Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-09 / 107. szám
1990. május 9. Kelet-Magyarország 3 Vírus rémiszti a termelőket Dohányoltó levéltetű napján... Képünkön Rothmans cég számára elkészített dohány mintavétele folyik a nyíregyházi fermentálóban. (B-zs.) Listáról jntottak a parlamentié (2.) Szolgáltassanak igazságot az országnak, Szatmárnak Csendes elmélkedésre készteti az embert ez a szoba. Régi térképek, okiratok, öreg, hallgatag könyvek .. ., a történész mindennapos kellékei. Ám magányra, elmélkedésre aligha van most lehetősége Kávássy Sándornak, a tanárképző főiskola tanárának. Percenként nyitják rá az ajtót, s az a telefon ... Az pedig lépten-nyomon cseng. Különösen mostanában, hogy a gazdája országgyűlési képviselő lett. Hol van már a dohányipart termeléskorlátozó intézkedések bevezetésére kényszerítő, öt évvel ezelőtti túltermelési válság? Az akkori finanszírozási gondok? Amelyek következtében a készletezni képtelen ipar három éve már jóval kevesebb dohányt volt képes leszerződni. A szükséges alapanyaghátteret biztosító termelői kör jelentős része hátat fordított a dohány term esztésnek. A viszonylag jónak mondható 88-as évet követően, tavaly ismét rettentő csapás súlytotta a dohányágazatot. A pusztító vírusjárvány a termelőknek 240 milliós jő- vedelem kiesését, az ipar számára pedig a leszerződött szárazdohány egy harmadának elvesztését jelentette. A csalódottság újfent többeket tántorított el ennek á hagyományosan nyírségi, nagy szakértelmet kívánó növény- nek a termesztésétől. Megosztani a kockázatot — Pedifc most már ragyogó piaca van a magas minőségi követelményeknek, is megfelelni tudó Virginia típusú fajtáknak, ilyen a Hevesi is — sóhajt egy nagyot Bodó IJisz- ló. a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat termeltetési osztályának vezetője, mikor a kialakult és várható problémák megoldására tett lépéseikről kérdez erő. — Sajnos tartani lehet attól, hogy ha ez az esztendő is gyengén alakul, akkor az egymás utáni két rossz év következtében végképp elmegy a termelők kedve, amit újra felkelteni csak hosszú évek alatt lehet. Ahhoz, hogy számunkra biztosított legyen a kiegyensúlyozott alapanyag-ellátás. legalább részben át kell vállalnunk a termelők kockázatai. ' Azt. hogy mekkora is a vállalt kockázat mértéke és milyen gondokkal kell még a termelőknek megküzdeni, egy olyan, irányítóként és közvetlen dohánytermesztő vállalkozóként is érdekelt szakember ismerheti a legjobban, mint a leveleki „Dózsa" téesz növénytermesztési ágazatvezetője. Székely János. — Egy hold — Hevesi — dohány elérhető árbevételének mintegy felét, úgy hetvenezer forintot tesz ki a termelő ráfordítása — kezdi a problémákat csokorba szedni a dohányos szakember. — Nagyobb területen ez a befektetés, már akkora, amekkora összegnek az elvesztését egyetlen család sem tudja elviselni. A dohánytermesztés legnagyobb kockázatál az időjárás jelenti. Ezen belül is elsősorban a szeptemberi fagyok, mivel az addig letört dohány még az éves költségeket is alig fedezi. Szálljon be az állam is — A másik rettegett vámszedőnk. ami az elmúlt évben mondhatni megharmadolta a megyében a bevételeinket, a dohányt károsító legveszedelmesebb betegség, a vírusfertőzés és a járvány. Éppen az elmondottak miatt elengedhetetlenül nagy szükség volna a termelő biztonságát jelentő kockázati alap létrehozására. Nálunk, ahol minden harmadik család megélhetését jelenti a dohány, már két éve, hogy minden vállalkozásban előállított termék, így a dohány után is, az árbevétel 2 százalékát leadjuk és ebből az összegből rendezzük a nem a termelő hibájából keletkezett károkat. Ez azonban a mi belső dolgunk Leveleken. A kockázati alaphoz az egész dohányágazat hozzájárulása kell. Az ipar igyekszik a termelőn segíteni. Az idén is termelési költséget előlegez meg, cső- pán 15 százalékos kamatot számolva. A tavalyi víruskár enyhítésére is fizetett némi kártérítést. Mindez azonban nem elég. El tudnám képzelni, hogy a dohányon busás hasznot húzó állam is beszálljon ebbe az „aranytojást •tojó tyúk" kockázati alapba. — A tavalyi vesztett víruscsata után az idén a dohányipar felkérésére megpróbáljuk közösen elhárítani a járvány kialakulásának veszélyét — veszi át a szót a Növény- éé Talajvédelmi Állomás igazgatója, Saltai Pál, aki 89-ben maga is gyakori látogatója volt a megye ká- rosodott dohánytábláinak. — Égési éves tetűügyelet A vírusfertőzés megelőzésének nyit ja a <e vettet vek Irtása. Ezek az apró és szapora rovarok egyik helyről á másikra települnek, miközben a sokszor a dohányhoz elképesztően közel termesztett rokon növényekről, mint a burgonya, paradicsom vagy a paprika, „átszállítják” a dohányt teljesen tönkretenni képes kórokozót is. Ezért elvállaltuk, hogy egész éven át megyeszerte nyomon követjük. a levéltetvek megjelenését, szaporodását. A megfigyeléseink pedig a dohányipar szervezetén keresztül, mint védekezési felhívás jut majd el a lehető legrövidebb idő alatt a termelőkhöz. Ha nem, vagy alig kerül levéltetű a dohányra, illetve ott ahol megjelenik a lehető leggyorsabban elpusztítjuk, akkor a vírus fertőzésének és a járványnak is elejét lehet venni. Mindehhez persze még arra is szükség van, hogy a termelők a felhívásra reagálva minél gyorsabban végezzék el a védekezést. — Még egy megszívlelendő tanácsot hadd mondjak. Az egész termesztést úgy kell irányítsa minden termelő, hogy a kezdet kezdetétől a növényállománynak a' lehető legoptimálisabb körülményeket teremtve, annak gyors és egészséges fejlődését biztosítsa. így remélhetjük, hogy minél több és minél jobb minőségű dohány jöjjön ösz- sze az év végére. Itt. ebben a nagy forgalmat lebonyolító szobában beszélgetünk a kisgazdapárt képviselőjével, aki meglehe- tősen hosszú utat tett meg, míg bekerült q. Parlamentbe. Szinérváralján. ebben a kis ősi szatmári városkában született, ahogy ő fogalmazza,, román alattvalóként. Mert amikor ő napvilágot látott, Szinérváralja már román impérium volt. A Kávássyak meg rpagyarok. S ez a királyi Roíttáaiábkn sem járt sok előnnyel. — A mi családunkban a negyvennyolcas szabadság- harc volt az az esemény, mely mellett minden más el- homályosait. Otthon dédapám volt a függetlenségi párt vezetője, s annyira szerette Kossuth Lajost. hogy még a turini magányában is felkereste az imádott remetét, A család minden férfi- tagja az ö eszméit vallotta. természetesen apám is. így aztán sok babér nem is termett az ő számára. Kolozsvárott járt egyetemre, de onnan elüldözték, s meg sem állt Bécsig. Ott szerzett aztán orvosi diplomát, s onnan hozott feleséget is magának Persze nem kapott állást. majd csaik akkor. amikor Észak-Erdély visszatért a hazához. de negyvennégyben menekülnünk, kellett. Kői- csén. a határ innenső oldalán telepedtünk le. talán mondanunk sem keli. hogy miért.. . Ha már hurcolkod- n-un-k kellett, legalább ma- radjunk Szatmárban... közel a szülőföldhöz. Honvágyat sosem éreztek? — Azt nem lehet elmondani ... de megszerette, nagyon megszerette ezt a rendkívül tiszta népet a két kis öreg. Annyira, hogy ott Is temettük el őket. ' Négy fiuk persze már itt Magyarországon fejezte be a tanulmányait. Kávássy Sándor a debreceni egyetemen szerzett ötvenhatban történelem szakos diplomát. Aztán Somogybán kötött ki. az ország túlsó leiében, s nem is nagyon bánta, hogy ily mesz- szire került az otthontól. Senki sem tudta, hogy írt ö októberben egy cikket a helvi újságban ... — Könyvtáros lettem, s akkor az kellett nekem, egy csendes, senki által sem irigyelt állás. Onnan, Somogy bői kerültem el aztán Szegedre, a tanárképző főiskolán lettem tanársegéd. Már hatvanötöt írtunk. mikor megadatott a lehetőség, hogy hús: esztendő múltán visszatérhettem Szinérvaraljára. Az ott szerzett tapasztalatokat persze elmondtam itthon is, természetesen csak bizalmas körökben... rá egy évre mégis kirúgtak a főiskoláról. Pedig isten a tanúm rá. sosem voltam. s ma sem vagyok nacionalista, ám a vád ellen nem védekezhettem. Hatvanhatot írtuk, jött a tízéves évforduló. ellenséget kellet keresni... Mi voltunk azok. akik felemeltük szavunkat a nemzeti nihil láttán. Dunavecse ... — egy Szegedhez szokott főiskolai oktatónak nemigen lehetett a világ közepe. ám ő mégis boldog volt. hogy legalább itt álláshoz juthatott. Egy általános iskolai . kollégiumban kapott nevelői posztot. Mígnem egyszer megkereste Kecskemétről a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. hogy mégis csak luxus ez, mikor másutt jobban hasznosítani lehetne a tudását. Muzeológus lett tehát Kecskeméten, ám nem sokkal később felhívatták a Művelődési Minisztériumba, ahol közölték vele. megvizsgálták az eddigi dolgait és nevetségesnek találták a korábbi vádakat. Ha akarja, mehet vissza tanítani, az egri tanárképzőn várják. — Úgy tűnt, ott végre révbe jutok. Addigra annyi mocskot rám hordtak már. hogy szétzilálták a családi életemet, kis híján kettétörték a szakmai pályafutásomat ... végre fellélegeztem. De tizenkét év után Egerből^ is el kéllett jönnöm. A vád a szokásos volt. Hogy mindig azt állítottam: Trianonban rettenetes csapás érte a magyarságot. s egyszer igazságot kell szolgáltatni ennek az. országnak. — S ekkor jött a nyíregyházi főiskola. — A legnagyobb örömömre. Hogy végre visszajöhettem Szatmárba. — De Nyíregyháza Szabolcs. s nem Szatmári — Én Szatmárban. mégpedig Sonkádon élek. Kölese tő- szomszédságában. S ha már itt tartunk, hadd mondjam, el. képviselői tevékenységem első feladata lesz, hogy megpróbáljuk ennek , a kis. ősi szatmári falunak visszaszerezni az általános iskoláját. S visszaadni a többi szatmári falunak az önbecsülését. az önbizalmát. Mert enélkül ha- lálraítéltettek ezek a falvak. — Annak idején ön a Magyar Demokrata Fórum tagja volt... Miért lépett át a kisgazdapártba? — Amikor a demokrata fórum megalakult, még csak remény sem, volt. hogy hamarosan más ellenzéki pártok is színre léphetnek. Az az igazság. Pártay Tivadar az öcsémet bízta meg a kisgazdapárt helyi szervezésével, de miután apánk is kisgazdapárti volt. nekem is köztük volt a helyem. A fórum sok nézetét osztom, de a kisgazdák közelebb állnak hozzám. S a jelöltséget sem én akartam. A párt vezetői bizonygatták. hogy szükség van rám. S képviselőként is csak arra törekszem maid. mint egész, eddigi életemben, hogv igazságot szolgáltassunk az országnak, s Szatmárnak. Ahonnan én elszakadni sohasem tudtam. Balogh Géza Galambos Béla Vitrinben a kis kolomp A Z ősz hajú agrár- szakember ettől a tavasztól nyugdíjlas. Szűcs Istvánt a közelmúltban négy megye álattar- töi, állatbarátai búcsúztatták a nyugdíj küszöbén. A baráti ölelésből, a kitüntetésből is kijutott neki. Érthető, hiszen az utóbbi három évtizedben faluról -falura, istái lób öl istállóba, legelőről legelőre járt. A Taurina ÁJattenyész- tési Rendszer Agrárfej - le&ztö Közös Vállalat kirendel ts ég-vezetőjeként ■ment nyugdíjba. Nyugdíjas éveit a nyíregyházi Északi körúton lévő „blokkos" lakásában kezdte. A negyedik emeleten van a szerényen, szélien berendezett otthona. Még könnyen. Veszi a lépcsőket. De hogy lehel. az. hogy a folyók mentén felnőtt, a természethez mindig is közel lévő ember ebben a betonos környezetben laild'k? Válasza: nem szakadt el a természettől, hiszen Nyíregyháza mellett van egy szép telke, kis vityál lóval. Arra igen büszke, hogy ezen a telken meghonosított hét szatmári diófát! Ami pedig az emeleten lévő lakását iUeti. Úgy rendezte be, hogy' megidézte a természetet. egy rongyokból szőtt szőnyeg pedig Kisart idézi. A bejáratnál kiszegezve egy szarvasmarha tekervénves tülke. A szekrényen egy elfűrészelt szarv, aimelv bőségszuru- hoz hason 1Í1. Az egyik fotelon lakra borjúbör. a másikon báránybőr. A vitrinben egy szépen szóló kis kolomp. Muzsikája legelésző csordákat idéz. És tavaszi virágillat leng a két szobában. Öblös fotelban, gőzölgő kávé mellett idézi fel élete fontosabb állomásait. Először nem is magáról, hanem azokról beszél. akiknek sokat köszönhet. Említi a szüleit. Bakó Mária tanítónőt, dr. Nagy András tanárát, Pi- atsek Andrást, a/ országos hírű állattenyésztőt, akivel több évig együtt dolgozott. Büszke rá, hogy Beregszászon végezte a középiskolát. Gödöllőn az. egyetemet. Friss diplomával 1957-ben a vásárosna- iményi t ö rzsá 11 a tte n y és ztő állomáson kezdte a munkát. (Államvizsga előtt pár hétig Nagyecseden gyakorolt.) A naményi munka mellett elvégezte a tanárképzőt. pedagógiái ta-' nult. Mert felkérték, hogy tanítson a mátészalkai mezőgazdasági technikumban. A katedráról a megyei tanács mezőgazdasági osztályára hívták dolgozni. S a Taur inánál a szarvasmarha-tenyésztők kirendeltségvezetöje- kénl tevékenykedett. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat és a Vöröskereszt megyei vezetőségének most. nyugdíjasként is vezetőségi tagja. A mátészalkai , mező- gazdasági. szakmunkás- képzőben a közeli hetekben (ismét a 'vizsgabizottság elnöke lesz. Vöröskeresztes aktívaként "a nyáron Nagyhódoson egy magyar és erdélyi fiatalokból álló tábor parancsnoka lesz. Közeli tervei közé tartozik, hogy megírja Kisar monográfiáját, történetét. Mit ás kívánhatnánk neki? Továbbra is eredményesen formálja a fiatalokat és siker vezesse a tollát. (nábrádi) Kávássy Sándor
