Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-28 / 99. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. április 28. A reszkető kézzel papírra vetett sorokat nehéz kiolvasni, özv. Doholóczky Béláné Tisza- vasváriban él, 95 éves. Ebben a korban már nehezebben engedelmeskedik a kéz, s a derék is meghajlik. A Hétvezér utcai régi lakás lefüggönyözött ablaka, a zárt kapuk bizalmatlanul fogadják a látogatókát. A szomszédokkal, s az utcabeli gyerekekkel van vitája, amit már perre is vittek. — Kővel dobálnak, állandóan zaklatnak bennünket — mondja a néni, kihívtuk már jó párszor a rendőrséget is. Mindezt megerősíti 63 éves lánya is. A tanács ugyan felajánlott nekik egy másik lakást, de nem fogadták el. „Ez a sajátunk. Nem szívesen hagyjuk el.” A városi tanácson Simon József vb-titkár ismeri a felvetett gondot. Több akta született a két idős asszony megpróbáltatásairól. — A legnagyobb gond, hogy nem fogadják el a felajánlott segítségünket — mondja a titkár. — Az 6 magatartásuk is hozzájárult. hogy környezetükkel konfliktusba keveredtek. Az lenne a megoldás, ha kikerülnének abból a környezetből. Ezért felajánlottuk, hogy megvásároljuk a házukat és más helyen veszünk nekik egyet. Tettük ezt azért is, mert a telek településpolitikai szempontból fontos helyen van. Javaslatunkat határozottan elutasították. Nehéz helyzeben vagyunk az ilyen körülmények között élő idős emberekkel. Problémáik szinte megoldhatatlanok. Valószínű, hogy panaszuknak van jogalapja is — ezt nem akarjuk kétségbe vonni — de véleményem szerint nekik is keresni kellenne a megoldást. Pásztor István rendőr százados a napokban személyesen kereste fel — bejelentés alapján — a két idős asszonyt. Mivel az ügyben kevés a konkrétum, csak ígéretet tehetett; a rendőr járőr gyakrabban benéz ebbe a kis utcába, megkeresi a néniket. Egyben felhívta a környéken lakó szülők figyelmét, hogy a gyerekeik mások és saját testi épségük megóvása érdekében tartózkodjanak a nénik zaklatásától. Nem hiszem, hogy lenne tanács vagy recept az ilyen elmérgesedett helyzetre. Nehéz a magukra maradt időseknek, a szívükbe költözött félelem, a betegség, sok esetben távol tartják, sőt riasztják a környezetükben élőket. Talán a bizalom és a jó szó feloldhatja ezt a „merevséget.” Dankó Mihály Hidegenforgalom A hagyományosan vett idegenforgalmi szezon még csak most kezdődik, de valamennyien tapasztalhattuk, hogy a kishatármenti forgalom megnyitása óta szinte folyamatosan érkeznek hozzánk a külföldiek. Az üzletpolitikai elképzeléseket, az idegenforgalommal kapcsolatos javaslatokat a múlt héten egyeztették a nyíregyházi városi tanácson. Sajnálatos módon éppen az utazási irodák hiányoztak, egyedül az IBUSZ igazgatója volt jelen, a Cooptourist pedig igazoltan távol. Ott voltak viszont az idegenforgalomban valamilyen szinten érintett vállalatok és a megyei idegenforgalmi hivatal, a Nyírtourist. Kulturáltság, tisztaság Szikára Andrásné, a városi tanács ellátásfelügyeleti osztályának vezetője felhívta a figyelmet, hogy az idegenforgalom nemcsak a Sóstó környékét jelenti, hanem az egész város területét. A városról kialakított képbe pedig beletartozik az ellátás kulturáltsága, színvonala, minősége, és nem utolsó sorban a tisztaság is. Ezekhez pedig még pénz sem kell, csak egy kis igényesség. Sajnos úgy tűnik, ez utóbbinak is híján vagyunk, mert egy nem is oly régi ellenőrzésen kiderült, üzleteink nem fordítanak figyelmet a kirakatok tisztaságára, a dekorációra, környezetük rendezettségére, sokhelyütt még mindig a farsangra kifüggesztett lampionok fogadják a vendéget. A sóstói gyógyszállóról megtudtuk, remélhetőleg hamarosan aláírnak egy közös vállalat létrehozásáról szóló szerződést, nyugati tőkével sikerülne megvalósítani, 1992. tavaszán nyitna. Emellett még három szálloda építéséDanton a díszletraktárban Szokatlan helyszínen tartotta az évad utolsó bemutatóját a színház társulata. A díszletraktárban került sor a Danton bemutatójára, amelyet Gaál Erzsébet rendezett. Jelenet az előadásból. (Harasztosi Pál felvétele) Erdélyi Fénilcs Igényes szépirodalmi, művészeti és hitéleti folyóiratot kaptunk Romániából, az Erdélyi Féniks első számát. A lap szülőhelye Nagybánya, a képzőművészet valamikor világhírű városa. Az indulás tétova, akadozó — mint ahogy a beköszönLASKOD. Az út nem vezet tovább. Igény lenne egy új iskolarészre, hiszen a 120 gyermeknek nem elég a régi épület, ami képünkön is látszik. A jókedv így is megvan a tanulók körében, de meg jobb lenne egy új iskolában tanulni. <H. P. felv.) tőben olvashattuk —, hiszen az erdélyi íőnixmadár „hamvait méltatlan, szennyes, ide- f gén kezek immár több mint hét évtizede szórják szét a levegőben, a semmibe, ügyelve arra, hogy mi, magyarok azt soha többé össze ne szedhessük — kaparhassuk. Az azonban nagyon is természetes, hogy mi nem hagytuk és nem hagyjuk magunkat kifosztani.” I Valóban, a hét évtized alatt l az egész Európa számára is ) figyelemre méltó kultúra teremtődött itt, a Kárpátok karéjában irodaiomban, képzőművészetben, színjátszásban és a zeneművészetben. A folyóirat első számában Tőkés Lászlóról olvashatunk egy interjút, megismerkedhetünk a Hunyadiak és Nagybánya kapcsolatával, összeállítást találhatunk a húsvéti ünnep kultúrájáról, valamint több verset és szépirodalmi alkotást is közöl a lap. Egy összeállítás a nagybá- I nyai festőiskola kezdeteit ír- / ja le. A folyóirat havonta je- I lenik meg. \ (b. i.) ( re is lehetőség nyílik a városban, az egyik a Vay Ádám körút — Kossuth utca sarkán, a másik a Domus Áruház mellett, a harmadik pedig a Bujtosi Szabadidő Csarnok mögött — ezekhez keresik a külföldi partnereket. Nem él a tér A Kossuth tér környékének élőbbé tételére tett javaslatot a megyei művelődési központ. Úgy gondolják, érdemes volna felállítani oda egy színpadot, amelyen különböző amatőr, vagy profi előadók (például táncegyüttesek, ka- manakórusok) léphetnének fel. A vendéglátó vállalat tervezi, hogy még az idén hozzákezd a Szabolcs Szálló rekonstrukciójához, színvonalasabbá tételéhez. Gond azonban, hogy nincsenek kihasználva szállodáink, ezért volt, aki azt is megkérdőjelezte, érdemes-e egyáltalán újak építésébe kezdeni. A válasz: nyugati érdeklődés hatására keresték a lehetőséget, ugyanis minőségi szálláshelyek híján vagyunk. Elhangzott: nagyváros iasabbá kell tenni a sétálóutcát. Olyan üzletekkel kell ^benépesíteni”, amelyek valóban illenek is oda. Siralmas képet festenek a Kossuth téri bódék, melyeket két éve a könyvhónapra telepítettek, s az eltelt idő alatt meglehetősen lerongyolódtak. Lebontják a csúszdát Ha minden igaz, május hónap második felében végre nyit a Malom utcai fürdő. Nem fogad viszont semmi újdonság a szezon elején bennünket a Sóstón, ha csak az nem számít annak, hogy lebontják a melegstran- don az óriás csúszdát. A debreceni vállalkozó ugyanis, aki építtette és üzemeltette, nem találta meg a számítását, ezért úgy döptött, elviszi innen. Egyelőre nem változnak a belépőjegyek árai, ugyanis már februárban megemelték a felnőtt jegyek árát 30, a gyerekekét pedig 25 forintra. (CS. K.) vUinta Émeghalsz, te dög! Ra-ta- t/M ta!... Kapjátok el, nála van a kábítószer!... Főnök, megjött Dzsó a fegyverekkel! , Az óvoda kerítése mellett \ bandukolva cérnavékony hangok ismétlik az esti film jeleneteit. I „Ah, kedvesem, de jó, hogy j találkoztunk. Hogy milyen I hercig ez a kis ruha rajtad?!’’ \ Valóban. Aprócska szók- I nya, piciny fodrokkal, Hupi- ( kék törpikés pólóval. De a \ lábak keresztbe vetve, mint ) egy hosszú szipkás cigaretta, / színes ceruza az ujjak között. \ Ismerős szavak, ismerős ) mozdulatok. De egy kicsit ( félve tekintek körbe. Rémé- \ lem, mást nem lestek el a J képernyő előtt ülve! [ (tapolcai) 1 Kiállítás a Benczúr-teremben Csigái aj tájai A sötét háttérből valósággal kiragyognak a virágok a csendéleteken; a tájképek számunkra távoli, valahogy mégis ismerősnek tűnő vidékeket idéznek ... A nyíregyházi Benczúr-teremben most látható kiállítás igazi kuriózum: a bemutatón egy tőifink mindössze ötven kilométernyire élő, fiatal űzbég festőművész, Kabul Adilov Csiga- taj olajképei gyönyörködtetik a látogatót. Fiatal festőművészről lévén szó, az életrajz néhány mondatban summázható: 1959- ben született Taskentben, a leningrádi képzőművészeti akadémián szerzett diplomát, majd néhány újabb taskenti év után — Debrecenben talált otthonra. — Három éve élek Magyarországon, és úgy kerültem ide, hogy debreceni a feleségem. Ö szintén festőművész. Vilniusban, egy nemzetközi művésztelepen ismerkedtünk meg. Rövidesen házasság lett az ismeretségből, már egy másfél éves kislányunk is van. Szovjet állampolgár vagyok, de nagyon jól, szabadon érzem magam Magyarországon. Különösebb honvágyam sincs, megszoktam, hogy gyakran távol vagyok a szülőföldemtől, Üzbegisztántól. Természetesen haVelence za szoktunk látogatni, de nem túl gyakran, hiszen Taskent messzebb van Moszkvától, mint ide Moszkva __ Kabul — az ismerősök így szólítják — magyartudása természetesen még nem tökéletes, olykor a feleség segít a megértésben és megértetésben. Az itteni, az övétől gyökeresen eltérő kultúra érdekes módon nem jelent különösebb problémát az üz- bég festőművész számára. Elsősorban a természethez vonzódó festő lévén az otthoni, meglehetősen erőteljesen ideológiai szempontok szerint ítélő — bár az utóbbi időben ott is szabadabb — hivatalos szemlélet sem állította komoly konfliktusok elé. Noha neki is meg kellett festenie a maga (Üzbegisztánban „természetesen” üz- bég vonásokat mutató ...) Lenin portréját... Portrékat egyébként itt is test. Mint mondja, a különbség talán annyi, hogy mióta Magyarországon él, valahogy kisebbek a képei... Januárban Münchenben volt kiállítása, méghozzá igen sikeres — egyetlen kép kivételével vala-* mennyi műve gazdára talált. Most Moszkvában, egy ottani csoportos tárlaton szerepel egy Csigataj-portré. (*m) ÍJ a kacs ÜJ! ÜJ! ÜJ! Új ruhában, a régi helyen! 1990. május 2-től: A VAGÉP ÖRA-ÉKSZER ÜZLETE Nyíregyháza, Széchenyi u. 3. sz. alatt | A SZÍNESEBB VÁLASZTÉK, ► ■-nagyobb mennyiség, LLU JOBB MINŐSÉG. — DIVATOS ARANY ÉS EZÜST ÉKSZEREK, AJÁNDÉK ÁRUK. — ÓRA- ÉS ÉKSZERJAViTÁS RÖVID HATÁRIDŐVEL. — HOZOTT ARANYBÓL ÉKSZERKÉSZÍTÉS. VARJUK TISZTELT ÜGYFELEINKET! (1473)
