Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-12 / 110. szám

1990. május 12. Kelet-Magyarország 3 üyógyszerek állatoknak A hiánygyógyszerek, kozmetikumok gyár­tása és az állandó újí­tások mellett az állat- gyógyászatban haszná­latos gyógyszerek ki- fejlesztésével és elő­állításával is foglalkoz­nak a nyíregyházi Gyógyszertári Központ­ban. Ezek között ka­pott helyet az állat­egészségügyi infúzió készítése, mely eddig fehér foltot jelentett a megye gyógyszerellá­tásában. Képünkön: a készülő infúziók. (Ba­lázs Attila felvétele) Hq solejt — fiz»$s! D« így? Alma a puding Arra int minket a világ, hogy csak a kiváló magyar áruk versenyezhetnek a kényes ízlésű vásárló kegyeiért a világ­piacon. Ezért meg kell tanulnia a dolgozónak, hogy minő­ségi munkái vár el és követel tőle a munkahely. A hibá­kért pedig immár nemcsak erkölcsileg, de a pénzével is felel. Igazán nem mindegy a mai körülmények között, hogy a dolgozó bukszájába büntetésből néhány bankóval keve­sebb kerül. A kemecsei Zöldség- Gyü­mölcsfeldolgozó KFT.-nél harminc ember már tapasz­talhatta. milyen érzés ez. A többség föl is háborodott mi­atta. Tény, a kft. vezetésé­nek figyelmét bizony elke­rülte a Munka Törvényköny­vének néhány előírása... Negyedmilliós kór Egres, meggy, uborka, pap­rika és más zöldségek, gyü­mölcsök konzervipari feldol­gozásával. befőttek, saláták készítésével foglalkozik a kislétszámú kft. Az év elején jó üzlet ígérkezett: az ango­lok pudingalmát egrest és szilvát rendeltek hét és fél­ezer dobozzál. Ám az. ördög nem aludt, a gyártás során (minden bizonnyal a hőkeze­lésnél) hiba csúszott a do­logba. A ködös Albionba szánt pudingalma konzervek közül majd’ minden tizedik, hatszázötvenegy doboz defor­málódott el a pihentetési idő alatt. A kár negyedmillió fo­rint Buda Zoltán Igazgató ek­kor vizsgálatra utasította a termelési főmérnököt, aztán közölte a konzervet gyártó két műszak közül az egyik­kel: hatvankilencezer forint kártérítésre kötelezi a brigá­dot. Ez fejenként havi há­romszáz forint levonást je­lent nyolc hónapig a bérük­ből és ugyanígy a műszakve­zető és a termelési főmér­nök keresetéből is. Nagy lett a riadalom, ak­kor a legnagyobb, amikor a konzervipari holtszezon miatt amúgy is soványka" fizetési, boríték húsvét előtt megcsap­pant három piroshasúval. Kapták magukat a munká­sok. megpróbáltak jogorvos­lást keresni, nem lévén sem­mi írásos határozat a bünte­tésről. amelyből kiolvashat­ták volna, hol tiltakozhatnak. Érveik szerint a konzervdo­bozok tetejére nyomtatott kódszámot —, amelyből egy­értelműen kiderül, mikor, melyik műszak gyártotta — csak alkalomszerűen változ­tatták. Előfordulhatott tehát, hogy az egyik műszak a má­sik kódszámával jelölte a munkáját. Éppen emiatt — állították —. eredetileg mind a két műszakot, kártérítésre akarta kötelezni a vezetés... A módszert marasztalták el — Nem. nem — mondta az igazgató — a műszak tagjai elismerték a selejtet, a nagy többség véleménye az volt, hogy az ő munkájuk. A mód­szerrel nem értettek egyet, hogy épp húsvét előtt vontuk le a pénzt Különben remé­lem. ebből az esetből megta­nulták. hogy felelősséggel tartoznak a saját munká­jukért ... A cél nemes, hiszen a kft.- nek az anyagi hasznon kívül rengeteg bosszúsága is lett a sok selejtből. De a munkások béréből mégis úgy vont le pénzt, hogy írásban nem ho­zott kártérítési határozatot, márpedig a munkabérből egy fillért is levonni, csak törvé­nyes keretek közt szabad. És persze, közölni kell azt is a határozatban, hogy a munká­sok a vita eldöntésére először a munkaügyi döntőbizottság­hoz fordulhatnak. A határo­zat nélkül levont pénzt pedig vissza kell fizetni a dolgozók­nak. de ez nem ..jelenti azt. hogy mentesülnek is a kár­térítés alól. Ha a kártérítési határozatot elkészítik, és jog­erőre emelkedik, akkor le­vonható ... Ki a felelős? De tessenek csak belegon­dolni! Fizet az egész brigád, holott o hőkezelésnél egy em­ber dolgozik. Ha cserélődtek is azon ti négy napon, ami­kor a selejtet csinálták, ak­kor is csak néhányan felelő­sök. Valamint a műszakveze­tő, mert gyaníthatóan elmu­lasztotta a precíz ellenőrzést, súlyos mulasztást követett el, hat heti átlagkeresetével: a termelési főmérnök beosztá­sánál rogva akár hat havi át­lagkeresetével felelhetne a törvény szerint a kárért. Per­sze, ilyen szigorú büntetést nem kívánt nekik a társu­lat. Tóth M. Ildikó Listáról jutottak a parlamentbe (5.) Hitet aljunk az embereknek A nyíregyházi malomkerti negyedben, egy második emeleti lakásba kopogtatunk be Mádi lászlóékhoz. A 27 éves országgyűlési képviselő, a felesége Mádiné dr. Majtényi Györgyi jogász nyit ajtót, és Juditka, a 14 hó­napos kislányuk. Látszik, amióta Juditka megszületett, ő lett a házban a központ, a dolgok körülötte történ­nek ... — A gyermek olyan érték a családban — fogalmazza meg alapállásukat a családfő — olyan öröm az életben, ami semmi mással nem pó­tolható, nem helyettesíthető. Közismert a Mádi család Nyíregyházán: Mádi Gyula- né, Ildikó néni a Zrínyi gim­názium magyar szakos tanár­nője, Mádi Gyula építészmér­nök, a NYlRTERV osztályve­zetője. Mádi Zoltán, László bátyja közgazdász, a Móricz Zsigmond színház gazdasági igazgatója, aki akkor végzett a budapesti egyetemen, ami­kor az öccse ugyanott meg­kezdte tanulmányait. Meg­említi Mádi László, hogy visszatérésük a szülőföldre „unikumnak” számít — rit- ■ kán fordul elő, hogy egy csa­ládból két közgazdász a fővá­rosból hazatérjen. Az egyetemen az utolsó években a Taurus ösztöndíja­sa volt, és az életrajzi vázlat­hoz tartozik az is, hogy ugyancsak egyetemistaként az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság számára tanul­mányt készített angol szak- irodalom alapján az angol és az amerikai parlament műkö­déséről. A közgazdasági egyetemen 1988-ban végzett, azután rö­vid ideig a nyíregyházi ta­nárképző főiskolán vezetett külső munkatársként szemi­náriumot. Az egyetem befe­jezése óta a Magyar Tudomá­nyos Akadémia aspiránsa. Három éves ösztöndíjat nyert pályázatával, amelynek témá­ja: A kollektív döntések (par­lamenti) manipulációjának lehetőségei. Egyetemi dokto­ri, vagy kandidátusi érteke­zést készít, az ösztöndíj 1991 szeptemberében jár le. Mint mondja, elég jól áll a vizs­gákkal, nagy részüket letette. Most kezdődött politikai pá­lyafutására utalva megjegy­zi, hogy már csak az ideoló­giai vizsga van hátra. Hogyan került a FIDESZ- be? Annak idején az egyete­men tagja volt a Rajk László Szakkollégiumnak, mely egy autonóm kisközösség formá­jában a népi kollégiumok, il­letve az Eötvös-kollégium hagyományait örökítette to­vább. Más hasonló szakkollé­giumokban, más egyeteme­ken vett részt a FIDESZ szá­mos vezető egyénisége — a jelenlegi 22 tagú FIDESZ parlamenti frakció tagjai kö­zül nyolcán azokban a szak- kollégiumokban kerültek kö­zelebbi kapcsolatba a politi­kával, illetve kezdték el az aktív politizálást. Meg kell mondani azt is; voltak olyan időszakok, amikor ez a köz- életiség veszéllyel is járha­tott. Megfigyelés alatt tartot­ták" őket, a diploma megszer­zése is kétségessé válhatott. Vajon mit tart a legemlé­kezetesebbnek a választáso­kat megelőző kampány idő­szakából? — Házról-házra jártam — idézi fel — mert úgy gondol­tam, a lakásunkban, a saját környezetünkben kell megis­mernem a Választópolgáro­kat, hogy bepillanthassak életükbe. Nagy felszabadult- ságot adott, hogy egy népsze­képviselőként kíván majd működni, vagy főállású kép­viselő lesz? Nem adott a kérdésre „kerek-perec” vá­laszt, így felelt: — Az biztos, hogy ebben az időszakban rendkívüli erőfeszítéssel és szakszerű­séggel kell dolgoznunk a parlamenti ügyekben. Érzé­sem szerint az emberek azt várják el azoktól, akiikre a voksai'kat adták, hogy profi módon képviseljék őket, tel­jes erőbedobással a képvise­lőséggel foglalkozzanak. / Mádi László a FIDESZ megyei listavezetőjeként ke­rült be az országházba. Is­meretes, hogy ő dolgozta ki a FIDESZ megyei gazdaság* programját. Mint megyénk egyetlen FIDESZ-es képvi­selője, milyen tervekkel ké­rű párt képviselőjelöltjeként indulhattam, de idegkimerítő is volt az a néhány hét. Vi­szont nagyon sajnálom azo­kat a politikusokat, akiknek az életéből ez az élmény ki­maradt. Számomra ez komoly politikai iskola volt, az örö­kösföldön is, a város környé­ki bokortanyákon is... Ezeken az utakon sajnos azt tapasztalta, hogy az em­berek körében igen nagyfo­kú a pesszimizmus, a kilá- tástalanság, de a közömbös­ség is. — Az lehet a legfontosabb feladatunk — fogalmazza meg a képviselői küldetésről —, hogy az embereknek hi­tet adjunk, bennük a lelket erősítsük. A változás kulcsát abban látom; sikerül-e meg­mozgatni az embereket, hogy saját környezetükben kiálta­nak a változások mellett. Azt a szemléletet kellene minél jobban érvényre juttatni, hogy a magyar ember őriz­ze meg a bölcsességét, és ne üljön fel a demagógiának. Ne az „utcán” oldjuk meg a problémákat. Hiszen a világ azért tisztel bennünket, azért néz fel most ránk, mert a rendszerváltáskor méltóság­gal cselekedtünk , — és jó lenne, ha ez így maradna. Vajon közgazdászként és w, alahol messze a Tiszaháton f volt dolgom, s csak este ér­tem haza. Rejtélyes üzenet várt a szerkesztőségből: „Délelőtt itt járt egy idősebb férfi, ígérete sze­rint valami mandulafát hozott. Ha tudsz, nyomban gyere érte, mert ki­szárad”. Ki ígért nekem .mandulafát? — töprengtem. Semmi okos nem jutott eszembe, s még akkor is tanácsta­lanul pislogtam, mikor másnap reg-, gél megszólított a portársunk: — Balogh úr! Itt van a mandula­fája. Egy vastag papírzsákból négy szál, már zöldellő vessző kandikált ki, földlabdás gyökerüket még külön is becsomagolták. Néztem, forgattam a különös aján­dékot, s még mindig fogalmam se volt a származásáról. Csak azok a kis zöld levélkék voltak gyanúsak: ugyanis még életemben dem láttam mandulafát, de efféle leveleket fü­gefán mintha már talán... S ekkor kezembe nyomtak egy kis cédulát. „Vártam egész november­ben, hogy eljön, de hiába. így aztán én jöttem el magához, hoztam a megígért fügefákat.. Nem kellett már sokat találgat­nom, hogy ki hozta az ajándékot. Aranyász Sámuel. Akiről még at őszön írtam egy kis cikket, s miköz­ben a mini-arborétumában hajladoz­tunk a sűrű ágak között, véletlenül egy ismerősforma gyümölcsön akadt meg a szemem. — Csak nem füge? — De bizony. Kóstolja meg! Mézédes lé csurrant a nyelvemre, s" még akkor nem akartam hinni, hogy Tiszalökön vagyunk, mikor már a második gyümölcsöt ízlelgettem. f— Hogy ez itt megteremjen ... — Meg hát — mondta a különös szenvedélyéről ismert gazda. — Adok én magának is hajtást, csak jöjjön érte ... Bólogattam köszönettel, miköz­ben egy termetes citromot szakítot­tam le a szomszédos fáról, s illetlen­ségnek tartottam volna ellenkezni, úgy sem tudom hová ültetni. Meg aztán azt is gondoltam, csak az ud­variasság ajánltatta fel vele a cse­metéket. Majd az idő elfeledteti mindkettőnkkel az ígéretet. * Ám a fák itt vannak, s pironko­dom. Mit kezdjek most velük? Vi­gyem a harmadik emeletre? Nézem tétován a zöld hajtásokat, mikor eszembe jut B. J. az egyik kol­légám. Most épített nemrég, s meg­szállta a kertépítés szelleme. Megyek hozzá és kérdem: — Adjak neked négy fügefát? ... Még aznap este elültettük mindet. Jó mélyre, déli oldalra,bőven locsol­va. Az idén még nem igen hoz ter­mést, de talán jövőre ... Az első szem Aranyász Sámuelt illeti majd. Akinek a szó még szent, a tett pe­dig a tisztesség fokmérője. Balogh Géza szül a parlamenti munká­jára? Elsőként a szakszerűséget emeld (ki; nagyon- fontosnak tartja, hogy az államigazga­tási pozíciókba ne pártszem- pontok, hanem kizárólag szakértelem és felkészültség alapján kerülhessenek be a tisztségviselők. Olyan szak­értők legyenek a megfelelő helyen, akik megalapozott érvekkel és elgondolásokkal rendelkeznek, s neon sze­mélyi összeköttetések, ösz- szefonódtások szerint dön­tenek egy kérdésben, hanem a reális igények, feltételek alapján. Személy szerint a megye hosszú távú érdekeit, igyek­szik képviselni a parlament­ben, a plenáris üléseken, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságban, illetve a frakción belül. A megyénkben bőségesen rendelkezésre álló olcsó munkaerőre, a megye föld­rajzi fekvésére, adottsága­ira és ezzel kapcsolatban az esélyegyenlőségre kívánja felhívni a figyelmet Szük­ségesnek tartja szót emel­ni a fejlett infrastruktúrá­ért, a környezetvédelemért, a vállalkozások segítéséért. Tudomásul kell venni; saj­nos elég rosszak a földje ink, lepusztultak a gyára­ink, éppen ezért van szük­ség komoly infrastrukturá­lis fejlesztésre, oktatásra és a vállalkozások támogatá­sára, mert csak így lehet esély arra, hogy ezt a tér­séget hosszabb távon ki­mozdítsuk eddigi fejletlen­ségéből. Mindemellett korszerű ok­tatási és kulturális szemlé­letre volna szükség: a me­gyében új felsőoktatási in­tézményekre, szakokra, me­nedzserképzésre, a terme­lésben szakszerű átképzés­re, a profilváltáshoz gyors igazodásra. Mintegy össze­foglalásként mondja: — Azért bízom a FIDESZ fiataljainak parlamenti helyt­állásában, mert nincsenek bennünk berögzült sémák, könnyen és gyorsan tanulunk, s talán ezért fejlődhetünk majd a legtöbbet. Remélem, nagyon sok kellemes megle­petést szerzünk majd a vá­lasztópolgároknak. Baraksó Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents