Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-24 / 120. szám

1990. május 24. Kelet-Magyarország 3- Legutóbb épp a csernobili , események negyedik év­■* fordulójára megrendezett jj ^ nyíregyházi tanácskozás P8 előadójától érdeklődtek a -résztvevők: hogyan alakul a sorsa a megyében tárolt nyersbőröknek, s mi az oka aiinak, hogy mindeddig nemi sikerült az ügy végére pontot tenni? A kérdésre ezúttal Reini­ger Róbert, a Környezetvé­delmi Minisztérium hulla­dék-gazdálkodási főosztályá­nak megbízott vezetője ad választ. — Annak, hogy a bőrügy­ben mindeddig nem lehetett pontos adatokról tudni, for­mai és jogi akadályai egy­aránt voltak. Egyik, hogy az anyagot a Compack Vállalat termelési célú alapanyagként tartotta nyilván, amellyel szemben környezetvédelmi szempontból nem járhat el a hatóság. Csak akkor teheti ezt, ha hulladékról, ponto­sabban veszélyes hulladékról van szó. Sajnos, nekünk, mint hatóságnak nincs arra jogosítványunk, hogy — bár sejtjük a bajt — annak utá­najárjunk. Ha egy cég vala­mire azt mondja, hogy abból termel, akkor mi semmit nem tehetünk. Fordulópon­tot szinte egy véletlen ho­zott az ügyben, amikor a Compack vezérigazgatója 1990. február 15-én leírta, hogy a Szabolcs-Szatmár- Beregben tárolt bőrök ere­deti célra már nem haszno­síthatók, s kérte, hogy a Környezetvédelmi Miniszté­rium a raktározás meghosz- szabbításához adjon segítsé­get. Hit mond a minisztérium? Mint kiderült, a valós ok nem is a minőség romlása, hanem a tárolási idő lejária volt. A lényeg persze nem ez, hanem az, hogy a minisztéri­um végre léphetett, s azon­nal lépett is. Nem javasolta a további tárolást, mivel végre papíron is írva volt, hogy a bőr nem termelési alapanyag, hanem hulladék, ráadásul veszélyes hulladék. Az elsőfokú hatóság a zükséges vizsgálatok elvég­zésére kötelezte a Compack Vállalatot, s igazolta: a ma­radék bőrök mérsékelten ve­szélyes hulladéknak minősül­nek, ezért a teljes mennyi­ségre kiadták a határozatot: mely szerint a vállalatnak végérvényesen fel kell szá­molnia azt a huzavonát, amit külföldi partnerével együtt a megyében mindeddig művelt. A kiszabott határidő a rak­tározás határidejének lejárta utáni két hónap. Amint azt a Környezetvé­delmi Minisztérium megbí­zott főosztályvezetője meg­erősítette, a bőrök a Szovjet­unió különböző területeiről érkezték, s a Ledex nevű osztrák cég tulajdonát képe­zik. Reiniger Róbert szerint a Compacknäk mindössze úgynevezett vámraktáron kí­vüli raktározási engedélye van. A 8663 tonna bőr 1986-tól érkezett Magyarországra, s a környezetvédelmi hatóság volt az utolsó, amely tudott létezéséről. A bőrök gazdája osztrák — Hogy mindeddig nem léphettünk a bőrök ügyében, nem a mi hibánk. Mi kötele­sek vagyunk ahhoz ragasz­kodni, amit a jogszabályok számunkra lehetővé tesznek — mondja dr. Szlávik Lajos, a Felső-Tisza-vidéki Környe­zetvédelmi és Vízügyi Igaz­gatóság igazgatója, akinek igen sok bosszúságot okozott már a bőrügy. Nem mintha bármi része is lenne a dolog­ban. Épp ellenkezőleg. Hiába tudja, hogy mit kellene ten­nie, miközben a jog gúzsba köti a kezét. — Nagyon örültünk az új helyzetnek, amelyben a Com­pack önmaga nyilvánította hulladéknak a bőröket — mondja az igazgató. •— Így már intézkedhetünk, s nem is várunk vele sokat. Annak idején három kötelezést ír­tunk elő a vállalatnak: adja meg a tárolt bőr teljes meny- nyiségének és jövőbeni fel- használásának módját és ide­jét, valamennyi prizmánál vizsgáltassa meg, hogy a tá­rolás során a bőrök nem in­dultak-e romlásnak, s mond­ja meg, milyen az elkészült komposzt minősége. A válla­lat mindezeknek az előírá­soknak eleget tett, de a bőr feldolgozásában és elszállí­tásában nem lépett megfele­lően. Az új helyzetben nem tétováztunk. Legutóbbi hatá­rozatunk érteimében a Com­pack 1990. július 30-ig t>aía- mennyi bőrt köteles a me­gyéből, az országból elszállí­tani, s ráadásul — tekintet­tel a hulladék veszélyességé­re — jelentős pénzbírsággal is sújtjuk őket. * Mindez persze nem változ­tat azon, hogy a Compack változatlanul továbhra sem informálja a Kömvezetvé­Osztoi megyénkben is Kontaktlenese és komputeres szemrizsgáló A napokban Budapesten megalakult a Magyar Szem­orvosok Kontaktlencse Tár­sasága. A hír már csak azért is örvendetes, mert a kon­taktlencse hazánkban is mind nagyobb népszerűséget élvez, egyre többen viselik esztéti­kai. vagy pszichés okokból, és szembetegségre a kontaktlen­cse az egyetlen megoldás. A kontakt-kagyló, a mai lencse elődjét —, amely je­lentős lépés volt a szemor­voslásban — száz évvel eze­lőtt alkalmazták először. s mai formájában már Ma­gyarországon is közel ötven­ezer ember viseli. A Magyar Szemorvosok Kontaktlencse Társasága lét­rejötte több szempontból is előny a hazai szakemberek számára. A közös munka, az itthoni együttműködés mel­lett állandó kapcsolatterem­tést jelent a világ kontakt­lencse társaságaival, s így a magyar orvosok számára ezentúl a jelenleg igencsak hiányos nemzetközi szakiro­dalom is rendelkezésre áll. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ma még csak ma­gánúton, Debrecenben azon­ban már SZTK-ra is rendel­hető kontaktlencse. Amint arról lapunkban már több­ször is hírt adtunk. Nyíregy­házán őszre egy komputeres szemvizsgáló felállítását ter­vezik, s ha minden igaz. ab­ban rövid határidőre kontakt- lencse készítését is vállalják majd. , / K. É. delrni Minisztériumot, így a minisztérium, s a Felső Ti- sza-vidéki Kövizig csak az események után, nem pedig előttük járhat. Vigyék haza, az övék! S hogy mi lesz valójában a bőrökkel? A minisztérium képviselője szerint két eset lehetséges. A Compack — amely valószínűleg busás hasznot vág zsebre az üzlet­ből —, visszaviheti oda, ahonnan hozta. Másik meg­oldás, ha a tulajdonos, az osztrák Ledex hazaviszi saját területére. Elvégre ő vette, az övé. Ha a bőröket mégis Ma­gyarországon hasznosítanák, akkor viszont meg kellene fizetni a vámot, ami megint csak nem kevés pénz, s kér­dés, ki nyúlna emiatt mélyén a zsebébe? Mert a magyar állam már megtette ezt, elég ha az ellenőrzésekre, a bőr­ügyben tett kiszállásokra, vizsgálatokra gondolunk. A szabolcsi bőrügyről jó lenne a megye lakóinak vég­re megtudniuk: kinek volt és van haszna a nálunk tárolt bőrökből, miért, hogy a táro­lást végző termelőszövetkeze­tek mindeddig egy szót sem szóltak? Mit mondanak az ügyről a Vám- és Pénzügy- őrség Országos Parancsnok­ságán, s igaz-e a szóbeszéd, miszerint a tárolás bázisán, Demecserben az utóbbi idő­ben szaporodott a leukémiás megbetegedések száma? Mindezekre a kérdésekre egy következő cikkben keressük a választ. Kovács Éva Kövesút a Paláitok között A tiszahátiak régi vágya teljesül a KÉV jóvoltából. Igaz, már 1974-ben megfogal­mazódott, hogy lehetővé kel­lene tenni, hogy a hódosok és a paládok rövid úton kap­csolatot tarthassanak. Idő­közben — központi keretből, és helyi támogatásból — meg­teremtődött az útépítés felté­tele. A Közúti Építő Vállalat Kishódostól, a Túr hídtól in­dulva már mintegy másfél kilométer hosszon elkészítet­te az útalapot. Közel 4 ezer köbméter földet mozgattak meg. Ennek egy részét az egyenetlenségek kiküszöbölé­sére, illetve a hídfeljárónál, töltésépítésre fel is használ­ták. A 20 centiméter vastag­ságú kohósalakréteget már bedolgozták. Megépültek azok a műtárgyak, melyek a víz lefolyását oldják meg. A megrendelő előírásaihoz iga­zodva sárrázókat is építettek, így a kishódosi, illetve kis- paládi határból felhajtó jár­műveket a szennyeződésektől megtisztíthatják. Mivel a pénzügyi tervhez alkalmazkodni kell, így az 5 km hosszú út építési költsé­gei csak 1991 végén lesznek realizálhatók. Azok tudják igazán értékelni ennek az út­nak az elkészültét, akik a Tiszahátról az Erdőhátra tar­tottak- Kispalád—Csenger között így félszáz kilométer­nyi spórolásra nyílik lehető­sége. Nem beszélve arról a „nyereségről”, amit az itt élők járműveik kímélése kap­csán mondhatnak majd ma­gukénak. M. K. Kishódos határában épül as új út. JÖ ÜTEMBEN FOLYNAK A MUNKÁLATOK a KEMÉV kivitelezésében a Jósa András kórház területén. Elkészült a műveseállomás, épül az imaház, a gyermekambulancia és a munka jelenleg legfontosabb része, a sugárterápiás épület, az onkológiai és az ortopédiai osztályok kialakítá­sa. (Balázs Attila felvétele) Regionális Gazdatági Kamara Együtt könnyebb Kora tavasz óta működik a Magyar Gazdasági Kamara regionális szervezete, amely három megyére terjed ki: Szabolcs-Szatmár-Beregre, Hajdúra és Szolnok megyére. A közeli napokban, hetekben gazdag Programjai lesznek a szervezeteknek, egyebek mellett nem titkolt szándék a bemutatkozás, a tagtobor­A szervezeteknek a jövő­ben megyénk akár valameny- nyi gazdálkodó üzeme hasz­nát veheti. Az időszerű té­máról beszélgettünk Seres Antallal, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójával, a szervezet társelnökével. — Milyen céllal alakultak, mik a feladataik? — Sok mindent le ksll bontani, sok. mindent a he­lyére kell tenni a magyar gazdaságban, megyénk gaz­daságában is. A nyugati or­szágok kormányait, gazdálko­dó szerveit régóta segítik a kamarák. Nálunk az átala­kuló gazdasági rendszerben fontos szerepe lehet a kama­rának, illetve a regionális szervezeteknek. Célunk egy­fajta érdekvédelmi, érdek­egyeztető feladat ellátása. Működik már például a mér­nök kamara, de mint a ne­véből is kiderül, csak a mér­nököknek. Mi átfogóbb sze­repet töltünk be. Különböző információkkal szolgálunk a Kemény fenekű tündér O tt fenn, a nőies haj­latokkal kísért, ke­ményfenekű Túr ri­cset szakaszán a Nap le­menőben az erdő csúcsá­ból küldte vissza sugár- özön-csókjait a szélfiúk­kal cicázó, lilapiros ka­kukkszegfűkkel tűzdelt, sárga virágokkal karéjo- zott margaréták bokraira, amikor kifeszítettük háló­inkat. Rég járok erre, vá­gyódok ide. Hajdanán, közeli tanyasi tanítósá­gom idején e fényes, sely­mes mezőkre hoztam nászúira a feleségemet édesíteni. S úgy tűnik, oly tisztán és ideillően, mintha e hajlatokból emelkednének ki a feszes dudorok, a Kárpátok kék bércei. Hálóstól ereszkedünk le az egyik kanyarulatba. , Berci és én maradunk, Pityu és Zoli átlábalnak, s velünk szemben ülnek le, amikor a halterelő vész is a helyén áll. Azt elfogadjuk, hogy apad a víz, de hogy cse­peg az eső, és éppen csak felettünk, ez különös. Könnyeznek a ficfák — nézünk fel. A nép ka­kukknyálnak nevezi a ka­bócák habbölcsőjéből csepegő nedvet. Aztán csendben váltunk át. Várjuk az első hala­kat. Hangok halmaza özönlik felénk. A pacsir­ták naplementén túl is zengenek fentröl, minden lenti hang koronájaként. A parti bozótból pedig tücsökmadár perreg sza­kadatlan. Túl rajta, az itató felől a gulyás cifráz­za, s hozza felénk a víz kellemes, szép hangját: Ég a kunyhó, recseg a nád ... Tavaly nem így volt, nem ölelte azt a barnát, jól elnáspángolta, hogy későn hozta a va­csorát — mesélem a fiúk­nak, kik jót kacagnak néhány jász után. Majd dühös vakkantá- sok riasztanak. Egy, kettő és sok. Ismerjük, őzek. Valamelyik nyáron azzal loholt vissza a faszedés­ből Zsiga bátyánk, hogy ugat a csősz kutyája. Jót mulattunk rajta most is. S amikor a dévéreket fogjuk, csupán a hazatar­tó halászcimboránk kor- tyogását halljuk a csilla­gos égből. A gémét. Makay Béla szervezet tagjaként működő gazdálkodó szervezeteknek. Ismertetjük az új formákat, lehetőségeket. Ügyelünk az üzleti etikára, támogatjuk a korrekt partneri kapcsolatok kialakítását és megtartását. — Mi a feltétele a kamarai tagságnak? — Megyénkben minden gazdálkodó szervezet tagja lehet. Persze csak a cégbíró­ság által bejegyzett szerveze­tek jelentkezhetnek. Nemcsak vállalatok, áfészek, egyebek közt kft.-k is. Jelenleg ötven megyénkben üzem tagja a regionális szervezetnek. Töb­bek közt a SZÁÉV, a Nyír­egyházi Konzervipari Válla­lat, a Mátészalkai Bútorgyár, a Kisvárdai Baromfifeldolgo­zó Vállalat. Hangsúlyozom, hogy a kamara politikamen­tes, pártoktól független szer­vezet. Az újabban jelentke­zők tehát ne tartsanak vala­miféle befolyásolástól. A re­gionális szervezet minden tagja tagsági díjat fizet, a termelési volumenétől függő­en. Ez a díj minimálisnak mondható. Bővebb informá­ciót ad bárkinek Nyíregyhá­zán a Toldi u. 1. sz. alatt dr. Jakab Imre, a regionáilis szervezet megyei képviselő­je. — Mérhető-e a kamara konk­rét gazdasági, vállalati haszna? — Közvetve igen. A kama­ra javaslatokat tehet, illetve tesz a kormánynak és a par­lament illetékes bizottságai­nak. A szabályozók, rendele­tek módosításainál ezeket a javaslatokat figyelembe ve­hetik. Amint az elnevezés is tükrözi, a regionális szerve­zet a helyi gondokat és le­hetőségeket jól ismeri és ezeket az ismereteket hasz­nosítja. Május 24-én a megyei ta­nácson a kamara főtitkárá­nak jelenlétével megyei kon­zultációt tartunk, itt is hasz­nosítható információkat kap­hatnak a résztvevők. Május 28-án Debrecenben a három megye üzemeinek érdeklődői a világkiállítás, főleg a há­rom megyét érintő hatásáról kaphatnak információkat. A közeli napokban megyénkbe érkezik egy dél-koreai üzlet­ember, aki közreműködé­sünkkel nyíregyházi, máté­szalkai és záhonyi üzemek­kel ismerkedik. A terv sze­rint június elején lesz a ka­mara országos közgyűlése, minden bizonnyal nagyszá­mú szabolcsi küldöttség rész­vételével. A közgyűlésen sok közhasznú feladatot ha­tároztunk meg. , ' ■ ► «. , . - n; l. Ii_u_i_u_u_CO_i_i_Cu_i_0_i_i_Ci_i_i_i_u_i_CCu_i_u_0_Ci_i_i_i i_i i_i i m_i i i i _■_i_§_■_i i_■_i t i i i i i i_i_i_i_i_i_i_i i_i_i_■_i_i_i_■_i_i_i_i_i i_i J II I II I ILII M I I JJUl IJ I I I I I I IJl IMIIM U I I I I I I I I I I jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj 111111 rrrn rrrm m 111 rn i rro mim rrrn rrrn rn 11 rrrn rrrn rrn n / Hordják már el az irhájukat!

Next

/
Thumbnails
Contents