Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-10 / 108. szám

1990. május 10. Kelet-Magyarország 3 A főszerkesztő postájából Listáról jutónak a parlamentbe (3.) — Talán azzal kezdeném, hogy megköszönjem azoknak a választóknak a bizalmát, akik lehetővé tették. hogy részt vegyek a szabad parla­ment munkájában. Akik rám szavaztak, vagy a Szocialista Pártra, azok ismernek en­gem. Mert hiszen az én éle­temben minden fontos dolog a nagy nyilvánosság előtt történt. Filmeket készítettem, s ezután is filmeket fogok készíteni. Én mindig először Nyíregyházára vittem ezeket a filmeket, ott voltak az ős­bemutatók. de filmeken kí­vül is gyakran jártam haza, beszélgetésekre, előadásokat tartani, vitákat vezetni. — Talán a fiatalabb nem­zedékek számára említeném, hogy Nyíregyházán szület­tem. a Nyíregyháza környéki tanyavilágban gyerekesked- tem. utána beköltöztünk a Bujtosra. a kamaszkorom. már Bujtoshoz köt. Nyíregy­házán iártam iskolába. ott érettségiztem, aztán felkerül­tem Pestre. Apámék családja régi nyíregyházi család, mun­kásemberek voltak, a nagy­apám. dédnagyapám is az volt. — Ha szabad azt mondani, messziről és lentről jöttem és éppen azért mert fogékony vagyok a mindenkori aláve­tettek gondja-baia iránt, fil­mesként is. íróként is ezeket, a gpndokat próbáltam képvi­selni. Ezért lettem a lehető legellenzékibb filmrendező a pártállami diktatúra idején Gyakorlatilag huszonöt évből tizenöt évet voltam betiltva, többet mint az egész magyar filmszakma együttvéve. — Amikor a rendszerfor­dulat elkövetkezett, és aján­latokat kaptam, hogy köpö­nyeget cseréljek, eszem ágába sem jutott. Nem tépelődtem A legellenzékibb filmrendező Ki Icii nyúz? TISZTELT SZERKESZTŐSÉG Nagy érdeklődéssel vártam az előre beharangozott „Ké­külnek a rókások” című írá­sukat, mert azt hittem, egy kicsit mélyebben nyúl az egyeseket meggazdagító, má­sokat elszegényítő árverésbe. Mert ez az volt a javából, sajnos én is beleestem. 1988-ban akartam valami jövedelmező vállalkozásba kezdeni munkaidőn túl, csa­ládi segítséggel. A Kelet-Ma- gyarországban bukkantam rá a hirdetésre, amely a pré- mesállattenyésztést ajánlotta kedvező feltételekkel. A ked­vező feltételek azonban csak arra vonatkoztak, akik a törzsállományt, és a ketrece­ket eladták (1 db kékróka 7700, 1 db ketrec 3000 forint) A rókák árából a tagoknak 10 százalék kedvezményt kel­lett volna adni. Azt mondták: majd. Azóta is adják. Kezdő ember, ugye, nem akar mindjárt az elején vi­tát, így még most is várok. ígérték a príma, olcsó takar­mányt, és kaptuk az állandó­an emelt árú, vízzel összeda­rált. a vizet a hús árában el- adott, alacsony konzisztenci- ájú kotyvalékot. Kötöttünk egy öt évre szó­ló, biztos piacot ígérő termék- értékesítési szerződést. Ezt a szerződést most semmissé tették' Vagy mi lett ezzel? Ha ez a szerződés nincs, ak­kor az OTP egy összegben kéri vissza a pénzét De ha én ezt vissza tudnám fizetni, bele sem kezdtem volna az egészbe Így a kezesektől le­vonásba helyezik. Azoktól, akii aztán teljesen vétlenek az ügyben. Ennyit jelent tehát mife­lénk vállalkozni, ennyi a szerződéses fegyelem Vala- m dörzsölt adószakértő még azt is kitalálta, hogy a NYlRPRÉM a saját tagjainak nyúzza meg bérben a rókát, aki ezáltal már nem nyers­anyagot, hanem terméket ér­tékesít, így a vállalkozói adó alá esik. Az induláskor még mezőgazdasági kistermelés­ként hirdették, így áll a mű­ködési szabályzatban Is. A volt NYlRPRÉM-néUé- vő vezetők még a tsz-nél vannak, akik a ráfordítás költségeit nagyon jól ki tud­ják számolni, ehhez a ráfor­dított munkát adják hozzá, amit úgyis ők alakítottak ki a saját áraikkaljKEZt fizessék ki a prémért a szerződésnek megfelelően, hogy mi is tel­jesíteni tudjuk a szerződéses kötelezettséget az OTP-nek, mert most úgy látszik, csak nekünk van kötelezettségünk, a tsz-nek nincs, az elnök ki­jelenti, nem gazdaságos, fel kell oszlatni. Kicsit furcsa — nem? Tavaly nyáron írt a NYlR­PRÉM egy levelet, hogy köz­benjárt az OTP-nél fizetési halasztás tárgyában, amihez hozzájárultak. Ezt én is meg tudtam volna tenni, ha a 20 százalékos kamatot ők fizet­nék. Ülünk a Parlament folyosólyán az alakuló ülés első szünetében Kosa Ferenccel, aki a Magyar Szo­cialista Párt megyei listájáról jutott be a Tisztelt Házba. Róla, életéről, elveiről, hivatásáról beszél­getünk, s közben ő így vall: és nem voltak álmatlan éj­szakáim. mert filmesként és emberként, de ha politikáról gondolkodom, vagy történe­lemről. akkor úgy is mint egyszerű magyar állampol­gár. keményen és szilárdan baloldali maradtam. Ahhoz a szellemi, erkölcsi, politikai vonulathoz igyekszem kötőd­ni. amelyik a magyarság megőrzésének a biztosítékát balról, tehát lentről próbál­ták végiggondolni Amikor filmet készítettem Dózsa Györgyről, teljes meggyőző­désemmel mellé álltam és nem a Werbőczyek. a Zápo­lya k mellé. De készítettem filmet Nagy Lászlóval együtt Petőfiről. Ádyról és termé­szetesen akkor sem a másik oldalon álltam, hanem amel­lett a szellemiség mellett, amelyet Petőfi. Ady. vagy József Attila képviselt. — Különös dolog, hogy amikor sikerült lebontani a régi pártállamot és úgy ala­kult. hogy ebben a lebontás­ban kulcsszerepe lett a haj­dani MSZMP reformerőinek, akkor megkerestek engem, hogy vállaljak feladatot eb­ben a munkában. És mivel mindenek előtt és mindenek fölött a vér nélküli lebontás híve vagyok, elmentem erre a tanácskozásra, ahol afféle közfelkiáltással megválasz­tottak a reformszövetség ve­zetőjének. — Itt a Parlamentben sok ismerős arcot látok a külön­féle pártok képviselői között. Látok egykori harcostársa­kat, de látok egykori fenék- nyadókat is, akik a Kádár­rendszer híveiből a mostani kormányzó párt híveivé ved­lettek hetek alatt. Én örülök, hogy a helyemen maradtam itt a bal felső sarokban, mert én az állampártot is a bal­oldali értékek oldaláról kri­tizáltam. vagy ostromoltam, amennyire az erőmből tellett. Ha Balczó Bandiról csinál­tam filmet, akkor is az em­beri teljesítmény leheti) leg­igazságosabb megítéléséért harcoltam; ha dr Béres Jó­zsefről, akkor pedig az igaz­ság tiszteletéért az előítélet hatalmával szemben. Ezek mind baloldali pozíciók ezt próbálom meg itt is, — Én szigorúan csak tár­sadalmi munkában veszek részt a Szocialista Párt el­nökségi munkájában is Ki is jelentettem, hogy tíz fil­lér honoráriumot nem va­gyok hajlandó elfogadni, nem kérek íróasztalt, kocsit és titkárnőt, és telefont, de becsülettel részt veszek a munkában amíg úgy érzem, hogy tehetek valamit a bé­kés átalakulásért és a de­mokratikus kibontakozásért, felveti azt a kérdést, hogy győzöm-e majd a filmkészí­tést, és mellesleg könyveket is írok, valamennyi filmem forgatókönyvének írója is voltam. Emellett egy művé­szeti műhelyt vezetek, az Objektív Stúdiót, és bizony most mái- lassan három-négy órákat alszom. Most újra torkon ragadott az a gond, hogy győzöm-e majd szívvel, idővel ezeket a munkakörö­ket. Lesz-e idő írni, lesz-e időm filmet csinálni, stúdiót Ez a parlamenti munka újra vezetni, a parlamenti mun­kában részt venni? Erre most még nem tudok választ adni. Most még megpróbálom eze­ket összeegyeztetni, mert hi­szem, mind azt a célt szol­gálja, hogy ez a nemzet meg­maradjon, kilábaljon ebből a bajból, amibe belesüllyedt történelme során. — Az én nagyon szigorú véleményem szerint mindaz, ami most lezajlódon a vá­lasztásokkal, még csak-h tde­■ mokrácia esélyét 'cetéijff Kósa Ferenc meg. Számomra a görög szó- használat, a démos kratos, tehát a nép hatalma jelenti a demokráciát és az a gyanúm, hogy egyelőre Magyarorszá­gon még nem a nép hatalma valósult meg. Majd ha az lesz az érzésem, hogy az megvalósul, akkor jó lelkiis­merettel abbahagyom a poli­tizálást, és akkor már nyu­godtan lehet művészkedni az életem hátralevő részében. — Egyelőre azonban — s még a mai napon is — foly­nak különböző politikai al­kuk. Egymást egyébként egy kanál vízben megfojtó hatal­mi körük leülnek és különfé­le személyi csereberékkel és mindenféle praktikákkal a demokrácia nevében és a demokrácia technikáját fel­használva valójában kabinet­politizálást csinálnak. Sze­rintem másképp kellene csi­nálni, és az a véleményem, hogy ebben a választásban egyelőre még nem az igazság, az igazságosság volt a fősze­replő, hanem a különféle előítéletek, vélemények, de­magógiák, hangoskodások. Már itt folynak az alkudozá­sok a jobboldali pártok kö­zött, ők összefognak, s fenn­áll az a veszély, hogy szava­zógépezetté züllik a parla­ment. Mi harminchárom szo­cialista párti képviselő pró­bálunk majd képviselni va­lamiféle ellensúlyt, de ez el­enyészik egy szavazógépezet­tél szemben. Ha ez a helyzet előáll, akkor semmivel sem jutottunk tovább a Kádár­rendszer parlamenti mecha­nizmusán. Sajnos a magyar történelemben gyakran elő ­fordult, hogy a hatalom in­gája kilengett szélső balra vagy szélső jobbra. Én egy autonóm és valóban demok­ratikus Magyarország jövő­jében, egy tényleges néphata ­lomban hiszek. Innét nézve mindenféle diktatórikus ki­sajátítási kísérlet ellen és mindenféle ellenőrizetlen hatalom ellenében is próbá­lok a magam szerény képes­ségeivel küzdeni, amíg van ehhez erőm. Én az életemet úgy élem, hogy akkor is-vet­nünk kell, ha tudván tudjuk, hogy soha nem lesz aratás Én így tanultam ezt a szüle­imtől, nagyszüleimtől és én afféle szántóvető maradtam és az is maradok. Becsöngettek. Befejezzük a beszélgetést. Míg az ajtóhoz érünk, egy titokba is beavat Kósa Ferenc. Azt fogják ugyanis kihirdetni: ki lett a köztársaság ideiglenes elnö ­ke. — Noha titkos szavazás volt, megmondom, hogy Göncz Árpádra szavaztam, mert jó szellemű, rendes em - bernek tartom, s mert becsű • letesen viselkedett 56-ban. Igaz, SZDSZ-es, de egy pilla - natig sem gondolkodtál- > azon, hogy rá szavazzak-e, vagy sem. Majd meglátjuk, hogy a későbbi szavazásoknál a többi párt képviselői is az érték, az emberi tisztessé ; szerint gondolkodnak-e. Ha így lesz, akkor ez lehet egy -demokratikus , parlament. ‘ r ' '-BaikJgM "Józseií Ezekre a problémákra sze­rettem volna, ha a cikk ki­tért volna, mert ott nagyon egyszerűnek látszanak a dol­gok; ha nem gazdaságos, ab­ba kell hagyni. De ezzel még a lehetőségét is kizárom an­nak, hogy a tartozásomat vissza tudjam fizetni. A másik dolog, hogy két éve minden pénzt, és időt a rókára fordítok, így se pén­zem, se időm nincs a hiányos jogi ismereteimmel a bírósá­got járni. Ezért szeretném, ha mégegyszer alapos isme­retekkel visszatérnének erre a témára. Remélem, nem fentről a milliók birtokában szólt valaki, hogy elég ebből ennyi, azért egyszerűsítettek. (Nem gyanúsítás akart lenni.) Persze, a nevemet nem sze­retném az újságban látni, mert sohasem lehet tudni . . . Tisztelettel: Egy rókatenyésztő (név és cím a szerkesztőségben) Aladdin és a csodaldmpás Csapadéklevezető eső szállítmány érkezei! Nyírbátorból az Erdősori építkezéshez, amit az ÉPSZER vállalat épít. Ké­peinken az építkezés látható, valamint az esővízlevezető . píjüvek. Szerelése. Karasztosi Pál ídv. , f zt én tegnap vettem — mondta dühösen Aladdin, és a. csoda­lámpást letette a szerviz­kirendeltség pultjára. — Ezer drachmát, adtam ér­te És hiába dörzsölöm nem szuperál! Akkora szellem sem. jelenik meg mint a kisujjam. Tessék, a garancialevél. Javítsák meg sürgősen, vagy adják vissza a pénzemet! A műhelyfőnök türel­mesen meghallgatta a sze­gény tevehajcsár pana­szát, aztán kézbevette, megdörzsölte a lámpást. Abban a minutumban már meg is jelent a szellem. Akkora volt, mint egy ház. Árbóckarjait kereszt­be fonta a mellén, földig hajolt, és udvariasan ér­deklődött, miféle rendkí­vüli feladatot kell végre­hajtania. Amikor értésére adták, hogy csak üzemi próbáról van szó, sajnál­kozva foszlott szerte. Aladdin burnuszába rej­tette a csodalámpást, és boldogan távozott. Alig ébredt föl a bazár, Aladdin már ismét ott toporgott a szerviz ajta­jában. — Nem működik! — jelentette ki kétségbeeset­ten —, pedig már víz­hólyagos a tenyerem, any- nyit dörzsöltem. Mi tör­ténhetett . vele, művezető effendi?! Felelet helyett a főnök elkérte a lámpást, ő is megdörzsölte. A szellem ugyanúgy megjelent, mint az első napon. Sőt, talán még egy kicsit nagyobb is volt. talán egy kicsit kész­ségesebben is ajánlgatta szolgáltatásait mint az első alkalommal. Aladdin ujjongva rohant haza a lámpásával. — Bajtam röhög az egész oázis! — lépett be a javí­tóműhelybe a szerencsét­len közel-keleti fogyasztó a harmadik napon. — Hasztalan dörzsölöm, si­mogatom ezt az átkozottat! A műhelyfőnök csak könnyedén megérintette a1 varázslatos világítóesz­közt, már elő is pattant a szellem. Kissé neheztelőn vette tudomásul, hogy ez­úttal is csak próbából idézték meg, mert már valósággal égett a tett­vágytól. — Miként lehetséges ez, technika atyja? — kér­dezte zokogva a hajcsár. — Miként van az, hogy ez a csodalámpás a szer­vizben mindig jó odaha­za, a sátramban mindig rossz? Bűvös erő van ta­lán az ujjadban? — Frászt — legyintett a szerviz embere —, oda­haza az én lámpásom sem működik. Tipikus eset ez a szolgáltatóiparban, a ga­ranciális áruknál. Hogy miért, annak csak Allah a megmondhatója. ' ' Kürti1 András i—----1—.—iii1--1—1---1---1—i--1---1—1--r—1—I---1—I---1---1---1--1—1

Next

/
Thumbnails
Contents