Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-26 / 97. szám
1990. április 26. Kelet-Magyarország 3 Karbantartják a bért A kis szervezet előnyeit és lehetőségeit kihasználva egy nyíregyházi leányvállalatnál három év alatt kereken száz százalékkal emelték a dolgozók bérét. Ugyanez az üzem — az újabb gazdasági szabályozók adta lehetőséget kihasználva — megyénkben elsők közt alakít jgmk-t. Vagyis jogi személy felelősségével működő gazdasági munkaközösséget. A közeljövőben kísérleti jelleggel indítják a ikét jgmk-t, s ha a kísérlet sikeres lesz, az egész leányvállalat négy jgmk-vá alakul. A Nyíregyházi VA- GÉP Szemiélygépjármű-j'a- vító Leányvállalatáról van szó, itt örülnek a sikeres szervezeti változásoiknak — és a béremeléseknek. A szóban forgó leányvállalat Kelet-Magyarország legnagyobb személygépkocsi-javító üzeme. A korrózió ellen védő üzemrész országosan is a legnagyobb. Sok itt a munka, mindág zsúfolt a műhelycsarnok, a javításra váró gépkocsik szinte egymásba érnek. Három évvel ezelőtt is ez volt a helyzet, de akkor a jó szakemberek egy része távozott. Amióta leány vállal atk én t működik az üzem, önállóbban gazdálkodhat, nagyobb a felelőssége — és nem győzzük hangsúlyozni : nagyobb a fizetési lehetősége. Ennek is köszönhető, hogy javult a minőségi munka, több régi szakember „visszavándorolt” ide. Tavaly 40, idén eddiig 15 százalékos béremelést valósítottak meg. A siker a több lábon állásnak is köszönhető. Annak nevezetesen, hogy bővítették a kárpitosüzemet, üléshuzatokat gyártanak és forgalmaznak. A kisebb és a még kisebb szervezeti egység azt is jelenti, hogy a felelősséget lejjebb és még lejjebb adták. Joggal remélhető: a szervezeti változásoknak, a jelentős béremeléseknek az ügyfelek, vagyis a gépkocsijukat javíttatok is hasznát veszik. N. L. Árverés Potrohún Újra zöldül a mező Korábban már tudósítottunk lapunkban a pátrobai Zöldmező téesz további sorsát megpecsételő közgyűlésről, ahol elhatározták a termelőszövetkezet fölszámolását. Az azóta történtekről kérdeztük meg Berencsi Ferenc téeszelnököt, mint a három községet alapvetően érintő szanálási ügy legavatottabb ismerőjét. — A termelőszövetkezet tényleges felszámolásának kezdete az a nap lesz, amikor megjelenik a Magyar Közlönyben az erről szóló értesítés. Erre a hivatalos közlésre, várhatóan május közepén kerül sor. Ezt követően körülbelül egy hónap múlva rendezi meg az árverést a Pénzintézeti Központ, amely a teljes vagyonunk fölött rendelkezik — adja a pontos tájékoztatást az elnök, majd hozzáteszi: — Azon az árverésen viszont, már tényleges vásárlóerőként kell megjelennie annak a négy szakszövetkezetnek, amelyiket a három faluban szervezünk. Gégényben és Rétköz- berecsen egyet-egyet, Pátro- hán pedig kettőt: egy növény- termesztő és egy állattenyésztő szakszövetkezetei. Jelenleg a kezdeti lépéseknél járunk. Ügy számolunk, ha összeáll szövetkezetenként az a 25—30 fő, a személyenként fölvett 400 ezer forintos újrakezdési hitelek elegendő össztőkét jelenthetnek, a cégbíróságon annak rendje és módja szerint menetközben bejegyzett szakszövetkezetnek ahhoz, hogy a júniusi árverésen megvásárolhassa a működéshez legszükségesebb állóeszközöket. Arra a kérdésre, hogy mi és mennyiért lesz megvásárolható az összegyűlt 10—12 miiSélyi savanyú Nem hőkezelt, Na-benzo- náttai tartósított savanyúságot készítenek a szamos- sályi termelőszövetlkeze; tartósító üzemében, A tsz területét ad, ahol káposztát paradicsomot, uborkát, paprikát: de dinnyét, hagy mát és sárgarépái terme' nek. Jelenleg harmincötén találnak. itt munkát, ? készítik az ősszel betárolt alapanyagokból: a 30 dkg-os llóból, az volt a logikusnak tűnő válasz, hogy forgalmi értéken fognak várhatóan elkelni, ami például egy el nem szállítható épület, vagy nagyértékű berendezés esetén, akár sokszorta kevesebb is lehet a tényleges értéknél. Így bizakodhat mind a négy leendő szakszövetkezet, hogy elég lesz az induló tőkéje a termelőeszközök beszerzéséhez. (Galambos) Hová vágjam? A mikor az újságban megláttam a hirdetést, hogy megnyílt a Military Shop, elgondolkodtam: vajon mit kínál nekünk ez az akármi, meg aztán mi fán terem ez a név, ami szerény nyelvtudásom szerint valami katonai butik lehet. Biztosan egyenruhát, vállapot, rangjelzéseket — gondoltam —, de teljesen fölösleges volt töprengenem, mert még aznap autóm szélvédőjén találtam egy röplapot. Üj igények, új üzlet! — olvastam az első szavakat, majd egyre nagyobb figyelemmel a Shop árukínálatát. Nyugati katonai ruházat, álcaruha, pilótadzseki, páncélos overáll, túlélő tőr stb. Na és persze, hogy szeretettel várnak. Ügy elgondolkodtam, rohanni kellene mert egy perc is sok álcaruha nélkül, és a pilótadzsekit is aligha nélkülözhetem. Csak azt nem tudom, hová vágjam a tőrt, ha túlélem? (baljós) Egyéni győztesek a választáson (7.) Részese lehettem a pártállam lebontásának A műtőből érkezik, s noha előre megbeszéltük a találkozót, a beteg hozzátartozóival vált előbb néhány mondatot, az a legsürgősebb teendő megnyugtatni őket. Aztán következik a bemutatkozás, még akkor is ha legjobban őt ismerheti a megye lakossága, különösen pedig a választói, hiszen azon kevesek közé tartozik — még tizet sem éri el a számuk — aki az előző ciklusban is képviselő volt, s ez a mostani választáson nem volt egyértelműen jó ajánlólevél. Mezey Károlyról, a kisvárdai kórház sebész főorvosáról van szó. — ötvenéves vagyok. Szolnok megyében Mezőtúron születtem, apám is orvos volt. Mezőtúron jártam iskolába, ott végeztem a gimnáziumot, amelynek nagyon sokat köszönhetek. Az ország egyik legrégibb gimnáziuma. 1531- ben alapították. Sokáig református főgimnázium volt. Aztán a Debreceni Orvostudományi Egyetemre kerültem, amit 1963-ban végeztem el. — Első munkahelyem a megyei kórház volt. ahol a sebészeten kezdtem Eisert tanár úr osztályán. Ezt azért említem meg. mert nemcsak egy kivételes képességű sebész. egy zseniális ember volt, hanem nagyszerű demokrata. A Felvidéken élt a két világháború között a Csehszlovák Köztársaságban, és amiket mi tőle az 50-es, 60-as években halottunk a demokráciáról, az nekünk merőben újdonság volt. Kis- várdára 1975-ben kerültem. Felépült az új kórház, s pályázat útján kaptam meg a főorvosi állást. — A családomról annyit, hogy a feleségem magyar— történelem szakos tanár és két gyermekünk van. A fiunk joghallgató, a kislány pedig gimnáziumba jár Sárospatakon. Az olvasók arra is kíváncsiak: milyen közéleti előzménye volt a képviselővé választásnak. Már csak azért is. Kovács lánosné kifut a vitáiból vegyes savanyúságot, melynek fő forgalmazója a Bor- so<M Kiskereskedelmi Vállalat de megyén1!: több településén.; így Nyíregyházán, illetve Fehérgyarmaton is kaphatók a készítmények. A tartósító üzemi munka „holt- szezonjában” az itt dolgozói: is ú termesztéssel foglat v.. ..jik a tsz-tői kapott 100 i 600 négyszögölnyi z«i ;_-s földön. £ ^n ezt nem bírom tovább! Én mindjárt kifutok a világból! — közölte férjével és három gyermekével Kovács Jánosné negyvenhárom éves cipőbolti eladó, éppen ezerháromszázötve- nedszer. Ezúttal sikerült. Először is azt furcsállotta, hogy egy-kettőre odaért. Aztán nem ilyen jelentéktelennek képzelte. Még ha teljesen üres lett volna, lenyűgözhette volna döbbenetes ürességével, de ezt elrontották az összevissza rakott székek, ráadásul jó néhányán ültek is rajtuk. Ök is úgy voltak öltözve, mint akik éppen kifutottak a világból. Egy pillanatra arra is gondolt, hogy talán még nem ért oda, de a hivatalos tábla és a mögüle érkezők határozottan cáfolták ezt. Az újonnan érkezők pedig nyilván őróla láthatták, hogy jó helyre érkeztek, s nyilván azt is, hogy iszonyúan szégyellt magát. Ez még csak fokozódott akkor, amikor egy csinos fiatalasszony kedvesen invitálta, hogy üljön át hozzá a huzatból. j Ugyan, mit kftres itt ez a taknyos, bosszankodott, f aztán gyorsan eszébe ju- j tott, hogy ó. is. éppe n húsz j éve készülí erre. Mégis j átül. A szék kellemetle- j nül langyos volt Lehajtotta fejét, de így is jól láthatta, hogy állandóan újabbak érkeznek, főleg nők, de azt is észrevehette, hogy az előtte érkezők is szépen fogynak. Aztán az kezdte idegesíteni, hogy az ott lévők többsége halkan beszélget, fényképeket mutogat, ételrecepteket cserél. Kis idő elteltével már ő is egészen kellemesnek érezte a zsongást, az viszont ismét kihozta a sodrából, hogy valaki idegesen megkérdezte, hány óra. Ezen mások is megbotránkoz- tak, de a többség védelmébe vette a sietős dolgú asszonyt. Az egészen közelről hallható villamoszörgés is lehangolta. A kisablaknál nevét kérdezték, korát, okát és célját. Elhadarta, csak engedjék már dolgára. Megkapta szépen az igazolást, a villamosjegyet, egy vö- röskeresztes nővértől vedig prospektusokat. Egy megállóra nem volt érdemes felszállni, a kirakatok is csábították, A háztartási bolt előtt eszébe jutott a papírzsebke.n- dő Ezért otthon eg-yhangú elismerésben részesült, i Az igazolási nem kérték, ! a mosogatást meghagyták, í a, prospektusokon pedig j jót nevettek, men már i legalább húsz. évesek vol tak Kamarás István j mert nemcsak a megye képviselői között volt egyik markáns egyéniség, hanem józan hozzászólásaival tekintélyt teremtett az egész Házban. — Tulajdonképpen én semmilyen politikai szereplést nem végeztem 1985, képviselővé választásom előtt. Kivéve talán azt. hogy tagja voltam a Hazafias Népfront egészségügyi bizottságának. Talán a munkám miatt esett rám a választás, mert szerénytelenség nélkül mondhatom. hogy 1975 és 85 között nagyon sokat dolgoztam ezen az osztályon. A kiskórházi munkakörülmények és a kiskórházi lét rendkívüli erőfeszítéseket igényelt. Egy kis- kórházban sebész főorvosnak lenni áz egészen más dolog, mint egy megyei kórházi orvos munkája. Egyrészt az ember magára van hagyatva, másrészt a kórház felszereltsége. a társosztályok fejlettsége. egyáltalán léte vagy nemléte sakkal rosszabb körülményeket teremt, mint ami egy nagyobb intézményben van. — Ráadásul az egészség- ügyi szervezési rendszer ezt mégjobban eltorzította azáltal. hogy kitalálták az úgynevezett egészségügyi integrációt. ami tulajdonképpen azt célozta, hogy bizonyos betegségcsoportok esetében igénybe kell venni a magasabb rangú intézetek szolgáltatását, ugyanakkor azonban ennek ürügyén ezeket a hierarchia alján lévő kórházakat nem fejlesztették kellőképpen. És mondanom sem kell. hogy ez elsősorban a lakosságnak volt rossz, mert bizonyos vizsgálatokért naponta száz kilométert kellett a betegnek utaznia. De nekünk orvosoknak is nagyon rossz volt mert óhatatlanul a szakma perifériájára való sodródást jelentette. Ezt csak azért mondom el. mert egyik feladatomul tűztem azt ki, hogy képviselőként megpróbálok ezen az áldatlan állapoton változtatni. Ügy érzem sikerült. — Amikor képviselővé választottak, még nem gondoltam, hogy ez a munka mivé válik a ciklus végére. A ciklus kezdetén még tipikusan a pártállami struktúrában működő Országgyűlés volt, a döntéseket egyáltalán nem az Országgyűlés hozta, hanem csak elé tették, hogy ezt szavazza meg. Az állampárt tagjai képezték az Ország- gyűlés tagjainak 75 százalékát és természetesen így a kétharmados többség is mindig adva volt. Közben azonban jött a rendszer megváltoztatásának igénye, melynek jogi kereteit ez a parlament adta meg. De az új alkotmánnyal nemcsak a jogi kereteit, hanem megmutatkozott a politikai érettségünk is a többpártrendszer létrehozásában. Tavaly január elsejéi; lépett életbe az egyesülési törvény, gyakorlatilag ettől a perctől kezdve csaknem legális többpártrendszer van Magyarországot.. Hogyan vette ki részét a folyamatból Mezey Károly? E sorok írója szem- és füita- núja volt mégis hitelesebb, ha az vall róla. aki megélte. « — Én politikai beállítottságomnál fogva nagyon lelkesen igyekeztem részt venni ebben a fordulatban, amelyet akár a pártállam lebontásának, akár a rendszerváltás folyamatának nevezünk. Kezdődött a bős—nagymarosi vitáikkal, a szavazással, folytatódott az alkotmányozás közben felmerült kérdésekkel. Ilyen volt a többpártrendszer létrehozása, a párt kivonulása a munkahelyekről. bizony még nem is túl régen ilyen dolgokon vitatkoztunk. ' ~ j, _ XT',. t e* >-> ___ , r r-— Tavaly április óta. a Demokrata Fórum tagja vagyok. de a parlamentben a független képviselőcsoport tagjaként működtem, annak is alapító tagja vagyok. A csoport tavaly januárban született meg és nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az elmúlt esztendő parlamenti vitái konstruktívak voltak. A választásokon természetesen a Demokrata Fórum színeiben indultam és nagyon jóleső érzés volt az, hogy a mandátumom végül is egy percig nem forgott veszélyben. Úgy gondolom, hogy választóim honorálták a szavazataikkal az elmúlt öt esztendőt. Amit tettem, az a közvélemény akaratával ta lálkozott. Mi lesz most választás után az orvosi hivatással?- Erre nagyon nehéz most válaszolnom, nem látok tisztán. hogy hogyan alakul az egzisztenciám, beleértve a szakmai egzisztenciámat is, mert a képviselők jogállása még nem dőlt el. Nem tudom. hogy profi képviselők lesznek-e. vagy lehet választani. Az lenne a szerencsés, ha profi képviselők lennének. Profinak kell lenni a képviselőnek ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel konzultálhasson szakértőkkel és döntsön kérdésekben. Mert a döntés most valóban a mi kezünkben lesz. Körvonalazódott-e már, hogy milyen parlamenti munkában venne részt legszívesebben. — Néhány terület közel áll hozzám. Ilyen az egészségügy. a szociális szféra, a környezetvédelem. Egy kicsit belekóstoltam a belbiztonsági bizottság munkájába, láttam a nemzetbiztonsági szolgálat fontosságát. Ha erre lehetőségem nyílik, szívesen dolgoznék egy ilyen bizottságban. És érdeme- lenne egy emberi jogokká’ foglal kozó bizottságot létrehozni, mert nagyon sok tennivaló van még az ember: jogok terén. (Azóta megtudtuk lesz miben választani Mezev Károly nak.) Balogh József
