Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-11 / 85. szám

1990. április 11. Kelet-Magyarország 11 A Tombol a hold és több híres regény, film, hang­játék született már kínja­ikból, vágyaikból. A sze­rencsésebbek két botra, mankóra támaszkodva, szá­nakozó tekintetektől kísér­ve lépdesnek útjukon, de vannak, akiket végleg meg- béklyózott a betegség, ök tolószékben, kerekeskocsi­ban élik le életűket. A me­gyében több mint másfél­ezren vannak, s boldogok, akiknek telik Hycomat au­tóra, nem kell segítséget hívni, alkalmanként meg­alázkodni, hogy eljussanak a boltba, az orvoshoz, a pa­tikába __ Tokaj felé, ahol tirpák tanyák bújnak meg a ho­mokban, él egy idős asz- szony. Fölnevelt hat gyer­meket, mégis egyedül van vaksi ablakú, málló falú házában. Nem volt kegyes hozzá sose az ég, de a leg­nagyobb csapást mégis ak­kor kapta, amikor elhagyta az ura; tenyeres-talpas fe­hérszemélyt keresett, elég erős testűt ahhoz, hogy hordja neki a házépítések­hez a cementeszsákot, a maltert. Mit kezdjen ő egy jajgató, tipegni is alig tudó, megrokkant öreg asszony­nyal? Hisz az még az ud­varon kapirgáló tyúkokat, az ólban visongó malacokat ellátni sem képes... Fog­csikorgatva, káromkodva fizeti az asszonytartást, két zöldhasú „nagy” bankót ha­vonta. Az asszony felé se néz. Az asszonynak tévéje nincs, az újságot bújja, az ősidőkből megmaradt, re­csegő „világvevőt” hallgat­ja. És bizony gyakran eltű­nődik: mégis milyen jó azoknak, akiknek van jár­művük, ide-oda mehetnek vele, benzinpénzt is kapnak segítségképpen az államtól, ő meg ... sokszor kenyere sincs, s ha orvoshoz kell mennie, összes jövedelmé­ből, a kétezer forintból négyszáz forintot is kiad taxira. Mennyivel jobb éle­te lenne, ha taxipénzt kap­na. Neki is kell közleked­nie, nemcsak azoknak, akiknek autójuk van...! Így volna méltányos, va­lóban. A súlyosan mozgás- sérültek többsége szegény, sőt nélkülöz fontos dol­gokat. Mert alig tud járni, minden centiméterért verí­tékkel és fájdalommal fizet, ritkán (vagy sohasem) jut el könyvtárba, moziba, színházba, a természetbe. A rokkantkocsi itt nem so­kat segít, mert az építészek mintha elfeledték volna őket — csupa akadály és buktató az út. A járda sze­gélye megálljt parancsol, az épületekben mindenütt lép­csők, az ajtók túl keske­nyek ... Pedig szeretnének „teljes” életet élni, talán senki sem sóvárog jobban ezután, mint ők. Dehát... a taxi is majdnemhogy megfizethetetlen. Testüket megbéklyózta a betegség, ráadásnak még gúzst is köt rájuk a pénztelenség. Re­mélem, lesz aki fölvállalja érdekeiket, kiharcolja ne­kik a „taxipénzt”. Mert csak ebben a megyében sokszáz ember él kénysze­rűségből a négy fal közé zarva.. Tóth M. Ildikó Zajos vendéglátóhelyek Márkásabb Márka? A városi tanácshoz kül­dött tiltakozó levelük máso­latát juttatták el szerkesz­tőségünknek — amit 150-en írtak alá — a Nyíregyháza, Kun Béla és a Kossuth ut­ca kereszteződés környékén lakók. Panaszuk a Márka presszó működésével kap­csolatos. Véleményük szerint az üz­letben nem tartják be a nyit­va tartási rendet, a késő éj­jeli üzemeltetés, de főleg a diszkó zaja, a záróra után — az utcán — részegek meg­botránkoztató viselkedése, nem egy esetben verekedése, zavarja az emberek nyugal­mát. Azt szeretnék, ha be­zárnák ezt a helyiséget és valamilyen más üzletet nyit­nának helyette. A nyíregyháza Áfésznél megtudtuk: a presszót ko­rábban ók működtették, majd szerződésbe, jelenleg pedig bérbe adták. A városi tanács termelés­ellátási felügyeleti osztály ve- zetője. dr. Köteles István is­meri a felvetett gondot. Az elmúlt hónapokban az üzlet­vezető kérte a korábbi 22 órás nyitva tartás meghosz- szabbítását —. melyet első­sorban a panaszos levél alap­ján — elutasítottak. Újabb problémáról nem volt tudo­másuk a tanácson. Ügy gon­dolták. mivel nem érkezett bejelentés, megoldódott a helyzet. — Sajnos ezek mind ..sza­kállas” ügyek — mondja az osztályvezető. — A Dominó, az Arany Szarvas, a Művész Presszó és a Márka — rend­szeres vitatéma van a vendég­látóhelyek és a környéken élők között. A létesítmények leg­feljebb a kulturált szolid bárzenét „bírják el”, s nem az ütemes, hangos diszkót. Mi minden esetben kivizs­gáljuk a panaszt. zajszint- mérést végeztetünk, előírjuk a kötelező nyitva tartást Ha ezek után is rendellenességet észlelünk, szabálysértési eljá­rást kezdeményezünk az el­követő ellen. Délután két óra. Csend van, alig „lézeng” egy-két vendég a Márka presszóban. Orgo­nán Zoltánnal, a bérlő „tu­lajdonossal” iilünik le az egyik asztalhoz. — A tanács határozatát mi is megkaptuk, és betartjuk! — kezdi a beszélgetést. Na­gyon nehéz volt rendet te­remteni ebben a „kétes hírű” vendéglátóegységben. El- mondhatjuk, most már nincs „balhé”. Kiszűrtük a csavar­gókat. Nagy reményekkel vet­tük át ezt az üzletet. Ki akarjuk cserélni a berende­zéseket, felújítani, festetni szeretnénk. Kutúrált műsor­ral szórakoztatni a vendége­ket. Mivel ilyen forgalmas helyen van; süteményeket szendvicseket, teát szeretnénk árulni, s a nyitva tartást meg­hosszabbítani. Igaz ettől a la­kók panasza miatt a tanács elzárkózott. — Én személyesen voltam fenn több lakásban, szinte hallani sem lehetett a zenét. De hogy eleget tegyünk kí­vánságuknak, április 8-tól valóban egy bárzenét játszó együttest szerződtettünk. A járdán történtekért nem vál­lalhatunk felelősséget. Ha bezárnak a környék kocsmái, sokan szeretnék itt folytatni az ivászatot. Mi nem enged­jük be őket, és ezért randa­líroznak kint. — Nekem ebben az üzlet­ben sok pénzem fekszik. Vendégekre van szükségem, már csak a jó hírnév miatt is. Ide szórakozni vágyó em­berek járjanak el, s akinek, ha jó a kedvük maradhassa­nak még tíz óra után is. Vál­lalkozó vagyok, szeretnék be­ruházni ebbe az üzletbe, de sajnos ilyen feltételek mellett nincs meg a garancia. Ké­rem nézze meg a vásárlók könyvét, csak dicséretet talál benne. Higgye el ez a Márka már nem a régi Márka. Zsörtölődöm... — nohát, hol a baj, hogy félreértelmezték néhányan az árak szabadságát? Srófolják a csillagos égig, s mivel az igen messze van, az árak is egyre csillagosabbak. Egy ibrányi asszony úgy járt, ahogyan sok háziasszony szokott. Lévén, följött már a vacsoracsillag az égre, várta baza hites urát a gyárból, a gyerekeket az iskolából, ne­kilátott, hogy megsüssön négy szelet rövidkarajt. Am hi- bádzott a bundához a zsemlemorzsa, pedig az asszony még a kamrában álló pókhálós befőttesüvegekbe is belekuk­kantott. Elszaladt tehát a maszek fűszerboltba (már csak az volt nyitva) zsemlemorzsáé^. Kapott is az udvariasan mosolygó boltostól félkilónyit, egyenest a raktárból a Má­tészalkai Sütőipari Vállalat tarpai üzeméből valót. Negy­venhét forintot kérek — mondta a boltos. Az asszonynak majd leesett az álla a csodálkozástól. Nézte, forgatta, ta­pogatta a zsemlemorzsás zacskót, mi a csodától ilyen drá­ga?! Az állami boltokban ugyanez mindössze huszonhat forint. De nem volt mit tennie, az idő sürgette, megvette a zsemlemorzsát. Nem is esett altkor jól neki a drága kara­jon a drágább prézlibunda. Azóta vett darálót és szorgalmasan gyűjti a száraz ke­nyérdarabokat. Közben persze tűnődik, vajon mennyiért kínál másféle szabadáras holmikat a mosolygó magánke­reskedő? (tmi) Valóban nehéz ezekben a makacs ügyekben állást fog­lalni. Igazuk van a lakóknak, ők nyugalmat akarnak. Iga­za van a vendégnek, ki a pénzéért szórakozni akar. De igaza van a tulajdonosnak is, aki nem szeretne ráfizetni az üzletre. Kései okoskodásnak tűnik, de véleményünk sze­rint nem szabad lett volna ezeket az egységeket ilyen sűrűn lakott helyre beépíteni. Ha ezen már nem lehet vál­toztatni, akkor törekedni kell, hogy a kulturált kiszolgálás mellett a nyitva tartást tart­sák be, s a zajok ne zavar­ják a pihenni vágyókat. Dankó Mihály Ra nászok, észrevételek „Gyere ki, elvágom a nyakadat!“ „Március huszonMencedi- Ikén délelőtt tizenegy óra 'tájt a nyíregyházi Búza téri ABC-Jben vásárolltunik. Már a pénztárnál állítunk, ami­kor soronkívül odacsapódoitt egy digámyasszony három 'kisgyermekkel és egy húsz óv körüli fiatalemberrel. Pár szem rágógumiit vettek és elindultak 'kifelé. A kajá­ra ti ajtánáll hintenem sivaQ- 'koctai kezdtek a gyerekek — valószínűleg a rágón mama- Ikodtak össze — és a cigány- asszony kiabálná kezdett, hogy én ímegpofozitam a ki­sebbik gyermeket — írja Cs.-né Nyíregyházáról. — A szomszédasszonyommal együtt tiltakoztunk a rága­lom eilen, altókor az asszony és a fiú mámdenlká füle hal­latára megfenyegetett min­iket, hogy menjünk csak ki, elvágják 'késsel a torkunkat. S valóban, hogy szavaiknak nyomatéket adjamaik, odiase- reglettek az első ajtó elé, sőt, miég a hátulsó ajtóhoz is állították őrszemeiket. Kö­zeli húszán vártáik, hogy vé­gezzenek velünk ... Kihív­tuk a rendőrséget, amikor az URH-kocsi megérkezett, a cigányok etaenekiMtek a vá­ros felé. A rendőrségtől csak udvamiiassáigot és segítséget kaptunk (még haza is szál­lítottak, nehogy bajunk es­sék), de ők is csak annyit tudtok mondani, hogy a sze­mélyleírás alapján figyelni fogják ezeket az embereket Azóta valóságosan sokkos i degállapotb an vagyok. Med­dig lehet eltűmá vajon, hogy vérbosszút, vendettát vegyenek nemliétóző sérel­mekért?” „Szorgalmas méhészek va­gyunk, akik nagy fáradság­gal dolgozunk meg minden fillérért. Mifelénk azt be­szélik, hogy a megyei ZÖLDÉRT felvásárlója más összeget írt a mi jegyünkre, mint a saját példányára. Kérjük, közöljék, mennyi volt a méz felvásárlási ára. Azlént van erre szükségünk, mert értőikül sem fedjélen- tést tenni, sem bocsánatot 'kérni (ha indokolt) nem tu­dunk” — kaptuk a sajnos névtelen levelet a megyéből. (Bajnay Zsigmond, a ZÖL­DÉRT kér. vezérigazgató- hellyettese árral értesítette szerkesztőségünket, hogy a vállalat vezetése is kapott bejelentést a méz felvásárlá­si árának .esetleges maniipu- MLásáról, ezt még vizsgál­ják. Tavaly a méz felvásár­lási ára fajtától és minőség­től, víztartalomtól stb. füg­gött, általában a vegyes ví- rágiméz kilogrammja 42—43 fanint, az akácméz 82—85 forint volt.) Feketévé égett fűcsomók, pernyét visz a szél. Halott föld, rajta halott kis rigó. A nyír­meggyes! csemetekertben félhektárnyi füzes avartfiz martaléka lett. És vele a mi éle­tűnk is megint kevesebb... (Harasztosi Pál felvétele) sz. J-NÉ nyírmadai ol­vasónk har­minckét év­vel ezelőtt földterületet kapott aján­dékba apósá­tól, amely után akkor az illetéket is megfizették. Az 1961. évi tsz-szervezés során a földet elvették, kár­talanításban nem részesült. Érdeklődésére a termelőszö­vetkezettől először azt a vá­laszt kapta, ha bebizonyítja, hogy valóban övé volt a föld, visszaadják neki. Ami­kor azonban bemutatta a földhivataltól kapót bizonyí­tó iratot, már úgy tájékoz­tatták, hogy nincs mit tenni, a földhöz való joga elévült. “Visszakövetelheti-e olva­sónk a földet? — erre ad vá­laszt jogi tanácsadónk, Dr. Nyitrai Zoltán. A termelőszövetkezet át­szervezésének időszakában, a fennálló rendelkezések sze­rint a tsz-tag köteles volt a saját, valamint a vele közös háztartásban éló családtag tulajdonában, használatában lévő földet a termelőszövet­kezetbe bevinni. Amennyiben olvasónk nem élt apósával közös ház­tartásban és a termelőszö­vetkezetnek sem voltak tag­jai, a termelőszövetkezet a nagyüzemi táblába került saját tulajdonú föld helyett csereföldet kellett, hogy ad­jon. Javaslom annak tisztá­zását, hogy a föld milyen jogcímen került a tsz tulaj­donába vagy használatába. Ha a tsz jogosultságát megfe­lelő jogcím nem támasztja alá, levélírónk bírósági út igénybevételével is követel­heti földjének kiadását. I. M. tiszavasvári . levél­írónk hat évvel ezelőtt bale­setet szenvedett. Az orvosi bizottság a munkaképesség­csökkenését ötven százalék­ban állapítota meg. A tsz sajnos nem tudott neki az egészségi állapotának megfe­lelő munkát biztosítani, a re­habilitációs eljárást sem folytatták le, sót a baleset után három évvel megvon­ták tőle a háztáji juttatást is. Arra kér választ, jogosult-e háztáji juttatásra. A tsz-törvény rendelkezései szerint a termelőszövetkezeti tagot a kijelölt háztáji föld használata, vagy a termény- juttatás a tagsági viszony fennállása alatt akkor is megilleti, ha a részére meg­állapított munkát (többek között) azért nem teljesítet­te, mert munkaképessége megváltozott és nem rehabi­litálható. Feltétel még, hogy a juttatásra a korábbi mun­kateljesítménye alapján már jogosultságot szerzett Levélírónk az ismert', tett feltételek megléte e: tón háztáji juttatásra jogost t és azt három évre visszar, .nő- leg érvényesítheti. Tan cso- lom, panaszának megoldásá­ra kérjen jogorvoslatot a szövetkezet döntőbizottságá­tól. F--------------^1 Postabontás VL------------------------------bJ Megbéklyózottak ,%V»VAV«V.VA#«V»%V.VA%V.VA%VAVAVAVAVA\VAVAVAVAVAV.VA,AVAVAVAVtVAWAWAVAW.* •••••••••••••••••••• ft'iÄ’Ä’vX******“”************'*****^****”*^ "WnzaWicieieiM i MM?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents