Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-26 / 97. szám
i Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1990. április 26. Mit mond a Hivatal? \ Sérelmek földügyben Az elmúlt hónapok politikai-gazdasági változásai, a pártok fennhangon hirdetett programjai a szocialista társadalmi berendezkedéssel együtt az eddigi földtulajdonviszonyokat is megkérdőjelezték. Se szeri, se száma azoknak a tisztázatlan kérdéseknek, amelyek az utóbbi időben felvetődtek. Nagyapák, édesapák révén a legtöbb magyar állampolgár érintett a földkérdésben, s ugyancsak több egyházi szervezet és politikai párt szeretné újra magáénak mondani az egykori ingatlanjaikat. A magyarországi földviszonyok változásait jól mutatja a következő kis történeti áttekintés. Az 1945-ös földreform (juttatás) során teljesült a földnélküliek álma, azonban nem sokáig örülhettek földjüknek, hiszen négy év múlva, 1949-ben megkezdődött a termelőszövetkezeti csoportok szervezése, illetve 1950-től az állami gazdaságok és a tsz-ek részére a tagosítás. A tagosítás 1952-ben érte el csúcspontját, s rá egy évre a Nagy Imre-program keretében már ismét adták vissza a földeket, s ez a folyamat 1957-ben fejeződött be. Nem sokáig maradtak háborítatlanul a földtulajdonok, 1959 és 1961 között ismét volt földrendezés. Ekkor alakultak meg a most is működő termelő- szövetkezetek. Az 1967. évi IV. sz. törvény bevezette a megváltás intézményét, 1968- ban pedig a zártkerti rendezésekről szóltak a ' jogszabályok. Az TÍj ingatlan-nyilvántartást. 1972-ben vezették be, a járásbíróságoktól ekkor kerültek át a telekkönyvek a földhivatalokhoz. Volt tehát mivel foglalkoznia a földhivataloknak, s van munkájuk bőven napjainkban is, hiszen tömegesen érdeklődnek az emberek egykori ingatlanjaik iránt Száz holdat visszakér... Mint Havellant Csaba, a nyíregyházi földhivatal vezetője elmondta, az ott dolgozóknak is sok gondot okoznak a politikai változások. Már eddig is. rengeteg olyan állam- i polgár jelent meg a földhivatalban, aki visz- i 4?áiRíhiyli. a tőié., elvett; felajánlott, tagoSítbtt’’ i .(öldpket: Erre azórrbáh 'jelcpleg nincs rrreg: 1 felelő jogi szabályozás. A termelőszövetkezetektől azok kaphatják vissza ingatlanaikat, akiknek tulajdonuk nem került megváltásra. így tehát a jelenlegi tsz-tagok, azok örökösei, illetve olyan kívülálló személyek kaphatják vissza a földet, akiknek ingatlanuk valamilyen oknál fogva nem került megváltásra. Sokan kérik viszont ingatlanukat visz- sza azok is, akiknek a már fentebb említett 1967. évi IV. törvény alapján minimális térítés ellenében megváltották földjét. Ezeket a kérelmeket a földhivatal, illetve az adott termelőszövetkezet jogszabály hiányában nem tudja teljesíteni. Egy csendes délután a nyíregyházi földhivatalban. Hatalmas mennyiségűre duzzadt az ügyiratforgalom, a sérelmekre sokan itt keresik a gyógyírt... tud mit válaszolni a földhivatal, hiszen nincs ilyen jogszabály. A visszaigénylések gyakran olyan területeket érintenek, amelyeken napjainkban lakótelepek, üzemek, intézmények vannak. Természetesen a kérelmezők tudják, hogy ez lehetetlen s ezért nem azt kérik vissza feltétlenül, hanem egy másik területet helyette. Nemrég például a volt libabokori tulajdonosok azt sérelmezték, hogy ingatlanukat a termelőszövetkezet más magánszemélyeknek adja el lakásépítés céljából. Államosított ingatlan vonatkozásában is kapnak visszaadási kérelmeket a földhivatal egykoron kuláknak minősített személyektől, valamint az egyházak részéről. Ezek elsősorban a belterületi ingatlanok jelenlegi nyilvántartásával foglalkoznak. Fordultak már kérelemmel az intézményhez különböző pártok és szervezetek is. A Kisgazdapárt a Bethlen Gábor utcai volt gaz daköri székházat szerette volna megkapni, a Vállalkozók Pártja pedig a Dózsa György utcai úttörőházat. Mint az iratokból kiderült, az ötvenes években a XIOSZ akkori országos elnöke ajánlotta fel az épületet az államnak, mert a karbantartási és működtetési feltételeket nem akarták vállalni. így az úttörőház (Kölyökvár) maradt a jelenlegi tulajdonos, kezelő nevén, s nem változott a gazdaköri székház tulajdonosa sem. Bár rezek a pártok a kérelmeket nem a földhiva- ’'.ftMhtó nyújtották be, hanem nyílt levél formájában fordultak a megyei főügyészséghez és a városi tanácshoz, azonban a tulaj don- és kezelői jog bizonyítása a földhivatal feladata, s ezért a végső válaszokhoz a hivatal adta az alapot. Egy másik párt azzal a felhívással fordult a földhivatalhoz, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek által elidegenített ingatlanokat a vevők részére ne jegyezzék az ingatlan-nyilvántartásba. Ennek a felhívásnak azért nem tudott eleget tenni a földhivatal, mert az érvényben lévő jogsza bályok szerint a mezőgazdasági nagyüzemek ingatlanainak nincs megtiltva az eladása. Jelentős számú kérelem, érkezik a nyír- - - * egypázi .földhivatalhoz az úgynevezett „utó1 tagos számbavéteP’-re, amelyekben a lakosság olyan ingatlanok tulajdonjogának megállapítását kéri utólag, amelyek az 1960. évi földrendezés során nevükön nem lettek nyilvántartásba véve. Olyan ingatlanok számbavételét is kérik, amelyeket ugyan megvásároltak az adott időben, azonban telekköny- vezésre nem mutatták be. Ezeknek a kérelmeknek az elbírálása igen bonyolult, mert a számbavétel az eladó személyeknél áltálában megtörtént. A vevő tujondonjo- gának megállapításához szükséges lenne az egyko eladó vagy örököse nyilatkozata, illetve a termelőszövetkezet, mint jelenlegi tulajdonos hozzájárulása. Olyan kérelem is érkezett, amely 100 kataszteri hold föld visz - szaadását is követeli. Ebben az esetben me- 'gint n héz feladat előtt áll a földhivatal, ugyan az 1959/60-as földrendezési jogsza- bályo zerint számba venni egy személy részére aximálisan csak 25 kataszteri hold földet, vagy 400 aranykoronát lehetett. Probl a tehát, hogy az utólagos számbavételi k dem teljesítésekor a földhivatal elismer i-e a 100 kh területet, vagy csak a maxi: lis 25 kataszteri holdat. Előfordul az is, he az ügyfelek egy-egy pártra hivatkozva bb földterületet kérnek vissza, mint ami ; ílajdonukban veit. A „legvadabb’ kérek azonban valószínűleg az leheteti, amely z 1945-ös földreform előtti állapot vissz; tását kérte. Mindezek a kérések érzék tik, hogy a pártprogramok sokszínűség iiatt az emberek egy része olyan zavarba ü, hogy nem tudja, mit akar, s mit lehet /$ ények Izraelből... Jele tkeztek, már volt földbirtokosok örökösei iS. Sokan érdeklődnek külföldről, szeretnék tudni, egykori ingatlanuk ■ hogy van nyilvántartva. Izraelből is többen érdeklődtek a volt zsidó birtokok és lakások sorsa felől. Volt, aki azt kérte a földhivataltól és a városi tanácstól, hogy a valamikori lakását ürítsék ki, mert használatba szeretné •venni. Egyelőre azonban erre a kérésre sem Hová kell fordulni? Látható tehát, hogy a politikai változások következtében hogy megnőtt a nyíregyházi földhivatal ügyfélforgalma. A legtöbben az eredeti ingatlanuk visszakeresését kérik, azonban a földhivatal ezt a kérést nem tudja azonnal teljesíteni, mivel az adatok megállapítása hosszabb időt vesz igénybe. A gondot az elhelyezés jelenti, ugyanis a Dózsa György utcai hivatal olyan kicsi, hogy a régi ügyiratok egy részét Szélsőbokorban tárolják egy bérelt garázsban. Az állampolgárok azonban türelmetlenek, azonnal szeretnék ügyeiket tisztázni, rendezni, ami a nagy mennyiségű igény miatt lehetetlen. Egy-egy régi tulajdonjog tisztázása az akkor érvényben levő munkarészektől végigvezetve napjainkig, több napot vesz igénybe. Ez idő alatt a földhivatal ügyintézője más üggyel foglalkozni nem tud. A hatalmas mennyiségű ügyiratforgalom miatt nehezen tudja tartani a földhivatal a jogszabályokban előírt 30 napos ügyintézési határidőt. Az ügyfelek egy része az elmúlt 45 év földügyi sérelmeire az orvoslást a földhivatalnál keresi, s az akkori hibákért a dolgozókat teszik felelőssé, holott a földet nem a földhivatal vette el, s éppen ezért nem is a hivatal adja visz- sza. A kérelmeket az illetékes mezőgazda- sági nagyüzemhez kell benyújtani, s ott a jogi szabályozás értelmében a jogos földkiadás elől nem zárkózhatnak el. A földhivatalra csak a regisztrálási és a földmérési szolgáltatási feladatok hárulnak. Jelenleg ezeknek még eleget tudnak tenni, azonban az ügyiratforgalom további növekedése esetén csak akkor, ha a jogszabályok egyszerűsödnek, vagyis csökken a bürokrácia. A földhivatal munkáját nagymértekben megköny- nyíti majd az, ha. helyet kap a Szarvas utcai' irodaházban, s akkor már egy helyen működhet a földmérés és az ingatlan-nyilvántartás. Ugyanis amíg ez a két szakrészleg más-más helyen működik, teljes értékű munkát a földhivatal nem tud végezni. . M. Mágyár László Újra a húsárak. Lehet-e olcsóbb? Nem éppen szívderítő látvány a húsfélékkel tömött hűtőpult előtt a pénzét számolgató idős ember. Sajnos, a tőkehús és a hús- készítmény árainak a csillagos ég szab határt. Egyre nehezebb előteremteni a családoknak a táplálkozás e nélkülözhetetlen cikkét. Csökken a fogyasztásuk, de vajon meddig viseli el a húsipari vállalat ezt a visszaesést? Milyen üzletpolitikát dolgoztai; ki a jövőre? Egyáltalában, hogyan alakultak fogyasztási szokásaink a január 8-i drasztikus áremelés óta? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Horváth Józseffel, a Szabolcs Húsipari Vállalat kereskedemi igazgatóhelyettesével. Elöljáróban megtudtuk: év elején a sajtó — bizonyára nem alaptalanul — a vészharangot kongatta. Visszaesett a sertéstartás, nem lesz feldolgozható alapanyag, ami mégis a boltokba kerül, megfizethetetlen, mi lesz a vállalatokkal, talán lehúzhatják a rolót? Bár derűlátásra kevés az ok, valamivel biztatóbb a kép, mint három hónappal ezelőtt. Először is megyénkben még mindig megfelelő mennyiségű élő állatot kínálnak felvásárlásra. Elsősorban a magángazdák’—az összes élő állat 55—60 százalékát —, a fennmaradó hányad a - termelőszövetkezetek, állami gazdaságok hizlaldáiból érkezik. A mennyiség mellett most már a minőségre hívják fel a tenyésztők figyelmét, hiszen még az is számít, milyen súllyal kínálják az állatot eladásra. Ugyanis a szakmai szabvány előírja, hogy például téli szalámit csak kivételesen nagy súlyú sertésből lehet készíteni. Ugyanis a súlygyarapodással megváltozik az élő állat húsának a szerkezete. Konkurenciát jelent a húsipari vállalatnak a házi vágások szaporodása. Korábban is tudtak erről, de amíg az ellátásért csak az ÁHV-t tette felelőssé a tanács és kevés volt a feldolgozható mennyiség, örültek ennek a tendenciának, legalább így faluhelyeken kevesebb húsféle kellett. Manapság már nem egyedül vannak a piacon, ezért érzékenyen érinti a céget a pozícióvesztés. (A házi vágásoknál egy kiló húst általában 110 és 130 forint között adnak, igaz, mindenféle húsrészt vegyesen.) Az ÁHV tőkehúsaiból egyharmaddal, egynegyeddel kevesebb kelt el, mint tavaly. Bár a második fél évben nagyobb a kereslet a sok éves tapasztalat szerint, azért a csökkenés számottevő marad az év végi elszámolásnál is. A húskészítményekből is kevesebbet vesznek a háziasszonyok, becslés szerint 10—15 százalékkal. S ezen belül is jelentősen módosult az igény az olcsóbb áruk javára. A legnépszerűbb a korszerű táplálkozás propagandájában messze elítélt zsír- és füstölt szalonna, a füstölt kolbász, a kenőmájas, a fejhúsból készült termékek, disznósajtból pedig nem győznek annyit gyártani, amennyi az igényeket kielégítené. Természetesen másféle árakat is keresünk a boltban. A parizer még mindig népszerű. Sajnos, a téliszalámi számottevő rétégnek megfizethetetlen. A Szegedi Szalámigyárral kötött megállapodás értelmében Nyíregyházáról évente 5—6 ezer nagy súlyú sertés fejében 100—200 tonna téliszalámit kapunk. Nyíregyházát még — néhány kivételtől eltekintve — a Szabolcs Húsipari Vállalat látja el termékeivel. A kivétel a nádudvariak, a Gyulai Húskombinát, a szegediek, akik színesítik a választékot. Az árakat nemcsak a háziasszonyok tartják irdatlanul és megkockáztatjuk, indokolatlanul magasnak. Horváth József szerint a termelési költségek olyan szédületes tempóban eliramodtak, hogy a vállalat mindösz- sze 4 százalékos haszonkulcsot számított fel termékeire. Már most, egy negyedév után látszik, hogy ez a 4 százalék 2-re csökken, mert a feldolgozás költségei változatlanul nőnek. Ezen a két százalékos hasznon belül pedig kevés a lehetőség az árak lefelé történő kerekítésére. Erre — szerinte.— azoknak a szervezeteknek nyílik alkalmuk, amelyek az egész folyamatot kezükben tartják, így a termeltetést, a felvásárlást, a feldolgozást és az értékesítést egyaránt. Hogy mégse kongjanak a húsboltok, a vállalat többféle akciót kezdeményezett, többkevesebb sikerrel. Kitalálták, hogy a félsertést szűzpecsenye nélkül- forgalmazzák, így 250 forint helyett 210-be kerül egy kiló. Ment is egy ideig, végül a kereskedelem hozzá (nem)állásán bukott meg az akció: az eladók nem látták saját érdekeltségüket a szűzpecsenye nélküli félsertés eladásában. Manipulálják a szabványszerű húsbofttást sok helyen, ezt ma már a húsipari vállalat is tudja. Éppen ezért szerveztek április 11-én az Eperjes utcai szakboltjukban egy bontási bemutatót, amelyre meghívták az ellenőröket. így ők — remélhetően — pontosan tudni fogják, ha valamelyik üzletben az olcsóbb részt drágábban mérik. Egy másik akció során a kolbásztöltéshez szükséges apróhúst adták olcsóbban, 184 forint helyett 158,70 forintért. A 70 százalék húst és 30 százalék zsiradékot tartalmazó apróhús azért lehet olcsóbb, mert termelői áron adják el, kiiktatják a nagy- és a kiskereskedelmi árrést. Mivel a kolbásztöltés szezonja jószerivel befejeződött, így az akció is véget ért. A comb nélküli félsertés értékesítésével a vállalat felrúgott minden korábbi hagyományt. A lehúzott bőrű félsertések kilóját 153,50-ért. kínálják, a bőröset 105,60 forintért. Ügy tűnik, egyre nagyobb tételt igényelnek ebből a kereskedelmi egységek. A? így fennmaradó sertéscombot pedig a vállalatnál feldolgozzák és külföldre exportálják. Szenzációt keltett év elején a létminimum alatt élőknek nyújtott kedvezmény. Eszerint a Népfront és a vállalat közös igazolására az alacsony nyugdíjjal rendelkezők folyamatosan vehetnek olcsó húsfélét, elsősorban levesbe való húsos csontot és 54 forintért császárvéget. A korábbi 250 helyett ma már 450-en vásárolnak ily módon. Sőt nemrégiben a Magyar Demokrata Fórum is hozott jogosult igénylőket. Húsvét előtt a füstölt árukat lehetett kilónként 10 forinttal olcsóbban megvenni a vállalat boltjaiban. Amíg a készlet tart, nem fújják le ezt az akciót sem. Ha a hazai piacon kisebb a kereslet, a vállalat a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektet a külföldi kivitelre. Noha már korábban volt exportjoga a cégnek, azt csak a közös vállalaton keresztül gyakorolhatta. Most viszont a Terimpexen át gyorsabban jutnak el termékeik a világ több országába. A műszaki fejlesztés adta az alapot ahhoz, hogy a dán és az olasz piacon jelen lehet a nyíregyházi húsipar a darabolt sertéshússal. Jugoszláviába negyedelt marhát szállítanak, az arab vevők birkahúst rendeltek, Romániába szállítanak nagyobb tételt, keleti szomszédunk a forradalom idején kapott segélyekből fizet. * Jelentős az élőállat-kivitelünk. Sertésből és marhából egyaránt 16—16 ezret indítanak útnak évente. Birkából 45 ezer darabot exportálnak. Ezeket a tételeket Olaszország és az arab államok veszik meg. Azt talán nem kell bizonygatni, hogy nemcsak a családok, de a vállalat sincs igazán jó helyzetben. Hogy ne essen vissza drasztikusan a termelés, a minden piacon egyaránt jól eladható termékek gyártását ösztönzik. Ezt már azzal kezdik, hogy a gazdáknak termeltetési hitelt folyósítanak, most például több száz millió forint kintlévősége van a Szabolcs Húsipari Vállalatnak ezen a címen. Számítanak arra is, hogy a belső fogyasztás átrendeződik és a családok számára nem lesz elérhetetlen a nagyobb mennyiségű hús. Ha az antiinflációs politika eléri a kívánt hatást, bizonyára nagyobb belső piaccal számolhat ismét az ÁHV. Egy-két éven belül azonban ez hiú ábránd. Amiről viszont nem szólt a húsipar, de árcsökkentő tényező lehet: az a termelési költségek leszorítása. Ennek útja pedig a tervezés, az improduktív létszám leépítése, a takarékosság minden fronton. Végül is ez az igazi nagy lehetőség. Tóth Kornélia Teli hűtőpult és fogasrész, de a vevő kevés... Az árak a csillagokig szöknek, pedig lehct- .ne tenni ellene.:. ............................. ■ - - ................ ........................