Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-29 / 100. szám
1990. április 29. 5 L apunkban a közelmúlt hetekben levélváltásnak lehettek tanúi az olvasók. A Megyei Agrárszövetség ultimátumnak minősítette az Állami Biztosító döntését, amelyben váratlanul felmondta a már megkötött biztosításokat a mezőgazdasági üzemekkel. Az Állami Biztosító azonnal reagált, és válaszában piaci szempontokkal indokolta lépését. Ezt a levelet is kritizálta az Agrárszövetség, ám a szerkesztőség nem adott helyet a levélbeni vita folytatásának, hanem e rovat keretében nyújt lehetőséget arra, hogy személyes párbeszédben próbáljanak pontot tenni a biztosítás bizonytalansága körül kialakult nézeteltérés végére. A beszélgetés résztvevői: Gaál Ferenc, az Agrárszövetség titkára, Szeles András a tuzséri Rákóczi Tsz elnöke, Fehér László, az Állami Biztosító megyei igazgatója, dr. Kondora Katalin az ÁB osztályvezető jogtanácsosa, lapunkat Ésik Sándor olvasószerkesztő képviselte. K. M.: Szerződést felmondani az általános joggyakorlat szerint csak úgynevezett vis maior, azaz előre nem látott, elháríthatatlan akadály bekövetkezte esetén szokás. Érzésünk szerint az Állami Biztosító annak minősíti az 500 millió forintos állami támogatás megvonását, amelyre a szerződések felbontásánál hivatkozik. Az Agrárszövetség álláspontja szerint azonban más a helyzet. Jól látjuk-e, hogy ez a vita alapja? F. I.: Mindenekelőtt azt kell mondjam, hogy mi nem fogadjuk el az ultimátum minősítést. Sőt, nem is mondtunk fel szerződést. Partnereinknek meg volt a lehetősége, hogy elfogadják, vagy nem módosító javaslatainkat. Rendkívüli és szokatlan valóban, ami történt, elnézést is kértünk a mező- gazdasági üzemektől. Sem gyakorlat, sem szokás nem volt az eddig részünkről. A félmilliárdos támogatás megszüntetése azonban olyan helyzet elé állította vállalatunkat, hogy nem tehettünk mást. A támogatás mellett is az elmúlt 3 évben 2 milliárd veszteséget okozott eddig a mezőgazda- sági biztosítás cégünknek. Korábban ezt el tudtuk viselni, a mai helyzetben azonban, ez saját kockázati alapunk terhére elképzelhetetlen. A közelmúltban ugyanis jövedelemérdekelt részvénytársasággá alakultunk és ebben a formában nem tehetjük azt, mint korábban. SZ. A.: Valóban, személyesen Fehér úr és munkatársa kereste fel termelőszövetkezetünket, így volt alkalmam már hallani ezeket az érveket. Kifejezték sajnálatukat, hogy a három éves tartamszerződés lejárta előtt módosítani kell annak érvényét. Én akkor azt mondtam, úgy álljunk fel erről a megbeszélésről, hogy mi tartjuk magunkat a három évhez. Nagyon jó kapcsolatainknak betudhatóan például 1988-ban elfogadtuk és tudomásul vettük, hogy elmúlt november 30-a és már nem módosíthatunk kedvünk szerint a szerződésben. Pedig a fagyot ki akartuk venni a biztosításból. Nem is volt fagy, ráéreztünk. Különben pedig én úgy éreztem, Fehér úr arra is hajlana, hogy ne kössünk semmit. K. M.: Nem szereti az ÁB a mezőgazdasági biztosítást? F. L.: A veszteséges biztosítást nem szeretjük. Tuzsér öt év alatt 50 milliót fizetett nekünk, mi ennek a dupláját, száz milliót nekik. Mennyi volt a nyeresége öt év alatt a tuzséri tsz-nek? SZ. A.: Körülbelül a különbözet, de túlzás lenne azt mondani, hogy a tsz kizárólag ebből pénzelt, ugyanis mi tulajdonképpen a biztosítás védelme alatt hozhattuk azokat a gazdasági döntéseinket, amelyek nyereséget eredményeztek. A pénz tehát ezekből származik és nem a biztosításból. G. F.: Egy dolog a díj és egy dolog a kártérítés. A biztosított ágazatokba költségeket fektetett be a tsz. Lehet, hogy több volt a befektetés és egy fillér hasznot sem hozott. Olyan időpontban állt elő a biztosító a módosítás igényével, amikor már nincs alkalmazkodási lehetőség. K. M.: Valóban nem dönthettek volna előbb? F. L.: Ha hamarabb tudjuk, igen. A döntésről azonban a PM csak most tájékoztatta vállalatunkat. Dr. K. ZS.: A Ptk szerint a szerződést módosítani lehet, ha a szerződést követően a körülmények lényegesen megváltoznak. K. M.: És ez most „lényeges”? F. L: Mi annak tekintjük, mint ahogy azt a beszélgetés elején már leszögeztük. Dr. K. ZS.: Természetesen ha ezt bármelyik fél vitatja, lehetősége van bírósághoz fordulni. G. F.: Meg is tesszük. Országos központunkban döntést született arról, hogy próbapert indítunk. A dunaszekcsői termelő- szövetkezet lesz az, amelyik először perli be az Állami Biztosítót. Cél annak tisztázása, hogy jogszerű-e lépése az időpontot illetően. Hiszen érvényes szerződés módosítását kéri és visszaél a mezőgazdaság kiszolgáltatottságával. F. L.: Állunk elébe. Visszatérve a lényeges körülményekre. Az előző években november után is adtunk engedményeket . Ilyen lényeges körülmény megváltozásának tekintettük, hogy az almásuk egy részét kiadták vállalkozásba, új fiatal kertek fordultak termőre. Szóval olyan változások történtek, amelyek indokolták, hogy közös megegyezéssel módosítsuk a biztosítást. K. M.: Mindazonáltal célszerű lenne megegyezésre törekedni. F. L.: Sajnos nem tudunk, ha nem ért meg minket az üzem. Szabolcs-Szatmár-Bereg biztosítási szempontból végtelenül kockázatos terület. Az ország ösz- szes vízkárának 30 százaléka, fagykárának 26 százaléka itt következik be. Felvetődik: közgazdaságilag elviselhető-e évi 600 millió forintos kártérítés? Elbírja-e a megye mezőgazdasági költségszerkezete? Az itteni üzemeknek kell ezt vállalni. Már a szabolcs-szat- már-beregiek is mondják, hogy nem hajlandók egyes üzemeket finanszírozni. Mert miről is van szó: a biztosító létre hoz egy veszélyközösséget, amelyben a kárt nem szenvedett cégek díjából egészí- tődik ki a károsodottaké. Ha azonban bizonyos üzemeknél állandó || Kelet a Wagyarorszag hétvégi melléklete A mezőgazdasági biztosítás bizonytalanságáról QaMFtranc Étik Sándor a kár és állandó bevételnek számít a víz és a fagy és az erre kifizetett biztosítás, akkor egyirányú utca. Ezért nem a díjemelés a megoldás, hanem a kockázatszűkítés. K. M.: Akkor végül is ebbe adott az állam 500 milliót? F. L.: Igen, valóban. Mivel azonban mostantól nem ad, 91-től az ÁB nem is fogja művelni a víz és a tavaszi fagy biztosítást. Ezt a kettőt egyébként Európában nem is ismerik. A jeget igen, bár hozzá kell tegyem, ebben is felismerhetők megyénk térképén azok a területek, amelyek visszatérően veszélyeztetettek. Egy jövedelmérdekelt biztosító ilyen helyeken emeli a díjat, a jól gazdálkodó tsz pedig emiatt (is) oda nem telepít gyümölcsöt. Nem vagyok biztos benne, hogy tényleges kockázati té- nyező-e az előzőekben említett két kárforma, vagy kiszámítható költség. Az országban hat megyére korlátozódik az a terület, ahol az ilyen kifizetések tömegesek. K. M.: Vessenek, ültessenek egyebet? F. L.: Ezt nem mondjuk, de csak egyedi kockázattal vállalhatjuk a biztosítását. G. F.: Ez az a pont, amelyen túlmegyünk a mostani szituáción. Elfogadom, le kell zárni, mert akkor beszélünk róla, amikor már megtörtént egy lépés. Megismétlem azonban, hogy elfogadhatatlan annak meglepetésszerűsége. Azért elfogadhatatlan, mert mezőgazdasági nagyüzemeink kifizettek egy bizonyos összeget költségként abból a célból, hogy hozzanak agrotechnikai és gazdasági döntéseket, lefedezett kockázattal. Ha ezt annakidején nem tudják biztosítással kockázatmentessé tenni, akkor azokat a döntéseket nem hozzák meg. Ezen elhatározásokat követően azonban újabb költségekbe verték magukat, szántottak, vetettek, műtrágyáztak és a többi. A mezőgazdaság olyan sajátos „üzem”, ahonnan nem lehet kivenni ezeket a befektetéseket, a folyamatok visszafordíthatatlanok. A lakásbiztosításnál például az új feltételeket kétéves előkészítő kampány előzte meg. Az állampolgárokat reklámmal, felvilágosító munkával készítették fel arra, hogy elkerülhetetlen a változás. A mezőgazdaságban azonban élt egy aláírt és a két fél által elfogadott szerződés, eltelt egy negyedév és jött derült égből a villámcsapás. K. M.: Ez a meglepetés azonban félmilliárdos támogatás megvonás formájában épp úgy derült égből villámcsapás volt az ÁB számára is. G. F.: Az ÁB azonban mondhatta volna a Pénzügyminisztériumnak, hogy a mezőgazdaságról van szó, elmondhatta volna,az én előbb felsorolt érveimet, és kérhette volna, hogy legalább a gazdasági év végét várja meg és finanszírozza végig, így lett volna időnk, hogy 1991-re készüljünk és úgy gondoljuk át agrotechnikai és gazdasági döntéseinket. De aZt is mondhatta volna nekünk, ha már így történt, legalább osztozzunk a káron. Vagyis ne hárítsa át teljes egészében az 500 millió forint hiányát a biztosító a mezőgazdasági üzemekre. Ami pedig a jövőt illeti, mi el tudjuk képzelni, hogy az elemi kár nem fér bele a biztosításba. Kifogásunk egyedül az ellen van, mint mondtam, hogy váratlanul és teljes egészében szakadt ránk az ügy. Az elemi kár okozta kiesések pótlásához mi intervenciós alap képzését tartjuk elképzelhetőnek. K. M.: De ez már nem biztosítás. G. F.: Igen. Népgazdasági kérdés. Rövidesen el kell dönteni, hogy szükség van-e azokra a termékekre, amelyek a mi kedvezőtlen adottságú és hátrányos helyzetű vidékeinken vethetők, arathatok, szüretelhetők. És olyan áron is szükség van-e amibe bekalkulálandó az, hogy ezzel az intervenciós, vagy kockázati alappal drágul. Ha igen, ki kell alakítani az ennek megfelelő mezőgazdasági eszközrendszert, ha nem, új tevékenységekbe kell kezdeni, az eddigi kultúrákat pedig kevésbé veszélyeztetettterületre vinni. Nem hallgatható el a gondolatmenetnek egy még messzebb vivő szála sem. Ez pedig az hogy vajon az eddigi legnépesebb és legszegényebb megye miként néptelenedhet el ezáltal és hogyan lesz még szegényebb. F. L.: Megértem és elfogadom, hogy nem a legalkalmasabb időben döntöttünk a szerződésmódosítás kérdése mellett. Ne feledkezzünk meg azonban egy eddig nem említett fontos momentumról. Jelenleg rendszerváltás megy végbe hazánkban, ami által felgyorsultak az események minden területen. Ha az ÁB két éve tudja, milyen változások lesznek most, mindent megtesz annak érdekében, hogy zökkenő- és fájdalom- mentes legyen a kockázati kör módosítása. A lakásbiztosítás 1982 óta egyfolytában veszteséges. Az előző rendszerben minden esztendőben ott volt az MSZMP KB asztalán a díjemelési javaslat, azonban maradékelv alapján ezt mindig kihúzták. 1986-ban vált szét a biztosító és lett vállalat. Attól kezdve jövedelemérdekeltté lettünk, az első lépés lakásbiztosítás ára emelésének bevezetése volt. G. F,: A biztosító legalább megteheti, hogy ő a változott helyzethez igazítja az árait vagy feltételezi. Nézzük meg azonban a partnert, azaz minket. A mezőgazdaságnak a két vezértermékben, a tejben és a búzában nincs se módja, se hatalma az árat igazítani. Tavaly novemberben megállapították annyiban, amennyi, és hatóságilag rögzítették. Mindebből kitűnik, hogy ma a gazdasági szereplők nagyon eltérő pozícióban vannak. F. L.: Akkor a szövetségnek nem is az ÁV-val, hanem a mező- gazdaság árkérdésével vannak gondjai. Ezt alátámasztja, hogy a biztosítónak és a mezőgazdasági üzemeknek mindig is kiemelkedően jó kapcsolatai voltak. Egyes üzemeknek nagyon jó üzletnek is bizonyult a biztosítás. Az állami támogatás után a legjobbnak. És most ött hirtelen a fordulat... K. M.: Az új helyzet azt diktálja, hogy gyorsabban kell hozzá alkalmazkodni és megkeresni az együtműködés további lehetőségét. SZ. A.: Még a konstrukciónál maradva. Mi tényleg nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a biztosítóval, de ez nemcsak nekünk volt előnyös. Például csak a tsz kezelésében maradt almást biztosítottuk és megkíméltük a biztosítót attól, hogy kiadott területekre is vállaja a kockázatot. Most, hogy rohanunk Európa felé, gyakrabban járunk majd bíróságra? A jó kapcsolatot tovább kellene ápolni. Dr. K. ZS.: Mi nem vagyunk hívei a bíróságra járkálásnak. Az üzemek döntő többsége elfogadta a módosítási kérésünket. Valamennyit személyesen kerestünk fel és körültekintően vettük sorba a megváltozott körülményeket. K. M.: Térjünk vissza a biztató jövőre, ha a mai helyzetet ismerve, elképzelhető ilyen. G. F.: Alapos vizsgálatnak kell alávetni országos és megyei szinten azt a kérdést, hogy milyen károk nem kezelhetők biztosítási formában. Ennek megoldásához megfelelő eszközrendszert igyekszik keresni a szövetség. Ami kezelhető, abban nagyobb mozgás- szabadság szükséges a meglévő és létrejövő biztosítók számára. Nem elegendő az, hogy csaknem kizárólag egyetlen biztosítónál lehet a mezőgazdasági termelés kockázatának elviselésére szerződést kötni. Biztos vagyok benne, hogy a már meglévő társaságok is felfedezik ezt a területet, amelyen az ÁB most még egyszemélyes szereplő. Gondolkozunk azon is, hogy az Agrárszövetség maga teremtse meg a lehetőségét speciális mezőgazdasági biztosító társaság létrehozásának. Elengedhetetlen, hogy mint az átalakuló gazdaság más szféráiban, nálunk is versenyhelyzet alakuljon ki. Ebben az új versenyhelyzetben, biztosítási piacról beszélhetünk majd, amelyben az árak, a díjak közelednek ahhoz az értékhez, ami a kockázat. F. L.: Csak üzleti alapon képzelhető el a mezőgazdasági biztosítás. Ami a formát illeti, mi úgy látjuk, vagy részvénytársaság, egy vagy több cég foglalkozhatna vele, vagy pedig nyugat-európai mintára önálló biztosítási egyesületek jöhetnének létre, ahol önkormányzatvan. Ezekben már elképzelhető viszontbiztosítás is, amellyel a létrejövő új biztosítók saját magukat védik. Mindez nem jöhet létre a termelők nélkül. Az eddigi biztosítás nem volt sem anyagilag, sem erkölcsileg érdekeltté téve abban, hogy üzleti jellege alakuljon ki. K. M.: Tulajdonképpen burkolt állami támogatásról volt szó. F. L.: Valóban, a visszaosztás egyik formájának lehetett tekinteni. Ma azonban más a helyzet, minket a vita alapját képező lépésre a polgári törvénykönyv sarkallt, és az 15 napot hagy számunkra ahhoz, hogy az új körülmény felmerülése után módosítási javaslatunkat az üzemek elé terjesszük. Megtettük, az üzemek 70 százaléka el is fogadta. És csak egy szűk kör érdekeit sújtja nagy mértékben. Ezen üzemek nehézségeit megértjük, de mi is hasonló gondokkal küzdve nem vállalhattuk magunkra a félmilliárd forintos támogatás megvonásának következményeit. K. M.: Köszönöm a beszélgetést. A mezőgazdasági biztosítás alakulása 1985 — 1989 millió Ft-ban Megnevezés Megyei Országos Gazdaságok által fizetett díj 2488 19 380 Az ÁB által fizetett szolgáltatás 3654 25259 (kár + díjengedmény) Díj- és kárkülönbözet -1166 -5879 Állami támogatás +402 +1225 Költségek és kármegelőzés -174 -1357 Kockázati veszteség -938 -6011
