Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám

1990. május 17. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet Mester-e a mester? Az iparosok mindig is a mozgás, a fejlő­dés, a haladás ösztönzői voltak, hiszen mun­kájukkal tovább örökítették az évezredes ta­pasztalatokat, igyekeztek új eszközöket, cél­szerű használati tárgyakat készíteni. Szorgal—_ műk, emberségük, szaktudásuk gyakran szol­gált példaképül környezetük számára. Az elmúlt évtizedekben a gyáripar fejlődése, a politikai viszonyok alakulása kisebb-nagyobb mértékben visszavetette e réteg tevékenysé­gét hazánkban, azonban a napjainkban szü­lető új jogszabályok a piacgazdálkodást elő­segítvén ismét tág teret nyitnak a kisiparo­soknak. Nemcsak a jók vállalkoznak... Valamikor régen sok évnek kellett eltel­nie, míg valakiből mester lehetett. Az inas­évek 10—11 éves korban kezdődtek, s a ta­nulóidő jóval hosszabb volt, mint ma. Szük­ség is volt erre, hiszen az inasnak szinte művészi fokon kellett a mesterség minden apró fogását elsajátítania. Mikor az inas föl­szabadult, legény lett belőle, a mestertől már fizetést is kapott. Aki tehette, vándorút­ra kelt — valcolt —, hogy más városok, or­szágok szakembereitől tanulva még jobban elsajátíthassa a szakmát. Vándorújáról visz- szatérve kérhette, hogy mester lehessen. Hogy kiválóan érti mesterségét, azt egy re­mek, vagyis vizsgamunka készítésével kel­lett bizonyítania. Ma a tanintézeti képzés keretében a szak­munkásképző intézetek biztosítják az alapot. A három, illetve az érettségihez kötött szak­mák esetén a két éves képzés befejeződik a szakmunkásvizsgával. Vannak olyan szak­mák, amelyekre a kisipari engedélyt akkor lehet megkapni, ha a 2—5 éves gyakorlati idő bizonyítása mellett a kötelező mester- vizsgát is leteszik a szakemberek. Mester- vizsgára kötelezett többek között az autósze­relő, a karosszéria-lakatos, á kozmetikus, a cukrász. A Jegtöbb szakma kisipari engedé­lyéhez csak a tanulmányok befejezése utáni gyakorlatot kell igazolni. Ilyen például a rádió-televízió szerelő, az elektroműszerész, a lakatos, a hegesztő, a szabó, a fodrász szakma Nyíregyházán az utóbbi időszakot tekintve évről évre nőtt az ipart kiváltók száma valamennyi iparágban. Ugyanakkor nagy az iparosok között a vándorlás, sokan az ipar kiváltása után hamarosan abba is hagyják a munkát a nem megfelelő feltéte­lek, az alacsony megrendelői kapacitás mi­att. A jelenlegi gazdasági helyzet tovább növeli majd a kisiparosok, a vállalkozók számát. A vállalati átszervezések, a leépíté­sek következtében sokan válnak munkanél­külivé, s ezek az emberek önmaguk és csa­ládjuk fenntartása érdekében megpróbálnak a kisiparban elhelyezkedni, kiváltják az iparengedélyt. Mivel a gyáraktól általában nem a legjobb szakembereket küldik el, így bizonyos felhígulás is tapasztalható. Épp ez­ért szeretné a KIOSZ azt, hogy a mester- vizsgához kötött szakmák követelményrend­szere igazodjon a nyugat-európai országoké­hoz. Az ottani követelményrendszer ugyanis sokkal szigorúbb, s így a kisiparosok siámá- nak növekedésével sem romlik a szakmai minőség. Élni azonban mindenképp kell, így majd önmagát forrja ki a minőségi munka, hiszen a kiélezett piaci versenyhelyzetben az a kisiparos fog fennmaradni, aki minőségi munkát végez. Hegújulni akaró KIOSZ Nemcsak a kisiparosok, hanem a vállalko­zók száma is növekedni fog az elkövetkező hónapokban. A két fogalom nem feltétlen egy szakembert jelent, ugyanis, az 1990. áp­rilis elsejétől érvényben levő vállalkozási törvény szerint a vállalkozás alanyi jog, vagyis mindenki korlátozás nélkül, ha van tőkéje és mer kockáztatni, vállalkozásba kezdhet. Nem előírás a szakképzettség sem számára, a feltétel csak az, hogy valamelyik alkalmazottja, családtagja rendelkezzen szakmai képzettséggel. A vállalkozás nagy­ságrendjét sem korlátozza a törvény, így mindenki annyi embert foglalkoztat,,ameny- nyit akar. Egyszerűsödik a vállalkozás kez­dése is. Egy előnyomott igazolványt kell a vállalkozónak kiállítania, ehhez kell 100 fo­rintos okmánybélyeg, mellé még az erkölcsi bizonyítvány, s ha a tanács jóváhagyja a vál­lalkozást, már kezdheti is a munkát. A tör­vény tehát az egyéni vállalkozásokat szabá­lyozza," garantálja a vállalkozói szabadságot, azonos versenyfeltételek biztosításával segí­ti elő a gazdaság fellendülését. Minderre azért van szükség, hogy a magánvállalkozás a gazdaság jelentős tényezőjévé váljék, mi­vel a vegyes tulajdonú piacgazdaság kiépí­tésének egyik fontos feltétele a magántulaj­donon alapuló vállalkozások részarányának növekedése a gazdaságban. Bár még csak másfél-két hónap telt el a vállalkozói tör­vény bevezetése óta, olyan jelzések vannak, hogy a korábbi évek létszámnövekedését meghaladó vállalkozások indultak be. Szinte valamennyi szakmára elmondható a vállal'-" kozások élénkülése, elsősorban azonban a nem eszközigényes tevékenységekre jellem­Múlt és jelen egyházai Hitéleti keretek Mestermunka a javából. Sajnos, kevesen vannak, akik remekeket készítenek. A ta­nulóifjúság idegen nyelvet sem bír, ezért maradnak el német, osztrák, francia, lengyel tanulmányutak... ző: fafeldolgozó, burgonyaszirom-készítő, pattogatottkukorica-készítő, videoszalag- másoló, nutriaketrec-készítő, füstölő, bér­morzsoló, diótörő. A vállalkozói törvény megszüntette a kö­telező KlOSZ-tagságot. Ez a tény, valamint a megváltozott gazdasági-politikai viszonyok arra késztették a KIOSZ-t, hogy átgondolja eddigi tevékenységét, s megújulva próbálja képviselni az érdekeket, illetve szolgálni tagságát. Arra törekszik, hogy a gazdasági fejlődést segítő tevékenység kerüljön előtér­be. A tagságnak friss napi információt ad a munka ellátottságáról, az anyag, az eszköz, a gépbeszerzés lehetőségéről, a jogszabályok változásairól. Nyíregyházán 25—30 kisiparos döntött úgy, hogy kilép a KlOSZ-ból, ugyanakkor 18—20 iparos lépett be a szer­vezetbe annak ellenére, hogy már nem kö­telező. Iparosklub a Kölyökvárban A KIOSZ átalakulását ipartestületi rend­szerben kívánják megvalósítani. Az újabb törekvések szerint a megyeszékhelyen három szervezetbe tömörülnek az iparosok: általá­nos ipari szolgáltató ipartestület, építőipari ipartestület, közúti-szállítási ipartestület. Ez­zel a szakosodással szeretnék visszaállítani a régi közösségi életet, s ilyen felállásban szeretnének rangot adni a szakmai képzés­nek. A munka minőségével, emberi maga­tartással kívánják kivívni a ipartestület szá­mára a közvélemény elismerését. Az ipar­testület mentes minden politikai szervező­déstől, azonban minden törvényes eszközzel törekednek majd arra, hogy a helyhatósági választásokon az arra alkalmas iparosok is bekerüljenek az önkormányzatokba. Az ipartestület régi álmát is szeretné megvaló­sítani Nyíregyházán: a pihenés, a szórako­zás, a kulturálódás érdekében életre keltik az iparosklubot, amely az egykori széklíáz- ban — jelenleg a Kölyökvár —, működne. Az ipartestületek igyekeznek tagjaik gazdál­kodását, szakmai munkáját segíteni külön­böző szolgáltatásokkal: adótanácsadás, alap­fokú továbbképzés, kapcsolatteremtés a munkaellátottság biztosítására, jogi tanács­adás és képviselet. Szerződéseket készítenek, beadványokat, iratokat szerkesztenek. Ter­vezik a banki garancia nyújtását is a tagok­nak. Korábban már volt szó a valcolásról, vagy­is arról, hogy a szakmai tudás fejlesztése céljából a céhbeli mesterlegény rendszerint külföldre vándorútra kelt. Ha nem is ilyen ösztönös, de szervezett formában napjaink­ban is lenne lehetőség külföldi tanulásra, tapasztalatcserére a fiatalok számára. A KIOSZ és az Aacheni Kisipari Kamara kö­zötti jó kapcsolat alapján minden évben me­hetnének fiatalok három hétre, esetleg pár hónapra az NSZK-ba, hogy ott tanuljanak, megismerkedjenek az ottani kisiparral, a német szakmunkásképzéssel az építőipari szakmák terén. Az Osztrák Kisipari Kama­rával is van ilyen kapcsolat. Bár a kapcso­latok révén közel öt éve van lehetőség kül­földi tapasztalatcserére, Nyíregyházáról még­sem ment senki, mert nem felelt meg a fel­tételeknek. Leginkább annak a feltételnek nem feleltek meg, hogy a német nyelvet alapfokon kell tudni beszélni. Érdemes azon elgondolkozni, hogy talán jó lenne az ide­gen nyelvek oktatását is bevezetni a szak­munkásképző intézetekben, hiszen a nyelv­tudásra minden területen egyre nagyobb szükség lesz. A Lengyel Kisipari Kamarával is van kapcsolata a KIOSZ-nak, valamint a francia Var megyei Iparosok Kamarájával. A cél az,- hogy a magyar—francia kisvállal­kozók közvetlen kapcsolatba kerüljenek, együttműködjenek gazdasági téren. M. Magyar László Huszonéves fiatalembere'ket keresztel a pap, felnőtt hölgyek fejtik ki a sajtóban szo­katlannak tetsző nézeteiket az istenhithez való visszatalálás gyönyörűségéről. A vallás, az egyház reneszánszát éli. S hogy újra meg­telnek a város templomai, mind többen igénylik az egyházi szertartásokat az élet döntő állomásai — a születés, a házasság és a temetés — alkalmával, hogy jelentősen nő azok száma, akik hittanra íratják be gyer­mekeiket, egyházi iskolában szeretnék ta­níttatni őket, s a négy évtizede megszünte­tett egyházi rendek újjáalakításával szeret­nék gyökeresen megreformálni az oktatási- és a szociális-egészségügyi rendszert, annak több oka van. Nem fontossági sorrendben az, hogy az emberek az élet számos bizonytalansági té­nyezője közepette itt keresik a nyugalmat, a biztonságot, a kapaszkodót, amely oly sok változással, bizonytalansággal és csalódással járó korunkban újra teremti a reményt. .. Nem kevesen az egyházi iskolák visszaállí­tásától, az egyházi szeretetotthonok újraala­kuló hálózatától és a kórházakban segítő apácáktól várják az alaposan megromlott oktatás-gyógyítás-szociális ellátás sorsának jobbrafordulását. S talán nem utolsó sorban: a hit- és erkölcstan oktatása, a nevelés hiá­nya folytán is előállott erkölcsi mélypont egyenesen feltételez? a valláserkölcsi alapon felnövők, de legalábbis a valláserkölcs tanait is megismerők gyarapodó seregét. Sokan nem tudják milyen messzi múltja van ennek a tevékenységnek Nyíregyházán. A ma generációja aligha ismerheti, milyen volt századokkal, vagy csupán évtizedekkel ezelőtt a Nyírség mai fővárosának egyházi- és hitélete, milyen vallások, felekezetek, val­lási közösségek működtek, s hogyan az el­képzelt városfalak között. Ezt próbáljuk meg alább dióhéjban közreadni. Schmotzer Pál 1939-ben — vagyis most fél évszázada megjelent tanulmánya a római katolicizmus helyzetét Nyíregyházán kitűnő­nek ítélte meg. Nagy dolog ez mindazok után — említi —, hogy a háborúk (főként a török pusztítás, majd a Rákóczi-szabadság- harc bukása) következtében elnéptelenedett településen alig maradt római katolikus. Az 1753-ban Szarvasról idetelepült tótok pedig evangélikus vallásúak voltak, s a velük foly­tatott városi „vallásháborúk'’ során a római katolikus papokat sorozatban érték az in­zultusok. A huszadik század elejére azonban teljes lett a béke. (Az egyházak papjai Krú­dy Gyula tanulsága szerint is példamutató barátságban éltek.) Schmotzer írása megemlí­ti, hogy a katolikusok kemény munkája gyü­mölcseként — ebben az időben egyébként mintegy tizennégyezerre teszik a számukat * a statisztikai adatok — Nyíregyházán szá­mos római katolikus elemi iskola működik, katolikus fiúgimnázium, Angolkisasszonyok leánynevelő intézete van, s a vidéki tanulók otthona a Szent Imre internátus. Az egyház­nak szép templóma, ferences rendháza és plébániája, s nagy bérháza is volt a megye- székhelyen. Dr. Papp György értékes munkájából itt jegyezzük meg, hogy a görög katolikusság eredetét tekintve a vármegye legkevertebb népe. Ennek alátámasztására hozza fel a szerző, hogy Nyíregyházán például a magya­rok mellett rácok (Simapusztán) és rutének (ruszinok, elsősorban a várost körülvevő ta­nyavilágban) alkották a görög szertartású katolikus egyházat. A görög katolikus papot nagyon sokáig „orosz pap”-nak hívta a la­kosság. Az e valláshoz magukat tartozónak vallók száma fél évszázaddal ezelőtt megha­ladta a hatezret. A görög katolikus egyház fatemploma 1772-ig állott fenn, az ezt köve­tő három év során épült új kőtemplom. Em­lítésre érdemes még, hogy a város első gö­rög katolikus vallású lakosa Rády Demeter kereskedő volt a 18. század második felében. Hogy az itt letelepedett nem magyar hívők is értsék a papjukat, azok ebben az időben ruténul is prédikáltak. Rőzse István lelkész evangélikus egyház történetéről szóló tanulmánya iontos forrása Nyíregyháza történetének is. (A város leg­nagyobb számú felekezete ötven esztendővel ezelőtt alig néhány híján tizennyolcezres. Az egész akkori Szabolcs megyében mindössze ötezer evangélikus vallású embert találunk még.) Az úttörő előőrs az a háromszáz evan­gélikus család volt, amely a Békés megyei Szarvasról, Csabáról és Mezöberényből ke­rekedett fel; hogy Nyíregyházán, gróf Káro­lyi Ferencnek a háborúk folyamán szinte teljesen elnéptelenedett birtokán leteleped­jék. „A föld, a nagyobb darab kenyér mel­lett a vallás szabad gyakorlása volt az, ami Nyíregyházára csábította az első telepese­ket ... 1754-ben, tehát néhány hósapi ittlét után, nádból imaházat építettek ... Neveze­tessége ennek a hajléknak, hogy ebben ment végbe Szent Fülöp napján a községi elöljáróság újjáalakítása. Az első lelkész, aki ez alkalommal is végezte a szolgálatot Vandlik Márton volt...” Sajnos, már az 1754. esztendő vége felé — az egri püspök feliratára — Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a luteránus lelkészt az egész megyéből tiltsák ki, az evangéliku­sok imaházát a földig rombolják le. A megye Nagykállóban székelő tisztikara pedig el­rendelte, hogy a papot helyettesítő Johani- desz Márton tanítót fogságba hurcolják, s kiszabadulása után sem teljesíthetett szol­gálatot a nyíregyházi hívek körében. Mária Terézia később levélben követelte Károlyi­tól, hogy a Nyíregyházára költözött evangé­likusokat bocsássa el. (Talán épp ezeknek köszönhetően kezdték ezek az emberek ma­gukat tirpáknak — tűrő, szenvedőnek — ne­vezni.) Sok évnek és sok szenvedésnek kel­lett még bekövetkeznie, amíg a nyíregyházi evangélikus hívek szabadon gyakorolhatták vallásukat. Az ideköltözés utáni 110. évben lesz a nyíregyházi vallásfelekezetek között teljes a béke. Megépül a város legértéke­sebb építészeti emléke, az új kőtemplom, huszonnégyre növekszik a tanyákon és a városban emelt evangélikus kisiskolák szá­ma. Most kilencvennyolc éve megkezdődik a tanítás a város első emeletes iskolájában, az egykori evangélikus (ma a 4-es) iskolá­ban. Említésre érdemes, hogy másfélszáz éven át szlovák nyelvű istentiszteleteket tar­tanak Nyíregyházán, s a tanítás is e nyel­ven folyt az evangélikus egyház kebelében, ahol jelentős ismeretterjesztő tevékenység is folyt, s nagy súlyt helyeznek a felnőttek mű­velésére, szaktudásának fejlesztésére is. Fiú­gimnáziuma mellé (ma Kossuth) a jelenleg Vasvári nevét viselő épületben leánygimná­ziumot is létesít az egyház, amelynek törté­netét külön kötetben kellene megírni ... » A nyíregyházi református egyház történe­tét Lukács Ödön esperes írta meg. A haladás fáklyavivőjének sokszor bizonyult egyházhoz tartozónak ötven esztendeje közel 8200 em­ber vallotta magát. Ez az egyház is sokat áldozott az oktatásra-nevelésre, az általa nyitott Kálvineum (leánytanítóképző- és polgári) mellett több elemi iskolát is mű­ködtetett elsőrendű szellemi nívón, s nagy részt vállalt a szociális gondozásból is. Több, mint 5100 izraelita vallású ember élt a városban 1940-ben. Két templomában — a Szarvas utcai statusquo hitközségében (amely a második világháború során sajnos leégett) és a Kis — ma Mártírok — téri or­todox hitközségében folyt a hitélet. Intézmé­nyei között iskolát, betegsegélyezőt, jóté­konysági egyesületet találunk. Érdekesség, hogy külön gőzfürdőjük és húscsarnokuk is volt. Nagy tragédiájuk: a több, mint ötezer zsidóból a deportálások, a munkaszolgálat, a fajüldözés áldozatokat szedő bűntettei, majd a kivándorlás és elköltözés következ­tében ma alig százra tehető az itt élő zsidók száma, akik minden év júniusában kimen­nek a Kótaji utcai temetőjük emlékművé­hez, s emlékeznek az áldozatok ezreire. Szólni kell az ortodox egyházról (görögke­leti), amelynek imaháza a Széchenyi utca— Bessenyei tér sarkán van, s amelynek mára csak igen kisszámú híve maradt, de tevé­kenysége igen említésre méltó, mintahogy egyházi kincsei is nagy értékűek. Népesek az úgynevezett kisegyházak, mint a baptista, az evangéliumi testvérközösség, a metodista, az adventista és a szabadke­resztény gyülekezet, s a mára már legális Jehova Tanúi. Gyakorlatilag mindegyik ren­delkezik imaházzal, imateremmel, s szaba­don éli hitéletét. Mennyien vallják magukat a vallások, fe­lekezetek tagjainak a mai Nyíregyházán, azt nem lehet tudni, hiszen a népszámláláskor ezt nem kérdezik. Az viszont bizonyos, hogy a város gyarapodásával is arányosan sokez­res hívősereget mondhat magáénak minden nagyegyház. A hitélet virágzik, amit az egy­házak korábban kezdődött, s folyamatos er­kölcsi és anyagi rehabilitációja, az egyletek újjáalakulása, az istentiszteletek engedélye­zése, a kórházakban, a börtönökben, a kato­nai egyenruhában is lehetővé vált miseláto­gatás, a vallásszabadság kézzelfogható anya­gi alapjainak megteremtése, az újonnan épü­lő templomok, kápolnák, szeretetotthonok lé­tesítése is fémjelez. Kopka János Az egyház reneszánszát éli. Képünkön a leg­népesebb nyíregyházi gyülekezet, a városte­remtő evangélikus tirpákok műemlékjellegű temploma vasárnap délelőtt... 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents