Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-03 / 102. szám
Keíet-Magyaíország ' * 1990. május 3. Iserlohni vendégeink Rochus Aust zenész Németországban csak egy üzletág A fiatal, kamasz arcú zenészt váratlanul éri a kérés: mondjon néhány szót Iserlohn zenei életéről, önmagáról, az együttesről, amelynek játékában csütörtökön Nyíregyházán gyönyörködhetünk. — Húsz éve élek Iserlohn- ban. Zenét tanulok, trombitálni, de emellett dolgozom is. Együttesünkkel különböző rendezvényeken lépünk fel. A kettőt nem könnyű együtt csinálni, de nem is rossz. Együttesünk alapvetően kétféle zenét játszik. Szeretjük a klasszikus zenét, Mozartot, Bachot, Handelt.' Nem foglalkozunk átdolgozással, mindig az eredetit játsszuk, elsősorban orgonán, elektronikus hangszereken és trombitán. Modern zenével is gyakran fellépünk, a mi zeneszerzőnk a testvérem. Műsorainkat úgy állítjuk össze, hogy mind a kétfajta zenei világ képviselve legyen. Ami Iserlohn zenei életét illeti: jelenleg a pangás jellemzi, annak ellenére, hogy nagy viták zajlanak a szakmai berkekben. Minden tábor a maga tevékenységét tartja a legjobbnak. — Hogyan vélekedik a közönség? — Hát... A koncerttermek és a színházak nálunk sincsenek tele. A közönség nem a zeneileg igényes előadásokat kedveli. Ebből a szempontból a divat a döntő. Először vagyok Magyarországon, s nagyon keveset tudok róla, de a Kodály-módszerről hallottam, s Bartók Béla zenéjét sokáig tanulmányoztam. Ügy gondolom, hogy Magyarországon több a zeneileg képzett ember, mint nálunk. Németországban — nekem úgy tűnik — a zene csak egy üzletág, míg itt mélyebben él az emberekben. S ez nagyon jó. Nagy István Attila Íme egy hamburgi torony robbantás után. S mivel nem omlott össze, meghagyják látványosságnak. (MTI fotó) IZRAELI MINTÁRA Csúcstechnológiával Rakamazon Májustól csúcstechnológiával gyártanak elektronikus vezérlőrendszereket Rakamazon. A modern vezérlőrendszereket öntözőberendezések Megsemmisítik az Ítéleteket Igazság negyven év után Megyénk állampolgárai közül is többeket érint az 1990/26. sz. törvény, ameLy az 1945 és 1963 közötti törvény- sértő ügyeket hivatott rendezni. Ez a törvény egyebek közt kimondja, hogy az Országgyűlés az emlitett időben elkövetett törvénysértések miatt megköveti a nemzetet. es fejet hajt az áldozatok előtt. Az áldozatok közé tartozik több porosaimat, tyukodi parasztember, őket az „önkéntes" tsz-szervezés akadályozása miatt érte igazságtalanság. Egy tiszadobi férfit hasonló ügy miatt ítéltek el. Egy tanyabokorban lakó „kuiákot” életfogytiglan tartó börtönre ítéltek fegyverrejtegetés és az „egyházzal való összejátszás" címén .. . Megyénkben is megkezdődött az egykori törvénysértő ítéletek megsemmisítése. Nyíregyházán első fokon két bíró foglalkozik ezekkel az ügyekkel: dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin és dr. Rajka Sándor. A bírónő tagja volt annak a jogászokból és történészekből álló bizottságnak, amely az említett törvény megszületése előtt ezeket a régi ügyeket vizsgálta. Egy hetvenoldalas feljegyzést, illetve tanulmányt is készített gyűjtőmunkájának tapasztalatairól. Ő tájékoztatta lapunkat a rehabilitálás módjáról. Elmondta, hogy az idézett törvény azokat érinti, akiket állam elleni izgatásért, szervezkedésért, fegyver rejtegetéséért, tsz elleni izgatásért, közellátási veszélyeztető bűncselekményért (feketevágásért), vagy beszolgáltatást kötelezettség elmulasztásáért elítéltek, vagy meghurcoltak. Többeket — például a nyírségi tanyabokorban élő embert — az akkori bíróság mellékbüntetésként vagyonelkobzásra ítélt. A munkából való kiesés pedig mindenkinek anyagi hátránnyal is járt. Az elítéltek, vagy hozzátartozóik Nyíregyházán o bíróságon kapnak jogorvoslást. Az említett két bíró soron kívül megállapítja a tényállási és a felsorolt esetekben megsemmisíti a régi ítéleteket Az új parlament dönt majd azok anyagi kárpótlásáról. akik 1945 és 1956 köV.t voltak törvénysértő perek áldozatai. Az internáltak, a kitelepítettek, a Szovjetunióba elhurcoltak és az. 1956 utáni közbiztonsági őrizetesek a Belügyminisztériumtól kérhetnek igazolást arról, hogy fogva tartották őket. Az igazolást a nyugdíjigazgatósághoz kell eljuttatni és ebben az esetben a károsult 500, özvegye 250 forint nyugdíjemelést kaphat. (nábrádi) Delegáció Eperjesről Kulturális delegáció érkezett a szlovákiai Eperjesről Nyíregyházára május 2-án. A vendégeket fogadta Bárány János, a városi tanács hivatalának vezetője, azt követően pedig Örökösföld alsó- és középfokú intézményeivel ismerkedtek meg a delegáció tagjai. A szlovákiai szakemberek csütörtökön és pénteken felkeresnek még több oktatási intézményt, valamint ellátogatnak a Városi Galériába, a Bujtosi Szabadidő Csarnokba. Bővítették az iskolát Nyírjákóban. A beruházás egymillió forintba került, ami a baktalórántházi tanács pénzügyi keretének és a helyi lakosság társadalmi munkájának az eredménye. (H. P. felv.) nél, városi közvilágításnál, közúti jelzőlámpáknál, városi vízműveknél lehet használni. A hazánkban újnak számító termékeket egy most alakult kft. fogja gyártani. A kft-t alakította Moshe Farkas, egy izraeli elektrotechnikai cég tulajdonosa, a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat és a Ra- kamazi Fa- és Fémipari Szövetkezet. A kft. vezetői a szövetkezet telephelyén, illetve műhelyében bérmunkában dolgoztatnak. A megrendelésektől, az üzlettől függően új munkahelyeket is teremt a korlátolt felelősségű társaság. Elsősorban a helyi, a környékbeli lányok és asszonyok munkába állására lehet számítani. A vezérlőrendszereket — izraeli mintára — csúcstechnológiával készítik. ígéretesnek tűnik az üzlet, a termékek iránt élénk érdeklődés mutatkozott a hazai piacon. Az elképzelések szerint a közeli években külföldi megrendeléseknek is eleget tesz a kft. A vezérlőrendszer gyártását és alkalmazását — elsősorban az öntözőberendezések miatt — a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola oktatási programjába is beállítják. A főszerkesztő postájából Lakbértámogatás? 1990. február 1-jétől emelték fel a tanácsi bérlakások bérét, ugyanakkor megállapították a fizetendő vízdíjat is. A minisztertanácsi rendelet módot adott arra, hogy az idős korúak és a kis keresetűek részesüljenek lakbértámogatásban, melynek lebonyolításával a tanácsok Családvédelmi Osztályát bízták meg. E rendelkezés humánus volta nem kétséges, azonban annak bürokratikus végrehajtása annál inkább elítélendő. Először is két darab űrlapot kaptak az érdekeltek az IKSZV-től, az egyik tartalmazta a lakbértámogatással kapcsolatos kérelmet, a másik pedig a jövedelem- igazolás célját szolgálta. Ehhez kellett csatolni az IKSZV lakbérértesítését (fénymásolás díja 5 forint), valamint a nyugdíjszelvényt: mindezt be kellett a tanácsra küldeni. Ezután a tanácsi szerv egy meghatalmazási űrlapot küldött ki abból a célból, hogy a tanács a lakbértámogatás összegét közvetlenül az IKSZV-nek utalja át (köztudott, hogy az IKSZV tanácsi vállalat, tehát ez az összeg egyik zsebből a másikba vándorolt). Ezt követően egy tanácsi dolgozó jött ki a helyszínre, az adatok egyeztetése végett (de mi szükség volt erre?). Egyszerűbb lett volna, ha a nyomtatvány tartalmazza, hogy az adatokat a bérlő büntetőjogi felelőssége tudatában teszi meg, s esetleg szúrópróbaszerűen kellett volna azt ellenőrizni. Mikor ez is megtörtént, akkor a tanács kiküldte a határozatot a lakbértámogatás megadása vonatkozásában. A papírtakarékosság indokolta volna egy, legfeljebb két űrlap is elegendő lett volna mindezek lebonyolítására. Csak példa képpen: Nyíregyházán, tegyük fel, van 30 ezer nyugdíjas. Ennek fele tanácsi bérlakásban lakik, akik közül ugyancsak 50 százaléka az, akit a lakbértámogatás megillet, mely összeg szerint a megállapított lakbér egyötöde, ezért sokan nem is érvényesítették ezen jogaikat. A támogatást nem terjesztették ki a vízdíjra, melyet átlagban 300 százalékban állapítottak meg, de ez sok esetben a korábban fizetett díj hétszereséig terjedt, ami nagyon sérelmes, különösen a kis keresetűekre nézve nincs is arányban az általuk általában elfogyasztott víz mennyiségével. Harcolunk a bürokrácia ellen, s íme egy példa a túlszabályozásra. Ezt a munkát elvégezte volna az IKSZV, ugyanígy a lakbér megállapításával egy időben s az adatokat a házfelügyelőkön keresztül begyűjthette volna, s már a lecsökkentett lakbért közölte volna az érdekeltekkel. Ezzel a lehetőséggel élve a tanácsi adminisztráció csökkenthető lett volna, s e munkálatokra sem kellett volna új munkaerőket csatasorba állítani. Dr. Kiss László Nyíregyháza, Arany J. u. 16. tanácsi lakás bérlője A Kelet-Magyarország 23-i számában olvastam egy cikket Nemszeretem szerenád címmel. Ezen el lehet gondolkodni. Mi, magyarok ugyan szeretünk mulatni, de az ilyen fajta szerenádból nem kérünk. De vajon mennyit használt, vagy mennyi jót hozott az államnak az olyan törvények szabályozása, hogy ma már több lesz a közveszélyes munkakerülő, mint az aktív dolgozó. Mert ugye minden gyárnál leépítések vannak, ezzel is esélyt adunk a csavargóknak a randalírozásra, gyilkosságok, lopások elkövetésére. Hatvanegy éves vagyok, és nem emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen laza a törvény, hogy addig szabályozták a honatyák, hogy eljutottunk odáig, ha ma már a rendőr elkap egy bűnözőt, lassan a rendőrnek kell bocsánatot kérni. „Uram, ne haragudjon, miért nem futott jobban?" Nem szeretek a múltról idézni, de azt mondom, hogy csendőr, azt hiszem, a sétálóutca elnyerné az igazi nevét, és megtisztulnának a lócák, a kapualjak, eltűnnének a ka- kastaréjos legények. De ahhoz új törvényeket kellene hozni, és a rendőrt olyan jogosítvánnyal ellátni, ha már ezeknek a kakastaréjos legényeknek a nyírásukba nem tudtak besegíteni, legalább a borotválást ök végezhessék el. Tisztelettel: egy olvasó (név és cím a szerkesztőségben) AZ EMBEREK HÁLÁLKODTAK 1 __________________________________________ _____________________________— A közelmúltban a Tiszavasváriban és annak környékén lakók kedélyét a vagyon elleni bűncselekmények mellett több rablás borzolta fel, melyek tetteseit a városban megalakult rendőrőrs munkatársai elfogták. — Ebben az állandó rendőri jelenlétnek, köztük az ügyeletnek, illetve a forrónyomos csoportnak nagy szerepe volt — tájékoztatott dr. Pásztor Miklós rendőr százados. a rendőrőrs parancsnoka. Ezekután nézzük a ».rablás- csokrot”. — Április 12-én, nem sokkal éjfél után a Debrecen és Tisza- lök között közlekedő személyvonaton három fiatalember egy magányosan utazó rokkatnyug- díjas férfit megtámadott — mondta Hudák István rendőr százados, bűnügyicsoport-ve- zető. — A kezeit hátra csavarták, az illetőt ütlegelték, és az 1500 forint készpénzét eltulajdonították. A rablók később meghúzták a vészféket, s miután a vonat a nyílt pályán megállt, arról leugrottak és elmenekültek. A tetteseket a tiszavasvári rendőrőrs munkatársai a bejelentés után nemsokkal elfogták. Ebben a sértett lélekjelentlétének, s az ő, valamint a vasutasok által adott jó személyleírásnak jelentős szerepe volt. Az ügyben a vizsgálat az elkövetők előzetes letartóztatása mellett- tart. Március 14-én egy nyugdíjas férfit a tiszaeszlári lakásán egy nála fiatalabb ember megtámadott, megvert, majd a sértett karóráját és bicskáját elvette. A házban az idős ember nyugdíját is kereste, de azt nem találta meg. Március 20-án dél körül Tisza- vasvári Főterén a 8 éves R. Edina iskolából hazafelé tartott. A nyakában lévő 3500 forint értékű láncot egy 13 éves lány kitépte, akitől a rendőrség az ékszert, — még mielőtt hazaért volna — visszaszerezte. Április 3-án a délelőtti órákban a Tiszavasvári buszmegállónál a fiatalkorú Sz. János a járatra várakozott. Eközben két fiú odalépett. s egyikük a kezében lévő 30 centiméter hosszú csavarhúzót Sz. János hasához tartotta, s őt a rajta lévő dzseki átadására kényszerítette. A két elkövető személye ismertté vált, azonban a lakásukról eltávoztak, s jelenleg is szökésben vannak. Ellenük elfogató parancsot adtak ki. Olykor a rendőrségnek műrablással is van dolga — újságolja Hudák István. — Például a ti- szalöki téesz éjjeliőrének munkáját a szövetkezet rendésze ellenőrizni akarta, de azt a szolgálati helyén nem találta. Az éjjeliőr a másnapi számonkérés során elmondta, hogy őt munka közben cigányok megtámadták, s leütötték. A rendőrség a forrónyomos intézkedés révén megállapította, hogy az őr éjjel ivott, s a rablómesét a felelősségrevonás elkerülése érdekében találta ki. — Különösen piaci napokon a zsebtolvajlás és az árusok meg- lopása rendszeressé vált — hallom Pásztor István rendőr századostól. — A kereskedők már alig mertek Tiszavasváriba jönni. Az április 10-én és ll-én megtartott közbiztonsági akció — mely nagy területet érintett — hatására a két nap „zsebelés” és verekedés nélkül zajlott le. Amikor az idős emberek a piacon meglátták a rendőröket, mondták: „Hála istennek, hogy itt varrnak.” A szórakozóhelyeken is hasonló volt a vélemény. Pásztor István azt is elmondta : egyes vasúti szerelvényeken is nagyon elkelne a rendőr, de sajnos még a közterületekre sem jut elegendő. Cselényi György 4 _____ „Szerenád” I rablók vészfékkel menekültek
