Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-27 / 98. szám

1990. április 27. Kelet-Magyarország 3 „Ncmgctí ajándék, yagy egy élet munkája ?” Osztogattak, vagy... Egyéni győztesek a választáson (8.) Követve a bibliai mondást A nyírlövői református parókiát eddig sem lehe­tet a csend szigetének nevezni, az utóbbi hetekben pedig egyenesen méhkaptárhoz hasonlatos. Ország- gyűlési képviselővé választották a lelkészt, Szűes M. Sándort, akinek ha lehet, a korábbinál is jóval több lett a dolga. MÁSODIK olvasat UTÁN IS azon rágódom, hogy a „Nemzeti ajándék, vagy egy élet munkája”? cí-' mű írás (Kelet-Magyaror­szág, április 20.) az állami tulajdonban álló házingatla­nok elidegenítéséről tervez vitát, vág)- a szocialista el­osztás és pazarlás gyakorla­táról. Mindjárt kifejezésre juttatom abban a vélemé­nyemet, hogy a viszonylag kedvezményesen értékesítés­re kerülő állami lakások jö­vő tulajdonosait a kialakult formában sem tekintem nagyvonalú kedvezménye­zetteknek. ­KIK AZOK A PRIVILE­GIZÁLT CSOPORTOK? En­nek a kérdésnek a felbontá­sával a szerző is közelebb ke­rült volna a megoldás bo ­nyolultságához. Nemcsak azért nincs erről részletes és megbízható szociológiai fel­mérés, mert nem volt indo­kolt ezt vizsgálni, hanem azért sincs, mert a hatalom elitje itt is bemutatkozott volna a negatív példával. Nemcsak azok élnek az álla­mi tulajdonban lévő házin­gatlanokban, akik rászorul­tak, hanem az előnyöket él­vezők is. Azok, akik a való­ban értékes állami lakások „tulajdonosai”. Hol lehet őket egy kalap alá venni a csak munkából és fizetésből élőkkel? Azok­kal, akiknek éppen azért volt alacsony jövedelmük, hogy az újraelosztást vezénylő ha­talmi elit saját magát jutal­mazhassa első kézből. Ho­gyan tudná megvenni a bér­ből élő családos ember piaci áron a lakását, amikor mun­kája valós értékét ehhez nem kaphatta meg? Természetesen visszaigazo­lom, hogy nem mindenkinek kellene a kamat és hosszúle­járatú fizetési kedvezményt megadni Milyen egzakt fel­tételekkel lehetne ezt mérni és ki döntene kinek a javára, vagy terhére? Isméi; csak sé­relmek-árán tudnánk igazsá­got osztani és ettől még nem lenne több lakás. Számol­junk le végre az igazságosz­tás illúziójával is. Az itt élő emberek jövedelmi viszo­nyaival kell kereseti oldalról elérhetővé tenni a lakások tulajdonban adását. ARRA SINCS MEGFELE­LŐ MAGYARÁZAT, hogy eddig miért maradtunk le az értékesítés terén és miért itt a legmagasabb az eladási vé­telár. Talán az eg) főre ju­tó jövedelemarányok és a korábban hozzákapcsolt szo­ciális juttatások arányai ezt indokolják? Ott vállaljuk a legtöbbet, ahol a legkevésbé tettünk azért, hogy az or­szág szekere ilyen kátyúba került? Nézzünk előre! A megoldás módja most éppen a nagyon gyors eladás és a tulajdon­kötődéssel egy jó gazda meg­találása. Azok az önkor­mányzatok, akik ez nem is­merik fel, olyan terhet vál­lalnak a jövőre magukra, ami tovább lefelé húzza az amúgy is fuldoklót. Nem vé­letlen, hogy ebben is az utol­só helyen kullogunk, mert a legtöbb helyen ezt felismer­ve már általában lebonyo­lították az állami tulajdon­ban álló házingatlanok érté­kesítését. A pazarlóan gazdál­kodó TKSZ-eket fel kell végre számolni és vagyonukkal el kell őket számoltatnl. A la­kossági befizetéssel ne bóvli adminisztrációs szolgáltató vállalatot tartsunk fent, ha­nem bízzuk a karbantartást a jó gazda gondosságára. SAJNOS, ELKÉSETT EZ A VITA IS. Ennek a kérdés­nek az igényes, nyílt demok­ratikus vitáját nem tarthat­tuk meg időben, pedig itt is megalakult a lakásbérlők és lakástulajdonosok érdekvé­delmi egyesülete. A helyi önkormányzat tár­sadalmi ellenőrzöttségét az itt élő embereknek kellene gyakorolniuk. Sokat beszél­tünk erről, de amikor tenni kellett volna érte, az mindig sértette az elbürokratizáló- dott apparátust. Helyettünk és megkérdezé­sünk nélkül már jó néhány­szor elszalasztották képvise­lőink .a felzárkózáshoz felkí­nált esélyeink gyors kihasz­nálását. Közel sem azt kívá­nom sugallni az előző gondo­lattal, hogy a visszaéléssel egyetértenék, de a bűnök kö­zött az is súlyos, ha valaki nem tud élni a jog lehetősé­geivel. Azzal kell egyetérte- nem a jövőre nézve, hogy ne a,z állam építkezzen pa­zarlóan, hanem ésszerűen az állampolgárai. Hazát és há­za ■; szeretnének maguknak azok is, akik eddig kemény munkává] dolgoztak meg a kegyes elosztásért, a jövedel­müket megsarcolok javára. Éppen egy éve, tavaly áprilisban alakult Nyír­egyházán a Nyír-Generál Kft. Az az építőipari tevé­kenységet folytató kis szer­vezet, amely 65—70 dolgo­zóval hétmillió egyszáz­ezer forint tiszta nyeresé­get produkált. Hazánk­ban több olyan építőipari vállalat van, amely kettő­ezer fő körüli kollektívá­jával a múlt évben tizen­öt-húszmillió nyereséges termelt, vagy éppen vesz­teséges volt. 'A megyénkben és Bor­sodiban dolgozó kft. hiányt pótol, miivei! 'kisebb ipari és főleg mezőgazdasági meg­rendeléseknek tesz eleget. Olyan munkáikat végez el, amelyeket nagy építőipari vállalatok általában el sem vállalnak. Néhány példa: A Nyíregyházi Állaimi Tangaz­daságnak mezőgazdasági Küldöttségek jönnek, kül­döttségek mennek, biztat, bá­torít. s még nem is szóltunk a lövői, a papi, meg a lövő- petri gyülekezetről. — Sose féltem a sok mun­kától. Még otthon, gyermek­koromban megszoktam a fe­szített életet — mondja a harmincas éveinek vége felé járó újdonsült képviselő, aki a közeli Nagyvarsányban nőtt fel. s tizenkét esztende­je áll a nyírlövői gyülekezet élén. A parókia egy halkabb zu­gába húzódunk, hogy ne za­varjuk a négy gyermekük zsibongását. Egy nagy. barna zongora a társunk, meg pu­ha szőnyegek, meghitt félho­mály. Csapongunk a térben, az időiben. Ám a kiinduló­pont minduntalan Varsány. a boldog gyermekkor. — Ameddig csak visszate­kinthetek az időben, mind­két szülői ágon dolgos föld­műveseket látok. Mint a kör­nyékbeli parasztemberek majd mindegyikének, az én nagyapáim életének is a föld. létesítményeket, a Tiszaszöl- kai Áfésznek egy Jens sütő­üzemet építettek. A gabona- forgalmi és malomipari vál­lalatnak felújították a vásá- rosnaményi és a fehérgyar­mati üzemet. (A tatarozást, a kisebb felújítást sem vál­lalják a nagy építőipairi cé­gek.) Idén egyebek közt fel­újítják a megyei bíróság fű­tésrendszerét. Ez a kft. nem lehet ver­senytárs: a nagy éptőipari vállalatoknak — nyilván nem is akar az lenni, hiszien nagyobb ipari létesítmények, vagy toronyházak építésére nem képes. A hiányzó, 'ki­sebb építőipari kapacitáso­kat viszont nagyszerűen pó­tolja. A kisszervezet sike­rének titka abban áll, hogy valamenny dolgozó — ere­deti szakmájától függetle­nül — többféle munkát vé­gez. Itt ismeretlen ez a mondás: „Nem az én aszta­lom, nem az én szakmám”. A szó szaros értelmében jellemző a mozgékonyság, például a távoli Tiszaszal- kára kis Zsuik kocsival szin­te naponta kiutazott hat­nyolc dolgozó. Itt az egy év alatt bevált az egyösszegű munkautatvány. (Nem úgy, mint a nagyvállalatoknál:) Ennek lényege: A kft. veze­tői a 'kivitelező dolgozókkal megáll apódnak egy összeg­ben, konkrétan abban, hogy egy munka elvégzéséért mennyi pénzt 'kapnak. A ki­tűzött összegért négy, vagy akár három hónap alatt is elvégezhetik a mun­kát, nyilván a rövidehb ha­táridő a céljuk. Az egy­összegű utalvány itt egyér­telműen ösztönző. Bő tizenkét hónappal ez­előtt ez a kft. alig több mint kétmilíLió forintos alap­tőkével alakult. E kevéske tőke felhasználósával tett szert tisztes nyereségre a kö­zösség, és mindenkinek megvolt (megvan) az egyéni haszna. Igaz, a kollektíva legtöbb ■ tagja naponta több mint nyolc órát dolgo­zik ... ni. L. a család volt az értelme. Ezt örökölte apám anyám is. s talán állíthatom, az ő szelle­mi jussukból jutott az öcsémnek, s nekem is. Sokáig meg sem fordult a fejében, hogy lelkész lesz -egykoron. Élte a falusi gyer­mekek ‘mindenkori életét. Megmászta a fasorok derék fáit a hívogató madárfész­kekért. megkergette a szeme elé kerülő lepkéket, nyula- kat. s közben. ha kapálni kellett kapált, ha lovat kel­lett vezetni, lovat vezetett. Szép fokozatosan szokott a mezei munkába. Aztán eljött 1966, szakmát, pályát kellett választani. — Jaj. az borzasztó nehéz döntés volt! Én nem akar­tam továbbtanulni, de lejött hozzánk egy vasárnap dél­után Bírta István tiszteletes úr. s azt mondta: taníttatni kéne ezt a fiút. Szegény anyámnak rögtön megcsil­lant a szeme, mert régi álma volt ez. De apámnak cseppet sem tetszett a terv: eddig is eltartott bennünket ez a föld, a fiú sem hal majd éhen. Különösen így. hogy lassan már szántani, vetni is tud. Ám a lelkész látogatását követően az anya már nem engedett az akaratából. Első- szülctt fiát a debreceni re­formátus kollégiumba Íratta, s mikor eljött az idő. meg­enyhült az apa is. Befogott, s beszekerezett a naményi ál­lomásra a nagyobbik fiával. Aztán mikor indult volna a vonat, csak megölelte. Nem szólt semmit, de a fiú tudta, megbékélt apja. — Az a kollégium maga volt a csoda — gondolkodik el hosszasan házigazdánk. — Az első héten mindig a szö­kés módozatain törtem a fe­jem. aztán úgy a tizedik nap táján —■ máig sem tudom, miképp született meg ben­nem. gyermekemberben a döntés— írtam haza egy le­velet. Édesanyám ... lelkész leszek! Már jóval később, húsz évesen, legátusként bi­cikliztem át Kisvarsányba. a szomszéd faluba. Keresem a zsebkendőm, hát mibe akad a kezem az ünneplő öltö­nyöm belső zsebében!? A hat évvel azelőtti írott levelem­be... ! Édesanyámnak ez a rejtett gondoskodása kísért engem mindig. Egészen ad­dig. míg magához nem szólí­totta szegényt az Űr. Tivadar. Tarpa, Nagye- csed... a hivatás első állo­másai. Isten ajándékának tartja, hogy e nagy múltú te­lepülésekre szólították, hogy nem kellett messze szakad­nia a szülőföldtől. Az itteni szolgálat közben fogalmazó­dott meg benne a felismerés: teljes életével az itteni em­berek sorsának jobbra fordí­tásáért kell munkálkodnia. Ekkor értette meg a bibliai mondat igazi lényegét: Aki tudna jót cselekedni, s nem cselekszi, bűne az annak ... S miután képtelen volt az általa visszásnak tartott je­lenségek fölött szemet huny­ni minti gyakrabban került ellentétbe az adott falvak ve­zetőivel, s nem egyszer egy­házi elöljáróival is. Ekkor váratlan ajánlatot kapott: egy gazdag, tízezer lakosú nagyközség várja. Komádi. Ám a feleségével együtt ők mégis ezt a kis szabolcsi gyülekezetei választották. Mert itt az erdőkön, homok­buckákon keresztül a szülő­falu alig több mint tíz kilo­méter. A szülőföld nem en­gedte őket... Tíz-tizenkéí év nagy idő, tökéletesen meg lehet ismer­ni a falubeliéi:, életét, sorsát Hát még ha* az * ember nem csak kívülről szemléli, de az ő életüket is éli! — Az-az ostor, mely az ő hátukon csattant, az én bőrö­met is égette. Talán szent­ségtörésnek tűnik, amit most mondok, de igaz: mi harminc százalékban papok, hetven százalékban pedig parasztok vagyunk. Rákényszerülünk a gazdálkodásra, hogy eltart­hassuk a családot. S a falusi életnek, a földművelésnek sajnos ma már egyre keve­sebb a szépsége, annál több keserűséget okoz. Sajnos ez az ország semmibe Vészi a falusi ember életét, munká­jának gyümölcsét elorozza, aztán sorsára hagyja-a vidé­ket. Ez vitt arra, hogy a De­mokrata Fórumhoz közeled­jek, hogy induljak a képvise­lőválasztásokon. Így hátha többet tudok tenni értük. Szűcs M. Sándornak eddig is rengeteg volt a dolga és sohasem futamodott meg a teendői elől. Minden bizony­nyal ezért szerették meg a lövői, petri hívei, akiknek, száma folyamatosan gyarap­szik ma is. A szépen felújí­tott lövői templomban ritkán akad üres ülőhely, Lövőpet- riről pedig minden bizonnyal azt hihetik Debrecenben, hogy Szabolcsban az a leg­nagyobb falu. Mert a híres református kollégiumban most is hét petri fiatal ta­nul, s a három teológusukról még nem is beszéltünk. Ilyen gyülekezetektől nem szívesen válhat meg az em­ber, mondom, ám Szűcs M. Sándor tiltakozóán emeli fel a kezét: — Szó sincs arról, hogy itt­hagynám a híveket. A fele­ségem is lelkész, ő sok terhet levett már eddig is a vállárá­ról... Ám való igaz, ezentúl még többet kell vállalnia. De vállalja. Megkönnyítve ezzel a képviselői munkámat is, mely roppant nehéznek ígér­kezik. Nehéznek, mert mél­tóképp akarom képviselni .a Tisza két oldalán élőket. Balogh Géza SZÁMÍTÓGÉPEK SEGÍTIK a pénzügyi forgalmazást a ra- kamaz takarékszövetkezetben. (E. E. felv.) — Megindultak a koalí­ciós tapogatózások. — Szegény Petrasovits Anna. ebből is kimaradt. — örvendezzél. Mucus! _ jyj — Újra van pápai nunci­us. ★ — Hallottad, tízezer Sko­da Favorit jön Csehszlová­kiából. — Amire az ideér, már Skoda Hendikep lesz. '' — Kaptam egy szép hús­véti politikai lapot. — Az milyen? ^ — A kereszténydemokra­ta nyuszi, a kisgazda bari­ka és a fórumos kiscsibe piros-fehér-zöldre pingálja az SZDSZ-ügyvivök tojá­sait. — Rejtélyes csontokat ta­láltak befalazva a győri ÁVH-. majd munkásőr-bá­zison. — A szakértők szerint több száz éves csontokról van szó. — Na és?! Lehet, hogy az ÁVH Attila csontjait val­latta. ★ — Te szeretsz faxolni? — Már nem. — Miért? — Tele van a faxom. — Az SZDSZ lemaradt a második fordulóban. — „Szabad nép tesz csu­da dolgokat.” — Sok újságot eladnak a német Springer-cégnek. — A pénznek nincs sza­ga. —- A szagnak viszont nincs pénze. ★ — A Szovjetunióból nem engednek ki fogyasztási cikkeket. — Még jó. hogy a saját katonáikat beengedik. — Hallottad. Ausztráliá­ba magyar cukrász beván­dorlókat várnak. — Édes! ★ — A walesi herceg és La­dy Di Budapestre látogat. — Akasszátok fel a kirá­lyok képeit. (majláth) Tisztelettel: Názon Gyula Nyíregyháza Hiányt pótló kft. Rendeljen sütőüzemei! Szűcs M. Miklós a legkisebb lánnyal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents