Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-05 / 104. szám

1990. május 5. Ketei-Magyarorixfig 3 g Árnyoldalak Aki közéletet vállal... CSÖPPNYI IRÖNIA is volt Bánóczi Gyula csütörtöki zárszavában, amikor a határozatképtelenné vált megyei tanácsülést bezárta. Mint megjegyezte: érezte, ha utolsó napirendi pontnak hagyja a „Személyi kérdések" címmel jegyzettet — mint az szokásos — talán nem is kerül rá sor. Ez egyben azt jelentette volna, hogy elő sem tudja terjeszteni felmentés iránti kérelmét — holott talán ép­pen ez volt a „régi” megyei tanács utolsó ülése. Mondhatnánk, a megyei tanácselnök jól ismeri a taná­csot .. . Ö tehát jobban járt, mint az egyik főosztályveze­tő. aki érvelt, tájékoztatott, ellentmondott, miközben már jó félórája zajlott egy — indulatoktól sem mentes — tar­talmas vita alapítványok létrehozásáról. (De írhatnánk úgy is: több, mint tízmillió forint felhasználásának mi­kéntjéről.) Egy tanácstag ekkor megjegyezte: jó lenne ta­lán megszámolni a jelenlévőket: meri .hiába -a legjobb vi­ta. ha határozatot nem hozhatnak.-. A jelenlévők száma ugyanis lassan, de folyamatosan fogyott. Hamar kiderült; a tanácstag jól gondolta. A vita abbarnaradt, a döntést már talán egy másik testület hozza meg — esetleg ősszel. A távolmaradást, eltávozást lehet sokféleképpen értékel­ni. Én nem fogtam fel politikai álláspontként — remélem, nem is volt az. De egyszerű közéleti értékmérőként is ri­asztót mutatott: megyénk legmagasabb közéleti testületé­nek ülése előtt eleve számítani kell a határozatképtelen­ségre. Holott nem ülésezik oly gyakran a megyei tanács; az időpontokat hetekkel előbb tudni lehet; a résztvevők nem csupán magukat képviselik, hanem tanácsaikat, em­berek sokaságát stb. Nem is érdemes sorolni — közis­mertek. Ügy tűnik: valóban megérett a helyzet a gyökeres vál- ; tozásra. Nemcsak a tekintetben, hogy több érdeklődő, a j közéletben fantáziát látó, a tanácstagi posztokért vetél-, íj kedm is hajlandó új emberekre van szükség. Ám ez nem jelenti azt, hogy a ma még mandátummal rendelkezők • egy részének lehet lehetetlenné tenni az egész testület munkáját. Olyan ez, mint az a munkahely, ahol nincs rend: az utolsó félórát, órát már sokan készülődéssel — és nem munkával töltik, ha egyáltalán helyükön lehet ta­lálni a munkatársakat. EGY TOVÁBBI SZEMPONT azonban az is, hogy egy testület esetében sem elég a tétre menő döntés lehetősége. Meg kell végre tanulni új módon vitázni, tárgyalni is. Mert a kényszerű véget ért tanácsülés például négyorá- nyit tartott már így is. És ez nagyon sok. Nem maga az idő. hanem az, hogy a munkát hozzáértő vitával, egy­más iránti több figyelemmel sokkal rövidebb idő alatt lehetett volna elvégezni. Nemcsak ezen a tanácsülésen, hanem más értekezleten is tapasztalható: sok az üresjárat, a témától részletkérdések jelé elkalandozó hozzászóló. Most is megfigyelhető volt: talán a legtöbbet mondó hoz­zászólások voltak a legrövidebbek. Különösen szakembe­rek írásos előterjesztéseinek vitája során elvárható volna, hogy a bírálatok, javaslatok, esetleg új szempontok fel- említése élvezzen elsőbbséget, a többit — demokrácia ide vagy oda — hagyni kellene a szünetre. Mostanában — saj­nos — közéleti eseményeken is túl sok az egyéni problé­mák felemlegetése, a mellébeszélés. Anélkül, hogy védeném az eitávozókat. ez is oka lehet a határozatképtelenségnek. Ha szerencse: japán tévé RITKÁN hall az ember nagy nyilvánosság előtt ! olyan kijelentéseket, mint amilyeneket Sasvári László ta­nácstag sorolt a megyei tanács említett ülésén: Záhonyt sza­bályos bűnbarlanggá züllesztették, ami ott történik, az mi­nősíthetetlen, a környékben már maffiák uralják a terepet, a tisztességes ember kétszer is meggondolja, kimenjen-e az | utcára, netán gyerekét kiengedje-e. Nem felhőtlen a hoz- j zászóló öröme afelett sem. hogy éppen e hónap első nap- I ián nyitották meg az új. önálló záhonyi rendőrkapitány- ! ságot. Elkésett intézkedés ... Tucatnyi érzékletes példával mutatta be. hogy szinte I szélmalomharc az. amit csinálnak. Érzik, a maguk erejé- I bői alig tudnak valamit megoldani, s míg „fent” valaki ! intézkedik, megyénk egyik legszebb (kisvárosa tönkremegy. j Mindezeknek ráadásul egy örömteli esemény, a határ i megnyitása az oka. Amire teljesen felkészületlenül került j sor. úgy zúdult rájuk a külíöidiék rohama, mint az árvíz. Csak az az apró különbség, hogy árvíz esetén mindenki segít. Záhonyon pedig hónapokig — senki. Talán csak a I kábítószer-kereskedelem nem ütötte fel a fejét, mert j csencselés," valutázás, gyilkosság; — egyaránt hírbe hozta ! már a várost. A TÄVOLABB LAKÓ szinte el sem tudja képzelni, mi­lyen nagyüzemi módszereket vezettek be a tehervagon- fosztogatók. Az átrakókörzet bejáratánál. Fényeslitke kö­zelében például nap mint nap felfeszítik a sínre az auto­mata jelzőberendezés kábeleit. Az érkező vonat azokat el­vágja. így tilosra állítja a jelzőt. Az ott várakozó portyázó csapatok pedig szabályosan megrohamozzák a „feltálalt” vagonokat. A legjobb fogás a japán tévé és hifi, netán a nercbunda, de ha csak kaviár vagy olajoshal van a dobo­zokban (mert ez „zsákbamacska”), az is megteszi. A vas­úti berendezések javítására mostanában már nem egy-két szakember érkezik, hanem egész brigád — mégpedig kéz- reálló furkósbotokkal, a biztonság kedvéért —, mert a fosztogató bandák nem nézik tétlenül, ha köreiket za- j vár ják... A fosztogatókat azonban igen. A sok milliós kárt pedig ' fizeti a MÁV. a biztosító, vagy a jóisten. És ez így megy ! napról napra — hangzott el a megyei tanács ülésén. S I mit meg nem érünk: a megyei rendőrfőkapitány nem j magyarázkodott, hanem fokozta a hatást, amikor elmond- I ta. hogy esetenként vasutasok, mi több. vagyonőrök is beállnak a könnyű zsákmányt szeretők — pontosabban fosztogatók — közé. ITT TARTUNK IIÄT... Van fény az alagút végén? Almási Sándor ezredes megígérte: feladattervet dolgoztat ki és személyesen intézkedik, ne legyen Záhony környé­kén sem miniden könnyű préda. De ígéret közben utalt ; a homályra is: nemcsak a vasút állam az államban. A vasúti fosztogatás sem olyan, mint az egyszerű fosztoga- ; tás. pedig azt sem könnyű felderíteni... Marik Sándor i L------------------------------------------­--------------,--------------------------------------------------,- * > i ' A » t i 4 k l t • t 4 í * .* I i I ) I ( Hegy a Fantázia, jön a valuta Még a japánok is érieklődnek Amikor az osztrák cs a jugoszláv turisták tízesével vi­szik a fehérgyarmati FETEFÉM Kisszövetkezet étkészle­teit, akkor magyarázatra szorul, hogy miért könyveit el mégis 11 milliós veszteséget a szövetkezet Éppen egy olyan cég, amely három év alatt tö bb mint duplájára növelte net­tó termelési értékét és a ha zai piacon egyeduralkodóvá vált. fi Viragri b erenc elnök még­sem a pénzügyi gondokról, a szorító hiteltartozásokról, esetleges elbocsátásokról szol, hanem arról, hogy továbbra is stabil a likvidhelyzete a szövetkezetnek. A tavalyi ezer százalékos nikkelár­emelkedés ugyan megrázta a piacot, de a szövetkezet még­sem emelt árat, amelynek mértéke legalább S0 száza­lék kellett volna lenni, hogy nyereségesek legyenek. Az előzetes számítások alapján akár húszmillióra is felkúsz­hatott volna a veszteség, de a nikkelár év végére mester­ségesen visszazuhant, így csökkent a mínusz is. A veszteség elszámolását a közös alapok terhére oldot­ták meg. A 62 milliós vagyon felét nevesítették, a mara­dékból leszámították a i 1 milliós veszteséget. Nem lett fizetésképtelen a szövetke­zet, piaci helyzete továbbra is stabil. Az évi 100 ezer ét­készlet eladása nem jelent gondot. Hogy mennyire megked­velték a szövetkezet termé­keit a belföldi vevők, jelzi, hogy egy 1930-as modellnek van napjainkban a legna­gyobb reneszánsza. Mellette nyolcfajta étkészlet 12-től 124 személyesig kerül a bot­Kullár Istvánná és Kis Zita a csomagolóban a Fantázia étkészletet állítja össze. tokba. A korábban importból származó evőeszközöket is Fehérgyarmaton készítik, a fanyelet kisiparosolk eszter­gálják. Megkezdték a krórn- iáicák gyártását is elsősor­ban áfészek. éttermek, esz­presszók részére. Ha a ren­geteg használattól a króm­nikkel réteg összekarcolódik, a vevő visszaviheti a szövet­kezethez a tálcát, ahol po­tom pénzért újjávarázsolják a terméket. A vendéglátó egységek részére egyébként új, nyolc darabból álló kész­letet, amelyet a hagyomá­nyoktól eltérően nem doboz­ba, hanem nylontokba cso­magolnak. A külföldiek kö­zül az autóiról híres Mitsu­bishi japán cég is érdeklődik az étkészletek iránt. A 170 fős kollektíva idén várhatóan 80 milliós nettó termelési értéket . állít • elő. Év közben a. szerszám- és a tmk-üzemben újfajta belső érdekeltségi rendszert vezet­nek be, amelyek a létrejövő kft-k alapjai lehetnek. Rek­lám nem különösen szüksé­ges a szövetkezet étkészle­teinek, de Úri Geller vagy a hasonló képességekkel meg­áldott budapesti tanuló len­díthetne az üzleten a követ­kező jelszóval: ezt a kanalat még én sem tudom meghaj­lítani. (máthé) Hyitáa Nyugat ftlé Kiállítás Hollandiában Az igazi munka csak ezután kezdődik Magyarország — egy kihí­vás. Ezzel a címmel rendez­tek április végén általános és idegenforgalmi szakbörzét és kiállítást Amszterdamban, amelyen megyénk néhány intézménye és vállalata is jelen volt. A magyar származású Magdalena Fransen Kocsis évek óta erősíti a holland— magyar kapcsolatokat, s iro­dája egy magyar kft -vei kö­zösen szervezte meg ezt a kiállítást. Hazánkból közel ötven vállalat, intézmény, idegenforgalmi iroda vállal­ta a bemutatkozás lehetősé­gét. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből részt vett a kiállí­táson a megyei tanács, a nyíregyházi városi tanács, a Tiszajöki állami. Gazdaság, atFe]sá|rika. vidéki Vízügyi ; igazgatótól,* Ó-megyei ven- | dégiátó vállalat, a KEMEV ( Vendéglátó Leányvállalat, a Szuper Tipp-Topp KFT. Az­zal a céllal utaztak ki, hogy bemutassák a megyét a hol­land érdeklődőknek, szemé­lyes kapcsolatokat teremtse­nek, beruházásra, külföldi tőke behozására partnereket keressenek. A tablók bemu­tatták megyénk felújított és még romos kastélyait, kúriá - it, a tiszai és a falusi turiz­mus, a sóstói gyógyüdülte- tés lehetőségeit, a táj szépsé­gét és az érintetlen termé­szetet. A kiállítás pár napja alatt is már sokan érdeklődtek megyénk iránt. Az érdeklő­dés new)e«akr«z>íidegenfong*tr' lomra, hanem "u bérdftazft*t! ra, keréskedelentr^ kÓU fríej a mezőgazdaság^^, v/jna^ kozott. Bár a kiáüitás rrióf befejeződött, áz igáZi ftvdrt- ka még csak ezután kezdő­dik, ugyanis az Amszterdam­ban bemutatkozott szabói esi vállalatok a napokban megpróbálják összeegyeztet­ni a további feladatokat. (mml) H ogy valaki manapság nő létére lelkipásztor i lesz, az talán égyretke- j vésbé ritkaság, de még ma is méltó a figyelemre. Az azonban, hogy e közel sem könnyű hivatás mellett még hét gyermeknek is életet ad, az már igazán elismerést ér­demel. Török Mártát, a nyírbátori református gyülekezet 38 éves lelkipásztorát hívei tisz- teletes asszonynak szólítják. Férje, Tárnok János nem­csak az éle then, (munkájában is társa, hiszen házaspárként ketten vállalták magúikra ezt a közel sem könnyű fel­adatot. A nyírbátori református parókia napfényes, tágas szobájában ülünk te beszél­getni. A feleség közlékeny, a fiérje csendes, mosolygós ember. Az ellentétek vonz­zák egymást — mondom a közhelyszerű igazságot, mire a feleség mosolyogva kijavít: — Néni egymás ellentétei, hanem egymás kiegészítő: vagyunk. S igaz. Amit a fe­leség elfelejt, legyen az pon­tos dátum, vagy éppen hely­szín — azt a férj kapásból mondja. Ha a férj dühös, a feleség megértő. Ismereitsé- güík jóval régebbi a házassá­guknál, hiszen még szinte- gyerekfejjel, 11 évvel az es­küvőjük előtt találkoztak először, s mint kiderül, az aktkor még éppen csak pely- hedző állú fiatalember már akkor döntött: csakis Tö­rök Márta lesz az ö felesége. Kisetofo-nagyoblb kitérőik után megvalósult a gyer­mekkori álom, s ma már éle­tük első, igazán tágas ottho­nában h^t'iiyérmekülkflteí élük a maguk cseppet sem csen­des, .Öé boldog, kiegyensú- ihbkotrt éléiig. —- Hogy volt nálunk' a családtervezés? — nevet na­gyot Török Márta — közel sem eredeti kérdésemen. — úgy, hogy nem történt csa­ládtervezés. Ahogy manap­ság mondani szokás, a „ma­gasabb fórum” elé, Isten ke­rek, akik éppen tőlük várnák megértést, vigasztaló szava­kat; S ők nem is fukarkodnak mindezekkel. A Biblia szava- iiyÜfeítenHgéSt- hívják segítsé­gül salját go'ndölötaik mellé, hogy vigasztalják a csiigge- dőket, támogassák az eleset­teket. S hogy közben jut-e elég idő saját gyermekeikre? Kell, hogy jusson, hiszen él­szerülnek, hiszen nem tu­dunk mindig mellettük 'en­ni. S hogy a Tárnok családban az anyagiakró szó alig esik, ennek‘ögyáltáSáh ríésm a gaz­dág§ág,r,ítí°itfi^ oka. Szerényen,.' r tisztes„kö­rülmények ketóött élnék, ;s így is elégedettek. A fizetési a családi pótlék fedezi. ki­adásaikat, s mint. mondják . mao Anyosors — Két gyerekkel zébe tettük egész torsunkat, rábíztuk hát ezt a dolgot is. Az biztos, gyermek nélkül az életünket el sem. tudnám képzelni. Hogy héttel hét­szert» több gönci lenne? Egyáltalán nem igaz. Mi fér­jemmel-, együtt vállaltuk, együtt teten útjuk végig, így a gondak-j&jofc eleve, feleződ­nek. ' vannak nehe­zebb eis Könnyebb napjaink, olyankor 5k is mindnyájan nagyobb türelmet, törődést igényelnek. Abban nagy sze­rencsém van, hogy egy idős, aranyos néni időnként bese­gít a mosásiba, takarításba, hiszen engem nagyon leköt a munkám. A rendszeres istentisztele­tek mellett esküvök, keresz­telők, temetések, gyülekezeti óráik, és sok más egyéb, ki­sebb nagyobb elfoglaltság tölti rifi a lelkészháasaspár napját. No meg a sok ven­dég, a beszélgetések, ame­lyekre minden körülmények között igyekeznek időt szakí­tani. Hozzájuk ugyanis több­nyire bánatukban, váratlan bajukban kopognak az embe­tető elemük a nagy család, a közös beszélgetések. — Nincsenek különleges pedagógiai elveink — mond­ja a gyermeknevelés mód­szertanáról az .anya. Azt gondoljuk,jó példáinak őmmagáibaii is. hatnia kell.; Há mi a íécjemiael: szeretet- , tói; szépen beszélünk egy­mással, ha türelmesek, meg­értnek, — olykor megboosá- tóak vagyunk, akkor úgy gondoljuk, mindezekkel a tulajdonságokkal gyermeke­ink Is rendelkeznek majd. Sokszor persze énnél egy­szerűbb, prózaibb teendők is ajkadnak. A durvaságokat lefaragni, a csúnya beszé­det üldözni, — elérni, hogy egymásnak mindenben se­gítségére legyenek,,:; ..ezek, szinte -naponta; ismétlődői dolgok.-,-IgyekszünÜrta :safer- j mekeket nap .mint?ysnepdje- • vonni - a. munikamegesátáéba,j s elérni, .hegy a bagftek a j kicsiknek segítsenek» sy^ra; . törekszünk, hogy sí-lehetőleg! mi hamarabb önállóak/ >tegye- nifek.T- igaz, erre ró. is-kény-• egyébként is mindig annyi­val érték be, amennyi éppen volt. — Nagyon sokat jelent:, hogy nem cigarettázunk, italt nem iszunk — sok csa­ládban pedig erre megy el a pénz. Nagy segítséget jelen­tenék az evén te egy-két al- kaloinfaaf'^Kffetti rúhbsé’mé­lyek, amelféik'é/-1'? -MtilKlcii testveregylhaaaktoij. rcaksaiptinfc. Nálunk különbeir le szokás mindent megbecsülni, amit a nagyok kinőnek, azt a ki­csik még boldogan felve­szik ... N em vagyok persze tel­jesen elégedett — mondja búcsú záskor a hétgyermekes, mosolygós mama. Szeretnék több időt tölteni a saját családommal, egyepKér., elbeszélgetni a hiszen lá­tóm, ő|^gyoh,."'ís igénylik •mii“Solt -Wönt éh -sok, törő­dés a. hét gyerméí; — silói csendesen 'api'. ' ■ '' Kovács- 'Evü .1 í iSi ÍZ| » '•, , . - ;• 1 Befejeződött a vásárosnaményi sportcsarnok műszaki átadása. Ez az egyedüli középfoké intézmény a megyében, amelyet a városi tanács beruházásával valósítottak meg. (H. P.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents