Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-19 / 142. szám
1990. június 19. Kelet-Magyarország 3 Felébred az alvó falu A falu egyetlen mostanában épült intézménye, az idősek klubja. Pártírtíkelűsek a népszerűségről Az illetékes válaszol Hálapénz és vidéke A Kelet-Maigyarország május 17-én „Hálapénz és vidéke” címen megjelent írásával kapcsolatban szeretnék — a pontos tájékoztatás érdekében — néhány észrevételt tenni. 1. A lebontott béremelési keret felhasználása tekintetében a kórháznak önálló döntési jogköre volt, sőt a felső állami és szakszervezeti szervek javasolták, hogy a döntésnél törekedjünk a „technikai” (értsd: zömében fizikai) munkakörben foglalkoztatottak bérhelyzetének javítására, a feszültségek mérséklésére — tehát ez nemcsak az orvosok pénze volt. A béremelésre felhasználható ősz- szegből — a Bizalmi Testület egyetértésével — 250 (tehát nem 500) forintot valóban a technikai dolgozók kaptak, míg az orvosok béremelése átlagosan négyezer forint volt. Mi is reméljük, hogy 1991-iben valóban sor kerül a központi bérintézkedés utolsó ütemére is az egészségügyben, és az e munkaiköri csoportba tartozó dolgozók is „jelentős” béremelést kapnak, mert e réteg fizetése mesz- eze a legalacsonyabb — és a betegellátás nélkülük sem lehetséges. 2. A kollektív szerződés elkészítését — ellentétben sok egészségügyi intézménynyel, ahol még most sem fogták hozzá — intézetünk időben elkezdte, és az első tervezet 1989. november 15- ig (hiányosan) a szakszervezeti jogosítványok nélkül elkészült. Sajnos, sok időt kellett várnunk arra, hogy a szakszervezet országos és helyi szervei megfogalmazzák helyüket, szerepüket és igényelt jogosítványaikat. Amikor ez március végén megtörtént, az ezzel kiegészített tervezetet a munkahelyek és a szakszervezeti tisztségviselők részére kiadtuk. Április 1?- től nyolc különböző összetételű fórumon tárgyaltuk még a tervezetet, és minden elfogadható észrevételt és javaslatot figyelembe véve alakítottuk ki azt a változatot, amelyet az illetékes egyetértési joggal rendelkező szerv elé terjesztünk. 3. Természetesen a fenti fórumokon nem az öt évvel ezelőtti, kollektív szerződést, még csak nem is az öt évvel ezelőtti munkaügyi szabályzatot terjesztettük elő, mert azit az elmúlt öt év alatt pontosan húsz alkalommal módosítottuk. 4. A változó munkahely kategóriáját az orvosok vonatkozásában a korábbi munkaügyi szabályzatok is tartalmazták, s — bizonyos pontosítással — az új szerződésben is benne kell, hogy maradjon, mert például a rendelőintézet, vagy a szülőotthonok működtetése csak így lehetséges. 5. Természetesen a kórház eddig sem mondhatott fel bármikor és minden indoklás nélkül egyik dolgozójának sem, s ezt a kollektív szerződéstervezet szerint a jövőben sem teheti meg. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium 1990-ben az ún. határidős rendeletet hatályon 'kírvül helyezte, s az orvosok munkaviszonyára vonatkozó előírás is ennek megfelelően módosult a kollektív szerződésiben. Köszönöm, hogy észrevételeinknek — bár az általunk igényeűtnél sokkal kisebb terjedelemben, s ezért kevesebb információ adását biztosítva és három hét késéssel, de — helyt adtak lapjukban. Dr. Várvölgyi János főigazgató-főorvos „Olcsván valami elkezdődött, újra érződik az emberek egy csoportjánál az egymáshoz tartozás, a tenni akarás.” Sorok egy levélből, melyet nemrégiben kaptunk. Olcsva életében a folyók nagy szerepet játszanak. A falu a töltések közé szorítva, átélve az emlékezetes árvizet, újra éled. Nyolcszáz lélek küzd, harcol a létért, a jövőért. Mi az, ami megmozgatta az állóvizet? Szabó Jenő tanácstag így mutatja be a községet: Szocialista buldózer — Sok minden megtalálható nálunk. Társadalmi munkában portalanított utat és szinte minden utcában járdát építettünk. Több mint tíz éve van már vezetékes ivóvíz, óvoda, iskola, kultúrház, s nemrégiben átadták az idősek klubját és a könyvtárat. Tudjuk, az elmúlt években eluralkodott az anyagi szemlélet. Ma, viszont van már két-három személy, akik önzetlenül tenni akarnak és összefogásra buzdítanak. Bízunk benne, hogy újra összejön a faluközösség, az utcán egyre több vidám arcot lehet látni. A hír gyorsabban jár, mint az újságíró Trabantja — állapítom meg, mert mire a bolthoz érek, már ott vár Huszti József szobafestő, aki szervezője és szószólója a történteknek. Lelkesen, igazi lokálpatriótaként szívén viseli szülőhelye jövőjét. — Elöregedett, kihalófélben lévő község a miénk. A „szocialista buldózer” itt is elvégezte munkáját. A termelőszövetkezet (mint egyetlen munkahely), az iskola, elkerültek innen — szögezi le. — Az évek során tartoztunk Olcsvaapátihoz, majd önállóak lettünk, ezután Vá- sárosnaményhoz csatoltak bennünket, de mikor az város lett, ismét magunkra maradtunk. Ezt a státust most már szeretnénk megtartani. Elkeltek az Ores telkek Hogy nemcsak Huszti József látja így a helyzetet, megerősít az óvodából egy kisiető hölgy véleménye is. — Sápadtak, és fáradtak a gyerekeink — mondja. — Vitkára, vagy Naményba járnak iskolába, mert itt nincs csak három osztály, alig több mint tíz gyerekkel (akiknek jórésze cigány). Nincs napközi sem. Aki eljár dolgozni, viszi magával a gyermekét. Jó lenne, ha visszakerülne az iskola ... A termelőszövetkezet újra önálló lenne . . Biztosan sokan visszaköltöznének, ha mindezek valóra válnának. Persze, ezek egyelőre csak hiú ábrándok, mert nincs épület, nincs felszerelés, nincs szakember. Valami azért mégis elindult, legalább is egyre több új ház épül, s elkeltek az üres telkek. A falu közepén lévő tanácsháza is olyan „egyszerű”, mint maga a község. Mándi Ferenc nyugdíjasként a társadalmi tanácselnök: — Rendkívüli tanácsülésen döntött a testület a ravatalozó megépítéséről. Igaz, a temetőtől kicsit távol, itt bent a faluban, de a feltételek csak itt adottak (villany, út, víz), — foglalja össze. — Korábban nagyon lelkes kis község volt ez. De a hatvanas évektől magukba fordultak az emberek. Nem volt semmire igény, s ha lett is volna, nem volt rá pénz, legfeljebb kisebb beruházásokra (például rövid járdaépítés). Bíznak a jövőben Az elnök szerint a politikai változások lassan a települést is elérték. Ö úgy fogalmazta: „nem elkezdődött valami, hanem fellángolt az eddig pislákoló tűz”. A jószándék, a tenniakarás érződött akkor is, mikor az autóbuszváró elkészítésére kettő helyett nyolcán jöttek el. ösz- szefogás eredménye, hogy a nagyon szép református templom falára emléktábla került, az első és második világháborúban elhunytak tiszteletére. Ezeket hallva tényleg, mintha csak eddig mélyen aludt volna a falu. Most megrázza magát, ébredezni kezd. Érződik az emberek szavaiból a tettrekészség. Bíznak a jövőben, a lehetőségekben, a tervezett önkormányzatban, bíznak önmagukban. Ök dönthetnek sorsukról, s abban is, hogy mi a fontosabb, mi az, ami nekik kell. Remélik, nem fogják fentről kiporciózni a pénzt, mint az alamizsnát, nem ítélnek felettük olyanok, akik azt sem tudják, hol van ez a falu. Ehhez kovász az a néhány ember, aki itt „sürög-forog”. Hatrészes cikksorozat közlését kezdtük meg hétfői számunkban. A Parlamentbe bejutott hat párt megyei vezetői válaszolnak hat kérdésünkre a helyhatósági választásokra történő előkészületekkel kapcsolatban. Milyen politikai erőt jelent most megyénkben az önök pártja, hogyan alakul a tagsága, szervezettsége, melyek a sajátos reklám- és propagandafogások, amivel a helyhatósági választásokra készülnek, hogyan növelhetik népszerűségüket? FIDESZ: Szerintünk egyáltalán nem elhanyagolható a szerepünk a megye közéletében. Ezt bizonyítja, hogy azon kevés megyék közé tartozunk, amelynek fideszes képviselője van a Parlamentben. Szervezettségünk jónak mondható: a megyében 22 csoportunk van 600 taggal, ez az országos taglétszám 6 százaléka, és nálunk működik a legtöbb falusi csoport. A leghatásosabb reklámfogásunk a nyíltság volt, reméljük a nyíltság és az őszinteség lesznek a helyhatósági választásokon is propaganda-kelléktárunk legfőbb elemei. Azzal próbálunk hatni az emberekre, ami a legközelebb áll hozzájuk. Nagyon fontosnak tartjuk a szakértelem szerepét. Könyörtelenül feltárjuk a helyi hatalmasságok visszaéléseit, és megpróbáljuk megakadályozni, hogy a hatalom közelébe jussanak. Ha a parlamenti frakciónk továbbra is olyan jól működik, mint eddig, és a Ház legkarakteresebb képviselője marad, az sokat növelhet a népszerűségünkön. Ehhez igyekszünk maximális segítséget adni képviselőink munkájához. FÜGGETLEN KISGAZDA FÖLDMUNKÁS ÉS POLGÁRI PÁRT: Mii nem propagandázunk, reklámfogásokkal nem élünk, mi csak az elveink szerint érvelünk, és azt hirdetjük: nem alkuszunk. Nem alkudtak meg a kisgazdák a Horthy és a Rákosi időszakban sem, Bajcsy-Zsilinszky inkább meghalt, de nem alkudott. Mindig az igazság mellett állunk, mi nem ígérünk, csak a reális lehetőséget vállaljuk. Ha keserű is a pirula, azt is le kell nyelni. Azt tapasztaljuk; az őszinteség vonzóbb, mint az ígéret, és erre büszkék vagyunk. Elmondhatjuk: az országgyűlési választások előtti állapotokhoz képest taglétszámunk megduplázódott, és nem csak a földhöz közelállók és nem csak az idős emberek, nyugdíjasok szervezete vagyunk. Kezdenek erőre kapni a fiatalok is, nyitnak a polgári tagozatok is. Jelenleg 140 csoport működik a megyében, egy-egv helyen a taglétszám 8-tól 200-ig terjed. KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT: Pártunk a parlamenti választások óta jelentősen megerősödött. Jelenleg 40 alapszervezetünk működik, mintegy 1500 taggal. Az új szervezetek alakulása, ezzel együtt a taglétszám növekedése dinamikus. A fő hangsúlyt most a szervezettség megteremtésére tesszük, azért, hogy helyi szervezeteink is tanuljanak meg „politizálni”, hiszen a helyhatósági választások előtt érzékelniük, tudniuk kell; végre lehetőségük van saját helyi céljaikat megfogalmazni és azok megvalósulásáért közösen, összefogva fellépni. Azért pedig szíves elnézést kérünk, hogy a reklám- és propagandafogásainkról, melyek népszerűségünket növelik, itt most nem nyilatkozunk, azt a megfelelő pillanatban választóink meg fogják ismerni. MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM: Az MDF a legelső politikai erő volt, amelyik kilépve az illegalitásból bátran megfogalmazta, hirdette nézeteit. Az emberek nem felejtették el, hogy leírtuk, kimondtuk, azt, amit egyébként majd mindenki gondolt már. A lakosság tudja, hogy a pártállam szabolcsi bástyáit ez az MDF-es „szabadcsapat” ostromolta először. Ma már több mint 60 szervezetben mintegy 2 500 tagunk szervezi, befolyásolja a helyi politikát. Szervezettségünkkel egyelőre nem dicsekedhetünk, az elszigetelődés épp úgy valóság, mint a közös cselekvés. Jászt Oszkár az 1918-as forradalom bukását vizsgálva azt írta: „Nem ismertük azt a két-három ezer magyar kul- túrembert, akire a forradalom irányítómunkáját bízni lehetett volna, mivel a komoly és tisztességes emberek rendszerint szerények és félrevonulnak ...” Ügy gondoljuk, hogy a helyhatósági választásokra készülve nekünk elő kell hívni, meg kell keresni ezeket a komoly és tisztességes embereket, hogy népszerűségünket, cselekvő- képességünket biztosítani tudjuk. MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT: A választói akarat alapján jelen vagyunk. Tudják ezt régebbi és újsütetű ellenfeleink is, akik előszeretettel lő- dözik ránk a nyilaikat. Ezúton hozzuk tudomására barátainknak és ellenfeleinknek: itt leszünk ezután is. Népszerűség? Minden szószegéssel foszlik, minden igazolt tettel szilárdul. Lehet, hogy az idő most nekünk is dolgozik? A „fogások” alkalmazását meghagyjuk azoknak, akik szívesen élnek velük. Mi nem kábítani, hanem érvelni szeretnénk. Például a kisgazdák földprogramja ellen, mely véleményünk szerint, az egész nemzetgazdaságra nézve súlyos következményekkel fenyeget. A nép alkotmányos jogainak korlátozása ellen (elnökválasztás, népi kezdeményezések). Az átalakulás nagyszámú vesztesei, a munkavállalók érdekében. Az állam és az egyház szétválasztásáért, a lelki- ismereti szabadságért, stb. SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE: Szövetségünk (ma sem szeretjük a párt szót) a megyében ig a fő ellenzéki erő, a második legnagyobb politikai szervezet. Legjobb propaganda, ha közelről, személyesen ismernek bennünket. Ahol voltak a falvakban szabad demokraták, ott az emberek bíztak bennünk, ott jól szerepeltünk az országgyűlési választásokon is. Azóta vidéken méginkább megerősödtünk. működik a Szabad Demokrata Falukör Is. Több kisebb településen jobb eredményre számítunk, mint egykét városban. Következik: Milyennek látják az esélyeket? Közreadja: Baraksó Erzsébet ÚJABB 29 LAKÁS. Teljes erővel dolgoznak az ÉPSZER szakemberei Vásárosnamény központjában. Az összkomfortos lakásokból 9-et már birtokba is vehettek tulajdonosaik. A többi 20 nyár végére lesz beköltözhető. Dankó Mihály Gázra várunk. Csendben. Egymást méregetőn. Kerékpáron palack kólóm- pol. — Adjon Isten! — Jó napot! — Nem nyit még? — Van ideje. Csend. Hosszan, mélyeket szipákolnak a cigarettáikból. — Biztos még a bajszát pedri. — Azt. — Biztos. Nem annyira. Már jön. Bajusza rövidre vágva. — Jó napot! Ej. bolond egy június ez! — Kell az eső. — Legalább nő a kukorica. — Elkel még. hogy megázzon. — Épphogy bemosta a krumpli tövét. Kulcs motoz a zárban. Nyílik a raktár ajtaja. — No, de a Suhajda Marisnak már mindegy. — Hát annak biz igen. — Pedig, de szép asz- szony volt. — Második kanyar? ■— Ügy! Az újságban is az volt. — Pedig reggel még beszéltem vele. — Az. „helyre-egy” fehércseléd. Üres palack a fal mellé, teli a kézbe. — Az elnök jobb keze volt. — No meg egyebe. — Mér? Ha kedve úgy hozta?! — Nagyon összetört. Erre leteszik a palackokat. — Na hallja! Abban az árokban. Pénz csörög. — Nincs húszfillérese? — Kerekítsünk. Annyit ér. — Hát annyit. — Na minden jót. — Minden jót. A palack a kerékpárhoz verődik. Félrehúzza a kormányt. Vizes az út. A sza- mosháti kanyargós. Első kanyar. Második ... Tapolcai Zoltán B párt nap kérdés •X'JWX*!»v»V*y»V.V.VAW.Vy.v.v.v.vw.v«-.w*v.v.%%v.v.v.v.v.
