Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-11 / 85. szám

1990. április 11. Kelet-Magyarország 3 Az oláh cigány nem büdi Te a büdi részen laksz, és a Széles úton, a város szent- mihályi részén. Tiszavasváriban az ottlakó cigányok és a tanácsi dolgozók is tudják, hogy mekkora a különbség a két cigánylakta városrész között. A büdi részen szétszór­tan élő többnyire magyar cigányok „komfortosak”, a má­sik részen lakók viszont egy komfort nélküli cigánytelepen élnek. A különbözőséget az egyik helybeli cigánylakossal, Köti Ernővel és a városi tanács két munkatársával Nagy Bé­lával és Reznek Árpáddal elemeztük. A két városrészen élő cigányok elkülönülése egyben jellemzést is ad ró­luk és meghatározza a társa­dalomban elfoglalt helyüket is. A büdi részen még a nők is (!) dolgoznak, a családok többségében 3—4 gyereket nevelnek fel és az sem ritka, hogy több generáció él együtt. Elsősorban az építőiparban, az Alkaloidánál, vagy Hajdú- viden dolgoznak. Körülbelül százra tehető azoknak a szá­ma, akik alkalmi munkákból (főleg piacolásból, csencselés- ből) élnek, míg 30—40-en vannak, akik büntetett elő­életnek, lopás, munkakerülés, késelés miatt álltak bíróság előtt és töltötték életük egy részét börtönben. Verekedés és bunyó A büdi részen elszórtan él­nek a cigányok. A korábbi hagyományok, szokások idő­közben elhaltak, még az es­küvők alkalmával sincs kü­lönleges szertartás. Az épít­kezéseket kalákában oldják meg, akkor az egész rokon­ság segít. Közülük már keve­sen beszélik a cigány nyel­vet, a keveredés a magyarok­kal egyre gyakoribb. Kevés a szakmunkás közülük, ahogy beszélgetőtársaim elmondják, a szülőket kellett volna felvi­lágosítani, hogy megéri tanít­tatni gyermekeiket. Vannak közöttük, akiket a cigánykö­zösség jómódúnak tart, ők állattartásból élnek. A vere­kedés, a bunyó sem kizárt a kocsma környékén, sokszor családok csapnak össze. Ilyen­kor nincsenek szabályok, fog­gal, körömmel harcolnak igazukért. Az ittélők elmon­dásuk szerint nem érzik hát­rányát származásuknak, eb­ben közrejátszik jelenlegi életmódjuk. Ok beilleszked­tek a társadalomba. Nehéz nyilvántartani Szöges ellentétük a szent- mihályi részen lakó elsősor­ban oláh cigányok. A külső szemlélő azonnal ítéletet al­kot a vályogból készült put­rikról. Ehhez hozzátartozik, hogy az ott élők közül ritka, aki dolgozik, elsősorban a se­gélyekből élnek. Aki el tud és tegyük hozzá el is akar he­lyezkedni az Alkaloidánál, vagy a tiszalöki állami gaz­daságnál talál munkát. A költözések mindennaposak, nehéz nyilvántartani, hogy hányán laknak ezen a részen. Mindössze három-négy csa­lád emelkedik az átlag fölé, a többiek főleg alkalmi mun­kákból élnek. A környék la­kói nehezen viselik el közel­ségüket, inkább az öregek maradnak ott, a többiek el­költöznek. Gyakoriak a lopá­sok, olyankor visznek min­dent, ami a kezük ügyébe akad. A város lakói úgy ismerik őket, ahol megjelennek, több­nyire verekedés alakul ki. Ennek két oka van: az ital és a nők. Ezen egymás között is összevesznek, ilyenkor kezdő­dik a balhé. Közülük több család is megpróbálkozott a büdi cigányokhoz hasonló élettel, átköltöztek a másik városrészbe, de néhány hét múlva otthagyták az új házat és visszatértek régi lakhe­lyükre. A tanácson a családi gondokon próbálnak segíteni, amelynek középpontjában a pénz áll. A tanács segítsége és a családi pótlék csak a máról holnapra való éléshez elegendő. Sokszor a felkínált munkalehetőséget sem fogad­ják el, így nehéz támaszt nyújtani nekik. A tanácsnak nincs pénze A büdi részen élők több­nyire saját maguk megoldják problémáikat a család segít­ségével. Ugyanez már kevés a szentmihályi részen. A ta­nácsnak nincs pénze arra, hogy a cigányputrik helyébe valamennyiüknek komfortos házat építsen, főleg ha a példák azt mutatják, hogy nem mindenki erre vágyik Kisebb üzem beindítását is tervezik, ahol 100—120 cigány dolgozna. Ezek még csak ter­vek, hogy mindez valóság le­gyen és megfelelő életkörül­mények között éljenek, az el­ső lépést az ott élőknek kell megtenni. (máthé) A 3 S Euromobil mátészalkai bútorgyárában kétfajta bútorcsaládot gyártanak. Az iroda­bútor-család mellett 67 elemből összeállítható konyhabútorcsalád világszínvonalon készül. A terméket különböző élkiképzéssel egybefüggő tetőlappal gyártják. Praktikusságát jel­lemzi, hogy lábakon áll, könnyű a takarítása, a mosogató felett helyezték el a tányér­tartót, amely csöpögte«vei rendelkezik. Ennek a szekrénynek az ajtaját 175 fokban lehet kinyitni. Képünk: a Paula konyhabútorról készült. (Elek Emil felvétele) Made in Csenqer Kistermelők paradicsoma Amióta a kanadai cég 1,5 millió dollárral huszadik ' részvényesként belépett az rt,nbe (a részvényjegyzésre a napokban kerül sor) szinte minden nap teléxezik Csen- gerbe, de csak annyit ír: hívjatok fel telefonon. Már nem bizik a telexben, ná­luk mindenütt telefax mű­ködik, amiből viszont mi vagyunk szűkösen elengedve. A kanadai cégvezetőt az épülő paradicsofnfeldolgozó üzem izgatja legjobban, hi­szen idén már hétezer tonna paradicsompüré kiszállítását várja. A tengerentúli cég öt­éves szerződést kötött a rt.- vel, melyben a gépbeszerzést és a piaci hálózat megszérzé- sét garantálja. Érdekesség, hogy az amerikai és a Közös Piaci szabványt tudó gépek Dél-Afrikából, a « manapság kivándorlók eldorádójának nevezet országból érkeznek. Az izgalom a környék kis­termelőire is átragadt, akik­kel 23 ezer tonna paradicsom szállítására kötöttek szerző­dést. Amióta nőtt a munka- nélküliség nagyszerű jövede­lemforrásnak tartják Csen- gerben és környékén a para­dicsomtermesztést. Az üzern idei kapacitása ötezer tonná, jövőre, ha megépül a hűtő­tároló ennek hétszeresét pro­dukálhatja. Hogy a kanadai cég hétezer tonnás kontin­gensét kitöltsék. várhatóan más szabolcsi cégek export- ügyleteiben segédkeznek. A paradicsompüré pedig a ten­gerentúlon elsősorban a ketchup alapanyagául szol­gál. Az ötvennapos idényjel­legű munka az augusztus 15-1 átadás után 60 ember­nek ad munkát. Tóth Sándor a héten a Vi­lágbank képviselőivel 300 milliós hitelmegállapodásról is tárgyal. Ebből almaié- és pektinüzem épülne. Bár előbbiből jelentős a kínálat a világpiacon, az üzem készterméke szolgáltatja az alapanyagot a pektinhez, amelyet az élelmiszeriparon keresztül a kozmetikai ter­mékek készítéséig, sőt az acélöntészetben és a nyom­dászatban is hasznosítanak. A 70 ezer tonna kapacitású almaléüzem felhasználásával ezer tonna pektin készül. A március végi igazgató- tanácsi ülés elismerését fe­jezte ki a részvénytársaság 177 dolgozójának, akik az 1988-as kéthónapos termelés, valamint a múlt évi próba- termelés alapján 1,5 millió nyereséget produkáltak. A csengeri üzemben jelenleg az utolsó készletek kiszállí­tásánál tartanak. Május kö­zepéig karbantartás folyik, majd kezdődik a spenót, a póréhagyma, majd a meggy feldolgozása. Július 15-től 1991. március 31-ig három műszakban (szombat-vasár­nap is) dolgozzák fel a zöld­séget és gyümölcsöt, és szá­rítót terméket készítenek be­lőlük. Rohodi üzemükben desszerteket csomagolnak és az rt. amerikai licenc alapján csokoládé gyártását is meg­kezdik. Bár a kanadai part­ner 5—7 ezer tonna szárít- mány eladását tervezi, ez meghaladja az üzeni kapa­citását, ennek égy részét küldik ki partnerüknek. fm. cs.) Fényeslitkei rendező pályaudvar építkezéséhez nagymé­retű vasszerkezetű kopoiit üvegfalat gyártanak a Kelet- magyarorszagt Állami Építőipari Vállalat Tünde utcai te­lepén. (E. E. felv.) f bben a földi életben Pentele már csupán három dolgot szere­tett igazán: a kisfröccsöt, a nagyfröccsöt és a rabló­ultit. Az utóbbit tízfilléres alapon. Pedig valaha övolt a legjobb kezű esztergályos az egész szigeten, ráadásul a Vörös Csepelt úgy tudta fütyülni, de úgy, hogy el­lenszavazat nélkül válasz­tották meg az üzemi DISZ- titkámak. A berlini VIT- en pedig úgy ropta a pol­kát, hogy híre ment annak az egész béketáborban. Pentele ifjú hitvesével akkoriban egy szoba-kony­hában lakott, s bár telente a mosdóvíz belefagyott a lavórba, mégis boldogabb­nak hitték magukat, mimt az a fránya Rockefeller, bár annak még a nevét sem volt tanácsos kiejteni azokban az években. Mivel kettejük fizetésé­ből még az önkéntes béke­kölcsönjegyzésre sem igen futotta, így az ikreket el­sősorban személyesen Rat- kó Annának köszönhették. Játszani is engedd... Ennek okán Pentele báty­ja, aki ma ingatlanügynök a Keleti-parton, máig sem érti egészen, hogy ötvenhat őszén miért nyomkodta hi­ába egy fertályórán keresz­tül annak a böhöm nagy vöröskeresztes teherautó­nak a dudáját öccsének kerítése tövében. Ugyanis Penteléék vég­érvényesen itthonmarad­tak. Azóta persze renge­teg víz lefolyt a Dunán, s fog is folyni tovább. (Hála parlamenti képviselőink­nek, akik végre a megfele­lő gombot nyomták meg az ülésteremben.) Penteléék néhány érne pazar panelházba költöz­tek, s mivel az ikrek idő­közben már kirepültek ön­álló albérleteikbe, az öre­gek igen tágasan élnek azon a negyvenhét négy­zetméteren. Pláne, hogy Pentele csupán aludni jár haza, mivel műszak után bentmarad még a gyárban géemkázni. Kell az a csöpp pluszpénz a lakásrészletre, hiszen a többit úgyis elvi­szi az APEH. Pech viszont, hogy a fi­nom kezű esztergályos időközben bánatában rá­szokott a fröccsökre. (A rablóultit most kihagyhat­juk a játékból, lévén hosz- szú 'távon hősünk állandó­an nyerésben.) Egyébként Pentelének mindössze három éve van csak hátra a nyugdíjig, s ahogy ezzel kapcsolatban szokta volt mondogatni: — Addig már féllábon is kibírom! Azonban álmában gyak­ran eszébe jut egy verssor- töredék, amelyet a vekker­óra csörgésére sohasem sikerül befejeznie: „Játszani is engedd ...” Walter Béla Rubel helyett Miár Bármennyire nehezedtek a rubelexport lehetőségei a megye ipari szövetkezetei számára a számadatok még­is azt mutatják, hogy 1988- hoz képest tavaly tíz száza­lékkal nőtt a szocialista or­szágokba kiszállított termé­kek értéke. A vártnál mind­ez lényegesen alacsonyabb, mégis például a gávavencsal- lői cipőipari szövetkezet két és félszeresére növelte rubel­exportját. Korábban valamennyi ci­pőipari szövetkezet képvise­lőiét megszólaltattuk. akik elmondták, hogy nehezen zajlik náluk az átállás a szo­cialista exportról a tőkésre. A szovjet fél ugyan átvenné valamennyi szabolcsi cipőt, de az ellentételezés nehézkes. Óriási visszaesés helyett még­is lassú növekedést mutattak a termelési adatok. A szak­emberek óvatosak voltak, visszaszorították a szocialista országokba történő kiszállí­tásokat. ugyanakkor nem vo­nultak ki teljesen a piacról. A gávaiak mellett a nagy- kállói. a rakamazi szövetke­zetek is több cipőt szállítot­tak. mint 1988-ban. Belföldön beszűkült a ke­reslet. a szovjet kiszállításo­kat visszaszorították, maradt a tőkés export a cipőgyártók számára. A kállóiak. igaz alacsony értékről indulva, mégis több mint tízszeresére növelték a tőkés kiszállítás értékét. Látványos a raka- maziak fejlődése, csakúgy, mint a gávavencsellőieké. A megye ruhaipari szövet­kezeteinél már sokkal inga­dozóbb a rubel- és a nem rubelexport aránya. Elsősor­ban a sportruházat terén óriási a konkurencia, más­részt a kereskedők a legdi­vatosabb, minőségileg kifo­gástalan termékeket keres - ték. Számukra továbbra is az intenzív piackutatás az előrelépés záloga. Egyre jobban meghatározó az ipari szövetkezetek szá­mára a külkereskedelmi ér­tékesítés. A korábbi nagy szériájú bérmunka mellett önálló termékekkel jelentek meg a piacon a szabolcsi ke­reskedők. A Szovjetunió kö­zelsége. a korábbi kapcsola­tok fenntartása előnyt je­lent az ipari szövetkezetek számára még akkor is. ha továbbra is tisztázatlanok a szovjet kiszállítások. A dol­lárelszámolásra való áttérés­nél. az Ungvár környékén kialakítandó vámmentes öve­zetnél ezeket az előnyöket rövid időn belül már valutá­ra lehet váltani. Aki mind­ezt mérlegeli továbbra sem vonul ki a nyugatiak által sokszor emlegetett „óriási le­hetőségek birodalmából”. L«: f, [o t >« ^>71 VySSí " T»T t hl v í' \ Tö<[

Next

/
Thumbnails
Contents