyalogosoknak fenntartott aszfalton. » persze nekik sem szól sen­ki. Arra a következtetésre jutottam, azért lehet ez igy, mert meggyőződtünk arról, nekünk a nyugati példát másolni kell. Hogy elinduljunk az ország fel­virágoztatásának útján. Gondolom, ennek első lé­pése lehet a járdán törté­nő parkolás. Hogy aztán mi lesz majd a végső ered­mény ... ? Majd meglát­juk. De tartok tőle, úgy já­runk majd mi ezzel .mint ama afrikai törzs járt az asszonyaival. Hason szülni megtanulunk majd mi is, amúgy marad minden a régiben. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents