Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
1990. június'23. HÉTVÉGI MELLÉKLETE ................................... H Kaiéi ^ fflagyarorszáp 5 n ! nyílt vita Fordított sztrájk Híre kelt a településen és még távolabb is. hogy sztrájkolnak a traktorosok. És most itt állok a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezet műhelycsarnokában, ahová hívatlanul érkeztem. Vita van. Hogy mennyire nyílt és őszinte a vita, azt nehéz megítélni. Szót kérek és megkérdezem. — Igaz, hogy itt most sztrájk van? Igaz, hogy június 15-tői nem dolgoznak a traktorosok, a tehergépkocsivezetők? Mert a műhelyben legalább ötvenen vannak és többen is felzúgnak, nem tudom nevén nevezni a válaszadót, illetve nem tudom nevükön nevezni őket, hiszen tucatnyian tiltakoznak. Amilyen még nem volt — Nevetséges. Nem mi sztrájkolunk, hanem a vezetők... Fordított sztrájk ez, kérem, olyan amilyen még nem volt Magyar- országon... Nem mi tagadtuk meg a munkál, hanem tőlünk tagadták meg.. Szól valaki, menjek már arrébb, és ő majd elmondja, mi volt és mi van. — Figyeljen ide. Itt a vezetőség elhatározta, hogy bevezetik az úgynevezett költségtérítéses gépüzemeltetési rendszert. A traktorosok, a gépkocsivezetők ezt nem vállalták. Nem írtak alá a szerződésnek. Erre a vezetőség június 15-én kiadta az ukázt, amíg a traktorosok nem írnak alá, nincs menetlevél. Csak az kap munkát, aki aláír. Hát most állunk és vitatkozunk... — Az, aki most beszél — mondja az informátorom — Hartman Attila traktoros. Az, aki közbeszólt, az a svájcisapkás, az Berecz József sofőr. Gyorsan lejegyzem és megjegyzem, hogy mit mond, kérdez Hartman Attila.— Az nincs benne a szerződésben, hogy mi lesz a fődarabcserével. Ki fizeti meg... — Nem az itt a legnagyobb kérdés, hanem az, hogy senki sem tudja, hogy ha aláír a szerződésnek, mit vállal magára. Hát, miért nem munkálta ki a vezetőség és miért nem adta oda mindenkinek leírva papíron, fehéren feketén, hogy mit akarnak? Nekem családom van. Ha van egy papír a kezemben, hazaviszem, megbeszélem otthon, és akkor azt mondom, igen vagy nem. Ami meg a főjavításokat illeti, másfél éve hazahoztam főjavításról a gépem, megtettem néhány kilométert és bedöglött a motor.. Feltartott kézzel Az elnököt, Magyar Lászlót, aki végtelen türelemmel végighallgatta Berecz Józsefet, és mindazokat, akik még közbeközbeszóltak, régebben ismerem. Feltartott kézzel türelemre intette az egyre indulatosabb beszélőket, szót kért és azt mondta: ■ — Miért kellett volna papíron ismertetni, hogy mi az új rendszer lényege, hiszen hónapok óta csak erről beszélünk. Azt is elmondtuk már, hogy a traktorosokat azok a költségek nem terhelik, amelyek a szemlebizottság által felmért és a hibajegyzékben feltüntetett szükséges iavításokra vonatkoznak. És ne mondják azt, hogy a szemlebizottság tagjai elfogultak voltak, hiszen a bizottságban kívülállók is voltak, meghívott szakemberekés mindazt figyelembe vették, amit /libaként a traktoros elmondott. A gépeket maguk úgy kapják meg, hogy azok üzemképesek vagy üzemképesek lesznek. Nem: értem, hogy mi a probléma. Azt sem tudom elfogadni, hogy külön- kütön le kellett volna írni mindent. Felhívtuk rá a figyelmet, sőt kértük a traktorosokat, hogy az elmúlt évi üzemeltetés alapján nézzék meg a felvezetett kartonokat, tanulmányozzák át a számításokat. (Van néhány olyan példa, ami figyelemre méltó. Itt van például a Jóska. Később megtudom, Béréi József.) Ő ' egész évben írta az üzemórákat, más nem írta. Ezzel a rendszerrel 42 ezer forintot takarított meg. De hivatkozhatok magára is, hivatkozhatok Józsi bácsira (Berecz József). Ha maga ezzel a rendszerrel dolgozott volna, 103 ezer forinttal vihetett volna többet haza, mert ennyi volt a megtakarítás... — Ha! Ezek csak számok, feltételezések!De mi van akkor, ha nincs munka? Egyre jobban csökken a kilométer. Volt amikor 60 ezer kilométert mentünk, most 30 ezret sem. Ha állunk, nincs kereset. Mi lesz ha nem lesz munka?---------,-----,——---------------------Ki fizeti meg? — Igen, ha nem lesz munka, akkor mi lesz. Ki fizeti meg az állásidőt? — De emberek, ebben már reggel megegyeztünk. Ha nem tudunk munkát adni, akkor ki-ki megkapja a személyi órabérét, a 25 forintot, vagy a 29 forintot. De ez nem azt jelenti, hogy ezért semmit sem kell csinálni. Ha lesz munka a műhelyben, vagy ha ott sem lesz, de azt mondjuk, ki kell pucolni az erdőt, akkor az órabérért meg kell dolgozni. Ha végképp nem lesz munka, akkor a traktoros hazamehet, vagy azt csinál, amit akar. — Ez benne lesz a szerződésben? — Benne... Nem könnyű számomra mindazt megérteni, ami szakmai: kiment diferenciálműre, teljesítményt mérő műszerre, tengelyekre és futóműre, pótkocsiterhelésre meg egyebekre vonatkozik. Mindezeket én is időt rabló, a tárgyalt témához nem tartozó részletkérdéseknek tartom. Viszont kíváncsi vagyok valamire, tehát szót kérek. — Tudják-e, hogy mi a költségtérítéses gépüzemelési rendszer lényege ? Csend. — Voltak-e a traktorosok valahol itt a megyében tapasztalatcserén? Beszéltek-e olyan traktorosokkal, akik a munkát ebben a rendszerben végzik, vagy olyan rendszerben, amelyet gépbérletnek, vállalkozásnak vagy másnak neveznek? — Nem voltunk ml sehol. A vezetők azok voltak. — Én beszéltem egy nyírbátori traktorossal. Sz... az egész. Annakatraktorosnak 20-án már nem volt pénze üzemanyagra. — Hogy hívták azt a traktorost? — Mit tudom én. Találkoztunk és kész. Olyan ez most, amit az apáinkkal csináltak. Beverték őket a tsz-be. Minket meg ebbe akarnak bele verni. Később megtudom, aki a nyírbátori traktorossal beszélt, nem traktoros, nem gépkocsivezető, rakodó, de nem vonom kétségbe a véleménymondása jogosságát, hiszen a gépkocsik körül keresi ö is a kenyerét. Viszont elmondom amit én tudok. — Nyírbátorban a költségtérítéses üzemeltetési rendszert a megyében elsőként vezették be. Évekkel korábban ott is fenntartással éltek, sokan tiltakoztak. Ott a vezetőség világos és mindenki számára érthető elveket fogalmazott meg. Dolgozzon többet a traktoros, gazdálkodjon a kapott költséggel, legyen nagyobb a jövedelme. A termelőszövetkezet (a közös) célja sem titkolt. Csökkenjen az anyag-, az alkatrész-felhasználás, kisebb legyen az üzem anyagköltsége. Előfordul, hogy a traktoros igyekezete és jószándéka ellenére egy adott hónapban idő előtt elfogy a pénze, amit gázolajra, javításra és egyéb dolgokra vett fel. De nem ez az általános. Hosszú távon inkább a megtakarítás a jellemző. A tavaszi munkák elszámolása után nem egy traktoros könyvelhetett el 60 és 100 ezer forint közötti pénzt. A megtakarítás a traktorosé! Újra Magyar László követeli a szót. Elmondja, hogy a vezetőség számos helyen járt, ötféle rendszerrel ismerkedtek, de hát már ezekről is többször beszélt. Viszont sejti az idegenkedés okát. Minden zsebre megy — A költségtérítéses üzemeltetésnél. a gépüzemeltető felelőssége nagy. Ebben a rendszerben az nem fordulhat elő, hogy a traktoros a gyümölcsösben felejti a pótkerekét. Nem lehet naponta letörni a víssza- pillantótükröket. Vigyázni kell a gépre, a gép tartozékaira, mert nem lesz olyan, hogy elhagytam, ellopták és megyek a raktárba vételezni. Minden most már á traktoros zsebére megy. Az is, ha a gép a traktoros hanyagsága miatt lerobban és javítani kell... — Ki javítsa? Kivel köteles a traktoros a gépét megjavíttatni? Ha elromlik a gépem, megválaszthatom saját magam a szerelőmet? vei dolgoztathat, akiben megbízik, aki a számára a legjobb. Sőt maga a traktoros is kijavíthatja azokat a hibákat, amelyekkel elbír. Ismétlem minden a saját zsebre megy. — Akkor itt néhány embernek nem lesz munkája. Az oldalról jött megjegyzésre senki sem reagált. Arra sem: — Könnyű a vezetőségnek. Ők havonta felveszik a nagy pénzt és semmi gondjuk. De hogy nekünk lesz-e pénzünk, nem fi- zetünk-e rá arra, amit akarnak, azt ki mondja meg..:? Van, aki halkan mondja a magáét, más jó hangosan, hogy ki- hallatsszék a hangzavarból. — Elhangzott a vezetőség részéről, hogy mérték a költségeket. kimutatást készítettek minden gépről. De itt most csak arról volt szó, ahol van megtakarítás. Na és ahol nincs? Ahol mínusz 80 ezer forint van, arról miért nem beszélnek? Könnyű egy új géppel megtakarítani. Viszont az egyik gép új, a másik meg szar, ócskavas. Mit visz haza az, akinek egy ócska gépe van? Ócskavassal nem lehet dolgozni. — Nem egyformán adjuk a pénzt a költségtérítéshez. Különbséget teszünk az új és a régi gép között. Ahogy egy gép öregszik, ahhoz igazítjuk a normát. Itt van minden gépről a kimutatás. A termelőszövetkezet elnöke szól a mellette álló Szabó Csaba belsőellenőrnek, hogy ismertesse már a minden gépre kimunkált adatokat Monoton a felolvasás, a jelenlévők nem is engedik, hogy a végére jusson. Kihasználva a helyzetet, néhány kérdést felteszek Magyar Lászlónak: — A közgyűlés vagy a küldöttgyűlés, esetleg a választott vezetőség jóváhagyta, hogy a traktorosok, tehergépkocsi-vezetők ezentúl egy új gépüzemeltetési rendszerben dolgozzanak? — Volt róla szó a küldöttgyűlésen, a vezetőségin is. — Jóváhagyták? — így nem merült fel ez a kérdés. Jónak és helyesnek találták az új gépüzemeltetési rendszert. — Miért most év közben, aratás előtt, akkor, amikor rengeteg a munka, döntöttek úgy, hogy ha törik, ha szakad, áttérnek az új rendszerre? — Már korábban akartuk. Tovább már nem lehetett halasztani. — Dehát olyan felszólalás is voit, hogy a gyümölcsöst permetezni kellene. A burgonyán ott a burgonyabogár, fennállhat a burgonyavész is. Gondolom, ezen kívül még sok munka lenne. A gépek állnak, a munka marad, önök meg vitatkoznak... — Semmi nem marad el. Éppen két permetezés között vagyunk. Az aratásra meg készülünk... Az nem olyan egyszerű! ... —.-----iJlAn I.M M.r... ■’.....—................................. Amíg mi az elnökkel beszélgettünk, újabb téma került napirendre. Ha kevés a munka, sok az ember, miért nem engedik nyugdíjba azokat, akiknek már csak egy-két éve van hátra? —Az nem olyan egyszerű— válaszolja Szabó Csaba, — készült erről is számítás. Két ember jöhet szóba. Korengedményes nyugdíjnál a nyugdíjat a termelőszövetkezetnek kellene fizetni, addig, amíg a dolgozó el nem éri a rendelet szerinti nyugdíjkorhatárt. Ez az összeg a két dolgozónál 300 ezer forint lenne... — Micsoda? Hát mekkora nyudjíjat kapnék én? A fizetésem nem volt annyi, mint amennyit mondanak... Reggel kezdődött a vita és már delelőn jár a nap és nincs konkrét megegyezés. Még nem dőlt el, hogy másnap dolgoznak-e, vagy sem a traktorosok, a gépkocsivezetők. Ahogy ösz- szegezni tudom a kompromisz- szum laza lényegét: megegyezés történt abban, hogy ha nem lesz munka, órabért kapnák a traktorosok, bizonyos költségeket a termelőszövetkezet fizet, és a költségtérítési gépüzemelési rendszert nem véglegesen, próbaidőre alkalmazzák. Viszont eszembe jutott, hogy kié a termelőszövetkezet. Ismételten megkérdeztem a traktorosokat, gépkocsivezetőket: — Termelőszövetkezeti tagok-e? —- Igen. — A vezetők is azok? — Igen. A termelőszövetkezeti tagság még az 1967-es tsz-törvény szerint is — ami úgy ahogyan van, elavult, irreális volt a megalkotásakor is — szóval a régi tsz- törvény is a tagot tulajdonosként kezelte, tulajdonosként ismerte el. Ez nem zárja ki, hogy a tagok között időnként ne legyen ellentét, vagy vita. De a sztrájk — a nyírtelekiek esetében a fordított sztrájk — önmaguk elleni vétség. Hát kinek a gyümölcsöse marad permete- zetlenül, kinek a burgonyáját teszi tönkre a burgonyabogár, kinek a földje marad szántatlan, vetet- leh, ha a tulajdonosok egymással szembeni magatartása olyan hogy állnak a gépek? — Mi jót akarunk—mondták, mondják a választott vezetők. — Nem hisszük el— állítják a traktorosok. —■ Mi azt akarjuk, hogy az üzemeltetési költségek az inflációs rátánál nagyobb mértékben ne növekedjenek. Mert nem igaz az, hogy tisztességgel és becsületes munkával a több mint 10 millió éves kiadásból ne lehessen valamit megtakarítani. — Lehet, hogy meg lehet takarítani, de ne a mi zsebünkre. Hiszen most is olyan vékony a boríték. Amit keresünk, abból aligha lehet megélni... Önmagát csapja be Az, hogy a gépüzemeltetésben alkalmazott rendszerek és módszerek ösztönzőek, arról szó sem esett. Sőt, nem csak ösztönzőek, de a tulajdonosi érzetet növelők. Ugyanakkor kegyetlenek is ezek a módszerek. A gyengébb, a felkészületlenebb emberek kevésbé boldogulnak. A maradék gázolajat sem érdemes olcsóbban eladni fűtésre, vagy maszek fuvarosnak, hiszen aki a költségelszámolásnál ezt teszi, önpiagát csapja be, néma termelőszövetkezet vagyonát herdálja. Szerelni, számolni is tudni kell. Nem egy kifizető dolog a traktorosnak traktorral ha- zaugrani ebédelni a messzi határból. De mindezeket most ne firtassuk, mert van új is a nap alatt. Az új törvények. A magán- tulajdon erősítését és általában a tulajdon kiformálását szolgáló törvények. Ha a régi szövetkezeti törvény alapján nem lehetett tudni ki a gazda, a módosított tsz-törvény erre már részben választ ad. Ilyen értelemben nem elfogadható érv, hogy könnyű a vezetésnek. Hát ne legyen könnyebb! Legyen neki is olyan nehéz, mint a traktorosnak vagy a gépkocsivezetőnek, vagy fordítva: ha könnyű a vezetőnek, legyen könnyű a traktorosnak, a tehergépkocsi-vezetőnek is. A sztrájk vagy ehhez hasonló erre sem Nyírteleken, sem másutt nem megoldás. A vitának — dologidőben — a legfőbb tanulsága talán az, hogy az érdekeltek és érintettek nem tudják, kié a termelőszövetkezet! Seres Ernő — Mindenki azzal a szerelőVitázó traktorosok — és (jobb oldalon) a tsz-elnök
