Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-22 / 118. szám

1990. május 22. Kelet-Magytronnt 3 r aadhatatlan. hogy Nyíregyháza színes, forgatagos látvá­nyossága — nevezzük jobb híján így — a KGST- viac. A hét minden nap­ján nemre és korra való tekintet nélkül megszám­lálhatatlanul sok ember keresi fel, többnyire nem is a bámészkodás miatt, hanem valami olcsó darab megvásárlása érdekében. Ha leszámítjuk Kelet-Eu- rópa uniformizált bóvli­jainak tömkelegét, már- már a régi vásárok han­gulata jut az ember eszé­be bóklászás közben. Azoknak a vásároknak a hangulata. amelyeket messze földről kerestek fel kézművesek. tisztes iparosok, gazdaemberek, hogy' jól csengő pénzért el­adják portékáikat: cifrára pingált szilkéket, köcsögö­ket. fazekakat, szőtteseket, faragott kisszéket. szépen pengő kaszát, ostort, kis- szerszámot. Látni itt kö­röndi vázákat, Románia távoli Moldva megyéjéből hozott lószerszámot, a' Szilágyság valamelyik fa­lujában kézzel készített rongyszőnyegeket. Mára- maros megyében faragott kertiszéket és messzi északról prémes állatok szőrméit. Már februárban száz fo­rintért kínálták itt a szov­jet uborka kilóját, az Er­délyből hozott paradicsom ára is fele a hazainak. Már Bihar megyéből ho­zott cseresznyét is láthat­tunk, egészen elérhető áron. De marmeládot. di­ót, mákot, paprikát is ve­het. aki akar. A nyíregyházi piac — úgy látszik — fogalom lett, héthatárból keresik fel, akárcsak hajdanán. A költözéssel a piac — sok nyíregyházi szomorú­ságára — elvesztette ócs­kapiac jellegét, mivel a földre terített ponyvákon, vagy kis Fiatok és Dáciák hátán kínált kelet-európai árudömping a domináló, azért meglepő módon és helyről régiségek is kerül­nek elő. Éppen a határon túlról. Olykor a múlt szá­zadban nyomtatott szép magyar könyveket látni oroszul beszélő asszonysá­gok sebtében odavetett ponyváján. Régi tányé­rokra. vagy ingaórákra bukkanhat a ráérő bá­mészkodó, de gyakran még herendi porcelán és szépen megmunkált antik darab is előkerül valame­lyik románul beszélő árus szatyrából. Csak eltűnőd­het az ember ezeknek a tárgyaknak a sorsán: va­jon merre dobálta őket a zűrzavaros történelem? (bodnár) Széthúzó szövetkezők Bár még messze van az ősz, Nagyhalászban még­is „hullottak a levelek”. Igaz, ezeket nem a szél sodorta erre-arra, hanem a postás vitte a „Petőfi” Mg. Termelőszövetkezet tagjainak. Időt és fáradt­ságot, no meg a postaköltségeket nem sajnálva ké­szült a „csasztuska”, a felhívás, mely a vezetést marasztalja el, és felszólította őket a távozásra. A leveleket „Demokratikus választást előkészítő ter­melőszövetkezeti tagok” címen írták alá. Azonban, hogy kik ők, ezt teljes homály fedi. — Elhatároljuk magunkat azoktól a levelektől — mond­ja Kovács Károly nyugdíjas, a nemrégiben alakult „Reform Tszrtagok Köre” aktivistája. — Mi Is közzé tettünk egy felhívást, és több kérdést in­téztünk a vezetőséghez, va­lamint aláírásigyűjtést szer­veztünk, hogy hívjanak ösz- sze közgyűlést, és tartsanak titkos szavazást a vezetőség megújítására. Megvádolt ^^vezetők^^ Az okok között több más mellett a következőket je­lölték meg: „A vezetők a tsz-t hitbizományként, a tag­ságot cselédként kezelik. A dolgozóknak nincs beleszó­lásuk sorsuk irányításába. Az igazság kimondása bűn­nek számít, elnyomják a job­bító szándékot. A nagyará­nyú veszteséget nem az idő­járás, hanem a gazdálkodási, és irányítási hibák okozták. Magas az apparátus létszá­ma, egyes vezetők nagy hasz­not hozó mellékfoglalkozást folytatnak, felhasználva ve­zetői előjogaikat. A szakveze­tés elvesztette a tagság több­ségének a bizalmát.” — Dr. Nagy Gábor távozá­sakor hosszas huzavona után dr. Káposztássy Attilát vá­lasztották meg tsz-elnöknek — folytatja Kovács Károly. — Sajnos, az utóbbi időben a szövetkezet fokozatosan hanyatlott. Többen itt hagy­ták a közösséget. Valószínű, ennek több összetevője van. — Azt mondták rám, „el­lenség” vagyok, mert elmond­tam a gazdasági épületek rossz állapotáról a vélemé­nyemet — veszi át a szót He­gedűs Sándor «olt raktáros. — Az ember szíve szakadt meg, mert valamikor a mi verejtékünkön épültek azok a pajták, istállók. Március 23-ra a vezetőség összehívta a közgyűlést. Előtte munkahelyi közösségi üléseken vitatták meg az alapszabály-módosítást és itt adott választ az elnök a le­velekben szereplő kérdések­re. A közgyűlést levezető el­nök hagyomány szerint a fő­könyvelő volt. A tanácskozást a második napirendi pont­tal, az alapszabály-módosí­tással kezdték, majd a bizal­mi kérdés került sorra. A le­vezető elnök szavazást kért, melyben a tagság egyhangu- lag(!) kinyilvánította; nincs szükség a vezetőség újravá­lasztására. A reformköriek a nyílt sza­vazást sérelmesnek tartják, mert azt mondják, a tag­ság meg volt félemlitve és olyanok is voksolhattak, akik nem jogosultak, (akik a tsz alkalmazásában állnak). — Én még névreszóló le­veleket is kaptam — fogad dr. Káposztássy Attila elnök. — A kérdőívet mindössze húszán írták alá, ez nem éri el a szervezeti szabályzatban előírt tíz százalékot. Ennek ellenére én kértem a tagsá­got a titkos szavazás lefoly­tatására, de a közgyűlés egy­értelműen elhatárolta ma­gát ettől. A munkahelyi ér­tekezleten adott válaszom, úgy éreztem, megnyugtatta az embereket. Visszautasított __vádoilc__ — Sajnos, ezek a levelek alaposan felkavarták a hangulatot, ami nem tesz jót az amúgy is nehéz helyzet­ben lévő termelőszövetkeze­tünknek. Az 1989. évi veszte­ség oka elsősorban a ked­vezőtlen időjárás volt. El­hiszem, hogy a több éve me­zőgazdaságban dolgozó tag­jainknak is van véleménye, de bízni kell a tanult szak­emberekben is. A használa­ton kívüli gazdasági épüle­tek állaga már korábban megromlott. Amikor meg­kezdődtek az egyesítések, a központosítással a külterü­leteken lévő épületek ott maradtaik üresen. Jelentős gazdálkodási ágváltás is tör­tént, például megszűnt a do- h ány tér mesztés. — A felsorolt vádakat nem fogadom el. A vasipari üzem, mióta önálló elszámolási egység lett, többmilliós nye­reséget hozott, az ott dolgo­zók is jobban keresnek. A cukonkaüzemmel sok gon­dunk van, termékeinket ne­hezen tudjuk eladni. Kideríteni az igazságot A szerkesztőségünkhöz el­juttatott panaszoknak volt egy másik része is. Ezt így fogalmazták meg az érintet­tek: „Mivel mi voltunk, akik rendszeresen véleményt mondtunk minden gyűlésen, bírálva a tsz-ben folyó te­vékenységet és a vezetést, re­torzióként többünket áthe­lyeztek más, alacsonyabb be­osztásba.” így lett a méregraktárosból méregkeverő, vagy az egyik mezőőrből gépkocsirakodó, s az adóügyi előadó pedig fizikai állományba került, ők mindhárman a szövetke­zet döntőbizottságához for­dultak, indokaik között sze­repelt: nem követtek el fe­gyelmi vétséget, munkájuk ellen mindezidáig nem me­rült fel kifogás. Volt, aki részt vett abban a bizonyos aláírásgyűjtésben, maga is aláírta — gondolja, hogy ezért jutott erre a sorsra. A döntőbizottság mérle­gelte az indokokat, és mind­három dolgozót visszahe­lyezte eredeti beosztásába, ezt a döntést a tsz vezetősé­ge nem fogadta el, fellebbe­zés után a munkaügyi bíró­sághoz került az ügy. (Dön­tés a közeljövőben lesz.) — Ez nem bosszúállás, mint ahogy hiszik az emberek, — fejti ki véleményét az elnök. — Mindhárman improduktív munkakörben dolgoztak. Eze­ket a munkaköröket meg­szüntettük, vagy összevon­tuk. Ebben a gazdasági hely­zetben csökkenteni kell a nem termelő létszámot. A döntés nem személyekre, hanem munkahelyekre szól. Ügy ér­zem, aki tényleg dolgozni akar, és itt akar megélni, megtalálja számítását. Nehéz ilyen hangulatban dolgozni és vezetni. Amikor az egész falu a levelekről, a tsz-ben folyó vitákról be­szél. A tagságnak és a veze­tésnek mielőbb közösen kell tisztázni a helyzetet, s az igazságot kideríteni. Dankó Mihály VAGANYNYOMTÁV- ÉS TÜLEMELÖ MÉRŐ műszert gyártanak a mátészalkai MOM mechanikai és optikai rt-ben. A hasznos technikai eszközt Kotrozó József mű­szerész szabályozza. (E. E. felv.) SZERDÁN NYIT A BNV Szabolcsiak szupertechnikával Szerdán nyitja kapuit a Budapesti Nemzetközi Vá­sár. A beruházási javak szakvásárán megyénk né­hány üzeme is résztvesz. A megnyitóra szerdáin tíz órakor kerül sor. Május 31-ág naponta 10 és 18 óra 'közt fogadja a látogatókat a vásár. A pavilonokban, kiál­lítótermekben 28 ország be­ruházási javtait, új termékeit láthatják az érdeklődők. Az NSZK és Ausztria most nagy területen állít ki. A kiállító magyar vállalatok száma 593. A Mezőgép Vállalat Nyír- poligon Kft.-je két darab számítógép vezérlésű CNC— SMP típusú, váltóáramú esztergagéppel vesz részt a vásáron. Ezek a gépek ter­melékenyek, takarékosak, kemény és kevésbé 'kemény anyagok forgácsolására egy ­aránt alkalmasak. Mindkét gép a C/2-es pavilonban te­kinthető meg. A Hajtómű­vek és Festőberendezé­sek Gyárának nyíregyházi leányvállalata a BS—400-as faipari szalagfűrészgépet ál­lítja ki a B pavilonban. A leányvállalat ezt a gépet egy világhírű NSZK-taeli céggél közösen gyártja. A Taurus Gumiipari Vállalat nyíregy­házi gyára mezőgazdasági abroncsokat visz a BNV-re. A Taurus most nemcsak ki­állít, szakemberei, üzletkö­tői tanácsokkal, ajánlatok­kal szolgálnák. A nyíregy­házi papírgyár közvetve vesz részt a vásáron: a fel­használók viszik a BNV-onea gyár által készített dobozo­kat és csamaglóeszköz őket. VIRÁGVÁZÁK MŰANYAGBÓL. A kállősemjcni Új Élet Termelőszövetkezet műanyagüzemében gyártják a kis vi­rágvázákat, amely rövid idő alatt kedveltté vált, s ma már az ország valamennyi területén megvásárolható. (E. E. felv,). Barna bőrű brigádvezető B ár minden cigány ilyen lenne. A- családja is rendes. Nincs velük gond az utcában. Bejárato­sak több magyar családba. Bácskái János állítja ezeket Vasmegyer központjában, egy leágazó kis utcában. Néhány házzal odébb Mák József né így vélekedik: Az asszonnyal és a gyerekek­kel gyakran találkozom. Tisztességesen viselkednek. Az embert kevésbé isme­rem, mert ő kora reggel el­jár dolgozni. Lakatos Balázs az. aki ebből a nyírségi faluból na­ponta munkásbusszal bejár Nyíregyházára, hogy részt vegyen a kórház építésében, bővítésében. Májustól ve­le jár a legkisebb fia is, egy brigádban mozgatják a föl­det, a betont, a zsaluzáshoz szükséges anyagokat. Töb­ben mondják: nem késik le a munkásbuszt és este ha hazajönnek, első útjuk nem a kocsmába vezet. . De nézzük, hol és hogyan él a Lakatos család. Itt Vasmegyer közepe táján, a Szabadság utcában. Csere­pes ház, jókora porta, vi­szonylag hosszú kert. La­katos Vilma, a most is mun­kában lévő házigazda lánya mutatja be a környezetet. A szobában tv-készülék és két fotel. A falon sok-sok fény­kép. Mind a népes család összetartozásának szimbólu­ma. Az udvaron földbe vájt oszlopok, Vilma magyaráz­za, hogy a közeli hetekben ide épül a nyárikonyha. Hátul ól, benne két nagy disznó hízik. A lány öröm­mel közli: éppen most al­kudtak meg újabb nyolc malacra. Pár nap múlva el­hozzák, majd felhizlalják mind a nyolcat. Főleg el­adásra. A kiskertben kikelt és virít a sárgarépa, a pet­rezselyem. A diófa, a meggyfa is termést ígér. A lenti kertben kibújtak a krumplisorok, a cigánylány ide érve nem panaszként mondja: Pár nap múlva ka­pálnunk kell. Anya és lánya gondozzák a házat, a kertet Apa és fia építkezik a városban. Lássuk hol és hogyan. Nyíregyházán a megyei kórház udvarán toronyda­ru hívja fel magára a fi­gyelmet. Az építőknek ki­vágott kapu előttrtábla hir­deti, hogy ez a KEMEV épí­tési területe és itt idegen­nek belépni tilos. A daru környékén megtudjuk, hogy különböző kórházi szárnya­kat, gazdasági és szociális létesítményeket építenek itt a keimévesek. A műveze­tő azt mondja: az ütőképes kubikus brigád vezetője La­katos Balázs. Elégedett ve­le, sokféle munkát nyugod­tan rábízhat. Mindjárt elő­keríti. Zömök, kreol bőrű férfi kerül elő az építkezés egyik zugából. Fekete inget visel, gumicsizmájának szára fé­lig letűrve. Feltűnő, hogy négy ujjára tetoválták szü­letési dátumát: 1947. A karján kéklik egy tetovált szív. Nyilván szerelmes fia­tal korában szurkálták meg a karját. Bólogat, hogy igen. Majd hozzáteszi, hogy feleségével azóta is jóban- rosszban együtt vannak. Nyolc gyermeket neveltek fel. Négy fiút és négy lányt. Büszkén közli azt is, hogy egyik lánya magyar fiúhoz ment férjhez, az egyik fia pedig magyar lányt vett el feleségül. Az anyagi hely­zetükre tereli a szót. Ezt a részt szó szerint idézzük: Az egyik fiamnak és a vejem- nek saját kocsija van. A só­gorom Münchenben szak­munkásként dolgozik, ő húsvétra nyugati kocsival jött haza. Itt parkolt a kö­zelben, a magyarok is meg­bámulták a kocsiját. Melles­leg hústvétra egy disznót vágtam. A jó sorshoz szo­kott sógor is jól érezte ma­gát a disznótorban. Végül beszéljünk a mun­káról, a fegyelemről. Erről is szívesen szól, úgy látszik nincs mit szégyenkeznie. Sorolja, hogy sok évig Pest­re ingázott. Aztán hét esz­tendővel ezelőtt idejött a szabolcsi építőkhöz kubikus­nak. Büszke rá, hogy azóta többször kapott jutalmat, egyszer Kiváló Dolgozó jel­vénnyel tüntették ki. Meg­bízhatósága, szervezőkész­sége miatt a középvezetők őt javasolták brigád vezető­nek. Most húsz fős, nagy létszámú a brigád. Hangsú­lyozza, hogy a brigádtagok többsége magyar. Ha nehe­zen is, de elfogadták őt bri­gádvezetőnek. Mert bizonyí­tott. A búcsúzásnál megszorí­tom kérges kezét. Ö visz- szamegy helyére. Földet lá­pétól, betont hord. Épít. Nábrádi Lajos Vásáridra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents