Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

1990. április 26. Kelet-Magyarország 3 Karbantartják a bért A kis szervezet előnyeit és lehetőségeit kihasznál­va egy nyíregyházi leány­vállalatnál három év alatt kereken száz százalékkal emelték a dolgozók bérét. Ugyanez az üzem — az újabb gazdasági szabályo­zók adta lehetőséget ki­használva — megyénkben elsők közt alakít jgmk-t. Vagyis jogi személy fele­lősségével működő gazda­sági munkaközösséget. A közeljövőben kísérleti jel­leggel indítják a ikét jgmk-t, s ha a kísérlet si­keres lesz, az egész le­ányvállalat négy jgmk-vá alakul. A Nyíregyházi VA- GÉP Szemiélygépjármű-j'a- vító Leányvállalatáról van szó, itt örülnek a sikeres szervezeti változásoiknak — és a béremeléseknek. A szóban forgó leányvál­lalat Kelet-Magyarország legnagyobb személygépko­csi-javító üzeme. A korró­zió ellen védő üzemrész országosan is a legna­gyobb. Sok itt a munka, mindág zsúfolt a műhely­csarnok, a javításra váró gépkocsik szinte egymásba érnek. Három évvel ezelőtt is ez volt a helyzet, de ak­kor a jó szakemberek egy része távozott. Amióta leány vállal atk én t működik az üzem, önál­lóbban gazdálkodhat, na­gyobb a felelőssége — és nem győzzük hangsúlyoz­ni : nagyobb a fizetési le­hetősége. Ennek is kö­szönhető, hogy javult a mi­nőségi munka, több régi szakember „visszavándo­rolt” ide. Tavaly 40, idén eddiig 15 százalékos bér­emelést valósítottak meg. A siker a több lábon állás­nak is köszönhető. Annak nevezetesen, hogy bővítet­ték a kárpitosüzemet, ülés­huzatokat gyártanak és forgalmaznak. A kisebb és a még ki­sebb szervezeti egység azt is jelenti, hogy a felelős­séget lejjebb és még lej­jebb adták. Joggal remél­hető: a szervezeti válto­zásoknak, a jelentős bér­emeléseknek az ügyfelek, vagyis a gépkocsijukat ja­víttatok is hasznát veszik. N. L. Árverés Potrohún Újra zöldül a mező Korábban már tudósítot­tunk lapunkban a pátrobai Zöldmező téesz további sor­sát megpecsételő közgyűlés­ről, ahol elhatározták a ter­melőszövetkezet fölszámo­lását. Az azóta történtekről kér­deztük meg Berencsi Ferenc téeszelnököt, mint a három községet alapvetően érintő szanálási ügy legavatottabb ismerőjét. — A termelőszövetkezet tényleges felszámolásának kezdete az a nap lesz, ami­kor megjelenik a Magyar Közlönyben az erről szóló ér­tesítés. Erre a hivatalos köz­lésre, várhatóan május kö­zepén kerül sor. Ezt követő­en körülbelül egy hónap múlva rendezi meg az árve­rést a Pénzintézeti Központ, amely a teljes vagyonunk fö­lött rendelkezik — adja a pontos tájékoztatást az elnök, majd hozzáteszi: — Azon az árverésen viszont, már tény­leges vásárlóerőként kell megjelennie annak a négy szakszövetkezetnek, amelyi­ket a három faluban szerve­zünk. Gégényben és Rétköz- berecsen egyet-egyet, Pátro- hán pedig kettőt: egy növény- termesztő és egy állattenyész­tő szakszövetkezetei. Jelenleg a kezdeti lépéseknél járunk. Ügy számolunk, ha összeáll szövetkezetenként az a 25—30 fő, a személyenként fölvett 400 ezer forintos újrakezdési hitelek elegendő össztőkét je­lenthetnek, a cégbíróságon annak rendje és módja sze­rint menetközben bejegyzett szakszövetkezetnek ahhoz, hogy a júniusi árverésen megvásárolhassa a működés­hez legszükségesebb állóesz­közöket. Arra a kérdésre, hogy mi és mennyiért lesz megvásárol­ható az összegyűlt 10—12 mii­Sélyi savanyú Nem hőkezelt, Na-benzo- náttai tartósított savanyú­ságot készítenek a szamos- sályi termelőszövetlkeze; tartósító üzemében, A tsz területét ad, ahol káposz­tát paradicsomot, uborkát, paprikát: de dinnyét, hagy ­mát és sárgarépái terme' nek. Jelenleg harmincötén találnak. itt munkát, ? ké­szítik az ősszel betárolt alapanyagokból: a 30 dkg-os llóból, az volt a logikusnak tűnő válasz, hogy forgalmi értéken fognak várhatóan el­kelni, ami például egy el nem szállítható épület, vagy nagy­értékű berendezés esetén, akár sokszorta kevesebb is lehet a tényleges értéknél. Így bizakodhat mind a négy leendő szakszövetkezet, hogy elég lesz az induló tőkéje a termelőeszközök beszerzésé­hez. (Galambos) Hová vágjam? A mikor az újságban megláttam a hirde­tést, hogy megnyílt a Military Shop, elgondolkod­tam: vajon mit kínál ne­künk ez az akármi, meg aztán mi fán terem ez a név, ami szerény nyelvtu­dásom szerint valami kato­nai butik lehet. Biztosan egyenruhát, vállapot, rang­jelzéseket — gondoltam —, de teljesen fölösleges volt töprengenem, mert még az­nap autóm szélvédőjén ta­láltam egy röplapot. Üj igények, új üzlet! — olvastam az első szavakat, majd egyre nagyobb figye­lemmel a Shop árukínála­tát. Nyugati katonai ruhá­zat, álcaruha, pilótadzseki, páncélos overáll, túlélő tőr stb. Na és persze, hogy sze­retettel várnak. Ügy elgondolkodtam, ro­hanni kellene mert egy perc is sok álcaruha nélkül, és a pilótadzsekit is aligha nél­külözhetem. Csak azt nem tudom, hová vágjam a tőrt, ha túlélem? (baljós) Egyéni győztesek a választáson (7.) Részese lehettem a pártállam lebontásának A műtőből érkezik, s noha előre megbeszéltük a találkozót, a beteg hozzátartozóival vált előbb né­hány mondatot, az a legsürgősebb teendő meg­nyugtatni őket. Aztán következik a bemutatkozás, még akkor is ha legjobban őt ismerheti a megye lakossága, különösen pedig a választói, hiszen azon kevesek közé tartozik — még tizet sem éri el a számuk — aki az előző ciklusban is képviselő volt, s ez a mostani választáson nem volt egyértel­műen jó ajánlólevél. Mezey Károlyról, a kisvárdai kórház sebész főorvosáról van szó. — ötvenéves vagyok. Szol­nok megyében Mezőtúron születtem, apám is orvos volt. Mezőtúron jártam iskolába, ott végeztem a gimnáziumot, amelynek nagyon sokat kö­szönhetek. Az ország egyik legrégibb gimnáziuma. 1531- ben alapították. Sokáig re­formátus főgimnázium volt. Aztán a Debreceni Orvostu­dományi Egyetemre kerül­tem, amit 1963-ban végeztem el. — Első munkahelyem a megyei kórház volt. ahol a sebészeten kezdtem Eisert ta­nár úr osztályán. Ezt azért említem meg. mert nemcsak egy kivételes képességű se­bész. egy zseniális ember volt, hanem nagyszerű de­mokrata. A Felvidéken élt a két világháború között a Csehszlovák Köztársaságban, és amiket mi tőle az 50-es, 60-as években halottunk a demokráciáról, az nekünk merőben újdonság volt. Kis- várdára 1975-ben kerültem. Felépült az új kórház, s pá­lyázat útján kaptam meg a főorvosi állást. — A családomról annyit, hogy a feleségem magyar— történelem szakos tanár és két gyermekünk van. A fi­unk joghallgató, a kislány pedig gimnáziumba jár Sá­rospatakon. Az olvasók arra is kíván­csiak: milyen közéleti előz­ménye volt a képviselővé vá­lasztásnak. Már csak azért is. Kovács lánosné kifut a vitáiból vegyes savanyúságot, mely­nek fő forgalmazója a Bor- so<M Kiskereskedelmi Vál­lalat de megyén1!: több tele­pülésén.; így Nyíregyházán, illetve Fehérgyarmaton is kaphatók a készítmények. A tartósító üzemi munka „holt- szezonjában” az itt dolgo­zói: is ú termesztéssel fog­lat v.. ..jik a tsz-tői kapott 100 i 600 négyszögölnyi z«i ;_-s földön. £ ^n ezt nem bírom to­vább! Én mindjárt kifutok a világból! — közölte férjével és há­rom gyermekével Kovács Jánosné negyvenhárom éves cipőbolti eladó, ép­pen ezerháromszázötve- nedszer. Ezúttal sikerült. Először is azt furcsállotta, hogy egy-kettőre odaért. Aztán nem ilyen jelenték­telennek képzelte. Még ha teljesen üres lett volna, lenyűgözhette volna döbbenetes üressé­gével, de ezt elrontották az összevissza rakott szé­kek, ráadásul jó néhányán ültek is rajtuk. Ök is úgy voltak öltözve, mint akik éppen kifutottak a világ­ból. Egy pillanatra arra is gondolt, hogy talán még nem ért oda, de a hivata­los tábla és a mögüle ér­kezők határozottan cáfol­ták ezt. Az újonnan érke­zők pedig nyilván őróla láthatták, hogy jó helyre érkeztek, s nyilván azt is, hogy iszonyúan szégyellt magát. Ez még csak foko­zódott akkor, amikor egy csinos fiatalasszony ked­vesen invitálta, hogy ül­jön át hozzá a huzatból. j Ugyan, mit kftres itt ez a taknyos, bosszankodott, f aztán gyorsan eszébe ju- j tott, hogy ó. is. éppe n húsz j éve készülí erre. Mégis j átül. A szék kellemetle- j nül langyos volt Lehaj­totta fejét, de így is jól láthatta, hogy állandóan újabbak érkeznek, főleg nők, de azt is észrevehet­te, hogy az előtte érkezők is szépen fogynak. Aztán az kezdte idegesíteni, hogy az ott lévők többsé­ge halkan beszélget, fény­képeket mutogat, ételre­cepteket cserél. Kis idő elteltével már ő is egé­szen kellemesnek érezte a zsongást, az viszont ismét kihozta a sodrából, hogy valaki idegesen megkér­dezte, hány óra. Ezen mások is megbotránkoz- tak, de a többség védel­mébe vette a sietős dolgú asszonyt. Az egészen kö­zelről hallható villamos­zörgés is lehangolta. A kisablaknál nevét kérdezték, korát, okát és célját. Elhadarta, csak en­gedjék már dolgára. Meg­kapta szépen az igazolást, a villamosjegyet, egy vö- röskeresztes nővértől ve­dig prospektusokat. Egy megállóra nem volt érdemes felszállni, a kira­katok is csábították, A háztartási bolt előtt eszé­be jutott a papírzsebke.n- dő Ezért otthon eg-yhangú elismerésben részesült, i Az igazolási nem kérték, ! a mosogatást meghagyták, í a, prospektusokon pedig j jót nevettek, men már i legalább húsz. évesek vol ­tak Kamarás István j mert nemcsak a megye kép­viselői között volt egyik markáns egyéniség, hanem józan hozzászólásaival tekin­télyt teremtett az egész Ház­ban. — Tulajdonképpen én sem­milyen politikai szereplést nem végeztem 1985, képvise­lővé választásom előtt. Kivé­ve talán azt. hogy tagja vol­tam a Hazafias Népfront egészségügyi bizottságának. Talán a munkám miatt esett rám a választás, mert sze­rénytelenség nélkül mondha­tom. hogy 1975 és 85 között nagyon sokat dolgoztam ezen az osztályon. A kiskórházi munkakörülmények és a kis­kórházi lét rendkívüli erőfe­szítéseket igényelt. Egy kis- kórházban sebész főorvosnak lenni áz egészen más dolog, mint egy megyei kórházi or­vos munkája. Egyrészt az ember magára van hagyatva, másrészt a kórház felszerelt­sége. a társosztályok fejlett­sége. egyáltalán léte vagy nemléte sakkal rosszabb kö­rülményeket teremt, mint ami egy nagyobb intézmény­ben van. — Ráadásul az egészség- ügyi szervezési rendszer ezt mégjobban eltorzította azál­tal. hogy kitalálták az úgy­nevezett egészségügyi integ­rációt. ami tulajdonképpen azt célozta, hogy bizonyos betegségcsoportok esetében igénybe kell venni a maga­sabb rangú intézetek szolgál­tatását, ugyanakkor azonban ennek ürügyén ezeket a hierarchia alján lévő kórhá­zakat nem fejlesztették kel­lőképpen. És mondanom sem kell. hogy ez elsősorban a la­kosságnak volt rossz, mert bizonyos vizsgálatokért na­ponta száz kilométert kellett a betegnek utaznia. De ne­künk orvosoknak is nagyon rossz volt mert óhatatlanul a szakma perifériájára való sodródást jelentette. Ezt csak azért mondom el. mert egyik feladatomul tűztem azt ki, hogy képviselőként megpró­bálok ezen az áldatlan álla­poton változtatni. Ügy érzem sikerült. — Amikor képviselővé vá­lasztottak, még nem gondol­tam, hogy ez a munka mivé válik a ciklus végére. A cik­lus kezdetén még tipikusan a pártállami struktúrában működő Országgyűlés volt, a döntéseket egyáltalán nem az Országgyűlés hozta, hanem csak elé tették, hogy ezt sza­vazza meg. Az állampárt tagjai képezték az Ország- gyűlés tagjainak 75 százalé­kát és természetesen így a kétharmados többség is min­dig adva volt. Közben azon­ban jött a rendszer megvál­toztatásának igénye, mely­nek jogi kereteit ez a parla­ment adta meg. De az új al­kotmánnyal nemcsak a jogi kereteit, hanem megmutat­kozott a politikai érettségünk is a többpártrendszer létre­hozásában. Tavaly január el­sejéi; lépett életbe az egye­sülési törvény, gyakorlatilag ettől a perctől kezdve csak­nem legális többpártrendszer van Magyarországot.. Hogyan vette ki részét a folyamatból Mezey Károly? E sorok írója szem- és füita- núja volt mégis hitelesebb, ha az vall róla. aki megélte. « — Én politikai beállítottsá­gomnál fogva nagyon lelke­sen igyekeztem részt venni ebben a fordulatban, ame­lyet akár a pártállam lebon­tásának, akár a rendszervál­tás folyamatának nevezünk. Kezdődött a bős—nagymaro­si vitáikkal, a szavazással, folytatódott az alkotmányo­zás közben felmerült kérdé­sekkel. Ilyen volt a több­pártrendszer létrehozása, a párt kivonulása a munkahe­lyekről. bizony még nem is túl régen ilyen dolgokon vi­tatkoztunk. ' ~ j, _ XT',. t e* >-> ___ , r r-— Tavaly április óta. a De­mokrata Fórum tagja va­gyok. de a parlamentben a független képviselőcsoport tagjaként működtem, annak is alapító tagja vagyok. A csoport tavaly januárban született meg és nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az elmúlt esztendő parlamenti vitái konstruktívak voltak. A választásokon természetesen a Demokrata Fórum színei­ben indultam és nagyon jól­eső érzés volt az, hogy a mandátumom végül is egy percig nem forgott veszély­ben. Úgy gondolom, hogy vá­lasztóim honorálták a szava­zataikkal az elmúlt öt esz­tendőt. Amit tettem, az a közvélemény akaratával ta lálkozott. Mi lesz most választás után az orvosi hivatással?- Erre nagyon nehéz most válaszolnom, nem látok tisz­tán. hogy hogyan alakul az egzisztenciám, beleértve a szakmai egzisztenciámat is, mert a képviselők jogállása még nem dőlt el. Nem tu­dom. hogy profi képviselők lesznek-e. vagy lehet válasz­tani. Az lenne a szerencsés, ha profi képviselők lenné­nek. Profinak kell lenni a képviselőnek ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel kon­zultálhasson szakértőkkel és döntsön kérdésekben. Mert a döntés most valóban a mi kezünkben lesz. Körvonalazódott-e már, hogy milyen parlamenti munkában venne részt leg­szívesebben. — Néhány terület közel áll hozzám. Ilyen az egész­ségügy. a szociális szféra, a környezetvédelem. Egy ki­csit belekóstoltam a belbiz­tonsági bizottság munkájába, láttam a nemzetbiztonsági szolgálat fontosságát. Ha er­re lehetőségem nyílik, szíve­sen dolgoznék egy ilyen bi­zottságban. És érdeme- lenne egy emberi jogokká’ foglal kozó bizottságot létrehozni, mert nagyon sok tennivaló van még az ember: jogok te­rén. (Azóta megtudtuk lesz miben választani Mezev Ká­roly nak.) Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents