Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-16 / 113. szám

1990. május 16. KeleNfaomrország D demokratikus szavazás ejtőernyősei Hetvenegy aláírással levél érkezett szerkesztőségünkbe a nyíregyházi repülőtérről, apaelyben az ott dolgozók reagál­tak a május 7-ei „Repülő pilóták” címmel megjelent írá­sunkra. A levél: P okoraczki út távozását a nyíregyházi repülőtér egy­öntetű örömmel és megnyugvással fogadta. Az a tény nem felel meg a valóságnak, hogy az át­dolgozok 20 százaléka mellette szavazott és a pilóták rászavaztak. A szavazáson részt vevő 10 egységből ket­ten szavaztak mellette, de ezek (fegyveres őrség, szá­mítógépes csoport) az összlétszám 5 százalékát sem képviselték. A külső és belső üzemeltetők, szerelők pi­lóták. hangárszerelök és egyéb szakmunkások közül senki nem akart Pokoraczki úrral tovább dolgozni. Ha egyetlen ilyent találunk a repülőtéren, hajlandók va­gyunk az Önök újságjának hasábjain, megkövetni. Szintén nem felel meg a valóságnak az a tény, hogy a pilóták béremelést kaptak, amit a vállalat megadott és ebből a szerelők kimaradtak. 1989. augusztus 21-én a külső üzemeltető állomány (kb. 400 fő) sztrájk útján követelte ki a 100 százalékos alapbéremelést. Vélemé­nyünk szerint a konfliktus nem létezik, csak a zavaros­ban halászni szerető vezetők hangoztatják, kik féltik, féltették íróasztalukat. A cikk ügy folytatódik: Talán meglepő, hogy Poko­raczki több mint tízévi vezetői munkája után ilyen kevés szavazatot kapott. Szerintünk így helyes: meg­levő. hogy egyáltalán két szavazatot kapott. Ennek in­doklását nem írjuk le. mert a KM terjedelme véges, de egy mozzanattal szeretnénk érzékeltetni. Amikor <i mű­szaki előkészítés közölte vele. hogy az előírásoknak és a paramétereknek a gép üzeme megfelel, erre leg­gyakrabban azt válaszolta: de nem nekem. Ez a kis­királyt magatartás, a mások munkájának semmibevé­tele volt az. ami a tízéves vezetői tevékenységét jel­lemezte. Társadalmunk régi szokása hogy a vezetők felfelé buknak, ezt már megszoktuk, de azt nem, hogy a sajtóban ezt a bizonyítványt az illetők még meg is magyarázzák, ezt nem tartjuk elfogadhatónak.” ■ A levél megfogalmazása előtt az ott dolgozók kérték, hogy még egyszer látogassak ki a repülőtérre, ahol alkal­mam volt beszélgetni a disz­pécser. az isikolaüzemrész. az asztalos-. a szerviz-. az anyaggazdálkodás, a belső üzemeltetés, a forgácsoló- üzem dolgozóival, valamint a pilótákkal. Valamennyien elmondták véleményüket, hogy miért tartják igazságta­lannak a szavazás után ki­alakult helyzetet és má kifo­gásuk van a volt üzemigaz­gatóval. Pokoraczki András­sal. Amelyik üzemrészhez ér­tem. ott néhány perc múlva leállt a munka, az emberek körbeállták és hol tartva a parlamentáris szabályokat, hal nem. sorolták, az elmúlt több mint tíz évber: felgyü­lemlett gondokat. Kezdték, azzal, hpgy Ie'zaiJ lőtt a (megnyug­vással g a nagy passióra szavazott' HwjtytLPa}; ^Rej iá tíz bérc tanacskpzasi »dót kért, hogy összesitse áz ered­ményt. i.ett belőle három óra. ezalatt eldöntötték, hogy Pokoraczki nak és Dö­mének kitalálnak két „ejtő­ernyős” állást, majd az igaz­gató beült a gépbe és elre­Perlit a Biogálba pült Budapestre. Annyit meghagyott, hogy Pokoráczki és Széli egyezzen meg. hogy 'ki melyik munkakört csinál­ja. Ebben eddig nem sikerült egyezségre jutniuk. A pilóták szerint akkor mérgesedett el a helyzet, amikor a korábbi fővárosi igazgató engedélyt adott ar­ra. Pokoracziki a vezetői munkája mellett, munkaidő­ben építkezhessen, amihez másoknak fizetés nélküli sza­badságot kellett kivenni. A másik, hogy olyan alapvető repülési szabályt szegett meg. amelyet mindenki is­mer és betart. A Nyírség re­pülőgéppel kényszerleszállást hajtott végre, de ahelyett, hogy a helyszíni biztosította volna. újra felszállt és a törött géppel visszajött a re­pülőtérre. Borosnyai Károlv- nak megszüntették a béré-1 pülő státusát, helyette Poko­raczki és Döme kettő plusz egyezer forintért (pilóta és a kísérő) végzi ugyanezt, ami évi 200 berepülésnél már szép summa. A szerelők szerint, ha be­repülést végzett Pokoraczki, úgy ment ki. mint üzemegy­ség-vezető, aki mindig példát akart statuálni. A helyi elő­írások mindenkire vonatkoz­tak. csak őrá nem. A reptér dolgozói elől lezáratott egv keresztütat, így a műszaki személyzet óriási kerülővel juthat el egyik üzemrészből a másikba. Rendet, azt tar­tott. de ez diktatórikus volt, senki másnaik nem lehetett véleménye — mondják az érintettek. — 'Kénye-kedve szerint repült, és sorbán-tör­te'össze a gépeket. ártTíket itta ha hiaba vizsgált a népi ellenőrzési bizottság is. mind­össze írásbeli figyelmeztetést kapott. A szobáját egyszerű­en nem hajlandó átadni, már az épület átalakításán gondolkozik. Azt hittük, demokratikus szavazás lesz., erre személyre szóló státust kreáltak kette­jüknek (Pokoracziki András, Döme Istváh) és meghagyták a nyakunkon őket — össze­gezték véleményüket a repü­lőtér dolgozói. Ennek megítélése nem la­punk, hanem a felettes szerv. (Repülőgépes Szolgálat) fel­adata. (máthé) Listáril jutottak a parlamentbe (8.) D születőiddel semmi sem versenyezhet Torgyán József minden megnyilatkozása az érdek­lődés középpontjába kerül. Talán, mert meghökken­tő, lehet, mert merőben eltér a többitől, vagy vakme­rő, szokatlan, de foglalkozni kell vele. Ezért is kere­sik állandóan az újságírók, ezért nincs egy szabad perce, állandóan válaszol, beszél, nyilatkozik. Ki is ez a Torgyán József, aki a kisgazdapárt listáján me­gyénk képviselője lett? — Édesapám szatmári paraszt család gyermeke, gebei születésű, anyai ágon pedig görög katolikus papi családból származom. Édes­anyám és édes­apám igen nagy­létszámú család sarja volt, édes- apámék. tizenket­tes édesanyámék tizennégyen vol­tak testvérek, de ők már csak négy gyermeknek ad­tak életet. Egyik nővérem a máso­dik világháború nélkülözéseibe „.meghalt. Négyéves vol­tam, amikor Má­tészalkáról elköl­töztünk, Budapest­re, mégpedig azért, mert szüleim ta­níttatni szerettek volna bennünket. Tulajdon­képpen a föld eladásával a paraszti gyökerek is meg­szűntek. Én magam kitünte­téses diplomával végeztem el az EoJ,vy;,„Eor;ind Tudomíym .cgyytsin» alTam- és jogtupo-i rhányíkdrát. de azt követőén1 miután a kommunista pártba nem voltam hajlandó belépni — bar a neimzetközi jogi tanszéken gyakorlatot vezető tudományos diákköri elnök voltam, minden pályadíjat én nyertem meg és diplomáciai pályára mehettem volna, egy ideig segédmunkásként kel­lett dolgoznom, s csak nehe­zen sikerült ügyvédjelölti ál­lásba elhelyezkedni. — Amikor ügyvéd lettem, kizártak a kamarából, s megint segédmunkás lettem. Aztán sikerült visszakerülni az ügyvédi karba és a leg­utóbbi időkig ügyvédként dolgoztam. Tevékenységem­A Biogál gyár az egyik legnagyobb megrendelője a nyír- telek-belegrádi perlitgyárnak. A speciális tartálykocsival naponta 54 köbméter — a gyógyszergyártáshoz használa­tos — szűrőperlitet szállítanak. (E. E. felv.) /f^lök a tévé előtt ésnélt vezem a játékot. Pe*- ” dig én nem is veszek részt benne, csak szurkolok, hogy az a bizonyos illető jókor mondja ki a kulcs­szót, s a himbálódzó kis buzogányok közül legalább egyet eltaláljon. . Elsőre nem sikerül. A rosszkor induló lövedék, mint a pusztába kiáltott szó, elsu­han két bunkócska között, és eltűnik a végtelenben. A második „bumm” vi­szont már jókor hangzik el. A hetes számú buzogány, mint érett körte a fáról, le­esik és szétloccsan. Jó dolog a játék. A ho­mo neandertáler és a ho­mo sapiens között mind­végig ott huncutkodik a történelem folyamán a ho­mo ludens, a játékos ember. Mi, magyarok is sokat játszottunk. A múltban el- kártyá2rtunk lovat, asszonyt, birtokot. A „Nagy lóver- seny”-en mindig a rossz ló­ra tettünk. A közelmúltban és a jelenben is szinte minden játékot kipróbál­tunk. Játszottunk a tűzzel, ebből lettek a világhábo­rúit. Játszottunk a vízzel, ezt újabban „Bős-Nagyma­ros játék”-nak nevezik. Játszottunk a vassal, ezt hívtuk rJSztálinváros já- ték”-mak. Játszottunk zálo- gosdit és „Fekete-fehér, igen-nem” játékot. Előbbi­ben a játékosnak zálogot kellett adni: az utolsó zsák búzáját a padlásról vagy -az utolsó malackáját, az ólból. Utóbbiban az nyert, aki so­ha nem mondott se fehéret, se feketét, csak vöröset, se igent se nemet, csak „dá”-t. Jó játék volt a „Békeköl­csön-kenyér visszajár” és „A gazda lépre megy”, va­lamint a „Hegyek völgyek között zakatol a vonat” kez­detű is. Játszottunk hunyót, amikor mindenkinek be kellett kötnie a szemét, és fogócskát, ami azért volt iz­galmas, mert senki, sem tudta a játékosok közül, hogy mikor fogják meg és hurcolják el. A telefonos játék egy népszerű változatát is el­játszották nálunk, á „Ma­gyar lehallgatás"-t, aminek az a lényege, hogy ketten beszélnek, a harmadik pe­dig hallgatja őket. Klaszikus játék a golyó­zás, ami abból áll, hogy egy tömör üveggömböt be­le kell juttatni egy lyukba. Csak nehogy egy fő-fő „go­lyósnak” eszébe jusson a földgolyóval játszani, s azt merő játékból a megsemmi­sülés nagy fekete lyukába belegurítani! Szilvási Csaba ben ismert voltam a kom­munista hatalommal szembe ­ni magatartásomról, ezért sem politikai, sem katonai ügyekben nem védhettem ‘'Említette -^'h:ngy‘‘< ‘Hegy eves kórban megszakadtak a pu- '^aszp^djjőKéj'ék. rnfétr ‘Pestre költöztek. Miért Szabolcs me­gyében lett mégis képviselő­jelölt? — Csak a személyes gyö­kerek szakadtak meg, mert a szülőföld szeretete olyan mé­lyen bennem maradt, hogy­ha csak a megye közelébe mentem, melegség öntötte el a szívemet. Ez nem demagó­gia, ez szó szerint így van. Hiába élek négyéves korom óta Pesten, nekem mindig a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei táj szülőföldem. Egyéb­ként úgy lettem képviselője­lölt, hogy megkeresett Nagy- ecsedről Varga Béla barátom és több ember nevében fel­kért: vállaljam el. A 4-es — 15-ös vegyes kerületben kí­vántam volna képviselője­löltként fellépni, ami sokkal egyszerűbb- és l^tjjayebb si­ker! kecsegtető megoldás lett volna, mert ott én 33 éve ügyvéd vagyok, testvérem osztályvezető belgyógyász fő­orvos, így a Torgyán nevet mindenki ismeri, szereti. Ott adya lett volna egy tövis­mentes választás, de a szülő­föld szavával szemben sem­mi sem versenyezhet. Visz- szavontam a 4—15 kerületi jelöltséget, holott akkor mar óriási arányban kezdték gyűjteni az ajánlócédulát. A választási kampány so­rán talán egyetlen jelölttel sem foglalkozott annyit a sajtó, mint önnel. Minek tu­lajdonítja ezt a kitüntetett érdeklődést? — Én kendőzetlenül fel­léptem az elnyomott emberek érdekében. Mindig is a pa­rasztember volt Magyaror­szágon a legjobban elnyom­va. Kezdődött a padláslesöp- réssel és a mai napig tart, amikor a tsz-elnökök a vidé­ki kiskirályok, ők azok, akik megszabják egy terület élet- lehetőségeit. Mindig is telje­sen kiszolgáltatott volt a szabolcs-szatmár-beregi nép, és a kommunista vezetők mindig kézben tartották a magyar parasztság egész éle­tét, ezért léptem fel ilyen ke­ményen. Miután ez a hang­nem és azt hiszem a kiállás is egyedi volt, ennek követ­kezménye lett az az össztűz, ami az én személyemmel szemben megnyilvánult. A választáson a kisgazda­párt harmadik lett a pártok között, így sok képviselőt küldhették a parlamentbe. Ennek a frakciónak válasz­tották vezetőjévé önt. Mi­vel érdemelte ki ezt a tiszt­séget? — Először is talán az egy komoly szempont, hogy az újsághírekkel ellentétben nem kívántam magamnak miniszter pozíciót kiharcolni, hanem meg kívántam ma­radni parlamenti képviselő­nek, mégpedig olyan képvise­lőnek, aki hallatja a hangját. 33 éves gyakorló ügyvédi múltammal jogi szakterüle­ten kiemelkedő tapasztalattal rendelkező emberként va­gyok megítélhető, szerintem komolyan szóba sem jöhe­tett másnak a személye a frakcióvezetői tisztségre. Ezek szerint,/ön nem itesz miniszter? Vagy még nem dötto&í hagy od íttóvliciógltdr- gyalások eredményéképpen kik milyen tárcához jutnak? — Tulajdonképpen eldőlt. De miután egyszerre fogjuk nyilvánosságra hozni az ada­tokat a Demokrata Fórum­mal és a Kereszténydemok­rata Néppárttal, ezért nem akarom én most ezt közölni. De eldőltek ezek a kérdések. — Mi lesz az ügyvédi hiva­tással? — Pillanatnyilag óriási gondokat okoz az ügyvédi hi­vatás, mert bár új ügyeket már régóta nem vállalok, de az óriási ügyvédi praxis fel­számolása valami leírhatat­lan terhet jelent. Miután én eleget szoktam tenni a vál­lalt kötelezettségemnek, csak úgy tudom abbahagyni az ügyvédi praxist, hogy azokat az ügyeket, amelyeket én vál­laltam, becsülettel be kell hogy fejezem. ' Mi az, amit Szabolcs-Szat- már-Bereg várhat kisgazda- párti képviselőjétől? — Miután frakcióvezetője vagyok a kisgazdapártnak, gyakorlati gazdasági szak­emberek is megkeresnek, amikor a magyarországi be­ruházások iránt érdeklőd­nek. Én ilyenkor Szabolcs- Szatmár-Bereg megyét he­lyezem előtérbe, ennyi elfo­gultság talán bocsánatos bűnnek tekinthető. Mivel az ország legelmaradottabb tér­sége ez, a szülőföld szerete- tén kívül a tárgyilagosság is azt követeli, hogy segítsen az ember. Balogh József Előjegyzéssel Is Bútorbolt Tiszalökön A lakosság régi követelé­sének tesz eleget a Tiszavas- vári és Vidéke Áfész, amikor ismét megnyitja az évek óta bezárt bútorboltját május 16-án Tiszalökön. A régi vasbolt helyén megnagyobbí­tott bemutatóteremben és a hozzá tartozó raktárakban a szövetkezet vezetői szerint a Bútorker teljes választéka megvásárolható lesz, az eset­leges hiányokat pedig rak­tárról pótolják, vagy előjegy­zésbe veszik. A másfélmilli­ót megközelítő árukészlet le­hetőséget biztosit a szeré­nyebb pénztárcái ú vevők­nek csakúgy, mint az egyedi darabokat kereső vásárlók­nak. ________________3_

Next

/
Thumbnails
Contents