Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-28 / 99. szám
4 Kelet-Magyarország 1990. április 28. (Folytatás az 1. oldalról) lasztási kampányban ezekről szinte szó sem esett. Az előretekintés fontosságát pedig azért mondom, mert a rendszerváltás még éppen- csak megkezdődött, hamarosan mindenkinek meg kell kezdeni az ígéretek beváltását is. — Végül is ön csupán a választási kampánynak tulajdonítja pártja jelenlegi helyzetét? — Egyáltalán nem csupán annak. Ha visszatekintünk pártunk alakuló kongresz- szusára, októberben az új párt népszerű volt, úgy tűnt, túljutottunk a holtponton. Sajnos, a kongresszus után nagyon sok huzavona, belső megosztottság, elhúzódó vagyonú ita nehezítette a helyzetünket, s ebben az időben sokan nem álltak közénk, akik egyébként szimpatizáltak velünk: De más is hozzájárult a népszerűség csökkenéséhez. Ugyanis abban az időben, amikor más pártok már javában a választási kampányon dolgoztak, mi az állampárt leépítésével foglalkoztunk — ráadásul a volt MSZMP-tagok nem nagy szimpátiája mellett. Sokan ugyanis azt érezték, az MSZP az általuk létrehozott vagyont számolja fel. Ilyen nehéz környezetben szerveződött a Szocialista Párt... — Elnézést, ha félbeszakítom, ön következetesen új pártról, szerveződő pártról beszél, amikor az MSZP-ről szól. Holott a többi párt éppen azért határolja el magát a szocialistáktól, mert a hajdani állampárt utódja. Most akkor új párt vagy nem? — Ezen a ponton úgy vélem, az elméleti válasz helyett jobb a személyes és gyakorlati. Magam 1986-tól vagyok „a párt” tagja. Mondjon nekem egy „régi” pártot, amelyben négy-ötéves pártmúlttal, nem a központban dolgozva valaki megyei vezető lehet. Egy „régi” pártnak megvannak a maga emberei, káderei. Az MSZP — valóban új, megújult párt, még ha egyes reprezentáns személyei, hivatásos politikusai régebben is jelen vannak a közéletben. — Es a párt tagsága? Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében például (ahol kb. tizede a létszám, mint hajdan az MSZMP- nek volt) többnyire új emberek fogadták el választási szimbólumnak a vörös szegfűt? — Nem. A többség jogfolytonosan tagja a Szocialista Pártnak. De ez nem jelent ellentmondást az előbbiekkel szemben. Pártunk programja ugyanis gyökeresen eltér elődünk, az MSZMP programjától, s mint már e beszélgetésben is szó esett róla. nemcsak elfogadja, hanem szükségesnek is tartja a többpártrendszert. — Folytatva az előbbi gondolatmenetet: aki ma velünk van. tudja: az MSZP tagjának lenni nem jelent előnyöket. Nálunk tagnak lenni sem „divat”. Tehát biztosak lehetünk benne, hogy tagjaink meggyőződésből vállalják a baloldaliságot. Az pedig különösen nagy érték, hogy ma legjobban kialakult tagsága a Szocialista Pártnak van. Egyebek mellett tudunk platformszövetségként dolgozni, amire vélhetően nagyon nagy szükség lesz a jövőben minden politikai erőnek. — Még egy kérdés a választásokról : végül is kik, milyen körből szavaztak a szocialistákra, s mit jelent ez az önök számára? — A közvélemény-kutatások és saját elemzéseink szerint a Szocialista Pártra adott szavazatoknak csak fele származik tagjainktól és korábbi MSZP-tagoktól, a többi szimpatizánsainktól — és ez biztatás a párt számára. Világos az is. miért értékelődött le minden, ami szocialista. Ellenfeleink ugyanis a szocializmust mint rendszert vetették el. és ezt vitték be a köztudatba, azaz a „létező szocializmust” és a sztálinizmust azonosították magával a szocialista eszmével. Holott a szocialista értékek — például az egymás előtti egyenlőség, a létbiztonság. a társadalmi ellenőrzés — valós értékek. Más kérdés, hogy a gyakorlat valóban hibás volt, de magát az eszmét akkor sem lehet a sztálinizmus hibáival azonosítani. Aki viszont nem képzett politikailag. s ráadásul átmenetileg gondok gyötrik, nem az elmélethez fordul, hanem a gyakorlatban elutasítóan szavaz. Ez fokozza a végsőkig a párt ellehetetlenülését. Ezzel együtt 'azonban összegzésünk: ai emberek március 25-én és április 8-án a rendszerváltásra szavaztak. A rendszerváltás pedig nem a Szocialista Párt ellenére jött létre, hanem ellenkezőleg: annak tevékeny részvételé- vei. — Kongresszusra készül pártjuk. Mit várnak a jövőig «SVfubniVxid * ti ms ~L — Kongresszusunktól teljes önazonositást várunk, ami nemcsak a külső értékekhez való viszony meghatározását jelenti, hanem a párt ellenzékiségének megfogalmazását is. Nyilvánvaló, hogy a maii parlamenti felállásban pártunknak önálló politikát kell folytatnia az ellenzéken belül is, amely most sajátságos összetételű: egyszerre van jelen szociális és liberális ellenzék. Ügy véljük, a másik nagy ellenzéki párt, az SZDSZ nézeteihez sok kérdésben nagyon közel állunk, közelebb, mint a kormányra kerülő kereszténynemzeti kurzus. Más kérdésekben ugyanakkor nagyobbak a különbségek. — változatlanul sok bírálat éri a Szocialista Pártot azért, mert nem számolt el a párt- vagyonnal, holott arra országos népszavazás is kötelezte. Hogyan látja ezt ön? — Ez nem több, mint ellenünk szóló, jól hangzó propaganda. A Magyar Közlöny idei 29. számában, március 31-én közzétette az MSZP 1989. évi pénzügyi zárómérlegét és vagyonmérlegét, így az teljes egészében nyilvánosságra is került. Tudomásom szerint ez azt is jelenti, hogy a vagyonmérleget .az Állami Számvevőszék elfogadta. Meg kell jegyezni, hogy eredetileg vagyonelszámolásról volt szó, csak valakik önkényesen egyben felszámolásként is értelmezni akarják. A párt egyébként vagyonának java részét már visszaadta az államnak, csak a működéséhez legszükségesebbeket tartotta meg. A visszaadattak újraosztásába nem szólt — nem szólhatott — bele, azért a teljes felelősséget már mások viselik. — Mi a helyzet megyénkben? — Minimális, amit megtartottunk. A volt megyei pártszékház nyolcadik emeletén van néhány helyiségünk. Szívesebben mentünk volna más helyre, ami jobban megfelelt volna a pártszerű működésnek, de a tanács nem tudott alkalmasabb helyet, épületet ajánlani. Közismert, hogy az Oktatási Igazgatóságból egészségügyi főiskola lett, a vendégházat szállodaként hasznosítják. A megyében, ahol vannak alapszervezete- limk, általában egy-egy helyiség kezelői jogát tartottuk meg, olyan mértékig, hogy a szükséges költségeket a tagdíjból fedezni tudjuk. Függetlenített apparátusunk nincs, mindössze egy politikai munkatársat fizetünk a megyénél és ketten foglalkoznak a függőben lévő gazdasági ügyek rendezésével. — Tulajdonképpen hány tagja van most megyénkben a Szocialista pártnak és hogyan működik? — Mintegy 50—60 helyen van pártszervezetünk, ami több kisebb kollektívát jelent, mert például a városi szervezetekhez több alap- szervezet tartozik. Regisztrált tagjaink száma 2160. A mozgalmi munka teljes egészében alulról szerveződik. Természetesen folytatjuk a párt továbbépítését. Nemcsak a szociáldemokrácia értékeit elismerő baloldali érzelmű embereknek vagyunk szövetségesei, hanem a. fiatalok, a munkavállalók, vállalkozók érdekképviseleteit is természetes szövetségesnek tartjuk. — Végül engedjen meg egy személyes kérdést. Még a közelmúltban is nagyhatalom volt pártjának mindenkori megyei vezetője. Hogyan érzi magát ön az új helyzetben? — Alkatomból eredően optimista vagyok, s ha nem bíznék a jövőben, nem vállaltam volna él a számomra megtisztelő megbízatást: a társadalmi munkát. Úgy gondolom, nemcsak ón, hanem pártom tájékozott tagjai is nyugodt lelkiismerettel várják a következő hónapokat. A rendszerváltás lezárult: egypártrendszerről többpártrendszerre váltott hazánk, a Magyar Köztársaság. Van legitim parlamentünk, amelyben hallhatjuk szavunkat, s hamarosan lesz új kormányunk is. Hogy éppen melyük politikai erő lesz kormányzati pozícióban, az ezentúl részlet- kérdés, mert meggyőződésem szerint természetes lesz a váltás, változás — ez a többpártrendszer velejárója. A lakosságnak az a legjobb, ha erős kormányzat és vele együtt erős ellenzék van. Most efféle haladunk. Remélem, hogy a most vezető állami tisztiségékibe kerülő politikusok a hatalmat nem másoktól félteni fogják, hanem megőrizni és méltósággal viselni. Így szeretnénk politizálni. Nagykálló tervei (Folytatás az 1. oldalról) Kállay Kristóf, hanem valamennyi résztvevő hangsúlyozta: Az ilyen méretű létesítmény természetesen csakis kormányhatározattal, a kormány aktív támogatásával valósítható meg. A helyi ön- kormányzatok és politikai szervek azonban nem várnak ölbe tett kézzel, a kezdeményezés, előkészítés gondját a nyilatkozat aláírásával is magukra vállalták. S hogy a repülőtér mit jelentene Nagykállónak, s Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének? Az oly nagyon hiányzó munkalehetőségeket — akár több ezer embernek is — infrastruktúrát, magasan képzett szakembereket, s fejlődő idegenforgalmat. Mindazt tehát, amire oly régen, s annyian várunk. K. É. Hazánkba érkezett a dalai láma Bstan- ’dzin-rgya-mtsho — és aki találkozott vele: Róna-Tas Tamás professzor Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának tanácstermében a napokban rendezték meg a Körösi Csorna Társaság közgyűlését. A nyitóelőadáson dr. Róna-Tas András egyetemi tanár bemutatta az indiai Dharmsala-ban élő, tizennegyedik dalai láma — a tibeti buddhista egyház első számú vezetője — életútját. A közgyűlés befejezése után beszélgettünk Róna- Tas professzorral, a szegedi József Attila Tudomány- egyetem altajisztika tanszékének vezetőjével egy különös találkozás körülményeiről. — Professzor úr, ön azon kevesek közé tartozik a világon, akik személyesen is találkozhattak a dalai lámával. Ha jól tudom, nem kis idő telt el a meghívás és a látogatás között... — 1957 tavaszán hivattak az akkori Külügyminisztériumba és el sem tudtam képzelni, mi lehet az oka — idézte fel a körülményeket az altajisztika nemzetközileg elismert szaktekintélye. — Abban az esztendőben végeztem az egyetemen, ahol a többi között tibeti nyelvet tanultam. Akkoriban egy magyar küldöttség Kínában járt a Csepel Autógyártól és tőlük a dalai láma tudomására jutott valamiképpen, hogy Magyar- országon van egy fiatalember. aki — Körösi Csorna Sándor nyomdokán — tibetiül folytatta tanulmányait. Nos. ekkor jött az a bizonyos meghívólevél a Kínai Népköztársaság nagykövetségén keresztül, a levélben a láma személyre szóló meghívása állt! Bár 1957 őszén Ulan-Ba- torból próbáltam felvenni a kapcsolatot a dalai lámával. nem sikerült, mivel akkor Kelet-Tibetben félkelés tört ki a kínaiak ellen.-r- A történetnek van egy „második fejezete” is. amely az Egyesült Államokban játszódott le. Kérem, beszéljen erről is, professzor úr. — A hatvanas évék közepén Michigan államban részt vettem egy orientalisztikai kongresszuson és megismerkedtem a dalai láma bátyjával, aki megígérte. hogy ha nyáron elutazik az öccséhez. elmeséli Bloomington-! találkozásunkat. Két év múlva jött az üzenet. hogy a láma vár engem az indiai Dharmsala- ban. Az évek teltek-múl- tak. de a meghívásnak nem tudtam eleget tenni és amolyan ..távbarátság” alakult 'ki közöttünk. — Azért három évtized múltán „megtört a jég” és sikerült a várva-várt találkozás ... — 1986-ban a Bonni Egyetem Belső-Ázsiai Intézetében adtam elő vendég- professzorként. és egyik este szálláshelyemen csengett a telefon — folytatta Róna-Tas professzor úr. — A portásnő azt mondta, hogy egy kimondhatatlan nevű férfi keresett. s mindjárt tudtam, ‘kiről van szó. Másnap a szállóban — három évtized után — sor került a személyes találkozásra és megajándékoztam a dalai lámát a „Bevezetés a tibe- tisztikába” című művemmel. A beszélgetés azonban rövidesen félbeszakadt, mert a magasrangú egyházi vezetőt több ezer ember várta az egyetemen, ahol előadást tartott. — 1989-ben ismét találkozott vele Indiában. Milyennek látta a dalai lámát? A Takcer faluból származó egyházi vezető — eredeti nevén Bstan-’dzin- rgya-mtsho — felvilágosult egyéniség. Korunk egyik kiemelkedő személyisége. Ügy vélem, erőszakmentességéért és a világbéke ügyének érdekében végzett tevékenységéért méltán nyerte el 1989-ben a Béke No- bel-díjat. Szeretetet sugárzó egyénisége révén a Vatikánban a pápával is pillanatok alatt megtalálta a közös nyelvet az eltérő vallások ellenére is. A dalai láma figyelemmel kíséri a közép-európai eseményeket és érdeklődést tanúsít a hazánkban végbemenő reformfolyamatok Iránt is. Egy délutánt végig beszélgettünk Dharmsala-ban a tudós egyházi vezetővel^ aki az ezerkétszáz éves tibeti tudomány hagyományai és az egyetemes mil- velődési kapcsolatok legyében egy egyetemet végzett tibeti fiatalt szándékozik hazánkba küldeni posztgraduális képzésre, a Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével. Az elismert hazai tibetisztika további fejlődése érdekében „Az én országom, az én népem’’ című — a Magvető Kiadó gondozásában megjelenő — önéletrajzi könyvének honoráriumát is itt hagyja Magyarországon, és egy alapítványt kíván létrehozni. S befejezésül egy hír: még ebben az évben hazánkba látogat a dalai láma... (A Zalai Hírlapból) Gelencsér Gábor Hús vét Kor még Karonfogva, mentek a templomba • Lebet, bogy Jóskát valaki beccelte (Folytatás az 1. oldalról) A nyomozás során adatok merültek fel arról, hogy Koczka József a feleségére féltéken ykedett. Április 19- én a férj a házastársával veszekedett, sőt azt meg is verte, a lakásában pedig ittasan tört, zúzott. Koczka József felkutatására a rendőrség nagyszabású akciókat szervezett. Április 27-én megállapították, hogy a 45 éves Koczka József a háza udvarán, a kút mélyén van. A szemlét Kiss Bálint őrnagy, az MRFK vizsgálati osztályának munkatársa vezeti. Minden mozzanat hatósági tanúk jelenlétében zajlik. A helyszínről Alföldi Attila bűnügyi technikus fényképfelvételeket készít. Közben a tűzoltók is munkához látnak. Két férfi a kútba mászik. Néhány perc múlva hangos vezényszavak hallatszanak, s a kötelet húzzák felfelé. Elnézést kérek olvasóinktól, de itt a tudósításomat megszakítom, mert úgy érzem, jobban teszem, ha elfordulok. Koczka József holtteste már a lakásban van. Az előszobában a hatósági tanúkkal beszélgetek. — Csak annyit tudok, hogy juhász volt — említi Major László. — De az utóbbi időben betegeskedett. Úgy hallottam, az állatok gondozását gebinben kellett volna folytatnia. Általában kerékpárral közlekedett, s mindenkinek udvariasan köszönt. Az utcában megtudom, hogy a juhászaiban Koczka Józsefné a férjével együtt dolgozott. De amint a gebin- téma felvetődött, a téesz varrodájában jutott munkához. A tűzoltók a kútból a vizet kiszivattyúzzák. Ezt azért teszik, hogy meg lehessen látni: a vízben nincs-e a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható tárgy? Az embernek megdermed a lelke — mondja Bárdi Já- nosné. — Soha senki nem hallotta őket veszekedni. Húsvétkor karonfogva a templomba mentek. — Ott minden vasárnap voltak — beszéli Vitéz Pálné. — A felesége sosem panaszkodott. — Nem mondhatunk rájuk semmit — így Fibi Gyuláné. — Mindenki azon gondolkodik: miért csinálták? A féltékenykedést megemlítem. Lehet, hogy Jóskát valaki heccelte, de mi hozzájuk sosem láttunk féltékenységre alapot adó embert bemenni. Márpedig az ilyen nem sokáig maradhatna titokban. Közben Koczkáéknál dr. Szegedi János körzeti orvos megállapította, trngy a holttesten idegenkezűségre utaló sérülés nincs. A halált feltehetően fulladás okozta. De mindenre végleges választ az igazságügyi orvosszakértői boncolás után adható. A halottat elszállítják. Az ügyben a rendőrségi vizsgálat folytatódik. Cselényi György Képünkön: Az utcán bámészkodó tömeg — Az udvaron munkában a tűzoltók. „A rendszerváltás teyékeny részesei voltunk..,:
