Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-14 / 138. szám
4 Kelet-Magyarorsxág — Nyíregyházi Élet 1990. június 14. Ki és kit segítsen? Hajlék híján? A hajléktalanok ügye legutóbb pár hónappal ezelőtt, az emlékezetes budape ti események hatására került ismét középpon. • ba, amikor a Déli pályaudvaron tanyát verő .olykor randalírozó és romboló kedvű _ hajléktalanok létezéséről értesülhetett a világ. A különféle szervezetek, hatóságok, no meg a hadsereg és Nagy Bandó András közreműködésének, összefogásának eredményeként már fedél került a hajléktalanok feje fölé, sokan közülük dolgoznak. A-fővárosi hajléktalanok sorsa tehát megoldódott. De megoldódiík-e vajon a vidékieké? Van-e hajléktalan, ember a szabolcsi megyeszékhelyen, s ha igen', kik és hogyan tudnak rajtuk segíteni? A kérdésre nem könnyű a válaszadás. Egyebek között azért sem, mert maga a téma sokszor vált ki érzelmeket, indulatokat. Sokak firtatják, vajon miért is marad ma valaki otthon nélkül, s viita kerekedik azon a kérdésen is, hogy valójában kinek a dolga a támogatás. A kérdések, gondolatok sok esetben jogosnak látszanak, bár a megoldásban nem bírnak különös jelentőséggel. A szakemberek véleménye szerint ugyanis egy társadalom rangját, színvonalát legjobban az jellemzi, ahogyan a betegekkel, elesettekkel, rászorulókkal bánik. S ebben nem tesz különbséget a saját hibájából bajbajutott, vagy éppen a gazdasági válság miatt elszegényedett, munka és fedél nélkül maradt emberek között. A nyíregyházi várost tanács évek óta foglalkozik a hajléktalanok ügyével, pontosabban szólva szemmel tartja, léteznek-e egyáltalán. Nincsenek könnyű helyzetben. A kérdés többször felvetődött, majd konkrét tények híján újra és újra válasz nélkül maradt. A hajléktalanokat ugyanis igen nehéz tettenérni. A nyíregyházi városi tanács legutóbb januárban tűzte újra napirendre e kérdést, mivel szerette volna megtudni, mi is e téren e pillanatnyi, valóságos helyzet. A helyi rendőrséggel karöltve két hétig járták azokat a helyeiket, amelyeken hajléktalanok felbukkanására lehetett számítani, éjszakai ellenőrzésekkel, várótermek, éttermek, közterületek látogatásával próbálták kideríteni, hányán is vannak egyáltalán. Az akcióban a Vöröskereszt is részt vett, hiszen aktivistái nemcsak felkutatni, de támogatni is szerették volna a fedél nélkül maradottakat. Az ellenőrzésben résztvevőik végül mindössze három-négy olyan emberre bukkantak, akik a város különböző közterületein rendszeresen megjelentek, éjszakánként aludtak, akiket hajléktalanoknak minősítettek, s aíkik szinte évek óta csavargó életet élnek. A tények birtokában a tanács úgy határozott, Nyíregyházán nincs szükség hajléktalanok házára, olyan lakásra, vagy épületre, ahol a felkutatott embereknek fedelet nyújthatnának. Közös ház, rossz ízű szóval menhely kialakítása helyett egyedi megoldásokra törekedtek, próbálták elérni, hogy ki-ki helyzetének megfelelően szociális otthonba, idősek napközi otthonába menjen. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben a helyzet megkívánja, ismételten foglalkoznak a hajléktalanok ügyével. A hajléktalanok gondját nemcsak a városi tanács, hanem az egyházak is válluk- ra vasaik, nyíregyházi evangéliumi testvérközösség például az elsők között jelentkezett. Felajánlották: ha a tanács megfelelő lakást, esetleg épületet biztosít, akkor a testvérközösség tagjai vállalják a lelki gondozást, az egyéb teendőket. Hagy kerültek a kérdés közelébe? — ismétli kérdésemet lványi Tibor. „A társadalmi folyamatokból mi sem maradhatunk ki, a szegénység, a cigányok ügye, a csavargók problémája előttünk sem maradhat titok, hol csak időnként, hol meg egy- . szerre vetődik fel. Egyházunk két fiatalja rendszeresen fagLalkozlilk ezekkel a kérdésekkel, időisdket látogatnak, bajban lévő családokat segítenek. Tervezzük és felkészültünk arra, hogy ha igény mutatkozik, más területeken is segítsünk a bajba jutott embereknek. Vannak az életnek olyan oldalai, amelyek nem tartoznak kifejezetten egyházunk profiljába, de mégsem térhetünk ki előlük. Ez történik a hajléktalanok esetében is, hiszen nincs olyan hét, hogy ne kopogna valaki az ajtónkon. Azt sem hallgathatom el persze, hogy nem mindig valós, olykor csak vélt problémákkal...” Iványii Tibor ezután elmondja: valóban jelentkeznek a tanácson, hogy amennyiben lakást, vagy épületet kapnak a hajléktalanok, a testvérközösség tagjai elvégzik a többi munkát. A tanács fel is ajánlott két lakást "a Guszevban, de szerinte ez nem felel meg a célnak. „Ezer veszélyt jelent az a környék anélkül is, nem terhelhetjük tovább az ott élő embereket. Arról már nem is beszélve, hogy a-feladatat sem tudnánk megfelelően, lelkiismeretűnk szerint ellátni. Az ugyanis csak egyik kérdés, hogy a hajléktalanok feje fölé , f edélt acjunk. A lelkigondozás, a beszélge- tések, olykor az egészségügyi, higiéniás fel- világosi tag legalább ennyire fontos. Ezért is I», » . v • ‘ ‘J l,'J Vá Az utóbbi időben igencsak megszaporodott a nyíregyházi állomásépületben éjszakára .menedéket keresők száma. Az állomásfőnök joggal indulatos, amikor a kérdés szóba kerül. járhatatlan szerintem a Guszevbe tervezett út. Nem vállalhatunk fel olyan munkát, amelyndk előre kiszámítható és belátható negatív következményeit is tudjuk. Felelőtlenség lenne...” Az evangéliumi testvérközössék külföli példákat is tanulmányozott. Tapasztalataik szerint Nyugaton olyan hajléktalanok számára 'létesített otthonok vannak, amelyeket délután 4-fől másnap reggel 10-ig vehetnek igénybe a rászorulók. Fontos szabály ott az is, hogy a lakók semmiféle használati tárgyat nem hagyhatnak a házban, még akkor sem, ha egymás után akár húsz éjszakát is eltöltenek az éplet- ben. A ház gazdái ezzel azt kívánják tudatosítaná a hajléktalanokban, hogy támogatásuk ideiglenes, s kizárólag egy-egy alkalomra szól. Közben persze minden rászoruló kap egy tányér ételt, foglalkoznak vele, próbálják problémáikat megoldani, beszélgetésekre, lelki foglalkozásokra hívják és várják a hozzájuk betérőket. A nyíregyházi rendőrfcapitányság szintén minden esetben szóba kerül, amikor a hajlék talamókról beszélünk. Nem véletlenül. A csavargók, csellengők a legtöbb gondot valójában nekik okozzák. Az éjszakai ellenőrzések, a lakossági bejelentések alapján nehéz a hajléktalanak számát megállítani. Mint mondják, a rendőrségi ellenőrzés erre nem alkalmas, hiszen a személyi igazolványokban többnyire ott van az állandó lakcím akkor is, ha az illető évek óta nem lakik ott. Ha pedig a járőr igazoltat, legtöbbször azit a választ kapja: épp most veszett össze az asszonnyal, azért jött, nem alszik otthon. Bár bizonyítani nem tudják, azt azért a rendőrök is látják, hogy az utóbbi időben megszaporodott a pádon, alvók, pályaudvaron tanyázók száma, ami szerintük a gazdasági helyzet romlása, a szegénység terjedése mellett az alkoholfogyasztás, valamint a kábítószerezés növekedésiével is ösz- szefügg. Van aki szinte évekre, s van aki csak átmeneti időre lesz hajléktalan, s olyan is akad, aki az egyik bénház lépcsőházában húzza meg magát, az ott élők hallgatólagos beleegyezését, s néha 'kis elemózsiát is élvezve ... A rendőrség általában tehetetlen, hiszen ha bűncselekmény gyanúja nem merül fel, nem léphet az ügyben, a gyanús mozanatot tapasztal, legfeljebb fogdába zárja az illetőt, akit viszont bizonyítékok híján rövidesen szabadon is engednek. Más kérdés persze, hogy a lakosságot joggal felháborító jelenetek, a padokon, tereken tanyázó hajléktalanok között igen sokan vannak olyanok, akik saját sorsuk miatt csak maguknak tehetnek szemrehányást, miközben a segítséget másoktól várják. Segítség viszont csak kevés adódik. Amint azt a nyíregyházi vasútállomás állomásfő- nekétől megtudtam, az utóbbi időben igencsak megszaporodott az állomásépületben éjszakára menedéket keresők száma. Az állomásfőnök joggal indulatos, amikor a kérdés szóba kerüli. Az éjszakai randalírozók miatt őt kérik számon, miközben a rendet fel,ügyelni képtelenek, hiszen semmiféle eszköz nem áll rendelkezésükre a folyamat megakadályozására. Mint mondja, neki és kollégáinak csak bosszúságot okoz a téma. Csakúgy, mint az állomást takarító nőknek, akik sokszor már annak is örülhetnek, ha némely ittas hajléktalan nem fenyegeti"'őket veréssel, amikor tisztogatni szeretnének! ,yMi tehetetlenek vagyunk, s a hajléktalanok ügyében illetéktelenek is. Annyi bizonyos, az utóbbi időben valamicskét növekedett az itt tanyázók száma, amit egyébként az időjárás is befolyásol. Télen többen, nyáron kevesebben vannak. Hiába jön a rendőrség is éjszakai ellenőrzésre. A törzsvendégek már jó előre megszámatoiják érkezésüket, s időben meglépnek előlük... A hajléktalanok ügye tehát nem égető, de igencsak közeledő probléma. A hatóságok készek a fogadására, s máris vannak elképzeléseik azok megoldására. Ehhez persze kevés a külső segítség, s talán nem is mindig a külvilág kötelessége a megoldás. .7,7,7,', Kovács Éva ».i i M i ' M'M,*M** A sűrű fillér gyakorlata? r Afész (vagy) és Hangya Dédapáink, nagyapáink még a Hangyától vásároltak, netán még aktív tagjai is voltak. 'Ezekben a falusi, városi kis üzletekben a szappantól a kaszáig mindent megvásárolhatott a falusi gazda. 1898-ban gróf Károlyi Sándor alapította a Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetét, amely számos szervezetet hozott létre szerte az országban. Eredményéképpen az 1940-es évekre már csaknem 1800 Hangya szorgoskodott a városokban és a falvakban, mintegy nyolc- százezer tagot számlálva. Manapság a paraszti gazdaság — ha úgy tetszik farmergazdaság — újjáéledésének 'küszöbéh ismét napirendre kerültek a rég letűnt Hangyák. Újrafelállításukat főképpen a kisgazdapártiak szorgalmazzák, s ennek első példája Vaján a közelmúltban megalakult első hangyaszövetkezet. így vetődik fel a kérdés: hová is tették a Hangyák, s az évtizedek során felhalmozódott jelentős vagyonuk? A politikai küzdelmek korszakában tekintélyes tényezőnek számító szövetkezetre szemet vetettek a baloldali pártok, s kezdeményezték a fúziót a közben megalakult földműves szövetkezetekkel. Az eredmény: 1949-re teljesen eltűntek településeinkről a Hangyák, s helyükbe léptek az addig mellettük működő földműves szövetkezetek. Az új gazdasági mechanizmus 1968-ban újabb változást hozott — a földműves szövetkezeték átalakultak általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekké — vagyis létrejötték az ÁFÉSZ-ek. A Nyíregyházi Afész bölcsője Sóstóhegy volt. Először Sé- nyővel,, Kótajjal, majd Nyírtuirával egyesült, később pedig Nyírtelekkel. Akkoriban körülbelüli nyolcezer tagja volt az így létrejött Nyíregyházi Áfész-nek. Azóta több, mint 13 ezer aktív tagja van és még napjainkban is többen kérik felvételüket. A belépés egyébként egyszerű dodog: ki kell tölteni egy nyilatkozatot, és váltani legalább egy ötsizáz forint értékű részjegyet. Vehet akár többet is a leendő tag, hisz a felső határ nincsen megszabva. Falvakban egy, városokban körzeteimként alakítják az intézőbizottságokat, melyeik döntenek a tagfelvételről, illetve a kilépésről. Az Afész tevékenységének legnagyobb részét a bolti kiskereskedelem képezi, ez a forgalom 75 százalékát jelenti. ,Emelett foglalkoznak még mezőgazdasági termények felvásárlásával és értékesítésével, nagykereskedelemmel, vendéglátással és kiegészítő tevékenységiként iparral. A szövetkezeti .mozgalom a megújhodás időszakát éli, de ez nem jelenti azt, hogy megkérdőjeleződött a léte is — véli Bényi Árpád, a .Nyíregyházi Afész alig néhány hónapja megválasztott elnöke. Tizenhétmillió fqrint részaiappal rendelkeznek és 19 milliót helyeztek el a szövetkezetnél célrészjegyként a tagok. A célrészjegy a kamatozó betéthez hasonló, az elhelyezett megtakarított pénzért az első évben 23, az első év után 26; 3 év után 28; hét év után pedig 29 százalék osztalékot fizetnek. A célrészjegyekben elhelyezett tőkét gyorsabban mozgatják, a forgóeszköz finaszírozására használják, részjegyeket viszoent beruházásokra fordítják. Emlékeztet ez a rendszer a részvénytársasági formára, de abban mindenképpen különbözik, hogy függetlenül attól, mekkora értéket vitt be a szövetkezetbe valaki, csak egy szavazattal rendelkezik. Volt már egyébként olyan gondolat, hogy részvénytársasággá kellene alakítani az Áfész, s már nem egy kft.-vé szerveződött. Nyíregyházán' azonban azért nem léptek ebbe az irányiba, mert úgy gondolták, így nem szolgálná a tagság érdekeit, különösen pedig az alapellátásban. Az idén minden tag 200 forint vásárlási visszatérítésit kapott, plusz a befizetett részjegye után 15 százalék nettó osztalékot. Ha Áfész-üzlietben a tag 1000 forintnál drágább iparcikket vásárol, vagy a. felvásárló telepeken' mezőgazdasági terményt ad át, ezer forintonként 7 forint visszatérítést kap. Eszközöket a bérleti díj feléért vehetnek kölcsön, a nagyobb értékű iparcikkeket pedig ingyen házhozszállítják nekik. Több alkalommal rendeztek már vásárt a tagság részére, ilyenkor 30—40—50 százalékos kedvezményben részesülnek, tavaly például egy ilyen akcióiban 700 ezer forintot takaríthattak meg összesen a vásárlók. Idén is terveznek hasonlót, de most 2,5-szeresére akarják növelni a megtakarítást. Kidolgozás alatt áll egy új rendszer, amelynek alapja a vagyonnevesítés. A Nyíregyházi Afész 260 milliós vagyonának ötven százalékát nevesítenék a tagok között különböző szempontok alapján, az egy tagra jutó vagyont üzletrésszé alakítanak, aki ezt szabadon akár el is adhatja,, viszont ki nem veheti. A szempontok között szerepelnének például a következőik: mióta tagja a szövetkezetnek az illető, mennyi részjegye van, visel-e valamilyen tisztséget. Az augusztusi küldöttgyűlésre valószínűleg már össze is áll a tervezet.’ Az, hogy a kisgazdapártiak újabban ismét szorgalmazzák a Hangyák újraélesztését, nyilván új helyzet elé állítja az áfésze- ket is. Nagy szégyen lenne, ha utóbbi most elkezdene agitálni ellene, hisz verseny van, az marad piacon,, aki színvonalasan képes kielégíteni az igényeket. Arra hivatkozni, i .< i. > , i , „.. hogy valakinek eddig előjogai voltak bármiben is, és tisztességtelennek tartja, hogy most ebből akar lefaragni az újonnan megjelenő versenytárs,, nevetséges és a piactól teljességgel távoüáűlló gondolkodás. Az Afész éppen ezért arra törekszik, hogy szövetkezeti tagsága igazi tulajdonosnak érezze magát. Elsődleges szempont: megmaradni a szövetkezeti jellegnél, és alkalmazkodni a piachoz. Napjainkban, végre fontos tényezővé vájt az árpolitika. Különösen nagy szerepet kapott az ármegfigyelés, hiszen úgy lehet több árut .eladni, ha a versenytársakkal azonos, vagy közvetlenül az alatti árakat képeznek. Napjainkban már szinte alig van olyan termék, ami ne lenne szabadáras, s ez azt is jelenti, hogy akár naponta is változtathatják egyes árucikkek fogyasztói árát az eladók, ha az üzlet úgy kivátija. Ez felfelé és lefelé egyaránt érvényes — a piac törvényeinek megfelelően — konjunktúrában az áremelés, túltermelésnél az árleszállítás. Jqbb a sűrű fillér, mint a ritka forint alapon arra törekszik a szövetkezet, hogy megtartsa, a vásárlót. Ez nehezebb, mint elveszíteni őket, .éppen ezért nagyon oda kell figyelni, hegy hiba ne essen. Érdekes módon most már maguk a szövetkezeti tagok is jeleznek, ha valahol valamit olcsóbban találnak, kezd ébredezni a itulajdonosi szemlélet, mert tudják, ha az ő boltjaikba in, olcsóbb áron, magasabb a forgalom, abból nekik is jut. A felvásárlások körüli mindig nagy a zűrzavar. Aki eladni viszi a, portékáját, szeretne minél több pénzt kapni érte — vagy legalábbis annyiit, hogy a termelési költségeken túl egy kis haszonra tegyen szert. A válsánló pedig minél olcsóbban akarja megkapni az árut, s ma, már megteheti, hogy addig1 megy, míg a legalacsonyabb áron hozzá nem jut. Ez egy gyakorlatilag feloldhatatlan ellentét, az jár jól, a'ki olcsóbban termeli meg ugyanazt az árut. Az Áfész igyekszik piacot találni a mezőgazdasági termékeknek, ez túlnyomó részt sikerül, de előfordul, hogy nem. Hisz a minőség sem egy utolsó követelmiény. Négy éve rendszeresen cserélgetnék árut a környező országokkal és próbálják kamatoztatni a kishatármenti forgalom előnyeit is. Ugyanakkor próbálnak betörni a fővárosi piaéra is, szerződést költöttek külkereskedelmi vállalatokkal, úgy mint a Kamzumiex-szaL ás a Skálával. Sajnos, nyugatra eddig még nem sikerült külkereskedelmi kapcsolatot létesíteni, ehhez az árualapon, is változtatni kellene. Sok függ attól is, milyen külkereskedelmi szabályzókat vezet be az új kormány. Nagy lehetőségek szunyádnak a bartel üzletekben. Legutóbb pl. azért hiúsult meg egy ilyen akaió, mert a felkínált árucikk devizát is tartalmazott és senkit sem érdekelt, hogy a Szovjetunióból cserébe kínált árut egyébként szintén devizáért szerezhette volna- be az' állam. Nehezíti még az árucserét a környező országokkal az is, hogy eltérő az árrendszerünk. Ami itt olcsó, az ott drága, és fordítva. Tarkítja a képet a virágzó „KGST- pilac”, ami fittyet hány az egész árrendszerre, s aszerint működük: ha neked kapára van szükséged és adsz érte egy oldal szalonnát, akkor ál az alku.' Súlyponti kérdésként kezeli az áf ész a város külterületeinek ellátását. Elsősorban azért, mert szövetkezeti tagjai élnek itt, másodsorban pedig azért, mert ide a konkurencia nem is jön, hisz niem számíthat nagy piacra. Százötven, kereskedelmi egysége működik Nyíregyházán és nyolc környező községben, 38 vendéglátó helyen várják a vendégeket és 24 felvásárlótelepen az eladókat. Sokat vár az Áfész a szövetkezeti törvénytől. Reménykedik abban, hogy mérsékelik a mostani adóterheket, s akkor több juthat a szövetkezeti tagságnak! tservenyák Katalin Nyíregyháza, áfész érdekszféra: egy bolt az utóbbi időben nem túl gyakoriak közül — korszerű körülmények között árusítják az élelmiszert a Gém utcában...
