Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-16 / 140. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. június 9. Közösségi ház a kertvárosban A szabadmüvelődés szellemében Közösségi ház kezdte meg működését Nyíregyházán a Ságvári kertvárosban. A régi pártépületben, a Prága utca 7. szám alatt kialakított közösségi ház a megyei művelődési központ egyik Intézménye, amelynek megbízott vezetőjét, Illés Balázst kérdeztük az előzményekről. — Ma már tudjuk, megbukott az az évtizedek óta tartó gyakorlat, hogy a népművelő kitalál valamit, aztán az emberek vagy bejönnek a programra, vagy nem. Ennek éppen fordítva kell lennie, vagyis a népművelő karolja fel a lakossági kezdeményezéseket, teremtse meg a feltételeket a javasolt ötletek megvalósításához. Mi így szeretnénk működtetni ezt a közösségi házat. Létrehozásakor arra is gondoltunk, hogy minden lakónegyednek szüksége van egy olyan intézményre, amely alkalmas egyesületek, klubok, népfőiskolák, baráti társaságok befogadására, kisebb, legfeljebb hatvanszemélyes rendezvények szervezésére. Az nem megoldás, hogy van a városnak egy hatalmas művelődési központja, a városrészek pedig, ahol élnek az emberek — ilyen szempontból gazdátlanok. A Ságvári-kertvárosban a szabadművelődés szellemében szeretnénk dolgozni. Az intézményesített közművelődés megbukott. Mi úgy tervezzük, hogy a közösségi házon kívül az iskola, az óvoda, az utca, a tér, a közösségi élet minden egyéb színtere is helyszíne lehet a művelődésnek. A közösségi házat az elmondottak alapján kívánják működtetni. Elképzeléseik szerint a kertvárosi szabadművelődési társaság (vagy kertvárosiak baráti köre — erről még nem döntöttek) menedzseli, segíti majd a lakónegyed kulturális életét, irányítja a ház tevékenységét. A szeptemberben megalakuló társaságnak tagja lehet a városrész minden lakója. Várják az ott működő vállalatok, intézmények képviselőit is. A ház máris benyújtott két pályázatot: százötvenezer forintot igényeltek egy helyi egészségnevelési központ létrehozására, valamint 780 ezer forintot szeretnének kapni a népfőiskolái alapítványtól a közösségi házban kialakítandó központra, amely segítené a már működő három nyíregyházi népfőiskolát, és új népfőiskolák szervezését is támogatná. Május végén alakult meg a közösségi házban a nyíregyházi népfőiskolái egyesület. Júniusban egyhetes szabadegyetemet szerveznek a helyhatósági választások előkészítésére, az önkormányzatok lehetséges működésének megvitatására. A nyári szünidőben hetenként kétszer, délelőttönként videómozi lesz itt a kertvárosi gyerekeknek. Játszóházat, sőt, ha van rá igény, egyhetes angol nyelvtanfolyamot is szerveznek általános iskolásoknak. A ház ajtaja egyébként mindig nyitva áll. (gm) Karrierem története — Naplórészlet — Január 9. A mai nap sem történt velem különösebb esemény. Süt a nap, kék az ég. Még akkor is szép az élet, ha néha csúnya. Január 22. Ma moziban voltunk a feleségemmel és a gyerekekkel. Az asszony imádja az édességet. Előadás előtt vettem neki egy édes kis tavaszi kabátot. Technikusi fizetésemből szerényen, de nyugodtan éldegélek. Március 24. Ma délután ettem egy nagy adag citromfagylaltot. Azt szeretem benne, hogy olyan jó hideg. Estére kicsit kapart a torkom, és recsegtem, mint egy régi gramofonlemez. Március 25. Megártott az a vacak fagylalt. Valamikaparjaatorkom, és állandóan krákognom kell. Délután megyek a Hársfa utcán, karon ragad egy középkorú férfi: — Uram, énekelje el még egyszer azt a dalt! — De kérem, én csak krákogtam — mondom az illetőnek. Az összecsapja a kezét: — Istenáldott hangja van! El vonszolt a lakására, ahol a zongora mellett elhörögtem neki a C-dúr skálát. Könnyesen csókolta meg a kezem, és megesküdött az életemre, hogy nagy énekest csinál belőlem. Április 2. Az asszony dühös, mert esténként folyton ott nyavaly- gok a Mesternél. Április 5. Ma elárulta a Mester, hogy az ő keze alól került ki Tinó Rossi, Lauri Volpi, Benjamino Gigli és Szikora Róbert. Április 18. Ma eladtam a konyha- kredencet és az ebédlőasztalt. Április 19. Ma azt mondta a Mester, mióta rendesen fizetem a tandíjat, azóta szépen haladunk. Merjük más szemmel nézni.., Vasarely házhoz jött A mikor 1969-ben először láttam Victor Vasarely képeit, rajzait, egy eddig még sohasem átélt élményben volt részem. Megértettem, hogy a kusza vonalakból is megszülethet az igazi műalkotás, ha rajtuk van a zseni ujja. A pécsi kiállítás óriási sikert aratott, hiszen ez volt az első, múzeumban rendezett geometrikus absztrakt kiállítás Magyarországon. A korábbi tiltás enyhülni látszott, s ebben nagy szerepe volt a Párizsban élt, de Pécsett született Victor Vasarelynek is. 1988-ra alakult ki a pécsi Vasarely Múzeum anyaga, amelyhez Vasarely saját munkásságának keresztmetszetét reprezentáló gyűjteményt adományozott: festményeket, falkárpitokat, plasztikákat és egyéb műveket. Ehhez járult még a kortárs művészek alkotásaiból egy kollekció. Victor Vasarely korszakos jelentőségéről beszélni ma már egyáltalán nem számít bátorságnak. Legfeljebb közelebb juthatunk ennek a világnak a befogadásához. V. Vasarely még a húszas évek végén, reklámgrafikusként kidolgozott egy olyan alapvető rendszert, amely művészetének később kulcsává vált. Ilyen a fekete-fehér és a pozitív-negatív kontraszt, a párhuzamos helyett a párhuzamos perspektíva, a mozgás érzéPayta (Balázs Attila felvételei) Novde keltetése. Ezek mind az illuzionizmus, a kinetizmus felé vezették. Áll a látogató Vasarely képei előtt, s azon töpreng: mi az, ami hat rá? Új dimenziókat fedez fel a maga számára, a szeme gazdagabb, s számára is ismeretlen jelentéstartalmakat közvetít. Azt is észreveszi, aminek a létezéséről eddig nem volt tudomása. Munkát adnak a szemnek Vasarely alkotásai, megmozgatják a befogadó fantáziáját. Az egyiken nyugtalanná tesznek a fekete-fehér vonalak, a másik képen látható körök, háromszögek és négyzetek megnyugtatnak, harmóniát sugároznak. Vasarely képei azzal is megajándékozzák a látogatót, hogy módja van újraalkotni őket: a képek előtt mozogva másmás arcát mutatja a mű. A fekete és fehér játékot képes indukálni a befogadóban, arra ösztönöz, hogy ne féljünk magunkban a magunk módján összerakni a világot. Hogy merjünk más szemmel ránézni az ismert világra, merjünk váratlan, szokatlan és illetlen kérdéseket feltenni. Nagy szerencsénk, hogy ezúttal nem kell Pécsre elutazni, ha Vasarely képeit akarjuk látni, mert a Városi Galériában ‘megnyílt kiállítás a helyünkbe hozott néhány kitűnő grafikai lapot. (n.i.a.) Május 4. Felvettem az illetményeimet a gyárban, és kiléptem az életbe. így legalább teljesen a művészetnek szentelhetem magam. Május 24. A Mester méltónak talált arra, hogy közönség elé álljak. Ma felléptem Somolyapusztán, a kultúrban. Háromszor kellett ismételnem. De negyedszerre sikerült. Május 30. Ma zsíros kenyeret ebédeltünk. Sebaj, még néhány hét, és enyém a világ. Június 10. Az asszony azt mondta, ha valóban tehetséges vagyok, jelentkezzem a Zeneakadémia ének tanszakára. A zsűri előtt elénekeltem a Tosca imáját. Az elnök forrón kezet szorított, és azt mondta: „Magának szép szakmája van, menjen vissza a gyárba.” Június 11. A Mester megnyugtatott, hogy a Zeneakadémiára csak a protekciósokat veszik fel. Közölte velem, hogy fő a technika, a tökéletes hangvétel. A tehetség később megjön magától. Július 2. Ma eladtam az utolsó karosszéket. A feleségem a gyerekekkel átmenetileg a tehetősebb rokonoknál étkezik. Augusztus 10. Csalódtam a Mesterben. Megette á fene az egészet. Augusztus 18. A hangom révén mégis sikerült elhelyezkednem. Kikiáltó lettem a Vidámparkban. Augusztus 24. Ezeknek sem kellek. A főnököm közölte velem, hogy szorít a hangom, természetellenes, mesterkélt. Szeptember 7. Minden összeomlott. Már a legsötétebb gondolatokkal foglalkoztam, mikor ma délután a Klauzál utcában szembejött velem egy férfi. Kettőt köhögött. Szépen, dallamosan. Mélyen a szemébe néztem:— Uram, ne vétkezzen, ne hagyja elkallódni ezt a csodálatos hangot. Szerény tiszteletdíjért világhírű énekest korrepetálok önből!... Karon ragadtam és elvonszoltam... November 14. Ma vettem egy narancsszínű Lada Samarát. De az asszony dühös. Azt mondja, hogy nem megy a kocsi a galambszürke kosztümjéhez. Galambos Szilveszter Lovas lány pálmaaággal Deák Mór: Ne érj hozzám a csend a fontos most a csend amitől mindig féltem pillangószárny az életem hímpora észrevétlen tűnik el s cikkan tétova libbenéssel az őszbe nem megyek én már sehova avarba fulladt vétke fontosabb most mindenkinek mint hosszú téli álma a hó mindent eltemetett s eltemet újra bárha én nem érek meg új tavaszt hogy életre hernyózva rágjak körül hajtásokat mintha az enyém volna csak az enyém ez a világ és nézd pillangó lettem ne érj hozzám valami fáj s már itt köröz fölöttem N. Szabó József: Magyar kultúra A rendszerváltozások velejárója a múlttal való szakítás, az elmúlt időszak újragondolása. Különösen így van ez, ha egy diktatúrát pluralista demokrácia kívánja felváltani. Az új politikai helyzetben a demokratikus értékeknek megfelelően keresni kell olyan tájékozódási pontokat, amelyek hasonló történelmi körülmények között hozzájárultak a problémák megoldásához. Ez volt a II. világháború utáni néhány év. Nemcsak azért kell megismernünk ezt"az időszakot, mert a magyarság és a kárpát-medencei népek viszonyában új helyzetet teremtett, hanem azért is, mert a problémák egy tőről fakadnak: a trianoni békéről. A trianoni béke miatt a II. világháború között Magyarország és a Kárpátmedence országai viszonya megoldhatatlannak tűnt. A kapcsolatteremtést lehetetlenné tette a kisantant politikai önzése, a mind nagyobb méreteket öltő sovinizmus és az utódállamokba került magyarság jogainak a korlátozása. Az igazságtalan békediktátumra válaszoló kultúrfölényt hirdető magyar politika egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem akart tudomást venni arról, hogy hol él népünk, s melyek azok a természetes kapcsolatok, melyek a magyarságot összekötik Kelet-Euró- pával. 1945-ben úgy tűnt, hogy új alapokon lehetséges viszonyunkat rendezni. A Horthy-rendszer külpolitikai csődje a háborús vereség következtében keletkezett helyzet új alapokra épített, kultúrdiplomácia kiépítését kívánta Magyarországtól. A magyar diplomáciának arra kellett törekednie, hogy a világban reális kép alakuljon ki az országról, és minél kedvezőbb feltételek teremtődjenek a magyar kultúra nemzetközi megismertetéséhez, illetve megkönnyítsék az egyetemes kultúra értékeinek a befogadását. A magyar politika szándéka nem könnyen realizálódott, de az ország új vezetése helyesen ismerte fel, hogy a világra nyitás csak a szomszédokon keresztül lehetséges. Közép-Európa népei számára nemcsak a földrajzi tényezők, hanem a közelmúlt, a közös tapasztalat parancsolóan írták elő az együttműködést. A kulturális kapcsolatok rendezésének legfőbb akadálya a szomszédos országokkal — a korábbi politikai konfliktusok emléke mellett — a nemzetiségi kérdés megoldásában jelentkező problémák voltak. Jugoszlávia példája Jugoszlávia politikája kezdettől hozzájárult a Duna-medence népeinek kialakuló együttműködéséhez, Magyarországgal kapcsolatban sem a múlt sérelmeit hangsúlyozta, hanem a kapcsolatok felvételét és elmélyítésének szükségességét, majd az együttműködés megteremtését. A jugoszláv kultúrpolitikai gyakorlat is pozitívan elősegítette a közeledést. Már 1944 decemberében, Újvidéken Szabad Vajdaság címmel magyar nyelvű újság jelent meg. Szintén Újvjr déken alakult meg a Jugoszláviai. Magyar Kultúrszövetség, a legnagyobb autonóm magyar kulturális és társadalmi szervezet. A nemzetek egyenjogúságát figyelembe vevő kultúrpolitika nyomán már 1944—1945- ben megnyíltak a magyar iskolák és tagozatok. Magyarországon is lépéseket tettek a válaszfalak lebontása érdekében. A magyar—jugoszláv barátság elmélyítése céljából 1945 áprilisában jugo- szlávbarát egyesület alakult Szegeden. •Az egyesületet az a cél vezette, hogy Délkelet-Európa egy kulturális egységbe tartozik, de elsősorban szomszédaink, különösen a szerb nép kultúráját, történelmét és magát a népet kell alaposan megismerni és a barátságát el kell nyerni. A két ország együttműködésének elmélyítésében meghatározó szerepet játszott az 1945 októberében létrejött Magyar—Jugoszláv Társaság. A társaság célját Rex József főtitkár, a magyar—jugoszláv barátság ápolásában és kimélyítésében, a jugoszláv kultúra, irodalom, zene magyarországi megismertetésében látta, másrészt szoros kapcsolat létesítését és kitejlesztését kívánta Jugoszlávia kulturális szervezeteivel, elsősorban a Magyar Kultúr- szövetséggel. || Kelet M A Magyarország 8 Szombati galéria.
