Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-14 / 138. szám

1990. június 14. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Elit gárda gondokkal Nyírterv panaszok Remény és realitás Telefon­töprengő Már a kabarészerzők is elcsépelt poénko­dásnak tartják, hogy a sanyarú telefonhely­zeten élcelődjenek. Oly nagy a lemaradá­sunk — a hazai Európához, a megyei az or­szágoshoz képest —, hogy kár fecsérelni rá a szót. Am ha mindebbe belenyugodnának az illetékesek, kár lenne sokezredmagunkkal abban reménykednünk, hogy valaha is bekö­tik lakásunkba a telefont. Ha valamiből a reális igénynél jóval ke­vesebb van, megrohamozzák a szolgáltatót. Így van ezzel Juszku Sándor, a megyei táv­közlési üzem igazgatója is, aki 14 esztendeje tölti be ezt a funkciót. Megérte a viszonylag gyorsabb ütemű fejlesztést a 70-es években és most tanúja, mi több, részese lehet a rendkívüli erőfeszítéseket igénylő bővítés­nek. Az áltála felrajzolt megyei és nyíregyházi helyzetkép igencsak szegényes. A 120 ezer lelket számláló Nyíregyháza ugyancsak hátul kullog a telefonellátottság területén. Nem­csak a fő-, hanem a mellékállomásokat is tekintve városunkban száz lakosra 16 tele­fon jut. A megyei átlag pedig az alapul vett 100 lakosra mindössze 6 készüléket jelent. Ezzel a városi átlaggal alatta maradunk ki­csivel az országos átlagnak. Még jelentősebb a lemaradásunk, ha a megyei városokat néz­zük és méginkább az, ha a megyeszékhelyek távbeszélő-hálózatát vizsgáljuk. Az pedig már egyenesen nevetséges, ha a nyugati országok némelyikét vesszük az összehasonlítás alapjául. Svédországban pél­dául a száz lakosra jutó beszélőhely-sűrű­ség 67, ami azt jelenti, hogy nem egy csa­ládban két önállótelefonvonal is van. Szin­te elképzelhetetlen egy távoli lakás is tele­fon nélkül. Magyarországon, ha minden a mai tervek szerint alakul és a tízéves táv­közlési fejlesztési program megvalósul, ta­lán elérjük, hogy az említett 100 lakosra 32 lesz a beszélőhely-sűrűség. No persze, addig a svédek sem tétlenkednek .. J A második világháború előtt az itt élő la­kosság nemigen foglalkozott a telefon-ellá­tással. Egyesek bizonyára úri passziónak tartották a készüléket. Az 1944 előtti, kézi kapcsolású központban 400 vonalat tartottak nyilván. Hogy ez sok volt vagy kevés az ak­kori állapotoknak megfelelően, ma már nem lehet vita tárgya. A háborút követően viszont megindult egy „erőteljes” fejlesztés, amelynek köszönhető­en 1949-ben adták át az 1200 vonal kapaci­tású automata telefonközpontot Nyíregyhá­zán. Később ezt fokozatosan 1800 vonalasra bővítették, sőt a helyiek újításának felhasz­nálásával 2 ezer darabos telefonközponttal rendelkezett Nyíregyháza. A 60-as évek kö­zepén ez már lassan, de biztosan kinőtte az ipartelepítés során ugrásszerűen megnöve­kedett igényeket. Elkezdődött a lakótelepek építése, és az Északi alközpont kiépítésével párhuzamosan szükségessé vált a telefonhá­lózat bővítése. Postai zsargonnal szólva az Északi mellékközpontot létrehozták és így további 400 vonallal többet kapcsolhattak a nyíregyházi főközpontra. A rohamosan növekvő közületi és lakossá­gi igényeket természetesen egy ilyen cse­kély mérvű bővítés nem elégíthetett ki, ez­ért egy nagyszabású fejlesztési program ke­retében 1974-ben. avatták az 5800 vonalas új telefonközpontot. Már eleve úgy, hogy a későbbi bővítéSTe is lehetőség nyíljon. Űjabb kerek dátum, éppen egy évtized múltán, 1984-ben ismét 'több készüléket szerelhetett fel a posta, mivel 4800 vonallal bővítették a központot. E pillanatban is az a helyzet, hogy Nyíregyházán 9300 előfizetőt és továb­bi 9 ezer igénylőt tartanak nyilván. Egyesek persze hiába reménykednek. Ha szerencséjük van és olyan helyen laknak, ahol a posta már kiépítette a kábeleket, nagy valószínűséggel hamarabb jutnak tele­fonhoz, mint a város külső negyedeiben építkező társaik. Bár megcsillant a remény sok igénylő előtt, amikor a posta meghirdet­te a konténer-központ tervét. Nyíregyháza belső városrészeiben 30 ezer, a Ságvári kert­városban 50 ezer forintot kell befizetni a telefonért. Az önerős fejlesztésnek viszont az a hátulütője, hogy ha valaki elköltözik az adott címről, másutt nem kap automati­kusan vonalat. Könnyű a helyzet akkor, ha telefonos lakásból telefonosba költözik. Ez persze ritkán fordul elő, különösen, ha vala­ki építkezik az elegáns, drága negyedekben. Legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy ha ott egyszer kiépül a telefonhálózat, ő, mint a jogfolytonosság megtestesítője, némi előnyt élvez. Vagy vigasztalódhat azzal, hogy az ő forintjait is felhasználta a város a távbe­szélő-bővítéshez ... Amíg valamiből .hiány mutatkozik, gond van az elosztással. Régebben megállapítot­A korábbi hatalom reprezentánsai általában gyorsabban jutottak telefonhoz. Most új ha­talom új embereiről kell(ene) gondoskodnia a távközlési üzemnek, de ez korántsem egy­szerű. Képünkön a már elavult Crossbar­központ. tak különböző kategóriákat a szétosztás alapelvéül. A leggyorsabban telefonhoz juttandók közé sorolták a körzeti orvosokat, a sebészeket és a szülészeket.’ Utána az úgy­nevezett előfizetői nyilvános állomások tu­lajdonosai kaphattak készüléket. Eszerint a tanács jelölte ki — rendszerint a külterüle­teken — azt az előfizetőt, aki lehetővé tette, hogy a lakásában felszerelt készülék egyben nyilvános állomás legyen. Sok gond és ne­hézség után a posta egyre kevésbé vállalko­zott ilyen állomás létesítésére. A régi kategóriák szerint ezután a nép- gazdasági szempontból fontos, vezető beosz­tású emberek, párttitkárok, munkásőrök ju­tottak telefonhoz. Ezt a manapság elvtelen­nek tartott előnyt 1989. áprilisában szüntet­ték meg. Ezután következtek a művészek, a többi orvos, az újságírók. Az ötödik kategó­riába sorolták a javítóipari szolgáltatást végzőket, majd a „futottak még” igénylők közt az összes többit tartották nyilván. Üj színfolt, hogy megélénkültek a magán- vállalkozások, ezért érthető, hogy a kisipa­rosok, kiskereskedők a korábbinál jóval na­gyobb arányban szeretnének részesülni a szétosztható telefonokból. Nem mindegyi­küknek jó hír, hogy csak akkor teljesítheti igényüket a posta, ha közületi előfizetőknek számíthatják őket és ennek megfelelően az ikertelefonért 60 ezret, az önálló fővonalért 90 ezer forintot gombolnak le. Mellesleg már vagy 15 ikerállomást létesítettek a vál­lalkozók ily módon. Mint a korábbi kategorizálásból kitűnt, a hatalom reprezentásai általában gyorsabban juthattak telefonhoz. Most új hatalom új embereiről kell(ene) gondoskodnia a Magyar Postának, de ez távolról sem olyan egysze­rű. Egyrészt a bővítés súlyos milliókba ke­rül, másrészt a lakossági kontroll olyan erős, hogy még a képviselő sem jut soron kívül telefonhoz. Így fordulhat elő, hogy a nyíregyházi képviselők közül — a posta tu­domása szerint — nincs készüléke dr. Szi- lassy Gézának, Laborczi Gézának és Mádi Lászlónak. A posta természetesen most is gondolko­dik, miként oldhatná meg a fontos válasz­tott tisztségek betöltőinek jogos telefonigé­nyét. Mádi Lászlónak például a Váci Mihály utcai lakásához félmillió forint lenne a ká­bel kiépítése! Ezért inkább a telefonhosszab- bítónak minősülő, rádiós telefont telepítik a lakásába, ami szintén nem olcsó, a műszaki lehetőségektől függően 50—80 ezer forint közötti összeg. De ebből is 30 ezer forintot magának a képviselőnek kell kifizetnie, ne­hogy a lakosság részéről szóbeszéd érje. Szi- lassy doktornak is valószínűleg így lesz te­lefonja, míg Laborczi Géza vélhetően a kon­téner-programból részesül. Igen nagy reményeket fűznek hazánkban a most induló tízéves távközlési fejlesztési programhoz. Egyelőre nem tudni, megyénk, illetve Nyíregyháza milyen mértékben él­vezheti majd ennek a bővítésnek az áldását. A hozzávetőlegesen 400 millió dolláros fej­lesztésbe bevonnák a külföldi működő tő­két, a lakosság is bekapcsolódhatna a maj­dani részvénytársaságba. Ha minden a meg­álmodott program szerint alakulna, egy évti­zed múltán érnénk el a mai nyugat-európai színvonalat. Ott egyébként sem képzelhető el már számottevő hálózatbővítés, mivel majd­nem minden lakásban van telefon. Így a technikai tökéletesítésben látják az előrelé­pést. Juszku Sándor ezt úgy magyarázta, hogy optimális az az állapot, amikor felve­szem a kagylót és mire a fülemhez emelem, már ott a tárcsahang.Ha ez késik, akkor baj van a központ kapacitásával vagy műszaki színvonalával. Egyelőre a nyíregyháziak abban bízhat­nak, hogy 1991 közepére felszerelik a kon­téner-telefonokat. Ezzel csak enyhítik a gondokat. Végleges megoldást talán nekünk is a távközlési fejlesztési program kínálhat. Tóth Kornélia Egyik legfontosabb és legrégibb szellemi műhelyünk a NYlRTERV. A műszaki értel­miség egyik fellegvárának is mondható a megyénk kívül is híres intézmény. Pár éve még másfél százan dolgoztak itt, jelenleg a létszám alig haladja meg a százat. S félő, hogy a manapság „divatos” fogyókúra, vagy­is a leépítés újra elkezdődik. Korunk kedve­zőtlen változásai ezt az intézményt sem ke­rülték el. Itt is kevesebb a megrendelés és tapasztalható némi bizonytalanság. Am a re­mény is fel-felcsillan. Ha az új kormány fejleszti az elmaradott térséget, ha megala­kul az Építész Kamara, ha ... Nyíregyháza központjában, a Bercsényi ut­cán található a tervező iroda. Megteremtet­ték itt a magas szintű tervezés személyi és technikai feltételeit. Az épület folyosóin sok szép épület fényképe függ bekeretezve. Eze­ket az épületeket az itt dolgozók „álmodták meg”, az itt született ötletek nyomán nőttek ki a földből ezek a házak, iskolák, gyárak . . . Ennek a kollektívának van mire visszate­kinteni. Emlékeztetőül: Nyíregyháza Hild érmes város. Ezt a kollektív kitüntetést az­ért kapta a város, mert a régi és az új épü­letek harmonikusan illeszkednek egymás­hoz, s az új városrészek kialakítása is nagy­szerűen sikerült. Szól ez az érem a városi tanács műszaki gárdájának, a kivitelezők­nek, de nem utolsó sorban a tervezőknek is. Említést érdemel, hogy két Ybl-díjas terve­ző is dolgozik ebben a kollektívában. S töb­ben vannak, akik magas kitüntetést kaptak szakmai munkájukért. Ez az elit gárda is gondokkal küszködik. A gondokról, a lehetőségekről, az elképze­lésekről beszélgettünk a vállalat főépítészé­vel, a főkönyvelővel, az egyik osztályvezető­vel és az egyik irodavezetővel. A négy szak­ember elöljáróban hangsúlyozta, hogy a NYlRTERV-et a megyei tanács alapította, de január óta csak az alapítói jogot gyako­rolja a megyei tanács. Ez a gyakorlatban tu* lajdonképpen semmit nem jelent. A cégbí­róság jegyezte be a vállalatot, az önállóság dominál. A megyei tanács nem szerez, nem is igen szerezhet munkát. Sem a megyei, sem a városi tanács nem dob mentőövet. A tanácsok pénztárcája is ellaposodott — ép­pen ez az egyik legnagyobb baj. Hiszen a település-fejlesztési terv, a rendezési terv elkészítése sok feladatot jelentett. A NYlR­TERV persze a jövőben is feladatának te­kinti az ilyen tervek elkészítését. Csak jöj­jenek a tanácsok mint megrendelők. De nem nagyon jönnek. Számos tanács el­adósodott. Mint ismeretes, a jelenlegi taná­csok működési határidejét szeptemberig meghosszabította az ország új vezetése. Az­tán várhatóan jönnek az önállóbb tanácsok, az önkormányzatok. Anyagi nehézségek kö­zepette kezdik majd munkájukat az új ap­parátusok, s biztos, hogy nem az első és leg­fontosabb feladatuk lesz, hogy jelentős munkát adjanak ennek az intézménynek. A verseny tisztességéről külön fejezetben kell szólnunk. Volt rá példa, hogy az egyik beruházó versenyen kívül ennek az intéz­ménynek ígérte a munkát, aztán hirtelen meggondolta magát és azt mondta, hogy mégis pályázatot ír ki. A kiírás késlekedett, majd igen rövid határidővel mégis létrejött. A versenytárgyalások tisztaságát, vagy ko­molyságát egy szabolcsi intézmény megépí­tésével is lehetne illusztrálni. Az egyik ver­senyző az intézmény tervezését és építését kettőszázmillió forintért, a másik nyolcvan- millió forintért akarta elvállalni. Komolyta­lannak tekinthető mindkét ajánlat. Ha a ki­vitelező helytelenül viselkedik a versenytár­gyaláson, az a tervezőnek is rossz lehet. Nem ritkán akadnak érdekellentétek a ki­vitelezőkkel szemben. A kivitelező is minél nagyobb nyereséget akar, ez természetes, de a módszerek néha kifogásolhatók ... A meg­rendelő, a beruházó sem jár mindig kedvé­ben a tervezőknek. Előfordult, hogy tavasz­szal már javában tartott az építkezés, közel- gett az őszi átadási határidő és a beruházók akkor vették észre, hogy a leendő épülethez nem terveztettek kazánházat. Gyorsan, kap­kodva kellett elkészíteni a kazánház tervét, gyorsan írták le a megrendelendő anyago­kat. S köztudott, hogy számos anyagot csak hónapok alatt lehet beszerezni hazánkban. Az egészségtelen konkurencia a tervezők­nél is tapasztalható. Az új Nemzeti Színház nagy szaktudást és nagy munkát igénylő ter­vét majdnem a NYÍRTERV készítette el. Huzavona után végül is pesti tervezők kap­ták a megbízatást. Erkölcsi kárpótlásnak számít, hogy a közelmúltban több elfogulat­lan szakember azt nyilatkozta, hogy „a sza­bolcsiak elképzelése, terve több szempontból jónak ígérkezett”. Ez erkölcsi kárpótlás, de jobban örült volna a kollektíva, ha anyagi kárpótlás is járt volna vele. Ellentmondás tehát, hogy növekszik a tervezők száma és csökken a tervezni való. Régen a magántervezők csak magánembe­reknek tervezhettek, főleg kislakást és ví- kendházat. Egy, még újnak számító rende­let értelmében a magántervezők már közü­leti megrendeléseknek is^eleget tehetnek. A magántervezők többsége otthonában, másod­állásban dolgozik. Az otthoni kis szobákat csak idézőjelben lehet műteremnek nevezni. Egyik-másik kivitelező vállalat a kisebb építkezések tervét a saját dolgozóival készít­teti el. Ám sem a magántervezőknél, sem a kivi­telezőknél nincs meg az a szakmai, techni­kai és jogi háttér, ami a NYÍRTERV-nél megvan. (A szakmai felhígulásra iskolapél­da lehet az egyik szabolcsi általános iskola megtervezése és kivitelezése. Ez az iskola kissé otrombának sikerült, nem illik a falu­képbe.) Igaz, ezt az iskolát olcsón tervezték meg. Sajnos, hogy a beruházók, az építtetők manapság gyakran az anyagiakat előtérbe helyezik a szakmai szempontokkal szemben. Mentségükre szólhat, hogy kevés pénzükből kell megvalósítani a többnyire régóta hiány­zó épületet. A híres tervező intézmény létét sehogy sem lehet megkérdőjelezni. Még ebben a pénzszűke világban sem. Pláne akkor nem, ha a komplett tervek elkészítésére gondo­lunk. Vajon tudják-e a laikusok, hogy egy komplett terv elkészítéséhez 15—20 szakem­ber munkájára van szükség? Az ilyen terv elkészítéséhez munkához lát az építészmér­nök, a gépészmérnök, az elektromérnök, a belső építész, az akusztikus) a statikus ... S a tervező kollektívák precíz, összehangolt munkája nyomán szemre is tetszetős épüle­tek magasodnak Nyíregyházán is. Gondol­junk csak a Kossuth utcai lakásokra, a sávházra, az SZMT-székházra, a városi ga­lériára, az egészségügyi szakközépiskolára, stb ... Van mire visszatekinteni. S hogyan tekin­tenek a jövőbe? Sok a kérdőjel Az intéz­mény számos munkatársa munkaidő után, otthon kisebb megrendeléseknek tesz eleget, magyarán maszekok De a nagy-nagy kollek­tív munka egyre kevesebb. Az útkeresés idő­szakát éli az itteni kollektíva. Más megyé­ben is szereztek információkat. (Sajnálatuk­ra néhány szabolcs-szatmári munkát a beru­házók más megyék tervezőinek adtak.) A nyíregyházi tervezők Miskolcon tapasztalták a fogyókúrát, tudják, hogy a miskolciak már leépítettek és kisebb szervezeteket alakíta­nak. A NYÍRTERV-nél rövid távra biztosí­tott a munka. De hosszabb távon ekkora kollektívával csak stagnáló bérszínvonal mellett dolgozhatnak. Ha bért akarnak emelni, valamelyest csökkenteni kell a lét­számot. Tervezik, hogy néhány kisebb kft.-t hoznak létre. Ám hiába tervezők, a saját jövőjüket nem tudják megtervezni... Nábrádi Lajos Ellentmondásos állapot: növekszik a tervezők szama es csökken a tervezni való. Egy a rit­ka és szép megbízások közül, az örökösföldi új iskola...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents