Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-08 / 106. szám
1990. május 8. Kelet-Magy arország A nyereség ferrása Lapjuk április 26-i számában Gombos Józseffel, a kisgazdapárt megyei ügyvezető alelnökiével készítettek interjút, melynek során nevezett két dologban is elmarasztalta szövetkezetünket, amit nem szeretnénk megválaszolatlanul hagyni. Az interjú szerint szövetkezetünk az elmúlt évek ben a földeladásokból jelentős nyereséget ért el. Ez a megállapítás csak 1988. évre érvényes, ugyanis a korábbi években nem volt jelentősebb eladás, csupán a tanácsi szerveknek biztosítottunk építési területet. 1989-ben 63 millió forintos nyereségünkből 28 millió származott földbevételből, melynek közel 50 százalékát adóba fizettük. Adózott nyereségünkből sertéstelepünk p4 millió forintos rekonstrukcióját valósítottuk meg, és csak a gazdálkodásból származó 35 millió forintos nyereségből fizettük a tagságnak a 20 százalékos nyereségrészesedést, a ve- zetőknek a prémiumot. A nagyüziemileg nem hasznosítható földek eladására a tulajdonosi jogokat gyakorló, demokratikusan megválasztott küldöttgyűlésünk hozott határozatot. Ezek a földek a forgalmi értéknek megfelelő áron keltek el és elkótyavetyélésről szó sincs. A második észrevétel az volt, hogy a szövetkezeti vezetők vásárolták meg a földeket, zömmel azok, akik ezt korábban is bérelték. Ez természetesen nem igaz. Szövetkezeti vezető háztáji területén felül földet nem bérelhetett és ma sem bérelhet. Azon vezetőket, akikről kitudódott, hogy háztájijukon felül más tsz-tag háztájiját is -bérbe veszik, szigorúan megbüntettük és meg is fogjuk büntetni. 1988—89. évben 71 hektár földet értékesítettünk, az a termelőszövetkezet összes területének 0,9 százaléka. Ebből 28 szövetkezeti vezető (brigádvezetővel bezárólag) 8 hektár földet vásárolt meg, átlag 120 ezer forint/hektár áron. A többi 63 hektár földet kívülállók, a városi tanács és a termelőszövetkezeti tagok részére értékesítettünk. Leitner István A nyíregyházi Ságvári Mg. Tsz elnöke Listáról jutottak a parlamentbe (1.) Az intézmények szolgálják a közösséget Nagyfáiul kisgazdák Miénk e föld Tiszán agyfalu, február 27. A helyi Kisgazda Párt földvisszaigénylő bizottságának tagjai tizennyolc összegyűjtött igénylőlapot adnak át az „Űj Élet” téesz elnökének, Varga Sándornak. Miután egy jó hónap is eltelik, s a földigényre a termelőszövetkezet nem reagál, a kisgazdák helyi tisztségviselőit az ügyben senki nem fogadja, elkeseredésükben levelet írnak a megyei újság szerkesztőségének, április 12-én. Rá néhány napra megkapják a téesz- elnök levelét, melyben végre állást foglal, hogy részükről nincs akadálya a jogosan visszaigényelt földek kiadásának. . bmnilnnil t Április vége felé kerestem meg a tiszanagyfalui kisgazdák tisztségviselőit, hogy megtudjam a fejleményeket és megpróbáljak beszélni Varga Sándorral, a téesz elnökével is. Pellorrístlilt a jtgji A 77 éves Polcz Péter bácsi, egyébként 1000 öllel a 18 érdekelt ember egyike, a helyi kisgazdák földvisszaigénylő bizottságának tagja, korát meghazudtoló gyorsasággal egy jó negyedóra alatt szervez „kerekasztal” beszélgetést néhány érintette] Iván Istvánéknál. A házigazda, felesége révén 7 hold földet szeretne visszakapni, hogy 16 tehenének olcsóbb takarmányt termelhessen. Amint kiderül, sokukéval együtt az ő reménybeli hét holdját is már korábban megváltották, s mint ilyet, egyelőre még nem kaphatja vissza — emlékeztetem az érvényben lévő előírásokra. — Akkor pedig porolni fogjuk — "vág közbe a feleség — ugyanis az én gyerekkori aláírásom szerepel minden iraton! Az apám nem volt hajlandó elismerni a megváltás tényét, hát engem, az akkor még iskólás kislányt vettek rá, hogy írják alá helyette. Eris hangnem A termelőszövetkezet elnöke, Varga Sándor igen elfoglalt ember. Vele, többszöri próbálkozás után, csak néhány nap múlva sikerült beszélgetnem. — Véleményem szerint mi a törvényeknek megfelelően jártunk el — nyilvánítja ki határozott véleményét az elnök. Négy évvel ezelőtt még öt és fél milliós veszteséggel vette át a nagyüzem irányítását és azóta néhány üzletág, mint a csillárüzem vagy a SHELL benzinkút beindításával eddig folyamatosan nyereségessé tudta tenni a szövetkezet gazdálkodását, így folytatja: — a rendelkezések szerint a jogos földigények kielégítését, a földek visszaadását ez év folyamán kell a nagyüzemeknek végrehajtani. Másodsorban, tőlem a Kisgazda Párt nevében kérték vissza tizennyolcán a földjüket, ami ilyen módon nem lehetséges. Egyébként is a beadott igénylésekből csupán nyolc emberé jogos, tehát kiadható. Azt elismerem, hogy a hangnem, amit a kisgazdák helyi elnökével szemben használtam, kicsit erős volt, de egy meglehetősen feszült hangulatú tárgyalás kellős közepén toppant be hozzám a földproblémával. A két fél meghallgatása után a parasztemberek türelmetlenségéről csupán annyi jut az eszembe, hogy azt akkor lehet a legjobban szítani, ha súlyos ezresekért bérelt földeket cserélhetnének föl „ingyenes'’ sajátra. Az ügy számukra érthetetlen módon nem megy előre, miközben már a később pótolhatatlan tavaszi munkák sürgetését érzik nap mint nap a bőrükön. Galambos Béla Nagyobb tömeg előtt kétszer hallottam beszélni. Egyszer október 23-án a nyíregyházi emlékünnepségen, ahol tulajdonképpen nem szónok volt, „csak” köszöntőt mondott és amolyan konferáló szerepet vállalt. Másodszor az SZDSZ küldöttértekezletén. Itt már több lehetőséget kínált az alkalom megfigyelésére, mint a választást megelőző időszak alatti szűkebb körű találkozások. A legfeltűnőbb az volt, hogy fiatal kora ellenére olyan meggyőződéssel és hittel beszélt a rendszerváltásról, mintha személyes oka volna elítélni a szocializmusnak nevezett, s reméljük, ma már réginek nevezhető rendszert. Ki ő? Honnan indult el a most 25 éves, s az SZDSZ országos listáján parlamentbe jutott Gulyás József? — Édesapám Tiszaszalká- ról került el a debreceni református gimnáziumba, s lett. később katonatiszt, édesanyám pedig máriapÓGsi. természetesen görög katolikus, ö Szarvason végzett mező- gazdasági technikumot, s amikor megismerkedtek, édesanyám vállalta, hogy bármerre is helyezzék édesapámat, ő követni fogja. A sok költözködés eléggé meghatározta a család életét, Pécs a szülőváros. Egerág, Taszár. Velence. Debrecen követték egymást, ott érettségizett a Csokonai Gimnáziumban, majd egy kis kerülővel a nyíregyházi tanárképző főiskola történelem-népművelés szaka következett. — Előzetes várakozásaimmal ellentétben a főiskola Tavaszi hajózási szezonra készülnek a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság dolgozói, javítják a hajókat a gergelyiugornyai Tisza-part mellett. (Ha- rasztosi Pál felvétele) Idegei vezeti — Az a bosszantó az elnöktől a minap kapott válaszlevélben — veszi át a szót Ná- dasdy Gyula, akinek huszonegy évvei ezelőtt el kellett mennie a kőbányába dolgozni, hogy négy gyerekét etetni, ruházni tudja —> hogy majd másfél hónap várakozás után értesítenek, szerezzünk be tulajdonlapokat. Ha erről tájékoztattak volna időben, már régen a birtokunkban lenne az okmány. Az más kérdés, hogy a 8 és fél hold földemből egyelőre aligha látok valamit is, mivel 6 holdat megváltottak, a többiről még csak adásvétel szerződésem van, ugyanis elvették még mielőtt a telek- könyvezése megtörtént volna. A többi jelenlévőből is előtör a vélt, vagy valós sérelmek áradata. Szerintük, mivel a termelőszövetkezet vezetése „idegen”, nem is törődik a tiszanagyfaíuíak gondjaival. Kívülállóknak, ad bérbe, újabban tulajdonba is földet a téesz. ß e akarok menni az Európa Házba. Nyomom az ajtót, de meg sem nyikkan. Erőlködöm. Írták, mondták előttünk az ajtó, ezek után már nyitva áll. Akkor meg mi a fene ez? Végre meglátom az icike-picike cédulát. „Kócs a lábtörlő alatt!” De hiszen nincs is lábtörlő. Ébred bennem a gyanú, voltak itt előttem mások is. Magyarok. Jöttek, láttak, vittek. Szuvenír Ki tudhatja kinek a bodegáját ékesíti az a lábtörlő, alatta a kóccsal. Ezek után már össze-visz- sza álmodom. Nem is vagyunk mi Európa, hanem Ázsia. Kínomba álmomban verem a Stohanek fejét, aztán rájövök, nem én verem a Stohanek fejét hanem az ajtón dörömbölnek. Nem az Európa Ház ajtaján dörömbölnek, a szobám, ajtaján. — Tessék — mondom. — Elnézést — így a korosodó hölgy, aki különben. fülig mosolyog — de alá kell írnom az üdülő- k&rtyákat. — Ne tartsa vissza magát. Ha az üdülőkártyákat önnek alá kell írni, akkor csak írja. De miért kell aláírni? — Szabály. Mielőtt végleg távozik a szobából, szóljon és jövök ... És jött a szobaasszony. Megszámolta a törölközőket, a ruhafogasokat a szekrényben, a villanykorÉÍÍém^IPJ pjjphjy§jj|jg^ téket a foglalatokban, a hamutartókat, a nyugágyakat az erkélyen, a szőnyegeket, a képeket a falon, aztán aláírt, igazolta, hogy nem loptam el semmit Égeti a pofám. Kislányos zavaromban adtam egy százai borravalót és alig vártam, hogy mindezt Stohaneknek elmeséljem — Hát már itt tartunk. Magyar a magyarban annyira sem bízik, mint a körmöm feketéje. > — Kellemetlen. Ezek szerint elment két hétre üdülni és semmi trófea, semmi szuvenír. .— Mi az, hogy semmi. Az igaz, hogy törölközőt, ruhafogast, villanykörtét azt nem hoztam., de a szobaajtó kulcsát azt elfelejtettem leadni. Ezt nézze tneg. £ "s megmutatom a szobaajtók kulcsát, összesen ötöt. Egy az én ajtómat nyitotta, négy a mások ajtaját nyitotta, mígnem hozzám, keveredtek a recepció pulpitusáról. Szép és érdekes kulcsok. Hatalmas és súlyos bronzfigyegőt, rajta az üdülő neve és szobaszáma. Egyet Stohaneknek adok. örömmel veszi és viszi, de az ajtóból visszaszól. — Azért mégis csak felháborító, hogy ebben az országban mindenkit, tolvajnak néznek. Főleg most a szabad- választások után, a kormányalakítás előtt, útban az Európa Ház felé. ■ Gyorsan rávágom Sto- hanekre az ajtót. Ne politizáljon. Két hét üdülés után ehhez még nincs idegem. Seres Ernő kisebb követelményeket támasztott, kevesebb élményt adott. Sajnos csak a baráti körökben szerveződtek élményt adó közösségek. Sokat politizáltunk. Ami összekapcsolt minket, az általában az akkor deviánsnak mondott értékek felé való vonzódás vplt. A politikában is. de az ifjúsági kultúrában is a deviancia. a konformizmus számunkra mint pozitív érték jelent, meg. Egymás kezéből vettük át. olvastuk a Beszélőt, a szamizdat-kiad- ványokat, együtt mentünk el akkor még tiltott zenekarok koncertjeire. Változást az okozott amikor a közvetlen környezetemből Mester Béla és Giczei Péter, akik előbb végeztek, mint én. elmentek. Szerencsére ekkor alakult meg a városban a Párbeszéd Közművelődési és Tudományos Egyesület, amelynek elnöké. Molnár Tamás, nagyon sok mindent tett a 80-as évek közepén azért hogy ebben a városban a közélet megmozduljon. Hallhattuk Karsai László történészt, Raffai Ernőt, vagy Szabó Lajos Mátyást, s tőlük egy teljesen szokatlan hangot amelyben megjelent az a másság, amit a rendszer szócsövétől nem hallhattunk. A főiskola elvégzése után a városmajori művelődési házban talált munkát, ami nagyon jó lehetőséget kínált, mert azokat a témákat, amelyek érdekelték a Párbeszéd Egyesületben, a művelődési intézmény munkájába is beépíthette. 1988 őszén a Charta ’77 Szolidaritási Nyilatkozat aláírói közül itt járt Magyar Bálint. Kardos András és Szilágyi Sándor, akik már valóban a kemény ellenzéket jelentették, ők a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, illetve az SZDSZ-nek az alapítóiként. — Bántott, hogy a társadalmi reakció nem volt egyértelmű. Nem voltak ezek olyan fontos események a város életében, mint ahogy reméltük, vágy azt szerettük volna. Nem igazán váltak ezek az ellenzéki fórumok valódi fórumokká, tulajdonképpen ugyanaz a 20—30 ember jött el a rendezvényekre a városból. Csak 1985 Őszén mutatkozott már nagyobb érdeklődés. 1.988 őszén alapítója az SZDSZ-nek. Nem a direkt politizálás szándékával, inkább egy nagyon jelentős elvi kötődés és természetesen a tenniaikarás volt az. ami a Szabad Demokraták Szövetségéhez kapcsolta. 1989 január végén kezdeményezte többedmagával Nyíregyházán a Szabad Demokraták Szövetségének megalakítását. — Valahogy úgy képzeltük el, hogy nem igazán fogunk mi belefotlym a politikai életbe,'nem igazán fogunk kulcsszerepeket vállalni. Éppen ezért alakítottuk meg a Kép-Más-Kört az SZDSZ-en belül, ami sokkal inkább egy gondolatközösség lett volna, egy műhely, ahol azonos érdeklődésű, egy generációból összejött-ember-elv voltak és a liberizmusnak egy radikálisabb szárnyát képviselték, amelyben megjelentek az autonomista, az anarchista társadalomfelfogás jegyei. Ügy képzeltük el, hogy mi majd a megyében megalakuló SZDSZ-csoporthoz elsősorban mint műhely fogunk kapcsolódni, megpróbáljuk majd befolyásolni állásfoglalásainkkal véleményüket, s így jelen lenni a politikában. Ehhez képest teljesen másképp alakultak az események. Az alapító tagok magukra maradtak, a politikába még nagyon kevesen kapcsolódtak be még ’89 tavaszán -is. Kevesen merték vállalni azt, hogy akkor a kimondottan ellenzéki politikai szervezethez kapcsolódnak, olyan szervezethez, mint a Szabad Demokraták Szövetsége. — Azt akartuk,, hogy megjelenjen az az eilenzóki hang, ami addig nem volt jelen, amit csak a Szabad Éurópa Rádióból ismerhettek az emberek. Azt szerettük volna, ha a második nyilvánosságból a Szabad Demokraták Szövetsége az első nyilvánosságba lép, politikai tényezővé válóik. Természetesen törekedtünk arra, hogy megjelenhessünk a nyilvánosság előtt, hogy minél nagyobb hatást fejthessünk ki a társadalomra, amely alatt már akkor 'kimondottan egy többpártrendszerű __parlamenti demokráciát képzeltünk el; — Engem már főiskolás koromban is a társadalom- elméletek érdekelték, ezért is írtam a szakdolgozatomat anarchizmuselméletből. Nem véletlen, hogy nagyon sok gondolkodóra hatott az anarchizmuselmélet. Én is azért kezdtem el foglalkozni vele, mért az uralomnélküM. ség eszméje vonzott, tehát az, hogy a társadalomból az uralmi szinteket, hierarchiákat valahogy ki kellene küszöbölni. A szabad ember alapvetően szembe áll a kényszer jellegű intézményekkel. Nekem érdekes volt ez a terület, ezért foglalkoztam vele. — Azt hiszem, ez nagyban.' meghatározza felfogásomat politikai kötődésemet is. Ügy képzelem el, hogy az intézmények igazán akkor lesznek emberiek akár a helyi demokráciában, akár az országos politikában, ha képesek lesznek valóban demokratikusan működni, szolgálni azokat a közösségeket, amelyek választották őket, akár a parlamentre gondolok, akár a későbbi önkormányzatok ra. Fontos lesz számomra hogy a törvényhozási meoha nizmusban odafigyeljek azok ra a jelenségekre, amit úg; érzek, hogy nem igazár de moknatikusak, vagy maguk ban rejtik azt a lehetősége:, hogy ezek az intézmények emberidegenként működje nek a társadalomban, lefed jék az alulról jövő kezdő ményezéseket, közösségi ige nyékét. Balogh Józseí __________3
