Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-18 / 90. szám

1990. április 18. Kelet-Magyaronzág 7 „Ne a gombhoz a kabátot" A jövőnek épülő iskola JPostabontás^ UaimM Pár hónappal ezelőtt a Déli és a Keleti pályaud­var botrányoktól sem mentes elfoglalása felhív­ta a figyelmet a budapes­ti hajléktalanokra. A ro­vott múltúak, italozok, csavargók között szép számmal akadt olyan is, aki nem bűnös életmódja miatt lett hajléktalan. Nem tudni, a mi me­gyénkben hány otthonta­lan ember húzódik meg pályaudvarokon, bérházak pincéjében vagy erdők­ben. Nyíregyházán tíz napja él egy család, négy fiú és édesanyjuk a vas­útállomás várótermében, míg az elvált férj, az „édesapa” úri módon, két­szobás lakásban lakik. Persze be kell vallani, az édesanya tevékenyen hoz­zájárult ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Sosem volt elég ereje, hogy idő­ben rendezze zilált életét. A bajok akkor kezdőd­tek, amikor dacból férj­hez ment. Ritka eset, amikor jó házasság lesz az ilyenből, őrá valóságos pokoljárás várt: italos, go­romba, önző és munkake­rülő férjet választott. Bár az egyébként gyáva em­ber gyakran összeverte, szült neki öt fiút, felnőve hol az egyik, hol a másik került összeütközésbe a törvénnyel. Közben taná­csi lakást kapott a család az Eperjes utcán. Csak kívülről csodálhatták meg, mert a ház basáskodó ura hipp-hópp elcserélte egy honvédségi lakásra, bár állítják, semmi köze sem volt soha a katonasághoz. No, ebben a lakásban ki­tört belőle a fennhéjázás, azt kiabálta: ez az enyém, köszönjétek meg, hogy el­tűrlek benneteket. Az asz- szony félt, hogy a fiúk egyszer megtorolják a rú­gásokat, gyalázkodásokat, ő sem bírta már, elköltö­zött a fiúkkal együtt al­bérletbe. Beadta a váló­pert, s amíg az egy évig húzódott, a honvédségi la­kást lebontották, a férfi másikat kapott helyette. Közben az asszonyt és a fiúkat a háziúr bútorostól az utcára tette, ezt kí­vánta az érdeke. Az asz- szóny kérte a bíróságtól, ítélje meg nekik a volt férje lakását, ám elutasí­tották, mert az állítólag a férjéé, erről hivatalos iga­zolás is van. Tisztázásra vár, hogyan cserélhette el a családnak kiutalt tanácsi lakást a férfi honvédségi (úgy mondják: szolgálati) la­kásra, s miképp semmiz- hette ki a saját családját? Az asszonyt a férje sem­mibe sem avatta bele, csak eltartatta és kiszol­gáltatta magát. Bármilyen hibás is az asszony, most mégiscsak hajléktalan. Amíg a tanács azon fára­dozik, hogy elrendezze sorsát, mások „jóindulat­tal” jayasolják: törjön fel egy üres lakást, onnan nem dobják ki. Dehogy­nem. Az önkényeskedés nem megoldása az ilyen helyzeteknek. Tóth M. Ildikó A „Terra” Faluvédő Egyesület vezetése tette fel a kér­dést a szakolyi tanács vezetőinek lapunkon keresztül: „In­dokolják meg, hogy a nyolc tantermes új iskolát miért nem a meglévő emeletes iskola épülete mellett építették fel. Szerintünk ez a megoldás sokkal gazdaságosabb és éssze­rűbb lett volna. A lebontott építőanyagot kik és mennyi­ért kapják meg?” Szakoly külső arca olyan mint a megye többi közepes nagyságú községéé. Az utak mellett zöldellő fű, a kisker­tekben nyíló tulipánok a ta­vaszt jelzik. A választási harcok nyomaiként itt ma­radt plakátdarabokat libegtet a szél. Járdán gyalogosok sietnek. A tanácselnök, Ré- nyei János, fiatal, tettrekész ember, aki felelősnek érzi magát a falu sorsáért. Meg­lepődik a kérdésen. Szétszórva nyolc helyen — Öt éve készülünk az új iskola építésére. Azóta taka­rékoskodunk — mondja. — Most szétszórva, nyolc helyen van tanítás. A hetvenes évek­ben készült tornaterem nél­küli hat tantermes iskola a legmodernebb épületünk. Je­lenleg négyszáz általános is­kolás tanuló van községünk­ben, de úgy néz ki, ez a gyermeklétszám a közeljövő­ben nem csökken. Az óvodá­ban a négyszáz adagos kony­ha korszerűtlen, nincs lehe­tőség a bővítésére. A kedve­ző megyei céltámogatási rendszer is arra késztet ben­nünket, hogy belevágjunk ebbe a nagyszabású építke­zésbe. Eredetileg négy tantermet, egy három-hatszáz adagos konyhát és tornatermet kí­vántak építeni. Ezt összekö­tötték volna a régi Veres­féle kúriából kialakított há­romtantermes épülettel. 1987- ben megvásárolták a telket és elkészült a tanulmányterv. Ebben sportudvar kialakítása is szóba került. — A statikusok megvizs­gálták a régi kúriából kiala­kított épületet és megállapí­tották. nem kivitelez­hető az összeépítés — veszi át a szót másik beszélgető- partnerem, Diószegi Elemér iskolaigazgató. — Ez egy ré­gi alap nélküli építmény volt, az ablakokon, falakon ujjnyi réssel. A tetőszerkezete is felújításra várt. Ennek elle­nére én a bontás megkezdé­séig — még nem láttam ho­gyan porlanak szét a téglák — azt mondtam, nem sza­bad lerombolni. Modern, új iskola Ezek után került előtérbe a lehetőség, hogy az emele­tes iskola mellé közvetlenül kell felépíteni az új létesít­ményt. De elvetette a tanács, mert ÁFÉSZ- és egyházi te­rületeket kellett volna még megvásárolni, és szűknek is találták a rendelkezésre álló helyet. A fentieket figyelem­be véve érkezett a megyei ta­nács javaslata: „Ne a gomb­hoz készítsük a kabátot.” In­kább készüljön egy nyolc tantermes komplexum a tor­nateremmel és , konyhával együtt. Erre a legalkalma­sabb terület a már megvásá­rolt és a lebontott régi is­kola helye lenne. Hogy a terület kijelölésé­ről szóló vitáról mennyire tá­jékoztatták a lakosságot, azt ma már nehéz kideríteni. A tanácselnök állítása szerint minden falugyűlésen beszá­moltak a lakosságnak a ter­vezett építkezésről. De a község utcáin, ha beszédbe elegyedtem az emberekkel, sokan nem, vagy csak utólag hallottak a dologról, és saj­nálják a régi épületet... A tervek szerint az okta­tási komplexum áfával együtt 60 millió forintba ke­rül majd. A Nyírbátori Költ­ségvetési Üzem nyerte el a versenytárgyalást, az átadás határidejét 1991. július 30- ára tűzték ki. A döntés megszületett, ami megalapozottnak és átgon­doltnak tűnik: A község gya­rapodik egy impozáns épü­lettel, mely a központ dísze lesz, s mellette aszfalt kézi­labda- és salakos futópálya. A létesítmény nyitottságával. korszerűségével valószínűleg egy fél évszázadra megoldja a település ilyen jellegű gondjait. Kölcsönös bizalom — Visszatérve még a kér­désre — folytatja az elnök, — a jobb minőségű bontott anyagot, elsősorban téglát és faanyagot a tanácsháza bő­vítésére, sportszertár kiala­kítására, és az iskola tisza- löki sátortáborának kiépíté­sére használjuk fel. Nem ér­tékesítettünk belőle, rneg le­het nézni! A kérdezők bi­zalmatlanságát indokolat­lannak tartom — majd hoz­zátette: — Továbbra is szá­mítunk a lakosság támoga­tására, hisz a közelmúltban Szakolyban olyan fejlődés fi­gyelhető meg, mely a jelen­legi gazdasági helyzetben nagy eredmény: kis ABC, ra­vatalozó, új telefonrendszer, több mint hét kilométer jár­da, és három kilométer kö- vesűt a bizonyíték minderre. Most fognak dönteni az itt élők, hogy a szennyvíz, vagy a vezetékes gáz kiépítését vállalják-e. Ügy érzem, nem kell majd szégyenkeznünk a jövő előtt... Dankó Mihály Csendélet plakátokkal Egy héttel a választások után. Belvárosi látkép Nyíregyhá­zán ... (Fotó: Harasztosi Pál) Panaszok, észrevételek Vásártéri tumultus Értelmetlen fapusztítás ? Nyírbátorban a Vásártéren nagy a tumultus, a kisterme­lőknek nincs kijelölt helyük a piacon, ezért előlük szinte minden területet elfoglalnak a vásárosok, a lengyel áru­sok és más külföldiek — pa­naszolta V. József kállósem- jénből. — Az a véleménye, hogy rendezni kellene a hely­zetet, legalább egy-egy táb­lával jelezni, ki és hol árusít­hat a Vásártéren. A tartásdíj megelőlegezése Zs. E.-né kisvárdai la­kos, terme­lőszövetke­zeti tag gyermek- gondozási szabadsága 1988 nyarán járt le, ezt követően néhány hónapig dolgozott, azután gyermeké­nek súlyos betegsége miatt tavaly januártól fizetés nél­küli szabadságot kért. Ezt követően már nem végzett munkát, és csak ősszel szer­zett tudomást arról, hogy a termelőszövetkezet összesen két hónapra engedélyezte a szabadságát. Ekkor azonban levélírónk a második gyer­mekével már szülés előtt állt, nem tudott emiatt dolgozni. Második gyermekének szü­letése után nem kapta meg a gyedet, mindössze havi 2500 forint ellátmányt folyósíta­nak részére, amit nem ért, és méltánytalannak is tart. Új­ból megkereste a termelőszö­vetkezetet, ott közölték vele, hogy az előírt munkaidői nem dolgozta le, emiatt nem jogosult gyedre. Dr. Kondora Zsuzsanna, la­punk jogi tanácsadója arra ad választ, hogy helyes-e a munkáltató álláspontja, olva­sónk milyen ellátásra jogo­sult. A terhességi-gyermekágyi segély folyósításának egyik feltétele, hogy az anya a szülést megelőzően két éven belül száznyolcvan napon át biztosított legyen; ekkor a napi átlagkereset hatvanöt százaléka jár. A segély egyébként a szülési szabad­ság időtartamára illeti meg, és a teljes átlagkeresethez kettőszázhetven nap biztosí­tott! idő szükséges. Gyermekgondozási díjra az a biztosított szerez jogosult­ságot, aki teljes összegű ter­hességi gyermekágyi se­gélyben részesült (270 nap) és fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. Levélírónk jo­gosultsága attól függ, hogy rendelkezik-e a jogszabály­ban előírt feltételekkel, amelyhez ismerni kell ponto­san a munkavégzés idő­pontjait. Javaslom, hogy en­nek tisztázását követően ked­vező eredmény esetén for­duljon a szövetkezeti döntő­bizottsághoz. Gy. Éva guszevi olvasónk érdeklődik, kérheti-e a gyer­meke után járó tartásdíj ál­lami megelőlegezését, illetve felemelését, mert a volt fér­je nem, vagy keveset fizet a gyermekük után. A gyermektartásdíj fel­emelése iránt az illetékes vá­rosi bíróságon lehet peres el­járást kezdeményezni a volt férj ellen. A tartásdíj meg­előlegezését szintén a bíró­ságon kérje, ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehe­tetlen és ő (a gyermeket gondozó személy) nem képes a gyermek részére a szüksé­ges tartást nyújtani. Zsörtölődöm... ... valóban helyes-e, ha valamilyen cél elérése érdekében félretesszük mindenféle érzelmünket? őszt övé r, viaszarcú fiatalember kopogott be nemrég a szer­kesztőségbe. Sípoló hangon elbeszélte, bogy több, mint tíz esztendeje betegeskedik. Vagyon szereti a munkáját, de gyakran ledönti a lábáról a kór. Régen se nézték jószemmél a munkahelyén, hogy hol dolgozik, hol táppénzen van, de jeg- alább gyógyulást kívántak neki és nem bántották. Pár hónapja megint beteg lett. Ahogy a kórházból kike­rült, munkahelyi vezetője felkereste a lakásán és kérte, szá- zalékoltassa le magát. Ez neki is, a munkahelynek is jó lesz. A férfi — mert állandó szégyenérzet gyötörte a hosszú be­tegszabadságok miatt — bólintott, meglesz. Ám bárhogy vizs­gálták, forgatták, tapogatták az orvosok, az derült ki. mun­kaképes; adtak neki harminc százalékot. Ilyen munkaképes­ség-csökkenéssel semmit sem lehet kezdeni, tehát a férfi visszament dolgozni. A munkahelyén a vezető közölte vele: nekik egészséges emberek kellenek, nem ilyen „megbízhatat­lanok”, szedje a sátorfáját, átszervezés címén elengedik. De ne essen kétségbe, van munkanélküli-segély is a világon. A betegségek jó részében az ember vétlen, hogyan lehet el­lene épp azt fegyverként felhasználni, amiről nem tehet? (tmi) A nyírbátori tanács szer­vezési és igazgatási osztásá­nak mb. osztályvezetőjétől, Tóth Árpádtól azt a tájékozr tatást. kaptuk, hogy a tanács illetékesei már kezdeményez­ték a Vásártér megszervezé­sét. Ez a vásározó terület hosszú évek során elég voll a forgalomhoz, az utóbbi he­tekben azonban ugrásszerűen megnőtt a téren árusítani és vásárolni kívánók létszáma. A tanács törekszik arra, hogy valamiképp változtasson a helyzeten — bár pénzügyi le­hetőségei igen szerények — a megfelelő színvonalon kí­vánják fogadni majd a vá­rosba látogató vásározókat, kereskedőket, kistermelőket és vásárlókat. A nyírteleki Bem utca és Vasvári Pál utca lakói köszö­netét mondanak a helyi ta­nács illetékeseinek, hogy megépítették a Bem utcai kö- vesutat. A régi gidres-göd- rös földúton, amely az időjá- rástól függően hol poros, ho! sáros volt, már nagyon nehe­zére esett a közlekedés az idős embereknek és a kis­gyermekes családoknak — írta Kiss János nyírteleki nyugdíjas. Egy kivágott fa ügyében for­dult lapunkhoz Varga Éva nyíregyházi lakos. Néhány nappal ezelőtt a nyíregyház; Szamuely téren fűrész vég zett egy hatalmas fával. A lakók szerint egészséges szép fa volt, dísze a környéknek árnyékában sokan megpihen­tek. Miért kell a meglévő egészséges zöld területet értelmetlenül pusztítani? — kérdezi. (Sajnos a fa a látszat elle­nére nem volt már egészsé­ges, alig-alig pislákolt benne az élet. Ágkoronájában kar­nál is vastagabb ágak szá­radtak el, s hogy emiatt m legyen esetleg emberéletei fenyegető baleset, ki kellett vágni. Nemsokára azonban csemetefát ültetnek a helyé­re, hogy azzal pótolják — hallottuk Barcsai Miklósáé­tól, a város főkertész asszo­nyától.)

Next

/
Thumbnails
Contents