Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-20 / 92. szám

1990. április 20. Kelet-Magyarország 3 Nemzeti ajándék, vagy egy élet munkája? A VÁLASZTÁSI HARC so­rán számos képviselőjelölt hangsúlyozta, hogy az ország demográfiai viszonyai sok vo­natkozásban a gazdaság és a társadalom válságos állapo­tát tükrözik vissza. E felis­merés többé-kevésbé megfe­lel az igazságnak, mert Ma­gyarország népessége tíz év alatt több, mint negyedmil­lióval csökkent, arm kb. any- nyi. mint Debrecen és Haj­dúböszörmény lakossága együttvéve. A nemzetközi vándorlásokat figyelmen kí­vül hagyva, megbízható becs­lések szerint a kialakult hely­zet mintegy 80 százalékban az élveszületések csökkenésé­vel. 20 százalékban a növek­vő halandósággal magyaráz­ható. E folyamatok kétség­kívül összefüggésben vannak a magyar társadalom és gaz­daság összes bajával. Áy^ujnpá.ban telie' sen egyedülálló népesség- fogyás és az elmúlt évtize­dek intenzív lakásépítése el­lenére hazánkban még min­dig nyomasztó a lakáshiány, elsősorban a városokban. So­kan emlékezhetnek még ar­ra. hogy az 1960-ban meg-, hirdetett lakásépítési terv szerint (ami 1 millió lakás építését tűzte ki célul) 1975- re a mennyiségi lakáshiány­nak meg kellett volna szűn­nie. de ez még a második 15 éves lakásépítési program utolsó évére. 1990-re sem si­került. 30 év alatt több mint 2 millió új lakás épült, és mintegy 6 mülió ember köl­tözött új otthonba, de ma is százezrek várnak arra. hogy lakásproblémájuk megoldód­jék. Mi ennek az oka. miért végeláthatatlan ez a folya­mat. kérdezhetjük joggal. A válasz az elmúlt évtizedek la­kásgazdálkodási rendszeré­ben keresendő. A GYÖKEREK a forint megteremtése után kialakult bér- és árrendszerre vezet­hetők vissza. A lakásépítés­hez szükséges felhalmozási, megtakarítási összeget akkor nem építették be a bérbe, te­hát a munkaerő újraterme­lési költségének ezt a részét az állami költségvetésből fe­dezték. A korábbi (és rész­ben a mai) lakáselosztási rendszerben sokaknak (első­sorban a városi családoknak) volt lehetőségük arra. hogy állami lakásépítésből szerez­zenek otthont. A nemzeti ajándék nem járt egyedül, azt évtizedekig újabb társa­dalmi juttatás, az olcsó lak­bér egészítette ki és —. hogy a kép teljes legyen — a táv­fűtés és a melegvíz-szolgál­tatás igen lényeges támoga­tást élvezett. Ezek után nem csoda, hogy az állam hiába épített az utóbbi 30 évben több mint 600 ezer állami la­kást. az igények nem csök­kentek, hanem növekedtek. Az emberek ugyanis felis­merték érdeküket, mert az ingyenes lakáshoz jutás ese­tén szükségtelenné vált a megtakarítási kényszer. Számos országban megfi­gyelték. hogy azoknak a dol­gozóknak legnagyobb a mun­kateljesítménye, akik lakás­ra gyűjtenek vagy építkez­nek. A mi lakáselosztási rendszerünkkel így százezrek teljesítményét sikerült vissza­fogni. Az is teljesen egyér­telmű. hogy annál nagyobb az állam ráfizetése, minél többen, minél nagyobb álla­mi lakásban laknak. Az itt lakók nem tulajdonosként vi­gyáznak a lakásra. így álla­guk a magánlakásokhoz ké­pest gyorsuló ütemben rom­lik. Ennek vagyunk tanúi több városban, de főleg Bu­dapesten. a körúti kapual­jakon benézve is mestersé­ges erdőt lehet látni sok he­lyen. ami az épületek aládú- colását szolgálja. E CIKK ÍRÁSÁRA az adott okot. amikor egyik folyóira­tunkban megjelent tanul­mány jegyzetei között — nem kis felháborodással — a kö­vetkezőt olvastam: egy csa­lád. amelynek háromszobás budai lakás ellenében mind­össze 40 ezer forint kész­pénzt kellett letennie az asz­talra, habozás nélkül fizetett volna akár tízszer annyit is. Miközben az állami költ­ségvetés lehetséges deficitjét már nem is mi. hanem a Vi­lágbank és a Nemzetközi Va­lutaalap határozzák meg. az állam (vagy a pénzügyi lob­by?) újabb terheket vállal magára. A jelenlegi gyakor­lat nem más. mint az állami lakások elkótyavetyélése. A korábbi alacsony lakbérszint haszonélvezői ugyanis a piaci ár alatt, alacsony kamatlábú, hosszú lejáratú kölcsön igénybevételével megvásá­rolhatják jelenlegi lakásukat. A készpénzben történő mi­nimális befizetés miatt itt az állam nem bevételhez jut, hanem ismét kiadásait nö­veli. mivel a kamatot a piaci kamatra kiegészíti. E cso­portok tehát újabb jelentős állami juttatásban részesül­nek. míg a mai helyzetben százezrek (elsősorban a fia­talok) reménytelenül tekin­tenek a kilátástalan jövőbe. Az infláció mértékét megha­ladó ütemben nőnek a la­kásárak. ma szinte egyedül a világon egy városi összkom­fortos lakás 1 négyzetméter­nyi ára átlagosan kb. négy­havi munkabérnek felel meg, ami a fejlett országokban egyhónapi összeg. Ugyancsak messze van a társadalmi igazságosságtól az az eljárás, amely szerint a tanácsi lakást leadok 5—6— ?-szoros lakáshasználatbavé­teli díjat kapnak, amit én nem tudok másképpen, csak az állam bőkezűségeként ér­telmezni. VÉLEMÉNYEM SZERINT olyan gyakorlatot kell beve­zetni. amelyben az állami la­kás megvétele nem kénysze­rű. de nem is állami aján­dék. az elővásárlási jog ne jelentsen jogosultságot ked­vezményes árra. A lakbér csak piaci lehet, amit alulról a költségeknek, felülről a fi­zetőképes keresletnek kell meghatároznia. Konrád György és Szelé- nyi Iván a lakásgazdálkodá­si rendszerben rejlő társadal­mi igazságtalanság kérdésé­vel már a hatvanas években foglalkoztak. amit (mások részéről is) újabb és újabb tanulmányok követtek, de a megfelelő intézkedések mind a mai napig váratnak ma­gukra. Ügy vélem, hogy az új helyzetben a régi megol­dások már itt sem járhatók, a több évtizedes krónikus la­káshiány felszámolása ugyanis csak egy módon, a piaci feltételek bevezetésével lehetséges. Írásomban ter­mészetesen nem a lakbértá­mogatásra szoruló nyugdíja­sak. sokgyermekes családok és más hátrányos helyzetű csoportok ellen emeltem szót. mert nekik a jövő szociálpo­litikájában megkülönbözte­tett bánásmódban kell ré­szesülniük. Vitatom viszont azon privilegizált csoportok újabb előnyszerzését, akik néhány tíz ezer forintért több milliós értéket képviselő la­káshoz jut(hat)nak. Közis­mert. hogy az állami lakás­építések kora lejárt. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyében számuk 1989-ben még a százat sem érte el (orszá­gosan kb. 4000 volt), de nem mindegy, hogy a 900 ezer állami lakással hogyan gazdálkodunk, mert az még leromlott állapotban is szá­mottevő részét képezi a nem­zeti vagyonnak. Dr. Hajnal Béla Vandálok áldozatai Egy vároá arculatához hoz­zátartoznak a parkokban, te­reken zöldellő fák, a szemet- lelket gyönyörködtető színes virágok. Nyíregyházán ta­vasszal nagy gonddal ülteti és gondozza a növényeket a közterületfenntartó vállalat. Mint Dalida Béla, a fenntar­tási üzem vezetője elmondta, a fákat zömmel ősszel ülte­tik, most csak a Sóstói út mellé kerültek csemeték, me­lyek majd a kivágásra ítélt idős, korhadt fák pótlására szolgálnak. A munkálatokat a hirtelen jött tavasz miatt nem sikerült befejezni. Az elültetett kisfákat rendszere­sen locsolják. A csapadékhiány miatt roszul teleltek az ősszel kiül­tetett tulipánok és árvács­kák. Sajnos szomorú tapasz­talat, hogy a korábbi évek­hez viszonyítva még többet loptak el, téptek le, tapostak össze belőlük. A tolvajo­kat rajtacsípni, megbüntetni szinte reménytelen vállalko­zás, pedig valószínű, hogy vannak tettüknek tanúi. A vállalat dolgozói május közepén kezdik meg az egy­nyári virágok kiültetését. Több mint hetvenezer palán­ta (petúnia, szalvia, begónia stb.) félmillió forint értékben kerül elsősorban a belváros közterületeire. - A rongálok kedvenc célpontját á “kővá­zákba kihelyezett höviéhvek, ezeket szintén újra kell pó­tolni. Gondot jelent, hogy a Kossuth téri galambok a ki­búvó virágok levelei mellett a fűmagokat is felcsipegetik. Felmérték a kertipadok­ban okozott károkat is. A felújításukhoz körülbelül tíz köbméter faanyag szüksé­ges. Az elmúlt rövid idő alatt negyven darab hintát loptak el láncostól együtt, amit szintén pótolni kell. A terveik szerint nyáron har­minc darab műkő ping-pong asztalt állítanak fel a város játszóterein. (d. m.) Egyéni győztesek a választáson (3.) Érdekképviselet az oktatásért Történelmi környezetben, a Dessewffyek tiszavasvári kastélyában találkozom Várkonyi Istvánnal, a megye 3. számú választókerületének országgyűlési képviselőjével, aki az itteni szakmunkásképző és szakközépiskola igazgatója. Majd körülnézünk a most felépült házukban, ahová a par­kettacsiszolás és más apró munkák után a szolgálati lakás­ból hamarosan beköltözhet a család. Szép eredmény egy ekkora házat felépíteni ahhoz képest, hogy jé tíz évvél ez­előtt mindössze két bőrönddel érkezett ide... A Várkonyi családnak apai­anyai ágon a hegy adott megélhetést Tokajban. Kőbá­nyászok. bányamesterek vol­tak és vállalkozó szellemben szőlőműveléssel foglalkoz­tak. Várkonyi Istvánnak nagyapja, apja is kőfaragó volt. Hárman vannak testvé­rek. a nővére könyvelő, az öccse hajóstiszt a Dunán. El­ső házasságából két nagy gye­reke van. akik főiskolán, il­letve középiskolában tanul­nak. Másodszorra büdszent- mihályi agrár-szakmérnököt vett felségül, egy kisfiúk szü­letett. Tankönyvet is írt Matematika-műszaki sza­kos végzettséggel a nyíregy­házi 107-es szakmunkáskép­zőben kezdte a tanári pályát. A szakmában tankönyvszer­zőként is ismert, faipari tan­könyvét ma is használják az oktatásban. Egy kollégájával, Gömöri Lászlóval közösen számítástechnikával is fog­lalkoztak, több újítással kí­sérleteztek. Egy időszakban tanulmányi felügyelőként dol­gozott. a technika nevű tan­tárgy szakíelügyelete tarto­zott hozzá. Életének új sza­kasza a válása után kezdő­dött. — Azt kértem a felettese­imtől: adjatok sok munkát. Ebben az iskolában akkori­ban éveken át egymást kö­vették az újabb és újabb igazgatók, volt. aki egy évig sem maradt meg a tantestü­let élén, valóban volt elég munka... Sikerült megkapaszkodnia, de azután az évék folyamán több pártfegyelmi zajlott el­lene. még tavaly is folytatott ügyében vizsgálatot a népi ellenőrzés, egy alkalommal pedig az állásából is felfüg­gesztették. úgy. hogy hóna­pokig kollégiumi nevelőként dolgozott, majd pedig pályá­zat révén újra igazgatónak választották. A 44 éves tanár higgadt, nagy tűrőképességű. erős egyéniségnek látszik, és va­lószínűleg az is. hogy mind­ezeket indulat nélkül tudja mesélni. A választások vé­gét is nagy türelemmel vár­ta ki. és ha furcsa szituáci­ók adódtak a kampány során, igyekezett magát azokon mi­Kereskedni a szovjetekkel A nagy januári ijedelem után, április közepére végleg elvonultak-e a viharfelhők a szovjet export felől? Vagy a mostani fellélegzés csak a még nagyobb vihar előtti csendben újraéledt illúzió? Azaz mi lesz a szovjet ex­porttal az idén, és mégin- kább az elkövetkező évek­ben? A tavalyi 2,5 milliárd ru­belről 1,6 milliárdra, több mint 30 százalékkal csökkent a gépipar idei kiviteli lehe­tősége, a teljes Szovjetunió­ba irányuló kivitel pedig 3.6 milliárd rubel lesz, mennyi­ségében mintegy tíz száza­lékkal kevesebb a tavalyinál. Vagyis a számok nem annyi­ra ijesztőek, mint azt a ja­nuári exportstop idején sokan feltételezték. Csakhogy a sikeresnek mondható szov­jet—magyar kereskedelmi megállapodás fényében jó­részt homályban marad a hazai vállalatokat igazán érintő tény, hogy a kontin­gensrendszernek már csu­pán fél éve van, a jövő év januárjától a dollárelszámo- jású szovjet piacon szinte minden állami „védelem” nélkül, ráadásul a nyugati konkurencia ellenében kell helytállni. Az sem elhanya­golható szempont, hogy a szovjet tárgyalófél kezdetben a tavalyi 2,2 milliárdos ma­gyar gépexportot már az idén 500 millióra akarta csökkenteni, ami 80 száza­lékos visszaesést jelentett volna. A kemény alku során ezt a magyar félnek sikerült 1,6 milliárdra feltornázni. A szovjet export ugyanak­kor rendkívül fontos a ma­gyar gazdaság számára, ha­talmas kacapitások épültek ki a szinte csak keleten elad­ható termékek gyártására. Ezek a gyárak egyik napról a másikra és egyik évről a másikra sem állíthatók át a nyugati piac igényei szerint. Következésképpen a szovjet piacot meg kell tartani, de feltehetően ez nem fog men­ni a mai technikai és külke­reskedelmi színvonalon. P. É. előbb túltenni. Egyébként a választókerület minden tele­pülésén megfordult, akivel csak lehetett, személyesen ta­lálkozott. — Több olyan település ta­lálható itt. ahol jellemző egy szocialisztikus szemlélet, szimpátia a kommunistákkal. Így aztán még az sem ártott, hogy az egyik párt azt hir­dette a plakátján: vöröskato­na volt a nagyapám — ami egyébként nem igaz. Egyszer meg azt kérdezték: minden rendben van az MDF-fel, meg a programmal, de vajon tudok-e lovagolni? Ne kapják a tízszeresét A reá adott voksokból azt érzékelte, tudták róla a vá­lasztópolgárok. miként bánt vele a korábbi MSZMP, és a győzelmet úgy értékeli, hogy személyében olyan emberre szavaztak a választók, aki már akkor szembeszegült a hatalom tévedéseivel, amikor azért még büntetés járt Ez vezette azokat a pártokat is. melyeknek tisztségviselői megkeresték a választások kezdeti szakaszában. Előbb az MSZMP, utóbb az MSZP is megpróbált érdeklődni, de számára nyilvánvaló volt ha elvállalja a választási küz­delmet akkor az MDF szí­neiben indul. És most. hogy megválasz­tották? Mennyiben érinti személyiségét az a tény. hogy immár parlamenti képviselő? — A gratulációkból érzőn, hogy történt valami. Érte­lemmel már tudom, de érze­lemmel még nem tudom, hogy mi az. Olyasmit érzek, mint amilyen az apaság ér­zése. mint amikor megszüle­tett az első gyermekem — Mennyiben változik meg ezután az élete az iskolában, otthon? — Annak a kérdése, hogy főállású politikus is lehetek, fel sem merült. Nincs szán­dékomban itthagyni az isko­lát. mert mint munkahelyi vezető azt vallom, nem attól működik jól egy iskola, egy munkahely, ha az igazgató reggeltől estig itt ül. hanem attól, hogy a jó működéshez szükséges feltételekről az igazgató gondoskodik. Ha ez megvan, nem sínyli meg az iskola a távollétemet. Szóba került a nagy képvi­selői fizetés is. Arról Várko­nyi Istvánnak az a vélemé­nye: amíg az átlag állampol­gár 5—6 ezerből él. ne kap­ják a képviselők annak a tízszeresét. Viszont, ha min­denki felveszi, nem tartaná erkölcsösnek az igényt az is­kolaigazgatói fizetésre is. azt a tantestület javára fordíta­ná. Szabad időben — farmer Építőanyag-készletével felkészülten várja a tavasszal megnövekedett kedvvel vásárlő épí­tőket és építtetőket a Tüzép nyíregyházi telepe. Választékhiányról beszélhetünk agyán, de pótlásokra helyettesítő cikkek mindenből megtalálhatók. Képünkön a B/30-as falazótéglák rakodása látható. (Balázs A. felv.) Bizonyos, hogy másként alakul ezután a szabad ide­je. Azt eddig nagyrészt a sertésfarmon töltötte, rendre hajnali négykor kelt. hogy el­lássa a hat anyakocát, a hat­van—hetven kismalacot, (rtt a titka, miből van a ház. mert hogy nem a pedagógus­fizetésből — az biztos.) Az állatok nagy részét értékesí­teni fogja és ezt a munkát a minimálisra csökkenti. Másra kell az idő. És milyen indíttatással in­dul majd az első ülésszakra? Azt reméli, megszüntetik a kétharmados szavazási rend­szer csapdáját, helyette be­vezetik az 50 százalék plusz egy arányt mert a jelenlegi feltételek mellett az ellenzék mindent meg tud akadályoz­ni. És amikor teheti majd. a szűkebb szakmai területen szeretne egyfajta érdekkép­viseletet ellátni, hogy az ok­tatásügy kérdéseiről az okta­tás és az iskolázottság fon­tosságát átérezve szülessenek a döntések a Parlamentben. Barak só Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents